Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

„^1 Y I R V I D^É re.* 82-ik évében, történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 18-án délelőtt 10 órakot fognak Kn Besenyődön örök nyugalomra tétetui. Nyiragy háza, 1890. szeptember 16. Áldái és béke poraira!« — Harmadik végtárgyalás. Bizoayira nem miudeunapi eaet btintelé-jogszolgaltatásunk történetében a Cserét Sándor bűnügye. Cieré9 Sándor t. eszlári lakos még 1887. decrember 5— 6 ika közötti éjjel Tejét Olajos Miklóst agyonütötte i gyalog szánkára téve holttestét, szánkáatul egytiit belökte a TitzábH. Ei az Ugy 1888. junius 17 dikéu került előtzör végtárgyaláira a helyoeli kir. törvényszék elölt. Cseréi Sándor töredelmesen beismert* btlnét s a törvényszék életfogytiglani fegyházra Ítélte el. A kir. tábla ez Ítéletet feloldotta, uj vizigáiato' i ennek alapján megtarlandé uj végtárgyR'ást rendelt el. A második végtárgyalás 1888. deczember 13 dikán tartatott meg. Cseréi Sáudor ez alkalommal már előbbi bei merő vallomását teljesen visszavont*. A bizonyítékok aiapjáu azonban a kir. törvényszék újra elitélte életfogytiglani fegyházra. Ez ítélet felkerülvén a kir. táblához, ott Cserést teljesen fölmentették, azzal a megokolással, hogy beismerő vallomását viiszavonta s bogy a bulla nem került elő. A fölmentő ítélet folytán Csores izabadon bocsáttatott, ügye pedig fölkerült a kúriához. E közben T.-Palkonyán kifogták ai Olajoi Miklós holttestét a Tiszából. A kúria az ügy ez uj fordulatáról értesíttetvén, feloldotta ez előző ítéleteket, pótintézkedések Megtételét s ujabb végtárgyalást rendelt. Ez a harmadik végtárgyalás e hó 17 dikén tartatott meg a törvényszék előtt, meiy Cseres Sándort ismét életfogytiglani fegyházra ítélte. — Segély a nyir-lugosiaknakl Károlyi Tibor gróf a nyir-lugosi tüzkárosultak javára 200 foriut készpénzt i nagymennyiségű épület fát adományozott. — Tüz volt megint Bakamazon. E hó 16 dikán a köziég Tokaj felőli végén kigjuladt egy boglya széna s csakhamar kilencz izéna és szHlina kazal lángokban állott. A gyors és ügyes oltásnak köszönhető, hogy a tüz a közeli épületekre át nem C3apott s hogy ilyen formán •gyitlen egy ház sem eiett a tüz áldozatául. — Sidoli nagy cirkusza tegnap este óta rcndL-ivül érdekes mutatványaival gyönyörködteti a közönséget a szína piaezon. A lovarda társulat 60 emberből, 40 lóból, továbbá egy fehér elefántból, idomított medvék, majmok éi kutyákból áll. — A fonográf Nyíregyházán. Edison csodás talál * máayát, a fonográfot a héten be fogják mutatni városunkban ii Mint halljuk, csütörtöktől kezdve néhány napig időzik nálunk e géppel bemutatója. Felvilágosodott századunk, eme legoiodálatosabb találmánya bemutatja többek között a nemzeti és népszínház öiszes tagja'nak játékát, a bécvi Burg teinház összti tagjainak előadását, — Európa legelső virtuózainak zenéjét, Pauius és más kiváló énekesek dalát, világhírű államférfiak beszédeit, katonai zenedarabokat, Sonuenthal szavalatait, Blaháné és Pálmay Ilka coupletit, Nagy Imre és Girardi művészetét, stb. stb. Ajánljuk előre is e rend kívüli találmány megtokiutését a közönség figyelmébe. A bemulatá* az Európa szálloda 4. és 5. sz. termeiben leiz. Belépti díj d. e. 1 írt, d. u. 60 kr. — A Tiszaszabályozás próbája. E hónap folyaináu nagy érdeklődéssel várt nagyszabású muuka esik meg a Tisza folyón, mely hivatva lesz bebizonyítani azt, hogy a Tiszaszabályozásuak nagy müve hulyeseu lett-e megoldva. A főldmívelési miniszter rendeletéből lehetőleg egy ós ugyanazou perezbeu végig mérik a kanyargó Tisza hátát, kezdetétől torkolatáig, az egyes beosztott folyószakaszokon abból a czélból, hogy minden ponton megállapithissák a Tisza 0 (legkisebb) vizsziuét. A munkálatnak, mely most áll az előkészítési stádiumban, czélja megtudni: le»zállott-e a Tisza 0 vizsziue a legutóbbi, még 1842 ben megejtett hasonló „fixirozás" óta? — Uj zenemű. ,,Entr«nou»" c ím alatt egy igen csinos mazur-polka jelent meg, melynek szerzőjo Nagy Sándor végzett orvosnövendék. Rőg hillottuuk oly talp alá •alótánczdarabotmint ez ; kttlöubeu a kik a Bessenyei rnajá lison jelen voltak, bizonynyal vissza tudunk emlékezni e csinos inazurkára, melyet Beuczy Gy ula zenekara oly uagy tetszés mellett játszott s még most is folytonosan műsoron tart. Ára 60 kr. Kapható Ferenczi Miksu könyvkereskedőnél és Tarczali Dezső kiadóuál. Osarnok. Költök szerelme. (Vége.) Még Mimnermos mellett kellett volna említenem Tkeognnt, ki elégiáibau szintén szentel érzelmei sorokat szerelmének. Egy szép leányt szeretett, a ki viszonozta is szerel me\ de a lány szülei egyik vetélytársának voltak u p rtján ; de mikor a költő meggyőződik a leáuy igazi vouzalmáról. akkor a fölzavart szív megnyugvást talál. Nem iszom több bort; mert a lány mellett egy ifjú vnn, Egy mai, a ki rosszabb, miut éu, gyávább, miut jó magam. Jeges vízzel köszöntenek fel szülői engem, A nép lány rám uéz, — — merit él lóhajt mellettem, Aztáu csókok közt átfonom karommai derekát, Ő tsak hallgat és egy sóhaj lebben el ajakán. (Ford. Borosa Gábor.) Ezek a költők nem maradhattak hatás nélkül a római költőkre, kik utánzandó mintaképuen a görögöket választották. Meglátszik a hatái a Kr. e. első században élt költöuek Gaius Valerius Catullusnak veriecskéin ii, melyeket Lesbiáboz irt Huszouhat éves volt ez a költő, mikor Lesbiát i vele az igaz szerelmet megismerte; ekkor kezdett igazán élni, min' egyik vers -beu moudja; *) Én Lesbiám, csak szeressünk, Százat, ezret, megint százat, Világunkat vígan éljük : j Mns ezer meg ezer csókol Adj hát nekem ezer csókot, S ráadásul újra szii&t. Mert uem remélte a boldogságot, annál édesebb neki: Forró vágya, ha betelik Vau-e, mint én, több oly boldog Reménytelen szívnek . j Kerek e világon? Az a lélek legédesebb } Ó istenem 1 hát lehetne Boldogsága, híd I meg. Meg többet kivánuom ? Azért óhajtja, hogy örökké tartiou ez az édes szerelem : Beh gyönyörű szót szólottál J Oh istenem f engedd meg, hogy Nekem drán* életem. Teljesüljön ei a szó: Hogy mindétig ily édes less Hogy őszintén a lelkének És örök e Bzerelem^ Mélyén legyen fakadó. Es ennek az örök édes Szerelemntk szent frigye Éltünket a földi pályán Boldogságba átvigye ! Szerelmében nem tud betilni a cíókokkal; azért mondja : Caókolhitním esik ki m gam ! S fé'be akkor se hagyom; Mézzel folyó ajkadon. Nem ha csókunk sürübb' lenne Százezerig meg sem állok, M;nt mezőn a kalász rendje. Éledezik kedveséuek, hogy ne fukarkodjék a csókjaival, hauem : A btny csillag c-öndes éjen Eszeveszett Catullodn&k Tündököl a magas égen : Annyi csókot adjon ajkad ! Nem c-uds, hogy annyira szerelmes Ltsbiáha, mikor: Lislila s:ép igazán, mert Minden szépről a legszebb bájt Egészben szép, nemde? Egymagára csente. Csakhogy a szerelménk lorsát költőnk sem kerülte ki, tapasztalnia kellett kedvese elhidegülését, a mikor aztán e kétkedő t-zavakra fakad: Mondja rózsám senki se kell : < Mond|a ! de mit kedvesének Rajtam kivül néki, j Súg-búg a leányka : Nem, hi maga nagy Jupiter írd azt csak a forgó szélbe Feleségű kéri. j S rohinó vizárba. Elkeseredett pan&sí tör ki belőle a miért: Lesbia csak szakaditlan' Szid, gyalázgat eng met, Bizony isten, sülyedjek el Ilá Lesbia nem szeret. Mikor pedig Lesbia szavakat intózi hozzá: Most ismerlek! és bár még Jobban égi'k érted: Becsülni már nem becsüllek I Hogy lehet ez? — kérded I Honnan tudom ? jó magamról Ez történik épp velem — Átkozom őt szüntelenül j S halálosan szeretem. teljeeen elhidegül iránta, e Hát úgy, hogy ai ily kaczérság Csak a tilzet szitja, I Dj a tiszta szűz szerelmet Örökre kiirtja. A minőt az én részemről Szerelmed talála. Jó Catullus, még uagy idő, Még sok öröm várhat : S boldogtalan szerelmedből Nem fakad több bánat. Lássátok meg sz'nvedéaim: Éa h* tisztán éltem, Mentaetek meg a romláitól, Pusztulástól éu;em. Mhgam vágyom szabadulni Átkából e kórnak, O istenek 1 adjátok meg Kérését a jónak. Ó istenek 1 ha irgalom Forrása ti vagytok, S olykor még a végóriu is Segítséget adtok : Végre el is határozza, hogy feledni fog: Te árva Catullus. legyen eszed végre, Lisí, a mi oda van, bizony annak vége, Tündököltek egykor arany napok néked, Mig hiddogált láuykád szives szava léged. Arany napok, hej, beh tündököltek hajdani S íme már nem kellesz, végy szivet a b-ijban! Isten veled ő lányi Catullus megállja, Alamizsnát tóled uem koldul a szája. Szenvedélyesen szerette C tullus kedvesét, s boldog volt, mig szerelme viszonozva volt; de boldogtalansága anuál nagyobb, mikor kedvfsa szive elhidegül iránta. Do felcsillan reménye, msly őt a boldog napok visszatérésével kecsegteti ; reménye küzd a lrmondással, mig végre örökre bucsut mond hitszegő kedvesének I Cstulluit Lesbia izerelrae lelkesítette fel remek költeményei megírására. Tibullust, a vele csaknem egy korban élt római költőt pedig Dólia. Albiui Tibullus háborúból hazatérve ismerkedik mtg Déliával és heves szerelemre gyulád iránta; boldog szerelme nyilvánul e soroLbau : *) N"m vágyok Djliám I semmi dicsógre, Csak veled legyek, bár >rest< a nevem érte; A te arc.od lássam, ha üt a végóra, Karomat rád fűzve hadd váljak halóra. Am mig tart világunk, szerelemben éljünk, Egyszer csak eljön a sötét halál értünk. Boldog, bár egyszerű tű'helyet remélt véle megállapítani : Én veled Déliám I lehessek örökön, Legeltetek bérczeu, >zmtok egy pár ökrön; És hahogy ölellek sz°r-tő karommal : Göröngyön is éd"st szunnyadok bizonynyal I Ilyen boldogságban óhajtotta az aggkort megérni: . . . Déliám ú;y éljünk : Ószh '.jjal is példa legyen a hűségünk I Kedvese kedvsert m g annak anyját ii bcciülte éa szerette: Éltess u nz i»t ii jó öregem I — hidd meg Felét neked aduam saját éveimnek. Szeretlek örökké és lányodat érted : Bármit müvei, mégis a te tested-véred. Nagy lelki küz.de|aium-1 bár, de mégis rászánja magát a költő, hogy egyik barátját ázsiai útjára kiiérje ; mir) visszatér, a távollevő szerelmesek sorsa vár reá ii, kedvtie elhid^glilése ; Délia nem íztreti többé! Ekkor bori)

1* akorja meríteni bánatit nzzr.l at elhatározással : Mámoromból engem fel ne költsön senki, Átkos szerelemuek j> kissé pihenni. Feledui akarja, csakhogy feledui uem oly köunyü, s ez -rt szivét újra megnyerni iparkodik ; 'd-.va szerelmében, srmni veszélytől som ri d vissza, m»rt már saját Upaiztaláiából tudja, hog : A szerelem minden veszélyt jól elhárit: Ha bolygóm a város homályos utczáit; Júrbtt a szerelmes, a merre akarja, Tőrbe sohasem hág, véili isten karja. Fel-fel csillan reménye kedvesének régi felujitáiára, de ujabb meg ujabb csalódás éri, lí'ár valóra ébred : Nyájas mosolygással csalsz mind g a tőrbe Amorl s faksdsz aztán kaján kárölömre. Vérzik a költő izive ; elktseredésében elragadja őt az indulat h»ve, és sértegeti kedveiét fzemre hányásokat tévő neki, de megbánja vétkét, majd megint bocsánatért esedez hozzá; bevallja száudéktalan hibáját, minek elkövetésére Ámor ingerelte : Oktalan sértélek 1 bocsáss m e — bevalUm I Ki győzhet Ámornak késztető hatalmán ? Még mielőtt lemondana, szemrehányásokkal véli elérhetőnek azt, a mit könyörgésável el nem ért, kedvese bocsánatát és azerelmét. szerelme oaak a Faj a költőnrk kedvese elhidegülése, fáj, mert ő hiveu szeretett : Szerelmi frigy oly húséggel öoh'se volt megáldva, Mir cí L a lcmond-.sbr.n keres vigcszt. remél szabadulást : *) Gaius Valerius Catullus versei Ford. Csengeri Jánoa. *) Tibullua elégiái Fordítottá Csengeri János. Tudod, mikor kínzott a szörnyű betegség, Gyógyulást a/, é^tól neked én esdeklék ; Kit tevém I s más éli szerelmedet mostani (J boldogul avval, mit leimádkozlam. Mint vártam, hogy üdülj 1 E»z'elen azt hittem, Öröm lesz az elet: 9 megtngadi ist n 1 Viistagoudol még Tibullui régi ábrándjaira, miket még mint boldog szerelmes izótt. Keze főztje minden, keze tálalása . . . Ez vala ábrándom, melyet most keletnek Szellői a síkon ide s tova vetnek. A mikor végleg szakitni akart, még kérkedett, hogy erős SZÍTÓ kibírja a váláil, de csalódott ebben is. Daczosan kérkedtem, kibírom a válást, S ím a nagy hősiség oda lett mindjárást. Nem is titkolja, viért? Igézetbe szivem nem babona tartja : Lánykára szőke fürtje, arcza, gyönge karja. Hiábavaló volt minden, vallomás, hizelgéi, szemrehányás, fenyf getődzéi; nem mart>dt más hátra, mint a régi izorelem emlékének a teljes kiirtása. M»g egy átok ; ée et a költő végső szava hűtlen kedveiéhez: Ugy lesz, jelt ad isten, izeretők védelme: Esküszegót Venuj hozyan is kegyelne ? íme, ily remekül tárta fel Tibullui égést siívvilágát a Daliához irt költeményeiben. A legellentétesebb értelmek csapongását ily metterileg feltüntetni esak oly kőltö képei, nint Tibullus, kinek szívét mnjd a viszonzott szerelem boldogsága dobogtatja, majd az emésztő esalódás keseríti. S xtu» Aurelius Propertiuit, a Kr. e. 50—15 kötött élt római költőt Cynlhia iránt ébredt lángoló szerelne indította remek flígiáinak megírására. Cynthia izemei bilincselték le ót elóazör, s a szerelemnek azelőtt tohatom élveiett ölöméit ekloi nyilt alkalma megízlelni. Ég Cynthiáért, mert haja szőke, keze ho*szuká«, Urm-He karciu nyúlánk, járása : mint iatennöé. Óba jlja ia, hogy e termetet, • szépséget soha ie eméazaze fel a vénkor le! Cynthiát magáuál ma^eiahb rendű léuyuek tartj«, ez okból magát hozzá méltatknuah Nem c*oda aztán, ha Properliui e magasztaló izavakra fakad. Ami elbűvölt, nem ragyogó arcia, — Nincs a liliom bár oly tiszta fehér ; Észak hava kél rajt' a bíborral harezra, Tiszti tejben úszik a rózsalevél. Nem a hattyú nyakra lehullámró fürtök, Gyújtó szeme párja, féuyes csillanom. S nem arab selyme az, a miért hevülök, I yen semmiségért szívem nem adom. Deli táncza bájol, ha peisdttl a serleg, S ő egy Ariadné, bsccbaus táncz-veiér És mikor a hárfán ujjai dalt vernek A múzsák lantjával játéka felér. Isteniül eredhet ily égi ajándék, Ne hidd, hogy az édes anyádtól nyeréd. Csoda-e, hí lángol nz ifjúság érte? Dicsőbb lett vón' veszned Trója, e miatt! S mégis a nagy harezot eizem föl uem érte, Egy lányért, a melyre két világ riadt. Az őskor művészin kik győzni Ohajtuak, Fessék le remekben cz isteni lányt, Mutassák keletnek, mutassák nyugatnak, Kelet, nyugat érte lángol egyaránt I (Ford. Csengeri János dr.) Beiimeri a költő Inmuga, hogy életét nő kormányozza; de hát az ő hibája e, ha >i igát és köteléket magáról lerární nem bírja! A szerelőim rózs&lánota nem teher, viaeléie őröm, hatása Cynthia bájainak vertekben megörökítése. S a költőt bc testi boldoggá, ha e verseit Cynthia elolvassa, és ha kedves ajkaival barátlíigoaan r*t moaolyg. »Lh'ágá<ri! ki boldogságomra születtél, könyörögj az isteneknek, hogy bájaidat örökre tariták meg, a én örökre a te uralmad alatt álljak* — mondja kedvesének. Nem aranynyal, iem ind ai gjöngyökkel nyerte meg tetszését, de hoz.zá intézett dalainnk hatalmával. A •zerelembin foltalMt boldogiág aköltőteszavakra fakaiztja; »B'.rcak szerelemben múlhatnák ki. Engedje a tort, hogy egyetlenemnek élhessek, a egyetlenem nékem, a ki engem eszméletemtől teljeien megfotitolt 1* Mikor kedvese beteg•égbe etik, felfoháitkodik az islenhez a gyógyulásért: • Isten, ha kedvesemet megmented bujnból, nem (gy, de két életet mentesz meg ; csak az ő élete az enyém: hí meghal, véle halok én is. Gyógyítsd meg hát bajából!* Az isten meghillgatta az esdeklő szavakat, Cynthia felgyógyul. Természetosnek találja a költő, mert, mint •( alvilág istennőjéhez, P«tn-ephonéhoz mondja: Hisz «z alvilágban e ég szépet leltek, Hadd legyi-n tgy szép lány szintén idefenn 1 Mind, a mi szép lányt csak termett Róma földje, Oda van, a kapzsi máglyára jutott; Szép ég és boldogság nincs adva örökbe, Mindónkre halál vár előbb vagy utóbb. (Ford. dr. Csengeri Jánoi) Csakhogy az ö boldogsága sem tartott Őrökké; ktdveBe haragját ia meg kelle érnie, pedig: >a kedvet haragja borzasztóbb mindennél; döfj b;ivembe kirdot, sziveiebben elviselem* -- tör ki a pauasz belől*. — » Valami ellenség rabolt e el téged, Cynthia, tőlem? Te valál anyám, apám, egyetlen üdvöm, boldogságom 1 Mért bániz oly kegyetlenül velem ? Egykor tőlem, miut bo'dog szerelmestől irigyeltek máiok téged, t most a visimutaiitáa azégyenbélyegével aljak? Mit vitettem, mivel érdemeltem meg ily kemény büntetést ?« Majd magában búsongva tzól: »Mióta caókjaimat clutaaKott&C/nthia, a sctrelem szentélyéből kizárva érzőm magamat; t kerül at álom éjente.* Elkeseredésében izemére veti hűtlen kedvesének, mily ajándékokat hozott neki, mily veraeket irt hozzá, a alig c«ikarta ki 'gyétlen elismerő szavát ;i mi lett a juta'om : stolgftság Ha Cynthia izerelméről le kell mondania, lemond végképen a izerelemről, mert ha övé mm Uhet, ne legyen hát senkié. Emlékezteti még a keményszívű leányt erra az időre, mikor 5 már ott fog pihenni, a hol nem fáj lemmi, visszautaiitja mé^, esetlegei haloíti áldozatát is, mórt hiszen: »Cvnthm, izellememet hiábao fogod tzóliUni. néma porom mit is mondhatna uékíd !<*) Moravszky Ferencz. *) Szerző a czikk egy részét főlolv ista f. évi augusitui 30-án rendezett jótékonyczélu hangversenyen. Felelős szerkesztő : 1NCZÉDY LAJOSKiadótulajdonos: JÓBA ELEK.