Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 189Q. 46-ik sxámáhox. olyan sokat fejlődtünk e harminca év alatt, hogy magunkra is alig ösmerflnk. A terinénycsarnok kérelmének második része tehát az, hogy a nyíregyházi vasúti indóház a megfeUlö módon kibővítessek s a szükséges helyiségekkel ellátassék. Közős érdekeknek tett szolgálatot e testület, midőn ezt a két fontos kérdést napirendre hozta. Kérvényének bizonyára -nagy nyomatékot fog kölcsönözni az, hogy a közigazgatási bizottság hasonló szellemű és a bajok részletesebb felsorolása által még indokoltabb fölterjesztéssel fogja azt a kereskedelmi miniszternek fölküldeni, s hogy maga szeretet főispánunk is föl fogja használni minden hivatali és személyes befolyását e fontos érdekeink ked vező megoldása tekintetében. * * * Az ismétlő iskolák kérdése egy magában véve nem közérdekű ügy révén kerül most az elintézendő kérdések napirendjére. Lapunk más helyén mondjuk el, hogy két nyiracsádi tanitó a közigazgatási bizottsághoz fordult azért, hogy utaltassa ki részökre, mint ismétlő iskolai tanítóknak a község által az idáig élvezett 10—10 forint évi díjazásukat. Előkerülvén pedig ez a kérvény a közigazgatási bizottságban, több oldalról liangsulyoztatott annak szüksége, hogy a kérvény elintézése előtt szükséges vizsgálatot tartani arra nézve: váljon volt-e Nyiracsádon ismétlő iskola vagy nem? Mert — mint mondatott — igen gyakori az eset községeinkben hogy nincs ismétlő iskolázás. Az ügynek cz a része képezi közérdekű voltát. Az ismétlő iskolákra uézve a népoktatásról szóló törvény félremagyarázhatlanul intézkedik. Hisz e tekintetben való intézkedése mintegy gerinczét kepezi az abban megalkotott szervezetnek, kimondván a népnevelés egyik intézményéül az ismétlő iskolákat. H"gy a törvény nek ezt az intézkedését és igen okos rendelkezését nem mindenütt veszik komolyan, ezt a tényt jó volt a nyiracsádi kérvény alkalmából konstatálni. Mert figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon ennek a kérdésnek a fölmerülése az érdekelt lelkész és tanitó uraknak, iskolaszékeknek és iskola fenntartó hatóságoknak arra, hogy a huszonkét évvel ez előtt hozott törvénynek ezt az okos intézkedését, melynek szükségességét napról napra tanúsítja a mindennapi élet, végre valahára megvalósítsák. Hiszen csak egy kis jóakarat, ügybuz- 1 galom s a szükséges ellenőrzés gyakorlása kelletik hozzá. • * * Legrégibb tagjai a közigazgatási bizottságnak voltak tanúk a földkunyhók betiltása kérdésének nálunk való megszületésénél. Lehet, hogy egy túlságba híjtott elmélet szülte ezt a kérdést, de az is lehet, hogy ennek az elméletnek, mely szerint a föld alatti lakások a közegészségügyre nézve állandó veszedelmet képeznek — igaza van. A kérdés praktikus megoldásának nehézségeit semmi sem tanúsítja inkább, mint az a hosszú idő, mely eltelt azóta, hogy ezt a kérdést fölvetették. S nemcsak nálunk, hanem — hogy csattanós példára hivatkozzunk — a fővárosban is, ahol a pinczelakások ügyének a felmerülése óta egész régi városrészeket hánytak szét s emeltek a régi fészkek helyébe palota-sorokat, hanem azért ezt a kérdést megoldani mai napig sem tudták. Nincs tehát mit csodálkozni rajta, hogy ná lünk is nehezen megy a dolog. E kérdés nálunk — a valóság szerint — a dohányos-lakások rendezésére redukálódik. Mert — lehet egy-két kivétel — csupán ezekről van szó, mikor erről a kérdésről szólunk. A közegészségügyi szempont — amint azt megállapította a tudomány — sürgeti a föld alatt épült lakások megszüntetését. A gyakorlat emberei — bár ők sem akarnak kitérni ez ügy rendezése elől, lélegzetvételt engednek a dohánytermelő gazdáknak, kiket az uj dohánytörvény a szárító és simitó házak felállításának kötelezettsége által nagyobb tőkebefektetések terhével sujt. A régi főldliázak helyett ujabb lakóházakat építeni, még pedig olyan számban, hogy azokban a családok össze ne zsúfoltassanak, a közegészségügynek talán még nagyobb veszedelmére — ennek a kívánatos változásnak az effektuálása az érdekelt gazdaközönség kellő kímélete mellett történhetik csak meg. Egy vármegyei alkotandó szabályrendelet lesz hivatva rendezni ezt a kérdést. S a közigazgatási bizottságnak az az intenciója, melyet e szabályrendeletben megvalósítani akar, hogy a főldliázak megsemmisítése fokozatosan három esztendő alatt végreliajtassék, azt hisszük megfelel aunak a köteles kíméletnek, melylyel a közigazgatási hatóság e kérdés reudbehozásánál a magán-érdekeknek tartozik. A refonnáczió emlékünnepe Berc/.clen. Igen tisztelt szerkesztő úr! Egy igeu szép ünnepélyről tudósítom becses lapja olvasóit, mely ünnepélyen az egész ember: test ós lélek, magasabb örömben úszott. Értem a berezeli ev. ref. egyház hála ünnepét e hó 9-ikéu. Igeu mély társadalmi jeleutósége van ez ünnepélynek, mely jóval messzebb terjed egy egyház, község, sőt felekezet köréu. Berezel, a mult időkbeu, nein valami jó hangzású név volt e vármegyében! Igaz, hogy régi rongyát még ma sem vettó el teljeseu, de már uem áll ki vele a piaezra, mintegy tüntetőleg, hanem dugdossa, takarja, s piru', ha meglátja más. A berezeli egyház . . . mondjuk: Berezel község, — mert kevés külömbséggel a/ ev. ref. egyház hívei — a szept. 7 én tartott egyházmegyei gyűlés alkalmakor, az egész felsősz.ibolcsi egyházmegyét meghívta kebelébe, szívesen látott véudógül, a reformáczió emlékuapján rendezendő ünnepélyre. 93 eklézsia elöljáróságát egy falusi egyház! Ez is mond valamit a mai időben ! S bizony nem a berezeli egyház az oka, ha a kellemetlen idő és feneketlen sár miatt meg uem jelent a 93 eklézsia! Mert hát ők komolyan vették és komolyau készülték a vendéglátásra. A kálviuísta papi családok miudeu időbeu a szives magyar vendégszeretet melegágyai voltak. De ezek között is kétszeresen kimagaslik a Gouda Balázs bácsi és igazi feleségéuek vendégszeretete. A miért aztán a megérkezett veudégek nemcsak azonnal otthol találták magokat, hanem valósággal otthol voltak. S e kedves találkozást még kedvesebbé tette a távol szatmári esperes és helyettes püspök: Kiss Áron jelenléte, kinek lelkes barátsága előtt nem állt akadályul se viz, se sár, se az a 7G év, mely A „NYIRVIDÉK TÁROZÁJA.

t

t Elhallgatom • . . Elhallgatom kedves népem Szegény tépem liúí dalát ; Síire gyöngye : könye folyva, Úgy dalolja bánatát. Sír a madár, hogyha párra, Noha vág)na, nem tilál. . . Panaszával a berekben í'öl-fölleben Le-leiiúll. Ei a csillag fon iz é^en Nyári éjen mint rezeg, Ha szerelme főidre hullva, Kialudva Elveszett. És a virág és a cserje Búi keserve megragad; Epedezve hogyha várja, S felleg árja Nem fakad. Kedves népeir., madár-bánat, Csillagkeserv bánatod ; Virághullás könyed árja, Mind a hárma — — — Bút dalod. — Ám ha az élet Gondjai tüucek, És a vidámság Hajnala kél, 'Ajkadon akkor Az öröm árja Vlg ilalolással Z-ngve regél. A csalogánynak Hájszava népem 8. ívdalaidlioz — Hús siralom ; Égi zeiiévi/1, Mennyei kéjjel, Hogyha vidulsz Ttndalodcn. Hogyha az élet Gondjai tűnnek, Ömlik a víg dal. Röpke madár, Csillag az égen, Illatot éd n Ajkailou akkor Az örömár Fényes a csillag Boldogan égó, A szeretetnek Fáklya-tüze. Tiizta Ezerelined Képe a? ott fen, Drága honomnak Ifja, szilze. És a virágnak I llato/.ása, Ha üde harmat Szállá alá, Képe szívednek, Lelked a harmat, Mit a Teremtő Onta reá. Kalász. vállaira, nem annyira nehezedik, mint inkább athlétai termetét emeli, — s eljött, hogy a háziak örömét megszentelje. A tulajdonképeni ünnepély a templomban tartatott; példás reudbeu es buzgóságban s egészen egyszerű kálvinista szertartással. A gyülekezeti ének utáu helybeli lelkész Gond.i Balázs prédikált. Imádságában hálaadólag köszöute meg Istennek, hogy olyan sokra vitte s prédíkácziójábau igazi művészettel ós bölcsészileg csoportosított téuyekben szemléltette azou utakat, melyeken „tetszett az Istennek előbb-előbb vinni az emberiséget az ő ismeretére ós igaz imádására," miglen eljött a legtökéletesebb ismeret a Jézusbau, a ki szeriut „uz Isten lélek, azért a kik öt imádják, sztlkseges bogy lélekben és igazságban imádják." Igazi lelki gyönyör volt e beszédet hallgatni, miut szintén azt a másikat, melyet Lukács Ödön esperes tartott az Ur asztalánál. Miudkettő szépen és igazán ecsetelte a reformáczió foutosságát, miut a válogatás nélküli felebaráti szeretet evaugyólíoiiii vallására visszatérést. Istenitisztelet utáu lelkész értekezlet tartatott a paplakou. Itt mindenekelőtt be lett mutatva a berezeli presbitérium és aunak hivatalos helyisége. A gondnok üdvözölte a jelenlévőket, mint az egyház vendégeit. Milyen nyílt arczu, érzelmes emberek ezek! Telve vallásos buzgósággal ós komoly kötelességérzettel. Sziveseu hallgatva magas műveltségű s értök élő-haló papjokra, egyetértéssel minő eredményt értek el! ... S itt vau ezen ünuepély társadalmi jelentősége. A berezeli egyház, midőn Gouda Balázs lett a papja, uagyou siralmas állapotban volt, auyagilag, erkölcsileg. Vagyona semmi, jelleme még kevesebb. Egyházi ós polgári hatóság folytonos vesződségének boszszautó tárgy! S Gouda Balázs kimerithetleu türelmének ós bölcsességének eredményeként, ma már az egyház kitünőleg áll vagyonilag ós — amenyuyibeu szemet a léggoudosabb seprés utáu is marad — erkölcsileg és megállja helyét. Legelőször is a tanügyre fektette a fősúlyt, két tauitóságot szervezett, nagyszerű kettős iskolát épített, felszerelt tökéletesen, több ezer forint költséggel; azután az egyház vagyonát szaporitgatta, ma már van 120 hold földje, több ezerbe került hatalmas matgtíirja, utóljára hagyta saját lakását, m

ejy ezélszetüeu berendezett lakályos lakás mintájául szolgálhat, s most midőu csaknem teljeseu készen áll az egyház minden dolgával s n templomba is gyönyörű szószéket és márvány Urasztalt keszittotett: inéltólag ülhette meg hála ünnepét. Általában a berezeli egyház vezetése, haladása, nemcsak egyházilag, hanem társadalmi téren is, utmutatóul szolgálhat a végből, miféle eszközökkel boldogulhatnak az együtiélő emberek! Lelkészi értekezlet után következett a szives vendéglátás a paplakon. Igazi magyar ételek, magyar szívvel feltálalva, magyar női sziv szeretetébe megédesítve . . . Aztán a köuyekbe fult felköszöntők, aztáu a tiszamelléki dalárda lelkesítő dalai . . . s bezárva az egészet estve a kouczert és bál. . . íme tisztelt szerkesztő ur, nem világra szóló esemény ugyan, ele jelentőségében, tanulságaiban szép és megható! Legyen ez emlék kedves mindazoknak, kik jelen voltak, legyen buzditó a további küzdeleinbeu, férfias munkában! Ai' multos annos! Anilrássy Kálmán. ÚJDONSÁGOK. — Oláh iskolák a vármegyében. Rég ideje már, hogy ezzel az ügygyei, mely aunak idejéu oly széles körben keltett érdeklődést a vármegyében, utoljára foglalkoztunk. Egy esztendeje annak, hogy (emlékezés okául térünk vissza e kérdés utolsó stádiumára) a vármegye közigazgatási bizottsága külöu küldöttséget bízott meg a szentgyörgyábrányi, nyíradouyi és nyiracsádi görög katholikus népiskolák megvizsgálásával, a mikor is o küldöttség a legsajuálatosabb visszaéléseket konstatálta. A küldöttségi vizsgálat eredménye alapjíu a közigazgatási bizottság fölterjesztést intézett a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, kérve a legmagasabb intézkedést A sikkasztó. (Egysz rü szoba, szék, asztal.) Ma nem voltam a hivatalban, neui azért, mintha sztrájkolnék, Isten őrizz! hivatalnoknak uem lehet sztrájkolni; — de nem éreztem jól magamat, nagyou gyenge voltain. Hja, a munka kimeríti az embert. De uem is cseké y dolog reggeli 8 órától d. u. 2 óráig az íróasztal mellett ülui, s dolgozni, miut a gép, folytonosan megszakítás nélkül. S még a dolog, a sok munka hagyján, de ráadásul a tanácsos ur szekatúráját is szenvedui kell, s abba beleizzad az ember. Sok hivatalnokot ismertem, de miut Pontosi Gábor tanácsos ur, olyan kevés vau a minisztériumban. Igaz, hogy rendszerető, de e mellett kíméletlen. Ha egyet ásítunk, már ott van, ha egy perezre letesszük a tollat, s megakarjuk nézni a hivatal szoba hosszúságát, már ott van, ha egy perezre kimegyünk megnézni, nem esik-e az eső? már ott vau. „Hauyagság! — szokta mondani — ezért nem fizet az állani!" Tegnap is egy hosszában görnyedtem valami 2 órát, s hogy kissé kifújjam magam, kivettem zsebemből a napilapot, átnézni a „sikkasztások állaudé rovatát." Elmélyedtem az olvasásba, egyszerre egy zordon liaug rezzentett fel csendes elfoglaltságomból. „Mit csinál öu? Ezért uem fizet az állam." A tanácsos ur állott előttem, az ő zsarnoki szigorával. Megrettenve tördelém: „A sikkasztás — én — 4 ezer forint." „Lásson dolga után, mert még ön is kedvet kapna rá!" S miután gúnyosan végig mórt szúró tekintetével, 8 egy pillantást vetett a sarokban álmodozó Wertheim szekrényre, — eltávozott Én zavartan, pirulva állék, s még távozása után is alig tudtam magamhoz jönni. Nom mintha nem volna rendben a kassza, nem; de inert a gyanúsítás fajt. Igaz nem szólt gyautiról, de nézése világosan tudtomra adta, hogy nem bizik benuein. „Kedvet kapua rá." Hogyisne! Hát az én becsületem semmi? Én és sikkasztani? Nem bízni bennem? Bennem, aki még egy gombostűt sem sikkasztottam; ki ebédre főzeléket eszem autiág nélkül; gyalogjárok, a színházba földszintet váltok, rövid szivart szívok és bennem nem bizik? Hát igy néznek ki a sikkasztok? De miért sikkasztanék, hiiz nekem feleségem csak — volt Most szalma özvegy vagyok. Ártatlan áldozatok, szegély sikkasztók! Nem ti vagytok hibásak, nem benneteket keUene üldözni, hanem a nőt, az asszonyt, a feleséget. . . . A feleség bálba akar meuni, uj ruhára vau szüksége. „De feleség, uem neked való már a bál; mire való ez oktalan költekezés?" „Ugy? hát ón már olyan véu vagyok, hogy bálba sem mehetek?" „Na na, nem ugy értem." „Aztáu mire való? Hát nem azt igérte-e mikor megkérte a kezemet, bogy teljesiti miudeu óhajtásom? De "jól uioudták nekem, hogy ue higyjek öunek, mert ön zsarnokom lesz. Talán azt kivánuá, hogy még a házból se lépjek ki? Bezzeg Kántor Géza más ember, egészen más! Ila az ő ueje lettem volna, ő uem bánua velem ily kegyetlenül. De ugy kell nekem, ez az ég büntetése, amiért őt elhagytam önért." Sírás . . . rívás . . . zokogás ... A férj dühbe jön . . . az asszony pattog . . . kész a scena . . . s mi a vége ? A uő uj ruhát készíttet . . . bálba megy . . . eltáuczolja a férj egy havi fizetését. * * * Nyár vau; a főváros kiállhatatlan, hőség rekkenő, a színházak szünetelnek, még a képviselőház is. A nő fürdőre vágyik. „De édesein, a fürdő rengeteg pénzt nyel el, s az éu fizetésem ily luxust meg nein enged." „Csak neiu kiváuja, hogy itt a fővárosban tnegfuladjak ? Tátraiué is fürdőbe megy, az ő férjének sincs