Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

,,IN Y f K VI 1> f' Tt." Csillag esik, gyász kél, bánat reng a trónon, Mely mint a forgó szél véletlenül támadt. S miDt gyorsan kifejtő, komor, sötét felhő Borul a nemzetre aggodalom, bánat. Hogy panaszoljuk el jó Atyánk te neked A megdöbbentő gyászt, mely szivünket nyomja ? Melytol nagy királyunk sz

;ve összerendült, Melytől nép milliók estenek mély gondba ! Hogy mutassuk neked azl a szivet, amely Nemesen láncolt fel minden jóra, szépre És most mint egy virág, az élet fájáról Hirtelen lehullva, hirtelen letépve. Szülei jó szivek I az anya szerelme Áradozott felé gyöagéd melegével, Hű nő kebelére hajthatá fejét le, Játszhatott ártatlan, kedves gyermekéve'. Királyi fény, pompa, élvezet maraszta 1 ... Csillogó trón, jogar és korona hivta, Ringaták magasztos, fennkölt szenv -délyek, Tudomány, művészet küzd-komokját vívta Népek milliói környezők szeretve, Forró, igaz vágygyal, lelkesült reménynyel, Szerette hű népét, érző nemes szive, Egy igaz honfiuak lángoló tűiével. Mind e drága szent kincs nem biri lekötni, Mint hattyu elsirta azt az utolsó dalt, Trón, korona, nő, hon hasztalan esengett, Elfordult mind ettől... elfordult és meghalt. Te tudod jó Atyánk ! Mindeneket látó, Felettünk virrasztó, mi emészté ott bent ? Most már nyugalom van a megtépett szivben, Zijtalan nyugalom, ftjó, néma, mély csend. Mély titku koporsót takard be, takard be, Béke, engesztelés könnyű fuy»lával, Takard be, takard be, szülék keservével, Takard be a népek nehéz bánatával 1 ... Népek Nagy Istenei Te örökké élő! Népek sorsát őrző ! Vigasznak forrása 1 A trón és a haza pat kzó köoyeit Végtelen kegyelmed oh lássa meg! Lássa ! ... Adj vigaszt a honnak s királyi családnak! Megrendült lelkünknek légy pajzsa, mindene 1 Binat hogyha tép, zúz, vész ha üldöi minket ! Ne hagy el beunünket népek nagy Istene ! Ameu. Ezután egy szép gyász-beszéd következett, melynek bevégzése után még egy rövid ima és ének fejezte be a gyász-istenitiszteletet. — Közös értekezlet. A nyírvíz-szabályozó társulat, a felső szabolcsi tiszai ármenteEÍtő társulat és a karászgjulahízi belvizek levezetésére alakult társulatok közt, a Lónyai csatom i fentartása, az ártér határvonalak meghatározása, s a karászgyulaházi társulatnak a njírví'. szabályozó társulat kebelébe való beolvasztása kérdésében, a nevezett társu!ato< küldöttei értekezletet tartottak mult hó 28-dikán a nyíníztársulat hivatalos helyiségeiben. Az értekezleten gróf Török József felső szabolci társulati és Meczner Gyula nyírvíztársulati kormánybiztosok elnö kőitek. Jelen voltak : a felső-szabolcsi társulat részéről: Hrabovszky Rudolf, Elek Emil, Harsányi Menyhért, Székely Benedek, Fráter Sándor, Batta Ignácz, Bleuer Mór, Nozdroviczky György és Kázmér, Gonda B ilázs. Orosz Sindor, Suszter Ferencz 's Almásy István társ. igazg.-főmérnök. A nyirvizszabályozó társulat részéről: báró Pod naniczky Géza, Z iltáu János, Pscherer József Njiri János, Giál Eiek, Jár.ny Márton, Geucsy Albert, Kállay Lipót, Szesztay Károly, Geucsy Béla dr. Meskó László, Sztárek Ferenc, Mikecí Miklós, Jarmy OJön társulati igazgató, S..>-szich Lajos társulati lőmérnök és Kálnay Zoltán társulati szakaszmérnök; továbbá Kelő Mór királyi mérnök, mint miniszteri megbízott. A jegyzőkönyv vezetésére a felső szabolci társulat részéről Harsányi Menyhért, H nyirviztársulat részéről Kálnay Zoltán kéretvén föl, első sorban tárgyalás alá bocsáttatott a Lónyay csatormának, ennpk baiparti töltéseivel együtt, további fentartáf és kezelés végett bizonyos rekompenzáció mellett a nyirvizszabályozó társulat által való átvitele kérdése. Az értekezlet hosszabb eszmecsere után, az 1879. évi szeptember 16 dikáu kell egyességnek érintetleu fentarlásával, a kérdésnek a napi reudről való levételét határozta el. A karász-gyulaházi belvizek levezetésére alakult társulatnak a ny irviztársulatba való olvasztásának Ügyében az értekezlet arra a megállapodásra jutott, hogy az elnökség által közös elhatározás szerint kitűzendő határidőben Kisvárdán ujabb közös értekezlet hivassék össze. Az ártér határvonalának meghatározása kérdésében elvileg mindkét részről el lett fogadva, hogy jövőre,a két társulat ártere között a határvonalat a Lóuy aycsatorna [képezze. Az ezen halárvonal mindkét oldalán létező árter?knek ez alkalommal lesndő kicserélése azonban, a felső szabolcsi társulat részéről el nem fogadtatott, s az ideig elhalasztatott, mig a most feldolgozás alatt levő műszaki ártér fejlesztés eredménye j igerősen megállapítva lesz. A nyirviz-társulat részéről már a jelenlegi status quo alapján süi'gettetett az árterek kiegyenlítése, mivol a felső-szabolcsi tár ulat azon jogot, hogy az árterületét a nyírvíz-társulat rovására bármikor fejlesztheti, sem törvényesnek, sem móltányosnak el nem ösmeri. Miután a felmerült ellentétek kiegyenlíthetők nem voltak, a kérdés letárgyaltnak jelentetett ki. A vitában Zoltán János, báró Podmaniczky Géza, Hrabowszky Rudolf, Pscherer József, Gaál Elek, Fráter Sándor, Harsányi Menyhért, • az elnöklő kormánybiztosok vetiek részt. — Meghívás Szabolcsmegye gazdaközönségéhez. A »Felső tiszavidóki gazdasági egylete választmánya elhatározta hogy a megyei ga? daközönsfget egy általános gazdai értekezletre hívja meg, a melyen uiegbeszéltetn^k azon eljárás, ámelyet megyénk gazdái mint kötelezőt életbe léptetnének az aratóknak edandó pálinka illeték ügyében. Midőn erről az érdeklődő gazda kö/.önséget általánosan értestjük, kérjük, hogy az általunk folyó évi márczius hó 13 án délelőtt 10 !/Í órakor Nyíregyházán a megyeházánál tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1889. évi máro'.ius 2 án. Nyiri János, a gazdasági egylet alelnöke. — Miniszteri elismerés. A m. kir. földmivelé3-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a virmegye alispánja utján a következő elismerő iratot küldte Bencs László Nyíregyháza városi tanácsos és Harsányi Menyhért kisvárdai ügyvéd és földbirtokoshoz : Felhívom a vármegye közöuségót, hogy kisvárdai lakos Harsányi Menyhért földbirtokosnak ós Nyíregyházán lakó Beucs László városi tanácsosnak azon példás tevékenységért, melyet az országos lótenyésztés emelese érdekében a lótenyésztő közönségnek ezen ügy iránt felvilágitása és buzdítása által kifejtettek, nyilváuitsa legmelegebb elismerésemet és köszönetemet. Budapesten. 1888. deczember 18-án, a miniszter megbízásából : Kozma miniszteri tanácsos. — Az ártézi kút, melyet két esztendő óta furnal; immár a r. kath. templom előtti térségen, nem valami sok reménységgel biztatja városuukuak jő ivó víz után szomjúhozó lakóit. Az általános hiedelem szerint, uagyon kevés kilátás van a sikerre, 8 ha a közvélemény csalódnék is e tekintetben, mégis e közhiedelemnek megerősítéséül szolgál az a körülmény, hogy a vállalat mostani vezetője azzal a kérelemmel járult a városi tanác-hoz, miszerint a munkát egyelőre lélbehangyni engedje. E kérelem megokolása szerint ugyanis abban a mélységben, ahol most nálunk a kú forrás folytattatik, a munka igen lassan halad előre. Gőzerő alkalmazására van tehát szükség, bogy a rnuuka gyorsabban nnnjeu, de erre a gőzerőre várni kell, mig a debrec.eni ártézi kőt megszületik ; mert o.t bábáskodik most az a gép, mely gőze által fejlesztett erejével fúrja az ártézi kutat. A városi képviselet, ahota a tanác a vállalkozónak ezt az előterjesztését bejelenté, jóváhagyta, hogy az ártézi kút fúrását fébeezakitsák addig, mig Debreczeuből a gőzgépet ideszállitani lehetséges lesz. — A közvágóhíd fölépítését a mult hó 26 dikán tartott ülésében ehatározta a városi képvisele*. A közvágóhíd az előirányzat szerint 35,000 forintba fog kerülni, s azon a helyen építtetik, thol a mostani — ugyan e czélra szolgáló, nyomorúságos deszkabódék állanak. — A Piricse községében a mult hé 10 dikén községi jótékony czélra megtartott batyu-bál eredménye a következő volt: Rendes bevétel 27 frt; felü fizettek: Liptay Károly 10 frt, K&tz L^oua 2 frt, Veísz Mór 1 forint, Borcsik Gyula 2 frt, Jóba Elek 50 krajczár, Kis Sándor 50 kr, Torma Sandorué 50 kr, Rácz Joiáu 50 krajcár, Kovács Ferencz 50 kr, Négyesi Gyula 50 kr, Ricz Miklós 50 kr, Meskó Gyula 50 kr, Gottlieb Samu .3 Irt, Reizmann József 50 kr, Mándi Bertalan 1 frt. Összes felülfizetés 23 frt 50 kr, a kettő együtt 50 frt 50 kr, kisdás 49 frt 50 kr, tiszta jövedelemnek maradt 1 frt. — A városi gőz- és kád-fürdő folyó 1889-dik év márczius hó 11, 12 és 18-kán az az hétfőn, kedden é« szerdán szünetelni fog. — Felhívjuk olvasó közönségünk figyelmét a hirdetési rovatunkban található Pivnyik András jónevü kocsigyártó közleményére. hogy a magyar földön most már rövid lesz a létele. Azokban az időkben szükséges volt a fiskus czélzatait mindenféle demokratikus színezetű formaságokba burkolni. Manap ennek a szüksége nem forog feun. Tudjuk, hogy államiságunk fentartása érdekében súlyos, nagyon súlyos terheket kell viselnünk, miért is itt volna már az ideje annak, hogy fiktív vallományok beadására kény tel enítve ne legyünk. KNyilt kérelem. A nyíregyházai felekezet nélküli népnevelési egyesület kebelében felállított úgynevezett »Fillér-egylet«, — mely a szegény tanulókat segélyező egyesület, már a mult hetekben kezdé meg tényleges működését oly módon, hogy több gyülekezeti pontou fillér perselyeket helyezett el a szegény és árva tanköteles gyermekek felsegélyezésa CZíljából. Perselyeink kifüggesztése alkalmából azonban sajnosan tapasztaltatott, hogy sokan fiatal egyletünk nemes czéljai lelől tájékozva nincsenuek, s a kifüggesztot perselyek rövidített feliratából, — ámbár eléggé szabatos feliratuak, — állítólag sokan nem értik meg fillér-egyletünk humánus czélját. Ez okból azt hiszem, kötelességet teljesítek akkor, a midőn a czél érdőkéből, az utóbbiak kedvéért, addig is, mig talán terjedelmesebben fog tárgyaltatni a nagy közönség előtt az ügy, ide iktatom egyesületünk alapszabályaiból a következendőket: »Az egylet czélja a népnevelésről ugy gondoskodni, hogy szegéuység miatt egyetlen tanköteles gyermek sem maradjon iskoláztatás nélkül: figyelemmel kisérni s az illttékes hatóságnál kérelmezni, hogy a tantermek a törvény kívánalmainak megfeleljenek s teljes felszereléssel bírjanak; kérelmezni, hogy a törvény követelte 6 osztály lehetőleg minden iskolában meglegyen; minden törvényes eszközt felhasználni arra, hogy a tanítók állásukhoz mért díjazásban részesüljenek; feladata az erkölcsi és szellemi műveltséget, tökéletesedést előmozdítani 8 a tarsadalom minden osztályában a népnevelés mint a közművelődés leghathatósabb rugója iránt az érdeklődést felkölteni; figyelni arra, hogy a városi elöljárók a népnevelési törvény rendeleteinek pontosan megfeleljenek.* Világos tehát, hogy az egyesület kebelében felállított » Fillér-egylet* parselyeit azon emberbaráti czélból függesztette ki, hogy az akként, de még más módokon is összegyűlt fillérekből, felekezeti különbség nélkül beigazolt szegénysorsu és árva tanköteleseket könyvekkel és ruhával lássa el. E végből bizalommal fordulok a m. t. áldozatra kész közönséghez, hogy ezen humánus intézményt melegen felkarolni kegyeskedjék. lluzsa Eulre, filléregycsületi felügyelő. ÚJDONSÁGOK. A trónörökös emlékezete. A felső-szabolcsi evang. ref. egyházmegye összes egyházaiban Rudolf trónörökös emlékezetének volt szentelve a mult hó 26-ika. Gyász-istenitiszteletet tartottak e napon az egyházmegye összes egyházaiban, s mint levelezőink több helyről értesítenek, a közönség tömeges részvétével adott kifejezést annak a reszvétnek és fájdalomnak, melyet a trónörökös tragikus halála fölött az egész ország érez. ' A helybeli evang. ref. templomban nagy résztvevő közönség jelenlétében ment végbe a gyász-istenitisztelet. A vármegye, törvényszék, város, a különböző állami hivatalok tisztviselői, a főgimnáziumi tanári kar, a tanitói kar s a külöuböző magán intézetek és testületek, s nagy közönség vett részt az isteni tiszteleten. Ntiszt. Lukács Ödön ev. ref. esperes úr a következő szép imával kezdte meg a gyász-istenitiszteletet: Búba borult szivvel, tépó fájdalommal Borulunk elődbe népek nagy Istene 1 ... Remegve sóhajtuuk, szót alig lel ajkunk! Rettegtet bennünket az időknek jele ! És, hogy bebizonyítsa, felvett egy asztalkendőt, amelyly«l erősen dörzsölte a villát s amelyen a villa az ő végtelen meglepetésére fekete nyomokat hagyott maga után. Egy pillanatig elképedve, merően nézte, azután hirtelen összegyűrte s kutató tekintet vetve rám, az ananász dinnyék természetéről kezdett beszélni, de bizonyos idegességgel és nem sokáig, mert bocsánatot kérve tőlem, egy perozre a konyhára nézett ki, a honnan az ajtó nyílásain keresztül zavaros beszéd hallatszott be, amelyből csak annyit vehettem ki, hogy valakit vigyeu el az ördög villástól, meg vendégestől együtt. — Pompásan rendben van minden — szólt a czim bora mikor visszatért, azonnal ebédelünk. És csakugyan mihamar az asztalon volt a leves. 0 jóétvágyat kiváut nekem, én jóétvágyat kívántam neki és hozzá fogtunk, mihamar tisztába jővén, hogy a leves sótalan. — El is feledtem mondani — szólt ő, — hogy én inkább sótalanul mint sóson szeretem a levest, kérlek, ne zsenirozd magad ós sózd meg. Kívánságához képest cselekedtem, s ugy vettem észre, mintha többször tekintett volna a sótartó felé, daczára annak, hogy imádja a sótalan levest. A marbabúst a gazdasszony komor arczczal tette az asstalra, miközben haragos tekintetet vetett felém, bizonyéra a villa és az asztalkendő miatt. — Nem ád tiszta tányért? kérdezte tőle a czimbora, rámutatva a paradicsom levestől nedves tányérra. — Meglehet azt abból is enni — válaszolt mogorván és kiment, kissé tulerősen téve be maga után az ajtót. A czimbora savanyu arezot vágott, de aztán tettetett jókedvüséggel mondta: — Ez az igazi otthonosság és háziasság. Egy tányérból enni paradicsomos levest és torma mártásos marhahúst, ím idom a tormás paradicsomot, mert pikáns ize van. Meg kell azonban vallanom, hogy noha én is hasonló állítást kocz áztattam meg, a pikáns izü mártás legnagyobb része megmuridt a hússal egyetemben, a mely kissé keményes volt, noha — mint a czimbora elhirtelenkedve megjeg,ezte — már az előző napon kezdeiét vette puhára főzése. A táuyérokat és evőes'.közeket a p szlonka váltotta fel, a ki piszkosabb volt, mint éppen kellett volna, de a kinek ezen állapotára a czimbora 8zt jegyezte meg, hogy ő ki nem állhatja a kimosd»tott és felcicomázott kiszolgáló személyzetet, mely rendszerint nem emeli az otthoniasság jellegét. Hosszú időköz után a pecsenye is az asztalra került, egy magában árván, minden kompót nélkül. A mi azoubau nagyobb baj volt, keuyér nélkül is. Házigazdám mihamar észrevette, hogy mi után nézegetek és idegesen csengetett. — Kenyeret — szólt a belepő gazdasszonyhoz. A gazdasszony pár pillauatig bámészkodott, azután pedig össze csapta a kezeit, kijelentve, hogy kenyeret elfelejtett vásárolni. Apró, de kissé éles szóváltás után a pesztonka elrohant, hogy kenyeret kerítsen; miután a czimbora idegessé vált s a pesztonka távolmaradása hoszszasnak tünt fel, a gazdasszonyt is keuyér után küldte, sőt, mert a gazdasszony nem tért gyorsan vissza, maga is elrohant. Egyedül maradván, először is az jutott eszembe, hogy a pecsenye elhűl. És hogy ez ne történjék, szípen felemeltem a tálat,|a konyhába vittem, ahol a tűzhelyen helyeztem el, miközben szétn

4zve, több apró dolgot vettem észre, a mik étvágyam nem igen voltak hivatva felcsigázni. Az elhelyezés után szépsn visszatértem, az asztal mellé ültem és visszagondoltam rendes vendéglőmre, a melyet nem régen távol láttam állani az otthon kellemes melegétől. Az eltávozottak közül először a czimbora érkezett vissza tíz sóspereczczel és sóskiflivel, jelelve először, hogy a vasárnap miatt az üzletek, pékmühelyek zárva lévén, egy utczai árusnál tette bevásárlását; kiemelte azután még a háztartás kedélyességót, a mi fokozza az étvágyat s a mely folytonosan az ujaág ingerével bír. Másodszor a pasztonka jött meg, a ki egész csomó száraz zsemlét hozott; és csak azután került elő gazdasszony, a ki rozskenyérre tett szert egy szomszédos ismerőséuél. A pecsenye megint az asztalra került, ismét árván. Házigazdám megint valami hiányt vett észre, mert izgatottan csengetett és a tekintetben iutézett kérdést a belépő gazda6szonyhoz. hogy az általa ez alkalommal vásárolt kompót miért nem adatott fel? Megint rövid szóváltás ment végbe. A czimbora azon sötét gyanújának adott kifejezést, hogy ezt az a valaki már azért sem tehette, mert kompót nem volt s talán nem is lesz a háznál. Az ellen oldalról erre az jegyeztetett meg, hogy valaki fogja be a száját, szemtelen hazugságai tárának ajtaját, mire válaszul azon tanács tétetett, hogy az olyan ur, a kinek nincs kompótja s a ki zsugoriskodik, ne hívjon ebédre éhenkórásiokat és különösen ne támadja meg egy mindenütt köztiszteletet kivívott nő beenületét. Talán tovább is folyt volna az étvágy csigázó vita, ha a cimborának eszébe nem jut, hogy a vásárolt kompótos üveg a felöltője zsebében van. És ezzel a rend ismét helyre állott s az ebéd, amely arra volt hivatva, hogy megkedveltesse velem a háztartást, az otthont, késő délután több inter mezzó által tarkázva ért véget, mindkettőnk leplezetlen igaz örömére. Murai Károly.