Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-16 / 7. szám

M«ll*kl«t m. „IVyirvidék" 189Q. 7-ik számához. szamával s ezen összevetésekből is igen sok és erdekes tauulsagokat lehetne levezet ii; és ezek a következtetesek is ékesen beszélnek igen sok fontos igaaságról; de ez igen messze vinne mostani czélunktól; azért bármint csábit és kecsegtet is az elTole foglalkozás szép és hasznos volta, most elleutállunk a csabilásnak és beszéltetjük a szamokat a megkezdett irányban tovább. Ugyanis: az egyes kórfajokat tekintve: a bel gyógyászati osztalyban ápoltatott 569, a sebészeti osztályban 128, különféle sebészeti kórah' kai 393, bujasernves 272, szemészeti osztályban 95 hetei?; a négy osztály ban 1329 egyén. Ezen felül 253 emberen 60féle műtét hajtatott végre o megyei közk&rházban, csak egyetlen év lefolyása alatt, pl. felkaresoukitás, czombcsonkitás, nyilt csonttörés, heveny ficzam, idült ficzam, kizárt lágyék sérv, pofahiány, velős rak, tályog metszés, hashártya megetti tályog metszes műtét sat. sat. . . Ugy hogy a sebészeti, stemészeti és a műtétek rovata bámulatba ejti a szemlélőt, hogy lehet egy ily vidéki s bizony hiányosan felszerelt intézetben, ilyen sokféle és bonyolult kóralakot olyan sz>p sikerrel Tévézni, mint e kimutatásban jelezve vau?! . . . Valóban ezek a számok beszélnek és pedig minden ékesen szólásnál szebben beszélnek arról, hogy a szenvedő emberiség, a szabolcsmegyei betegséggel nyomorúsággal küzdő lakosok érdekében e megyei iutézetben mily fldvös gyógyítások végeztetnek És bámulatos, a csodával határos dologuak tetszik, első tekintetre mégis, hogy ezeu egy czélra működő tényezők: a nagy hirfl megyei főorvos erelyes sürgetése, a járási és körorvosok buzgó eljárasa, a megyei intéző körök odaadó tevékenysége 8 ily szakértő kórházi apolas mellett is, dr. Jósa András mepryei főorvos kimutatása szerint, ugyancsak az 1888 dik évben, a halálozási aráuy Szabolcsmegyében, főleg a külországi állapotokhoz viszonyítva, felette kedvezótleu, kivéve az egészségügyével legtöbbet goudoló izraelitákat; t. i. átlag 1888-ban 1000 ember közöl meghalt 37 6. Felekezet szerint; róm. kath. 199, gőr. katli. 42*9, ev. ref. 381, izraelita 24 5. Mi ennek az oka, a magyarázata? hol a hiba? miképen lehetne orvosolni? . . . Bizonyara minden kétségen felül van, hogy ilyen nagy bajunk igen sokféle oka lehet és van is. Egyik altalános ok p!. az, hogy Magyarországon a szülötteknek majd fele (1000 szülöttből Átlag 424) az 5 éves kor előtt elhal és ez igy van megyénkbeu is. Másik lehet a szeszes italok mértéktelen élvezete s ai egészségtelen lakás és életmód is. Lehet azoknak a közönye is, a kiknek a szakemberek után első sorban hivatalból, hivatásukból kifolyólag kellene érdeklődni a közegészségügy iránt. . . De nagy okul szolgálhat az is, hogy a megyei közkórházból csak javult állapotban bocsáttatott el 1887-ben 338, 1888-ban 309 ember; gyógyulatlan állapotban pedig 1887-ben «= 109 és 1888-ban 92 beteg ember. S a mi ennél is több", 1887-ben, fekvő hely hiánya miatt elutasittatott mintegy 300 beteg, kiknek nagy része valószínűleg halál martalékává lett. És az a körülmény, hogy ,,elegendő helyiség nincs", ,,tzilkség volna még férfi és nlii kórszoba felállítására, fürdő szobára és czélszerü műtőteremre s vele kapcsolatban egy a czélnak megfelelő felvételi szobára", mai napig fenn áll, daczára annak, hogy e tekiutetben a kórházi választmány — ha jól emlékezem — már két év előtt rendelkezett, intézkedett az építkezés felől. Hol feneklett meg az építkezés ügye, nem tudhatom. Szavamra megmozdulni uem fog, azt is elismerem. De hiszeu itt nem én beszélek; tudom én azt, hogy mai világban a közügyek intézkedése körül a magamforma „minorum geutium" szava nem számit; bár annak idtjén és helyén igyekezni fogok interpellálni is ez ügyben; de itt beszélnek a fentidézett számok, beszélnek ékesen, hathatósan s beszél bennök a tudomány, a tudósok véleménye s általuk — a közvélemény. Ha tehát a felhívott számok beszédét figyelemre méltatjuk és van bennünk érző szív s gondolkodni szerető lélek, s igazán ak írjuk a halálozások számarányát apasztani, a közegészségügyét javítani, akkor első teendője szerény nézetem szeriut a vármegyének, a jelenlegi megyei közkórházat ugy, a mint egy megyei intézet jó hírneve követeli s a mint a kórházi választmány rég elhatározta, a szükséges műtőterem s egyéb kellékekkel ellátni és a kijelölt szobákat kórszobákká átalakítani, felvételi és fürdő helyiségekkel kiegészíteni; másik a kisvárdai kórházat, — miután a szükség követeli, — a vármegye részére s kezelese alá átvenni; végül pedig, miután a közegészség ügye a nevelés mellett egyik legszentebb ügye nemcsak a vármegyének, hanem a társadalomnak és a nemzetnek is, minden hazafinak kötelessége — szerény nézetünk szeriut, — hogy a közegészség ügyének fejlesztésekörül az intézőknek, tőle lehetőleg segélyére menjen ; de kötelességők ez első helyen minden liitfelekezetü papoknak, tanítóknak, egyházi és községi elöljáróknak; mert igaz marad a b. e. Trefort miniszter szava, hogy: !>a | kultura: vagyon, erő, egészség, erkölcsiség, értei miség "... A kulturát pedig mindnyájan szájunkon hordjuk. (iörömbei Péter. Nevelési akadályok. (Befejező köilemény.) III. Elfojultiággil vádolnál, kedve« olva«óm, ha az említett ezer akadály között nem találkoznék legalább is egy, a mi lelkűnket terheli. Valamit dörmögsz arról a sz likáról, melyet mi, az Úr szöllöjánek napszámosai, megütünk a más szemében, inig a gererdát a saját magu kébau — elnéztük. A csillád, egyház, társadalom mulasztásai, a nevelendő gyermek egyéniségének rosz oldalai képizik rendesen telszólalásunk, elmélkedésünk tárgyát, uiíg ellenben srról nem igen ssivesen beszélünk, mennyiben vagyunk ml okai a nevelés sikertelenségének' s az ebből eredő következményeknek. Hát bizony az ember szereti a rosz tulajdonságait leplezgetni. Vngy hogy tán amúgy is oiekély a méltánylás, melyet fáradságuuk f«jében okvetlenül megérdemelnénk, ét a társadalom külö uben is megkeseríti az tuteneiiáokat, minek hosakodjuik még eló a maguuk bscsmérlésével is? Akármilyen legyen is, annyi tény, — tisztelet a kivételnek, — hogy sok hibában lelediünk, mikről prd'g egy kis jóakaratul leszokhatnánk. Először is nem vesszük figyelemben est az elvet : hogy az iskola küszöbén le kell rakai minden gondunliat, melyet az élet bajai és kellemetlenségei vállunkra raktak. Perste ez igen nehéz dolognak tetszik. A plenui venter ráuk nézve a lelkesedést képezné, éi a 300 frt éii fizetés nem alkalmas arra, hogy miudeu vágyunk, minden igéuyQnc érvényesüljön. Di a közmondás azt tartja: hogy az a g*zdig és boldog, ki kevéssel beéri. Ebbül kifolyólag aztán kedvetlenek vagyunk. Ke mény sánczmunkának tekintjük azt a munkát, mely az iskolában ránk vár. Tanítványaink szinte kiolvassák siemeinkból a ro«z ktdvet, vagy ha elinerülteknek, sxórakosottaknak látnak, hát olyanokat cselekszenek, mi a figyelemmil épen nem egyezik meg. A fegyelmezés fokontait pedig hauguUtuikból kifolyólag nem alkalmazzuk ozéls'.erüeo és okosan Sót soksior olyan szavakkal illetjük i tanulót, melyet nem as iskola belsejének szentsége, hanem a korcsma sem engedne polgárjogot. Ki a rosz hibánk egyik-másik tanítványunknak sgési életére is kihat, amennyiben társai es«tleg felkaphatnak és megszokuak egy ciufnevet mely a szegény gyermekre ragad és melylyel társai meglett korában is illetik. A legnagyobb hibakat azonban a tanításban követjük el. Att vetik ssemüakre sokan, hogy nem állunk hivatásunk tekintetében aion magoslaton, a korssellem fokosódó igényeit kielégítő alapon, melyből a mai ifjúság nevelés* kell, hogy induljon. Furcsán is vagyunk mi e tekintetbsn. Természetesen eWvult s igazságtalan nézet is volna a mai iskolásott s a modern paedagógiai iimerstekkel biró uevelőt régi népszin müveink káutoralakjaival egy sorba helyezni, kik a résiegség s szellemi korlátoltság prototypjei gya nftnt szerepelnek. Hisz » népiskolai törvéuy is megkívánja a quslifikatiót, s tényleg 80% megfelel a követelménynek, de magából a képeidéből a tanitó olyannyira hésagos ismereteket hoi ai életbe, hogy további önmivelés nélküi bisony szellemileg elzü lik. El hinyan mondhatják nyugodt lelkiismerettel, hogy elnyerve egy jó állomást, axon iparkodtak, hogy fogyatékos szakműveltségüket igyekeztek tökéletesíteni 7 Hiszen, ismétlem, tisitelet a kivételnek; a tanióság sönae magán és agyesületi uton sok jelét adta ipirkodás&nak, de sokan vaunak még közülünk, kik nem méltók arra, hogy a tanítói c.imst viseljék. Ismerek akárhány 10—15 esztendős tauitól, ki azóta, hogy a diplomát megkapta, paedngógiai könyvet nsm olvasott. Persze ők viszik a sierepeket a zajos gyűléseken s dictióznak arról, hogr a txmtónak nem jut a kellő hely a társadilom sziupadán. Bssiélnek sanyarú helyzstrül, meg nem élhetésről. P'dig a tanitó sokkal okosab ban cselekszik, ha nem vágyakosik olyan nagyou belejutni a nálánál nagyobb rangúak és tehetősebbek költséges mulatságaiba. As ö ssegényes materiális viszonyai kiiebb körbe szorítják öt, hol megelégedés vár reá, ha okosan beosstja ast a pár garasát. Hagyjuk a ferblit a nagy uraknak, kik könnyebben jutnak a pénhei, mint mi és kevésbbé érzik meg, ha néhány frtot elvesitettek. Mily kinzó tudat az a siegény embernek, hogy pénzét, melyet talán arra asint, hogy kii fiának ruhát vegyen belől*, kártyában elvesztette. Mennyi családi meghssonlásnak oka es a szenvedély ! No de ideje bevégezni ezt as amúgy ii hossura nyúlt czikksoroiatomit. Sokat lehetne erről a thémáról bestélni. Hagyjuk ezt azonban mis alk*lomra. Plszker Lajos. A Hegedűs—Olcliváry pirbaj a törvényszék előtt. Két esztendeje lesz május hó 6 dikán, hogy Hegedűs Ede kir. törvényszéki biró Olchváry Pál, akkor köíigazgatási gyakornokkal vivott párbajában golyó által találva elesett s meghalt. E tragikus kimenetelű párbaj egész valóságában, előzményeinek « előidéző körülményeinek leplez.tlen részleteiben a törvényszék sorompóinál tárult fól a közönség előtt. Párbej 1 Lőjjüuk egymásra, vagy élesre fent kardokkal rohanjuk meg egymást 1 A kilőtt golyó átszeli a távoliágot, s eljut oda is, ahová szánva ssm volt. Ki kellett lőni, mert ezt megi kívánja a becsület. S kezüukuok abbau a véletlen mozdulatában, melylyel — a má,odpercznyi idő alatt —a pisztolyt czélozás nélkül fölemeltük, benne van a végzet: a másiknak meg kellett halni ! Olchváry Pál a muga nagyfokú röv:dlátóságával ilyen végzete volt Hegedűs Edének 1 A kilőtt golyó, mely éppen olyan joggal veizthette volna el röpülő erejét a májusi levegő ellenállásén, ez ai ostoba golyó: talált! Hegedűs Ede összerogyott — s aztán meghalt. Végzete volt ! * * • E hó 12-dikén délelőtt, eHke.ő hallgatóság jalenlótében tartatott meg ez ügyben a végtárgya'.ás a helybeli kir. törvényszék előtt. Alább részletes tudósítást közlünk a tárgyalás lefolyásáról. E helyütt csak előzetesen is föl kívánjuk hívni olvasóink figyelmét dr. Aftsifcd László városi t. ügyész úrnak Olohváry Pál védelmében elmondott remek beszédére, melyet egész terjedelmében közlünk. A beszéd általános nagy hatást tett a hallgatóságra, mely mikor dr. Meskó utolsó szavai elhangzottak, nem fojthatta el tetszésének, a törvényszék előtt siókatlan, de elfojihatatlan nyilvánítását. A végtárgyalást o hó 12 dikén délelőtt s folytatólagosan délután tartották meg a helybeli kir. törvényszék előtt. A büntető tanácsban Megyery Géza törvényszéki elnök elnökölt, szavazó birák voltak Kunfalvy István és Kováét István, jegyző Jdrmy Béla. A vádhatóságét Hrabovizky Aurél kir. alügyész képviselte. Olchváry Pál vádlott védöjeként dr. Mtskó László, Nyíregyháza város t. ügyésze jelent meg a tárgyaláson. A végtárgyalás a szokásos előterjesztések után Olchváry Pál kihallgatásával vette kezdetét. Olchváry Pál a tárgyalást vezető elnök kérdéseire a következőket mondotta el a pírbaj előzményeire vonatkozólag: Hegedűt Edével, neje u'án, rokonsági viszonyban volt s mikor a törvényszékbe* díjtalan joggyakornokká neveztetett ki, két hétig Hegedűs Ede hálánál lakott. Később is járt a házhoz s Hegedűs résiéről mindég etives fogadtatásra talált. Egyszer azonban Hegedűs tudtára adta, hogy nem látja többé szívesen házánál. Akkor nem tudta mire vélni sít a dolgot, később azonban megtudta, hogy Hegedűs ait hitte róla, hogy ő valami hirmondó-féle szerepet játszik a Hegedűs felesége s ennek testvérei Gencsy Albert és Genciy Samu között, akik köiött akkor osztályos egyezkedés volt. Hegedűs e kijelentéie után Olchváry nem ment többé a háthoz. Kevéssel ezután, mikor Olchváry egy délelőtt — akkor már mint közig, gyakornok — a vármegyei alügyészi hivatalban dolgosott — beszólt oda Hegedűs Ede, s Olciváryt a maga hivatalos szobájába hivta. Innen előbb elküldte a hivatal szolgát s azután becsukván az ajtót, rátámadt O cváryra, hogy pusztuljon a városból s e kőiben sértő kifejezésekkel illette. Olchváry e hílyíetben Péohy Gyula árvaszéki ülnöktől kért tanácsot, hogy mit tegyen s az ő ejánlatára uem tett semmi további lépéseket. Ei időtől kezdve O.chváry mindig félt Hegedűs iuzultáciőjától, s annyira kerülte azt, hogy H^gedüiuek erre alkalmat adjon, hogy lakásáról is mindig lakótársával Somlyódy Istváunal ment a hivatalba. Egyszer azonban kiséret nélkül tette meg ízt az utat a Selyem-utczától a vármegye lázig. A kis közön, mely e két utcca köiött összeköttetésül siolgál, találkozott össze Hegedűi Edével. Ki akart térni előle s átmeut az utcza másik oldalára. Hegedűs azonban szembe került vele s fölemelt esernyővel rohant rá. Olchváry félve egy utczai verekedés botrányától, kitért a támadó elöl a megfutott, miközben Hegedűs foiytonosau sértő szavakat kiáltott utána. Ez volt a párbaj előzménye. Olohváry Pál Péchy Gyula árvaszéki ülnököt s Angyalosy Pál, akkori vármegyei elli aljegyzőt kérte fel, hogy Hegedűs Ede kir. törvényszéki bírót provokálják. Ez megtörtént, 8 a segédek — Hegedűi Ede résiéről dr. Trajtler Soma és Márkus Károly még az nap (1888 máj. 5) összejövén, a párbaj föltételeit megállapították. Megjegyzem! J, hogy Olohváry segédei, felük egyenes megbízásából — tekintettel elleufele rokoni viszonyára — előieteseu kijelentették, hojy megbizóju't a boosánat kéreisel megelégszik. D) Higedíís hiároiottan és több itben is kijelentette, hogy bocsánatot nem kér s verekedni akar. Ily körülmények köiött a párbajnak meg kellett történui. A segédek pintolypiibajbau állapodtak meg. Föltételek voltak : 20 lépés távolság, 5 másodpsrci alatt léni kell. Másnap — május 6. — reggel hat órakor a régi katonai lövöldében találkostak ai ellenfelek. Dr Trajtler, Hegedűi egyik segédje — mérte ki a távoliágot, még padig saját vallomása szerint ugy lépve meg a husi lépéit, hogy az 35—40 rendes lépést kitehetett. Mikor ai ellenfelek szemben állottak már egymással, a iegéd»k felszólították őket a kibékülésre. Ds a felh vást Hagedűs határozottan visszautasította. Elhangiott tehát a jelző vezénysió: egy 1 Erre mind a ketten felhúzták a pisztolyok ravaszát. A negyedik másodpercs jelzésekor Olchváry főikapta a minden czélsás nélkül elsütötte piiitolyát, s a következő pillanatbau, mé< akkor is rögeszméjében élve: >ezt neked köszönöm Gencsy Bsrtic szavakkal, Hegedűs összerogyott. Ugyanaz nap esti Hegedűs Ede meg is halt.