Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-21 / 38. szám
„N Y í K y I D É «." A választás után. 1867 óta, sok választáson keresztül, egyetlen egy alkalmat kivéve, mindég Vidliczkay József képviselte Nyíregyháza város választó polgárait a törvényhozásban. Híven, mint a milyen hűséges ó maga is volt elveihez. Szép kort érve, meghalt; legnagyobb örökségül hagyva ránk a reá való emlékezést, mint az elvhűség példa uy képére. Örökségét elfoglalta immár a törvényes utód. Méltó-e, nem-e székére? tőle magától, működésétől várjuk erre a kérdésre a választ. De nem is ez a kérdés! Az egy szavazat idí vagy amoda jutott volna is a nyíregyházi választás réven a képviselőházban, nem lendített volna semmit a mérlegen, és ebből a szempontból a függetlenségi párt győzedelmet egyelőre csak mint a Vidliczkay József emléke megszentelését ünuepeljük. Van azonban egy szavunk, kifogásul és tiltakozásképen hangoztatva, e választás egyik epizódjához. Megszokott dolog már Magyarországon és „saját külön" foglalkozást képez: a kortes. Kezdve a sima-pusztai nem tudom melyik bokor-tanya palétásán, folytatva azokon, kik minden egyes választásnál e foglalkozás üzésében hivatásszerűen tűnnek föl, eljutunk végre az országos hirü é» hivatásu kortesekhez, akik — rendszerint képviselői minőségük tekintélyével ma nálunk, holnap másutt prédikálják — mézes madzagul —• az igazságot. Ehez a szerephez bizonyára nem közönséges tulajdonságok kellenek és «ok önzetlenség és önfeláldozás a feladatok teljesítéséhez. Akik ismerik egy jó kortes kellékeit, igy állítják ezt. Ép en ezért a pártkülönbség uélkül rendszeresített intézmény eilon nem is akarunk szót emelni, bár a „képviselőjelöltek" reputációja érdekében sok szót lehetne ez országos apostolkodás ellen vesztegetni. Nálunk Papp Elek orsz. képviselő úr járt ilyen misszióban. Itt volt kétszer is. Jó izüen beszélt, meghallgattuk szívesen s elismerjük készséggel, hogy a népnek beszélni első rendű tehetség s hogy itt járása nem volt haszontalan. Azt is tudjuk bölcsen, hogy kortes-fegyvernek sok minden beválik; nem is reflektálva a ropogós bankókra, mondjuk ezt, a melyek leghatalmasabb argumentumok kezdenek lenni Magyarországon. Hanem azért mégis csinján kell bánni ezekkel a fegyverekkel! Az önálló vámterületet, az iparosság sanyarú helyzetét, a földbirtok túlságos megterheltségét stb. mind helyes és Nyíregyházán is megokolt dolog volt előhozni, hanem Papp Elek úr csakugyan nagy tapintatlanságot követett el akkor, mikor a Farbaky József jelöltségét úgy tüntette föl, mely az ő pásztorsága alatt álló egyház hivei között a szakadást fogja előidézni. Ezt a kortes-fegyvert nem lett volna szabad kéibe venni Nem csak azért, nrert ez az állítás A „NYllíV1DEK TÁKCZÁJA." Árva Katinka. — Irta : Konos Ákoa. — Szép májusi reggel virradt fel a tájra, A levél se mozdult a napnak csókjára; Megállott a szellő, hogy leszállt a harmat, Csicsergett a tnadár hegyen, völgyön alant. A levegő kékje illattal volt telve És sírt örömében az ibolya kelyhe; Egy felhő sem úszott fenn a tiszta égen, Nem volt ilyen szép uap a faluban régeu. Sziláufalva népe korán kél reggelre, Talán bizony készül fényes ünnepségre? Kézfogója lesz ma a legszebb leáuyuak, Kit unudeuki szeret: Árva Katiukáuak. A falu nevelte, t án azért szerette A gazdag, a koldus, apraja, öregje. Arauy volt a szive, aranyos a lelke, Mindeu szeuvedesre kicsordult a könye. Aranyszőke szép haj borult hó-vállára Nefelejts-szemeuek nein volt sehol párja. Ártatlauság hamva ült tejfehér arczáu, Jóságos mosoly volt mindig piros ajkáu. Szerette az árvát és az elhagyottat, Megkönyezett mindeu szenvedőt, halottat. Gonddal ápolgatta öreg beteg nénjét, Kit ágyához vert a gyötrelmes betegség. Vigasz volt az ajkáu, részvét volt szivébe', Imádsággal kelt fel, imával feküdt le. A jó boruak czégér, tudjuk soh'sem kellett, Nem szokták kinálui az augyal jó szivet, Felkeresik aztat és ha rátalálnak, Nincs ereje rajtok a sötét halálnak. Katiuka még eddig nem szeretett senkit, De egyszor meglátta a szép Rajla Palit. Édes szerelemmel nézett ez szemebe És a kis leáuykát rögtön megigézte. valótlanság — hisz e város választó polgárai elég értelmesek arra, hogy ebben a kérdésben a szükséges megkülönböztetéseket megértsék és megtegyék, hanem azért is, mert e szakadást, — ha ugyan ez lehetséges — nem a Farbaky jelöltsége, hanem az ilyen kortes-beszédek csakugyan előidézhetik Pedig higyje el nekünk Papp Elek úr, hogy e 15,000 leiekből formált egyház belső élete békéjéuek megóvása sokkal nagyobb javunk nekünk és ezzel együtt sokkal több érdeke a hazának, mint az az egy néhány voks. melyet ennek az áldástalau kérdésnek a fölvetésével a függetle íségi pártnak esetleg szerzett. Reméljük azonban, hogy a behúzott zászlókkal a P.ipp Elek úr szavai is nyomtalanul oszlanak el a levegőben. Mert ág. ev. egyházunk lelkészének, nt. Farbaky József úrnak érdemei a mi közdolgaiukban sokkal maradandóbb értékűek, semhogy azokat ez egyház bármely tagja, e város bármely polgára elfeledni tudná. A 48-as függetlenségi pírt egy régi tagja irta meg e sorokat, aki szerette volna, ha e különben tiszta választás győzelmi ünnepébe nem keverődőtt volna be ez a hamis motívum. Szabolcsvármegye idei termése. Bogát i Pscherer József űr, vármegyénk kitűnő közgazdasági előadója, az ez évi termésről s általában a vármegye gazdasági viszonyairól nagyérdekü jelentést terjesztett eló a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén. Az általános figyelemre érdemes jelentést egész terjedelmében közöljük a következőkben. Tekintetes közigazgatási bizottság! Hogy vármegyénk közgazdasági viszonyaiuak idei áilapotárol a félév elteltével, tehát már a julius havi ülésben jelentést nem tettem, abban leli magyarázatát, hogy mindaddig, mig a befejezett aratás és a némileg is megkezdett cséplés adatai, valamint az ezekről a vármegye minden részéből kimutatott hivatalos jelentések össze uem gyűjtettek és fel nem dolgoztattak, egyebet mint sejtelmeket, kilátásokat és többé kevésbbé optimistikus vagy pessimisticus magán véleményt elő nem terjeszthettem volna Pedig rendkívüli hibának tartanám azt, hogy téves vagy bánni tekintetben túlzott hivatalos enunciatiók a tényállás és valószínűség látszatával felszerelve bjcsáttatnának világgá ős szerintem kissebb kárt vall a vármegye és igy az ország, ha termése felől ugyan valamivel késsóbi, de megbízható, mintha korai, de csakis a képzeletből merített adatokkal kecsegtetik vagy rémítgetik. Szükségesnek tartottam ezeket a mult közigazg. bizottsági ülés 707/1890, K. B számú határozatával szemben magam igazolásául felemlítenem, melyek után áttérek aratási eredményeink kimutatására és jelen közgazdasági állapotúak rövid vázlatára: Talán még soha sem voltak kilátásaink annyira kedvezők egy igazán fényes és bő aratásra és hozzá teszem, talán még sohasem voltak reményeink oly indokoltak és alaposak, mint az idén, a midőu a korán kinyílt tavaszi szép napokon vetéseinken örömtelt szívvel végig tekintettünk, mert a megelőző rendkívül kedvező őszön vetéseink — melyek különbeu is a csekély termés következtében, kevesebb lóvén ugy a hordás, mint a cséplés, megyeszerte korább m kerültek a földbe, mint más években — hatalmasan megbokrosodhatván, buja fejlődésnek indultak és igen jól ki is teleltek, a meleg és nedves szép tavaszi időjárás mellett pedig a vegetatió oly rohamosan és buján indult meg, hogy a vármegye legnagyobb részében a rozsok már április hó végével kezdBoldog voit a legény, boldog a leányka, Egymásé volt leikök, szívok dobbanása. A falu legvégén czifra, portás házba, A gazda lányának nagy a zokogása. Siratja a multat sűrű könyzáporral És átkoz egy nevet telítetlen haraggal. Patyolat párnáján uincsen nyugodalma, Hullámzik hókeble, vonaglik szép ajka. Éj sötét szemébíl harag tüze villan, Sápadt arczczal leli a felkelő hajnal. Máskor úgy örült ő a mosolygó napnak, De ma örült volna örök éjszakásak. Majd felugrik dühvel nyugtalan ágyáról, Elsimítja haját égő homlokáról. Felöltözik czifrán selyem ruhájába, Mintha csak készülne fényes mulatságra. Megáll a tükoruél s felkaczagva mondja: Meglátjuk ki lesz szebb? éii-e vagy Katiuka. Vajon hova készül ilyen korán Örzse, Falu birájáuak lánya, szemfénye, Harmatos még a fű, alszik miuden ember, De nem bánja örzse, fut haragos szemmel. Majd megáll, egy perezre miga eló bámul, — Jó reggelt Örzsike, szól valaki hátul. Mint mikor a villáin csap a jegenyébe, Úgy hatott e pár szó Örzsének szívére. Pali állt elótte lobogó ingujjil Boldogságot tnoudó édes mosolygássá', 0 y.in volt a szeme bűvös ragyogása, Mint a sötét éjben tűznek villauása. Most akartam hozzád menni Ríjla Pali, Beszédem vau veled, ne hallja valaki. Cserbeu hagytál csúful, verjen ineg az Isten, Ne találj nyugalmat se földöu, se menuvben. Tudod, hogy szeretlek égő szerelemmel, Szenvedélyes lelkem minden erejével. De fogadom másnak nein leszel a férje, Kendőváltás helyett gyász leszen estére, Me^uutad a csókom, melyet egykor kértél, Mikor szerelmesen a szemembe néztél. ték kalászaikat kihányni, a búzákat padig sarlózni, kaszálni kellett, nehogy a tulbujaság végzetessé válhassék, és íme már május közepén beállott nagy melegség, mihez a virágzás alatti nagyon meleg és erős szelek járultak, továbbá a junius elején beállott hideg esőzés és az azután következett valóságos aszály a mindinkább bizonyosságot öltött rozsda, valamint a milliónyi számban fellépjtt szipolyok és egyébb férgek és rovarok, a „lerna melanopa" csignszerü kis bogár az árpákon ós zabokon — anyuyira észrevehetővé tette csalódásunkat, hogy már az aratás előtt is — mely az idéu reudkivül korán, junius 23-, 24-én állott be — reméuyeink tetemesen lelohadtak, bó termést már nem, de legalább jó közép tisrmést várhattunk és habár ez nagy átlagban — bár ép az idén, a szeriut mint valamely határt vagy birtokot megáztatott egy futólagos eső, igen nagy különbségek észle hetők — az ősziekben be is következett, auuál kevésbbé ütött be a tavaszi kalászosoknál, t. i. árpa és zabnál, mert itt határozottau ismét csak rosz termést konstatálhatok, mely a tavalyinál csak nagyou kevéssel inoudhatő jobbnak, sőt a mennyiben tavasz-szalma is kevesebb lett a tavalyinál, ami pedig takarmáuy számba megy és tekintve az idei alacsonyabb árakat, határozottau kedvezőtlenebbnek mondható a tavasziakra nézve, ősziekben régen volt oly bő szalmatermés mint az idén, igaz, hogy a szalmának nagy jelentősége ós értéke vau a gazdaságban, de másrészről sok csalódásra adott ép az idén alkalmat, valamint hogy megdrágította az amúgy is olcsó termés előállítási u. m. aratási, hordási és cséplési költségeit. A hivatalos adatok szerint Szabolcsvármegyében termett 1890-ben bűzi 70,328 kat. holdon 514,390 mm., tehát átlag egy kat. holdon 774 kiló. mig Uvaly csak 340 kiló, 1888 ban is csak 714 kiló. Rizs 128,263 kat. holdon 747,242 mm., tehát átlag egy kat. holdon 583 kiló, mig tavaly csak 355 kiló, 1888-ban is csak 456 kiló. Árpa 26,911 kat. holdon 104,427 mm., tehát átlag egy holdon 388 kiló, mig tavaly csak 243 kiló, 1888-bau azonban 460 kiló. Zab 20,397 kat. holdon 57,586 mm , tehát átlag egy kat. holdon 282 kiló, mig tavaly csak 271 kiló, 1888 ban azonban 438 kiló. Repcre 3333 kat. holdon 17,404 mm, tehát átlag egy kat. holdou 522 kiló, míg tavaly csak 146 kiló, 1888-bau azonban 733 kiló. Az összes bevelett, illetőleg learatott terület volt az idén 249,832 kat. hold, mig tavaly csak 241,585 hold, a tavalyi területhez képe3t tehát 7647 kat. hold szspo rodás mutatkozik, ami nagyobb részt a vízszabályozások folytán lehetővé vált gyeptöréseknek tulajdonítható. Az össztermés volt az idéu 1.471,049 mm., mig tavaly csak 798,190, 1888-ban is csak 1.287,134 mm., a tavalyihoz képest tehát 672,859 mmázsával volt az idéu több termésünk. Az egyes termények aránya százalékokban kifejezve következő volt: Büza területileg az összes bevetett területnek 28*' %-át foglalta el. Rozs területileg az összes bevetett területnek 51 46 0/ 0-át foglalta el. Árpa területileg az összes bevetett területnek 10 8°. Zab területileg az összes bevetett területnek 8' 8. Repcze területileg az összes bevetett területnek 1.", vagyis jóval több egy negyedénél az összes területnek búzával vettetett be, rozszsal pedig az összes területnek valamivel több mint fele, mig árpa, zab ós repcze együtt véve csak egy ötödrészét foglalták el az egész területnek. Tekintetbe véve azonban a termés eredményeket, miután búzával csakis szántóföldeink java ve tetik be, egész más arányszámokat kapunk, igy: Búzatermésünk az összes termésnek 37%-át képezte. Rozsteimésüuk az összes termésnek 50 8 0V #-át képezte, ez körülbelül egyezik a területi számaránynyal Árpatermésünk az összes termésnek 7 1 0 %-át képezte. Z\btermésüuk az összes termésuek 3" °/ 0-át képezte. Repczetennósüuk az összes termésnek 1 1 8 "/• át képezte. Az összes learatott terület fóátlaga 590 kiló volt, míg tavaly csak 350 kiló. 1888-ban is csak 525 kiló vala, vagyis a tavalyihoz képest fóátlagban az összes kalászos terményeket együtt vóve 260 kiló termés!öbblet Folytatáaa n mellékleten Gyász borúi még m.'glásd Katinkád fejére, Bújdosik, fogadom, „világ szégyenére. Légy nyugodtan Örzse, kérdezd meg a szived, Mondtam e azt neki, hogy téged szeretlek. Csalogattál engem, igaz, hő csókoddal, De ón nem törődtem édes mosolyoddal. Vess ki a lelkedből s áldjon meg az Isten — Ez utolsó szavam hozzád az életbeu. Megmeredve íllott e szavakra Örzse, Sötét haragjában nem hullott a könye, Villogó szemekkel Pali után nézett S átkot szórva folyton, végre haza tévedt. Hogy elhagyta Pali Czifra Péter lányát Árva Katinkához vette mindjárt útját, S alig hogy btfirdult a szeglet utczába, A kis zöld kapuhoz szállt a sóhajtása, Melynek kicsi padján ült a szeme fénye, Árva Katiczája várva, ötét lesve. Hogy odaért, aztán a vállára omlott, Rájok még az ég is derülten mosolygott. Gyűlnek, gyülekeznek már az eljegyzésre Csak Katinka remeg, mint a szelid gerle. Lágyan odasimul a Pali karjára, Mint a zöld folyondár az erős tölgyfára. Végre megérkezett a leánynak nénje. Roskatag a teste, de vidám a lelke. Kiterjeszti kezét a szép ifjú párra, S egyszerű szívéből foly' a beszéd árja: Édes kis Ka inkám, drága gyö igy virágom, Btnatban, örömben hűséges kis lányom, Éu Isteuein adjon boldogságot néked, Szeressd hűen, forrón mindig jegyesedet. Lányom voltál nekem az időtől fogva, Hogy rám bizott téged a falu tanácsa. Köszönöm jóságod, mit én velem tettél, Ápoltál, goudoztál, óvtál ós szerettél. Két patyolat kendőt vett fel e szavakra S a fiatal párnak köny közt odaadta.
