Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

„IS IC 1> IV." z) világolt, miut Így öt éves kandúr ökle, erősen pöfé' >lt, ugy, hogy uz igy támadt füstfelleg még t>ötéte:>od ' vé az amúgy is folytou erősbödő e>ti szürkületet, mely - miut tudva vau — laatankent eibaló halvau dereut isével, éppjQ uem alkalmatlan a inultakou való eluief ugésekre, a jeleueu és jövőn való tóprengeseare. Ilyeuaur fiatal embernek rnindiu uőis noróae, rniadiu szabó- és naterkontója eeaébe jut. (A felséges idcalismus szomszed.gábau igy bérel lakaet a fauyar realiauius, hogy illtt1 ónk illatot árasztó ás hűs árnyékot tartó; dús lombot itu faját, éhes kecske médjara, irgalmailauut leaopissza.) I A mondott póséban Galyragó igy szőve gondolatait, izony, boldog az oly ember, a ki a toionygombjau mé.zó, süldő szúnyogot borult időben is meglátja! En - kesarfi való — tunyira közei-látó vagyok, hogy ma )luap orrommal törUlom el a saját kezem iráiat, porzó • >m lesz szükséget. Meg hozzá, ha rövid orrom volua, 1 ' iák-Csák; da olyat juttatott a sors osztályrészemül, melyre legkajáuabb irigység sem foghatja ra, hogy valaunlyia •a u pisze lett volna. Már pedig tudjuk, az orr nem yan, mint a pantallón, h» hoaszu, felvaratt az eiubir ilóle, ezt, t. 1. az orro', viselni kell a maga valóságában, if valaki U nem harap belőle. Annyi igaz, hogy orrot ;en kevés embertől kapüatuék, még ha mindjárt a comiunismui tana általauossiltatntk is, hanem mattnak adui, i^tnár médomba aliana. . . Bármelyik piszt orral cserélik, toldás nélküli Hosszú orrom ugy maloröz, miut leaizelátót a maga kurta karja. Az ilyen meg valahány:or könyvet vesz kesébe, Artax-rxus longmust irigyli, inek, ait mondják, oly hosszú karjai valának, hogy gyenettn állva, bármelyik bokája tájáu megcsíphette a alhát. És ámbár bővébeu volt a ftleaégnek, mert uéhaapján két-háromszázra ment anyósainak száma, egy föle igének sem alkaltuatlankodék azzal a kéréssel, hogy örzsölje mag a háta közepet. Az ugató kutyát róvid ottal is jó messziről képen tudta törölni, ugy, hogy a lérgei állat szemét mereszté bámulatában, tudva azt, ogy offensivája a reudes kutya távolságot nem lépte tul. Azonban gondolataim uagyou eltértek a kitűzött •ánytól, ott folytatom tehát, hogy ninc9 Calderóuinak lyan egyszerű, vagy complikalt láttztre, mely az éu tememen lényegesen segíthetne. Sajnos, probatum est. iokixor is elfogja keblemet a komor bú; készülök megélni e gyarló földi létet; revolverre gondolok. . . DJ ztán csakhamar azt teszem fel magamba, hogy miuek Iném Heg, szemem rosszasága miatt szegény szivemet, olott az míg ely hőn dobog a jóért, például egy-kétileaci töltött káposztáért; meg az igazért, szépért teszem zt, egy igazi szép tajtekpipáert. Kar volua meg az ilyen rió szívnek porhamuvá lenui 1 Mint óraműben a r-jguitor, hadd ketyegjen a kebelban, mig magától le nem 4r. Úgyis oly rövid as élet, sebesen tllunek perczei, külöiöt%n pedig, ha az ember váltó- vagy aprópéuz harnisiásért, vagy pláne egy kis árva pénzecskén való meg.önyörülés miatt nem kénytelen a más szobáját őrizni ngyen. Kötélen függni ? I elvem ellen való dolog. Soha ki nem •llhattam a függő állapotot, örökösen ÍQggelienaégre töre:»dtem. Politioai hitvallásom is a független párt felé onaana, ka egjedtll tőlem függne, de mit tehetek róla, ta anyósom ely dühös habarekpárti érzelmű, ho£y minién paszulynemü ételek közt kizárólag csak a habar•aizulyt szereti. Ha az ember a hasival kibékült, mindig :ellemtsebb a fekmentes hasmantos helyzet a tetőirátyosnál, mert régi példabeszéd mondja, hogy a tele has lem örömest áll. Álljon a torony, meg a kutágos, niucs igyébb dolguk; függjön a füstös sódar, nagyven ötvenével ninden padláson; de éu nem mig nem muszáj 11 Vízbe ugraui?! Ugorjék biz' a kecskebéka! A íagyapám sem szerette a vizet, bor nélkül. (De azért, isten lyugtassa szegény öreget, hírrel sem volt ő olyan borizivacs, mint ama véu szittya, ki Petőfynek ezen dalára: • Bárcsak tenne az Isten csodát, Változtatná borrá a Tiszát; dadd lennék én aztán a Duna, Hogy a Tisza belém icolana* 1 imígy nyilatkozott egy bizonyos társaságban: •nagyon csalódnék szegény PetŐfy, mert hát én még Tokaj fölött elébe hasalnék a Tinának* !) Nem hiába, íogy »vízöutő« jegy alatt születtem, de — mióta feljserepedum — magam is inkább az olyan víznek vagyok .ntimuia, a melyig »h« vei kezdődik. Fel merem állítani axiómaként, miszerint a legeslegtavauyubb vinkó mindig többet ér a legédesebb vímél. Döntse meg, a ki tudja ! Ériem, miszerint a méregpohár sem nekem való, mihelyt tartalma egy kupícta ooguacnál csipősebb termé szelU. Egyébiránt méreghez leggyakrabban a bölcsek, a patikárusok, szakácsnők

asth. szoktak halálos segedelemért folyamodni. De mivelhogy bölcsnek tulheves, p-ttikárusuak tulhiggadt vagyok, siobaloányi vagy szakácsnői lehetőségemre pedig, már ezelőtt kileuez olympiáddal kimondta egy pap at absurdomot, tmikor Tébtásnak karesztelt, totaliter hívatlannak tartom magamat a mérgek bekebelezésért s igy mások mestersígébe bele som kontárkodom. Talán még, ba egy beütött fenekű, 600 akós hordó tele tüzkeblü badttctouyival, akadna véletlenül vándor utamba, leghamarabb elszánnám magam egy »saltó mortalera*, ha ugyau egyet gondolva, bodnárért uem szalasitanék, mondok, már az ilyen 600 kurjantos instrumeutum csak megérdemal egy kulcsos csapot, mert nem áll oly hamar tótágast, mint egy hitvány göncticske. Az ilyen magamforma közellátó körvadászatokon sokkal sikeresebben lő, mint a rendes látó — bakodat. Vadás/.szék őzre, nyúlra vagy kacsára — mindig bakot talál. Körvadászatok alkalmával, a hajtók retteneteion féltik tőle a«on részöket, melyen a nadrág a sok ülés miatt, leghamarabb folytonossági hiányt mulat. Ha pedig sóló vadászatra rándul, no hiszen, jaj akkor a teugv-riföldekeu marad invalidus verestököknek s a kicsépelt n*p reforgó bugáknak ! Rövid lévén látókörének a rádiusa, vadászjegy nélkül sem fut el a fináncz elől. Igy aztán fizet. Mind ezek tagadhatatlanul malörözik az emberfiát, ha még olyan birkatürelmű is. De míg ezek mind csekélységek ahhoz a köpciös botizusághoz képeit, midőn az ember bandultálva tz utczán, a szolgaoiró illedelmes köszönését kalapbilleutéssel párosult mordullá>sal viszonozza, a czigánybanda gálába vágódott kontrását pedig teljes reverenctiával üdvözli. I yenkor önkénytelenül az a debreczeni gazdag C ivis jut az ember eszébe, ki a nagytemplom ajtajában kiló koldusok valamelyikének, alaunszuaképpen, minden vasárnap egy susztákot szokott adni. Egyezer azonbau a suszták helyett egy tallért vett ki tévedésből mellényzsebéből. mit csak akkor vett észre, mikor a tallér már jóval közelebb csillogott a koldus, mint az 5 zsebéhez. Visszatenni rastelvén, fogait ösizevégva, zsugoriságtól r tzkető kézzel nyujtá azt a koldusnak, erős ha&gaio mattal mondván: »Nesze! . . egyen meg a jóféle fészkes . . . !« Már az meg pláne vérig sért, ha eszeaibe jut, kogy a m.uapábau Mikulyi komának (kiti-k, m-llesleg legyen mondva, olyan nyaka gombji van, mint agy dobi uörö^ dinnye, ugy, hojy azagény nyak már pstí i >nált, sőt néhányszor nyílt lázadásban tört ki a uotoriui kápat ellen, mit Makutyi komám csak ugy tudott elfojtani, hogy egy másfél méter hossza selyemkendővel, mint nyakr«vslóval körülzárolta s nagy pressióval bár, de valahogy, siaerült neki a nyákot az alattvalói hűségre cap^citálni, (rászorítani) a kerítés fölött kibámulé, mísodfilre várakozó fakó csikaját imigy tiszteiéin meg: »Jó estét, Makutyi komám! egy darabban van-e még a komámasszony?! Mire óh egek! a csikó elnyeritette magát. Hát bizoiy, gondosin tekintget ilyenkor az ember magü körül, vajjoa nem volt-e valaki ezen furcsa párbeszédnek fül és szemtanúja. . . Csekély vigasz az, ennyi kellemetlenséggel szembeni hegy a kö^el-látó, ha mindjárt Rókának hívják is. korántsem lehet oly nagy róka, mint a hibátlan "zernü, nevezzék bár őt Jámbornak, mert kevésbbé képes ravasz szélvágásokra, hamiskás pislantásokra. A kokettirozás, fixirozás nem kenyere és igy az erkölcsneiuesitő egyletnek született tagja. KártyakíSzben »pakli* t nem csinál; a más kártyájaba nem néz, túlságos bibiczkedésért le nem hurrogatják, a játszó asztaltól el nem kergetik 9tb. Ekorra Galyrágó longissimája már fenékre égett; a legutolsó szippantással félbe szakadt a váltakozó gondolat menet is, a hosszuszárult letéve a makrissimát keresték szemei, melyet meglelvén, ugyan képzelik e, hogy mit tett?! Hát újólag rágyújtott. Kálmas. Méhészeti ABC. Irta: Baudá? Miklós. (Folytatás.) Kifogni az anyát óvatosan, két szárnyánál fogva kell, torát vagy potrohit fogva könnyen megsérthetnék : de ha az anyát egyszer kézzel érintettük szoktató (kalitka) nélkül többé a méhek közzé ne bocsássuk; mert saáz közül egy fog életben maradni, minthogy a kezünkről njta maradt idegen szag miatt saját népe ie megöli. Kifogni valamely Gsomóbóí legkönnyebben úgy lehet, hogy az üres kasb'in levő méheket annak fenekére lökkéntjük, az által, hogy a kas két ellenkező oldalára tenyerünkkel egy időben ráttünk, vagy az egészet földhöz ütjük. E'-ikor bele tekiotünk a várjuk, mig az oldalon fölfelé tóduló aép, anyját a csúeshan, legalól magára hagyja, a mikor hirtelen elfoghatjuk. (I. Anyát mézeltsté* . . . Miiraj készítés . . . Egyesitnni kell.) Kihányják a fissitáit ha az megromlott, vagy tzomjuság miatt annak tejforma nedvét ki kellett szivuok. Ilyen esetben mindenkor felforralt vízzel vegyitett, tiszta minőségű mézzel étetünk s a haj megszűnik. A vegyitéli arány, egyrész viz, egy rész méz. Literenként azonban eczetesadés ellen e folyadékba egy késhegynyi szalictil savat kell keverni. (1. Fiasitásukat.) Költés rothaddinak neveztetik azon veszélyes állapot, midőn a sejtekben levő fiasitások, a levegőből avagy romlott tápszerekből kapott alsóbb rendű vagy hasadó gombák (baktériumok) romboló hatása következében elhalnak. Ezekben büzöi gáz fejlődik, mely a sejtek fedelét középen, akol lagvékonyabb kilöki s az egész méhlak levegőjét megmérgezi, kiállhatatlan szaguvá teszi. Ezután az álozák nyúlós péppé alakulva, végre beszáradnak; de a vasaély auyagát porrá zúzva is megtartják. Ismertető jelei e betegségnek : 1. a kaptárból kiömlő büz, 2. a sajt fídelok közepén levő parányi lyuk, 3. a népesBég gyors apadása, i. a sejtekben levő reihadék, 5. romlott költés között itt-ott aeháuy ép költet. Megkülönböztötendő ezen ragályos nyavalyától a költés senyv, mely nem terjed, ezt ügy kaphatják a méhek, ha az idő hűvösebbre váltaker öszszébb húzódván, takaratlanul hagyják a fiasitást: de ezek közt egy sem marad épen s csak addig terjed, ameddig a fiik meghűltek. Tavasszal szokott történni. A ragályos költés - rothadásban stanvedő család jókor reggel, mielőtt egy méh is kijött volna, bezáratik lakába, s ezzel miuden ipitmónyestől együtt kammvá égettetik. Inkább egy kaptár veszszeu el, mint az egéiz méh-állomány; mart ezen betegség oly ragályos, oly veszélyes ée rendkívül gyorsan terjedi, mint a kolera. Gyógyszere egészeu biztos csak az volua, ha minden baktériumot meg lehstne égetni. Előleges óvintézkedések ellene: 1. tiszta ivó víznek tartása a méhes közelében, 2. a méhlak és méhes tisztán ttrtása, gyenge családok kiküszöbölése, 3. élettelen fiúsításnak, minők a lefejezett herék, azonnal kihányása, 4. hitelt érdemlő kézből vett, egészséges tápanyag használata, végre 5 ha a baj már beütött, a szenvedő család mtgágatése, hogy abból egy méh se maradjon, mely más törr.ahöz bejutva, annak végpusztulását okozná. Kühnt Ferenci első magyar kereskedelmi méhtelepe, mindennemű és nevű, a méhészet körébe tartozó anyaggal letesült az 1836 ik évben. Ezen czégníl tehát minden méhészeti eszköz megreudelhető (nála teljéi árjegyzék iugyen kapható), kezdve bármely kaptártól, az utolsó keretszegig. Mézet és viaszkot vásárol él elad miuden mér téaban, tiszteiuégai áron, Budapesten, I. kerület, Attilauteza 161. sz. a. L. Lehányják a fiasitíst (l. Kihánjják . . . Fiaiitásukat.) Ltitéditeni csupíu a rabló méheket sr.okta az okos és ügyes méhész, mit úgy végez, hogy a méhiket kassal együtt vasrostába borítja, alá 15—30 cm. mélységű gödröt ás, hogy esetleg lángra lobbanó kanócztól a méhek meg ue ígjenek, sőt hogy biztosabbau járjon el, még egy virágcserepet is borithat a gödörbe tett • mar meggyújtott kanóezra s csak azután teszi reá rostával együtt a leszéditeudő méheket. E<y-kít perez alatt a méhek zúgása egészeu megcsendesül, alig lesi hallható. Azt aionban nem szabad bevárni, hogy a zúgás teljseen megszűnjék, htneui a bágyadt: d) még egyt il-egyig mozgó méheket tneet gyorsan egy tiszta kopübe öntve állandó helyére kell tenni. Ott a röplyuk 10—16 perezig sodrony szövettel legyen elzárva, hogy az ébredéskor kitódulni szokott méhek, mig röpképessé leszuek, visszatartassanak. Az igy leszéditeit s újra felébredi rabló méhek örökre elfeledtek hova tartoztak a lAszédilét előtt; tehát ezután mindig az ébredés helyére hordanak: de előbbi életrevalóságukat kilálukig megtartják. (1. Rabló méheket . . . Bódító anyagul.) Limonádé nem czukorral, hanem mézzel készítendő úgy, hogy egy vizes pohárba facsart félezitrosa lékez egy kávéskanilnyi méxet adva. a pohár tele (intetik vízzel. E'. a leghasnuosabb és kellemesebb hfliitÓ. Liszttel étetni kora tsvaszszal azért kell, hogy a kaptárban, szűken vagy tan éppen uem is levő himpor péiolva legyen addig, mig a természetben virágok fonják azt nyújtani. Mig virág nioos, addig a lisztre nagy szűkéé gük van méh^inknek; mert fi ikat ilyenkor ebből ál mézből készített pépp 1 étetik, mit ha nem kaphatuak, szaporodoiok nem lehet. Sokau sok ellen vetést teltek már a liszttel való étetésre: de sokkal tébh azoknak száma, kik csattanós érvekkel igazolták, én magam is évekfolyamau szeriett tapasstalásból mondhatom, hogy lisittel étetni szükségéé és hasznos. Én szitált, nyers rozslisztet jó bőven vegyitek törött paprikával, ugy adom egy üres kaptárban a néheknek. Hogy pedig reá találjanak, előbb agy darab lépes mézet szoktam méhesem előtt végig hurczolni, mig ezt kezeimben egészen ellepik, most méhestől egy&tt óvatosan oda tesiem a liszt mellé, mikor aztán a méi elfogyott, hozzá fognak a liszt felszedéséhez. Lisztet mindennap annyit s eddig adok, amennyit elhordsnak, mig osak végkép ott nem hagyják. Minthogy a méhek, saját lakukba adóit linthes nyúlni nem szoktak, nem ta merészelnek ; mert a szedés közben fölvert lisztpor bepiszkolná 8 megerjeszthetné ösrzet kéizletöket, tehát egy más kasba, a méhestől kissé távol kell a lisztet elhelyeznüuk. Saját lakukban csak p*p alakban fogadják el kedvet kis jóttágaink a lisztet. Ennélfogva három súlyrétz forró mézhez egy súlyrésa szitált rozslitztet keverünk s eayhőtrt hűtve adjuk be. M. „Magyar méh" a czime a » Magyar méhészek egyesülete* nevü 1889-ik év elején Budapesten szervezett egylet közlönyének, mely közlöuy eddig a »Délinagyarországi méhész egylet* sajátja volt. Miuthogy azenban ezen egylet és az »Országos méhészeti egyesület* ügyintézői között el nem enyésztethető konfliktus ütött ki, a méhészek e két tábora mint akart — egygyé lenni, nem tudott; a délmasyarországi méhészek vezérférfiai a fővárosban telepedtek le s az Országos méhészeti egyesülettel versenyző egyletet állítottak fel, megtartván eddigi köz lönyöket. Marczipán = mézes kenyér, (lásd Mézes kenyér.) Május és a kövatkixő hó első fele a méz-idéuy koronája Ekkorra már rajnak kell lennie, hogy czélunknak megfelelhessen az. (I. Etetés által . . .) Márcziusban, mihelyt 8—10° meleg van, ki kell tisztítani a méhlakokat, a penészes, romlott lépeket is eltávolítani múlhatatlan kötelesség : de az előkészítő (spaculativ) étetéinek még nincs ideje. Mihelyt a tisztulási kirepülós megtörtént, a réplyukak azonnal megszűkitendők, mert a rabló méhek már ellátogathatnak. Minden családot jól szemügyre kell venni s a melyiknél kevés méz volna, azt lépte vagy pedig pergetett V

3-»d részben felforralt vizzei vegyitett mézzel kell étetni. Lisztet is tegyünk ki, mig virágok ninosenek, virágpor gyunánt ezt nemcs'tk elhordják, hanem meg ie köszöuik méheink, hogy pedig reá találjanak sgyszer s mindenkorra néhány csepp mézet is csepegtethetni mellé. Hogy a más méhe el n« hordja lisztünket, aiért szoktuk ezt valamely üres kaptárba helyezni el, avagy köpüvel borítani le. (I. Liszttel étetui . . .) E hónip utolján virágzanak már a bar»czk, mandula, nyárfa, fűzfa, égerfa, hóvirág, korpavirág (gupsifilla) ith. ezeken a méhek sok behordani valót laláluak. Megakadályozni a rajzást lehet és kell. (1. Rajzást meg . , .) Méhészeti irodalom Magyarhazánkban : (I. Méhészeti Lapok 1889 évi folyam 1—2 szám 40. lap) mint legrégibb mü a Rákóczyak méhészének, Horty Miklósnak »Tractatus de epibus* ozimü munkája ismeretes 1636 hót, magyar fordításban kiadta ezt Kene6tey Kálmán és Dr. Rodiczky Jenő 1866. 2. >Auí>liai méheskert.* Melyet kiadott angliai nyelven Gedde Jáuos és helyben hagyott a londonbeli királyi tudóstársaság az 1721-ik esztendőben. Most pedig német nyelvből tekintetes nemet Szathmiry Király György T. N. Borsodvármegye törvónyszékéuek egyik tagja. Magyar nyelvre fordított I-ső kiadás 1759, Il-ik kiadát 1763 Eger, III ik kiadás 1781. 3 »Erdélyi méhecske* irta Pálfy Lőrinez I. kiadás 1762, Il-ik kiadás 1767 Kolozavártt, Ill-ik kiadás 1785 ugyanott. E/. volt az első önálló magyar méhészeti mü. 4. »Méhész könyv* megjelent Nagy Euyeden 1763 névtelenül, ugyanazért csak aenyedí méhészlönyv* név alatt ismeretes. 6. Erdélyi mékeskert. Versben irta Vesmás Márton Kolozsvártt 1774-beu. 6. Uj inéhétz, kérdésekben és feleletekben irta Hunderl* György, galgóczi plébános 1775, 1795, 1806 és 1810 években, ki is adta Pozsonyban. (Folytatjuk.)