Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
,1* Y t R D É: K' Ad. 3442. K. , .. , ... , 1889 nagy-kállóx jaras fdszolgabirajatot. Hirdetmény. A községek elöljáróságainak. Tudomás Tétel végett értesíttetik, hog.v a száj és körömfájás járvány miatt zár alá helyezett Mártonfalva községhez tartozó „Bagos" puszta, a m. állatorvos által teljesített felülvizsgálat kedvező eredménye folytán, a zár alól általain a mai napon feloldatott, s a forgalom az az elhelyezett összes állat állománnyal helyre állíttatott. Kelt Nagy-Kálló, 1889. deczember hó 31. Zoltán István, főszolgabíró. Szabolcsvármegye a/ispánjától. 16,123. K. Í889. A m. kir. földmivelési miniszter 70,443/89. sz. a. kelt leirata másolatban alkalmazkodás végett a járási főszolgabirák, Nyíregyháza város polgármestere és községek elöljáróinak tudomására hazatik. Nyíregyháza, 1889. évi január hó 7-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) FöldinivelésUgyi magyar kir. miniszter 70,443/89. szám. Valamennyi törvényhatóságnak. A német vasúti egylet igazgatóságának értesítése szeriut a szarvasmarháknak, juhoknak, kecskéknek és sertéseknek Ausitria-Magyarországból Fraucziaországba való be, illetve átvitele megtiltatott. Erről a közöuséget tudomásvétel ós közhirrététel végett értesítem. Budapesten, 1889. deczember hó 21-én. A miniszter meghagyásából: Btrnolák. Szabolcs vármegye alispánjától. 47. K. 1890. A járási főszolgabirákiiak és Nyíregyháza város polgármesterének. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által kibocsátott alábbi pályázati hirdetményt szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1890. évi jauuár 9-én. Miklós László, alispán. 56,839 :^ámhoz. p á, yázat < A gyóri árva alapítványoknál az 1889/90. tanév kezdetótól következő ösztöndíj állomások jöttek ürese désbe, nevezetesen : I. A győri árva kir. alapítványnál 4 állomás, egyenkint évi 80 írttal. II. A gyóri árva Dlabács-féle alapítváuynál 3 állomás, egyenkint évi 80 frttal. III. A győri árva gróf Eszterházy-féle alapítványnál 2 állomás, évi 80 frttal. Ezeknek betöltésére pályázat hirdettetik következő feltételek és megjegyzések mellett. A győri árva kir. alapitványbeli ösztöndíjakra sze- i góuysorsu kath. vallású és jó elömeuetelü iskolába járó vagy inaskodó árva tiuk és leányok pályázhatnak. A Dlabács-félékre az illető rokonok, a gróf Eszterházy-félékre pedig az uradalmi köuyvvivó és száintisztek, ezek után a gazdászati tisztviselők és szolgák árva gyermekei, különösen couvertita árva tiuk vagy lányok pályázhatnak elsőbbséggel. Az e részbeni folyamodványok a gyóri árva kir. alapbeli állomásokat, illetőleg Nogáll Károly győri püspöki helynökhöz, mint az alap igazgatójához, a Dlabács-félékre nézve Zsolna városa tanácsához Trencséntnegye utján, a gróf Eszterházy-félékre uézve pedig gróf Eszterházy tatai uradalmához, Tatára Komárom megye utján, miut illető pártfogókhoz czimzendők és az illető tanintézeti igazgatóságokuál, hol a pályázók jelenleg tauuluak vagy a megyei és városi közönségeknél 1890. évi február 15-ig, miut ezennel kitűzött határnapig benyújtandók. A beuyujtandó folyamodványok következő kellékekkel szerelendők fel: 1. A legközelebb lefolyt 1888/9 tanévről szóló iskolai vagy az iuaskodási előmenetelről ízóló mesteri bizouyítványnyal. 2. Az esedező szülőinek polgári és vagyoui állapotáról és netáni érdemeiről, testvéreinek létszámáról, valamint arról is, éivez-e esedező vagy egyik testvére ösztöndijt. és mily alapból, hatóságilag kiállított hiteles okmányokkal. A gyermekek egyenkint név szerint és koruk szerint mutatandók ki. 3. A keresztlevéllel és az esedezőnek atyja vagy mindkét szülője halálát igazoló bizouyitváuvnyal. 4. Megemlítendő a folyamodványban azon kir. pénztár. a melynél adományozás esetében az ösztöndíj illetmény felvétele kívántatik. 5. A Dlabács ós gróf Eszterbázy-féléknél a fenn kitett egyéb kellékeken kívül a leszármazási viszonyokat igazóló okmányok is csatolandók Az eképen felszerelt folyamodványok az illető tanintézeti igazgatóságok és megyei vagy városi hatóságok által, és pedig az előbbiek részéről vagy közvetlen, vagy a tauker. főigazgatóságok utján, az utóbbiak részérói pedig közvetleu 1890. évi márczius 10 ig a feuuevezett pártfogókhoz, a minősitvéuyi táblázatok kíséretében eljuttatandók. Végül megjegyeztetik, hogy az ösztöndíjasok ha tiuk, a nyert ösztöndijt tauidejük vagy inaskodásuk tartamára, ha "leányok, férjhez menetelükig, vagy anyagi állapotuk más kedvező megváltozásáig, legfeljebb azonban éltük 21. évéuek befejeztéig élvezeudik. A fent kitűzött határnap eltelte után, vagy az illető tanintézeti igazgatóságok mellőzésével közvetlen a vallásés közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz benyújtott kérvények egyszerűen vissza fognak utasíttatni. Budapest, 1889. évi deczember 16-áu. A vallás- és közokt. m kir. minisztertől. 16,183. K. c , , , 1889 zabolcsvarmegye alispanjatol. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesteri* nek és a községi elöljáróknak. A nyíregyházai kir. törvényszék 10,279/89. számú hirdetményét tudomásvétel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1890. évi január 9-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) 10,279. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közhírré tétetik, miszerint nagyfalusi illetőségű Nádasdy György 10,279/89. P. sz. Ítélet által az 1887. XX. t. cz. 28. §-ának a) pontja értelmében gonduokság alá helyeztetett. Kelt Nyíregyházán, a kir. törvényszék, polgári osztályának 1889. deczember hó 20-án tartott üléséből. Megyery Géza, elnök. Jóna, t. jegyző. (P. H.) 275. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármeste rének és a községek elöjáróiuak. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 288/90. szleiratát másolatban tudomás vétel tekintetéből közlömNyíregyházán, 1890. január 11-én, Miklós László, alispán. (Másolat.) Kereskedelemügyi in. kir. miniszter 288. szám. Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán. Tisza-Lök község kérelmére] megengedem, hogy ott az 1889. november 28 ára esett, de elmaradt országos vá sár helyett, folyó év január 30-án pótvásár tartassék. Erről a közönséget 1889. évi deczeinber 24 én 1586. sz. alatt kelt felterjesztésére oly hozzáadásául ertesitein, hogy az engedélynek a hivatalos lapluu való közzé tételére nézve egyúttal intézkedtem. A mellékleteket viszszarekesztem. Budapest, 1890. j tnuár 8-án. A miniszter helyett: Lukács Béla államtitkár. A kereskedelmi verseny. E hangzatos kereskedelmi frázis leple alatt követik el maiups.-íg a. legtiaziességteleuebb dolgokat. Ez az, ami impulsust ad niiiideuiietnü csalásra és vetkes bukásra. Ki tagadhatni, hogy az ilyen tisztességtelen dolgok, netn legtöbbnyire a kereskedői világban fordulnak elő? Ki venne tagadat*, hogy nem ez az ütőereje annak, ami manapsag f, távol tartja a kereskedőt a társadalomtól? Lehet tf * kereskedő bármily reális, a közönség, a társadaP"' előítélete kicsinvléssel sújtja, mert nem ismer különösséget tisztességes, reális kereskedő és szédelgő csaló közt. S ez az, ami tévútra vezeti a közönséget, csökkenti, megtagadja a bizalmat a reális kereskedőtől is. Pedig lia körülnézünk kissé s jól megfontoljuk a dolgot, csakhamar átlátjuk, hogy a társadalomnak ez a viselkedése kereskedőinkkel szemben nemcsak hogy nem jogosult, de határozottan káros a társadalomra nézve; mert kereskedőink műveltsége ma oly fukon áll, a mely hivatva vau a nagy társadalomnak élénkséget adni és annak hasznos szolgálatokat tenni Nézzük meg ma Magyarországot és pillantsunk vissza c-ak 50 esztendővel: csakhamar belátjuk, hogy ezt az országot csakis folyton fokozódó kereskedelme és ipara emelte a czivilizált államok sorába; s ez kiknek róvható fel érdemül, mint kiváló képzettségű és műveltségű kereskedőinknek? Mi az tehát mégis, ami kereskedőinket — nagyon kis kivétellel — társadalmilag a regi kalmárok rangfokozatába visszadobja? Mi az, a miért nálunk a kereskedők legalabb 90%-a társadalmilag nem számit? Mi az, a miért náluuk nincs meg az a tekintélye kereskedőinknek, ami p. o. Angolországban vagy Németországban ? Erre a felelet az, amit már előbb is megjegyeztem, hogy a nagy közönség nem talál különbséget tisztességes, reális kereskedő és szédelgő csaló közt; s ezt mi idézi elő? az észszerütlen verseny, a melyet a kétes existentiáju kereskedők előidéznek. A 19-ik század, mely igen találóan neveztetik a gőz- és villamosság századának, gyorsau fejleszt mindent; de nem érieltet meg semmit. Az emberiség figyelme folyton az ujabb dolgok felé irányul, a régieket bármily jók legyenek könnyelműen eldobják. S ki tagadná, hogy ez a kereskedelemben nem igy van? Azok a kereskedők, akik a kereskedelmet a mai niveaura emelték, kifáradtak a munkában, visszavonultak s átengedték a tért az ifjabb erőknek. Ám ez az ifjabb nemzedék nem egyedül lépett az elődök nyomaiba: nyers erőt, tanulatlan hadat alkalmazott a munkához, a mely előtt a műveltség semmi, de az anyag volt a bálvány. Ez a salak, a mely oly óriási módo.i felszaporodott már máig is: veszedelemmel fenyegeti az ország kereskedelmét. Ma már od.i jutottunk, hogy az ilyen tanulatlan egyén kis tőkével fenyes üzletet rendez be már előre kiszámított tervvel, hogy 6 hó vagy 1 év múlva milyen passzívával fogja bezárni üzletét; természetesen az ilyen egyének tisztességtelen versenyükkel leszorítják a reális kereskedőt, s földig alázzák a kereskedői tekintélyt s rommá teszik azt az erős talapzatot is, a melyen Magyarország kereskedelme még csak igen rövid idő előtt tekintélyesen felepült. S hová vezet ez? Oda, hogy az a mag}ar kereskedelem, a mely oly rohamosan hódított tért magúnak még az ország határ ain tul is: a tisztességtelen versenyből kifolyó csalárd bukások miatt ép oly rohamosan is fog hanyatlani. Ez pedig nem frázis, mert ezen állitásom mellett bizonyít a hirlapok törvényszéki rovata, melyekben nap-nap mellett olvashatunk vétkes és Folytatása, a mellékleten A „NYIKVlDÉr TÁRCZÁJA, A szép El/a. A c illagok serege tündökölve tekintett le egy magános lovasra, Li a pusztán vágtatott keresitül. Berlin ét a Sprec > uiolletti Köln testvérvárosok h irangjai szólnak, a bolnapi vasárnapot hirdetik. A lovas megal itja lovát, leveszi tolldíszes lövegét göndör baja fejéről é« sut ogva imádkozik, mig az utolsó harangszó is el nem némult. Siíve kéjtől áradozott, mert edcs titkot vitt benne. Kevéssei ezelőtt, midöu a lenyugvó nap aranysugarai bucsut mondtak Ber in lakóinak, az ó síivébon akkor vojt hajutl. A Mária templom tisztelendő diakónusánál, sz öreg Anselmus atyánál volt, hogy neki édss anyjától izeuetet vigyen. A tisztelendő ur nem volt otthouu, hanem Anselmus atya öreg, barátságos gazdatszouya hívta meg, hogy szórakozzék egy kissé a kertben Reinhard lovag elfogadta a meghívást, d- nemsokára megunta magát a kis kertben és kiraeut a közeli temetőbe, hol az örökre elköltözöttek alusznak. Síri csend vala min lenüU, ciak a madarak d tlolták esti dalaikat és a fiatal lovagnak ugy tetszett, mintha a virágok is azt susogoák : »Udv nektek, emberek, holnap vasirnap lesz! Pihenés napja !< És ugy elmerengett kék szemeivel a virá oion ! >Iti még ájtatossá lesz az emb<»r,c mondá R iuhard e« kezeit összekulcsolva ég felé emelé. — Dicsértessék a Jézus Krisztusi — hungzott fel egy kedves, szende gyermeki hang. — Mindörökké, Amen, — válaszolt meglepetve s arra fordult, hounan a hangot hallá. A szép Elza, Anselmus atya húgának leánya ült ott édes anyja sirhalmán egy virágzó jasminbokor alatt, s nagy barna szemei bizdmassn köszöntötték ad li ifjat. — Tisztelendő nagybátyámtól jön, utfi? — k rdé a szép Elza egész bizalmasan, — nem pirongatott meg még, hogy megint nem vagyok otthon ? — Nem kisasszony, — válaszolt R-inhard mosolyogva. A tisztelendő úr még uem ért haza sétájáról, a felől nyugodt lshat. — Akkor köszönöm uram, tr.oudi E:za, igy ábrándozhatok még egy kissé. Nem is hinuti ón, mily nagyszerű itt a csendsstHgben lenui, folytatá s hoss-'.u haját hátra veté. A jismin o.y szépen virágzik * a msdir oly ékesen dilol meghalt éd-s anyámról, ki i.t n;ug»zik s kit én kimondhatatlanul szerettem. Nag> kön}C<eppek csillogtak a lánynak külömben oly fénylő •zeuieihon, de cs»k röud id-üg, inert szent áhítat gyulád' ki bcuue, midőn a harangszó megcs-ndült. Holnap vasáru p lesz, suttogták a piros ajkak egv kis idő multáu, holnap fölekesitem magamat és a hazat virágokkal a nagybácsi is kap i-gy jasmincsokrot; aztáu d lutáu elő szabad vennem edes anyám mandoHnját és jitszanom rajta és énekelnem, mire ő tanított. Ou : mily szép le«z ez ! Felig megindulva, félig mosolyogva s •-gyszerímind bá.uulva teáiutHc Ruuhírd lO'ag a g.ernrmeg leanyra, ki ártatlan öromitieu k-tfzeresen szép so. . Ugy hangzottak noM e s.a?ak, miutln álmodta voln\ « almában oda aksrt a leány elébe térd -Ini és kérni: Tedd puha kacsóid it forró homlokomra, tégy engem boldoggá ! Di ndm tette ez', hanem illedelmesen leült a leány mellé, ki egy ctinos legendakönfvet mutatott neki színei k'p-kkel és jámbor verie»kel. A jásmiu szórta illatát és vír ig ját a két fiatal fejére, melyek miudickább közelebb hajoltak egymáshoz. Az utolsó esti fény is eltűnt és a madár diK is elh»ngzott. A szép leányfej cieudesen nyugodott R-inhard keblén. Nem is tudtuk, hogy történi PZ. Örökre a tied, hangzott ianen is, onnan is, s aztán karonfogva mentek a paplakig és beszélgettek szeralem ről, örök hűségről és jövendő boldogságról. E^y jastninág díszítő a férfi gomblyukát és a leiny sötét hajában is ott teherlett a jásminvirág. — Isteu veled! Egy é? múlva visszatérek, mondá m ;-g egysz-r R'inhard; azután cseudesség lőn, csak a ló tompa dobogása hallatszott még egy darabig. Odaben a szobában esteli imáját mondta Anselmus atya. A menj országgal szivében vágtatott Reinhard az euyhe laveszi éjben a sp&cdiui fejedelmi udvar felé. Szive oly*n volt, mint egy \irágo* kert tavaszszal. A legkedvesebb, h legsít-bb gyermeket, kit valaha ismert övének moudhatá. Mit törődött ő azzal, hogy a szép Elza polgárleány és így nem ai ő rangjához illő? Szive tombolt a túláradó kéjtől. Egy óv multán ismét ott ült a szép Elza a jasmin bokor alatt anyja f-irján, s a harangok is szóltak a Máriatsmplom tornyában, de R-jinbard lovag uem jöttei — a nürnbergi tejedeimi udvarban élte vidáman életé ; ezt hozta hírül egy utazó Elzának, üdvözlet és egy jásminág kíséretében. E jasminagat Elza szobájában pohárba tette, e«}-«Ky virágját pdig keblére illesztette ; azután elővevé maLdol'uját s sóvárgó édes dalt énekelt kedvesének a távolba. Mtűón ezt bsfejezte, egy kőnnycsrpp ü t ra^vcgó szemeire s halkan önmegadással sobajta ; »Egy év mui»a« : Azonban több év is elmúlt, de Reinhard úrfi csak nem jött vissza: rég elfeledte már a deli Elzát, a polgár leányt. Hogy is állhatott volna meg a szerény falusi ibolya a fetedelmi udvar gazdag rózsái mellett? Da El za még mindig bízott és a jasminbol-orba veté reményét. Végre aronban eljött az idő, midöu belátta, nogy el vau feledve, hogy hazudott a jasuiin, melyet hüs^g-) zálogául ott hagyott. Mind sr.ótlanatib és mind halványabb lett az egykor oly üde g (ermsk és sötét árnyak kezdték körülveuui könnyes szemeit.
