Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

Melléklet a „INT yirvldók" 1880. 40-ik számához. A városi regáléról. Ama nagy eredményű pénzügyi művelet, mely az italmérési jtvedék államosításával a községek és magáuosok kezéből egy igen jelentékeny jövedelmi forrást vett ki, igaz ugyan, hogy az állam jövedelmét nagy mértékben fokozza, de oly zavarok és kényes holyzetek forrássá lön, különösen • községek részéről, melyek egy év eltelte után is ahelyett, hogy sztlutek volna, még erősebb mértékben jelentkeznek. Különösen pedig ott, hol azitalan>réei jog gyakorlását maga a község bérelte ki az államtól, a szükségessé vált és az ezelőtti kezeléstől elütő rendszerek meg nem felelő alkalmazása és emiatti gyakori változása a kezelési rendszerek módo­zatainak, mig egyrészről a község érdekeinek csorbítását errdméiyezték, másrészről a közönség nagy fokú m«g­terhelésével jártak, s nem kevésbbé sértették a szesz kikérésével foglalkozó korcsmáros iparosok érdekeit is. Ehh^z járul még ai egymással homlok egyenest ellenkező és gyakran a legkövetkezetlenebb kormányrendeletek, valamiut kiforratlan jellegű törvéuyek gyakori kibocsátása, melyek ismét abba a kellemetlen helyezetbe horzák az ital­mérési jog bérlőit, hogy a nagy bérleti összeg behajlása szempontjából származó védelmi iutézkedéseket és kezelési rendszer változtatásokat kéuj telenek foganatosítani. Melyek vagy megfelelők és ekkor ujabb kormány rendelet kibo­csátásáig alkalmazásban maridnak, vagy a három tényező egyikeiuek érdekeit sértve, módosítást igényelnek. Hogy aztán e gyakori változás sem a város, illetőleg a regálé bérlő, auuálkevésbbé a közönség és a korcsmárosok igé­nyeit ntm elégítheti ki, sőt mindháromra csak káros hatású lehet, uagyou természetes. Semmi sem mutatja az ital­mérést érdeklő törvéuyek és rendeletek, valamint ezeknek következményei — a bérlők kezelési rendszerének nagy fokú tökéletlenségét, niut épeu a változtatások miuduuta lau fennforgó szüksége. Igen jól és tanulságosan szemlélhető mind ez váro­sunk regále kezdésénél. De nézzük a dolgot eleitől. A pSnzQgymiuisiter f. év február 3-áu 2293 sz. a­kibocsátott rendeletével, az add'gi gyakorlattól eltérőleg megengsdé, egyik italmérési körzetből másikba sr.esz kis mértékben való behozatalát. Mi lett ennek rz eredménye? Tudvalevőleg »z italmérési jog bérletösszege nincs meg­állapítva aráujosan minden körzetben. Egyik bérió aránytalanul kisebb bérleti összeget fisét, mint a másik, nagyon természetes tehát, hogy sokkal elő­nyösebb helyzetben van s a legmesszebb menő coneur­rei O'.iára kfp;s a másik körzet bérlőjével szemben. Mert hiszen sokkal kisebb illeték kivetésétel is behajthatja a bérleti összeget, sót amenuyibeu a másik körzet bérlője csak abban az esetben képes annyira fokozni az ital mérési jövedelmét, hogy az állam iránti kötelezettségének eleget tehessen, ha a szesz literjét nagy illetékkel sújtja, e jelzett pénzügyminiszteri reudelet folytán beállott hely­zet a nagy bérleti összeget fizető körzetek bér 4ire hatá­rozottau tarthatatlan és igazságtalan volt. A kötöaség pedig elment pálinkáért a szomszéd körzet területére, hol olcsóban kapta azt. Ez volt a helyzet városunkban is a fentebb idéze't rendelet következtében. Uig a szomszéd községek, a város területéhez és határához közel fekvő korcsmárosui alig győzték a szesz kimérését, addig a városi határbeli és városban levő korcsmárosok alig adták el a megdőlő hónapokban kimért mennyiség felét. E tarthatatlan hely­zetben a város regále bizottságának tgy igen szerencsés gondolata támadt. Felállított ugyanis egy városi központi kimérőt, hol csak öt literen felüli m»nuyiség vásár.ása volt ugysD meget gedve a közönségnek, de osak 10 kr. illetékkel lévén tújtva a szesz literje, az. az anomális, mely a Szomszéd körzetekben a szesz ára és a határunk ban elárusított siesz ára között fennállott, meglőn szűn­tetve. Ezzel kapcsolatban a városi korosmárosok érdekű­nek a központi kimérő felállítása által szenvedett sérel­mét eloszlatamdó, az általuk fizetett 20 kr. literenkénti illeték 15 krra lön leszállítva. Igy némileg, a szabad kereskedelem eszméjének hódoló, de téves minitzteri az ő szemében nem holt anyag az, mely merev válto­zatlanságával, az unalmas érdektelenség időszerű válto­zatosságával, a kétségbeejtő érthetetlenség symbolumát képezhetné: hanem folytonos munkában levő eleven való­ság, egészen saját szervezettel, saját mozgással, saját őr­zésiéi, saját gondolkozással, mely megnyitja mindeu titkát annak, a ki szépsége iránt fogékony, a ki vágyva siet keblére a hullámzó élet örök fáradalmaiból. Itt van iga­zán otthon a költőnő, a mindennapit messze túlszárnyaló tehetsége itt tündöklik a legfényesebben! Itt már érde­mévé lesz a sok szép kép, mely elbeszéléseinek gyors menetét nagyon hátráltatta, ragyogó gyöngyszemei ezek költésze'e forrásának. Ragyogó képzelőtehetség s finoman alkalmazkodó, bámulatosan hajlékony nyelvezet korlátlan hatalmában felül nem mulhstó tökéletességgel érzékiti meg az elvont fogalmakat, melyek igazán szárnyat ölte­nek, hogy lelkünkben a fenség csodálatát ébresztik fel; szemléltető előadása oly átlátszó, világos 1, kifogástalan, hogy lelkűnkben a biztos tudat magaslatára emelkedék az addig csak titkon lappangó sejtelem. Az elvont órzé­kitésének, ha ugy tetszik, abstract realizálásának, nem­különben az anyag szemléltetésének számtalan példái közül csak egynehányat sorolok fel csattanó bizouyité­káiul a költőuő páratlan megfigyelő ^tehetségének s határt nem ismerő képzelőtehetségének. Mig a jellemek készen pattantak ki mintegy a költőnő homlokából, addig a ter mészeti tünemények s általán az auyagon észlelhető je­lenségek alakulásuk, cselekvésük minden stádiumában szemünk előtt folynak le. ,Az alkony fátyolt vont a csillagos égre — a kerti fák sötét, koinor árnya busán meredez, — a kép reszketve olvad a ködös messzeségbe, — az ég alja piroslik egyszerre, — a holdvilág fénye arany­koszorút fon a sir tetejére, — a fürtös haj rákondorul a fehér vállra, — a mag fölemeli a jó barua földet, — a holdvilág képe úszik a tó sima tükrén, — a tengeri föld sranyfényben, tiszta napsugárban fürdik, — az ökör sima fehér szőre szinte világot vet a sötét me­zőre, — & magány megnópesül, éled, — a szívhez a szemen át köti a fény alanyfonalát, — a friss dohány | zamatja átlengi az alacsony, füstös kis szobát, — a be­reudelet félsz gs-goit ellensúlyozó intézkedések körelke*­tében, a helyzet lisztásva lőn. Közönségünk az a része, mely munkások tartása álul a pálinkanak nagy mértékben való vásárlására vau ulalvn, olcsó és tiszta szeszt kapott a központi kimérőbeu. Ar, a közönség pedig, mely a korostuában élvezi a szesz kábító erejét, olcsóbb irt ftzotett érte, tehát néhány kriíjc/.árt mdgtak iritandó, nem volt kénytelen más határ­beli korcsmákból beszerezni szükségletét. Tngr.dhatntlan, hegy a nngy mennyiségben vásárló közönségnek a tözpouti kimérűbe terelése által, a többi Uoi oamárosok érdeke csorbát szenvedett, különösen áll ez .% íáros tulajdonát képszö korctmai helyiség kArt nagy bérösszeget fizot5 korosmiroBokra néive. Azonban ha a fogyasztók egy nagy részét a város megakarta tartani, s hi a nagyobb mennyiséget vásárló közönség javát és érdekét kielégíteni nkará, ezen intézkedés kétségtelenül a leghilyesebb, legbölcsebb volt. Végtére ia 66 koros­m^ros inkább szenvedhet sérelmet, mint egy nagy erkölc»i testület, uiely 45000 frt bért tízet az államnak az ital­mérési jogért, t emellett a közönség jogos igényei elé gitettek ki. E két niigy érdofc padig mégis otak előbb­való, mint a harmadik legkisebbéi Ekkor lépett az 1890. évi XXXVI. t. cz. rendelke­zése életbe, mely okulva az előzmények hibáin, egyik italmérés körzetből másikba való behozatalát a szesznek 100 litereu alíil jövedéki kihágásnak itéli. Fölmerült már most az a kérdés, valjou m.'ghagytisték o továbbra is a központi kimérő, ev&gy, mivel felállításának legfőbb in­d ika az idézett törvény 6 § ábau foglaltak szerint hatá­lyát veszté, bezáratgék-e I E foutos kérdést volt hiiatvu eldönteni a mult hó 29 ére összehitoit roudkivüii képviseleti közgyttié.". A város regále bizottsága beható tárgyalás uiáu első ízben bezi­randóuak jslezte a közpo iti kimérőt, azon iudoVból, higy a város tekintélyével ogyáltalán nem egyezUthető össze a korcsmáros iparosokkal, tehát saját köavetitőivel való concurálásu. Több oldalról nyert informatiók utáu azon­ban ugyanezen búo'.tság a következő uapou tartott érte­kezletén megb^gyaud inak vélto a központi ki mérőt azon feltétellel, hogy a központi kimérő is 15 kr italmérési illetéket fizessen a város kasszájába 1 liter szesz után. A képviselet a regálo bizot'ságnak ezen jsveslatát magá­éva tette, minden változtatás nélkül, c«up ;n azon hozzá­adással, hogy a körp.jnti kimerő 1 liter szósz utáu 5 kr htszuot szedhet, többet nem. Vrdjoa a, váresi képviselet ezen határozata elsgtndő lesz-e ét képn les/.-e megszüntetni a r g-'tle kezelésével és a szesr. kimérésével járó bajokat? a jövő fogja ra'g­mendaui. Aunyit már most is lehet coustatálni, hogy ez feliutizkedén oiupáu s korántsem felel meg a szesz kiszű­rését érdsklő három tényező jogos igényeinek. A város, melynek indokolt czélja a 450u0 Irt bér­leti összegnek *gr kis haszonnal is behajtása, ugy lehet ceélját éri, de kétséges, valjou nem történik e ez meg oly hátrányok bekövetkezésével, melyek e rideg pénzügy i szempontból eredő iutézkedések befejezetlen jellegének lesznek bizonyítékai. Amennyiben podíj & központi ki mérőben & szász ára a 15 krra fel»m It illeték d'icíár.i is ntm emelkedik felül a szomszéd határok korcsmáiban uralkodó áruál, v&lösziuü, ho^y e korcsmákból való osítn­p s**t, ha nem is egészen, de lényegeseu meg fog szűnni. A közönség, kültnöseu az a része, mely neíu a saját, di munkásai részére kényteleu sreszt vásárolni, szin­tén meglehet elégedve a képviselő testület mult hó 29-én hozott hitároaztával. Mái kérdés aztán, valjou a korcs­máros ip trosok ellen rendezett eme hatékony concurreu­tia josjos és megengedhető-e f A korcsai iroiok szempont­jából egyáltalán uem I p?rsze auullmkább a nagy közöu­ség szempontjából, arról ped'g s<>nk;sem tehet, hogy e két tényező érdek összeütközésben áll. buii egyenesen a koro'.tüároso'i hagyományos rossz lulajd inságai és bűnei­nek róvható fel. Ha a korcsmárosok megérdemelték volna a közönség bizalmat valaha, h» cz-Íjuk uem lett volua ős időktől fogta a közöuség zsarolása, ha uem dolgoztak volna meg tegség bejálja a falut, — a sok du'lva körülfonva tartja a keskeny árok szemetes partját, — a köd megfogja a fényt, hogy az ne tudjon felszállani, a levelek fukar­kodva óvják a napsugár miuden forró csókját, — a rongy nedves szövetébe befészkelt az este hidegsége, — égő viasz­gyertya szálak fonnak ezer arauyszálat, — az asszonyra ránő az unalom árnya, — az egész ház mozdulásban látszik, mintha hangja ébredne az éjnek, tán a drága teritett damaszttal meg is mozdult a nagy tölgyfa­asztal ? — nő a terein, tágulnak a fslak lelkünk előtt, tüzoszlopkéut-lialad a zene zugó nagy harmóniája' stb. stb. Végét se érném, ha mind elő akarnám sorolni azon helyeket, melyek Czóbel Mínkát az érzókités és szemlél­tetés mesterének tanúsítják. S még szembeszökőbb a hatás azou szép leírások vagy képek keretében, melyek akár önállóan vannak tárgyalva, miut a Vadrózsá-ban, Őszi kép ben, Hangverseny-ben és Prédikáczió-ban, akár látszólagos staffage gyanánt-, miut az elbeszélésekben. Czóbel Miuka festő, annyira, hogy még kifejezései is nagyrészt a képírás műszótárából vaunak merítve. Le­írandó tárgyát keretbe foglalván mesterileg csoportosítja, hogy az egyenletes legyen s úgy a széles kezelésben, mint a részletes kidolgozásban tökéletes műveket produkál. A világosság és árnyék beosztásában oly nagy jártassága van, hogy mindig szigorú és biztos perspectivát nyújt, az előtér világos hideg szürkesége egyenletesen olvad Ö3sze a háttér meleg ibolyaszinével. Kitűnően alkalmazza a hollandi festészet főtörvényét, mely abban áll, hogy a féaysugarak mind a főalakra essenek s igy annál jobban kiemeljék a háttér sötét homályából. Különben egész eljárását kézzelfoghatóvá teszi a következő pár hely: Odon terem — boltíva9 — a keret : Iienne mulatni vigyó emberek. Sárgás f*lon barnuló ősi képek, Kimúlt időkből fenmara.lt emlékek. Égő gyertyáknak álmatag viláxu Gyöűüéd tényt olvasst kétes félhomályba. A súgár száll, majd visszarezzen fénye, Min; becsillámlik tttkör keretébe, llogy fénylenek az apró üvegek 1 nem engedett eszközökkel saját előnyükre, végül egyáltalá­ban, ha tág lelkiismeretük ai általuk kim rt italok tiszta­ságát annyira nem veszélyeztetné, kétségtelenül mindenki elismerné a központi szai* kimérő coucureutiájáuak hely­teleu és nükségtel-n voltát. A-nak tudnában azonban, hogy a korcsmárosok ínég ma is a legerősebb ellenőrzés dácz.ér* is sok oly hibát követnek el, melyek méltán felkeltik a közönség méltatlankodását, a képviseletnek ezen hHtároz'itát ui^y lehet tekinteni, mint régi bünökuek szigorú megtorlásai. Egyóbbiráut, hogy a képviselőtestületnek jelzett határozata osak felintézked^, kitűnik onnan is, hogy a szusz kimérésévfl foglalkozó korcsmárosok még ma is több hasznod buznuk a szesz literjétől, mint a város, melyaek pedig a ket utóbbi év *lalt hozott regále törvények intézkedése folytán csak közvetítői. Mert pl. 53 kron áll ez idő szeriut a szesz napi árfolyama, a korcsmárosokuak tehát egy liter 100 strioh s sztsz a 15 krnyi illetékkel 68 krba kerül s ők a 40" páliuk-U 34 kron mérik, tehát miuden lit«r szesz után 17 kr. tiszta hasznuk van akkor, midőn csakugyan 40° pálinkát aduak, hogy pedig ez nem csuk kétséges, de több mint bizonyos, bogy nem ugy van, bizonyítani toljesen fölösleges. Ugy lehet ennélfogva, bogy esy liter 100" szesz utin 25 kr. hasznot látnak, s ezen­felül m 1 'g a tisztaságához is igen sok kétség tér. Ilyen körülmények között nagyon természetesen, eszközökről kellett gondoskodni, uio yek ez.jn sgészségtelen állapot megszüntetését ereduiétiyezendik. Véleményünk szerint a bgnesszebb menő ellenőrzés gyakorlása és a város azon jog tuak latba vetése által rolna ez elérhető, hogy időukéjt a nt.pi árfolyam aráuyábau általánosan imgrtllspittatnék a szesz literjének ára, melyen felül tehát nem volua szabad a korcsm irosokuiik einelkeduiők. Igen csé,r* vezető és a gyakorlatban üdvös eredményű lehet az RZ eezme is, melyet Kovács Persucs v. pénztáros hozott föl a mult hó 29-diki képviseleti gyűlésben 8 mely abból áll, hogy áliitsou fel a város 4—5 kimérőt a központi példájára, mslyek egyedül voluán'k jo,íoait7a nzeti ki­mérésére, ellauben a korcimárosokuil meghagyatnék a porcíiózáí, de a szHszt a ki.uirőkből szerezhetik be. A. képriselet elvban eifogadu ezen eszmét s megvitatás czéljából a reg/ile bizottságnak adta ki. Kívánatos, hogy ez eszme megvalósitassék. Különben erre még alkalom adtán viszzatérünk. —k —a. ÚJDONSÁGOK. Lapunk e száma első lévén az év ez utolsó évnegyedében, tisztelettel kérjük az előfizeté­sek szíves megújítását. Hátralékos előfizetőinket s a községek t. elöl­járóságait, az esedékes előfizetési dijak beküldésére tisztelettel fölkérjük. Nyiregyháza, 1890. október 4. A „Nyírvidék t t kiadó hivatala. — 0 felsége a k rály ueveuapján, e hó 4-én űnne­pies mise volt a helybeli r. kath. templomban, melyen a vármegyei és városi tisztviselői kar. a kir. törvényszék és kir. ügyészség, a honvédségi és közös hadseregbeli tisztikar, a külöubözí állami hivatalok tisztviselői testü­letileg jelentek meg. — Gróf Tórök József ungvármegyei főispánuak a felső-szabolcsi tiszai áriiientesitő és belvlzlevezető társu­lathoz törtéut kinevezését a földmlvelésügyi m. királyi miniszter egy évre meghosszabbította. — A mult hó 29 ere összehívott rendkívüli kép­viseleti l.ö.^yöléJ Mijjrs.'.ky B^la h. polgármester iudit­ványára Kivsz-.iay G bor 18 évet. ktresitül volt nagy­érdemű polgármester emlékét jegytőköuyvileg megörökité, s az elhunyt családját részvét érzetének kifejezéséül jegy­zőkönyvi kivonaton értesíttetni határozá. — Az építendő vármegyei székház pályaterveinek átvi/.fgálását n mult czojibaton eszközölte a székház­Szép a terem, a ssineiet mély, régi, Ai árny meleg, a féuy átlátszó, légi : Összpontosul a fény » nagy csilláron, De az sem élet, inkább emlék, álom. Bágjadtan fénylik a csillár aranyja, Roá borúit elmúlt időknek hímva. Egy más féuy még, — hitósi habár tetsző, llideg sugára összhingzatlnn, metsző, Blszálló fénye bálvány, holdvilágos : — Lovagpánczél, leiárt sisakkal páros s.b (Hangverseny) Vagy a Prédikáczióból e pár strófa: Oltár előtt áll már az lati.n szolgája, Fehér alapra szőtt aranyos ruhába; Áldást hint a népre falemelt ktsével, Tömjénfelhő terjed körü'ötte széjjel. 8úrll tömjénfelhó páráján keresztül A fölemelt kereszt halvány fénye rezdül. Égő viaszgyertyák kölbe olvddt fénye Álmatagon szállong zöld cser levelére, Mely az oltárképnek — koszorúba fonva — Aranyos rámáját zöld árnyékba vonja. Felette ott leb-'g, rn'nth-i messze, tíivol, E-y rég ide tűzött menyasszonyi fátyol. A helyett, hogy e képek szépségét tovább fejteget­ném, most már csak röviden utalok azon bájos leírásokra, melyek minden szónál ékesebben hirdetik a mi költőnőuk kimagasló helyzetét e költői-nem művelői közt. Ilyenek az említetteken kivül a vadrózsa és virágtestvéreiuek harmatos pázsitja — magát, a harmatnak gyöngéd ki­fejezését igen gyakran használja a még gyöngédebb költőuő — a tönijénteli templom, a csillaghullásos meleg nyári éj, a harangzugás vagy a hegedű hangjának hatása, benyomásai, de mindenekfelett az egész őszi kép, mely nagy arányokban kezelt, széles vonásaival, bölcselkedő mély reflexióival, egész tartalmával ós alapjaival méltán foglalhat helyet irodulmuukuak első rangú e nemű ter­mékei közt is. E reflexiók fölomlitése természetes átineuetet nyújt Czóbel Miuka lyrai költeményeire, melyek talán minden­nél becsesebb részét képezik a változatos tartalmú gyüjte­I méuyuek. Ezekben már nem a leíró vagy elbeszélő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom