Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

M«ll*kl«t a „INJyArvidhk" 189Q. 8-lk sxamáhox. a (ciimet), hogy ily nyomtatványok hiteles alakban ós a mellekelt felülvitsgálat által jóvá hagyott árjegyzékben kitüntetett áron ciakii a szerződéses Tálalkozónál Tagy anuak megbitotjM Hál kaphatók Felhívom a czimet, hogy jelen intézkedésemről a uépfelkelés Ugyóuek vwtésór'e hivatott járási tisztviselőket, köziégi, városi elöljáróságokat, hatóságokat saját hatáskörében órteiitse. Minthogy a mult otí 5011. elu. szám alatt kiadott .Utasítás a járási tisztviselők kötelességére nézve, a mozgósítás elókeszitése és végrehajtása körül' függelékében felsorolt nyomtatvány űrlapok részében ezeu árjegyzékbe is felvéve lettek, melyek azonban a szükséglet mórvéhez képeit ármegtéritós nélkül és esetenkint a minisz eriumból fognak kiszolgáltatni, ennélfogva a községi (yaiosij elöljáróságok által használandó nyomtatvány Űrlapok beszerzése eisk is azon részre terjed ki, melyek tisztán a népfelkelők nyilvántartására és az arra nézve szolgáltatandó adatok felvételére (az árjegyzék 348—353—368-407 ós 511 raktári száin) szolgálnak. A nyomtatványok megrendelésénél egyébként követendő eljárást az árjegyzék hátlapján meglevő figyelmeztetés szabályozza. Hudapeiten, 1890 évi január hó 13-án. A miniszter helyett: Qrovion államtitkár. Farsang után. A nyíregyházai közönségnek nem sok oka volt az idén a hamvazkodásra Az a két báí, s vegyük hozzá még a nőegyesűlet két thea estélyét, melyeken egy kis farsangi vígságos hangulat ragadt reánk, bizony nagyon szegényes farsangi képet nyújtanak Nyíregyháza társadalmáról Most inár, behintve fejőnket hamuval s elkészülve a vezeklésre, nyugodt szivvel tarthatunk szemlét a mi farsangunk felett. Hát uem valószínű, hogy valaki, ennek az öt—hat hétre terjedő időszaknak valamelyes olyan speczifikus tulajdonságát látta, érezte vagy fölfedezte volna, mely a farsang fogalmával bizonyos közelebbi vonatkozással lehetne. És ha ez & jelenség csupán csak annyit jelentene, hogy a mi kisasszonyaink és fiatal gavallérjaink nem táuczolhatták ki magukat az idén január hó 7-dikétől februárius 18 dikáig, akkor bizonyára könnyen térhetnénk fölötte napirendre, szólván azzal, hogy holnap is nap lesz. De keresve keressük és nem találjuk az idei bálok sorában, mint letűnt vagy legalább is elhalványult csillagokat, azokat a táriadalmi tényezőket, kik ezelőtt életünk elevenségének és létezésük szQkségszerQségének a farsangi krónika lapjain is tanúbizonyságát szolgáltatták. Máa szóval — és ez az, ami érdemessé teszi az ügyet nyilvános megbeszélésre — azok a társadalmi egyesületek, melyek közszokás és általános divat szerint, de meg annál fogva is, hogy társas életünknek minden jóra és szépre hajlandó elemeit magukban egyesitik, bálák rendezésére első sorban hivatottak: az idei farsangon nem jegyezték be czégüket a farsang történetébe. Cs&k kettőt emiitünk föl a többiek közül : a nőegyesületet és az önkéntes tűzoltók egyesületét. Mindenütt másutt, s nálunk is ugy volt ez előtt: a nőegyesületek első sorban éreztek magukEgy estém Nylrigyháaa, Jerl ide ölembe Kis csacsogó sientem, Te vagy a világon A legdrágább nekem. Ad ide kis kned Áxt a puha bársonyt, Simogasd meg arcsom Kai a régi . . . viszont, Régi . . . mert kicsikém I Ai évek suhannak, 8 >• idó oem áll meg . . . Győri lábai fannak Meglátszik rajtam is, — Persze . . . takargatom — Ai idó ras foga . . . Bzántegat arczcmon. De puha kis kezed Szelíd érintésén, Simul a baráada Kérgei felületén. Sori ... és az emberek Megbántottak sokszor ; Pedig a kOajónál Munkás Toltam . . . olykor. D • hát az életben Így fizetnek gyakran, — Ritka az ... a kinek — Folyton jó nipja van Nem érted kicsikém I Ne is értsd ezeket, Jer t ide . . . ölembe, Mesélek majd neked. Elmondom mint ment el A róka halászni, A kormos kis czicza Madarat vadáazui. Elmondom ... Ne mondjam I ? Jó, hát nem mnélek, — Legyen mint kitjnod — Szólj I mit tegyek érted 1 í Te nem szólsz, csak hillgaUi Kla nezel szelíden, I oUan hí kér<-lem f.f .lép szemeidben. Ketledre kulcsolod — A két angyal szárnyat — Gömbölyű kis kezed, leroakad lábad. 1880. január 26. . . . Értelek 1 Este Tan. Imádkozni készülsz . . . — Jó soriod intése — Hogy Istenhez épülli, Felebredt lelkedben Korán a hit isaTa, Hogy legyen szivednek : Később hu támasza. Mert a hit s vallás az Mely bitorit . . . eltet, Oh I h<>gy nem mondhatom El, most mind azt néked . . . Majd, hogy ha nagy leszel, Gyakran el jön hozzád, Sok szép imádságra Tinit meg nagyapád. Addig kis leányom : Kérd a jó Istenkét, Tartsa meg zzttleid Drága egészségét. Kérd, vidám napokkal Áraszsza el őket . . . Soha se lássanak Szomorú felhőket. A mig ók meg vannak, A mig ók szeretnek, Gazdag vagy a jókban — ók a „minden" neked. Földi jó, hír, . . . név . . . kincs Mind csak muló álom, Szülei szeretet Nélkttl e világon. A kire e gyémánt Nem vetett sugarat, Soh' zem volt igaián / Boldog, a nap alatt. Tedd össze kii kezed Csacsogó szép szentem, Te vagy a világon . . . A legdrágább nekem. Imádkozz ... Jó Isten I Yiselj reám gondot, Adj nekem, z szülémnek Czendes . . . békés nyugtot. Jó lezzek. . . . E szónál Elaludtál szépen . . . Istenem I lesz-e még? Szebb örömben részem. Galáufy Lajos. ban hivatást arra, hogy egy-egy nagyobb szabású tánczmulatság rendezése által, egyrészről magasztos c/.eljaik eléreséhez erkölcsi és anyagi eszközöket gyűjtsenek, másrészről, hogy a bennük összpontosuló társadalmi tényezőket, társas érintkezésben egybegyüjtsék. A mi nőegyletünk, bizonyára nőin ok nélkül, s mondjuk nu-g mindjárt, hogy nagyon is okosan — egy p.-ír esztendő óta a nyilvános demonstrációnak és erőgyűjtésnek erről a módjáról — a társas életünkben mutatkozó különböző jelenségek é-zlelése és megértése folytán — lemondott. Megelégedett a kisebb igényű — úgynevezett — theaestélyekkel s meg lehet elégedve a/, ezek által elért sikerrel. A tűzoltó egyesillet is hires bálokat tartott hajdan. Ezek a mulatságok pomp-isan sikerültek pár év előtt, s nemcsak anyagilag, t. i. a megszámolható eredmény szerint voltak sikeresek, hanem ama szolgálat által is, melyet a tűzoltói intézmény megkedveltetése, népszerűsítése érdekében megtettek. Es mégis,— ámbátor a nyíregyházai közönség a bálokat rendező egyesületek, testületek túlságos fölszaporodása miatt egyáltalában nem panaszkodhatik, a tűzoltók bálja is a nyíregyházai farsang csődbe jutott czégei közé került Ezek historikus tények, melyeket érdemes följegyezni azért, mert hátterükben a mi társas életünk érezhető, de a maga valóságában teljesen ki nem fejezhető fogyatékosságai, ferdeségei, nyomorúságai lappanganak. Az a levegő, melyet keletről és nyugatról, délről vagy északról, akármerről is fújjon a szél tudniillik, magával hoz a „vidékről" a szellő, ez a levegő rontotta meg a nyíregyházái társas életet. A régi hagyományok, egy bizonyos irányban való fölnevelkedés, melyet Szabolcsvármegye (értté miut „vidéket" e fogalmat Nyíregyháza város közönségével szemben) legfiatalabb generációja sem adhatott föl és felejthetett el egészen: ez a felfogás, bár más alapokra helyezkedve, eljutott ide is és fészket verve, kasztokra osztotta a nyíregyházai társaságot is. Akik az előtt — miut a társadalmi konvenienciák szerint egymáshoz valók — igen jól megfértek együtt, azok most kicsinylik vagy nagyolják egymást. Egyes családok — három-négyenként egy-egy társaságban — a társadalmi téreu való kitűnés és anyagi sikerek alapjáu — külön-külön kis társaságot kepezuek, elszigetelve magukat a többitől, épen ugy mint azok, akik — a valamivel tnégis csak historikusabb meginagyarázhatőság, t. i. a születés jogán magukat az úgynevezett polgári elemektől elkülönítik Ez a nyíregyházai társas élet képű ma! És tegyük hozzá mindjárt, hogy ezért nincs most társadalmi élet Nyíregyházán. A nőegyesűlet báljai é» — ellentétképen — a tűzoltó-egyesület táuczmulatságai ezért szorultakle a nyíregyházai farsang napirendjéről. Mert nehéz dolog az, egyszerre és okosan arisztokratának és demokratának lenni! A nagy mama rózsái. Paul Bonnetain után franciából Berend Margit. I. Mindkettiu makacsul ragtitkodtnk abot, hagy Tele maradnak — tágra biliigyititl a jó öreg anyó. 8 magában igen elégedett volt, hogy uem maradt egészen egyedül, bár tiltakoiott ai elleu, hogy unokái hiányozzanak a karác-outi miiéről i elrejtette ilőtlík a fájt ériéit, Hit • lbagyatottiága kelteit beuui. — K&stönöm György! . . . Köitönöm Márta! i mosolyogva nyujtá kezét uuokáján\k s ifju lejének. Különö", kmé éueklő hangja folt ai örig nőnek, mintha távolból hallatmnék, haionlé némely régi zongora tenéjéhet, mely mindinkább elhtló. íuvoUiiertl, minthi érezné, hogy nem iok ideje van már a földön. 8 lanan igen lassan beiiélve, odatartá mumiazierQ kaiéit a tói felé, mily siókat megvilágította » átlátnó rótiastiuüekuik tüntette fal, mitilba agy kii buba kaoiói lennének. A többiek azután eltávoitak, de elébk mindenik megölelt! a nagymamát. Pedig loknu voltak : fiai, leányai, unokái éi dédunokái. A távolból már hullatiiott • harangok zugáia: him-baro bim-bam; mély érciei hangjukkal hívogatták a kivöket ar. éjféli miiére i a kii gyermeke kit is kicialogattáb a jó meleg ágyaoskából s most tétováivá várták, mig rájuk kerlll a sor a nagymamát meg ölelni; vágya'k rasgotilottak közte éi a kii Jétuska között. At öreg nő legidősebb leánya fejezi* be a Menetet. Hangja egy czepet lein külöoböiöU anyjáétél, midőu őt migölelve rebegte: »A vmoatláUira mama W • Mártának végtelenül külöuöimk tetzut ei a »M*ma«, midőn a két nőt egymás karjai költ s egyformán febér híjlUrUiket érintkezni látta. . . A lépcsőről bihallatizott még a kicsinyek vidám • aja, a miut felső öllöiyeiket magukra nedték ; a hái öreg goudiiielője bsoiukt* ai eltáTOiotUk után a kaput, aiuláa minden eleiendezedett z onk a tüc pattogása ballatssott a nagy talonban. — Igaián kedTes Tagy György . . . ti ii Mária, a miért itt maradiatok Telem! Mily nomoru lett Tolna, ba egyedül kall maradnom . . . hitvauöt év ót* ez ai ellő éjjeli miié, milyet iluaulasito'.r. Di hiába . . . hi at ember megöregszik! . . . A kisdedóvás. Hatvankét ót Tel ez előtt nyitották meg hazánkban az eliő ovódát, melyet az ország intelligensebb városaiban több ily emberbaráti e/.élu intézet felállítása köTet.ett A társadalom Tette gondjaiba a kisdedeket, de ez a társadalom maga is elég fejletlen és •lőtelen Tolt arra hogy a kisdedóvás iutéztnényének nemes csemetéjét kellő gonddal ápolhassa s az egész orízágra nézve gazdag lombozatú n virágzó fá.Tá nevelhesse. Így aztán, ba egyei helyeken megerősödtek is ez intézetek, ai egész országban uein terjedhettek el oly mértékben ós számban, mint kívánatos lett Tolna. A politikai Tiizonyok is megakadályozták az ovódák terjedőiét; uem Tolt uemziti alkotmányos kormány, mely pártfogásába Tette Tolna az OTódílkat, az a kormány pedig, ami volt, azt mondá: „a magyar népnek nem OTŐdákra', hanem Tak engedelmességre vau izllksége." A politikai viizouyok kedvezővé fordulása hatalmas lökést adott az ovódák elterjedesónek. Hazánk jelesei komolyan kezdtek érdeklődni a kisdedek sorsa iránt; i> egyszer felmutattak a nemzet előtt egy nagyon sötét képet. Csalhatatlan számadatokkal bebizonyították, hogy Európa műveltebb tartományaiban a nép izaporasága oly nagy, hogy csak 40—50 év szükséges arra, hogy a nemzet magát megkétszerezze, Magyarországon pedig, ha a szaporodás ugy halad, miut mo»t, 120—130 ót szükséges, hogy a nemzeti létszám megkétszereződjék, s ez is csak békeiséges -és kedvező viszonyok mellett. Bebizonyították, hogy Magyarországon öt százalókkal több gyermek születik, mint Európa bánnely országában, de viszont a kisdedek halandósága oly nagy, hogy egyedül Orosiországé múlja ezt falül. Különösen a 3—7 éves gyermekik halaudösága uíluuk az 50 —55 százalék kötött ingadozik (nálunk Szabolcsban ínég nagyobb): e szerint a nemzet létszámának fele elpusztul, mielőtt a 7 éves kort elérné Még kimondani is bonasztó! És e roppant halandóság oka uem a szegénység Tagy a rósz élet, mert Európáuak alig Tan népe, mely általában véTe jobban élne a magyarnál; nem it szerencsétlen égalji Tiszouyok, mert ki Tan mutatTa, hogy Magyarország éghajlata általában egészséges; itt-ott van egy kevés mociáiTidék, de az életmód ez illen is biztosítja, kivált az állandó lakókat. E szerint alig marad egyéb hátra, mint töredelmes szlTvel bevallauuuk, hogy nemzetünk kevés Toltiuak, lassú növekedésének egyetlen főoka a gondatlanság. A magyar nép nem ápolja, nem védi, uem óvja eléggé gyermekeit. Az okos, élelmes nemzetek a sok gytrmeket áldásnak tartják, az öntők, szíTteleuek csapásnak; a közönyötök nem szeretik eléggé a gyermeket, nem nagyon örülnek, ha születik, nem nagyon bmulnak, ha meghal. Ez a megdöbbentő valóság arra indította a magyar kormányt, hogy a kis gyermekek megmeutése érdekében mindeu lehetőt elkőresseu, s ezt a kisdedóvát intézményének állami fölkarolásával hitt* elérni. A magyar országgyűlésen évek óta pártkülönbsíg nélkül lelkes szavakkal követelték a kormánytól a kitdtdúvdt dllamivd títelét, törvény által való rendezését. S a kormány maga is szívesen választotta volna a kisdedóvást legelkényeztettebb gyermekének s évenkiut tetemes össtegekkel segítette az ovódákat fentartókat, sőt maga is sok ily intéietet állitott fel, de a péuzügyi helyzet nem engedte ti ügy országol reudizésót. De végtéri elérkezett ez az idő is. A vallái- es közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett eiő a kisdedóvásról. őszintébb örömmel alig volt még üdTözölTe törTéuyjavaslat, mint ez. És ez az öröm teljesen iudokolt, mert a nemzeti «rő legnagyobb teuyezője, a nemzeti vagyon legnagyobb értéke megóvásáról vau szó, inelylyel eddig könnyelműen bántunk. Mirőt'Q nézTe a tüibi, a nagymama elhallgatott l elmerült a mult emlékiibe. György mellé Qlt, Márta pedig lábaihot egy iiámolyrt. A mint ott Olt, a kandalő lángjainak fényében fUrödve, a fiatal amony kii leánynak látnott; a tűi megaranyozta finom izőke fürtéit, melyek mint egy dioskör vitték körül hófehér homlokát. Férje, ki el volt ragadtatva, hogy bosszú távollét után fiiliatérhetdtt at ódon hátba, milyben felnőtt, mely illő örömei s bánitánek stinbilyi volt, boldog tikintittil szemlélte őt, álmainak migtisteztlU aatményképét, mig ö at ódon bútorokat, a magu tetőietet • a kopott aranyoiátokat bámulti, elbájolva, gyeriniket örömmel, i még intább ar öreg anyót, kinik körébe tii órai Taiuti uta/ás Tetette. Nagy szemei bámuWa látszottak k'rditui, miként is lehet Tálam olyan öreg? Tekinteti ide-oda téTidt hajporozott fürtéiről dÍTatból kim'nt ruhijára, mult náladbeli függőire, majd finom, Tékouy ujjaira reTideiett a csudálkozTa akadt azok egyedüli ékesiégéu, egy vékony, elkopott kit arany jegygyűrűn, mely még tt oly • agy volt, hogy tánezoihatott benne a nagymama mutató Ujja. A táTolbau már elhallgatott a huran^ok tugáz* t a txoba csöndjébe mm Tegjüll más, miut a kandalő fölött függő inga óra ogyhangu ketyegése, mig künn a néma éjizakubau egyre hulltan-hulldogáltak a hópelyhek mind sűrűbb, vastagabb lepellel takarván bt a kifáradt auyaföldet. A kii isámolyon ülve, érizti Mirta, mint válik át iimét kit leánynyá. Réai emlékak ébredtek föl a párili nő lelkében z egyszerre megelevenedett előtte neháu' régi regéuy, melyeket uié^ miut tird inővendék oItsioU. Itt Tolt a nagy kandalő, »gy félig elégett u»gy fatörnök kel, melynek finom kékei füstje, mint tömjén nállott fel a migazba. E^yzieri oialt megvillágoiodott oldalt a nagy ebédlő, bitouyára a kötilgő Tsciorához teritettek i a •zoba közepén filtüut az órián fiuyő. Majd látni vélte a hában mozgó, nyüzigő néptömsget, mily mind a templom felé igyekezett, boldog, hold jgtalan, szegény, gazdag, ártatlan él büuöl egyaránt ; z talán már meg it bánti, hogy erősei itt akart maradni a gyámoltalan öreg uötiI. — Nagymama — izolált meg félénken a fiital asitony, egy birteUu gondolattól megkapatva. Azt reméltem, hogy mzjd h»llok önnél igy stép karáoionyi történetet, . . . kérem, meséljen uekino egyet, óh ujye . mm tagadja mug ?