Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

„XV t II D K K­azt hihetnénk, hogy kipusztithatlan ősi erejű forrás­3 ból buzog ebben a hazában. ; Nos, hát a nyíregyházai jogász-kör nem ezek közé az erőltetve megalkotott egyesületek közé r tartozik. Még ha aludni engednék is, szerencsésen f túlélne egy-két nyári álmot, és pedig azért, mert alkotó elemeiben benne vau az élet, egész szerve­' zetében pedig az a mozgékonyság — jelensége en­] nek az életnek, mely a mi aluszékouy társadalmi i i életűnkben a serkentő tényezők sorában első rangú. 1 A jogász-kör egész szervezkedésében benne van az életrevalóság Mert azok az elemek, kiket i ez a czim egyesit, a java réazét teszik a mi társas életűnknek, nemcsak s/áuiszerint, de intelligenciájuk­I nál fogva is és azért is, mert meg van beunők az i i a mozgékonyság, mely társadalmi életűnkben a vezérszerepet nekik osztja ki, s mert azt a tekíu­1 télyt is képviselik egyszersmind, inely az emberek­nek időnkint való ősszegyfljtsére elengedhetlen kellék. Szóval kitűnő az „anyag', hanem ez magábau I véve még csak a jó auspiciumokuak lehetne magya­rázója, de nem jelentené ínég a sikert, a vezetés kitűnősége nélkül. Háborúk sorsát is a hadvezérek , intézik, akármilyen kitűnőek is a közlegények. Ennek a jeles vezetésnek köszönheti a jogász­' kör, hogy a legnépszerűbb egyesület ma Nyiregy­• házán. Innen magyarázható a/, a kivételes és egyedül álló helyzete, hogy se nem kicsinylik, se nem • nagyolják összejöveteleit, melyeknek résztvevőit a ' szellemi intelligencia, nem pedig a társadalmi • együvé tartozásnak inás egyéb létező korlátai terelik együvé. Ezért, legfőbbképen ezért látjuk mi ugy, hogy a jogász-körnek igen nagy hivatása vau a nyiregy­, házai szegényes társas élet felfrissítésében. Kívánatos, hogy a kör tagjai egész erejűkkel vegyenek részt ebben a munkában, mely a kör czéljai szerint olyan tágai mezejét nyújtja a tevé­kenységnek. A város közönsége elismeréssel adózik a jogász­kör elnökének és mellette mindazoknak, kik ez egyesület kebelében — nagy elfoglaltságaik mellett I is — nem sajnálják a fáradságot üditő tevékeny­\ séggel frissíteni föl társas életünket, i A jogász-kör estélyen tartott felolvasás. Kérésünknek engedve, szíves volt Kovács István \ kir. trvszéki bíró ur, a ,Jogász-kör" márczius 22-diki estólyón tartott felolvasmáuyát lapunk számára átengedni. ) Azt, lapunk olvasóinak tenni vélt kedvezésből, alábbiak­ban közöljük: Mélyen tisztelt hallgatóság ! Azon körülmény, hogy őu vagyok szerencsés a nyíregyházai jogász-körnek — alapszabályaiban előirt — | nyilvános felolvasásait ez alkalommal megkezdeni, köte­lességemmé teszi, hogy a m. tisztelt hallgatósághoz, ' mindenekelőtt azon kérelmet intézzem, miként körünk­nek ez iránybau kifejteni szándékolt működését, ne az én igónyteleu fellépésem utáu mérlegelje. — Hiszen köatudomásu dolog, hogy eredményes csaták, dicsőséges győzelmek kivívását nem az egyes, elóre bocsátott kato­nának képessége, nem az előőrsi szolgálat, hanem — szak­Ki kérdezi, hogyan terem Bűvös virág, a szerelem ? Néha egy perez, egy gondolat, S a biinbói'ól virág fíikail. Néha hosszú évek sorja Kell, s hogy gyöngéd kéz ápolja. Néha kemény szikla felett Türelmesen ver gyökerst ; De bárhol nyiljék virága: Földi élet égi bája S kesón, korán, d" megterem Miudeu síivben a szerelem. Ugy, ugy hölgyeim, a szerelem ellen as Assecu­rationi Generáli sem biztosit. Szóval: a szombati jogász estély is csak olyan mulatság volt, mint a többi. Kik vettek benne résit, nem árulom el, nem akarok személyeskedni; csak azt constatálom, hogy jól mulattak. Persze amúgy jngászosan. A ezigány jogász csárdást húzett, u négyesben a zárt colonne jogász-kór lett; sőt ha egy flítal par összesúgott, rögtön tudtam, hogy azt beszélik : semmit sem ér az egész Plósz-féle javaslat. Kár, hogy kevesen sugdosták Na de nem ugy lesz jövőre. Már kész is vannak a meghívók, cs\k ki k«ll töltögetui. 890­Idézvény. A uyiregyháski jogászkor f. évi ápr. . . . napján d. a. 7 órakor saját helyiségében tartandó, felolvasással egybekötött jogasz estelyre urnót k.a -t azon hozzáadással idézi meg, hogy megjelenni törvé­nyes következmények terhe mellett el ne mulassza. Tudják-e aztán mi az a törvényes következmény ? Az, hogy olyan leányba, ski sem jár a jogász estélyre, nem Úszunk szerelmesek. Ami pedig tekintetül a leg­közelebbi ösíleisküvésekre, mégis csak jelent valamit Az utolsó szó az önöké hölgyeim, kik estélyiink isikerét jelenlétükkel biztosították. Mikor eltávoztak, ott | találtak benünket két oldalt hosszú sorban az ajtónál s a siótalan mély meghajlás bucsuzóul azt akarta mondani: Vidám menyecskék, szép kis leányok : a viszontlátásra ! Siklós. avatott vezér által — a kellő időre fentartott derék had és annak szélesebb alapra fektetett művelete biztosítja. Nem akarom ez által körünk jelzett működését hadjárathoz hasonlítani, azoubau uapjaiukbau, midőn hadi készültséggel tartatik fen a béke s ez uton bizto­síttatik a társadalmi békés foglalkozás, megbocsátható e katonai életből vett hasonlat! Különben, ha behatóbbau foglalkoznánk eme hason­lat által ériutett körülinénvekkel, mindinkább eleuyész­nek az ellentét. Mennél közelebb hozatik ekként a katona és polgár egymáshoz, annál iukább megközelítjük a katona és a polgár, a háború és a béke vívmányainak értékét egyeulőu becsülni meg; mert hiszen, vannak ugyau nemzetek, akik katonai erényük által, a harcz­téreu lettek nagygyá; valamint lehetnek epochalis idő­szakok, mikor nemzetek egy óra alatt, máskor százado­kat igénylő haladásra képesittetnek; azonban uem tagadhatni, hogy az emberiség általános, erkölcsi és anyagi jólétét egyaránt előmozdító haladása — a béke s illetőleg a polgárok békés és kitartó alkotásaitól függ. Erős bizonyságot szolgáltat erről hazánk története; a béke áldásaiban nálunknál tartósabban részesülő nyugati szomszédainknak polgárosultabb viszonyai. Üe ha nemzetüukuek az jutott is osztályrészül, hogy tatár, török dulásaiuak felfogásával, más népek művelődéseinek tegyen szolgálatot; viszont most mi is kárpótlást találhatuuk abban, hogy a nyugat fejlettebb culturájáuak felhasználásával mozdíthatjuk elő művelődé­sünket; készen találhatjuk, kísérletezés nélkül, alkalma­zásba vehetjük mindazon eszközöket, melyek legjobban biztosítják a társadalmi műveltség és jólét előhaladását. Ily culturalis eszközök felismerését és felhasználá­sát — mint tudva vau — nagyban előmozdítja a statisz­tika megfigyelése. Anuak alapjáu egyes államok művelt­sége fokának meghatározására irányadóul vétetett például, sok egyéb adatok között, az elfogyasztott papir, a fel­használt szappan-mennyiség, vagy az írni, olvasni nem tudók arányszáma. De ezen műveltség mérő adatok egyszersmind utmutatást is nyújtottak arra nézve, hogy a közművelődós általánosabbá, belterjesebbé tételére legmegfelelőbbek azon eszközök, melyek ezen adatok alapján az illető államok culturájára nézve a legkedve­zőbb mérlegét biztosítják. Meglehet — földrészünk művelődési viszonyai mel­lett — még sokáig foguak a felhozott statisztikai adatok a közműrelelődés emelkedési fokának meghatározására szolgálni; azonban kétségtelen, hogy a közművelődés további haladása ujabb és ujabb társadalmi mozauatok­tól függvén, mások leszuek, másoknak kell lenniök az adatoknak is, melyek a közműveltség fokának megméré­sére igénybe veendők lesznek. Valamint a világító esz­közeink fényének meghatározására szolgáló mérték nem lehet megfelelő eszköz egyszersmind a nap féuyerejéuek megmérésére, ugy az írás olvasás általános elterjedésén felül emelkedő műveltség fokának meghatározásánál az analphabetak (írni olvasni nem tudók) arányszáma, elfogja veszteni mérő képességót: következéskép a műveltség tovább vitelére is ujabb tényezőket kell eszközül elfogad­nuuk és felhasználuunk. Mily moizanat fogja az érintett statisztikai adatok és ezen statisztikai adatokban nyilvánuló művelődési mód és eszköz helyét jövőben betölteni, az ma még alig jelölhető meg ; azoubau taláu nem tévedek, ha ezen ujabb mozzanatot, vagy azok egyikét, a társulási ós egyesülési hajlamban és ennek hatása alatt, a művelt társadalmak­ban napról-napra szaporodó, külön nemű é» hivatásu, de egy végczél felé törekvő társas körökben, jótékonysági, közművelődési és közgazdasági egyletek és társulatokban kísérlem meg feltüntetni. Az igaz, hogy az ilyen magánjellegű társulatok és egyletek számának kimutatása ma még nem képezi a nemzetközi statisztikai adat-gyüjtés tárgyát; földrészünk műveltségéuek általános ismerete azonban már segítsé­günkre van ezen feltevés alapos voltának bizonyításában. Általánosan ismert körülmény ugyan is, bogy a művelődésnek keletről nyugat, felé haladásával ugyau olyan aráuyban nyilvánul a társulási, egyesülési hajlam is. Az irni, olvasni nem tudók arányszáma például Olasz, Frauczia, Augol és Németországot épen ezen egymás­utánban sorozza egymás mellé a műveltség elhaladá­sában, de ezen államok társadalmainak előbb érintett tevékenysége is ugyan ilyen sorrendet biztosit számukra. A statisztika figyelmére méltatott, némely egyleteknek száma pedig nemzetközileg megállapítva és kimutatva lévén, közvetlen és meglepő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy az e 0'yes államok nagyobb egyleti tevékeny­ségével valóban együtt jár azok előhaladottabb művelő­dése. A besorozott hadkötelesek miuden száza után pl. Francziaországban 1879-ik évben 19-9 tizedet tett az irni, olvasni nem tudók száma és Németországban az ehez legközelebbi 1882-ik évben 15 tizedet; de ugyanakkor Fraucziaországbau az irni, olvasui uem tudók ezen arány­száma mellett a magánjellegű gazdasági egyletek összes száma 254,616 négyszög kilométer szántóföld birtokosai között 958 és Németországban 260.484 négyszög kilo­méter szántóföldön osztozó gazdák között nem kevesebb, mint 3667-et tett, vagyis az irni olvasni uem tudók arányszáma után, a közművelődés terén sokkal előbb álló Németországban, hasonlóan nagyobb mérvben találtatott a társulási hajlam és nagyobb számban az érintett gazdasági egyletek száma, melyek Németországnak való­ban fejlettebb közgazdasági állapotot biztosítottak. Azt hiszem körünknek épen ezen bevallott iránya és törekvése, melynek előmozdítása czéljából, szívesen sorozza és fogadja tagjai közé a társadalom minden intel­ligens egyéniségét, épen nem lehet ok, létjogának meg­támadására és uem lehet ok arra, hoiíy Nyíregyházának elite közönsége ne kisérje legmelegebb érdeklődéssel s a hol kell támogatásával, körünk ez iráuyu működését is! A jog egyike az emberi lélek legszebb ideáinak. Eunek eszméje, ez iránti fogékonysága képesítette ax embert a társulásra, a cialád és állam alkotásra Ha megelőzi is talán keletkezésében az ős embert bámulatának áhítata, mely az az Isten tiszteletben nyilvá­vezette az embert, de aszal környező csudás világ isteuség eszméjére s uuló vallás cultusára nyilván egy jelentőségű fog&lom ós egyidejű szülötte az ember fönséges elméjének. A jog és vallás eszméje csak­ugyau együtt jelenik meg az emberiség művelődésének derengő hajnaláé. — Az ős család főpapja és birája törzsé­nek. — Annak ismerete és fejlesztésére való képesség nél­kül a legprimitívebb emberi társadalom sem képzelhető. Miudeukor méltó lehet tehát arra, hogy a polgárosult emberiség érdeklődésének, az emberi elme foglalkozásá­nak legfőbb tárgyát képezze! Nálunk magyaroknál nemzeti hagyomány a jog mű­velése és az iránti érdekeltség. Nemzetünk mindenkor különös jogérzülete és a jog iránti különös érzéke által tüut ki. Már a honfoglalásnál őseink — más hódító nem­zetek példájára — nem az elől-utól talált nemzetek ós azok czivilizácziója elpusztítása által keltett félelem terjesztésének erejével lépnek fel, hauem mint Atilla népéuek utódai, öröklési jogukra hivatkozással kérnek füvet és vizet az ős hazából, hadi erejök mellett, való­ságos jogi formalitással követelik az ősi hazának át­adását. Közviszonyaik rendezésénél — a honfoglalásban részvételt ós később a haza védelmét tekintvén a ki­váltságolt állás megszerzése feltételéül — nem csak nemzetségbelieiket részesítették a magyar nemesi jogok­ban legújabb időig fentartott kiváltságos állásban, ha­nem minden vele többé-kevésbbé rokon néptörzset, sőt egészen idegen nemzet fiait is, akik t. i. csata soraikban foglalva állást, velők együtt teljesítették időről-időre a haza védelmét. Ellenben még saját nemzetbelieiket is kizárták a kiváltságolt állásból, ha ezen kötelmüket nem teljesítették. E jogszellem hatása alatt fejlődött ősi birtok rend­szerünk, a magyar nemzeti, földes uri birtek jelentősége, mely bár nagyou természetesen, erősen magán viseli i nyugat, a római és germán jogok hőhatását, de hozzá kötött magánjog szabályainak, a melyek — nem zárkózhat­ván el az ingatlau foigalmáuak szüksége elől — megenge­dik ugyau bizonyos eshetőség és formalitások között az ősi, adományi és természetesen keves»bb megszorítással a szerzeményi birtok idegen kézre jutását, de ugyan­annyi eshetőség és formalitáshoz kötötten biztosították, az örök valló, elzálogitó vagy jószágvesztó család ivadó­kainak az ősi birtok visszaszerzését, kétségteleuül meg­őrizték az ős magyar törzs-szervezet, a magyar család rendszer fogalmát, siázadokra biztosítván a család s a családi kötelék érzetének a birtokhoz kötött jogokkal feutartását! Az ősi birtok védelmének egész legio jog alapja téte;ett le, az örök vallás, ideiglenes és örökös érdem­dijazási, zálogositási szerződéseknek sérelem miatti órvény­teleuithetésével; tiszta iktatás elmulasztása, csalárd ói alattomos iktatás semmiféle iktatás miatt a birtok visz­sza vagy átvételének megengedésével; az ellenmondás ellenére elfoglalás, inegiutés, előintés elmulasztásáhoi kötött jogokkal, melyek az osztályos atyafiakon ós vér­belieken kivül, még a szomszédnak is biztosították az idegen kézre bocsátott ingatlannak bizonyos, körülmények között, magához váltását, nem ig szólva a zálog ki- és átváltása körüli jogokról, a régi örökösödés, leányág kirekesztése, jogegyenlőséget, leányuegyedet követelő, osztályujitó, liitvestársi öröklést, Özvegyi jogot vagy an­nak megszorítását követelő perekről! Mindezen jogszabályok mai szempontból birilva, talán kihívnák a modern jogelmélet kritikáját; azonban alkalmazásuk idejét és czélját tekintve, kétségteleuül bizonyítják nemzetünkuek a jog alkotások körüli különös képességét, őseinknek a jog és anuak formái iránt kü­lönös érzékét, pátriarchális családi jogrendszerét, politi­kai éles látását, melyek századok viharai közepette biz­tosították fenállásuukat. Még a kiváltságos ositályou kivül állók sem nél­külözték a magyar nemzet jogbölcsességéuek, igazság­szeretetének előnyeit. A magyar jobbágyság, melynek helyzetét előnyösea különbözteti meg a nyugot földhöz kötött szolga népétől, az ŐJ magyar családi rendszer hagyományos szelleme, mely utáu őseink rabszolgát netn ösmerve — szolgáikat is családi kötelékükben állóknak tekintették, épen etmek kifejezéséül azt cselédnek nevez­ték — sok esetben valóságos családfői gondosságban ré­szesittetik magyar földesura részéről. Ilyen vonást tüntet fel például Verbőczynk Hármas könyvének III. fejeiete 31. czime, mely egyenesen kötelessségévé teszi a földes urnák más földes ur vagy nemes társa ellen perrel is fellépni, aki jobbágyát megverte, megsebesítette, meg­sértette vagy akármely vagyoujábau hatalmaskodás által megkárosította. Az ős magyar családi rendszer fogalmának i az ós törzsfőnöki joguak szellemére mutat, hogy a magyar földes ur jobbágya felett legújabb időig bíráskodási joggal bírt. — Hiszen épen ugy bíráskodott családi körében. Hűt­lenségen ért nejét például büntetés nélkül megölhette, vagy annak tettén érés esetén kivül is törvényes formák között pallos által fejvételét követelhette! A magyar nemest ueje ellen megillető ezen jognak mai nap már meglehetős borzalmat kelthető gyakorlását, menti őseinkkel szemben a halál büntetéinek, akkor legalább hatvan esetre s a legborzalmasabb nemben használatban létele; de menti különösen nemzetünknek erkölcíös érzülete: a nő iránt mindenkor tanúsított gyön­gédsége, lovagiassága, mely őseiuket, mennyire csak tör­ténetünk ismerete terjed, már ós idők óta kiemelte a vele testvér és rokon keleti népeknél ínég ma is fenlevő többnejüségből és a házasság fogalmát netn ismerő kez­detleges állapotokból. Törvényeink pedig a nőnek a nyu­gati államokban sem ismert előnyös állást és jelentősé­get biztosítottak. Alig vonhatni tehát kétségbe, hogy a nemzetek szellemi ós anyagi, morális és közgazdasági gyarapodá­sát, társas életének fejlfldőttségét különböző működési körre szorítkozó egyletek és társulatok szervezésével, azoknak tevekenységével, egy szóval társulás utjáu elő­mozdíthatni ! Hála Istennek hazánkban sem ismeretlen többé a társulásban rejlő erő méltánylása és mi sem vagyunk immár egészen érzéketlenek a hasonló irányú törekvések iráut!

Next

/
Oldalképek
Tartalom