Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

nyelvtant egyáltaljában nem tudják, ami különben természetes következménye azon körülménynek, hogy a tanító a magyar nyelvet rosszul beszéli. 5 A vizsga alatt kikérdezett Czigle János iskolás gyermekről kitűnt, hogy oláhul egy szót sem tud, valamint szülei sem, de a vallás tantárgyait, az imádságokat románul kell tanulnia, valamint a köszöntést is e nyelven teszi. 6. A tanitó feleletre vonatván a tapasztalt románositásért, őszintén bevallotta, hogy ő erre a lelkésztől, mint iskolaszéki elnöktől nyeri az utasítást. Kelt mint fent. Ifj. Szúnyoghy Bertalan. Bogáti Pscherer József. Yelkey Pál, Ifj- Zoltáu István, kir. tanfelügyelő. főszolgabíró. * * * E jegyzőkönyvek bőséges alapul szolgáltak a közigazgatási bizottságnak ama határozat meghozatalára, mely szerint a közokt. ügyi miniszter fölirattal fog fölkéretni arra, hogy: 1 Az emiitett községek közveszélyes gr. kath. lelkészei és tanitói állásuktól elmozdittassanak, illetőleg, hogy a miniszter ez irányban az illetékes egyházi főhatóságánál a szükséges lépéseket tegye meg; 2. hogy e három község gr. kath. iskolái tanitási nyelvéül a magyar nyelv mondassék ki; 3. s ha, a mi nem várható, a közbelépés eredményre nem vezetne, az emiitett iskolák hatóságilag bezárassanak. A mi kereskedőink. E becses lapok legutóbbi számának élén — tehát ott, a hol a sajtó közérdekű és társadalmi fontosabb dolgokat szokott megvitatni — a fenti ciim alatt egy czikk jelent meg, a mely minden hézagosaága és felületessége mellett is megérdemli a vele való bővebb foglalkozást. Első sorban is köszönetet mondok ezen beoes lapok igen tisztelt szerkesztőjének azért, hogy ezen kereskedőinket érdeklő kérdést lapja első helyén közölte, a melylyel azt commentálta, miszeriut nálunk a kereskedelem előmozdítására oly égető szükség van, hogy ennek érdekében elmondott minden szó oly értékkel bir, a melylyel a sajtónak ép úgy kell foglalkoznia, mint bármely más közérdekű kérdéssel. Azt hiszem a t. névtelen Cíikkező úr ia elismeri, hogy ezen általa oly felületesen papírra vetett kérdés megoldása ép oly közérdekű aolualis jelleggel bir, akár a most küszöbön álló megyei tisztujitás kérdése; sőt itt nálunk, a mi vármegyénkben, talán épen nagyobb nyomatékkal is bir mint amaz, mert földmivelő nép vagyunk, adás és vevésből áll a foglalkozásunk s igy nagyon is nagy lényeggel bir az ipari és kereskedelmi kérdések fejtegetése. Ezt azouban olyféla vádakkal reformálni miut azt a t. czikkező úr tette — lehetetlen és helytelen. Mindarról, a miről a t. czikkező úr beszél, hogy kik nyitnék üzleteket s az illetők jelleme mily fokou áll és hogy teszik tönkre insolid versenyükkel a solid kereskedőt, arról én még 1887-ben egy másik helyi lapban egy szintén ilyen irányú czikkra elmondtam nézeteimet bővebben. Elmondtam akkor, hogy ezen visszás állapotokon csak egy kereskedelmi testület létesítése és annak erélyes munkálkodása segíthet. Azóta már másféleképen alakultak a viszonyok, azóta már megalakult a kereskedelmi testület is ós ajáoloin a t. névtelen czikkező urnák, hogy ne sajnálja a faradságot és olvassa at ezen testület alapszabályait s ott megtalálja a választ czikkére ezeu egy pár szóban: »a társu at czélja, a társulati tagok közös, valamint a város és vármegye keresk delmi és rokontermészetű érdekeit előmozditaui*. Meltáu üdvözölhetjük kereskedőink ezen közös kijelentését, mert hisz alapszabályaik egyúttal követendő programmjuc s valljuk be őszintén, hogy ezen testülettől sokat váruuk; de uem oly rohamosan mint azt t. czikkező Űr kép eli. Én nem féltem, hogy nem jó kezekben van letéve a testület vezetése, mert hál' Istennek kereskedőink részese. Elsven szócsöve Bessenyeinek: legyetek igat honfiak mint Pontyi, de ne legyetek tanulatlanok, mint Pontyi. 0 képviseli a törzsgyökeres magyarságot a társaságnak többi idegen vonásokkal saturált tagjaival szemben. Védője a régi jó szokásoknak ós erkölcsöknek melyek kel szépen el tudtak élni ősapáink hosszabb ideig, miut mi ós kérlelhetetlen gunyolója, ostorozója mindannak a mi idegen, a mi a »uaódi*-hoz tartozik. Mikor az idegen nyelv használata ellen tör ki (kivéve a latint, mely tán inkább volt itthon nálunk, legalább bizonyos körökben, mint a magyar), vagy az idegen viseletet teszi nevetségessé, vagy a ferde nevelés ellen emel szót: mindig szemünk előtt áll a magyar nemzetiséget féltő iró és hazafi, ki tréfát, gúnyt, panaszt és fájdalmas kifakadást egyaránt felhasznál, hogy megértsék és okuljauuk azon, amit mondaui akar. Ez Pontyi jellemének egyik oldala : igazi szittyavér s talán nem járok rossz uton, ha éppm ebből fejtem ki másik tulajdonságát, illetőleg jallc-mvouását, mely persze túlzott mint minden, a mi tendantiosus: az őszinteséget, mely túlhajtott állapotában egész a naiv ságig s az egyenességet, mely nála egész a gorombaságig fajul. E tekintetben Pontyi valóságos apja M)kány Berczinek, de dioséretére legyen mondva több becsületés szeméremérzettel miut emez. Sitt m gut Bessenyei szól hozzánk: nézzétek atyámfiii, milyen derék, jóravaló ember volna ez a „Pontyi bácsi", ha egy kusé tinulabb es csiszoltabb, szóval műveltebb volni! Ni restelkedjetek azért tanulni is egy keveset. . íme az elemek, melyekből Pontyi született, ki mellett csak staffage gyanánt tűnik fel a többi szereplő, mintha csak azért volnának, hogy legyen kinek elmondani az elmoüdókat. Mert bármennyire csókolni való teremtés is Angyelika, mikor azt kivánja, hogy az egész világ szerette, bármily ügyessn is van rajzolva a Lidás „N Y Í R V I D E II

" — tekintélyesebb jobbjai állán ik az élén, a kikuek fötörekvésük : a magyar kereskedelemnek jó lrrnevet és tekintélyt kivivni. Nem higyhaton szó nélkül a t. névtelen czikkező úrnak a magyar üzleti nyelv általános behozatalára nézve tett megjegyzéseit sem. Itt védeni kötelességem a helybeli fiatal kereskedőket általában, s ez a része a czikknek az, a mely nagyon is francziás felületességgel és nagy tájékozatlansággal van megirv;\, s bátran elmondhatom itt, hogy azt a csikket C3ak laikus írhatta, s nem oly egyén a ki a kereik-ddmi t^ren csak kis jártassággal is bir. Ha nem csalódom 1886-ban alakult meg városunkban a kereskedő ifjak egylete, a melynek két éven keresztül voltam tisztviselője, s hogy ezeu idő alatt csak magyar társalgást hallottam, csak magyar felolvasások tartattak, s c^ak magyar könyvök olvastattak és rendeltettek a könyvtár részére, azt kész vagyok a t. czikkező urnák a legmesszebb terjedő bizonyítékokkal is kimutatni. Fői sem tehető tehát, hogy az ilyen ifjú, a ki folytonosan magyarosodásról hallott magyarul beszélni, a magyarosodásról hallott magyarul értekezni és ugyan erről olvasott is mindig magyarul, hogy az ilyennek ha üíletet nyit eszébe jutna fiókjaira német viguetteket ragasztani, üzleti könyveit németül vezetni és azt mondani, hogy a magyar kereskedelmi ügynyelv hiányában kénytelen németül vezetni a könyveket. Ha ez az állítása a t. czikkező uruak való ós nem frázis, akkor bízvást megtehette volna, ho^y ennek a díszpéldány kereskedőnek a nevét is oda Írhatta volna czikkébe, a jövő uemzedék elrettentő példájául. És a midőn a „fiatal kereskedőről" a t. czikkező ur ama súlyos vád ;t irta, ezzel megbántotta a kereskedő ifjak egyesületét, a mely már négy év óta teljesiti nemes és fontos feladatát a magyarosodás érdekében. Visszás állapodnak mondja a t czikkező úr azt, hogy azok a kereskedők, a kik családi tűzhelyüknél magyarok, kik társalgási körükbe iparkodnak átültetni a magyar nyelvet, m igyar szellemet, magyar műveltséget, ugyanazokuak kereskedelmi élete mégis német marad. — Hát t. czikkező úr ez visszás fogalmu állítás, raurt ez a kereskedő, a ki mint ön is elősorolj i összes tulajdonait — magyar, az kereskedelmi éltében sem lehet más s ha németül levelez, bizonuyal megérthstőfé kívánja magát tenni oly kereskedővel szembeu, a kivel összeköttetésben áll s nem bírja uyíl.ün'tat. S ha akad is elvélve olyan kereskedő, a ki könyveit még németül veziti — legyen meggyőződve ezikkozó ur, hogy ueji uzért te>zi, mintha nem akarná elismerni egy magyar kereskedelem létezését, de évtizedek előtt németül bevezetett köuyvei meg nem teltek be, 8 ezt azért csak el nem dobhatja. Legyen ön meggyőződva, hogy kereskedelmünk — a mely pír évtized előtt még miuden tekintetben német volt — óriási léptekkel haladt a magyarosodás terén s ez nagy vívmány ; azért kérem ne akarjon ön mindent oly rohamosan, hiszen Ró ua sem épült egy nap alatt. Én bizo u a kereskedő ifjak egylete nemes törekvésében s bízom a kereskedelmi testület által uemrég megnyitott ahófoku kereskedelmi iskola működésében és megfagyok győződve, hogy már a most utánunk kővetkező geueráczió me* a C >áky fele ism .rt rsudelet daczára is minden tekiutetbsu magyar lesz. Bicsásson meg & t. ismeretlen czikkező úr, ha véleményemet minden fentartás nélkül elmondtam, de ezrei a kijelentéssel az ügynek tartoztam, csupán ezt tisztázni volt czéiom s nem vitát provokálni. T. I). ÚJDONSÁGOK. — Érdekes jelenet. Nem könnyű dolog volt és hosszú volt a procedúrája, mig a magyar ember hozzá szokott ahhoz a gondolathoz, hogy adót fizetni hazafiúi kötelesség. Hogy ez miért volt igy hajdan, tudjuk jól mindnyájan. A pénzügyi közegek tapintatosságától, méltányos és igazságos elbánásától függ, hogy ezek a megjavult viszonyok állandósuljanak. Épen azért szükségesnek tartjuk reprodukálni azt a jelenetet, — nem fűzve hozzá semmi további megjegyzést — mely a vármegye közigazgatási bizottságának e hó 12-diki ülésén lefolyt. Szúuyoghy Bertalan vetette föl a kérdést, auuak az esetnek az és Lucinda paraszt szerelme, szemben a Parmeuio és Szidilisz uri szerelmével, melyért Luciuda „uem adna egy gimbos tűt" és bárnily kic-ajt keltő a Titius szerelmi ábrándozása: mégis ciak Pjutyi az, a ki érdekel, körülött* izeg-mozog mindönki, sajnos azonban a nélkü

1, hogy maga vá'tozuék vagy valamit megváltoztatna. Méltó pendant-ja a vaskos Pontyinak, az örökké mosolygó, fürge, pajkos, kissé kaczér, de a körülményekhez képest mégis legigazabban szerelmes Augyelika, ki vidám kedélyének napsugarával bevilagositja s kissí fölmelegíti a darabnak úgyszólván a sötét ürbin tánezoló világát. A szelid mamában Eresztában L lisz jó anyóst nyer, mig a confidens szolgák inkább boszantanak mint gyönyörködtetnek. A mi végül Bsssenyei nyelvét ós kifejezéseit illeti, melyeket a »Philosophus« ban használ, különösnek tűnhetik fel mindenek előtt az, hogy a személyek idegen nevüek, jóllehet magyarok. Ezt azonban természetesnek fogjuk találni, tudva azt, uogy Bsssenyei nagyban tanulmányozta a frauczia új c'assicusokat, kik mintegy az irodalmi renaissance-nak voltak megalapítói s igy a classicus neveket is széltében hasmálták. A francda classikusok tanulmánya 8 egyáltalán a külföldi írod ilo n termékeinek for gatása egyébként is meglátszik B ssseuyei nyelvén, mikor jó magyar létérj i y idegen kifejezés módok kerülnek tolla begyére: reszketek a szerelem háborúját látni, — ne akarj okos lenni, — egész miué uüsé^edtől vonattatom, — nem ezektől lánczoltatotn örök íiivségedre, — magával láttatik előtted dicsekedni, — az emberi társasig Egyiptomban láttatik a föld gnlyóuisán kezdődni, — c .crop3 mondatik Athénás városát kezdeni (ilynemű számtalanszor), habok, melyektől elboríttatom, nem szégyenlem t'íled csalattatni stb. stb. A monszieur és nnd*;ne nála uram és asszonyom, mig gyakran igen hirtelen keid-rj és magá-ra változik. Nem is e ulitve az ik-e3 igék szabálytalan használatát (ma sincs különben a dolog, főleg nálunk) figyelmsn kívül ne n aproposjából, melyet, itt az ő előadása nyomán, a következőkben közlünk,: Ez év augusztus havában a kir. pénzügyigazgató úr, a községek egy listájának melléklésével, e° községekre nézve, mint tetemes adóhátralékosokra nézve, a°felelősség alkalmazását kérte a közigazgatási bizottságtól. A közigazgatási bizottság, tekintettel az aszály és a száj- és körömfájás csapásaira, e kívánság teljesítését megtagadta. Másként gondolkozott azonban a pénzügyminisztérium, mert a pénzügyigazgató úr felebbezésére elrendelte a felelősség s a vele járó állami végrehajtó alkalmazását. Abban a listában a többek között benne volt Ujfehértó községe is, akkor, t. i. auguazI tusban. De azóta változott a helyzet, mert Szúnyoghy Bertalan úr állítása szerint, s ebben nem lehet kételkedni, Fehértó község november hó második felében ez évi adójának háromnegyed részét befizette. A pénzügyigazgatóság azonban, az augusztusi állapot után indulva, kiküldte azért az állami végrehajtót Ujfehértóra, s az ott meg is csinálta a foglalásokat, még pedig — ezt csak úgy közbeszúrva jegyezzük meg — olyan lakosoknál, kiknek fölszaporodott adóhátralékainak leírását a község több izben szorgalmazta, s akiktől — látva nyomorukat, könyes szemekkel jött el —• üres kézzel — a végrehajtó. A képviselő testület küldöttséget menesztett a pénzügyigazgató úrhoz, hogy az indokolatlan szigortól álljon el. A pénzügyigazgató úr azonban — mint Szúnyoghy Bertalan előadá — meg sem hallgatta a küldöttséget, hanem előbb helyetteséhez, majd egy fogalmazójához utasitá őket, ki még a kórvényt sem akarta átvenni, sőt panaszukat sem akarta meghallgatni. Ezutáu a közigazgatási bizottsághoz intézett kérvényt adtak be a péuzűgyígazgatósághoz, melyet, daczára annak, hogy az árverések napját e hó 16-ára tűzte ki a pénzügyigazgatóság, csak a jövó hónapbau tartandó közigazgatási bizottsági ülésen szándékozott a hivatal előterjeszteni. Szúnyoghy Bertalan úr a következő szavakban fejezte be előterjesztését: „két nagy csapás sújtott ez esztendőben vármegyénket : az aszály és a száj és körömfájás. De mindezeknél nagyobb csapás a harmadik, mert állandónak látszik, t. i. a pénzügyigazgató ur.' Szúnyoghy Bertalan ur előterjesztése nagy izgatottságot keltett a gyűlésben, hol — mint Szúnyoghy sajnálattal megjegyzé — a pénzügyigazgató ur nem volt jelen Helyettese: Eötvös pénzügyi titkár közben arra a felkiáltásra ragadtatta magát: „ez nem igaz", mire Szúnyoghy becsületével erősité állításai valóságát. Az izgalom lecsendesülése a főispán ur tapintatos közbelépésének köszönhető. A dolognak lényegesebb része különben az, hogy az igazgatói helyettes ur a többek között jónak látta azt is kijelenteni, hogy —• szemben a pénzügyminisztérium elhatározásával, melylyel a felelősség alkalmazását kimondotta, ehhez a dologhoz a közigazgatási bizottságnak többé semmi beleszólása. Ezzel a téves felfogással szemben Somogyi Gyula ur nem is késett megmagyarázni a helyettos urnák, hogy a közigazgatási bizottságnak nemcsak joga, de kötelessége is az ellenőrzés, a tekintetben t. i., hogy a felelősség helyesen alkalmaztatik-e, s ha ilyesmit találna, kötelessége, fölterjesztés utján keresni az orvoslást. Szükségesnek tartjuk még továbbá följegyezni azt is, hogy a pénzügyigazgatóság a felelősség alkalmazásával együtt járó pénzbírságot épen Uj-Fehértó község jegyzőjével szemben alkalmazta, ki — mint azt Szúnyoghy Bertalan ur is hangsulyozá — az elsők között áll tanultság, szorgalom és becsületesség dolgában a vármegye jegyzői karában. — A túltömött iskolák. Tudjuk, hogy nagyon sok van ilyen a vármegyében. Segíteni mindenki óhajtana a bajon, — de hiányzanak hozá az anyagi eszközök. Az az indítvány, melyet a kérdésnek, egészségügyi szempontból való ideiglenes megoldására dr. Jósa András, vármegyénk főorvosa tett, minden esetre megfontolásra méltó. A főorvos úrnak Pscherer József úr adta azt az eszmét, hogy a túltömöt iskolák növendékeit két csoportra kellene osztani s felváltva délelőtt és délutánonkánt vagy egyik napról a másikra járatni az iskolába. A közigazgatási bizotság, hol ezt az indítványt a főorvos úr előterjeszté, a kir. tanfelügyelő urat bizta mog, hogy e kérdés felől — paedagogiai szempontból — véleményt adjon. — Nyiregyháza város képviselő-testülete e hó 19-dikén pénteken délelőtt közgyűlést tart, melynek egyik legfontosabb tárgya az italmérési jog jövőben való kezelésének megállapítása lesz. h igyhatjuk Bessenyei egyes sajátos kifejezéseit, sztlamait, melyekkel lépten-nyomon találkozunk.T jenekelragadtatás • düh (de nem mindig); kívánságra hoz — kíváncsivá tesz ; megragadtál bennem-rabom lettél; fcüicmöíie^-killöuczség ; edes-bo'dog; valakinek szivét hordani-iienini, becsülete t csinálni-becsületére válni; panaszoZ-panaszolkodik, erőltetéssel esik erőltetésbekerül; bűnökben lélekteni-leledzeni (talán eltorzított alakja amannak); egybeakadás-találkozás stb. stb. A nők rendszerint állatok. Szidalisz Lucindét miudig együgyü nevetséges állatnak uev9zi, az viszont minden következmények nélkül. Parnemio szerint a nők szétcsap állatok. Lilisz gyöu/örrel mutat Ang/ólikára és Bereniszre : Nézd e két szép állatot. Sőt Augyélikát közelebbről meghatározza Parmenio, mikor egyenasen majomnak nevezi őt Pontyinak miaden második szava: sógor uram, lelkem sógor uram, kedves sógor uram! (Nálunk mindenki sógor, vagy koma, taláu nem is puszta szokásból !) »Ne beszéljék kend, mit látott kend, hallgassák ksnd, meg bocsássék keud!* még előzékeny, szalon kifejezése* nála. Változatosság okáért ilyene'iet is megereszt: »iisse kü a ketek játékát!* — »!ódú'y !< — »gyerekem« bereknek nem bigyesztem az orrara,* — ejnye az ebugattát!* ne uevessék, vén korong!* »nehiába falóskodjé'í, ördögi* >eb az inge psrzsákja!* — »obu<atta gonosz nemzetsége!* — stb. stb. S5t ezek fokozásíként olyanokat is találunk, melyeket magam is röstellek ideirni. Szóval a mai ízlés rostáját nem igen állaná ki a »Philo-ophus* ; de ne legyünk igazságtalanok : hibáit indokolva találjuk a korban, Bessenyei életviszonyaiban és tendentiájáb m, mig a benne rej'-5 eszme: ,,legyünk müveit magyarok" ma. sem multa idejét, sőt szü^sigss, hogy nemzetüuk mind«n korszakáuak vezér^ondol ita legyen! Vietőrisz József.