Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

„XV V í K V I D É Ii" miszerint a kis tolvajokat felakasztják, a nagy tolvajokat pedig futni engedik. Mtgyry Géza törvényszéki elnöknek némely fel­világosítást kóró megjegyzései után : dr. Heuman Ignácz, dr. Kö.szier Lajos elsó rendU vádlott védője tartotta meg szép védbeszédét. Dr. H*uman Ignácz védő beszéde elején dr. Kösztler Lajos és társai vádlottaknak, most büntető biróság elé állított cselekedeteit olyanokul igyekezett bebizonyítani, melyek talán kifogásolhatók a társadalmi tisztesség szem­pontjából és tárgyát képezhetik egy polgári peres eljá­rásnak, de csudálkozását fejezi ki & fölött, hogy a vád­hatóság, a magánpanaszosokat pártfogása alá véve, olyan bizonyítékok megszerzésére segítette, melyeket egy polgári per utján soha meg nem szerezhettek volna. Kifogásolta ezután, hogy az ügyészség a büutetendó cselekményeket konkrétül nem formulázta, hogy bebizonyításra szoruló tételeket bizonyítékul használ, s általánosságban emel vádat. Bebizonyítani igyekezett ezután, hogy a fenforgó esetben, a csalásnak egyik lényeges ismérve, t. i. a károsítás ténye, hiányzik, mert Tanyi János, az ó bir­tokai által az összes károsultakra nézve fedezetet szol­gáltatott. Ezután a Kosziért terhelő vádakat vette sorra, s azokat az ellenbizonyitékok zseniális csoportosítása által igyekezett meggyeugiteni. Az egész ügy jellemzó­seül paraszt drámának nevezi el ez esetet, melynek az lenne a czime: A váltó. Tanulságul azt vonja ki az egészből, s ezzel is fejezte be beszédét, hogy a földmívelő maradjon az ekénél, a bankigazgató könyveinél, az orvos diplomájánál, a kir. ügyész pedig a krimenué). Kéri védencze fölmeutését. Ezek utáu Tanyi János és Lévy Mátyás vádlottak képviseletében dr. Ferlicska Kálmán ügyvéd, dr. Heuman védő ügyvéd beszédének méltatása után a kővetkezők­ben adta elő a védelmet: Nem terjesztek elő üj dolgot akkor, a raidóu állí­tani bátorkodom, hogy a tek. törvényszék kegyes színe előtt letárgyalt eset az úgynevezett sensatiósusabb ese­tek, — vagyis azok közzé tartozik, melyek — hogy úgy mondjam — ország világ szemének tekintetei által ki­sérve, anyagi szempontból erőseu érdekelt személyek önfentartási ösztöne által a legokszerütlenebb módon élesztgetve, birók és bíróságok igazságra törő s a bűut büntetni vágyó nemes törekvései mellett nagy vehemeu­cziával szoktak kezeltetni, kitartó és remek munkával óriási alapokra helyeztetnek, azonban a csúcsnál rend szerint a semmiségbe omlanak, a midőn is aztán kitűnik, hogy az amit megfogva tartunk, korántsem óriás, hanem csupán — legalább kriminális szempontokból tekintve — egy kis törpe lény, ki bárminő éles szemekkel tekin­tessék is, mindig egy és ugyanaz marad. Azonban, miként hallani szerencsém volt, a mélyen tisztelt vádhatóság ellenkező felfogásnak ad kifejezést s a sensatiósus esetet méltó és valódi alapokra véli vissza vezethetni, mely az eset szörnyű hírével arányos össz­haugzatban áll, s oly szép rethorikai alakban elóukbe tárt eme felfogását konkrét vádak szövegezése által igyekszik támogatni s tényleg jelen levő és elfogadható bizonyítékokra való reflex nélkül, szorosan csak a vádo­lás határvonalain belől mozogva ós maradva, meghatal­mazóitnat Lévy Mátyást és Tanyi Jánost valóban súlyos vádakkal illeti, vádolván mindkettőt —• hogy a vád imént hallott sorrendjét kövessem — hamis okiratok szerzésével, ilyenek tudatos felhasználásával, valódi ok­iratok jogellenes értékesítésével, saját adósságok átvál­laltatásával, ezzel kapcsolatban csalással, Tanyi Jánost birói zártöréssel, továbbá Lévi Mátyást ügyletek köz­vetítésével, ügyletek kötésénél való jelenléttel, okiratok ide-oda való hurczolgatásával s ily okiratoknak mások által való aláíratásával s végül éjszakai tanácskozások­ban való részvétellel, mely utóbbi eset különben — ha jól értettem — inkább bizonyíték mint vád-képen lón formulázva. Kezdve az okirathatnisitás vádján, felesleges szó­szaporítás lenne az incriminált okiratokra egyenként kiterjeszkednem, felesleges anuyival is iukább, mert ezen okiratok e helyt móltatható természetük és kelet­kezési módjuk szerint csupán két kategóriába sorozha­tók; egyikbe a váltók miud, másikba a telekkönyvi jogok szerzésére szánt okiratok, s igy ezen két csoport szerint általánosságban bátorkodom a váddal szemben szerény észrevételeimet igen röviden megtenni. Ha a Tanyi János terhére felsorolt okirathamisitások beigazolást nyerhettek volna is, kiemelni bátorkodom, hogy az állítólagos hamisítások nem képeznének egyen­ként inindtnegaunyi külön bűntényt, hanem bünfolytatás alakjában csupáu egyetlen büntettet, mert a czél minden okirat szerzésénél azonos, vagyis a vagyoni viszonyok rendezése ugyanazon személyek között hitel műveletek által, azonos a sértett jog tárgya vagyis egy ős azon idegen vagyon, mi mellett még az egyes cselekvések szervi összefüggése is konstatálható, mert hiszen egyik okirat a másiknak folyományát képezi, a későbbinek keltje az előbbinek lételén nyugszik. Ezeknélfogva ha sikerült volna is a vád igazolása, a marasztalásnál csakis a bünfolytatás vezér elvei lennének alkalmazhatók s nem pedig a bűnhalmazaté. Ez irányú védelmein azonban tárgytalan, mert Tanyi János személyét terhetőleg az okirathatnisitás büntette teljes ós minden kételyt kizáró igazolásra nem lelhetett. A mélyen tisztelt vádhatóság e részben igaz a legnyomatékosabb bizonyítékra, a biróság előtti beis­merésre hivatkozik vagy hivatkozhatik s meg vallom nem mindeu alap nélkül, mert tény, hogy Tauyi János a tek. kir. trvszék kegyes színe előtt valóban beismerőleg nyilatkozott. Azonban uem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy ezen beismerése nem féltetlen tartalmú, hanem egy igen fontos passus által korlátozott. Ugyanis Tanyi Jáuos a váltó hamisítás állítólagos tényét ön személyét terhe­tőleg soha ós sehol be uem ismerte, de igenis beismert annyit hogy sógora és apóssa nevét ezek megbízásából, tudomásuk és jóváhagyásuk mellett több ízben aláiro­gatta Vagyis tehát beismerésben van egy oly tény körülményt illetőleg, melynek jogszerűsége váltó törvé­nyeinken alapszik; s valóban tek. kir. trvszék ily érte­lemben tett beismerésének való volta nem csak valószinü­uek — de tiszta meggyőződéssel merem állítani — teljesen beigazoltuak tekintendő. Nem szeretnék lángból hozni ki füstöt, de csekélységem gyarló eszközeivel és törvényszerű próba erőkkel kimutatni hiszem, hogy ezzel csak olyasmit mondottam ami tény s ami tehát öu fénye által lesz csalhatlan és egyszersmind megdöuthetleu világításba helyezve, mit nem azért óhajtok kiemelni, mintha a tek. kir. trvszék bölcsességének mélyen látó szemei irányításra is szorulnának, hanem hogy megtegyem azt, mit tennem kötelességemmé tétetett. Tek. kir. trvszék azon ritka szerenesés helyzetben vagyok, hogy iu.concreto az okiratliamisitás büutettének teljes hiányát tauu bizonyítékok mellett az okoskodás taneszközeivel s főleg jogi tantetelekkel minden kételyt | kizáró módon bizonyíthassam. Tételül van szerencséin felállítani, hogy Tanyi János az inkriminált váltók aláírására megbízatott avagy hogy ezen aláírások az érdekelteknek legalább is tudta es jóváhagyásával eszközöltettek, s hogy vádlottak cseleke­detében a kárositási czélzat tehát a bűntény egyik lé­nyeges ismerve hiányzik, s hogy végül_magáu vádlók viselkedése a bűntett jelenlétét per absulut Kizárja. Ezen tételek helyes és megdöuthetleu voltát bizo­nyítják a nem kifogasolt, tehát jogerőre emelkedett sommás végzéseken kivül ama többrendbeli részint uiagáu, részint közhitelű okiratokban birói egyezsé­gekben foglalt kijelentések, melyekben az inkriminált váltókon alapuló kötelezettségek valódisága az összes órdekelteü által több izbeu kifejezetten elismertet­tek, — de bizonyítják továbbá azon nyilatkozatok és bíróságok elé beuyuj'.ott kérvények, melyek által az állítólagos károsultak időnkéuttett feljelentéseiket sőt a jelen eljárás alapjául szolgáló feljelentést is uagy iudig­uatió és megbánás kifejezéseivel vissza vonogatták, de bizonyítja főleg azon kölcsönösen beösmert és okiratilag is igazolt tény, hogy a hamisoknak állított összes vál­tók magán vádlók által prolongálva vagyis tehát elfogadva és jóváhagyva általuk tartozásuk való alapjául önként creáltattak. Miért tették mind ezeket, miért nem emel­tek inkább kifogásokat, s az emelteket;miért vonták vissza. Miért ismerték be magán és közjegyzői okiratokban egyezségek s árverési jegyzőkönyvekben eme váltó tar­tozásaik valódiságát és fennállását, miért egyezkedtek azok tekintetében újra meg újra a legvariausabb alak­zatokban, miért sanctionalták az állítólagos hamisításo­kat saját önkényfes tényeik a prolongatiók által ? Önös aspiratiókból, tudatlanságból, avagy atyafiságos szíves­ségből? Ezeknek egyike sem lehet ok a panaszra, jogo­sulatlan kényszert pedig nem igazolnak, de nem is iga­zolhatnak, mert az oly közkedveltségei emlegetett vég­rehajtások jogosulatlan kényszert nem képeznek, a meg­tévesztés vádját pedig meghatalmazóimmal szemben uem is emlegetik. Ha károsultak, azt saját különben igen sajuálatos, de botrányos könnyelmü3ógüknek róhatják fel bűnül, s a bűn sajnos eredményének okát ön személyükben ke­ressék és ne másokban, merthogy többet ue említsék,Tauyi János őket összes követeléseikre saját nagy értékű in­gatlanaira a biztosítéki zálogjog engedélyezett bekebe­lezése által 25000 frt erejéig biztosította és pedig utolsó fillérig biztosított rangfokozatban, mit igazol a tárgya­lási jegyzőkönyv; tnely biztosítéknak nyújtása, annak az érdekeltek vagyis az összes magán vádlottak részéről való elfogadása ismét egy ujabb megdöuthetlenArgumen­tuma, Tanyi János váltóbeli cselekedetei egyezségi el­fogadása és jóváhagyásának, már pedig volenti nun fit inquria. A Tanyi Jáuos féle birtokok vételárából még árve­rezési eladás mellett is a iniskoiczi tak. pénztár 30000 frt követelése egészbe kitellett, kitelettek a Rickl s Eisenberger féle váltók egészen, teljes kielégítést nyert az imént emiitett 25000 frt biztosíték is s még egyébb tartozások is, s igy ha már most a Tanyi János által kezelt összes váltók mind hamisak volnának a mi nem is állíttatik, Tanyi Jáuos teljes fedezetet szolgáltatván, aláírásaival kárt kinek sem okozott, legfeljebb vádlott társa Fleischer Ferencinek, a ki pedig tudtommal egyet­len betűvel sem panaszkodik. Hol vannak már most itt tele. kir. törvényszék az okirat hamisítás bűntettének ismérvei. Hol vau itt a conditió sina qua non a károsi­tási czélzat ós a károsítás. Hát tehet Tanyi János arról, hogy magán vádlók a részükre nyújtott 25000 frtuyi biz­tosítékot maguktól őnkéut eldobva, egy harmadik sze­mélyre ruházták által ? s ez alatt szerencsétlen könnyel müségüket önként megkoronázták, — euuek Tanyi János nem oka. Nem vélek csalódni, midőn azon hiedelmemnek adok kifejezést, hogy a józanság [minden ismérveivel bir ama feltevés, mely szerint ily üzelmek éveken át való titokban tartásának még lehetőségét is kizárja. A kö­zösen oly nagy könnyelműséggel szőtt tragoedia a pia­ezon lón lejátszva ország világ szemei előtt, hogy ugy mondjam dob és trombita «zó mellett és pedig magán­vádlók tudta, jóváhagyása és közreműködésével, a mi másként nem is törtéuhetett, kizárja azt az éveken át tartó coutinuitás. Ezek utáu védő a Tauyi János és Lévi Mátyást részleteseu terhelő vádak kérdését tárgyazó fejtegetései után beszédét a következőkben fejezi be: Több dolog azonban igazolásra lelt. Be van ugyauis igazolva, amit a kir. ügyész ur oly rettentően súlyos vád­képen szíveskedett előnkbe helyezni, hogy t. i. Lévy Mátyás „a kousorcium" kimagasló alakja volt! Ezen jellemzést Lévy Mátyás valóban megérdemli, mert szel­leme által valóban uralkodott a sötétség országában. Be lőn igazolva az is, hogy meghatalinazóim egymással s magán vádlókkal czimboraságbau, a vádhatóság szerint „kousorciuinban" állottak, sőt „horreudum dictu' fényes igazolasra lelt a vád még azon részében is, hogy meg­hatalinazóim magán vádlókkal, sőt mi több vádlott tár saikkal, még éjszakás tanácskozásokban is részt vettek. Ezeken kívül Lévy Mátyásra nézve -- még külön az is igazolásra lelt — hogy váltókat s különféle okiratokat hurczolt ide-oda, s hogy mint inagáu vádlók közjegyzőileg nevezett meghatalmazottja, mindenütt szerepelt ott, hol okos emberre volt szükség. B-Í van igazolva, hogy .Mátyás bácsi" sok éven csatangolta egy nagy vidék téres-pusztáit, hogy az ezernyi különféle megbízásoknak eleget tehessen s hogy a megbízásoknak mily módon és mily intenciók mellett tett eleget, bizonyítják amaz igazán költői len­dülettel könyörgő levelek, a miket magán vádlók érde­kében különféle hitelezőkhöz intézett s melyek itt fel­olvasva lőnek. Ha e ténykedések büuös jelleggel saturál­vák, ugy meghatalmazóim kétségkívül marasztalandók lesznek ; ámde meg vagyok győződve, hogy a tek. kir. trvszék bölcs törvény ismerete ezen ténykedésektől a fenyítő karaktert egyenesen meg fogja tagadni — mert nincs törvény szakasz, mely e ténykedéseket bűntettek­ként minősítené. Egy vegtelen könuyelmüséggel, atyafiságos alapokon közösen szőtt tragédia lőn — hogy' tisztelt védő társam dr. Heuman ur eszméjét felvegyem — a letárgyalt esetben szemeink elé állítva. Ezen tragédiának drámai hősei Tauyi János és Lévy Mátyás, akik hogy eljátszott szerepük mellett meg nem gazdagodtak, czá­folhatlau bizonyítéka a koldusbot, mit miudketten keze­ikben szorongatnak ; ezt szerezte meg ravasz fondorla­tokkal az egykori tisza-polgári híres „arany paraszt". — s ezzel ballagha rj i végig ütütt kopott róka-prémes jel­zetes kaputrokjában a szörnyű módon furfangos zsidó, ki az egész világot meglopta, mindenkinek vagyonát elharácsolta, miudazouáltai, ha az emberi könyörület nem támogatná, családjával együtt éhen veszhetue el. A szegény magánvádlók részére képviselőjük a ,földön futók" szerepét volt szives kiosztaui, a kir. ügyész úr pedig a koldusbotot adja kezeikbe, én pedig örömmel konstatálom, hogy miként az árverési jegyző­könyvből kitűnik, e szegény földönfutókká tett magán­vádlók — a csakugyan sajnálatra méltó Lukácsot ide uem értve — Tauyi János massájából uagy értékű bir­tokokat vásároltak és pedig továbbra is cousortiumban. Sajátságos tünemény. Kéri cliensei felrneutését s azonnali szabad lábra való helyezésüket. Ezután id. Krúdy Gyula Fleischer Ferencz képvi­seletében tartott vádbeszédet, meglepetésének adva kife­jezést, hogy a kir. ügyész, Fleischer teljes ártatlausá­gával szemben nem ejtette el a vádat, s ama nézetét hangoztatva, hogy a kisebb városokbau alapított ban­kok csak kárára vannak a közönségnek. A vád és védelem előterjesztése ezzel befejeztetvén, Megyery Géza törvényszéki elnök az itélet kihirdetését másnap d. e. 10 órára tűzte ki. * * * A kir törvényszék e hó 9-én d. e. 10 és y 2 órakor hirdette ki az ítéletet. Az ítélet-hirdetésre nagy közönség gyűlt össze a teremben. A büntető tauács tagjai megjelenvén a terem­ben, Megyery Géza eluök olvasta föl az Ítéletet, mely szerint: Kösztler Lajos a btk. 379. §-a alapján, a 380. és 383. §. 2-dik bekezdése szerint minősülő csalás, s a btk. 401. §-a alapján s a 405. §. szerint minősülő s a 403. §. alapjáu büutetetendő okirathatnisitás bűntettében, a 40. §. szerint mint tettes-társ biinisnek mondatik ki s ezért 3 évi fegyház büntetéssel, 5 evi hivatal vesztéssel és polgári jogainak fölfüggesztóssel sujtatik. A btk. fölsorolt paragrafusai a apjáu Lévy Máryás 6 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére, Tanyi Jin03 pedig, az idézett szakaszokon kivül a btk. 359. §-a alapján, a 356. §. sz°riut minősülő sikkasztás vétségében is bűnösnek mondatván ki, 2 évi fegyházra ítéltetett. Fleischer Ferencz az ellene emelt vád alól fölmentetett. Hrabovszky Aurél kir. alügyész Fleischerre vonat­kozólag bejelenti felebbezését, valamint a büutetés kisza­bását illetőleg Kösztler és Lévy Mátyásra nézve is. A Tanyi János ellen hozott itéletbeu megnyugodott.. Kéri továbbá a törvényszéket, hogy miutáu Kösztler Lajos, saját beismerése szerint, ingatlanait eladta, ellenében a letartóztatás mondassák ki. Dr. Heuman Ignácz védő kéri védencze szabad lábon hagyását. A törvényszék az ügyész indítványát mellőzte. Kösztler Lajos és Lévy Mátyás bejelentették feleb­bezésöket az itélet ellen. N. Tanyi János megnyugodott az ítéletben. Az itélet megokolása több miut egy órát vett igénybe, mely alkalommal Megyery Géza törvényszéki elnök ismételten tanújelét adta annak, hogy szakképes­sége és valóban ritka emlékező tehetsége és éles elinü­sége által méltán foglalhat helyt a minta törvényszéki elnökök sorában. UJD05SÁG0K. — Rendkívüli közgyűlés lesz a vármegyénél e hó 21-dikén. A közgyűlés a toljó évben megejtendő általá­nos tisztújítás előkészítésével fog loglalkozni, megha­tározva nevezetesen a tisztújítás uapjtt. A közgyűlés tárgysorozatát lapunk hivatalos közleményei élén találják olvasóink. — Szabolcsvármegye állandó választmánya e hó 15-dikén délelőtt, a 21-diki Közgyűlés tárgyainak előké­szítése czéljából ülést tart. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 14-dikén csütörtökön tartja meg rendes havi ülését. — Id. Szikszay Pál temetése e hó 3 dikán délután uagy részvét mellett ment végbe Giváu. A megboldogult, ki az éveknek oly hosszú sorát élte át közszeretetben és beosülésben, a közrészvétnek ezt az impozáns nyilvánu lását valóban megérdemelte. Gávának egész lakossága s a közeli s a távolabbi községek intelligenciája oly nagy számbau jelent meg a végtisztességtételen, hogy a ha­loitas ház udvara alig volt képes befogadni a gyászkö­zönséget. Félhárom órakor vette kezdetét a gyászszer­tartás, melyen a közeli községek tanítóiból ahkult d*­larda énekelte a gyászéueket. Az udvaron Barát Imre gávai ev. ref. lelkész mondott megható gyászbeszédet. Innen a koporsó a templomba vitetett, hol Lukács Ödön ev. ref. esperes tartott megindító halotti beszédet, mely »z igaz részvét könyeit csalta ki a gyászoj gyülekezet sze­meiből. Levelezőnk, ki e temetésről lapunkat értesité, a legnagyobb elragadtatással em ékezik meg e gyászbeszéd ről, mely — mint irji, so'iaknak szivében keltette lói amaz óhajtást, hogy e pap által szoretuének eltemettetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom