Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-02 / 9. szám

„N Y í R T I D É I£." Föl lehet vetni azt a kérdést: vajjoa nem lebet-a a nemaeti nyelv különöi alkatánál fogva akadály » uép stellemi fejlédéaében ? Első tekintetre a kérdés nevetségesnek tűnhetik fel, mert hogy lehet a szellem alakja, a nyelv akadály? És mégis van értelme e kérd'tnsk, ha a nyelvet Tesszük ugy, a mini az ős alakjábin volt, vagy ba föl lett tartóztatva fejlődésében politikai nyomások által, ha bitauyos formákba volt öntve, melyekből abg-Uig bír kibontakozni. Ámde a szellemi művelődés hatalma előbbutóbb mégis ketté törné a békókal, életet hozna a viizi^miradő nyelvbe, s alakítaná kifejezésének képességét. Ha azonban a S'ellem is le volna tartva, akkor terméizeiesen a oyalv is élettelen maradna, il rt » uemzet szelleme s nyelve kölc»önöien routja egymás'. Hu y a Mellemmel romlik a nyelv is, az értheti, meri « nyelv csak kifejezője a Mellemnek. Ha ez gyönge, koriato.t, zavaró*, akkor imii is nélkülözi a szabadságot éa népséget; ba hamis műveltség korlátai közé itoru> a szellem, akkor a nyelv is elkorcJOjul. IJres és szivtelenül hiupik anuak ajkairól, a ki letért a természet útjáról, c ifra. idegenes, hamilitott annak aj Kan, a ki idegen, kiválólag külföldi nevelést nyer. Hogy a nyelvvel a szellem is romlik, — az csak közvetve mint vitszahatás veendő. Ha t. i. a nyelv ferde kedély műveltség által el vau rontva, akkor visszahat routólag i> kővetkező nemzedékek szellemére és izivére, mert a tiuta, tápláló és erősít* anyatej helyett a cieesimőnek édességekkel kevert viz ujujtstik. Szavakra tanítják, melyek nem egyeztethetők össte természetével. Később tntfiiőleg magának, ezekben beszél, a nélkUl, hogy érezne; lelke elferdül, lenézi s kerüli nemzete nyelvet, a b.iszuálja ai idecent, közönséges használata második terméssetévé lön. Ás idigen nyelv aionban, fölvéve a mindennapi használatra, kisiskilj t a kebelből a hazafiság tissta forrásai'. Ai idegen nyelv ideien uemzet sajátságának kifejezése, a mely kifejezést esak az öltheti magán töké letesen, a ki as idegen sajátságot is magába falvette, ez pedig csak a hatafiaág elnyomása utján történhetik meg. De azért ne mondjuk, hogy idegen nyelvet ne tanul junk, ez nem megvetendő. De az idegen nyelvek tanulásával a saját nyelvünk elhanyagolását előmozdítani — az a vétek! Annál nagyobb ez a vétek, mennél gyengébb korában taníttatjuk gyermekeinket a őzéiből, hogy idegen nyalven dadogjauak, bogy első hangjai uem az édes anyanyelven ejtessenek ki. Ez lün! Ez merénylet a hazafiság ellen. Anyanyelvet mondottunk, pedig a hazának, a nemzetnek nyelvét, kincsét értettük, aunak a nemzetnek • nyelvét, a mely hü és igazi anyjt minden fiának. Hogy mily befolyással vau az életre, az elvhflségr^ a nemzetiség fejlődésére, a hazafiság emelésére ez a ferdeség, az nyilvánvaló! Ez által a hazafiság, a hazaszeretet hő érsate közönnyé fajul, mert a nemzethez és a kazához ragaszkodó hűség eltűnik ax emberi kebelből, • melyben egy idegen képe honol! A nemieti büszkeség helyébe es a vágy lép: az idegen eléti tetszővé lenni. A nemsetl becsület ét szabadság kérdése nois hevíti föl at ilyen embert. Hogy mi késitetett mind ennek megírásához ? Rövid a felelet: mert vannak még igen-igen számosan, a kik a magukba szítt előítélet által hazájuktól elidegenítve, büttkék arra, hogy idegen nyelven beszélnek egymás közt, est a műveltség magas fokának vélve. Es nevetséget volnt, ha uem lenne oly igaián komoly. At értelmes utókor nem fogja talán elh'hetni, hogy a magyar idtgen tulajdont többre becsült a saját jánál, hogy izellemét idegen formák közzé izoritotta s eteknek rabttolga-mődon magát alávetette. A nevettégetnek feltűnő téuynek komoly oldala Ctak at, bogy igen sokan a >jó hazafiak* kötött gyer mekeikei at idegeneknek áldozzák fel t meg nem eléglik, hogy ők maguk elidegenedva állanak nemzetünkkel ttemben 1 • igyekeztünk napjainkban at utolsók közt tanni ; a szerepek igen gyorsan vátoznak e világom. Hiáhan volt minden vigasztaló szavam .., anyám rám sem halgatott! A folytoiot lárma, zaj beteggé tette őt t újra, meg újra visszatért arra, mi legjebban bájtolta öt:>lasd Júliám, mindenki elhagyott beuuüuket . . . még oaak vőlegényed sem jön ide*. S éu hiábau áltattam magamat — Henrik nem jött. Eltó nap még láttam, a mint odajött házunk alé t csitította, távozásra hívta fel a tömeget; atyja intett neki a távolbői s ő engedelmeskedett . . . •ltávomtt, lopva visszatekinlgetve ablakomra. Tégin hazajött atyám. Már az ajtóból kiáltotta : » Legalá! b annyi pénzt hozok, hogy apróbb adásiág>iukat kifizethetem !« E szavakra, mivel kevésbé jó voltam, mist ő, gyáva öuárzetem pillanatnyi fgihevülésében meghasadni értéui tzivemet. Az apró adósságok? Ds hát a gazdagok, kik várhatnak? Hiszen etek barátaink voltak, kik akárhányszor ettek, utak, u.uiattak náluuk! Huten a Hsnnk atyja is etek köté tartozott . . . fájdalom, neki is volt a bankban pénze! A mirft atyám igy bettélui hallott, eirva fakadt, t kónyeit látva, oly megbánást s fájdalmat érettem. mint a minőt nem éreztem volna, h* megpirongat»Boctánat!« rebegém, magamon kivttl, térdre borulva előtte, s ő — szegéuy jó p*pa — 6 is bocsáuatot kért tőlem, huten cisk az én hozományom járt at eszében. Lásd György ... de huzen mtjd megtudod későbben. A boo-ánatkérét mindég az eltó, mi ajkunkra jő. ha sieretteink körében tzerenciétlenség ér bennünket. Papa kifizette *z npró adótságokat s éjjel ment a többi hitileiőkhöt, időt kérui tőlük — hogy ue lássák a ixég yenpirt becsületes homlokán. A mii kért, megadták, de hogy minő áron? mit mondhattak neki? azt sohasem moudta meg aekűnk, de én sejtettem, s azért egyedül voltam képes arra, hogy őt kissé vigasztaljam, s életkedvét, •rajét visstaadjam. Másnap elutaztunk 8t. Rényből. Éppen annyi péaaünk maradt, hogy kifizethessük a jegyeket Páritig. Anyám egy kendőbe kötve vitte mindazt, mi hajótörótünkből megmaradt; mert annak lehet neveani, hiszen az élet sem más, mint egy nagy utazát az öröklét felé. SíUletni annyit tasz, mint megindulni, t meghalni annyit, Igazi hazaszeretet, igizi hzzafiság nem képzelhető a nemzeti nyelv iránti ezeretet nélkül. És még valami ! A ki Magyarország kenyerét «ni, a ki itt találja az életfenntartásához sxükssgelt alapokat, at bírjon annyi becsülettel, hogy az ő második hazáját gyermekeinek igazi hazájává tegye, hogy neveltesse gyermekeit magyar szellemben, magyar nyelven, ba már ő maga uem képet teljesen magyarrá lenni. Msgkivánjun töle jogasan és erélylyel. ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli közgyú lósra hívja ötsxe a vármajye kötóusegét Mikiül László alispán e hí 11 dikére, a vármegyeháza nagytermébe. A közgyűlés tárgysorozatát lapunk hivatalos közleményeinek élén találják olvasóink. — Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága e hó 13 dikán, csütörtökön délelőtt tartja meg rendet havi ülését, Kállay Andrát fői'pán elnöklete al«tt. — A varmegye állandó választmánya e hó 8 án d. e. 9 órakor, a vármegyeház* nagytermében, a ll-'u tartandó rindkivllí közgjüléi tárgyainak előkészítése Ctéljából ülést tart. — Kállay Zoltánnak, a nagy-kállói járás országgyűlés: képviselőjének Hevesvármegye főispánjává történt kiueveztetése immár tényuyé vált s a hivatalos .Budapesti közlöny" csütörtöki száma a kinevezést közölte is már. — Meghivái. A „Felső-tiszavidéki gazdasági egyesület* igazgató választmánya Nyíregyházán a m-gyeházánál, folyó 1890. évi márczius 12-én választmányi éi közgyűlést tart. A választmányi ülés délelőtt 9 órától 10','j óráig, melynek bevégeztével 10'/» órától a közgyűlés fog ülésezni. A közgyűlés tárgyai: 1. Az 1889 évi számadások felülvizsgálata. 2 Az 1890 évi előirányzat jóváhagyása. 3. A választmánytól a közgyűléshez utalt ügyek. 4. Az elnökség és választmány lemondása s uj eluökség és választmány választása. A választmány t. tagjait kérem, hogy a kitűzött órára a tanácskozás helyén pontosan megjelenni szíveskedjenek, valamint, kérem az összes tagoknak a közgyűlésem részvételét Bashalotn, 1890. évi február 28-áu, kiváló tisztelettel ifj. gróf Pongrácz Jenő, egyesületi elnök. — Egyházmegyei közgyűlés. A felsé-szaboloi ev. ref. egyházmegye április hó 16 oditán s a következő napokon tartja meg reudes közgyűlését Nyíregyházán. — A vármegye területén lévő ki'-, adóhivatalok székhelyeire az adókivető bizottság tagjaiul az 1890., 1891. és 1892. évekre kiuoveztettek az alispán ált*l: Nyirtgyházdra: rendes tagokul: Ibrányi Ziigmond kótaji és Korányi Imrt nyíregyházai lai<oiok, póttagoku': Fábry Káról / rskamazi és Májerszky Barna nyiregyhixai lakosok; Nagy-Kálióba: rendes tagokul : Bleuir Béla kálló gemjéui és Pethö András nagy kállói lakosok, póltagokul: Deme István és Iklódy Márton nagy-kallói lakosok; Kisvárdára: rtndes tagokul: Csajkos Miklós thani és Harsdnyi Menyhért kisvárdai lakosok, pftttagokul: Kovács Lajos ós Rotenhlöth Simon kisvárdii lakoso'í. — A nagy kállói választó kerületben Kállay Zoltánnak főispánná történt kiueveztetése folytán uj választás lesz. Idáig jelűitekül Kállay Jtnö cs. és kir. kamarást kormánypárti, ifj. Szunyoghg Bertalan ujfehértói földbirtokost függetlenségi programmal emlegették a kerületben. A legújabb értesülések szüriut azonban Kállay Jenő a jelöltséget nem fogadja el, s a függetlenségi párt részéről nein ifj. Szuuyoghy Bertalan, hanem Cs'ijkos Gyula szintén ujfehértói földbirtokos lesz a jelölt. — Takarékpénztárt akarnak alapítani Rakamazou. A létesítés előmunkálatai már megkezdettek. A vállalat ólén Rtkwmaz és környékéuek intelligenciája áll. — Az újonnan szervezendő nyíregyházai m. kir. doháuyfelügyeloseg május bő 1 sején kezdi meg működését. A hivatal helyiségei, mint halljuk, a tokaji utozai mint megérketni a czálhot, s a jármű, melyre életboldogságuukat luatuk, oly törékeny, oly ingatag, bogy gyakran már az első lökésnek sem áll ellent s csakhamar elbontják a szerencsétlenség hullámai. Boldog, kinek a izörnyü katasitrófában legalatib egy kincse megmarad — a remény ! Daczára, hogy még igen jókor volt, KE emberek mind kinn állottak a kapuban s tátott szájjal bámultak utánuuk. Henriket is láttam — messziről; atyja megtiltotta ueki, hogy beszéljen hozzánk. Kalapját levéve köszönt, a éu eltávoztam St.-Rényből, kedves tzűlőhelysmről, az ő utolsó, izomoru ét gyöngéd tekintetétől kisérrp. Mint már emiitettem, én imádtam stüleimet, de tőiegényem nem volt jó pajtátnál egyöb előttem, s igy felfogtam, mennyire többet itenved ő e pjrezben mint éu, ki csak barátnőimre, az elveszett tisatelatre, a város mgdoió pletykáira s főkép anyéimre gondoltam, kiknek « szomorú pereiben én vollaua legnagyobb btnalu ; at ö stámára nem volt sajnálatnál egyéb szivemben; még otak nem is haragudtiin rá r. miért elhxgyett, • gondolatban még a«t is megköszöntem neki, hogy az utolsó néma bucsu' kootkáztatni marit. Páriaba megérkezve, egy kllvárotban vettünk ki lakást, t at én átalakulásom teljét lelt. Aa 1 A kii lány örökre eltűnt ! Agyam éppea ugy megért, mint alakom s ezomoru te n voltam többi, kivéve ha St. Rényra gondoltam, a mi tnindia éjjel megtörtént. Egétz bünké voltam rá, bogy az ellő napolcbau én tarthattam al enyéimet, mert papa nem taiált mindjárt alkalmaiéit, mig én hála a St. R-uybeli zárdafőnök-uőnek, ki engem roppant iteratelt, rögtöu kaptam néhány leczki-órát. Vo t kenyerünk, ha mindjárt kiité fekete is. Két hónappal kéiöbh atyám belépett egy bankba i űrii estéire il sterzett foglalkozást. A többit tudjátok, mint latt főnökének titkára, későbbin pedig űilettária . . . miképen vetette m«g vagyenáoak alapját napi tizennégy órai munkával. Atyád bitoayára elbesiélte ezt már naked kedves Györgyöm t te viszont Mártának; igy tehát nem terjeiikadem ki it adatokra, de viisiatérek történetemre . . . Mihelyt viisonyaínk kin- javultak, odahagytuk padlánzobánkat t agy meglehetőian ciinoi, tinta lakásba Déri féle hátban lennek, hol ezelőtt a távírda hivatal volt. — A nagy lovas laktanya építésének egyik árnyoldala képen már is jelentkezik a megélhetés föltételeinek meguehezedéte. Egyes házi urak ugyanis már most is, másfél esztendővel a kaszárnya fölépítése előtt, fölemelték a házbért. Ez a következmény előre látható volt, s különösen sújtja a hivatalnoki kart, de enyhíteni lehetne ezt azzal, hogy a városi hatóság az élelmi czikkek, nevezetesen a hús árának limitálását eszközölné. A képviselet utasította is már erre a hatóságot, kár késedelmezni e határozat végrehajtásával. — Póchy Endre beregmegyei nyug. főszolgabíró, a mult hó 13-ikáu elhunyt s temetése a mult hó 16 ikán nagy részvét mellett ment végbe Beregszászon. A boldogultat édes anyja özv Péchy Lászlóué, s testvérei Kállay Adolfué, Jármy Mártonné, Péchy Béla, Péchy Gyula, Péchy László és Pechy Ilka s uagy sxámu rokonság gyászolják. — Esküvő. Groák Sándor bulyi földbirtokot, özv. Groák Ziigmoudné ürnl fia, e bő 26 dikén, kedden délelőtt tartott! eiküvőjét Nyirigyházán Bleuer Ilka kiiassxonynyal, Bleuer Samu bulyi földbirtokos kedves leányával. Az esküvő utáu a főgimnáziumi tormciarnokban náttebéd volt, melyen a cialád tagjai — mintegy KO-en vettek réatt.— D'-. Lauffer Miksa helybeli orvot iziutén e hó 35-én tartotta eiktlvőjét Burger Irén kitaiszonynyal, Burgír Móricz oroti földbirtokos kedvei leányával, Buda pnten. — Április hó 8-án letz évfordulója a »lignagyobb magyar* Széchenyi litván gróf izomoru halálának. E napon, mint miudin évben, ez idén is gyáizttnnepélyt rendez a helybeli kereikedő ifjak igylete, melyre előre it felhívjuk t. olvasóink figyelmét. A mult évi haionló ünnep még emlékezetében van a közöuiégnik i mint illetékei foráiból értesültünk az idíi még tokkal nagyobb szabású letz. — A nyíregyházai kereskedők testülete február hó 25-én reudkivüli gyülíit tartott, a mily a tagoknak impozáut részvétele mellett inent végbe. A gyflléi egyedüli tárgyát képezte az a leirat, melyet a m. kir. pénaQgy, miuisstar intetett a helybeli pénzügyi igáigalólághoa, bogy hatna oda, miiterint a helykeli kereikedők maguk között a III. ont. kerneti adót arányotan vetnék ki; kidvezni akarván ejtil a miniszter a kereskedőknek, kiknek körében gyakori panaszok mirDltek fel eddig is az aráuytalanul kivetett adó miatt. A pénzügyi igazgatóság közölte a miniszteri leirat tartalmát a helybeli k«r.tskedeltni testület elnökével Fest Liszló úrral, ki nem is késntt n tárgyban azounal gyűlést agybehivui, melyen a kereskedők impozáns számban jelentik meg. Az elnök felolvasta a pénzügyi igazgató e tárgyhani jelentését s att a kérdést vetetlefal: elfogadják-e a jelenlevők a ministteri leiratot? A jilealevők kttzzül elsősorban Hoffmann Adolf valóban szónoki hévvel ajánlotta a kartáriaknak étin min szteri leirat ilfogAdáiát; kötelenégének tartja azonban a kartársakftt felvilágosítani, hogy itt nem idóemeléiről, ne.n ii adóleengedísről, oiak arámyoi felosztásról van itő s ezért ajáuljn, hogr ezeu udvarias leiratot elfogadják, mert a kereskedők maguk egymásközt a legjobban tudják táj^kozui e tárgyban magukat t ha az alkalmat a kezünkbe adták, ne dobjuk azt el magunktól; végül ajánlja: választanék meg egy több tagu biiottság, a mely ezen Qgyet polgári él hazafiúi kötelenégének szem előtt tartásával végezze. Ezutáu kezdetét vette a vita, melyben pro éi contra többen vettek rént. végül két szavazat kivételével Hoffmann Adolf indítványa fogadtatott el i nyo i bau meg is választatott a bizottság, mely étin ügyet fogja intézni. Eten biiottiágba Fest Láizló elnökien alatt mígválasztattak : Török Péter. Hoffmann Adolf, Friedmau Sándor, Grost L. H. fűizerkoreskedők ; Stern Jenő, Tahy Miksa divatáru kereikedők; Ciapkav Jenő vmkereikedő; Silberstein László sz-izkeratkedő; Ungár Lajot bőrkereikidő; Bergitain Adolf terménykereikedő ; Hibján Ferenci költöttünk t bár elég nyomoruiágoion, da mégii tűrhetőbben rendaikadtünk el benne. Legnagyobb vágyamat St. Rénybelí hitelezőinknek kielégitéie képelte, melynek eléréaéu . . . izegény anyám ellenére bár. papával egjBit fíradbatlanul dolgoztunk. Azonban dactira ezomoru lskátunkuak, által meg áltsl forgatott ruháinkaak, tűi nélküli kandallónknak, mégii el kellekt néha fogadnunk papa főnökének unoka öoiét, György urat, ki a havi Inxámoléi ürügye aUtt jött ho<tánk a két hónap múlva megkérte knzamet. StUluim örömeit teljesítették kéréiét — milyen szerencse volt et reám, itegéay leányra nézve! — Én •emel mondtam! Ét pedig mennyire iierettem öt — nagyapádat kedves Györgyiszerettem szerelemmel,odaadáinl, teljei izivemből. , . . Nem voltam többé kii leány, érettem a szerelem minden cyönyöret, minden fájdalmát s mégis nemmel feleltem ! Miért nem? kérdé tőlem papi, St. Rény miatt ! feleiéin. Hi majd minden ki leiz egjeulitvo — akkori Atyám könyezve noritotl keblére, anyám haragudott e György, mikor mindeut magtudott, eiLüvel fogadta, kogy várni fog riám. Ezután minden eite eljött, t vőlegéayem volt a nélkül, bogy eljegyiéiünkel megünnepeltük volna. Eljött májúi hónap i at én nivemnapji. György nálunk reggelitett. e egy csokor ibolyát hozott nakam. A mint aiztalnal ültünk, agy eionag érkeiett sztmomra a poitáról. Előtte bontottam ki n borítékot ; aayám elpirult, ő elhalványodott: agy órián ciokor St. Joei rózsa volt a küldemény, minden kártya nélkül. A hány llrea vizes edényt találtam, mind tele tömtem aa illatoa virág' gal i Urai selonunkbau a puszta kandaléra állítottam őket. . . . György még jobbau elhalaványodott • könnyek tolultak izemeibe . . . Padig én nem voltam kegyetlen, nereitem ía őt, de hit? Kimondhatatlan boldog' voltam, látva féltékeuyaégét a ki tudja? Taláa aiért it, mert mint a vinzatérő hiúság e bódult pillanatában hittem — a másik tem feledett el agésten I Di midőn Györgyöt izeuvedni láttam, tzemeiben könyeket, elmondtam neki mindeut; izerilem nélküli aljegyiéiemet, Hin rik hülliniégét • — ö kíné msgvigantaUdva távozott. A követkelő farsangon, mivel atyámnak már jelentéktelen tartotása volt St. Rényben s társul lépett ba