Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

„IN y f R V I D É K. annyit mindeu esetre jelent az, hogy közalkotásaiukból nem hárul annyi haszon a város polgáraira, hogy azok ez alkotások költségeinek terhét meg ne éreznek, ujabb tehernek ne tekintenék. Közköltségről és városunk fejlődéséről lévén szó, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a közköltséget minden adófizető polgár arány szerint fizeti. Jogos tehát a kívánság, hogy a város fejlődésére szolgáló alkotások minden vonalon olyan tervszerűséggel állapitassanak meg, hogy amennyiben létrejöttük által uj és uj kereset források nyílnak meg városunk polgárai számára, ezek jótéteményeiben polgári állás és foglalkozás szerint mindenki részesülhessen. Mert keserves dolog a 10—20% kai fölszaporodott közköltséget fizetni annak, akinek boldogulását az az alkotás, amelynek létrehozása miatt ez a közköltség emelkedés keletkezett, egyáltalában nem mozdítja elő s ahhoz nem is tartozik. S mi következik mind ebből? Az, hogy a városházán, a képviseletben, ahol kőzdolgainknak irányt adnak s ahol azok végrehajtatnak, az általános haladás eszközeit fölismerjék és jól megválogassák, hogy számba vegyék mind azt, ami e város közéletének tényezője, s az előre haladás feltételeinekés intézményeinek megállapításánál mind e tényezőket figyelembe vegyék ; hogy mindeu ponton tegyünk valamit s igy együtt s egyszerre mozdulva haladjunk — ha csak apránkint is — előre, együtt és egyszerre áldozva, de együtt és egyszerre is élvezve alkotásaink jótéteményeit. Az uj polgármesternek legnagyobb feladata^lesz létrehozni ezt a harmóniát előrehaladásunk berendezésében. Arról, hogy a közköltség további növekedésének meggátlása czéljából uj jövedelmi források felkutatására és kihasználására lenne szükség, szólni fogunk majd más alkalommal. A vármegye öszi közgyűlése. Elé; élénk érdeklődés mellett ment végbe e hó 14. és 16-én a vármegye őszi közgyűlése. Mintegy 130—140 bizottmányi tag gyűlt össze a nagyteremben s a gyűlés első napján meglehetősen ki is tartott. A közgyűlésen Kállay András főispán elnökölt. A gyűlés lefolyásáról a következő tudósítást kölöljük : * • * Kállay András főispán üdvözölvén a megjelent bizottmányi tagokat, bejelenti a közgyűlésnek a vármegye hódoló küldöttségének Dibrtczenben a király előtt való megjelenését. Bejelenti továbbá, hogy Dobreczen város főispánjának, gróf Dégenfeld József urnák, a vármegyei küldöttség fogadtatása és elhelyezése körül tanúsított készséges jóindulatáért és szívélyes közreműködéséért a tőrvényhatóság köszönetét kifejezte. E bejelentéseket a közgyűlés helyeslő tudomásul vette. Sajnálattal hozta ezután a főispán úr a közgyűlés tudomására, hogy az e hó 10-dikén megtartott állandó választmányi üléBen, a hivatalból jelen volt tisztviselőkön ki>ül, a 36 választott tag közül mindössze öt választmányi tag volt jelen. Kívánatos, sőt megkövetelendő lenna padig, hogy a vármegye közönsége, különösen pedig azok, kiket a törvényhatóság bizalma nagyobb fontosságú megbízatásokban részesít, önkormányzati jogaink gyakorlata iránt több érdeklődést tauusitanának, s alkotmányos önkormányzati jogainkhoz való ragaszkodásukat s a mai vármegyei rendszer életképességét közügyeinkben kifejtendő tevékenységökkel és mindeukor való közreműködésükkel bizouyit sák be. A közgyűlés a főispán ur ez előterjosztósét tudomásul vtvén, azt az állandó választmány tagjaival közölni határozta. A „NY1RVIDÉK TÁRCZÁJA." A Zöld tó villije. . . . Kincses toroDy alján, zöldbe játszó habbai Ábrándozó d-i 1 kél, szerető szív dobban ; Szerető szívemnek minden dobbanása Epedő lelkemnek megnyilatkozása. Ne jöjjetek hozzám gondtalan leányok, Panaszos dalomat meg na hallgassatok. — Megnyugorást benne szívetee sosem lel: Tele vau ai búval, fájó szerelemmel! Piczi gyermek voltam . . . gondtalan ugrálva Szálltam hegyről völgybe, virágról virágra; Virágos mezőre hallgatva borultam, Zúgó csigahéjtól dalolni tanultam Szeme fénye voltam jó édes anyámnak, Ismerőseim is mind kedvembe jártak, Napjaim igy teltek himes rózsaszálon . . . Ó aranyos élet, ó én ifjúságom ! I Fgysser a pázsiton sz-rte barangolva. Fehér kis bárányka kerillt az utamba ; Eltévedt talán, vagy valami baj érte : Olyan keservesen bégetett szegényke . . . Mindjárt lehajoltam, fölvettem ölembe, Olyan bizalmasai! nézett a szemembe. — Ne félj kis jószágom, jöszte mindjárt velem, Ápolni foglak én, goudodat viselem I És a kis bohót oly h.mar megszerettem, Akárhova mentem, ott szaladt mellettem ; Piros szalagooskát kötöttem nyakára, Miudiu intettem, hogy vigyázzon magiíra I Bár vigyáztam volna én is jó magamra, Nem volna okom most e siralmas dalra : Ó csak a kis bárányt, azt szereltem volna, S jobbau a gazdáját ne szerettem volna 1 . . . Mikecz János íőjigjző felolvasta ezután az aliepáu időszaki jelentését, me,y első sorban Vidiiczkay József, Molnár Ágoston és Krasznay Gábor bizottmányi tagok elhunytáról emlékezvén meg, a közgyűlés elhunytuk felett részvétét fejezte ki s ezt jegyzőkönyvi kivouaton az elhunytak özvegyeivel tudatni határozta. A terjedelmes alispáni jelentésnek a főszolgabírói hivatalok megvizsgálására, a közegészségügyre, a termési viszouyokra, a filokszera Ugy állására, az adózási viszo nyokra, a közbiztonságra, a hátralékos községi költség előirányzatokra és számadásokra, a katonai lóvásárra stb. stb. vonatkozó részei tudomásul vétettek. A vármegyei közpénz alapok hátralékos kimutatására vonatkozó alispini jelentést, minthogy at ali-pán a szükséges intézkf déteket a saját hatáskörében mar megtette s erre vouatkozó rendeleteinek végrehajtását folytonosan szorgalmazza — a közgyűlés tudomásul vette; mindazáltal telhivta az alisp int, bog) a há ralékok ez év végéig leendő befizetését a legnagyobb szigorral eszközöltesse. Jelentvén az alifpán, hogy az augusztus havában megtartott csikó-díjazás alkalmából gróf D^sstwfiy Alajos 40, Bleuer Mór pedig 4 drb 10 frankos aranyat adományoztak, minthogy az alispán az illetőknek e jótékonyságukért már köszönetét kifejezte — a jeleutés tudomásul vétetett. Jelenté az alispán, hogy Krasznsy Peter főszolga biró elnöklete alatt, Ciajkos Gyula orsz. képviselőt és Géczy Ádám bizottsági tagokat megbízta, hogy az aradi 13 vértanú emlékére emelt szobor leleplezési ünnepélyén, e hó 6-dikán Szabolcsvármegye képviseletében jelenjenek meg s a törvényhatóság közadakozáshói beszerzett koszorúját holyezzék el. Mezősy László felszólalása után, ki kérdést intézet az iránt, hogy a küldöttség összeállítása végett ar alispán miért nem hívott össze rendkívüli közgyűlést s Miklós László alispán felvilágosító válasza után, a bejelentést a közgyűlést nagy szótöbbséggel tudomásul vette. Ezutén a vármegyei székház építésének ügye került a közgyűlés tanácskozása alá, még pedig első sorban az uj székház építési terv'-re vonatkozó pályázati hirdetmény kibocsátásával és a beérkezett pályázati tervek bírálatával megbízott küldöttség jelentése s az erre vonatkozó állandó választmányi határozat. A közgyűlés, tekintettel azon körülményre, hogy az (I) jeligéjű pilyamü szerint tervezett épület külső disz és stílszerűség tekintetében a legajánlatosabb, belső berendazése pedig a küldöttség által tervezett változtatásokkal alkalmason módosítható, az állandó választmány javaslatai mellőzve, az (e) jeligéjű pályamüvet a kivitelre elfogadta s e mü szerzőjének n kitűzött első ju'.aiomdijat megszavazta. A »Medici Mária* jeligéjű t> rvnek c. második dijat sza vazta meg a közgyűlés. A jeligés levelek ezután felbontatván, kitűnt, hogy a pályanyertes mű szerzője Balázs Ernő l udap-bti építész, a »Medici Mária* jeligéjű müó pedig Kies István építész, budapesti műigyetemi magántanár. A »Salus rei publicie* jeligéjű pilyamü jeligés levele sértetlenül hagyatott. E közgyűlési határozat végre hajtás előtt a belügyminiszter umhoz terjefz'etik fel; az alispán pedig megbízatott, hogy az építési terv jogerős elfogadása esetén az első díjjal jutalmazott pályamű szerzőjét a terv mograndelt átidomítása s a részletes tervek tls.émtéae iránt keresse meg s vele a munkálat sürgős teljesítése iránt mérsékelt küiön díjazás mellett szerződést kössön. Tárgyalás alá vétetett azután a vármegyei székház építés költségeire szolgáló öss'egnik pőt&dó kivetése utján való biztosításának kérdése. E kérdés fölött névszerinti szavazás rendeltetvén el, az igennel szavazók • eveinek följegyzésére Zoltán János elnöklete alatt Elek Emil és Mikecz János főjegyző, a nemmel szavazók följegyzésére pedig Szikszay Pál főügyész elnöklete alatt Dobos Imre főszolgabíró és Vidovich László I ső aljegyző kéretett föl. A szavazás szabályszerűen megtörténvén, igennel, tehát a pótadó kivetése mellett szavazott 162, nemmel 8 bizottmányi tag. E határozat szerint az uj vármegyei székház építési és berendezési költségeire a vármegyei grámpmztárból 250000 forintig terjedhető, 5°/o os kamattal visszafizeteudő kölcsön vétetik föl s ezen kölcsön visszafizetése végett 1891. jauuár 1-től annak teljes törlosztéséig 3°/

0-ayi pótadó megszavaztatott. E határozat elfogadása ellen szavaztak : ifj. Szunyoghy Bertalan, id. Szunyoghy Bertalan, Héczey László, Szobo zlay Jó Elmondjam-e sorra, hogy mikor megláttam, Szemébe se tudtam nézui elég bátran . . . Azt hittem, piczike bárányomat féltem, Pedig a szívemtől, attól jobban féltem, — Ne vegye el tőlem, adja ide néksm I — — — Könnyekre fakadva olyan srépen kértem ; Ide adta azután — előbb megígérte, Hogy akár mindennap el fog jönni érte. És én boldog voltam, — némáo, gyönyörtelten Titkomat a szívem mélyére rejtettem, — Seoki meg ne bántsa, sose tudjon róla, Mintha benne lelkem Üdvössége volna . . . Veszett volna oda lelkem üdvösségei Néztem azutáu is fel a magas égre, De nem imádkoztam, mint azelőtt régen : Szörnyű átkozódás volt minden beszédem. Letűnt boldogságot hogy sírva sirasson, Nem tudta a gyermek, megiudta az asnony . . . Ó Istenem, akkor éreztem erómet, Hogy ne boldogságot: dtkot kérjek tőled : Változtatnád kóvé hitegető lelkét, Változtasd locsogó vizzé hazu» nyelvét I Legyen haragos-zöld, mint szívem epéje, Szürke szikla-leikét sújtó villám érjél Kísérje örökké meghalt lelkem árnya, Legyen oda nőve hideg homlokára ! Lebegjen fölötte gjúrQző habokban, Mintha tengeréjben pásztor üszke lobbnn . . . Lebegjen fölötte h'deg napsugárban, Virág ne fakadjon soha a nyomában ! S a ki id-; jó ez átkozott vidéire, Járja szívét altal megcsalt szívem mérge II . . . Ne menjetek oda szerelmes leányok, Panaszos nyögését meg ne hallgassátok I Megnyugvást benne szívetek sosem lel : Tele van az búval, fájó szerelemmel . . . Vagy ha oda mentek, siessetek onnan, Rossz tanácsadó van lent a zö'd habokban, Rossz tanácsadó van a kopár sziklákon : Nincs örök boldogság ezen a világon I Macsolai Barua. zsef, Kató J. Bálint, Eötvös András, P. Szabó Bilázs és H Pethe Gábor. Ezután a folyó évben kilépő közigazgatási bizottsági tagok helyének betöltése czéljából a főispán elrendelte a szavazást. Kiléptek Hiabovszky Guidó", Káliey Jenő, Kállay Leopold, Lukács Ödön és Somogyi Gyula. A szavazás eredménye á következő volt: B.adatott 113 szavazatt, ebből kapott Kállay L.'opold 109, Lukács 100, Somogyi Gyula 94, Kállay Jenő 51, Hr«'.,ovszky Guidó 77 szavazatott. A régi tagok tehát újból meg választattak. A közgyűlés további lefolyásáról lspunk legközelebbi számában adunk tudósítást. Világirás. (Egy magyar tudós találmánya.) Mar századok előtt felmerült as eszme ai emberek agyában, vajon lehetséges volna-e a gondolatok és kifejezéseknek szóban vagy írásban olyan eszközét kitalálni, melyen a soknyelvű emberiség magát megértesse azas melyen a külömbözö ajkú népek egymással a nélkül közlekethessenek, hogy egymás nyelvét volnának kénytelenek érteni ? Az első nagyobb terven Leibnitz dolgozott, ki «Do combinatorii linguarum* ozimü 1666 ban megjelent muukájában adott is némi vázlatot, a nélkül, hogy a czélt meg is közelitette volna. Utáua sok kísérlet merült fel, de nem vált be egy sem a sok közül, mig ujabban Schleyer J. Márton litzenstetteui kath. lelkész alkotott egy uj nyelvet, melyet világnyelvnek — volspük — neveseit, m lynek ma már sok híve van, de még nagyobb azoknak a száma, a kik a dolgot nem veszik komolyan, ugy gondolkozván, hogy Schleyer volapükja, bármily szellemes és ügyes alkotás legyen is, esak csinálmány, mely egy élő és fejlődő nyelvet sem pótolhat s bár megtanulása könnyebb mint más nyelveké, annak tudása uem juthat ennyi előnyt, mint egy világnyelv njujt. A franc ia, angol, olasz, spanyol, német, orosz, arab, hiuduslani nyelveknek a földteke egy-egy részén, mint nemzetközi nyelveknek egy oly nagy köre vau, s gyakorlatuk annyi ezernyi érdekkel, tradiczióval, praktikus vonatkozással függ össze, hogy a volapükisták törekvései kicsinyes szellemi játéknak tűnnek fel az előtt, ki a világforgalom nsgy mozgalmait figyelemmel kíséri, a nyelvek és czivilir.ácziók harcsának, elterjedésének, létezésük okainak forrásait, mint természetes jelenségeket mérlegeli. Nyilvánvaló, hegy a volapük köivetitő akar lenni at élő világnyelvek, illetőleg a nagy nemzetek féltékenysége között, midőn egy olyan eszközt akar az tmbenségnek nyújtani, mely anyagára és rendszerére nézve lehetőleg neutrális legyen s mint ilyen, a nemzetiségi érzésbe ne ütközzék. Ez helyes elv, de akkor közelebb eső volna egyszerűen a latinra visszatérnünk, melyet a müveit világon mindenütt tanítanak, melynek gazdag auyaga, remek formái, irodalma s múltja van s miut az állam, egyház és tudomány nyelve, az emberiség nagy részének úgyszólván kétezer éven keresztül közvetítő eszköze volt s mint ilyen, felül áll mindeu nemzetiségi érzékenységen. A volapük tehát, mint nyelv, mely a nyalvek számát esak egy ujabbal szaporítja, épen nem felel meg annak az eszmének, melyre Leibnitz és máBok is gondoltak. A kérdés nyitját valahol kell keresni; a világnyelv kérdését valahogy másképen kell megoldani. R mélhető, hogy e kérdés meg is lesz oldva, s talán épen a zóna országából Magyarországból fog kiindulni. Meg is van mái' egy a volspük-féla kísérletektől teljesen elülő, más elvekre épített gyakorlati szempontokat követő találmány, melyet feltalálója »világirásc nak nevez a mely czelját tekintve, arra való, hogy nemzetközi közlekedő eszközzé váljék. Rethy László dr. az »Ethnogr*phia« szerkesztője régen foglalkozik egy terv megoldásával, hogy olyan irkst létesítsen, mely ujcy írja le a fogalmakat, bogy a Budapesten leirt (magyarul gondolt) szöveget Londouban angolul, Berlinben németül, Parisban fr&ncziául, Calouttában hindu, Pekingbeu khinai nyelven olvaisák s viszont bármely Folytatáaa a mellélileten A mult virágaiból. (Emlékül a jövőnek.) Isten veled I örökre büszke lányka, Légy boldogabb, mint én ki távozom S bár fáj szívem, de lemondok te rólad, Mecayugszom bús, emésztő sorsomon. Hűtlen levél, gyönge virággá váltál . . . Nem volt elég erős, bátor híved És a világ rút mendemondájára Eelejtéd azt, ki érted szenvedett. M'ért tagadnám? hogy fáj tőled elválni, Egy szenvedés lesz most már életem, Mert bármiként szeretnélek feledni, Utánad ég, érted eped szívein. IIísz' ott leszel te mindig álmaimban S mosolygni fogsz Biétdult szívem felett, Nagyot kaczagsz azon, ki ott a földön Bírásodért ezerszer könyezett. Nem átkozlak 1 a boldogság ragyogja Folyton körül ifjú szép életed, És szellemednek hódító varázsa Öröm — búban ne hagyjon tégedet. 8 ha lesz egy szív, mely úgy fog majd szeretni, Miut én téged, gyönyörrel, édesen, Megbocsátok oh neked, mert szeretlek 8 kísérni fog örökre szellemem. Isten veled 1 feledd el mindörökre Miért egykor ifjú szíved hevült, S ki mindaddig, mig te nem bátoritád Úgy félt tőled és messziről került. Isteu veledI örökre büszke lányka, Légy boldogabb, mint én, ki távozom, Bár fáj szívem, de lemondok terólad . . . És megnyugszom emésztő Borsomon. Szobránczy.