Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

Melléklet a „Nylrvidék" 18

9Q

. 4-ik s

zámához. Nem is igaz lalan —olyan régen! Kállay András főispán nem az első a KálUyak között, akik Nyíregyháza városának eltagadhatatlan cs el nem argumentálható domináló helyzetét itt Szabolcsvármegyéhen elösmerték és megvédelmezték. A kövezetvam kérdésének nem ugyan főfontosságu, de fejleményei szerint még is érdekes története fölment bennünket attól, hogy neveket emlegessünk. És hogy mégis emlegetés tárgyává teszszük ezt a dolgot — ahol nem is lenne helye talán — a/ért tesz>zük csupán, mer, fölvett 111 n iktöl: t. i. a kasziuóbál bekövetkezendő sikereitől és tanul s:i?aitól nem tudjuk elválasztani, ennek — a vármegyében kissé hálátlan törekvésnek ez idő szerint, való egyik fő mozgatóját: Killay András fői-pánt. Sok ügyes-bajos dolga akadt meg már ennek a városnak a vármegyénél! A többek között — ennek ugyan nincs nyoma a vármegyei levéltárban — az is, hogy egy igazi központi társadalmi élet fejlődhessen itt ki Nyiegyházán. A vármegye — a központ t. i., mely itt szekel Nyíregyházán — egy kis külön köztársaságot, egy élesen elrekesztett társaságot kepezett itt nálunk a mi tarsadalini életünkben, amely társadalmi köztársaság nem sok életjelt adott ugyan magáról, de — negatíve — t. ihogy hiányát mindenütt észrevettűk, mégis számottevő tényező volt. Egy „megyei" ember irt e lap legutóbbi szimaban a vármegyeház építésének az ügyeiről. Erről a másik, t. i. megyei társadalmi kérdésről szólani szabadjon itt helyet kérni egy „városi"-nak; embernek és nyíregyházinak tudniillik. Mi nyíregyháziak nagy várakozással vagyunk Kállay András főispán ur őméltósága iránt. Ennek a várakozásnak, ennek a reménykedésnek a szemüvegén keresztül tekintünk a február 1 sői kasziuóbál felé. Őméltósága, a főispinné ennek a bálnak a védasszonya! Védje meg, azaz hogy teremtse meg, amit ez a farsangi mulatság jelenteni akar, t. i. a nyíregyházai társadalmi életnek a szinét. Hogy az a vármegye társadalmi életének a színe legyen. Ha ugy lesz, akkor csikugyan érdemes volt ezen a lieytu szólani erről a dologról. Városi. A felsö-szabolcsl tiszaszabályozó és belriz1 evezető társulat közgyűlése. — Kisiardsn, január 22-éo — A közgyűlés éléuknek Ígérkezett. 350,000 frt kö!csöuuek niegszavazásárél volt a kérdés ós alig egy éve szavaztak meg 917,000 frt kölcsönt, azon biztosítással, hogy az elég lesz. Aztán e gyűlés már másodszor lett összehiva, amennyiben a mult év utóján összehívott gyűlésen a kellő számú s törvény által megkívánt szavazatmennyiség nem volt együtt. Fráter Sándor előzetesen megpróbált ellenzék >t összehozni a kölcsön ügylet ellen s ameuuyiben a mult gyüléseu Kállay András főispán ur is ellene volt a felvételnek addig, mig a nagy kölc öu hovafordításáról vezatett számadást a gyűlés elé nem terjesztik: meglehetős ellenzéki szellem fejlődött ki. A/.onbau erős lehaugoltságot eszlcözőlt az ellenzéknel azon körülmény, hogy a fóispáu ur most beteg,, mely miatt sem személyeseu meg nem jelent, sem maga helyett képviselőt nem bízott meg. A közgyűlést megelőzte a véleményező bizottság gyűlése, moly eltartott '/,11 óráig, mikor is a gyűlés tagjai felhivattak u miniszteri biztos ur által, bogy egy kinevezett három tagu bizottság előlt írassák fal neveiket, illetve megbízó lavelöket adják be. Egyúttal kiosztatott az 1889. évi mérlegről kinyomott zárszámadás, ho :y a tagok előzetesen is beletekiutést nyerhessenek :i társulat ügyvitelébe. Kézhez vévén a „zárszámadást" egy Ív nyomott indokolással együtt, a gyűlés megkezdődött. Elnöklő miniszteri biztos ur, tekiutettel arra, hogy mir a legközelebbi gvülóseu bővebben indokolts a köl c-ö.i felvételének szükséges voltát ezuttul csak röviden jelzi, bogy a niu.t évben felvett 917,000 frt kölcsönből a tiszai védgát ós Lóuyay csatorna töltesek elrendelt kiépítési költségei nem telvén ki, a társulat a vállalkozókkal szemben tetemes összegig hátrányban van; aztán a társulat összes kölcsöneit, konvertálni szándékoznak kisebb kamatra, melynek keresztülvitele belekerül 100,000 frt költségbe; szükséges még egy vízszivattyú a tiszai zsiliphez és végre a társulat, alkalmas házat akar építtetni vagy venni Kisvárdáu. Mindezen felsorolt szükségletek teljesítése vegett az említett kölcsön felvételére mulhatlanul szükség lévén, kéri a közgyűlést, hogy a kölcsönt szavazza meg. Az elnök előterjesztése után Székely Benedek kért szót. Beszédjéből azt lehetett kivenni, mely szerint a péuztári kezelés előzetes megvizsgálását kéri, illetve hozzájárul azou javaslathoz, melyet főispán ur a mult gyűlésen beadott, hogy t. i. egy 5 tagu köldöttség bizassek meg a pénzkezeles átvizsgálásával csak akkor s/.avaztassók meg a kórt kölcsön, ha a vizsgálat során megállapíttatik, miszerint, a 917,000 frtos kölcsön, meghatározott czéljára költetett el s a megrendelt munka bevégzésére csakugyau uem volt elegendő. Székely Benedek után Fráter Sándor emelt szót. Azon kezdte, hogy teljes joggal elvárta volua, mely szerint a beavatottak közül valaki, részletesen fog válaszolni a Székely Benedek indítványára, miután azonbau senki sem válaszolt, óővebbeu kifejti azon indokokat, melyek vezették őt ós elvtársait az említett indítvány beadására, illetve támogatására. A nála megszokott gyönyörködtető nyelvezettel, széles olvasottságra és alapos gondolkodásra vallő meghatározását adja az autonomikus és bürokratikus rendszerek közti ktilöubséguek; egyiknek végetlen előnyét abban, h >gy tényei mindenkor nyilvánosak lévén, tévedései azonnal kiigazíthatók, inig a burokraczia nem szereti a nyilvánosságot s bár gyorsabban végez s ez előnye, de végzései végzetes tévedéseket, károkat okozhatnak. Elvéből kifolyólag nem rokonszenvez a társulat mai szervezetével, de ha tn.ír egyszer meg van, kénytelen benne megnyugodni. A törvény szelleme megengedi azt, hogyha máipénzt kérnek tőlüuk. kérhessüuk kellő felvilágosítást előbb arról, hogy miként kezelik pénzünket. E« a kívánság nem gyengíti sem a kormánybiztos ur tekiutelyet, sem a vezető személyzetbe helyezett bizalmat, sőt épen a tekintélynek és bizalomnak vau szüksége arra, ho,-y bölcsessége es tisztake/üsége a kétszerkettövel is igazoltatván, mindeu eshetőleges gyanúsításnak eleje vétessék, kéri a/.ért ugy a kormánybiztos urat, mint a közgyűlést, bogy Kállay András főispán urnák, a mult gyülesre beadott iuditváuya szerint válasszanak egy öt tagu bizottságot a pénzkezelés megvizsgálására s mig ez megtörténnék, addi'.

r csupán anuyi kölcsönt szavazzanak meg, melyből a már teljesített munkák dijai kifizethetők. Fráter Sándort szívélyesen megéljenezték ellenfelei is, szép előadásáért, inidón utána Bleuer Mór állt fel s az előtte szólónak előadását czifolgatá. Felhozti az ezelőtti autonomikus kezelés gyáinoltalanságát s bőven kiterjeszkedett a kortnánybiz'osi intézmény előnyös voltának méltatására. A régi időben minden ros/. volt, a inai időben minden reudbeu vau, azért a kölcsönt keszséggel megszavazza, «z adósságok konvertálását örömmel üdvözli B kéri a kormánybiztos urat, auuak keresztülvitelére. Egyátalán uem látja szükségét az 5 tagu bizottság kinevezésének, egyrészről, mert a társulat ügyvitelét mindenkor bárki megtekiutheti, másrészről, mert a véleményező bizottságnak előtte sokkal több hitele van, semhogy azt a kiváut 5 tagu bizottság felülbírálhatná. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJ A. Szerelein és szeretet. (Irta : KODCZ Ákos.) (Folytatás) líély hallgatásba merülve ölnek apa és leáuy a kastély vereudáján. Enyhe tavaszi nap vau, édes mr.dárdal hangzik mindenfelől, balzsamot illat ömlik ki a verendáu elhelyezett délszaki növényekből. Végre a csendet a gróf szakítja meg, igy szólva leányéhoz: Régen akartam veled valamit közölui, de haboztam ez ideig, mert azt hittem, hogy csalódom, most belátom, hogy első sejtelmem igaz volt, mert te Zaiaváry Gézát szereted. > Atyám,< kiáltott fel Edith, de többet nem szólhatott, mert a gróf szigorú arccal folytatá : » Leányom, ne feledd, bogy őst égi családomnak utolsó 8 uja vagy, ne feledd, hagy büszke vér folyik ereidben, s végül ne feledd, hogy auiu egyszer kimondtam, attél n«m tágltok. »fía, ha, ha< téré hozzá kaczajjal, melybe gúnyos keserűség vegyült, áz volna csak derék dolog, ha Z-riudvölgyi Edith grófuő dr. Zaiaváry Gézán* lenne.c > Atyám, teleié köuuyelée Edith, nem tagadom, miért, én G-zát szeretem; szerettem az első pillanattól melyben megláttam, 6 derék, művelt és komoly ember, büue csak az, hogy nincs grófi koronája, hidd meg ón boldog tud nék vele lenni s neked atyám, mint magad moudád nem egyszer, csak az a vágyad, hogy boldog legyek. Szerelmemről eddig oem ssóltam neked, mert azt hittem, hogy éles apai szemed talán látta érdeklődésemet G^za iránt... ob atyám ! ismétlem ő jó ember, féuy éi pampa után mi bem sóvárgunk, ismered természetemet, hogy ragyogni, fenylei.í uem szeretek. Éo érzem, tudom, hogy boldog lennek Zilaváryval, s te atyám, ki boldogságomat óhajtod, ueui fogod elutasítani ól, ha kezemet tőled megaéri « »L-4nyom ebbe nem egyezem soha, tépd szél abraudképeidet, ne csak szivedre hallgass, hanem eszedre is. Ah! de uem is foglalkozom az előttem nevetséges kérdéssel, majd beszélek Z ilavaryval, te pedig tl fogod őt feledni s egy fél év múlva Szauiszlay Ernő grófhoz fogsz nőül meuni. Ö gazdag ás szellem**, igaz, bogy nem fistal ember, de az az ideális szerelem ugyts az idők kérdése. Te még nem ismered az életet, de ha ismernéd is, én igy akarom és ezzel tége.c Ez uóbbi szavakat már iuduUtosan irioudá el a gróf, mire Edith felkelt ülőhelyéről, letevé hímzését, fiuom batiste kendöjéval letörli köuyeit s atyjához menve bátran moudá: »Atyám 1 én megígértem Zslavárynak, hogy e kéz, ha az övé nem lehet, uem lesz a földön senkié.< A gróf leányának nyilatkozatára telelni készült, midőn egy livres iuaa jelenté, hogy dr. Zaiaváry kiváuja tiszteielét tenni. Edith ingatag léptekkel tűnt el a mellékszobában, mig a gróf magáben suttogá : épea jókor jón. A társalgás egy ideig a reudes mederben folyt, wí( végre Zaiaváry igy szólt Zsrindvölgyihez: A gróf bizonyára éssrevette, ho#y szenvedélyesen szeretem a grófnőt s ő is érdeklődik irányomban. Lehet, hogy ez vakmerőségnek fog feltünui a gróf előtt, de hiába, szivemnek parauotolni nem tudok. Igaz, hogy nincs grófi koronám, de családom ős nemes c.alád az Árpádok idejéből, vagyonom niocs, de vai két kezein és neuyteleu uevem s végül bírom a grófnő igéretét, hogy nem tugadja meg kezét tőlem, hí gróf ur ii beleegyezik. • Fiatalember,* telelt a gróf gúnyos moiolylyal, »ön vissza élt i-űtú.1 bizalmammal, ön felh isznilU egy anyai gondot nélkülöző, fogékony Ulkü fistal leány tapisita latlansagát, belehajtotta oly etzmékbe, melyeket ueki követnie nem szabad, mert ó leányom. Felhaszuálta távollétemet, hogy szivét elidegenítse tőlem, ön uem járt el nemesen, de én nem — folytatom . . . nem itóleuj el öut tettéert, legyen btlutetése az az ö itudat, bogy Ulái irök | Audrásy Kálmán kéri a bizottság kiuevezésót. egyrészről azért, mert az érdekeltségnek azou joga, hogy a kért kölcsönt megszavazhatja, csak akkor válik kötelességgé, ha tisztán áll elótte annak szüksége és előnye, másrészről, inert a gyűlés kezdetén kiosztott „Zárszámadás" végső összegei is zavarba ejtik szólót, ha latja, hogy az 1889. deczember 31-iki fedezeti maradványul' 51370 frt 93 kr van kitüntetve s mégis az állíttatik, hogy tetemes fizetési kötelezettségek állanak fenn pénzhiány miatt. Szükséges tehát, hogy a fizető közönség nemcsak igy a gyűlés folyamán kiosztott s be sem tekinthető ösztételekből, hanem alapos vizsgálat után győződjék meg a szükséglet valódiságáról. Al mássy István felvilágosításul előadja, hogy igaz ugyan az emiitett. 51370 fit 93 kr fedezeti maradványul kitüntetése, da azt nem kell betű szerint készpénznek venni, mert az is inkább adósság, mely taláu be sem hajtható ! . . . Hrabovszky ezután a műszaki vezetés megbizhatlanságát mutatja ki a védgát, és töltések készítésénél, a főmérnök által beterjesztett indokolásból, melyből megtudtuk, hogy a költségelőirányzat alapjául szolgáló mérnöki kiszámítást a minisztérium nein hagyván jóvá, uj számítást csináltak, melynek jóváhagyása után meg a társulati műszaki vezetés jött rá, hogy az sem jö, s lényeges választást tett a számításon,' inely tetemesen emelte a költséget. Alinássy főmérnök védekezésül előadja, hogy a tervet a szakaszmérnökök készítik, ő csík átnézi és aláírja s az ily számításokban kifejezett köbmennyiségek sohasem bizonyosok, amit sziutén állit utána szóló Szokolay mérnök, hogy azt sohasem lehet tudni voltaképen, hogy mennyi a kiemelendő földmennyiség, csak a collaudirozás után. Ezen mérnöki enuucziácziók, derültséget keltő megjegyzésekre szolgáltattak alkalmat Fráter Sándor részéről, ki élénk sziliekkel aposztrofálta a műszaki számitások csalhatailauságát s az ezzel összefüggő folytonos kölcsönkéréseket. Harsátiyí társulati ügyész természetesen a kölcsön mellett szólott, azt állitváu, hogy ha a kölcsön felvétetik, kevesebbet kell fizetni, mert a kö:csöuből 100,000 forint az olcsóbb kamatú konversió keresztülvitelére fordittatváu, ezáltal a fizetendő tőkepénz kevesebb lesz. A/.t is állitá, hogy a társulati házra kert összeg előnyös azért is, inert tulajdouképen ingyenbe lesz a híz, mert egyrószenek bérbe adása által fedeztetni fog a belé fektetett tőke törlesztése. Minden rendben van, megszavazza a kölcsönt. Ferenczy Emil a konversió előnyös voltát hangsúlyozza, a kölcsöut megszavazza. Némi pro et contra kisebb viták után, Székely Heuedek átengedvén a zárszó jogát Fráter Sáudornak, elnöklő kormánybiztos a cserebe beleegyezik, mikor is Fráter Sándor leginkább a Bleuer Mór által felhozottakra reflectál. Megjegyzi, hogy Bleuer vezérlő ragja volt a múltnak is, melyet, annyira gyaláz, a jelennek is, melyet annyira dicsér. Hogy a pénzkezelés bárki által bármikor megtekinthető volna, - erre nézve érdekes illusztráczióul hozza fel saját esetét, midőn tőle is, ki 30 év óta befolyt a társulat ügyeibe, legközelebb is pisszust kért a kormánybiztos a megjelenésére vonatkozólag. Hát ki vesszi majd magának azou bátorságot, hogy megj aleujék a társulat hivatalos helyiségében azon szándékká

1, bogy az ügyvezetést megvizsgálja ? Kéri a közgyűlést, ue tagadja meg a fizető polgárok ezreitől azon jogot, hogy megtudhassák pinzök hova fordítását, azoa kevés nagybirtokosok kedvéért, kik sok szavazatot képviselnek. Némi személyes kérdések eligazítása után, az ügy szavazásra bocsátattván, tetemes szótöbbség — helyesebben : tetemes szavazattöbbség — lévéu az ártéri birtok mennyisége, a fő és nem a birtokosok — elfogadta a kölcsön felvételét. A gyűlés meglehetősen népes volt, de mindamellett több község uem képviseltette magát, birtokosok is maradtak el, sőt a gyűlésről is többen eltávoztak a szavazás elől, taláu azou természetes gondolattal, hogy hiszen a Lónyay-féle ártér, vagy harmadmagával eleugendő a kérdés eldöutésére —y k.— időre boldogtalanná tett egy fiatal szivet és sserencsétleuué egy apát. Távozzék öu, megállom, hogy leányommal találkosr.ék, ügyen, bogy is gondolhatott csak egy pillanatra is arra, hogy gróf Zeriudrölgyi Edith egy f&luci doktor ueje lehessen.c »Gróf ur . . . c »Ne többet! ez utolsó szavam . . . Is.en önusl . . .< Zaiaváry Géza izgatottan sietett kis lakába. Még elóbb boldog volt s most elsötétült előtte miuden. Nemcsak szivét töne össze a gróf nyilatkozata, de büszkeségé is meg volt sértve. Növelte szeutedését a tudat, hogy Bditb szereti. Mit tegyen? T dán jé volua, ha irua a grófnak, ha előadná, bogy két sz'vet tört össze büszkeségével, hogy leányi boJog-iágát tekintse . . . majd mást gondolt; elhatározta, bogy még egyszer beszélnie kell Edithtel, holnap a gróf úgyis vadászni megy, Edith magányosan lesz H parkbau . . ! igen, fel fogja keresni, hogy legalább még egyszer lássa őt, kit életénél jobban szeretett. Másnap csakugyan találkoztak, — mint feutebb említettük. Mintha érezték volna, hogy a boldogság utolsó szikrája is kialudt, alig bess'hek, csak éreztek . . . érezték boldogtalauságukat. Végre elváltak: Zala'áry szerencsétlenségében égtedüli biztató volt Edith azon nyil»ikoiata, ho^y k<iz* nem lesz senkié, ha az övé nem lehit. Edith egyedül maradt mogtört «<iv

4vel, könyelvel s fájdalmában alig vette észr*, hogy a kertre esteli aruy borult. Mig egyszer visszatekintett a kis lugasra és sietve szobájába vonult. Ez időtől kezdve m-glehatös egyformaságbau teltek el a nspok a kastélyoau. 3) a gróf, se Elith ue n említette fel töSb- ZiU<ar/t, ki * grófnővel való utc só találkozás ut&u náhíny u^pr» Z ir n I • völgyről elköltözö t. Ed th mui árulta el snavedéiet, örókói mosily ült íüöibeu hilv-my ar-zm, mit i gtóf