Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

M«ll*hl.t « >>I>íyiryidók*' 189Q. lO-ik sxámáhox. A lovasság Nylroiryházán. E l.ip >k mult heti számának ujdonsági rovatában egy rövidke bir látott napvilágot, mely a felületesen vizsgálódó előtt talán kicsinyesnek s jelentékteleunek tűnhetik fel, de ha komolyan gondolkozunk felette s meghányjuk-vetjük a/, abban foglaltakat: lehetetlen annak fontosságát — főleg Nyíregyháza lakéira, különösen pedig hivatalnoki kai ára vonatkozólag — kétsegbe vonnunk. Mert e tudó>itás sem többet, sem ki-v-sebbat nem foglal magában, mint ho.^y konstatálja a nekünk privátim már gyakran felpanaszlott tényt, hogy t. i. a laktanya épitéseuek megkezdése s ezzel kapcsolatban egy tekintélyes katonai testületnek rövid idő alatt városunkba való érkezésének már puszta reménye is az élelmi c/.ikkek árát piac/.unkon felszökkeutrtte. Ez a meztelen való es ebből miut okozatból észszerQleg következtethető ama másik körülmény, hogy ha a fentjelzett eset be fog következui, a/az a katonaság állandóan letelep ít megyeik székhelyén, — ennek behatása alatt ugy a fogyasztási, de különösen a szorosabb értelemben vett termény czikkek ára — mint p. o. zab, széna, szalma — legalabb egyidóre okvetlenül emelkedni fog; de már itt hangsúlyozom: csakis egyidóre! Ha pedig ez bekövetkezik — pedig kétségtelen, hogy bekövetkezik — ez áremelkedés által a szigorú kiszámítások között élő alsóbb, sőt esetleg felsőbb rangú hivatalnoki kar. — mely drá»asági pótlékra bizonyára nem számithat egy vidéki városban — felette kényelmetlen helyzetbe fog sodortatni. És ha ez az állapot tartós lenne s maradna, szomorú következményeket vonhatna maga után; csakhogy ép itt rejlik a dolog bibéje, s a sopánkodók tévedése is innen ered, mert az abnormis doloa* — igy er is — sohasem állandó hatású, csak futólagos, átmeneti állapot. Mert az élét által is csalhatatlanul igazolt örök törvénye a nemzetgazdaságnak, a mely a legnagyobb általánosságban a kobinór gyémántra épney. miut a kovakőre alkalmazható, bogy minden tárgy értéke azaz ára a kereslet és kínálat egymástól való viszonyától függ Azaz mentől nagyobb amaz természetszerűleg, ép annyival nagyobb emez, vagy fordítva mennél inkább csökken a vevesi kedv, ép annyival lohad a kinálási azaz eladási hajlam. Ez az elv, azaz jobban szólva megdőnthetlen sarkigazság a jelen, speciális viszonyokra alkalmazva annyit tesz, hogy egy uj s nagyszámú fogyasztó közönség érkeztével rövid napokra bizonyára meg fog zavartatni az arak biláncza, de ep ily gyors lefolyású idő alatt a vidéki termelő közönség nagyobb produktivitásra lévén sarkalva: az áruk nagytnérvben szaporodni foguak, a mely kÖrQltnény természetszerűleg szüli aztán a rendes megállapodott viszonyokat. Niucs tehát absulute ok, hogy ezért aggódó szemekkel nézzük majdan városuukbau a katonaságot. Haneui igenis van egy más dolog, mely méltán tölti el agodulomtual városunk hivatalnoki karát, s ez a lakás kérdése. Sajátságos, de bizonyára A „NYIKVIDEK* TÁKCZÁJA, Egy óra egy fiatal leány szobájában. Hallottak e már vaUha önök a szellemidélőkről ? Átokról a ritka hatalmas férfiakról, kik a rég elhunyt szellemeket, tegyük fel, egy Washingtont, az öreg Koscsiuiikót, egy szép gyülekezett előtt, saa ceremome, barátságos diskurzusrt szólítják fel. Mire aztán a szellem urak lesétálnak láthatatlan zekéjükben, mely azonban a szellemidéző előtt korántsem takarja őket, mert íme, felágaskodik, az ihletettségtől átszeutesUlve kapkod füleihea s végre a miudenttudás érzetétől kiderült arcíczal tudatja a kösönséggel a túlvilági választ, tegyük fel pl., a miről Liboulaya franczia iri megemlékezett: a szabadiágbau faradalom, a szolgaságban íájáalo n. Aztán megjelennek egymásután mindennemű, rangú, jól s kevésbbé ismert szellemek, hasonló mély értelmű válaszokkal, melyek elég megnyugtatást adnak, hogy a gondolkozásban ott lenn, nem erőltetik meg magukat. Egy ilyen siellemidéző látogatott meg engemet egyszer a lakásomon, midőn épen javában rágtam a tollat. tMflncz Jónás* — mutatá be magát, >ma 6stve 8 órakor tartom meg előadásomat; lekötelezne megjelenésével; érdekemben áll, hogy a publikum felvilágosítást nyerjen arról, a mit elhinni elég kishitű*. • Sajnálom, mondom, de nekem még inkább érdekemben áll, hogy előbb a magam közönséges szellemével jussak eredményes megállapodásra. Ktllönben is, torkig vagyok a nagy szellemekkel 1*. »Hab I kiklta fel Jónás ur, tehát ön is gunyelődik !? Elég balga és nem hisz a lélek mindent átható képisságében, mely sem az idő, sem a tér korlátját nem ismeri 1 Nos hát, ha bizottságot kiván ön, akar e elhunyt neje siellamével társalogni? Akar e, csak kívánnia kelll* »Et a forca a ficskónak, gondolám; ae ily ajánlat elől a legttbb özvegy férj próba nélkül megugrik és hisz vakoo. Ne fáradjon, mondám astán, én még nőtlen vagyok.* sajnos való, hogy mig másutt, nemcsak Budapesten, hol ezrekre rug az üres lakasok száma, hanem a fejlődésnek indult kisebb és nagyobb vidéki városokban is szó sincs a lakáshiányról, addig Nyiivgyházán, bár ez sem éli a staguació Lorát — annak nyomasztó hatása mind jobban érezhető. — A p ínzflgy igazgatósági! a k idelielyeztével tekintclyes számú családok érkeztek városunkba s már akkor észlelhető volt az árcsökkenés. Hát ha már most egy 30—40 tagu tisztikar, amelyeket ínég az önkéntesek s az esetleg nős altisztek is sz»p rí tanait, igényel uj lakást, ugyan mily horribilis követelesekkel fognak előállatii a nálunk sem, másutt sem igen méltányos háziurak? Ez kétségkívül oly baj, mely okvetlenül sürgős orvoslásra szorul! Leghelyesebb volna természetesen, ha tőkepénzeseink már saját jól felfogott érdekeikből is uj hazak epitésébe fognának s igy nem ingatag spekulatiókban koczkáztatnák tőkéiket, hanem biztosan kamatozó alapokba fektetnék be — De ha ez nem történnék, akkor — nézetem szerint — a városi tanács nem állhat tétlenül, kötelessége ez ügyet a megoldás felé ve/.etni, inert az nem elég, hogy czifra laktanyát építenek, a tisztikar pedig lakás hiányában nem fog hol letelepülhetni! S ez aunyival inkább kikerülhetlenül nyomasztó kötelem, mert Nyíregyháza város fejlődésére az érkezendő nagyszámú katonaság kétségkívül jótékony behatás-al leend. Hogy miként és mennyiben ? e kérdésre feleljen még meg czikkem to/ábbi folyama ! Elsőben is egy nagyszámú katonaság élénk lendületet ád u,

ry a vásári, valamint a bolti kereskedelemnek. a mi természetszerűleg maga után fogja vo.ini a peu/forgalom emelkedését. Mert kétségtelen tény, hogy egy tekintélyesen nagy összeg itt városunkban fog elfogyasztatni, elköltetni, s ennek hasznát leginkább a polgárok fogják érezni s javukra fordítani. Azipari éleiben folpezsdültebb viszonyok jönnek létre, a fogyasztási czikkek nem maradnak a termelő nyakán, a vidéki gazdak is jól és biztosan értékesíthetik terményeiket, sót talán még vendéglőseink sem lesznek kénytelenek panaszkodni lanyha forgalomról, bágyadt mulatási kedvről. Szóval, a közgazdasági élet terén okvetlen fejlődés, egészséges irányú emelkedés és élénkség lesz észlelhető ! De e fényoldaloko.i kívül társadalmi tekintetben is — s ez előttem a legfontosabb, — érdekes változások előidézőjévé lehet és hiszem, hogy lesz is egy elegaus művelt tiszti kar. Tapisztalati tény, liogy lanyha társulási viszonyainkra kiválóan élénkítő s elevenítő hatással bir a jelenlegi csekély számú tiszti kar is, mennyivel inkább fog tehát ez a befolyás emelkedni, mennyivel inkább fognak élénkülni társadalmi állapotaink, ha egy nagyszámú testületet lesz alkalmunk városunkban állandóan bírhatni ? Hosy pedig erre nálunk valóbm szükség van — azt hiszem — ki sem tagadhatja? Ép ezert csak örömmel s igazi magyar szívességgel fogadhatjuk a majdan érkező katonaságot! Ö oly dühösen nézett reám, mintha go idolataim it kitalálta volna. >Hsh 1 kiáltá, tehát ön javíthatatlan ! Ám lássál* S az utolsó szavaknál gyanta szerű, sárgás port szórt a szemeim közzé. At egészet oly gjorsau csinálta, hogy időm sem volt előle kitérni, vagy ellenkezni vele. Agyamat, valami mámoros kábultság kötötte lo, tagjaimat zsibbadni éreiém. A leghevesebben igyekeztem e kllönös állapot ellen protestálni; az is eszembe, jutott, ho;y felujorjak s nyakon ragadjam azt a fic;kó', ki gúnyos mosolylyal állott székem mellett, de tap uztalnom kellett, hogy akaraterőm elhagyott. Végre ar. önkivüliség neháuy ily pircze után, tagjaim ssibbadságit terjengeni érezém s a felettök való uralmat vissza nyertnm. Legelső dolgom volt egy dűhösat kiáltani, de egy t kin tet: a a hang torkomba szorult I A szoba, melyben uem ültem többé, hanem egy márvány kandaló h'tta mögé elrejtve állottam s a bútorzat előttem teljesen ismeretlen voltl Megdöbbenveigyekestem tájékozni magamat. Legelső, a mire tekintetem eset, egy nagy diófából remekül kidolgozott ágy volt; mellette karos szék álllott, melyre egy veres alsóruha, egy reggeli slafrok s egy összehajtogatott kurcsusitó volt fektetve. Az ágy fejénél egy márvány fedőlapp.il ellátott éjjeli szekrény állott, költői rendetlenségben össze hányva rajta az előttem többé, kevésbbé ismeretlen tárgyak sokfélesége. Mfgfigyalés alá vettem őket. A csomagból egy hajiütő vasnak olló alakú fogóját láttam kigömbölyödni, alatta, mellette uagy szám ban, szivaralakra göngyölített bőröcskék foglaltak helyet, melyek ha nem tévedtem, a baj göndőritéséuél hivatottak feladatukat végszni. Volt még ezeken kivül a kis asztalon egész légiója kisebb, nagyabb finom metszésű üvegecskéknek, skatulyáknak, de tartalmuk előttem teljtsen ii meretlen volt, bár félig bistosan követkestettem, hogy pipere szerek, melyek a toilette nagy munkájában nyújtanak aegéd-kezet. Tehát semmi kétség többé! Egy női háló szobában vagyok, még pedig eddigi észleletem után követkeltetve, •gy hiu nő szobájában. Bár milyen körülmények kösött is karültem ide, mégis érestem, hogy lovagiatlanságot, aljasság >t követek llol van Büű-8/ent-Mihály ? Különös ugyan ez a Uárdás, de mindjárt megmagya rázzuk, hogy n.iért kellett megtennünk. Par héttel ezelőtt olvastuk a jDdbreczen-Nagy váradi Értesítő* cziniű debrsezeni újságban, hogy BúdS'.ent-Mihály község lépéseket tett Hajduvirmeg)éhez val' Ciatoltatása érdekében. Nem akartuk elhinui ezt a dolgot, s minthogy néni tudtuuk nyomara jutni, micsoda okból keletkezhetett, eg apró kis újdonságban olyan módon regisztráltuk azt a »NjírvidSlt« ben, hogy az|a »D.-N.-ÉrtesitO* szerkesztőségét válaszadásra provokálta. Mag is kaptuk a várt választ, s többet is benne mint amit vártunk. Mert — miut a »D.-N.-É* e hó 2-iki

1 számában megolvasható — a következő dolgokat is tartalmazza az: »A B.-Sz.-Mihály vármegyénkhez leendő átjövési hírét a »D—n*-ből vettük át, abba meg egy onnanú* levelező irta. Ez a levelező különbeu azt is irta, hogy a b.-sz.-mihályiak népiskolai ügyben a mi tanfelügyelőnkhöz fordulnak, mert az önök tanfelüg/élőjét még nem látták 7 éu óta an iskola táján*. A tanfelügyelő úr meg fogja engedni Dekünk, hogy az emliiett lapnak e közleméuyére becses figyelmét fölhívjuk, s nam vehuti rossz uéven tőlünk azt sem, ha foglalkozunk egy kicsit ezzel a dologgal, mely eminenter ama kérdések közzé tartozik, melyek immáron nyilvános diskuBijzió tárgyává lenni megértek. Az, bogy Búd-Szent Mihály község elszakadási kisérUte egyidejűleg merül föl ama tény koustatálásával, hugy tanfelügyelőt hét hosszú esztendő leforgása óta nem láttak Búd-Szent Mihályon, a hogy ezért ez a község »népiskolai ügybeu Hajduvármogye tanfelügyelőjéhez fordulni volt kénytelen*, mindeu esetre még csak inkább okai szolgál arra, hogy ez ügyet nyilvános megbeszélés tár gyává tegjük. E lap sok gonddal és szeretettel foglalkozott és foglalkozik a népnevelés kérdéseivel. Nam mulasztott és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, mely ez első rangú fontosságúnak fölismert nemzeti kérdésben a hozzászólás, a buzdítás bproposját megadta. Botrányhajhászat, ezenzácziós dolgok emlegetése nem kenyere e lapnak, mely mindi g komoly eszkozekkel igyekezett megközelíteni eszményi czéljait, melyek a népnevelés kérdésében valóban eszményiek. Épen ezért a tanfelügyelő úr ne vegye valamikép az ő hivatalos állása lekinté.yének meggyöngitéss ciéljából tett merényletnek azt, hogy mi ezt az ügyet itt szellőztetjük. Mert végre is egy elég uagy tekintélyuek örvendő debrtezeni újság nyilvánosan publikált közleményével szemben, talán a mi fölszólásunkra se kellene, hogy szükség legyen ez ügy tisztázása érdekében akkor, mikor arról vau szó, hogy a nyilvánosságnak egy orgánumában, «gy községnek vármegyéjétől való elszakadási kísérleteit s e vármegye tanfelügyelőjének állítólagos mulasztását, miut ok és okozatot egyttt emlegetik. Mi egyelőre nem hiszszük el, mert lehetetlennek tartjuk, hogy igaz lenne a debreczeni újságnak ez a közleménye, az t. i.: hogy Velkey Pál kir. tanfelügyelő urat hét esztendő óta nem látták Büd Szent-Mihályon, hozzátartozván t. i. fz a község is ama ktrülethez, melynek népei, ha tovább folytatom a*atlan kutatásomat. Arra & lovagias gondolatra ébredtem tehát, hogy észrevétlen a távozzást ki«éreljem meg. Előléptem eddigi rejtek helyemből hogy magamat kellőeu tájékozva, tervemet kivigyem. Megdöbbeuéssel vettem azonban észre, hogy a szobából csak egy ajtó nyilik s az is a termek ejjész sorozatába vezet. Tehát az észrevétlen menekvés utja teljesen ki volt zárva! Mit tehettem mást, mint hogy megadum magamat sorsomnak. Leverten indultam ismét a kandalló mögé, mely legalább bizonytalan idóre, rejtek helyemül szolgálhatott; útközben azonban meg nem állhittam, hogy még egy néhány pillantást ne venek magam körül. A szoba valóban pompás kényelemmel volt berendezre. Az ablak tő»Eomszedsagábau egy remek faragványu éb'tuia Íróasztal ékeskedett, fiókja félig kihúzva, a kulcs benue. Valami lcgyőzhetetleu vágytől ösztönözve, melynek ellantállai nem tudhattam, saemtelen bátoraágai léptem a fiókhoz s kutatni kezdtem tartalmában. Egy csomó levél, piros szallaggal átkötve, utáuuk égisz gyűjteménye a préselt s művirágoknak, revanche bukéiok, aztán ismét össze-vissza hajtogatott papiro s, cnpkéli, saiuea haraszt, egy selyem öv, egy kis toilette tükör, vékony fésű, egy fiuom metszésű karcsú üvegcse glycerin kerültek a napvilágra s végrí, gondosan elrejtve a fiolt hátuljábsn, egy piros bársony^ötéjü könyvecske e felirattal: Naplóm. > Ahá 1 Tehát ai éu hölgyecském naplót i« vezet, gondolám. No ez éppou az éu körömbe vág és nem lesz érdektelen megismerni, hogy miként sóhajtoznak a kényelem s jólét elkényeztetet gyermekei! Megvallom, haboztam kissé, hojy felnyissem-e a könyvet. Valami tiltakozott benpem, egy nő titkaiba szentségtörőeu berontani. Nyomorult küu 1 Ezt be kell ismeraem, de nekem a könyv tartalmát okvetleii ismernem kellett előbb, hogy sem megtudjam titok-e az vagy nem?! Ezt a tényt be kell látniok s megbocsátanak, hogy én a könyvet felnyitottam. Na! majdhogy pórul uem járt a liiváuciiságom; azok a betűk, bajszál vékonysága, ideges kezek által össze-cisza kuszált ákoin hákomok, ugyan próbára tették minden abc ismeretemet.