Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

Melléket a „Itfyirvidék" 5Q-ik siámáhox. Nagy Lajos, vármegyénk akkori tanfelügyelője, ezeket a veszedelmes állapotokat a hírhedt három községben fölfedezte. Tokaji Nagy Lajos úr s a járás akkori szolgabirója sok tintát és papirost fogyasztottak el jelentésekre, de az eredmény elfulladt a miniszteri bureau valamelyik kulcsos-fiókjában. Hogy úgy tör­tént, elég sajuos, de hogy tovább ez az állapot meg ne tűressék, ezt épen azon a jogon követeljük, miut a melynél fogva megköveteli a társadalmi rend azt, hogy a tolvajok, sikkasztók, rablók stb. megbüntet­tessenek. A magyar tílrelmetességnek, vagy — nevezzük nevén a gyereket — a magyar éllietetleuséguek köszönhetik ezek a magyar kenyéren élő existeuciák — értve az emlegetett községek g. kath. lelkészeit és tanítóit — hogy a közigazgatási bizottság és nem a kir. ügyészség foglalkozik az ő viselt dol­gaikkal, melyeket t. i. a magyar állam-eszme, a magyar nemzetiség rovására elkövettek. Szivesebben látnánk őket ott, t. i. a vádlottak padján, de — a nemze­tiségekkel szemben törvényeink túlságosan loyalisok lévén, melyet azután ők — csupa hálából — föl is használnak — erre nem igen lévén reménységünk: örömmel üdvözöljük a vármegye közigazgatási bizott­ságának azt a határozatát, melynek értelme az. hogy a bizottság megkéri a kormányt, hogy a nyiradonyi, nyiracsádi és szentgyörgyábráflyi g. kath. egyházak lelkészeit és tanítóit csapassa el. Azért a vizsgálatért pedig, melyet a közigaz­gatási bizottság megbízásából Szunyoghy Bertalan, Pscherer József, Velkey Pál kir. tanfelügyelő, és ifj. Zoltán István főszolgabíró a megnevezett három iskolában foganatosítottak, méltán érdemlik meg a vármegye közöuségének háláját es köszöuetét. Ime ez a jelentésük: Felvétetett Nyir-Adouyban. 1889. deczember 5-én. A küldöttség a Vanczu Vazul György vezetése alatt álló kisebb elemi iskolában, Ajqldaván^Já nos gr . kath. lelkészszel és a községi jegyzővel megjelenvén, a "követ­kezőket észlelte: 1-ör. Vanczu Vazul György- tanitó oklevéllel nem bir, az általaTelmütatott bizonylat szerint, a tanitó kó­pezdének 3 osztályát végezte, a magyar nyelvet távolról sem birja ugy, hogy azou tauithatua magyarul, ugyauis a növendékek felkérdezésekor ilyen kifejezéseket haszuált : .megmondtam nekik mék osztályokba van* továbbá „mikor kaptál te ezt a névét* stb. 2-or. A tanító bemondása szerint, a növendékek köz­zül többen csak magyarul tudnak, azonban a vizsga alatt kiderült, hogy minden imádságot kizárólag románultanul­nak, s a vallást is ilyen nyelven tanulják, sőt a számtant, olvasási gyakorlatokat is e nyelven oktatják, pedig a tankötelesek közt oly gyerek, a ki magyarul nem tudua nincs, sőt a számolásnál kitűnt, hogy magyarul a számot jobban megértik, mint románul, ugyanis : az a gyerek, a melyik magyarul 50-ig hiba nélkül számolt, románul 10-ig sem tudott menni, s erre a lelkész méltatlankodva reá támadt a gyermekre, hogy most románul nem tud ugyan számolni, de jövőre igyekezzék megtauulni. Jól­lehet az elnök figyelmeztetése s reudreutasitása utáu, a lelkész e uyilatkozatát visszavontnak kéri tekintetni, azonban a küldöttség ebből arról győződött meg, hogy az egyház községben a román nyelv tanítása, törvény­ellenesen erőszakoltatik. 3-or. A 3-ik elemi osztály beszéd és értelem gya­korlat vizsgájánál kitüut. ismételten, a tanítónak a ma­gyar nyelvtanbani járatlansága, mert például minőséget jelentő szót ő sem tudott mondani. 4-er. A küldöttség a 4., 5. és 6-ik elemi iskolába menvén át, annak vezetőjétől, Marozsáa Traján tanítótól azon nyilatkozatot hallotta, hogy a bibliai történetet azért tanulják román nyelven, mert ez az anyanyelvtik, A „NYIRVIDÉK" TÁHGZÁJA. Bessenyei és „Philosophtm." II. Mielőtt a >Philo8ophus« tárgyalására térnék, számot kell adnom arról, miért választottam épen ezt fejtegetésem alxpjául? A felelet nagyon egyszerű: mert e darab a leghivebb képét mutatja egyrészt magának Bessenyei­nek, szándékaival, terveivel, erényeivel és hibáival, mái­részt pedig — s nem kevésbé hathatósan — a kornak, melyben az iró élt s viszonyoknak, melyekből meséjét alaki té. Egy pillantás a darabhoz irt előszóba s beható elmélyedés magába a darabba, igazolni fogja mindkét állitásunk helyességét. Mit mond ugyanis maga Bessenyei »a mindkét ágon­levő nemes magyar ifjúsághoz irt ajánló levelében*, mi­után már búsongó fájdalommal emlékszik vissza sztiletése helyére? »Ismerjük rae? egymáshoz való hűségünket, gondolkozzunk nagy hazánknak terhéről és igyekezzünk valósággal nemeseknek lenni.* Alább: »Adjatok uj életet és dicsőséget magyar hazátoknak, melyért érdemes s dicső emlékezetű eleitek annyi nemes vért ontottak és a mely haza a ti véreteknek érte való feláldozását is érdemli.* S végül: »kisasszonyok, nemes szüzek, ne vádoljátok ifjú­ságomat hűtlenséggel de a sok viszontagság, tanulás szomorúvá tett. fiag^jttok engem magánosságomban élni, olvasni, irni< stb. Ime Bessenyei hazafiúi fájdalmi, mely nőtlen­•égre kárhoztatja s örök munkára sarkallja. Ez indítja őt arra, hogy az ifjúságot oly lelkes szavakkal serkentse a haza szolgálatára: ez sugalja a munkáját is, melylyel neoaretéuek kíván áldozatot hozni. holott a vizsga alatt kitűnt; hogy a románul elmondott ! szavaknak még az értelmét sem tudják, valamint bebi­zonyult az is, hogy a magyar nyelvet, kifogástalan tisz­tasággal beszélik ós értik. A tanító hiányos működését, jellemzi különöseu az, hogy a 4., 5. és 6.' osztály foga­lommal sem bir a mondat elemzésről, jellemző, hogy e tantárgyról a tauitó a 2-ik elemi osztály számára készített nyelvgyakorló könyvet használja, sőt a bizottság előtt is ugy akarta azt feltüntetni, miut a 4., 5. és 6 ik osztály tanköuyvét A tanitó, bár birja a magyar uyelvet, de tauitvá­ny.ú nagyobb részben, tisztább kiejtéssel beszélik. 5-ör. A kötelezett tantárgyakbaui jártasság általában igen kezdetleges, de leggyengébb a magyar nyelvtanban s számolásban, a hittan minden ága románul taníttatván, a kik magyarul imádkoztak, azt saját bevallásuk szeriut otthon tanulták. Kelt miut fent. Ifj. Szuuyoghy Bertalan. Bogáti Pscherer József. Velkey Pál, Ifj. Zoltáu István, kir. tanfelügyelő. főszolgabíró. Felvétetett Nyír- Acsádon, 1889. deczember 5-éu : j A küldöttség alant írott tagjai, a községi biró és egy pár hites társaságában, a gr. kath. iskolában meg jelenvén, a mennyiben arról vettek tudomást, hogy Da­rabos György gr. kath. lelkész beteg, a vizsgálatot Rágy Döme és Biszirács Antal gr. kath. tanítókkal, illetőleg azok jelenlótébeu, vették foganatba. Ugy a tanitók nyilatkozatai, miut a jelen volt egy néhány szüle bemondása, valamint a gyermekek feleletei kétségtelenné tették azt, hogy a gyermekek kizárólag csak magyar nyelven bet-zélnek, s igy az anyanyelvük a magyar, tehát a törvényben előirt tantárgyak e nyel­ven taníttatnak és adatnak elő, azonban, a tanítóknak nyilvánosan tett beismerésük szeriut, mint egy két év óta, a mely időszak összeesik Darabos György gr. kath. lelkész itteni lelkószkedésének megkezdésével, a rutheu nyelv tanítása erőszakoltatik, s a község néhány lakosa e tekintetben már annyira fanatizálva van, hogy a jelen volt Szabó György több tanköteles gyermek atyja, és Jobbágy Mihály iskola gondnok, és községi törvéuybiró, bár gyermekteleu, kijeleutették, hogy a rutén nyelv tanítását követelik. A tanköteles gyermekek mikénti oktatása alkalmá­val, a tiszta magyar nyelven adott feleletekkel, kielégítő eredmény mutatkozott, az imádság magyar nyelven ta­níttatik, habár egyesek ruthénül is elmondják a nélkül, hogy azt értenék. Miután a küldöttség, a főbiró kikérdezésével, már a községházánál arról vett tudomást, hogy a községi lakosok, a kir. tanfelügyelő ez irányú előbbi vizsgálatát illetőleg fére lettek vezetve, s itten tett működése ugy lett feltüntetve, mintha a vallásos szertartás nyelvezete czóloztatnók megtámadtatni, szükségesnek látszott a vizsgálatnak ezen tórrei kiterjesztése is. Ennok folytán kiviláglott az, hogy a gr. kath. lelkész az iskolaszéki tagokkal gyűlést tartva, azokat fére vezette. A mennyi­ben az iskola helyiségben tartott vizsgálat alkalmával a községi biró késznek nyilatkozott a kir. tanfelügyelő intézkedésére felvett jegyzőkönyvet a lelkésztől előhozni, a küldöttség által erre utasítva lett, s midőn visszaér­kezett azou nyilatkozatot tette, hogy a kérdéses jegyző­könyv kiadását a lelkész megtagadta ugyan, de annak házánáli felmutatására Ígérkezett. Eunek folytán a küldöttség a lelkészi lakban meg­jelenvén, a jkönyv felolvasása alkalmival kitűnt, hogy csakugyan a lelkész az iskolaszéki tagokkal oly határo­zatot hozatott, melynek másolata nyilatkozata szerint a püspökséghez már fel is terjesztetett, mely a valóságnak távolról sem felel meg, ugyanis; daczára anuak, hogy a tanköteles gyermekek kizárólag csak magyarul beszélnek ós tudnak, a ruthen nyelv anyanyelvüknek lenni állít­tatik, és eunek tanítását a legnagyobb fanatizmussal követelik, kijelentve még azt is, hogy azt életükkel ós vérükkel fogják védelmezni. Jól lehet a kir. tanfelügyelő az általa foganatosított vizsgálat alkalmával kizárólag a tanügy terén tett intézkedéseket, a határozat ugy tün­teti fel, mintha a vallásos szertartás nyelvét is megtá A tendenczia tehát kézzel fogható. Ha ehez hozzá­veszszük a darabban rejlő sok és n.^gy tanulságot, melyek­ről alább alkalmunk lesz bőven megemlékezni, minden habozás nélkül nevezhetjük a »Pnilosophust* irány­darabnak, a nemesebb felfogás, fiuomabb izlés és tettek­ben nyilvánuló hizafiság szolgálatában. És mi a »Philosophus*-ról csupán mint ilyenről akarunk szólaui, aunyival inkább, mert mindazt, a mi a drámát azzá teszi, a mi: (következetes jellemfestés, belső (jellem) vagy külső (helyzet) bonyodalom stb.) hiába keres­nők benne : nem egyább az, mint egyes jelenetek egymás mellé csoportosítása többnyire mindeu apropos nélkül, inkább azon czélból, hogy oktasson, mint hogy mulattasson. Minden párbeszéd újy tűnik fel, miutha az ember az írót magát is ott látná alakjai köíött, hogy folytonosan elleu­őrizvén, szavaikat maga sugalmazza nekik, azt, a mit mondaniok kell. Parmenio és Pontyi némely vonása külömbeu is emlékeztet magára B ssenyeire. A tudós, ki könyvei közzé bújván, mitsem törődik azzal, a mi körülötte történik s a gentry, kit zsiros szavai legalább is oly m rtékben teszuek piraszttá, mint úrrá a nemesi birtoka : csak túlzott carricaturái azou vonásoknak, mslyek benne magában ii meg voltak. Nagyon tévedne azomban az, aki azt hinné, hogy Bessenyei alakjai egyének; bár mennyire tűnjenek is föl e vonások egyénieknek: koránt sem azok. Egy egész osztályt látunk itt jellemezve, úgy hogy bármelyik tagjára reá illik a ruha, melybe az iró különösen Poutyit öltözteté. Ez teszi Pontyi alakját tipussá s azért is kell irány­műnek tekintenünk az egész darabot. Di nézzünk szét ?, »Philosophus« beszélő személyei közt. Lidás szolgát és Lucinda szolgálót kivéve nemes ember itt mindenki s csodálatos módon mindsnuinak meg van a maga párja már a darab elején, ú^y h)gy szinte sajnálj t az ember, mért nem tudta ez a sok ifju és madta, illetőleg anuak ruthen uyelveni tartását meg­tiltani igyekezett volna, nem csak, hanem annak ellen­őrzésére a helybeli ev ref. lelkészt és a községi jegyzőt megbízta volna, mely állitások valótlansága a jelenvolt jegyző által megezáfoltatott. A küldöttség a kir. tanfelügyelő által arról érte­sülvén, miszerint az általa előzőleg tett iskolalátogatá­sakor, ruthen és román nyelveu szerkesztett faliolvasó táblák haszuáltattak, az ez iránybau tett puhatolások folytán, ezek létezését a tanitók beismerték, s kinyilat­koztatták, hogy a tanfelügyelő betiltása óta azokat az iskolából eltávolították, a küldöttség által azok elő kéret­vén, kitűnt hogy 12 drb ruthen s ugyanannyi román nyelven szerkesztett faliolvasó tábla van, melyek további intézkedésig, a községi főbírónál, megőrzés végett, fele­lősség terhe alatt átadattak. Végül a küldöttség a jelenvoltakat, kik részint köz­ségi, részint egyházi elöljárók jelenleg, felvilágosítván azou tévedésükről, mintha akár a tanfelügyelőnek, akár a politikai hatóságnak szándéka lett volna vallásos szer­tartásukat korlátozni, avagy bármi tekintetbe megváltoz­tatni, a magyar haza iránti tartozó kötelességük teljesí­tésére buzdította. Kelt mint fent. Ifj. Szunyoghy Bertalan. Bogáti Fsche er József. Velkey Pál, Ifj. Zoltán Istváu, kir. tinf lügyeló fószolgebiró. Felvétetett Szt.-György-Ábráuyban, 1889. deczember hó 6-áu: A küldöttség tagjai Borota János tanitó vezetése alatt álló iskolában megjelenvén, az ugyanakkor idejött Szilágyi Jáuos gör. kath. lelkész, Furó Demeter községi biró és Furó Ferencz iskolaszéki goudok jelenlétében, a vizsgálatot az alábbiak szerint ejtették meg. 1. Borota Jáuos tanító előadásából élesen kitűnik, a magyar nyelv uem helyes tudása s ő maga beösmerte, hogy magyarul uem tud tökéletesen, a bizottság azonban arról győződött meg, hogy nemcsak tökéletesen nem birja azt, hanem oly rosszul beszéli, hogy a különben tiszta magyar beszédű növendékek között nem szabadna meg­engedni előadás tartását, A magyar beszódbeui járatlan­ságát a következő kifejezései bizonyítják: „egyéb nem rendeltein" „én sajátítom a magyar nyelv" „hogy hivnak tégedet?" „mikor kaptál te eztet a nevet" „hát ezt a táblát, ezt a kőt honnan van" „én csak románul fordítja s ugy beszélek" stb. stb. Ez utóbbi kifejezéssel mindeu kétséget kizárólag önmaga bebizonyította a tanitó, a román uyelv iránti ragaszkodását. 2. A növendékek a vallástan minden ágát, még az iskolai imádságot is románul mondják, még a köszöutést is igy teszik, holott inig egyrészről tiszta magyar kiej­téssel beszélnek, másrészről a romáuul olvasottak értelmét nein tudják; de a tauitó kérdezései alatt kitüut, hogy a gyermekekhez oláhul is szokott beszélui s a feleletre oláhul szólítja őket, a János neven beirt tankötelest Nuczunak szólitji s ugyan euuek az édes apja Furó Fereucz iskolaszéki goudnok a hozzá intézet r, kérdésekre kijelentette, hogy ő ugyan gör. kath. vallású, de magyar nemzetiségű s magyaruak vallja magát. Habár a gyer­mekek mint már fentebb emlitve volt, tisztán beszélnek magyarul és habár ugy az adott feleleteikből mint saját beismerésükből kétségtelenné lett, hogy románul sokkal kevesebbet tudnak, mindegyik románuak vallja magát. Az előadottakból tehát, elvitázhatatlau tényként mutat­kozik az, hogy az iskolaköteles gyerekeket a lelkész és tanitó kényszeríti arra, mintha ők románok lennének. 3. A küldöttség előtt feltü.ivén az oskolába elhe­lyezett 24 drb faliolvasótábla, mint a melyek román nyelvűek : miután a kir. taufelügyelő azok eltávolítását már előzőleg megrendelte, azok beszedése azonnal elren­deltetett s a küldöttség megállapodásához képest járási főszolgabíró utjiu a községi főbírónak vagyoni és szemé­lyes felelősség terhe alatt letétbeui helyezés végett át­adatott. A faliolvasót,áblák levételének a lelkész ellene szegül., az eljárást törvéuyteleauek nevezve, dákó romáu érzelmének félreismerhetlen jelét adta. 4. Az iskolaköteles gyermekek, a földrajzban s számtanban kielégítő eredményt mutattak, a magyar liáuy Poutyit is belebolonditani Eresztrába, hogy még általánosabb azaz hogy teljes örömznkogással végződött volna a vígjáték ? Titiusz és Berenisz, Lilisz és Angyélika, sőt Lidás és Lucinda is tökéletesen tisztában vauuak egymással, csupin a philozofus Parménió és a hasonló, de csak látszólag hasonló fajtából gyúrt Szidalisz uem tudják még, mit csináljanak s hagyják másokra, hogy végezzék azt, a mi a priori világosan áll előttünk. A mit az egész darab cselekvényének uevezbetüuk, az annyi, hogy Angyélika levelet irat egyrn issal mindkettőnek s igy szépen össze­boronálja őket, mindny íjunk örömére. A komikum, — hogy házasságtól tartóíkodó ifju s a holdvilágnál sohajtozó kissé tudákos leány végre is összekerül — magában véve alig volui alkalmas arra, hogy mélyebb érdéklődssünket keltse fel, már csak azért sem, mert egyik féluél sem látjuk az átalakulást, egyik fél se mozgat egy kövecskét sem, melyen a szerelem tütidérpalotáj i felépülhetne. Pídig magától a gondolattól egyik se idegen, Szida­lisz szívesen férjhez meuue oly férfiúhoz, ki »belső tulajdouságaiért s nem külső tekintetéért (ma péznek hívják!) szeretné*. P.rmanió is szívesen látna egy eleven, kedélyes, de a mellett okos menyecskét, a ki leszámítva egy kis szeleburdiságot olyan volna mint a kis hugi : Angyélika. D i hát ők okoskodásra, sohajtozásra, érzékeny­kedesre s általában a múlt század fi italságínak minden ily erényeire inkább alkalmusak, miut arra, hogy cseleked­jenek is valamit, legalább a maguk érdikében. Da nem is drámai tuialdonságáért becses alőttünk a »Philozopbus*, hanem csnpán Pontyiért, ki jogosabban viselhetné a darab -vimét, mint Parmenio. Ez az áldott jószívű, hiszékeny, mert tudatlan, de mégsem o?to l>a, mert gyakran talpraesett jóizű, »igaz magyar, gazdag names ember* minden érdeklődésüuk középpontja és szeretetünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom