Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-31 / 13. szám

,N Y í R V I D É M." Folytatása, a II. mellékletnek. Mir verma schou segn ; Natyon uehéz lenni a magvar nyelvednek, de majd megprobálui magadnak . . . Egy hétttil ezelőtt rokonaim látogatására indultam B.-be. Nem voltam ott 20 esztendeje már. Sok minden megváltozott utolsó ottlétem óta. A lakások •/< része ismeretlen volt előttem. Egyik délután a »polgári egylet* olvasótermében voltam. Mellettem egy tisztes óreg ur ült, kit mintha már valaha láttam volna. Nagy buzga lommal böngészte a napilapokat, a megbotráugozás nyilván látható jeleivel arczkifejezésében. Kérdém, ki az ? Irsai, az uradalom kertésze. Vagyonos és igen derék magyar ember, pedig ezelőtt .... Iricseknek hitták. Ugy-e? Kiáltám meglepetve. Es meglepetésemre okom volt, mert az az őszinte arez, a Kossu h szakái, kifent bajusz, magyaros viselkedés legkevésbé se jut tathatja az embert arra a gondolatra hogy ennek még tán az apja is nem igen tud Hunniáról többet, miut hogy itt gyomruknak nem való töltött káposzta terem. Az öreg úr megismert. Örvend, hogy viszont lát, egyszersmind meghitt a délután nála tartandó értekezetre, hol a 25 § tárgyában népgyűlés rendezése fölött lesz majd szó, mert úgymond, ezt a mi édes anyanyelvünket nem enged.ük megkisebbíteni. Istenem istenem, milyen hatalmas ereje van ennek a földnek; ennek az édes hazai földnek. — Budapesti Hirlap. (Szerkesztők és laplulajdonosok: Csukássi József ég Ríkosi Jenő) A »BLidapesti Hirlap* a lefolyt hetek politikai viharaiban, küzdelmeiben jobban bebizonyította, miut valaha, hogy merészen lobogtatott zászlaján ez az egyetlen jelszó áll: magyarságj! Lángoló szózatai, melyeket napról napra kibocsátott, élénk viszhangot keltettek az országban, s fokozták a »Budapesti Hirlap* népszerűségét; elterjedettségét pedig eddig páratlan fokra emelték. A »Budapesti Hírlap* máris olvasói közt találja az ország legiválóbb intelligenciáját, mely megértette, hogy e lapban a magyar nemzeti politika nyer legpregnánsabb kifesezést. A »Budapesti Hirlap* sikerének egyéb tényezői a régiek maradnak: a kitűnően szervezett szerkesztőség, s a közönségnek gyors és hü kizzolgálása, tekintet nélkül a költségekre. Minden fontosabb bel-vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kivül saját külöu tudósító értesít közvetlenül; a távirati izolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk, nem történeik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a >Budipesti Hirlap* arról rögtén ne adjon hü. és kimeritó tudótitást. A »Budapesti Hirlap* politikai czikkeit Kass Ivor báró, Rákossi Jenő, Grünvald B^la, Balogh Pál irják más kiváló hazai pulicistákkal, hiven a lap független, magyar, pártérdekeket nem, csak nemzeti érdekeket ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű öszeköttetések alapján a legmegbizhatóbb forrásokból származnak. Az ország gyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkeszti s az ülés külsőségeit vidám csevegésekben tárgyalja. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bír a lap. Európa összes metropolisaiban, Londotól Konstantinápolyig saját tudósítók vanak, a kik ugy az ott történő eseményeket, mint az elektromos drótou oda futí híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb eseméüy felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A >Budapesti Hírlap* e célokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő organüraa a sajtónak. A »Budapesti Hírlap* Tárczarosata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mÍLdizt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. — Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalvány nyal eszközölhetők, e cím alatt: A »Budapesti Hirlap* kiadó hivatalának IV. kerület, kalap-utcza 1G. szám. — Hahaha! Szép . . . derék. . . . Gratulálunk 1 — No hát igen! de mit kaczagtok ugy? Csinos kis szakálkája van ám annak, meg bajuszkáj* is. Fogadjunk, hogy még Róza is igazat ad nekem. No, ne bizonyítsd mindjárt szép piros véreddel, elhiszem ugy is! Szegény tű nem arravaló, hogy az ember az ujját szurkálja vele. — U^yau ne szurkáld már az ártatlan kis Rózát, inkább Péterké. . . . — Ahá, Péter, megint csak Péter ! Hol is hagytam ? Igen, igen ... azt a szép párnát néztem a kirakatban, tudjátok, a mit a mi kis Rózánk csinált s a mit a polgármesternő, a mi kedves nénikénk tétetett oda, hogy lássa a világ a mi ügyességünket. De tudunk aztán mi sokat. . . . — Fecsegni! — Jaj, a kisasszony ! Alászolgája, drága kisaszGsarnok. Róza. Hova futsz, hova tűnsz drága ifjúságom ? . . . A tavasz meghozza az első virágot, — ifjú kor meghozza az első szerelmet. Mért kell a virágnak őszszel elhervadni? mért a szerelemnek hamar kialudni? Ne szakítsátok le a szép kis virágot, ne törjétek össze az első szerelmet. Tiszta mind a kettő, drága mind a kettő, — azt széppé, ezt szentté tette a teremtő! Schasem kívánok szebb zenét hallgatni, mint a minőt különböző kézi munkával foglalkozó ártatlan leánykák közt élvezhet az ember, persze inkognitóban. A varrégépak rhytmikus zakatoláaa, a finom kezecskék végtelen gyors mozgása, jókedvű beszéd, pajzán mosoly, dévaj csintalankodás mindig más és más irányra hangolja kedélyünket 8 az összhatás eredménye az, hogy nem szívesen távozunk onnan, hanem elhallgatnók itélet napjáig. Fölkerestem én is, ott maradtam én is! Épen Elza vitte a szót. — Képzeljétek csak, leányok, a mint nagy sietve jövök az intézetbe, hogy már végre valahára befejezzem báli belépőmet, tudjátok azt a sárga szegélyűt azokkal a csingi-liogi csimbókokkal . . . hova is tudtátok tenni ? No ne komédiázzatok, adjátok ide, látjátok mennyire sietek . . . Istenem, mindennap kikapok a mamától, hogy oly soká bibelődöm vele ... de szép is lesz ám ! . . . — Az utczáról kezdtél beszélni, — szakítja félbe türelmetlenül Jolánka, egy fekete szemű, telt idomú kis barna, ki már félig-meddig hosszú ruhát visel s igy bizonyos tekintélye van a többiek fölött. No nézzétek, majd el is felejtettem, pedig kíváncsiak vagytok, ugy-e? De mikor annyi sok dolga van az embernek. . . . Már megiut kotorászott valaki a klöpli-párnámon. . . . Nini, a párnáról jut eszembe tudjátok ki ? Péter úrfi. . . . szony! És egyszerre csönd lesz mindenütt. Ezalatt kérem azt kell érteni, hogy a szavak nem ejtetnek ki oly hangosan, hogy a harmadik utczán is meglehessen érteni, mert különben a különböző muukák, szerszámok kikeresése, kérdezgetés. járkálás, susogás, diskurálás valamivel kisebb kiadásban csak ismétlése annak a kellemes zsibongásuak, a mit én oly nagyon szeretek, s a mit más közönséges emberek fülük betakarásával szoktak félreért hetetlen módon megkritizálni. Csupa elevenség mindenütt, a kép maga a megtestesített vidám hangulat, melyet csak jobban kiemel a tanitó-kisasszony erőltetett komolysága. De mikor a reud ugy hozza magával, hogy neki muszáj ilyennek lennie. . . . Róza egy sarokban ül, csöndesen, mint mindig, s csipkét ver. Oly figyelemmel dolgozik, mintha lelkét akarná bele önteni a laikuiok előtt össze-vissza kuszáknak látszó szálakba, melyekből idővel szép menyasszonykendő lesz megszületendő. Ritkán emeli töl még gyermeteg fejecskéjét, melyről a képzelhető legszebb madounaarcz tugárzik feléd s ha rád néz azokkal a mély sötét-kék szemeivel, melyek mintegy naiv csodálkozással tapadnak reád: ugy érzed, mintha zsibbadnának tagjaid s megrezzensz, mint a nyárfa-levél. Róza szép, g\öuyörü, a nélkül, hogy tudna valamit róla. E', teszi elragadóvá, ez adja neki azt a kellemes, lebiliucselő bájt, melyet más hölgyek oly hiába keresnek a kereskedésekben, patikában. Egy kis kanári kezd énekelni a kalitkában. A többiek alig veszik észre: Róza figyel reá. Hallgatja a nótát, a kedves esicsergést, mely annyi érzéssel szól a kis madárnak zengő ajakáról. S nézi-nézi hosszan a kinos vergődést, melylyel a madárka szabadulni kiván bezárt börtönéből. Lelkében gondolatok támadnak, a miket nem ért meg, szellem-szárnyak magasabb, derültebb világba vezetik, a mit nem ismer, ajkai szavakat rebegnek, a mik indokolatlanok. Oly zavarosnak, csodálatosnak tüuik fel előtte minden, mintha józan eizecskéjét akarná elrabolni tői". Keresi köztük az összefüggést és nem tudja föltalálni, kereti a valót, de nem tudja külön választani. Pillanatra fölmerül benne az elhatározás, hogy nem törődik ez érthetetlen képekkel, gondolatokkal s csak azon veszi magát észre, hogy nincs ereje hozzá, vágyik utánuk. Ez a homályos sejtelem oly angyali mosolyt varázsol picziny ajkaira s ez az ösztönszerű vergődés oly piruló rózsákot hint szép fehér arcára ! Ki az? mi az? Ne kivánd még tudni, te kedves kis gyermek, hisz addig vagy boldog, a mig azt nem tudod, — nem tudod, csak érzed! . . . Kezei csak járnak, gyorsan végzik a gépies munkát, mig merengő lelke messze-messze szálldos. Gyöngéd napernyő érintés zavarja meg ábrándozását. — Hát te nem jösz velünk? Itt van már az ideje, még el találod rontani a szemeidat is, meg a munkádat is. — És Péterke? — hallatszik három eperajkról egyszerre. — Igen, igen. . . . Hát ő is nézte a kirakatot. . . . Tagy tán engem nézett! . . . Tudom is én. Hiszen mi ugy is jól ismerjük egymást. Sokat bolondoztunk együtt a kedves tánczórákon, valamikor, régen. Mikor itt bevégezte az iskolát, elment messze-messze s éu hirt se hallottam róla. Most visszajött. Alig pár napja van itt. Maga mondta. A kirakatnál bizonyosan azért állott meg a há

fam mögött, hogy ... no, hát hogy . . . újrakezdjük. A leányok Rózára néztek, kinek arczán egy iczi-piczi gyöngycsepp siklott végig. — Én aztán elindultam. Azt hittem, elkísér. Képzeljétek, vissza is néztem . . . kétszer i», — és ő csak ott maradt, és nézte h párnát ... a szamár! . . . A leányok megint Rózára néztek, kinek erczán pillanatnyi végtelenül jóleső mosoly futott végig. A leányok megtudták a mit tudni akartak; Róza még most se tudja, a mit tudnia még nem jó. * * * Ne szakítsátok le az első virágot, ne tépjétek össze az elbő szerelmet. Tiszta mind a kettő, drága mind a kettő, — azt széppé, ezt szentté tette a teremtő! Hova futsz, hova tűnsz drága ifjúságom? . . . Barna. GABONA-CSARNOK. Buza Rozs Árpi Zab Nyíregyháza, 1889. gabona-csarnokuál bejegyzett árak. 100 kiló 100 6.50 5.10 4 85 3.30 4.60 100 100 KukoriczalOO K. repcze 100 > —.— Paszuly 100 » —.— Szesz literenként 50y

2 Piaczi árak 6.70 5.20 5 20 5 40 4.65 Borsó Lencse Mund-liszt Zsen>lye-liszt Buza liszt Barna k.-liszt kiló 49 —.24 — 24 —.17 —.16 —.13 —.12 márczius 30-án. Burgonya 100 kiló 2.— Marba hús 1 » —.40 Borjú hús 1 » —.40 Sertés hús 1 » —.40 Juh hús 1 > ---32 Háj 1 » Diszoó-zsir 1 » —.72 Szalonna 1 » —.60 Faggyú (nyers) 1 » —.20 Zöldség 1 csomó —.00 Paprika 1 kiló —.80 Írós vaj 1 liter —.60 Eczet 1 » —.10 Széna 100 kiló 2.85 Szalma (tak.) 100 » 1.15 Bikfa 1 köbmtr. 3.28 Tölgyfa 1 » 2.74 Nyilt-tér. Bolt bérbe adás. Fábry Károlynénak a bel-piaczon levő emeletes háza alatt a legnagyobb bolt kiadó. — Értekezhetni a tulajdonosnővel ugyanazon háznál az udvarban. (49_4_

4 mMwmeT' minden vallásfelekezet számára a közelgő húsvéti ünnepek alkalmára nagy választékban, kiváló jutányos árak mellett kaphatók (40-10-7) TARCZALI DEZSŐ KÖmmESKEDÉSÉBEH Nyíregyházán, n.-debreczeni-utcza, Pavlovits-ház. Legelőnyösebben ismert Bikszádi ógvényes, konyhasós savanyú-víz friss töltésben kapható (84—?—S) Fest Lászlónál Nyíregyházán nagy-debreczeni és n.-kállói-utcza sarkán. Kerti vetemény és virágmagvak elsőrendű erfurti magtelepekból, gazdasági magvak, kiállitási fűmag keverők friss minőségben kaphatók HOFFMAISIItf ADOLF kereskedésében. A már megjelent magárjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve küldetik. Lóhere vetőmag

1. A Kótaj-Telek csúr-bodzási bérgazdaságban kilüuö minőségű, aranka-mentes lóher vetőmag métermázsánként hatvan forintjáral eladó. Kótaj, 1889. márczius 14. (83—s—3j Hajós testvóvek. K. 1365 - Árlejtési hirdetmény. 1889. Nyíregyháza város képviselőtestülete egy uj vágóhídnak a felépítését elrendelvén, ezen munkák biztosítása czéljából folyó évi áprilhó 18 án délelőtti 11 órájára a városháza tanácstermébe szó és Írásbeli versenytárgyalást hirdet. Az előméret s költségelőiráuyzatilag megállaptott költségek 35787 frt 84 krt tesznek ki. Felhivatnak vállalkozni kívánók, hogy 5% bánatpénzzel ellátva a mondott időben és helyen jelentkezzenek; mert később beadott utóajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Bővebb értesítés a polgármesteri és városmérnöki hivatalban nyerhető, valamint a szóban forgó munkálatra vonatkozó tervek s iratok is ott megtekinthetők. Kelt Nyíregyházán, 1889. márczius 28-án. Krasznay Gábor, Májerszky Béla, polgármester. főjegyző. Eladó ház. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. A nagy-kállói-utczából nyiló nádor-utcza elején fekvő Í266. számú ház (4 szoba, 1 előszoba, konyha, kamra) tágas udvarral és istállóval szabad kézből jutányos áron eladó. Feltételek ugyanott (108—7—1) megtudhatók.