Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 51-ik számához. tett másként. Először is két egyformán kifogástalan tisztviselőről volt szó, akik közül az egyik, t. i. Augyalossy, hogy úgy mondjuk intra domiuium volt Szóval nem volt semmi ok arra, hogy arra támaszkodva a főispán — AZ ügy előzményeinél fogva — dessavouálni legyen kénytelen elődjét. Ezt azonnal miudeuki belátta. A dolog külömben nem maradt annyiban. Angyalossy é» Vidovich, kit a választások későbbi rendjén kisvárdai főszolgabírónak választottak mag, kölcsönös megállapodással leköszöntek tisztségükről s kicserélve állásukat, Augyalossy átvette a kisváidai főszolgabiróságot, Vidovich pedig, mint első aljegyző, megmaradt a közpoutban. Egy kellemetlen ügy nyert & dolog ilyen kifejlésével helyes megoldást. Teljesedett a vármegye közönségéuek akarata, melyet e kérdés első fölmerüléséuél volt főispánunk érvényesülni uem engedett ; másrészt pedig Augyalossy Pál, aki pedig akkor nem a maga jószántából, hanem rábeszélésre és nagy nehezen vállalkozott a kellemetlen szerepre s ezért mégis sokak részéről erős megitéltetésben részesült, igazán gavalléros eljárása által maga iránt mindenkit kiengesztelt, s Kisvárdára jutva főszolgabirának: azok közé került, akikőt igazán szeretik. Tudósításunk következő: Kállay András főispán megjelenvén a zsúfolásig telt közgyűlési teremben s ott zajos éljeuzéssel fogadtatván, megnyitotta a tisztújító közgyűlést, s a gyűlés tartamára jegyzőül dr. Meskó László biz. tagot, t. ügyészül pedig Ferencey Emil vármegyei tiszteletbeli főügyészt helyettesítő, kik is helyeiket nyomban elfoglalván Miklós László főjegyző, mint alispán helyettes, bejelenté a vármegye tisztikarának a törvényes működési tartam lejárta folytán szükségessé vált lemondását, s ugy a maga, mint tiszttársai nevében hálás köszönetet mondván a törvényhatósági bizottság bizalma ós támogatásáért, a törvényhatóság pecsétjét, miut az alispáui állás jelvényét, a főispán kezeibe átadván, azt a bizottság rendelkezésére bocsátá. Kállay András főispán átvévén a vármegye pecsétjét, a tisztikar lemoudását a közgyűlés nevében tudomásul vettnek és elfogadottnak jelenté ki, fentartásával mindazon jogok és kötelezettlégeknek, melyek a visszalépő vármegyei tisztikar által az újból választandó, részben az általa kinevezendő tisztviselői kar működésének tényleges megkezdéséig gyakorlaudók és teljesitendők. A lemondott tisztikarról igeu szép szavakkal emlékezett meg a főispán ur, s a közgyűlés is egyhaugu helyesléssel fogadta a főispán ur ama kijelentését, hogy e tisztikar a vármegye közönségének elismerésére és hálájára teljeseu méltó, s jegyzőkönyvileg fejezte ki ez elismerést ós hálál a tisztikar és volt alispánuuk Zoltán János irányában. Kál'.ay András főispán fölhívta ezután a közgyűlést az általános tisztújítás tényleges végrehajtására, a tisztviselői állások betöltésénél a munkaképességet, szorgalmat ós szolgálati időt jelölve meg azon kellékekül, miket a pá'yázóktól megkívánni s náluk méltányolni kell, mert a közakarattal kívánt jó közigazgatás csak igy lesz megvalósítható, kéri a vármegye közönségét, hogy szavazatának elhatározásánál e szempontok legyenek irányadók. Tudatta továbbá a főispán ur, hogy a kijelölő választmányba a közgyűlés által már megválasztott 3 taghoz gróf Pongrácz Jenőt, Hrabovszky Rudolfot és B dnár Istvánt hivta meg. Az ekként, megalakult kijelölő választmáuy teljes részrehajlatlansággal és szigoiu lelkiismeretességgel vette bírálat alá a beadott pályázati kérvényeket, egyedül a közérdek tekintetét tartván szem előtt eljárásában. Ezután kezdetét vette a választás. Kállay András főispán jelenti, hogy az alispáni állásra a kandidáló bizottság Miklós László főjegyzőt Dühödt semlyéni olák kurta-nemesek valósággal megostromolták a házat s elvakítva ittas szenvedélyektől, földig rombolták az ablak falaknt és az igy támadt résen bebu.a, tükröké*, aongorit, asztalokat ízzé porrá törtek, szóval h három utczai szobábau mindent öisze zúztak s ezreket érő ezüsttárgyakat elraboltak. Ezalatt pedig a uagy kortes táborazudvuron izgatottan, a végletekig csigázva tűrte a ny&kába hulló záport. Vezéreik elkerülendők a biztos gyilkoláet, váltig csititották, s nem eugedték kirohanni megtáunadóikr Mind hasztalan! L h >t-e a fékevesztett folyónak gátot vetni, hi zugva-bőgve kél ki medréből; lehet-e a hólaviuát megállit.*ni őrületesen sebes futásában, mikor sziklaormokat tör le s dóut a mMységbe? Hiába, hiáb*. Egy iszonyú roppsnás, eget r*zk dtató kétségbeesett ordítás s mint mikor nyáron hirtelen jig eső kerekedik s tompon zúgva veri, paskolja a ssáraí földöt: ugy ömlött, uuy zuhogott az ólinos-bot erdő a meglepett ellen hátán. Néhány pillanat és tiszta tolt a tér, c»ak kínos nyösxörgés vagy elhaló sóhaj rezegt"té meg a telült levegőt. Huszonhárom oláh hullája feküdt a vértől ázo'.t löldöu némán, oseudesen 1 És ime! A vérittas tömegből feltápászkodik egy ragyás, ripacsos hét szilvafás s rscsrgő hangon, kidülett sxeuit kkel kiáltjr. : » Atyámfiai 1 Ha te ütöd az én zsidómat, én is a tiedet: Itt a Gergely hvza? NJ maradjou czomszéd továbbra!* Isionyu »viváU zug fel • szavakra. Görcsösen ragadják meg az ólmos botot: »rajta 1 rajta! hajraU És most követkeíik egy a magyar népet fenségesen jeiKmző jelenet. Egy fiatal vezér: földesi Farkas Imre kivont karddsl, lángban égő szemekkel áll az ablak elé s dörgő hangou hsrsoaja: »Ciak az oláh dülja fel a védtelent, a magyar nemes nem rabolt még soha !< A ház meg volt mentve, egyetlen kavics se repült Le a nyitott ablakon. Miodesek a dolgok pedig történtek vala a választást megelőző napon, julius 12 én; igy tehát a tulajdonképeui restauráció még hátra van ! jelölte ki. A sokszorosan fölhaugzó ós többször megujuló ,éljen Miklós László" felkiáltások lecseudesülése után a főispán kijelenté, hogy Miklós László a vármegye alispánjává egyhangúlag megválaszta'ott. (Hosszas éljenzés.) Az uj a,ispán szép beszédben köszönte meg a személy e iránt nyilvánuló osztatlan bizalmat s kérve a vármegye közönségének további támogatását, Ígéretet tett, hogy e uagyértékü támogatással, tehetségeivel, szorgalmával és munkaszeretetének egész lelkesültségével fogja & vármegye javát munkálni és nein ccak becsületessé, de jóvá is teuui a közigazgatást. A főjegyző, főügyész ós árvaszéki elnöki állások is egyhangú választással töltettek be. Főjegyzőül Mikecz János orsz. képviselő, főügyészül Szikszay Pál mostani főügyész, s árvaszéki elnökül Bégányi Ferencz árvaszéki elnök választattak meg. Mikecz János ós Szikszay Pál szép beszédben köszönték meg a vármegye közönségének bizalmát. Az első aljegyyői állás betöltésénél előfordult érdekes jelenet részleteiről, e tudósitásuuk bevezető czikkében szólunk bővebben. A további választások csaknem kivétel nélkül egyhangúlag történtek. A másod aljegyzői állásra megválasztalott Mikecz Dezső a tiszai járás szolgabirája; alügyészül Fejér Imre eddigi alügyész, árvaszéki üluökökül Péchy Gyula, Okolicsányi Géza, Böszörményi Kornél, árvaszéki jegyzőül Nóvák Gyula, mindannyian a régiek. A főpóuztárnoki állásra Meg j ery Gábor szintén egyhangúlag választatott meg. Ezutáu a főszolgabírói állások betöltésére került a sor. A választások itt is mind egyhangú felkiáltással történtek. Megválasztattak : a dadai alsó járásba Dobos Imre, a dadai felső járásba Jármy Jenő, a bogdányi járásba Krasznay Péter. A kisvárdai járás főszoigabirájául, az első aljegyzői választásnál lemaradt Vidovich László választatott meg. Komoróczy Aladár eddigi főszolgabírót a kandidáló bizottság nem is jelölte, Vidovich egyhangúlag választatott ineg, ugy szintén Erdőhegyi Barna a tiszai, Vay István a nyirbáthori és ifj. Z Itán István a nagy-kállói járás főszolgabirájául. E választások után Kállay András főispán a közgyűlést félórai időtartamra felfüggesztette. A szünet leteltével a fóispáu megjelenvén a gyűlés teremben, jelenté a közgyűlésnek, hogy Angyalossy Pál megválasztott első aljegyző ós Vidovich László a kisvárdai járás megválasztott főszolgabirája ez állásaikról leköszöntek. Ezek szerint ez állások újból való betöltése válván szükségessé, a kandidáló bizottság az első aljegyzői állásra Vidovich Lászlót, a kisváidai főszolgabírói állásra pedig Anygalossy Pált jelölte ki, akik is ez állásokra egyhangúlag választattak meg. Ezután a szolgabírói állások kerültek sorra. Előbb azonbau Kállay András főispán tudatta, hogy a törvény szerint & szolgabirák beosztásának joga őt illetvén, ez állások nem járások szeriut foguak betöltetni. Ehhez képest az első számú szolgabírói állásra Vay Géza egyhangúlag választatott meg. Jelölve voltak még Koczok József és Olchváry Pál. A második szolgabírói állásra Kömmerling József, Sipos Béla és Koczok József jelöltek közül közfelkiáltással Kömmerling János, a harmadik szolgabírói állásra szintén közfelkiáltással, Koczok József és dr. Leövey Elek jelöltsége mellett Elek Béla, a negyedik szolgabírói állásra jelöltettek Somlyódy János, Sipos Béla és Koczok József; megválasztatott egyhangúlag Somlyódy János. Az ötödik száau szolgabírói állásra jelöltek, t. i. Leövey Miklós, Olchváry Pál ós Sipos Béla közül Lövey Miklós, a hatodik szolgabírói állásra egyhangúlag Sipos Endre. A hetedik szolgabírói állásnál szavazás törtónt, melynek eredménye szerint Olchváry Pál 93, Lövey Elek .71, Sipos Béla 35 szavazatot kapott. E szerint szolgabiróvá Olchváry Pál választatott meg. Másnap még alig pirkadt, az ör^g nap szekere csendesen ball igott felfelé görbe pályáján, meg egy pír elkésett kakas szégyenkezve kukorékol egyet egyet, midőn hirtelen dobok pörgégo, klariuét sira^a, zúgó népmoraj rianaá fel Na/y-Kálló szunyadozó polgárait. Ha ugyan egy is taiálko-o't széles e városbau, a ki rég fel nem kelt volua a nagy nap tiszteletére. A megyeház Mé igyekezik a timeg: órii-»i »éljen Patay, Kállay c kiáltás reszketteti meg a levegőt s a kálvinista templom mindkét oldala melletti szűk utczából miut megzavart hangyaboly, úgy ömlik az ezernyi nép. Elöl egy délezjg szőke itju lobogtatja a zászlót, melynek selymes rojtjait magasan himbálgatja a reggeli szellő, kevélyeu lépd 'gM és büszkén kacint hátra a tegnapi nap hősére Farkasra, kit vállaikon emuive vitt két nemes atyafi. A kőrülbelől 4000 lőuyi csapit mélóságteljes lassúsággal kauyarodik s a megy«ház előtti ter déli részét szálja meg; a bejárat szabadon marad. Hasonló pompivil éritesett meg nem sokára a katholiku-i templom felől az ellenpárt; félanyiau se voltak miut a Pataysták. Kissebbségőket látva, zavarogni kezd tek: előbb C«ak egy-egy csipős megjegyzés rspült innen is onnan is, majd meg egy kődarab, tört tégla, IOSSZ csupor. A vezérek lohasztani akarták a harczi tüiet, kivont kardjaikkal szoriták hítrább-háirább a folyton egymás felé közeledő tulbuzgó párthíveket. Hasztalan erőlködés! Mert a uiint egy borof csupor véletlenül úgy talált fejbe egy szálas alföldi legényt, hogy arczút elbontá a vér, megszülemlett a »c*sus belli« s elementárris erővel tört ki a visszafojtott düh ós izgalom. Mint mikor a széltől korbácsolt tó hullámai összecsapAdaak, úgy routott a két tábor egymásra. Enet rázó ordítás, ezer meg ezer bot tompa kopogás.i. Egy szempillantás, s az alföldiek és nyíriek botja szétszórta az összes tlleutábort, elfutott at mind egy lábig, csak a tehetetlen 40—50 sebesült — köztük néhány halott — maradt a véres harezmezőn! De azért a főispán. gr. Teleky József még is kiirta a »vox« ot s pár óra alatt ki lőn víva a PatayKállay párt fényes győzelme. A választások ezzel befejeztetvén, az uj tisztikar tagjai a közgyűlés sziue előtt letették az esküt. Ez ünnepies aktus után Kállay András főispán meleg szavakkal üdvözölte az újonnan megválasztott tisztikart A tisztújító közgyűlés elején e megye régi tisztviselői karának megszavazott elismerés — úgymond — téuynyó vált, mert a régi tisztikar számos oszlopa fogja támogatni az ujat, szép, de nehéz feladatában. Tényuyé vált az a felfogás és óhaj is, hogy e megye közönsége a választási jog gyakorlatában indokolatlan áramlatoknak alávetve nincs, s nem termő talaja a uepotisztikus vagy más magán érdekeknek. Büszke lehet a megválasztott tisztikar, hogy oly varmegye szolgálatában fog állani, mely az érdem elismerése iránt kellő érzékkel bír. A vármegye közönsége elvárja az uj tisztikartól, hogy hivatalos kötelességeit hiveu, buzgón ós teljes odaadással teljesiteudi. Elvárja azt ő is, t. i a főispán, mint a végrehajtó hatalom képviselője. Óhajtja, hogy a megválasztott alispán a törvényhatóságnak neki átadott pecsétjót, miut e vármegye jelképét, őrizze híven s használja méltóan. Ezzel a közgyűlést Kállay András fóispáu berekesztette. Főispánunk a newyorki szabolcsiakhoz! Vármegyénk főispánja székfoglalója alkalmából a newyorki szabolcsiak által üdvözöltetvén, a következő válaszában felelt az üdvözlő iratra. Nem vélünk indiskrécziót elkövetni, ha az érdekes választ itt reprodukáljuk. A válasz ekként hangzik: Mélyen tisztelt Elnök ur! Vettem Elnök urnák és a newyorki szabolcsiak bizottságának üdvözletét; engedje meg Elnök ur, hogy ezen, magyar hazafiakhoz illő, meleg hangon tartott s engem érdemem felett megtisztelő iratra válaszoljak, s engedje meg elnök ur, hogy Önhöz — régi ismerősömhöz — a hozzánk illő őszinteség hangján szólljak. Hát nekem — Elnök ur — ha őszintén kell szól lanom, ugy soraimat szemrehányással kell kezdenem; szemrehányással azért, hogv Önök Szabolcsiak testben lélekben magyarok mindannyian (pedig mint tudom, számosan vannak) hasznos és tevékeny tagjai a társadalomnak, elhagyják ős megyéjüket, elhagyj'ák szegény hazájukat, kinek szegénysége épen a munkás kezek csekély számában nyilvánul, elhagyják hazájukat az újjászületés első éveiben, a szabad eszmék renaissauce korában; akkor midőu az ujabb intézményeknek támogatókra, a szabad eszméknek méltó képviselőkre lenne szüksége! És ha áll a költő szava — pedig annak állni kell — hogy: „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned-hallnod kell", ugy az Önök távozását e hazából — szemben a nyomorult felföldi kivándorlókkal — kétszeresen kell sajnálnom, hisz Önök mindannyian a Magyar alföld szülöttei, azon áldott vidékké, hol a megélhetés és boldogulás alapfeltételeit és eszközeit miudeuki megtalálhatja. De hiszen reméllem én és remélli Szabolcsvármegye — se remény euyhiti távozásuk feletti fájdalmunkat — hogy távozásuk uem lesz tartós, még kevésbé állandó, s hogy mielőbb bő tapasztalatokkal gazdagítva, örömtől dagadó kebellel térnek vissza e hazába, honnan — tudom — könnyeket hullatva távoztanak. Hozzám intézett üdvözlő levelükben szíves megelégedésüknek adnak kifejezést a new yorki szabolcsiak első hivatalos fellépésem felett s helyeslik azt, hogy székfoglaló beszédemben az egyenlőség korszerű eszméjét emiitettem meg. Igazán mondom, hogy — habár ezeu Önök által nyilváuitott elösmerés reám nézve csak hízelgő és megtisztelő — elszomorító azon tapasztalat, hogy a szabad eszmék, a jog, a társadalmi és vallásegyenlőségi eszmék hirdetői manapság is még feltűnést keltenek; feltűnő ez épúgy, mint mikor a jó erkölcsöket: a becsületességet, a hazaszeretetet a ritka érdemek közzé sorolják, mintha mindez nem kötelessége lenue a társadalom minden tagjának! Hát bizony »ilyen egyhangút restauráoiók voltak hajdanában danában >az hírős és hírnevese tekintetes Szabolcsvármegyében. Legalább akadt egy kis iukvirálni való a nagyságos királyi fiskusnak; mit csinált volua szegény külöuben ! Bezzeg más világ van manapság, (az igaz, hogy jobb) a mint én megfigyeltem az urnák ez 1889 ik esztendejében ! Outás (az az pardon! öntés) lordul elő, csak hogy aem vér folyik, hanem jóféle bor avagy legilibb is árpáié, puffoguak, de nem a botuk, hau'im a pezsgős üvegek. Nagyszabású összeükö :és, kérem, az is látható — egy robogó kocsi felfordított egy szamaras taligát s a mester gyerek kezéről lelnrzsolódott még a bőr is. Da azért tréfa ide tréfa oda, mégis csak jobb világ van ma mint volt régen, Bent, a zöld asztalnál nagy komolyan tanácskoznak a megye urai. Egy dörgő éljen s egy uj alispánnal több van a világon, ismét egy másik s a főszolgabíró ur már kellemesebben érzi magát miut tegnap este. Csüpa »egyhangúság!< Da azért van ebben a dologban egy nagy tanúság. S ez az, hogy van megyénknek egy olyan áldott főispánja, ki alkotmányos érzékével, finom tapintatával » sokfelé ágazó igéuyeket oiy tapintatosan egyezteté ö«sze vezérelvével: legyenek jó hivatalnokok, hogy beigtatásakor adott szavát beváltnak tekinthetjük. Igy iörtéut aztán, hOj?y a jslölt urak csak ugy mellekesen kaptak egy egy » vivaU-ot s a legelleuzékibb megyében magesett az a szinte hih'tetlen dolog, hogy egyre harsogott:» éljen a főispán!c É< ez az elismerés, uiely többet ér egy hivatalos ordónál, bizony ki van érdemelve. Mivel fejezhetném be tehát én is méltóbban e halváuy elmefutaUást, miut megyénk egyöntetű óhajával : éljen a föi»páu és a derék tisztikar!! Most pedig tisztelt olvasók! álmodozzuuk régi féuyröl, szebb j ivóről, uj restaurációról!. . . Mezössy Béla.