Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

y í u I 1> E K.' hamarább kell részesülniük az állam ama jótékonysági ténykedésében, mely lehetővé teszi az életnek K-n tartását és az életczélok elérését még abban a korban is midőn a bosszú munka által megtört test nyugalmat, s gondoktól uem zavart életet óhajt. Es a midőn ezen elvet minden államban és önkormányzati közületben érvényre jutni látjuk, nemde önkéntelenül felmerül az a kérdés, váljon helyes, illetőleg jogos-e viszszolgálat nélküli jótéteményben részesíteni az állani azon tagjait, kik activ részt már nem vehetnek a társadalom fontos feladatainak teljesítésében, talán koruknál, vagy más egyéb körülmények közbejötte miatt, legfeljebb a/ összesség érd.keinek sérelmével? A feleiet nyilván való! Nemcsak helyes, de minden társadalmi körnek életfeltétele az, hogy segélyben részesítse a/on tagjait, kik e közök szolgálatában vesztettek el erejök legnagyobb részét. S midőn látjuk azt, hogy az emberiség haladásával hatványozottan tart lépést az emberek minden szükségleteinek lehető teljes kielégítésére irányuló igény, s látjuk, hogy a közpályán működők javadalmazása koránt sem áll arányban a fejlett kultura összes vívmányainak megszerezhetési és veleélhetési feltételeivel sehol és soha. Egy minden kétséget kizáró módon nyilván való, hogy meg kell lenni legalább a lehetőségnek, hogy a közpályán működők életigényeinek egyrésze, de egész életük folyamán kielégítést nyerjen, illetőleg meg ne fosztassanak munkaképtelenségük idejére ama eszközöktől, melyek ezen életigények kielégítéséhez okvetlen megkívántatnak. És ha korunk nagy államférfiai a nyugdijat, vagyis a munka képtelenség idejére megélhetési feltetelekben való részesülést a legszélesebb alapokra akarták és akarjak, már amennyire a társadalmak ereje kihat, fektetni, csak helyeselni lehet, mint a legnemesebb emberszeretet nyilvánulását Nem kétlem, nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy lesz még idő, midőn a nyugdíjban való részesedés azoknál is lehetővé lesz téve, kik erre igényt csupán mint az állam és önkormányzati közületek munkaképtelen tagjai nyernek. Nos ez az idő még távol van ugyan, de nem annyira távol, hogy bekövetkeztét ne lehetne látni. Hiszen ez végeredményében csupán visszafizetése annak, mit kereset képes idejében kiki a társadalmak kitűzött czéljainak elérésére sajátjából nyújtott, amelyre tehát varandósága méltán tehet agg napjaira. És a társadalmak figyelmes szemlélete arról győz meg bennünket, hogy ezen elv mindég szélesebb és terjedelmesebb körben nyer elismerést, s hol lehet kielégítést is. Épen ezért méltán képezheti csodálkozás tárgyát azon körülmény, hogy — hála Istennek — elég rendezett vagyoni viszonyokkal biró városunkban ínég csak jele sincs meg ez időszerint, hogy szükségét látnák annak, hogy az arra érdemeket szerzett azon városi tisztviselők, kik a hosszú munkásság után pihenésre vágynak, nyugdíjban részesittessenek. De erről legközelebb. Néhány s/ó a Nyíregyházá i felállítandó polgári leányiskola kérdéséhez. A helybeli lapok utolsó számaiban a tanügy egyes lelkes pártfogói behatóbban foglalkoztak e kérdéssel; kötelességemnek tartom én is e tárgyhoz hozzászólui s ezzel kapcsolatban iskolánk mult évi szellemi életéi rövid körvonalokban feltüntetni. Hisz miuden visszapillantás a múltba irányadójává válik a jelennek és jövőnek. Az ilyen megfigyelések gyönyörűvé teszik a reporter életét, noha a darabokról irui szintén élvezetes. A nagyváradi lapok például egy hónap óta veszekeduek rajta, hogy vajjou erkölcsös darab e Clemeuceau? Legközelebb remélhetőleg el fogják dönteni s akkor legalább tudja magát mihez tartani a világ. Mert azt hiszem, felesleges mondanom, hogy mi rajtunk fordul meg a világ Ítélete. A kis énekesnő gavallérja felkeres felvonás közben és elmoudja nekünk, hogy .csinos, csinos." Aladár úr is közli véleményét: „nágyon uuálmás dárráb." Csak az a sajátságos, hogy ezek az újdonságok rniud niásképeu végződnek, mint ahogy ő azt Pesten látta. Igaz is, hogy egy némely újdonság hasoulit ahoz a szellemes meséhez, raelv igy kezdődik: Egyszer volt egy tollú seprő, és az egy elátkozott herc/.egnő volt. . . . Vegyüuk fel egy új darabot Teszem azt — Nórát. Erről úgy is mindenkinek más véleménye van. Egynek ideális, másnak képtelen alak. Vau, aki azt hi>zi, hogy semmi más uem volt Ibsen inteutiója, mint hogy a nő, ha ferjébeu csalódott, ót elhagyni erkölcsileg jogosult. A nazarénus tiszteletes komolyan mondogatja: Igy jár, aki vallást uem tauult. Egy úrtól azt is hallottam, hogy Nóra olyan sokat foglalkozott ballépése következményei vei, hogy megzavarodott szegény. . . . Aztán egy sajátságos gesztussal utána tette: Megbolondult, tetszik tudui. Reporter kritikát ír. Természetesen neki is meg vau a maga sajdt külön véleménye, melyet azonban nevetségessé tesznek a szedók. Képe-ek rá, hogy herczeg helyett szereut, harang helyett Hamletet, mulatságos helyett tarkát nyomatnak a sorok közé. Nem szent előttük semmi: még a felelős szerkesztőt is félöles szerkesztőnek szedik. Már ezután borral és kalácscsal járok körültök. De hajh! egy erényes szedő ez ajánlatokat megvetéssel utasítja vissza s biztos lehetsz róla, hogy csupa Intézetünk a lefolyt tanévben is minden lehetőt igye kezeti elkövetni arra nézve, hogy kitűzött c/.éljainak minél jobban megfelelhessen. E czél elérését nagyban elősegítette közönségünk, a mely kellő műveltséggel b;r arra, hogy a nőnevelés nagy fontosságát felfogja s ne idegenkedjék leányainak magasabb kiképeztetésétől. Korunkban most már mindig jobban és jobbau érdeklődik minden müveit ember lelkében a nőnevelés fontosságáuak tszméje. Mert ki ne tudná ma már azt, hogy az egyes nem zetek műveltsége — legnagyobb részben — a nők müveitségétől függ?! Mindenki tudja, hogy a társadalmi életben mily fontos szerep jutott a nőnek. Ennek további fejtegetésébe bocsátkozni jelenleg nem czélom, a mennyiben az ez évi értesít iben erről bővebben vau sió. Ha igazán óhajtjuk, hogy városuukban leányainknak magasabb fokú oktatása az eddiginél sokkal nagyobb mért 'kbeD történjék, első sorban a jelenlegi két osdtályu városi feNö leányiskolát akként kell bereudezni, bogy növendékeit az elemi iskolának ne a Vl-ik, hanem a IV. osztályból, tehát 10 évei, kevésbbé serdülő éle'.korbau vegye fel, vagyis a helybeli jeleuleg vegetáló felső leáuyiskola városunk viszonyainak és igényeinek sokkal inkább megfelelő négy osztályú pilgári leányiskolává alakittassék át. Tudjuk mindnyájan, hogy Szabolcsvárma^yében ez az egyedüli magasabb fokú leánynevelő-intézet. Növendékeink oly sok különböző iskolából jönnek össze, oly egymástól eltérő vezetéskon, kiképeztetésbeu részesülnek, hogy ha képzettségüket a tauitás összbaugzóvá tétele szempontjáb 1 csak részben is színvonalra akarjuk állítani, akkor ezen majdnem három hónapot igénybe veendő ter hes feladat az első osztályban a jobb tanulók rovására történik. Ezen körülmény gátlása, illetőleg megszüntetése indított engem arra, hogy felső leányiskolánknak polgári leányiskolává való átalakitasára lépéseket tegyek. Hogy mily nagy előnyére válnék iskolánknak ezen átalakítás, ennek feltüntetésére elég legyen azt megjegyeznem, hogy akkor intézetünk már az elemi IV. osztályból átvévén a növendékeket, őket négy éven át u. yanazon tanerők által ugyanazon modorban és szellemben képezné, vezetné; igy a kiképzés, melyet növendékeiuk nyeruének, összhangzóbb s egy teljesen befejezett egész lenne, a mely növendékeinkben a társadalomuuk valóban müveit nőket adna. De egy másik nagy előnye volna iskolánknak az is, bogy akkor azon növendékeinknek, a kik hivatva vannak önfentartásukról gondoskodni, minden életpályához megadná a szükséges képesítést. Ezen okok voltak különösen azok, melyek engem, mint ez intézet közvetlen vezetőjét uem tudtak teljeseu kibékíteni a mostani állapotokkal s arra indítottak, hogy az iskolaszékhez iskolánk átalakítására vonatkozólag kérvényt nyújtsak be. Erre nézve meg is alakult egy szűkebb körű bizottság, a mely feladatát helyesen fogván fel, elég részletesen és Uehatóau megvitatott mindent, nemkülönben a felállítandó polgári iskola költségelőirányzatát is megállapította. A városi iskolaszék a bizottság jelentését örvendetes tudomásul vette és elvben el is fogadta s legközelebb ajáulólag nornes városunk képvi selő testülete elé fogja beterjeszteni. Bizton reméljük és hiszszük, hogy ez átalakításra vonatkozó kérésünket nem fo

0'ja megtagadni, sőt ismerve nemes váró unk d rík képviseleti tag]ain;ik áldozatkészségét — saját érdekűkben is — szem előtt tartva a leánynevelés fontonsságát, csatlakozni fognak tervünk kiviteléhez és elkövetni minden lehetőt arra nézve, hogy a szép czél végre valósuljon ; a nyíregyházai felső leányiskolából polgári iskola legyen. Werner László. A kereseti adójaraslatok Nyíregyházán. Az 1890—92-ik évre szóló IlI-nd osztályú kereseti adójavaslatok már országszerte elkészíttettek a kir. pénzügyigazgatóságok által, s résziül most vannak közszemlére kitéve, részint pedig a kivető bizottságok által már tárgyaltattak is. A miut az ország különböző városainak felszóllalásaiból látszik, ezen adónem országszerte emeltetni czéjoztatik. Ha ezen általános adóemelés okait vizsgáljuk, a következőre jutunk. Tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszteri expozéban a direkt sdók nem az által tévedésből kritikád alá szedi a Nyílt-tér famosus sorait: E rovatban foglaltakért uem vállal felelősséget a szerkesztő. Óh azok a sajtóhubák! Ezek miatt már nem is érdemes fiatal írónak lenni. Én tetn volnék, ha olyan temérdek elónyuyel nem járna. Idegeu urak, kiket eddig csak az utczáról ismertél, már messziről te nek szólítanak. öregebb emberek abban a véleményben vannak, hogy okosabb lenne, ha a római jogot tanulgatnád. A gymnazisták, kik eddig hűségesen köszöntöttek, szemedbe néznek, de tüntetőleg uem emelnek kalapot. Általában mindenki protegál! Hanem a színháznál megbecsülnek. Reporter tudja meg legelőször a coulissa titkokat, előadáson az egész karszemélyzet neki játszik, s alkalommal érdekes történeteket hall a színész életből. — Képzelje uram, egyszer Gyorokfalván játszottunk. Romeot adtam. Mikor a mérget bevettem: szemem kimeresztem, állam leesik, háromszor feldobom magam a földről és lábaimmal a levegőbe rugdosok. A közönség tombolt, hanem a kritikus megrovott érte. Másnap megszólítottam : Tudja meg uram, hogy én természetesen játszom. Ha nem hiszi: igyék cyánkálit|és meg.fogja látni, hogy úgy tes/, mint én tettem.. . Hauem a nyomorultnak nem volt hozzá bátorsága. Bármint vegyük is a dolgot: a színi referensre szükség van. 0 értékesiti a színházi eseményeket, kimerítő tudósítást hoz a primadonna válságról, reklámot csiuál egyes daraboknak s ha a színpad csillaga, a kis tánezosuó, véletlenül elesett, reporter megírja, hogy „a reszvétnyilatkozatok köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak.' czéloztattak emeltetni, hogy az adófizetőkre nagy összegű adók szabassanak ki, hanem az által, hogv czélszerü intézkedésekkel intesivebbeu használtassanak ki. Az eredmény pedig a mint látszik az lett, hogy nem az adóösszeg lett nagyobb, illetve az uagyobb lett ugyau, haaem az által, hogy az egyes adófizetők adója szaporodott, nemcsak a Ill-ad osztályú kereseti adónál, hanem miuden direkt adónemnél. Ebből már most kettő következik. Vagy felsőbb rendeletre lett ezen általános adóemelés megbagyv.i, v»gy pedig a javaslatkészitő pénzügyi tisztviselők emelték azt fel magoktól és pedig vagy a helyi viszonyok ismerete hiányából, vagy pedig meglehet talán hogy túlbuzgóságból is. Ismerve a pénzügyi kormáuy többszöri kijelentéseit, hajlaudók vagyunk az utóbbi két esetet feltételezni. Ez valószínűnek is látszik, ha fontolót a vesszük a következőket. Mint tudjuk, az uj pénzügyi szervezet mult év augusztus havábau kezdődött. Tudjuk továbbá azt is, hogy a szervezés alkalmával a pénzügyi tisztviselőket régi állomásukról elhelyezték. Hí mar most tekintetbe vesszük azt, hogy a szervezés első hónapjaiban nem volt arra idő, bogy a specziális helyi viszonyok t tanulmányozzák, könnyű belátni, miszerint a javaslatok készítésének megkezdésénél a helyi v szonyokat egyálta Iában nem ismerték és nem is ismerhették, a mint az a javaslatokból világosan kitűnik. Miután tehát a jav .i latokat készítő közegek az adóiók viszonyait nem ismerték, a javaslatokat pedig elkészíteniük kellett, nem mar tdt egyéb hátra, mint szorosan ragaszkodni a kiszámításnál azou sablonhoz, mely az egyenes adótörvények és szabályokban előírva van. Aki pedig ezen sablont ismeri, tudni fogja, hogy az általánosságban nem alkalmazható, mert a szerint igen sok esetben a legnagyobb absurdumok jönnek ki. Ez csak ott alkalmazható, a hol egyéb adat rendelkezésre egyáltalán nem áll. Meg kell vallanunk azonban azt is, hogy az sdózók egy része ezen sablon alkalmazására rászolgál, amennyiben vagy egyáltalán semmi vallomást nem ad, vagy pedig olyM, hogy figyelembe nem vehető. Ezen általános misenákon külöuben csak az fog segíthetni, ha a jövedelmi adó százaléka leszálliltatik s az egész kivetési rendszer reális alapra lesz fektetve. Ez általános megjegyzések után áttérünk Nyíregyháza város kereseti adójavaslatára. A kivetési lajstrom szerint javaslatba hozatik: 39,616 frt. Ezt egy bevetve a mult évivel, a mely 20,404 frt volt, kitűnik, hogy az általános emelés 93%. Azon adózókra, kik a mult évben 17,373 frtot fizettek, javasoltatik a f. évbeu 27,603 frt. A különbség tehát 10,230 frt, vagyis az emelés 59%. Azokra a kik a műit évben megvoltak nagyon rova, de a f. évben kimaradtak, részint azért, hogy az I. osztályban adóztattak meg, részint pedig azért, hogy foglalkozásukat beszüntették, esik 4031 frt, azok pedig kik a f. évben írattak össze, esik 12,013 frt, mely tétel azért látszik olyan nagynak, mert ebbeu foglaltatik a nagyl»ktanya vállalkozóira javasolt 7800 fr

(. Foglalkozás szerint az emelés a következőleg oszlik meg: 1. Könyvkereskedők és nyomdászok 88%. 2. Ügyvéd k 12%. 3. Orvosok 56%. 4. Gyógyszer azek 66%. 5. Szülésznő 43%. 6. Gyárosok 30%- 7. Építészek 306%. 8. Gőzine lmok 60%. 9. Alkuszok 86%. 10. Kereskedők 59%. 11. Szatócsok 53% 12. Fúldbérlők —%. 13. Mészárosok 35%. 14. Korcsmárosok 68%. 15. Fuvarosok 32% 16 Kézművesek 60%. Megjegyezzük, hogy az itt kitüntetett % ok átlagosan vannak számítva. Ai egyes adófizetők között azonban ez más arány szerint oszlik meg, mert van olyau a kinek adója 1000 %-tel javasoltatik emeltetni, s akad (!) olyan is a kié a mult évinél kisobb ös-zeghen javasoltatik megállapittatni. A mi az arányt illeti az egyeg adó fizetők között, az a legtöbb helyen hibás s a helyi viszouyok ismeretének hiányosságáról tanúskodik. — Arra a kérdésre, hogy indokolt lehet-e a mostani viszonyok között ekkora adóemelés, azt hiszem, egyébbel, miut nemmel felelni nem lehet. Ugyan azért már most felhívjuk az adókivető bizottsági tag urak becses figyelmét arra, hogy ezen ügyet beható tauulmány tárgyáva tegyék s igyekezzenek legjobb belátásuk és lelkiismeretük szerint az adózó polgárok és a kincstér érdekeit összeegyeztetni. Megjegyezzük tájékozásul, miszerint az elmúlt 87 — 89 es c.iklusbau javasolva volt a kincstár állal 30,000 frt, elfogadtatott pedig a kivető bizottság által 20,800 frt, lejebb szállott tehát a javaslat '/, rémz< l, mi ha most is megtörténik a helyzet jelentékenyen ]avuni fog. Teszmészetes, hogy ehhez a kincstár képvieeUjru k jóakarata szükséges, mi azt hiszem az adókivető bizottság kellő felvilágosítására nom fog elmaradni. Megjegyezzük még, hogy a Ill-nd osítályu keresetiadó 1881 ben 18,000 frt volt, tehát a legközelebbi 10 év alatt nagy változás u'in történt, kivéve a jelen évet, a mikor és egyszerre több mint 100 %-al emelkdni ígérkezik. Végül még azt vagyunk bátrak megjegyezni, miszerint a közlött adatokat hiteles helyről szereztük be, s tettük azt azért, mert zsurnalistikai kötelességünknek tartottuk ezen nagyfontos águ ügyben a közönséget teljesen felvilágosítani. Az alsófokn kereskedelmi iskola zárvizsgája. A nyíregyházai alsól'o',u keresked Imi iskola, mely mindössze néhány hó előtt nyilt meg: mult hó 29-éu rekesztette be a tanéve', elég szép eredménynyel. A zárvizsgán, a mely a Habzsuda féle iskola tantermében folyt le, az iskolát fentarló testületi elnökség, néhány főnök ég a tanügyi tanácsos úr volt jelen. Az alsófoku kereskedelmi iskola a lefolyt évben gy osztálylyal birt, melynek tananyagát két tanerő adta e ő. Olvasmányokból hetenkint 1 óra tartatott s ezen rly elbeszélések olvastattak és tárgyaltattak, melyekben kűlö nősen kereskedők szerepslnek. A hazai történelemből egyes főbb szakaszok, u. m. .őseink eredete, alkotmánya és műveltsége, a honszerzés. A magyar állam történeti hivaFolytatáa u ti mellékleten