Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 189Q. 2-ik sxámáhox. cstlanl bukásokról s oiiude/.t csuk a/, iusolid verseny okoz/a. a inelj ellen küzdeni solid kereskedőnek alig lehet A solid kereskedő a közönségre apellálhat csup ín, a tisztességtelen versenynyel szemben; de ez — sajuos — nem talal, vagy nem akar különbséget találni a kettő kőzött s igy elég gyakran bekövetkezik a/ a sajnos eset is, hogy a solid reális kereskedőnek kell elbuknia a verseny következtében; inig a másik tovább folytatja ily módon üzletét, összeszed egy kis vagyont, kijátsza hitelezőit, becsukja a boltot s ha egy-két hóra még őt is a hűvösre teszik, nem bánja. Az ily módon szerzett vagyonnal aztán más városba teszi át lakását s mint magánzó társadalmilag is általános tiszteletnek örvend. Nézzünk szét városunkban, a hol szinte nagy számban vannak kereskedések s talán nem túlozom a dolgot, ha azt mondom, hogy városunk a viszonyokhoz képest tul van terhelve kereskedőkkel: mégis mit látunk ? Azt, hogy még mindig akadnak merész vállalkozók, kik itt üzletet nyitnak. A verseny ez által ismét nagyobb mérveket ölt s a vége más nem lehet mint — tömeges bukás. S hogy erre sok esetben már számítva van, az kétségtelen, mert az a kereskedő, a ki ott n\ it üzletet, a hol már ugy is feles számmal vannak, nem ismeri esetleg a viszony okat s nincs ismeretsége, talán pénze is kevés: az nem prosperálhat. A kereskedőnél pedig az a fődolog, ha üzlete után akar megélni tisztességesen: szemügyre kell vennie, hogy vannak-e a vállalat felvirágzására nélkülözhetlen tényezők ? a helyismeret, személyes ismeretség és a megfelelő pénzbeli tőke. így állanak a viszonyok ma; ezt megszüntetni csak a nagy közönségen áll, a mely ha a solid kereskedőt pártolja ugy sohasem csalódik. A közönségen áll tehát csak, hogy országunk e fő tényezőjét a magyar kereskedelmet megmentse és kitisztítsa a salaktól; mert csak egészséges solid és reális kereskedelem lehet talpköve es erős oszlopa egy országnak. T. D. Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. Elég elénk érdeklődés mellett tartatott meg a vármegye rendkívüli közgyűlése e hó 8-án, szerdán delelőtt. A közgyűlés tevékenységét legfóbbképeu választátások vették igénybe, amennyiben a törvényhatóság kebelében működő különböző választmányok és bizottságok voltak ujra-alakitandók, részben kiegészitendók. Ezek mellett a legfontosabb tárgya a közgyűlésnek a vármegyeház építésének a kérdése volt. A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást közöljük: Miklós László alispán, éljenzések között elfoglalván az elnöki széket, tudatta a közgyűléssel, hogy a főispán úr őméltósága gyengyélkedése folytán akadályozva van a közgyűlésen való megjelenésben. Tudomására hozza továbbá a közgyűlésnek, hogy a főispán kiket nevezett ki az ő kiuerezése alá tartozó tisxtviselőkül. Ezután a választásokra került a sor. A közigazgatási bizottság kilépő öt tagjának újra választása megtörténvén, megválasztattak: Boduár István, Zoltán János, Gaal Elek, Kornis Ferencz és ifj. S/.ünyoghy Bertalan. Anzelmus atya és ax öreg gazdaasszony keserű fájdalommal látták ksdvenczók hervsdasat, de még másvalaki is hasonló fájdalomnál látta, Miltzer, udvari titkár, egy komoly, csendes ember, magai termettel, ki majdnem naponként eljárt a papixkb*. ö ismerte és szerette a s/ép E zát ifjúságától lógva, nem az ifjúság eget ostromló szerelmével, hanem a férfi komoiys-igával é« változatlan sigával. Neki csak egy vagya volt, hogy ezt a most kervidt virágot s/.ivéhez biiincselh jsse, hogy újra viru.basiou tHvaszi üdeségében, — de Elza mindig kitért előle. Ánbár jól ismerte e férfi nemes szivét, jól tudta, bogy mennyire tizteli és szereti uagy é* kicsiny, maga az uralkodó herczeg is nem egyszer dicsért*, é Auiai,ous atya is kiválóan szerette, — mégis közt* és Meltzer közt ott alt folyton s biborvoros kaö itos, arannyal és selyemmel díszített lovagnak a képe büszke kócsi tollal — éa a jaamiuaggal. S bár e kép tépte széjjel szivét, még sem tudott töle szabadulni. Anselmus atyának nem volt forróbb óhajtása, mint Elzát és Meltzert egyesülve látni; •nnsk jtlleme és egész lénye volt előtte buga jövőjére nézve a legjobb biztosíték. S midőn elérkezett az idő, hogy hz Isten öreg szolgája utolsó útjára készült, s midőn Elza kétségbeesett fájdalmaban leterdelt a beteg ágyábox, mart az is, ki e még egyedül volt, elköltózni készül: ekkor Anzelmus atya utoljára beszélt meghatóau a szomorkoró leányhoz, bogy milyen vigasza volna neki utolsó órájában az, ha őt Moltzer oldalán láthatná, annak védő karjai alat*. Elza c«ak bólintott öi könyekkel izemében ciókolá fuladozva a haldokló nagybátya ke/.f.t. Akkor lépett be a szobába az ud»ari titkár, hogy a haldoklót utóljára üdvözölje; Anielaius atya Elza kezét Meltzerébe tutte és erejének végső megfeszítésével így szólott: »Amit Isten ösazefüzzött, azt ember ne válassza szét.* E közben oly félénken és esdöleg tekiutett Elzára, hogy ez nem merte a haldoklónak eszméletét elrabolni. De midőn minden elmúlt, Anselmus atya végsőt sóhajtott, akkor fuldokolva ossz rogj ott, és Meltzcrnek, ki kirjaival felfogta, ugj tetszett, ininth v a lány r.zt •ohajtotta volna : Ott a jasminbokor alatt, hol anyám is (•sitik, akarok én pihenni. Az állandó választmány tagjaiul inegválasztat tak : Liptay Béla, Harsányi Menyhért, Gaal Elek, Okolicsányi Lajos, Bory Béla, Zoltán János, grf. Vay Tibor, Borbély Gáspár, Klár Dávid, Görönibey Péter, Szoboszlay József, ifj. Szúnyoghy Bertalan, Sztíuyogliy Istváu, Gencsy Albert, Nyiri János; Héczey László, Szúnyoghy Imre, grf. Pongrác/ Jenő, grf DessewIYy Déues, Hrabovszky Guidö, Kornis Ferencz, Kállay Leopold, Gergelyfy Ferencz, Kállay Jenő, Török Péter, Propper Sámuel, I'scherer József, Mindéi Eduárd, Szesztay Károly, Vidliczkay József, Korányi Imre. Lukács Ödön, Farbaky József, Fekete István, Verzár Istváu, Somogyi Gyula. Az igazoló választmány tagjaiul megválasztattak: Lukács Ödön, Szesztay Károly, Bencs László, Fekete Istváu, Gaal Elek. Kállay András főispán az igazoló választmány elnökéül Kállay Jenőt, tagjaiul Bodnár Istvánt, •erzár Istvánt és dr. Meskó Lászlót nevezte ki. Az állandó bíráló választmány tagjaiul megválaszlattak: Gencsy Sámuel, Zoltáu Ödön, Szalánczy Ferencz, Kállay Leopold, Bartholomeidesz János. A lótenyésztési bizottsiíg tagjaiul inegvalaszfattak grf. Dessewtfy Alajos elnök, Kállay Jenő, br. Vay Arnold, Bekén.y Péter, Jármy Márton, grf Vay Tibor, Bleuer Mór, Jármy Miklós, Geucsy Albert, Pscherer József, Liptay lléla, Zomborszky János, Geucsy Sámuel, Bleuer Béla, Miklós László, Bencs László, Marsalkő Géza, Harsányi Menyhért. A kórházi választmány tagjaiul meg választattak : Miklós László alispán elnök, hivatalból való tagjai a főjegyző, főszámvevő, pénztárnok, főorvos, főügyész, kórházi fő és alorvos, kórházi gondnok, választott tagok: dr. Bleuer Miklós, Ferenczy Bertalan, dr. Meskó László, dr. Meskó Pál, Görömbey Péter, Surina István, Kállay Zoltán, Kállay Jenő, grf. Dessewtfy Béla, Krasznay Gábor, Kerekréthy Miklós. A tisztviselői nyugdijalapot kezelő választmányba megválasztattak: grf. Dessewffy Déues, Kállay Jenő, Lukács Ödön és ifj. Sztínyoghy Bertalan. A központi választmány tagjaiul megválasztattak : Bégáuyi Ferencz. Péchy Gyula, dr. Jósa András, Megyery Gábor, Szikszay Pál, ifj. Mikecz János, Okolicsányi Góza, Böszörményi Kornél, Vidovich László, Okolicsányi Lajos, Erdőhegyi Barna, Gaal Elek, Székely Benedek, Borbély Gáspár, Zoltáu János, Zoltáu Ödön, Geucsy Sámuel, Iléc/.ey László, Borús Lajos, Vidovich Antal, dr. Kállay Rudolf, dr. Bleuer Miklós, Kállay Leopold, Kállay Jenő, Bory Béla, Hrabovszky Guidó, Szeutmiklósy László, ifj. Szúnyoghy Bertalan. A közegészségügyi bizottság tagjaiul me^választattak : Ferenczy Bertalau, id. Szúnyoghy Bertalan, Fráter Sándor. Vidovich László, Borbély Gáspár, Borús Lajos, Kállay Jeuő, dr. Bleuer Miklós, Gaal Elek, Somogyi Rezsó, dr. Gara Leő, Kerekrethy Miklós, Letler Sámuel, Verzár Istváu. .4 statisztikai bizottiág tagj ii lettek : Bty István, Lukács Ödön, Stern Emánuel, Szamuely Ltj >s, dr. Bnucli Mór, Jéger József, Fekete István, Ver/.ár István, Gál Elek, dr. Bleuer Miklós. A jegyzői szigorló bizotisiig tagjai lettek: Lukács Ödön, dr. Meskó László. A nyngdij választmány tagjaiul megválasztattak: Szesztay Károly, Gencsy Albert, dr. Bleuer Miklós, Pscherer József, Kállay Leopold, Kras/.uay Gibor, dr. Meskó László, Bencs Ltszló, a községi és körjegyzők közül pedig Viráuyi Jáuos, Láuyi Antal, Géczy Ádám, Nagy Kálmáu, Moravek Gusztáv, Audó Slinnel, Horváth Gyula, Nagy Sándor. A népnevelési bizottságba megválasztattak : elnökül Lukács Ödön. tagokul Gencsy Albort, Boduár István, Jármy Ödöu, dr. Jósa András, Leffler Sámuel, Pazár Istváu, Szesztay Károly, Szabó Eudre, Színfy Gyula, Varga Autal, Biy István, dr. Bleuer Miklós, Surina István, Bleuer Mór, gr. Dessewffy Aurél, Kállay Leopold, gr. Forgách László, Ismét virágzott a jaiminbokor és ismét dalolt a kii madár Elza anyja sírján és a Mária templom harangjai menyegzőre szóltak. Egy lovai lovagolt a templom felé és megállítván lovát, nevetve Uigrott róla. a kantart egy hiuye bámészkodó kezébe uyomta és kivncstau belépett a templomba, a nászmenetet megnézendő. Csengő kiáltái hangzott a templomon keresztül. A lovastól eredt, mert a ki egykor az övé volt, kit a gyönyör mámorában elfeledett és eltaszított, az állt ott cjeudegsn és halv«nyi\n, uiiut egy márványszobor, egy idegen férfi oldalán. Tekintetük találkozott. V .d szenvodély vev-tt lobbot, a lovag szemé ien, ainaunak tekin tet? nyugodt él sötét mar dt. A jismiuvirágo* kebléről leeatek a földre — gondatlanul leett usjta keresztül és nyugodtba, reszketés uélkül esküdött Isten oltára előtt örök hűséget, jóban, losszban, balálig. Ismét egy loias vágtatott az utczán keresztül. — Elvettettem öubünö nböl— így sóh íjtott, megállítva lovát. Mint égikor hosszú évekkel ezelőtt, most ii az estharangok szóltak s miut akkor, most is bensőjéig hatott azok hangja. S/írét a keserű önvád kezdte tépni és mintha egy könycsep is lopózott volna izemébe. A lelkiismeret is mard 'ata ; ha az első csók kéj uámorában megfuladva, a puha karok közt halt volna inog, nam voln i most öreg, szőke fürtökkel és kívül-belül h»lott. E uult, elmúlt sóhajtozi Riiuhardt. A harangszó, elnéronlt és vidáman ügetett a ló a virágos meigyén kercsztü'. He , esak vidáman paripim, — mondá a lovag, ma lukodilom, táncz, ünnepi vendégség lesx ! A bor enyhítse keblem tüzét és sz°p asszonyok gyógyítsák s-.bét I Zü^va repült a p iripa és miut szélvész törte le egy jasmint'okor gyenge virágjait, mely épeu az útban volt. R 'pült u 16 és > lovas a vidám czél fel

6, hol jókedv és a dőzsölés örömei várnak rá. * • » Egy év ismét elmúlt. Egy háza»pAr lépdel a sírok közt a Mária-temetőben. Gondosan vezeti Meltzer Károly a még mindig s4pidt Elzát, ki hálaürzettel tekint fel rá. Az estharangok megszólalnak. Mint csendes öuvád hat Jármy Miklós, Gál Elek, Harsányi Menyhért, Farbaky József, Maudel Eduárd, Nyíri János, Önody Géza, Andiásny Kálmáu, Szomjas József, Gonda Balázs és Liptay Béla. A sorozó bizottságokba elnökökul megválasztattak : a Nyíregyháza városi és bogdányi sorozó járásba Miklós László alispán, a dudái felsó járásba gr Pongrácz Jeuő, a dadai alsó sorozó járásba Mikecz János főjegyző, a nagy-kállói járásba Gál Elek, a tiyii-bátoriba Pscherer József, a kisvárdaiba Hrabovszky Guido, a tiszai járásba Jármy Miklós. A ló-avató bizottságok elnökeiül megválasztattak: a nyíregyházai ló-avató bizottságba Kállay Jenő, a nyírbátoriba Geucsy Albert, a tisza-lökibe Darvas István, a kisvárdaiba Nozdrovic/.ky György. Tagokul, illetőleg becsüsükül a főispán által kineveztettek : a nyíregyházai ló avató bizottságba Székely Benedek, Jármy Márton, Bencs László; a uvir-bátoriba Pscherer József, Bory Béla, Erős István; a t.-lökibe br. Vay Arnold, Szomjas Ignácz' és Frank Imre; a kisvárdaiba Czobel Imre, Jármy Miklós, Liptay Béla. Állatorvosokul kineveztettek: Tisza-Lökre Szabó Károly, Nyíregyházán Karner János, Kisvárdára Madarasi János, Nyír-Bátorba Balla Autal. Az árvaszék üléseiben döntő szavazattal biró árvaszéki szavazó bizottság tagjaiul megválasztattak: Mezősy László, Borbély Gáspár, Propper Sámuel, Kállay Jeuő, id. Mikecz Jábos, Sztárek Ferencz, Vidliczkay József, Török Péter. Mikecz János főjegyző felolvasta ezután a belügyiniuiszter leiratát, melyben értesíti a vármegye kötönségét, hogy a vármegye tulajdonát képező nagykállói székháznak állami czélokra leendő megvásárlása az idő szerint nem lehet kilátásba helyezhető. Felhívja egyszersmind a miniszter a vármegye közönségét, hogy a régi megyeház épületének más módon való értékesítése iránt határozatot hozzou. s hogy az építendő uj vármegyei székház helyének biztosítása s az építéshez szükségelt teleknek a vármegye rendelkezésére leendő bocsátása iránt Nyíregyháza várossal kötött szerződést mutassa be. Ezzel egyidejűleg tárgyalás alá vette a közgyűlés Gaal Elek amaz indítványát, hogy az uj vármegyei székház építése addig halasztassék el, míg a vármegyei székház értékesítve nem leend. A közgyűlés, tekintettel a vármegye közőnsegéuek korlátolt anyagi viszonyaira, tekintettel továbbá arra, hogy az uj megyeház építésére semmi alap uincs, Gaal Elek inditványát 37 szóval 35 szó ellenében elfogadta. Fölkérte még a közgyűlés a főispánt ós az alispánt, hogy a régi székház értékesítése iránt lépéseket tegyenek. A Pócspstnben megtartott megyebizottsági tag választás megsemmisíttetvén, az uj választás határuapját má ic/.ius hó 1-ső napjára tűzte ki a közgyűlés. Választási elnökül Gergelyffy Ferencz, helyettes eluökűl Szilcz Tamás választattak meg. Ugyanekkor fog Szűcs József elköltözött bizottsági tag helye is betöltetni. A gazdasági egyesület a képviselőházhoz. (Folytatás.) Sertée. Az állatok számát tekintve, ugy Magyarországnak, miut Romániának a lertés a legnagyobb kivitethet k pjzi. M igyarorsr,4<ból 1882-bea 618,521 drb. 1883-ban 631.968 drb, 1884-beu 583 551 drb sertés került kivitelre. A behozatal ezzel nr.emheu Rimániából 1882-ben 26,772 drb, 1883 ban 216,659 drb, 1884-beu 117,672 darabot tett. L itható ebből az, hogy Magyarország e nemű ösuzkivit-lének a romániai behozatal 30—40% át teszi. A sertés kivitelt illeilleg Ausztria Magy arorizágból, az ö<nzu.o.iárchia adatait kell tekiotenünk, hogy h&bb képet nyerjöuk, 1850-től 1870 ig a behozatal 600,000 drb. körül valtako-ik, a kivitel folyton nő, vagy legalább egy színvonalon 300,000 darab körül tartja msgát. 1871-beu a behozatal 606,037 darabra emelkedik, a kivitel 2^0,371 darubra csökken, a minek következtében a sertés árak szivébe a harangszó. E mellett esküdött meg egy évvel ezelőtt az oltáruál, Meltzert szeretni fogja, mig őket a halál el nem váUsitja. É« hogy tartotta meg fogadáiát ? Midőn a uim szeretett férfiúval as oltár mellett állt és hirtelen izembe állt vele az, kit oly forrón szeretett, ugy érezte, uiintha szi»e szentélye összeomlott volna ; horiadis fogta el,]midóu R'inhardnak szenvedély és fektelen életmód ált <1 feldúlt arczát látta. Hol volt az igéző ifjú az r.ranysző.e fürtökkel? E'. a férfiú, ki elóit.i állt, ki őt elárulta és elhagyta, nem hasonlított ahhoz az ifjúi eszményképhez. Eltűnt az igéző eezménykép szivéből és határozott, biztos bangou mond i az »igent,c mely őt K4rolyhoz fűzte. Halgattgon és halványan meut Meltzer oldala mellett, ki őt soha nem szüuő izerelmével környezte ; gyakran ugy érezte, h-igy Ajtatosau le kell előtte térdelnie éi kérnie : Végy fel uiau idfi)'. szivedre, ne hagyj oly szótlanul oldalodon menne n. Di nem volt hozzá bátorsága. Károly mindig egyforma maradt, mindig barátságos, türelmes és elnéző, do mir lemondani látszott arról, hogy neje isivét mrgnyeri. m*ly — mint gondolá — Reinhardé. Auyja eirján, a jásminbokor alatt, annyiszor sirta már Elxs, bánatát, de a jáimin csak nem akart enyhülést nyújtani, u m akarta szivét férjihez közelebb hozni. Ma nmét odasétáltak knronfogvn, a harangok hangja mellett. Obi szegény jésminbokrom, kiáltott fel Elza elhalványodva a s:r felé mu'atva. A szél letörte a mult éjjel, mondá férje komolyau éi jelentőségteljesen és a fiatal halvány aiizonynak mély*n belenézett könyázott szemébe, — de né.d csak, édes lelkem, helyotte a róxiatő hajtott ki, • mily izépen virít! — Te jő, te nemes férfiú 1 Édei férjem ! — rebegé a szép Elza és elősxör simult férje kebelére, — t* boldogiágot varáziolir a bánathól. Hála neked! szeretni foglak, mig élek ! É« ar erői férfiú a gyenge asszonyt hívesen keh léra izoritá, mintha el sem ii aksrná többé eresxteni. Egymáshoz simulva ment haxa Károly és Elza, hogy uj életet kezdjenek. A j iBinin letört, elhervadt, — de a rózsabokar gazdagon nyitott 1