Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-27 / 17. szám

aozvetve sem uyeriek a szaoaiyozas unni, auuma oiv fölmeutessenek. Pethtö Zsigmond visszatérittetni kívánja a szabá lyozás hasznában nem részesült területek után befizetett illetékeket. Iuditványozza továbbá, hogy az osztályozó küldöttség tagjainak dijfzása ue — mint a javaslatban vaD — napi 8 forintban áilapitassék meg, hanem holdanként 15—20 krajczárbao. Ptchertr József arra hivja föl a figyelmet, hogy akikuél uem kanalizáltak, hauem az illeti birtokosok maguk O'ináltatták meg a ciatoruát, a javaslat szerint osak egy osztálylyal lejjebb soroltatnak. Méltányos leune pedig, hogy az ily birtokosoknak vagy a csatorna ásás költsége téritessék vissza, vagy p^dig, hogy az ilyen területek legalább is két osztálylyal lejjebb soroltassanak. Kdllay Elek figyelmezteti az olyan területekre, melyek nyáron ki«záradnak ugyrn, de őszszel s tavaszszál talajvízzel beritattnak el. Lichtman J. a föld értékének különbözősége szerint kívánná az ártéri illetéknek megállapítását. Mert véleménye szerint minden esetre nagyobb illeték fizetendő egy Nyíregyházán megmentett hold fold után, mely megér JOU—400 forintot, mint például Sialmadon, ahjl a legjobb minőségű föld is 50—60 forintot ér holdankint. Fráter Sándor hosszabb beszéd kiséretébeu bizonyítani igyekszik, hogy a javaslatban ninc«ennek elvek megállapítva. Indítványozta továbbá, hogy a hat osztály helyett, c*ak három legyeo. Bárd Podmanictky Géza Fráter indítványát nem fogadja el. Lányi Antal az úrbéri birtokokat a II. osztály c. pont alól a III. osztályba kívánja soroztatni. Báró Podmanictky Oéza indítványozza, hogy az osztályozó küldöttség, mmdjárt megalakulása után, állapítsa meg a sorrendet, melyben az osztályozást végvehsjtja s tudassa azt előre a községekkel s a nagyobb ártéri birtokokkal. Kállay András egy állandó reklamacionális bizottság alakítását ajánlja, mely a fölmerülő panaszokat elintézze. Propptr Samu méltányosnak tartaná, hogy a szabá lyozás hasznában részesült minden tényező: a megye, az állam, a vasutak a teher viselésébe bevonassanak. Tárgyalnia kellett volna még a közgyűlésnek az árvédelmi és fentartási szabályokat, ezt a kérdést azonban Fráter Sándor indítványára levette a közgyűlés a napirendről s elrendelte a munkálat kioyomatását. Meczner Gynla kormánybiztos megköszönve az érdekeltség tanúsított érdeklődését, a közgyűlést berekesztette. A Sóstó. (vj.) Bizonyos kérdések, melyeknek hivatalos elintézését várja mindenki, rendesen ugy járnak, mint azok az emberek, kik elég szerencsétlenek a kávénénikék eszme- és társalgási körébe kerülni: mennél jobban forgatják, mossák őket, annál szennyesebbek lesznek. Ilyen náluuk a Sóstó ügye, mely nagy kérdőjel alakjában évek hosszú sora óta ott lebeg valamennyi polgár szeme előtt; beszél róla boldog-boldogtalan, a sopánkodásnak se hossza, se vége: ám a Sóstó áll rendületlenül, mint a Gábor tornya s most. is ott, ahol az a bizonyos izraelita. Mi lesz ennek a vége? Hát érdemes-e, hogy parlagon heverjen Istennek emez áldása, a nyíri homokon csaknem páratlan árnyas erdő jótékony forrásának, a kipróbált jóságú gyógyvíznek tájéka, a mi kedves Sóstónk, mely nemcsak azért kedves, mert fürdő, hanem főleg azért, mert a miénk ? . . . Hát lehetséges-e az, hogy ne akadjon gondviselője városunk ezen úgyszólván egyetlen üdülő A tekercsben laposra csiszolt kövek voltak egymás mellé rakva, s nem aranyok. Ez volt oka a velőt rázó éles sikoltásnak. A vihar óriási erővel tört ki ez alatt. A felújuló forgószél leszakította a kis házikó fedelét s ugy vágta oda a kis udvarra, hogy annak minden része pozdorjává tört, aztán egy irtóztató dörgés mellett belecsapott a gyújtó villám « törmelékbe, mely egy pillanat alatt lángra gyúlt. Az özvegy asszony a rettenetes dörgésre feleszmélt, lábra állott, s jobb karjával görbe botjára támaszkodva, az udvarra tipegett, bal kezével görcsösen szorította a tekercset, és ugy hadonázott vele a levegőbon, miutha szelkelep lett volna. Az égő zsarátnok lángjától kísértetiessé vált arozczal, vérben forgó szemekkel tekintett fel az égre s ily szavakra fakadt: »haragszol oda leüt jó öreg! haragszol? hát uem csodálkozom rajta, szép lehetett a mit láttál. No lám, én is haragszom, és igy ketten vagyunk a kik haragszunk. Hat csak mérgelődjél atyuskám! folytasd megkezdett munkádat, dobáld kezeddel a gyújtó szikrákat, törj, rombolj mig kedved tartja . . . hauem rneuj tovább, . . mert éu nálam már uem találsz semmi rombolni valót, ... a mi megmaradt kis szegénységemből, azt ugy w felpörkölted, összezúztad, a legdrágábbat p.dig elvitték az orrom elől ... a botomat, megengedj, de uem adom, erre nekem is szükségem van, szaladj azután a nyomorult pimasz utáu, olt még találsz valamit. Arra az ut . . . mutatott éjszak felé görbe botjával, érd utói a sehonnait, czirógasd meg egető villámoddal . . . nekem pedig htgyj békét, . . . faradt vagyok. Fáradt vagyok . . . láthatod, de nem fekszem le addig, mig e u«pra való imádságomat el nem mondom . . . nem tuduám lebuuyui szememet, ha belém rekedne ez a valam,. A fúria ezen utáu egy kissé előre ment . . . oda, hol pár percekkel ennek előtte a kocsi állott, ahol annak kerekei olyan mély barázdát vontak a laza földben s elkezdntt — amint ő mondá — imádkozni. — »MefJC<aUál pokol fajzatai te sehonnai himpel lérl . . elraboltad szemem fényét, s hitv.my kavicsdarabokat adtál érte cserébe. . . . Megcsaltál te gyöoyörü IIOIJVIICD, IIIOI J UICASBC .RTII, "VGJ I* menedéket nyújtson, de elég közel, hogy könnyen hozzáférhető legyeu? A Széchenyiliget már lejárta magát; használhatóságát kétségessé, sót lehetetlenné teszi a legkisebb eső, mely napokig nyirkosságban tartja az egész talajt (a hozzávezető utat csak azért nem említem, mert nem kívánok a kritika köre alá szállani); a népkert pedig bármily szép fejlődésnek indult légyen is, még mindig a jövőé, különösen akkor, ha malmok füstjén és porfelhón át, vagy keskeny ösvényeu kell továbbra is tapogatóznunk, hogy hozzájuthassunk. Idegen ember csodálkozik azon, hogy hogyan lehet beszélni ezekről is akkor, mikor ott vau a Sóstó! Valóban ennél alkalmasabb helyet bármily szórakozásra uyáron senkise tudhatna mutatni egész vidékünkön. De persze épen nekünk magunknak kell azoknak lenuüuk, kik nem vesszük észre annak mindamaz előnyeit, melyek egy kiránduló, illetőleg fürdő helyet látogatottá, élvezhetővé tehetnek. S ha észrevesszük is, megelégszüuk azzal, hogy ama jámbor óhajtásnak adjuuk kifejezést: Bizony tenni kellene inár valamit! Hogy e jámbor szándék megvalósítása a tulajdonosnak, tehát a vírosmk sürgős kötelessége, azt miudenki oly természetesnek fogja találni, mint nem természetesnek azon állapotokat, melyek jelenleg uralkodnak a Sóstó körül. Mindenekelőtt mi ugyan uem tudjuk, mennyivel lett vagy lesz nagyobb a haszou a szép kilátást nyújtó viz lecsapolásából, mint a milyen a kár a természeti szépség megszüntetéséből, dehát ez befejezett dolog, ezen már aligha segíthetünk. Megmaradt a gyógyvíz erősebbnek, jobbnak, mint azelőtt volt, de tudják-e kellően értékesíteni ? Az igaz, hogy kevés a látogató, állandó vendég még kevesebb ; de az is igaz, hogy megkétszereződnék miudakettó, ha igényeinek teljes kielégítését találná a Sóstón. E tekintetben első feladat gondoskodni azon eszközökről, melyek a könnyű hozzáférhetést biztosítják; mert az északkeleti vasút ép oly kevéssé bizonyul ilyennek nagy távolsága miatt, mint bérkocsi használata a nagy tarifa miatt. Gyakran hallunk emlegetést helyi érdekű vasútról, mely Nyíregyházát a Sóstón át a szomszéd helyiségekkel kapcsolná össze, beszélnek lóvonatról, mely csak a fürdőig vinne, omnibus-planum se hiányzik, mely ugyan elég szerencsétlen gondolat: de hogy csak egy is sikeres visszhangra találna az intéző körökben, arról mélységesen hallgat a krónika. A Sóstó újra és mindig bérlők kezére kerül, kik könnyen indokolható haszouvágygyal csupán arra törekesznek, hogy minél többet nyerjenek s hallatlan követeléseikért még csak tisztességes comfortotse adván cserébe, teremtenek olyan viszonyokat, melyeket jogunkban áll tűrhetetleneknek nevezni. Beruházásról, építkezésről persze szó se lehet, lehetetlenné teszi ezt a rövid bérlet, meg a vállalkozási kedv hiánya. S e mellett még az is megtörtént, hogy a józan megfontolás és alapos körültekintésszülte tanácshatározat, mely a valóban hasznosabb ajánlatot javasolta, megbukott a testületben, hol a garas miatt veszni hagyták a forintot. Megtörtént ez is, három évig újra maradunk ott, ahol ezelőtt három évvel voltunk. Ezen már újra nem segíthetünk. De segíthetnek ínég azok, kiknek van elegendő tőkéjük arra, hogy építkeehesstnek. Nálunk, manapság, mákvirág I megmérgezted életemet, hát kisérjen tettpdért nászutadon az én rettenetes átkom,az én áldásom. — Sülyedjen el alattad a föld, melynek felületén csak az éj sötét óráiban botorkálsz, éhes gyomra nyelje el testedet, s izzó kamenczeiben olvadj össze aranyiddal, minden vagyonoddal, a melyekkel az emberek romlásán munkálkodol. A gyehenna égető tüze, melynél sütkérezel, égesse össze lelkedet, ha aizal birsz; B ha egykor a föld kiveti magából piszkos, fekete testedet, éhes hollók, varjak, s más efféle dögmadarak marczangoljanak szerteszét. Megcsaltál pokol fajzatai de meg csaltalak én is: hehehe! röhögött a vén boszorkány ... ne félj nem viszed haza szép menyasszonyodat, hiában rohaunak paripáid oly sebesen, attól a kenőcstől, mit homlokára keutem, kővé fog változni drága menyasszonyod . . . hehehe I Te pedig haragvó öreg ! oda feut, — kit Istennek ! miudeuhatónak! csúfol a föld embore, — fordult az ég felé a feldühödt némber, ha maradt még kezedben egy gyújtó 6Zikr;», egy darab kövé vált kenyér, küldj a pokol fajzata után egy öldöklő, egy megsemmisítő villámot, vágd hátba egy d irab kő-keuyérrel a gyalázatos pimaszt. . . s ha megteszed, ráveszem a fejem,: kibékülök veled. * A h iragvó ég nagyot dördült e kíromló szavakra, két külómböző irányban két gyújtó villámot küldött alá a magasból, a melyeknek egyike az átkozódó némbert felismerhailen tömeggé gyúrta össze, hogy a kezében levő tekercsből messzire szóródtak szét a lapos kövek. A másik villám odacsapott, hol a föld kettészakadva, széles uyilást hagyott maga után, a melynek szélén egy kővé vált emoeri alak maradt hátra. • * * Az ördög árka — melyet az ördög kincses szekerének ker3kei vájtak oly mélyre s mai napig is látható a mondott helyen, de látható volt Böszörmény város kezelése alatt álló »belső érdi* nek Hadhoz városa határába szögelő részén ama nyilás egy része, hol — a mese szerint — a föld gyomra nyelte el az ifju', a ki magu az ördög volt, és látbuó volt a határdomb tetején ama határkő is, mely emberi alak formával bírt s a mely ismét — a mese saerint az ördög meny-iszonya lett volna. U1UUO «'V"J teni, mint a házépítés utján. De bármennyire előnyösebbnek' tűnjék is fel a városban való építkezés, mégsem győzzük eléggé ajánlani a Sóstó vidékét is, mert az ottani néhány szoba bizony sokszor elégtelennek bizonyult s oly családok, melyek egy-egy alkalommal kénytelenek voltak ott szorongani, hihetőleg uem fognak hajlandóságot érezni magukban egy ujabb expedícióra; mig ellenben a kényelmes berendezés olyan forgalmat teremthetne, melyre a Sóstó hivatva van sokféle előnyeinél fogva. Valóban azon helyes gondolkozású úttörők után, kik az ó-szőllőben építettek villákat a magok számára, csak egy lépéssel kellene tovább menni, hogy pénzes emberek akár magáu-, akár közhasználatra szánt építkezés czéljából a Sóstóra fordítsák figyelműket, mely a mellett, hogy egészséges, szép helyen fekszik, tekintélyes jövedelemre is nyújt kilátást. Mert a Sóstó megérdemli azt, hogy városunknak, megyénknek ue mostoha gyermeke, hauem gonddal ápolt tündérszép leánya, paradicsoma legyen! Nyelv és divat. Ha igaz a bölcs ama mondása, hogy >semmi Bem állandó a nap alatt* s ha azt is elfogadjuk, hogy legtöbb változásnak a divat van alávetve: akkor a nyelv maga is divat, mert könnyen hajlik egyesek, nagyobb körök vagy éppeu az egész nép akaratához. Aunáliokább tapasztaljuk ezt, mennél élesebben figyeljük meg a folytonos ringásban, örök hullámzásban him'iá ó műveltségi viszonyok kölcsönös egymátrahatását, mely előrehaladt sorunkban igazán gőzerővel megv végbe 8 eredménye épen gyorsasága miatt rendesen az, hogy az idegen magasabb műveltség nyelvével, kiftjttéstivel együtt rohanja meg készületlen ellenfelét, melynek nem lévén ideje, talán ereje sem annak a maga természete szeriut átalakítására, meghajolni kénytelen a külső áramlat elölt. Igy volt ez nálunk is a mult század végén s a jelennek elején, midőu a franeiia és német cultura jál megfi zettette a sarczot a szegény magyar nyelvvel, mikor hazánk földjén tett foglalást. Finomságával, előkelőségével ezreket csábított, különösen a magasabb körödből az idegen nyelvek tanulására, idegen szokások meghonosítására s elfeledésére annak, a mi magyar. Bécsben sem állolt különben a dolog és pedig épen ez időben, hiszen tudjuk, kogy maga az udvar cp oly kereset törődött a némettel, mint a mily mohó vá^ygyal fogadta be az európai udvarokban általánosan hódító franczia szellemet, mely hozzánk is eljutott, csakhogy természetesen jól megszűrve az útközbe eső német mü veltség által. Nagyon tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy okvetlenül a múltba kell mennünk példa keresése végett, sőt ellenkezőleg sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nyelvünknek e fenyegető veszedelme náluuk egészen napi renden forog. Hiszen nem is vagyunk művelt emhtrok, 1 ha kifejezéseinket nem tarkítjuk latin, Iranczia, német, angol szavakkal, vegyest, válogatás nélkül. A bon tonhoz tartozik (tessék, csak még sem tagadhatja meg az ember a kort, melyben mozog), hogy valaki idegen kifejezéseket, ötleteket és ezófioamokat használjon. Éa ez igen természetes. Külföldről ezállitott mademoiselle k és madame-ok tele tarkítják a gondjukra bízott gyermekek anyanyelvét, sőt a fiatalság a lapokból is idegen szók egész özönét szívogatja magába s ekkép szépen elszokunk attól, hogy tiszta magyar nyelven be széljünk és teljesen magyarul gondolkozzunk t r. közönség egyre szedi magába az idegen szavakat, kifejezéseket, melyeket a divat, szokás, társalgás hoz magával körtlukbe. Kinek jutna estébe megütközni például azon, ha valaki egyik hölgyismarősét következőleg írja le : >az Ilonka igazán fech és elegáns kis bakfis, kifogástalan toilette el, jó parthie; sokat fiksziroztam a matinén monoklimon keresztül g ő diskrét motolylyal fogadta szótalan bókomat* stb. Annyira közkeletűvé váltuk már az ily tarka szólásmódok, hogy lehetetlen többé kiküszöbölni őket. Csupán csak a mindennapi társalgás köréből és pusztán futó gondolkozás után is több mint száz ilyen élősdi szó jutott tollam hegyére, pedik csak azokat jegyeztem föl, melyeket mindenki ért, dt senkisem akar megfelelő magyar szóval hilyeteiitini. íme egy díszes névsor betűrendben: bakfis, bal, balek, blamáge, diskrét, drasztikus, gentleman, elegáuB, élite, fech, frivol, frizura, frufru, gircon, gurmand, indiskrét, katzeujammer, carriere, kekk, claque, olique, club, coqustte, kóta, lakk, m-lheur, matador, mattné, medaillon, migraine, monokli, muff, naiv, parthie, pech, pikáns, spitz, sálon, toills, tour, tournure, ultimo 8ib. stb. Igazán a divat az, mely melegágya az ilyeu idegeu, de polgárjogot követelő szavaknak, annyival inkább, mert nálunk magának a divatnak imádása is divat s nem a nyelv az, melyben a divatosság legkevésbbé divik. Hogy eme divatos szók mennyire csúfítják a nyelvet, akkor látjuk különösen, ha a velők együtt járó kificzamitott mondatszerkezetek is boszantják fülünket. A számtalan galliczizmual és germanizmust osak azért nem említem itt, mivel mindenki hallhat naponként eleget a annyira megszokta már, hogy semmi feltüuőt nem talál benne. Teljes tisztaság persze lehetetlenség, mert vannak nemzetközi szók (akadémia, muzeum, parlament), melyeket fölösleges volna magyarositaui; de a túlságos elharapódzást mégis csak gátolni kellene. Figyelmüuket első sorban az idegen, honosodó szavakra fordítván, immár az a kérdés merül fel, hogyan lehetne a bajon segíteni ? Annyi bizonyos, hogy e czélra általános szabályt felállítani nem lehet: néhol elegendő a puszta lefordítás, csak körülírás ne legyen, mert ez hosszadalmas, sőt nevetséges. Máskor meg épen a fordítástól kell tartózkodnunk, h-csak a katzeajammer-bői macsksjajgatást nem akarunk ; cnnálni. Ily esetekben nem a betűt, tnnem a tartalmat