Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

IN Y 1 R V I 1> É U." sáu György, Duciuk Tódor, Mondscheiu I/.idor, B.ck Alajos Etlinger Hugó Amál. Fest Fere.cz Izidor La|o«, Makul''< József, Komora Valeriánus Gyula Beszterezén, 1890. február 19 én. Sauc Godtfried, alispán. Szabolcsvár megye alispánjától. 134 3 K. A játili rószolgabi ráknak, Nyíregyház., táros polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Hugyaj község elöljárósága Sza­bolcsvármegye nagy-kállói járás Hugyaj község 1890 felirattal ellátott, festék é= pecsétviasz lenyomatu köz­ségi pecséteket készíttetett. Nyíregyháza, 1890 évi márezius hó 4 én. Mlkló* László, alispán. 1612. K. 1890. Szabolcsvármegye alispánjától. A jársi főszolgablrákiiHk, Nyíregyháza város polgár­mesterének é< » községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Bogátoa Pscherer Józsefuél 1 drb ló takonykór miatt kiirtatott. Nyíregyháza, 1890. évi márezius 4 én. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 1730. K. ~ 1890. A járási fóezolgabirákuak. Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint T.-Büdön 1 drb tinó lépfené­ben elhullott. Nyíregyháza, 1890. évi márezius 8-án. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 1656. K. 1890. A rftszolgabiráknak, Nylregjháza város polgái merte réuek és községek elöljáróinak. A kereskedelemügyi in. kir. miniszternek, ;i finom szeszszel töltött palaczkok és üvegedények hitelesítése tárgyában 1889. évi 28,434. szám alatt kiadott s ugyan­csak a .Nylrvidék" utjáu közölt rendelete kipótlásául kibocsátott 6858/1890. számú pótrendeletét másolatban, az érdeklettekkel leeudő közlés és közhírré tétel végett közlöm. Nyiregyházáu, 1890. márezius 11 én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Kereskedelemügyi m. királyi miniszter. 6858. szám. Pótrendelet, az üvegedények hitelesítése tárgyában. Az 1889. évi juuius hó 21-éu 28,434. sz. alatt az üvegedények hitelesítése lárgyábau kiadott rendele­temet ezeuuel a következőkkel egészítem ki: 1. A nagyobb terjedelmű, rövid uyaku üvegedényeken a mérték határa két egymással átellenben lévő oldalon jelölendő meg, egy egy 1 centiméter hosszú, az edény szajával párhuza­mos fekvésű vonással. Ezen vonások az edény nagyságához képest egész 5 centiméter távolságban lehetnek a nyak tövétől. Hoíszunyaku palac/.kokou egy vouás is elégséges, s ennek a nyakon kell alkalmazva lenni. 2. Az edeny köbtartalmát a mérték hitelesítő hivatni is meghatároz­hatja a mérték határáig beletöltött víz súlyából, ugy mint az a hordók hitelesítésénél gyakoroltatik. 20 liternél kisebb edényekuél a ceutiliterek is meghatározandók; 20 literes ós nagyobb edényeknél csak a decilitereket kell megbélyegelni. 3. A liter számok és a korona be­edzendók; nagyobb edényekuél: a határvonás mellé; palaczkoknál: azok oldalára. A szükséges bélyegzők s az edz-folyadék az állami központi in. kir. bizottságnál rendeletidók meg. A hitelesítési dijak változatlan marad­nak. Jelen rendeletem 1890. évi márezius hó 1 ével lép életbe. Budapest, február 17-én. Baross. 2126. K. ., , . j~ggQ ozaooicsvarmegyt ahsp < njatol. A járási fósxolgabirákuak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A bogdányi sorozó járásban a folyó évbeu összeirt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét puharolás és eredmény esetén a járási főszolgabíró azounali értesí­tése végett közlöm. Nyíregyházán, 1890. evi márezius hó 12-éu Miklós László, alispán A bogdáuyi sorozó járásbau a folyó évbeu összeírt teljesen ösmeretlen hadkötelesek nevjegyzéke: Kovács István, Nóvák József, Varga János. Kelemen Jó/.sef. Lakatos Károly, Bilo«h Károly, Sivolszki Károly, Gálfi József, Hajdú Bela, Kiss Jáuos, Mogyorósi Antal, Csepák András, Dudlák József, Dobiáu Audrás. Dicsek István, Marusiu Mihály, Magyar György, Nagy István, Stefáu Pál, Szilágyi Jmos, Szuuyog József, Tóth József, Jabegyik Mihály, Bakos Audrás, Kelemeu András, Katona György, Lukacs Mihály, Peraudik Jáuos, Popovie- István, Simon András, Liszka György, Schvarcz Dávid, Rácz Imre, Ugarki György, Hudák Fereucz, Fekete István, Görbe Karoly, Kiss Jáuo.«, Kovács János, Lénái t Ferencz, Molnár András, Pityus Károly, Szabó Sindor, Bleho Antal, Liboda Jáuos, Csoinora Mihály, Horváth Fereucz, Kiss István. Katoua György, Zilahi Fereucz, Bacsó I^tváu. Kemee^e, 1890 márezius 5. Krasznay Pétsr, főszolgabíró. 1908 K. 1890. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási fószolgablrákti.k, Nyíregyházi váron polgár­mesterének ós a községek elöljáróinak. A m. kir földmivelési miniszternek 06,697/89. sz. a. kelt rendelete másolatban a vármegye hivatalos közlönye utjáu tudomásvetel. alkalmazkodás és szabályszerű köz­hírré tétel végett tudomására hozitik. Nyíregyháza, 1890 évi márezius hó 11 én Miklós László, alispán. (Másolat.) FöMmivelésügyi magyar királyi miuiszter 66,697/111. 8. 1889. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Több oldalról intéztetett hozzám kérdés az iráut, hogy lovak, szarvasmarhák, juhok, kecskén vagy sertések, mely vasút állomáson rakhatók fel, s mely vasút állomásokig vehetők fel szállításra. Ámbár az 1388. VII. t. cs. 20. S-áuak és hivatkozott törvény végrehajtására 1888. évi október hó 15-én 40,000. sz. a. kiadott itteni utasítás 70. s 81 §§-aiuak határozmáuyai a fent jelzett kérdé­sekre a választ magukban foglalják. tévede>ek megelő­zése végett czélszerünek látom tájékoztatásul a követ­kezüket megjegyezd: Ha a moudott állatfajok bármelyike vagy felrakáskor vagy lerakáskor állategészségügyi te­kintetben szakértő által megvizsgálandó, az illető állat­fajnak vagy felrakása vagy lerakása csakis oly vasút állomáson eszközölhető, mely a vezetésem alatt áiló mi­nisztérium által marharakodóul engedélyezve vau s mely állomáshoz egyúttal az emiitett vizsgálat teljesítésére szakértő van kirendelve. Ellenben, ha felrakás vagy a lerakás va«y pedig az egész vasúti szállítás a mondott szakértői vizsgálat közbejötte nélkül megvau engedve, ez esetben az illető állatfaj tekiutet nélkül arra, valjou a vasút állomás marharakodóul engedelyezve vau-e, vagy sem, minden oly vasút állomáson felrakható vagy lerak ható, mely vasút állomások állatrakodásra kellően be rendezve vannak. Budapesteu, 1890. február hó 18-áu. A miniszter helyett: Fejér s. k. 1496. K. . , , bziibulcsoiirinsiii/e alisiimiatoL. 1890. J J ' J A járási fószolgablrákiiak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Csobajon a Patay Gyula tulaj­donát képező szarvasmarhák között a száj-körömfájás fellépett. Nyíregyháza, 1890. márezius 14. Miklós László, alispán. ... Márcsius 15. "Sfe-asp* Felhőtlen égből lecsapott tüzes villám, korom­sötét éjben vakitó fénysugár: márezius 15. légy üdvöz általuuk! Légv százszor üdvözölve te nap, nielyeu a nép szava u^y szólalt meg, hogy betel­jesült: a nép szava, Isten szava! Légy megszentelve, légy ezerszer megáldva, inert hisz a szabadság órája ütött s e nemzet uj életre ébredt! Hosszú áloin után nagyszerű vo't a felébredés Világtalan, kietlen tel után viru'ó és életadó tavasz következett Az ébredés hírnökei megérkeztek, a jég­burok foszladozni kezdett.} enyhe szellők susogtak a téreken, a kis fűszál kidugta zöldelő fejecskéjét, a fák rűgyeket hajtottak, a madarak öröm dalt csicseregtek s a természet éledtével megérkezett a tavaszi fecske: a nep szabadság születésének órája is. Felviradt 1849. inárcziu- 15. a szabadság, egyenl iség és testvériség nagy napja! Igen! e há­rom eszme volt a jelszó, mely lángra gyujtá az érzelmeket s általa szétfoszlott a sötétség és lőn világosság. Mi az? Egy háborgó tűzhányó tört-e ki s az izzó láva feltartózhatlanul hömpölyög tovább avagy a tenger kelt ki mederéből, hogy döntse a világot? Nem, nem, a forrongó tömeg hullámzik a téreken! Nézzétek ott azt a túlvilági alakot, nézzétek, mint lesi ajakáról a szentelt igét a nép Ott áll ő. szemei a lelkesedés tüzét lövelik, csengő hangja utat tőr a szívek legrejtettebb zugába, szavával lever, busit, buzdít, tettre készt. A harczi lant érezhurjai hatalmtsiu csengenek, az ajkak fájó szót rebegnek, a szemek könybe lábadnak . . . egyszerre érzik át mindazt a lios.-zu szenvedést és tehert, mit évszázadokon ;it hordtauaV, érzik kinos szorítását a bilincsnek, mely oly «ok;i békóban tartá a szabad lehelletet S a költő cs..k beszél tovább, tovább; megdobban a szív, minden kebel egy érze­lemért hevül, a kezek fele iiig kt cinek s a nép együtt harsogja a lelkesült költővel : „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!' S az eg ineghallgatá a nép esküjét. Magyar­ország szabadsága s vele dicsősége, a száza­dok óta sírjában nyugvó halott, uj életre kelt, feltámadott! A nép egy csepp vérliullása nélkül vivta ki mindazon jogukat, a milyet más nemzetek milliók életéu sem szereznek meg soha; a hatalom megrettent a hazafiság tüzétől s az a 12 pont, melyben minden igaz honfi hövágyai összpontosul­tak. a melyért az edes anyát — a hazát — igazán szerető gyermek uiol.só csepp vérét is kész lett volna kiontani: egy szó, egy ellenvetés nélkül el­fogadva lőn! Láttátok-e már a nap pirkadását? Akkor válik el az ég. kedvesétől, a földtől, akkor lehelli búcsú csókját sápadt arczára, kinek ajka pirossá lesz és pírjával bevilágítja a földet Igen! Így történt: a nap, a szabadsag napja feljőve az égre. eltaszitá m igától unott lánykáját: az ég sötétét és lön vakitó vi'ágosság! Az 1848 márezius 15-diki fiatalság dicsősége az, bogy e fényt kialudni nem engedé. Az ifjú keblek oltárán pattant ki először a szabadság szikrája, melyet a zúgó vihar — a felébredt közszellem — örök tűz/.é izzaszta, az ifjúság volt a mozgató elem, mely a te pede népet akarni és tenni kész­tete. Övék a dicsőség, hogy perc/.ek alatt évtizedek munkáit hajták végre s a legmagasztosabb eszmé­ket diadalra segiték! És megketszerezödött elévülhetlen érdemök akkor, midóu a névtelen félistenek első hadtestét megalkoiák Az ifjú kiszakitá magit az ölelő ked­ves karjaiból s ment oda, hol lángoló csókok helyett halálos sebet aduak jutalom gyanánt, gyermekek kardot fontán tk és küzdtek, uiint férfi ik. „Csatára! csatára a szabadságért", ez volt a jelszó! Es midőn a nemzet lánglelkü szónoka — egy Kossuth L íjos — j*rta be e házit, ugyan kiben ne pezsdült volna fel a vér, ki ne kapott volna az ősi kard után? „Mindnyájan el fogú k menni! harsogott a nóta a hármas bercz és völgy ölen s ez nem volt puszta szó! Az öreg, ősz anya nem is mar.isztá többé egyetlen gyáinolát a meleg tűzhelynél, hanem maga súgta a habozó fülébe: imádd a hazát s csak azian szeress engemet! A szerető hitves maga kaidé fér­jét a haldoklók hörgései, aczélok c-attogása közzé s midőn búcsucsókját lehelte ajkára, reszketve sut­togá: „inkább halj meg dicsőn, mint gyalázattal maradj!" És ugyan ki ne ment volna el még a pokol ördögeivel is harczolni, inidö i az buzditá, kit leg­jobban szeretett? Igen! nők, a gyö igéd lelkű nók valának azok, kik megáldák a bátrat, s megveték a gyávát; ők mondták ki az áldó szót a villogó fegyverekre; ók tűzék fel az ifjak mellére a három­színű kokárdát, buzditák a harezosokat s im dko­zának értök. S a fegyverek nem is voltak becstelen kezekre bizva ! Dicsőség volt a halál, boldog volt az, a ki a honért sebet kapott; óh! pedig hányan, de hányan vesztek el a véres csatamezőn: minden családnak volt egy-egy halottja ! . . . Dörögnek az ágyuk, villognak a fegyve­rek, dobognak a nyerítő paripák; eg.-egy füstölgő bomba csap a tömött hadtestek közzé, szétrobban s a haldoklók hörögve kiáltják: előre, előre! S men­nek előre! Nézzétek a költőt: fúvó paripája a sűrű tömeg­ből messze kiválik, a lovag arcza kLyuladt és keze sújt a, miként villáma az égnek Meg nem sebzve rohan a fütyölő lövegek közép ;tte; kard uem éri meg őt; egy nemzet imája kiséri s a sze­rető hitves kérése meg óvja. Ah! de szivéhez kap, vérsugár ömlik a főidre, karja hanyatlik, kardja lehullott s a rohanó paripáról iuogva lefordul. Ajka rebegve susogja: hazámért, óh! milyen édes meg a halál is. Egy fáj, hogy fiamat és téged én angyali hitves ... itt elcsuklik az ajk s végsőt hördűle a költő! Meghalt ő is ! Elvérzett a csatamezőn ő is, kinek élete egy hulló csillag volt, mely vakitó fényt áraszt s aztán egy pillanat alatt ismét le­tűnik; meghalt ifjan, boldogan! Ki tudja melyik behorpadt sírgödör takarja tetemét? Vájjon az a kis zöldelő virág nem az ő hamvából nőtt-e ki, mely a segesvári csatamezőn oly üdén pompázik ? Vagy talán el se temették, hulláját behinté az ősz sárga lombjaival és a tavaszi szellő szét szórta hamvait messzire, „hogy jusson egy porszem min­denkinek, ki őt szereti!" Ne sirassuk őt, ne ejtsünk könyet halála felett, mert boldog ő, boldogok mindannyian, kik a bonért elvéreztek: hisz szivök a bánat miatt úgyis megrepedt volna tán? Boldogok álmaik, inert uem tudták meg, hogy a szabadság erős fáját le­dönté a zord vihar! A ket fejű sas élettelenül hullt már a porba, szárnya megnyirbálva, tolla megtepdesve — és ekkor, ép ekkor zuditá ránk a tenger hömpölygő árját, ekkor temették el idegen nemzet zsoldos katonai a szabadságot! A temetőhely neve „Világos" s emléke mégis oly setét. Fájd érzelmek sajognak szivünkben e név említésére; kinozó gondolat, sivár bánat lepi el az érző kebelt, mint midőn legkedvesebb halot­tunk sírjánál térdelünk, kit az eJetuek visszaadni remélnünik nem lehet. „Most vagy soha!" susogták az edzett bajno­kok — „haljunk meg dicsőén!" Csak egy szó az imádott vezér ajkairól s a fáradt kezek megaczé­lozódnak, a fénytelen szemekben kigyulad a lelke­sedés tüze és azok a bősök, kik a csaták mezején annyi babért arattak, most is óriásokként küzdöt­tek vol na. \ airv nem szebb, nem dicsőbb-e elvér­zeni a honért, harczolni. a mig a szív utolsót nem dobban; a megszentelt kardot a ke/.ekből ki nem Folytatása a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom