Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-27 / 43. szám
X. évfolyam. 43. szám. Nyíregyháza, 1889. október 27. RYIDÉKL VEGYES lAlíTALMU HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÜZLÖNÍE. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 Negyed évre 1 " A községi jegyző éa tanitó uraknak egész évre csak két. forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények,! Hirdetési rtitftUa szerkesztő czime alatt kéretnek bekuldetni ueiesi uijaK . Bérinentetlen levele: csak ismert kezektől ^l^V^ 1^ h,? 4ÍÍ" [ t t P<>titsor ej/szer fogadtatnak el kőzlese 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. 0 . , . .' ' ... 1 Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirA kéziratok csak világos kivána'ra s az 1 detés után 30 kr. fizettetik, illető költségére küldetnek vissza. 1 a • x- • 1 •• 1 - , , . 0 ! A nyilt-teri kozlemenyek dija soronkmt 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Coinp. által Hamburgban. A közutak. Mezőgazdasági és kereskedelmi érdekeiukuek mélyére vágó javaslatot tárgyalt a héten a képviselőház: a közutakról szóló törvényjavaslat ez, mely törvénynyé válva, teljesen elejti kö/utainknak a mai reud^zer szeri ít, a közmű ik i kivetése által való fentartását és javítását. Ez a rendszer még a 48-as idők előtti korszak maradványaként jutott reánk. Nem elégítette ki sem a közgazdaság, sem a közigazgatás érdekeit, amellett valami úrbéri ize volt, terhelve a robot alól fölszabadított jobbágyot, kit utat csinálni, követ törni most is csak ugy hajtottak ki, mint hajdanában — akkor mogyorófa pálczával. H igy annak az erőnek, mit a mai közmunka pénzben és erőben képvisel, milyen silány eredményű volt a mos'a ii r. nd,szerű fölhasználása, azt az egész ország közű ainak siralmas állap >ta kétségen felül bizonyítja. R>ssz utak, rábízva az időjárás szeszélyeire, a közlekedés fenakadása napokon, heteken keresztül, s amellett elpazarolva az a tekintélyes tőke, melyet a közmunka kivetés természetben és megváltási összegben képvisel, igy ment ez — csaknem kivétel nélkül — az országban E tekintetben Szabolcsvármegy ében még elég kedvező állapotokat konstatálhatunk, mert ha közutaink nem is valami nagyon brilliánsok. a törvényhatóság — a többi vármegvekhez hasonlítva — elég alacsonyan és méltányosan szabta meg a kézi és igás napszám megváltási összegeit, s még ezek mellett is, — ha nem járhatunk is mindenütt köves utakon a vármegye területén — tekintélyes megtakarításokat értünk el a közmunkában. A kö/.utakról szóló törvényjavaslat, mely a mostani rendszertől való teljes eltérést jeleuti, egy nagyon igazságos reformot valósit meg ezen a téren : t. i. a teherviselés igazságos megosztását. Es ez a változás nem csak azt jelenti, hogy ezentúl a közutak fentartásának költségeihez azok is hozzá fognak járulni, kik idáig — a közmunka kivetés A „NYllt VIDÉK" TÁLUJZÁI A, A szerkesztő gyötrelme. Egy jó nevü vidéki lap szerkesztőségi<z egy alkalommal a következő levél érkezett: Tekintetes Szerkesztő úr! Vágyamat kí'p'zvén az igényeknek minden tekintetben megfelelő lapjuk hasábjain megkezdeni nyíl váwos szereplésemet, ime hajlandó vagyok zsenge költői termékeimet b< ciea lapjuk sr.ámára átengedni, oly k kötóseel, h g a/.ok a legközelebbi szám tárczájában közöltessenek, F.liegi uév alatt stb. A levélhez két ív volt mellékelve, sűrűen tele irva ábrándos dalokkal ós gyil ko'ó bú-i sonete-kel. Az udvarias szerkosztő a következő szám' an a szerkesztői üzenetek közt ime igy válaszolt: >Felleginek. Költeményeiben sok az érzés, s ha ezek most még nem is közölhetők, c-ak rajta s reméljük, hogy kis kitartás mellett, rövidesen teljesen megjelelőt fog ön produkálni.* A szerkesztő ugy gondolkodott, hogy ilyen üzenettel nem k< czkáztatja előfizetője jó véleméu)ét sem, míg más részt egy kis édes orvosságot ad be a költőnek, a mitől • az ily érzékeny poéták nyelnek egy oagyot, aztán világgyülölettel telnek el, írnak melancholicus kedély állapo tukban keserves drámai sorokat, hogy azokkal más helyeken próbáljanak szerencsit, ahol őket megértik. Hanem ez egyszer nagyon csalódod, mert a következő napokon ismét egy tuc^at költői mű és levél jelent meg Follegi aláírással, a közlést elmuKszthatlanul sürgetve. A szerkesztő a tejét k-zdte vakarni. »Hua! Ugy látszik, ennek az urnák egész bibliothékája vau az ilyesmikből. E-t nem jó lesz neki biztatni.* V*n ilyen esetben az udvarias szerkesztőknek egy ravasz fogásuk. A rendszere szerint — e teher alól csaknem teljesen mentesek voltak, hanem jelenti épen ennél fogva azt is, hogy növekedni íog az az összeg is, mely évről-évre rendelkezésre fog állni közu'aink jókar ban tartására. Általános vélemény szerint ennek a növekedésnek igen tekintélyesnek kell lenni, ha el akar juk érni a czélt, hogy végre valahára jó utak legyenek Magyarországon. Mert igeu nagy összegek kellenek arra, hogy ez az óhajtás beteljesüljön Az az erő, a mi mist — a régi rendszer szerint — rendelkezésre áll, bár magában véve igen tekintélyes, megközelítőleg sem volt elegendő a feladat megvalósításához, s csaknem arra a sorira jutott, mint a pohár édes víz, melyet a tenger sós vizébe öntenek. Ezentúl, ha törvénynyé válik a javaslat, a közutak fentartására és javítására a szükséges öszszeg meg lesz talán. És megszűnik bizonyára a nagy erőpazarlás, mely a rendszer nélküli, megszakított, s — hogy ugy mondjuk — kényszer munkával jár. Csak az a baj, hogy az uj törvényjavaslat megiut uj terhet jelent. És az a félő, hogy az egyenes adónak az a 10%-a, melyet a javaslat a közmunka uj alapjául, mint maximumot kijelöl, az adóteher növekedését fogja jelenteni azoknál is, kik már idáig is aránytalanul nagy mértékben járultak hozzá a közutak feutartásához, s nem csak azoknál, kik ez ideig olyan aránytalanul kis mértékével járultak hozzá e közös tehernek a viseléséhez. Mert amibe a javaslatnak velejét kell keresnünk, az a közmunka természetbeni szolgáltatásának más alapul való kicserélése Ily alapul a javaslat az egyenes adó utáni kivetést — a maximum 10 százalék — tervezi, mint a mely egyrészt kizárja a teherviselés alól való kibúvást, másfelől kire-kire teherviselési képessége megközelitőbb arányában hárul. A nagy megterheltetés kikerülésére az útadó minimumokat ajánlja a javaslat, vagyis egy minimális szerkesztő mosolygott egyet a bajusza alatt s az üzene tek között ezt tette közzé: »Felleginek. Valóban el kell ismernünk verseiben az itt-ott felcsillanó költői tehetséget, de fájdalom, lapunk más irányú, semhory magun'.éivá tehetuénK Valamely nagyobb keretű szépirodalmi lap ban n tgy sikert érhetne velők.* A szerkesztő kárörvendve gondolta <1, mint fog most a költő ostrom ival má oknak kinos órákat szerezni. Hadd jusson azoknak is a mulat ságból. D • jókor volt örülnie. Posta fordultával ajánlva kapott egy küldeményt s levelet, Fellegi aláírással, melyben Fellegi elismeri, hogy költeményei elsőbb rendű 1 ipokban is méltó helyüket foglalnák el, de ő sokkal szerényebb, különben is remf'nyli, hogy jelenben nagy mennyiségben küldött müvei között bátran fog akadni, mely ily irányú lapnak is kép-theti tárczáját. A szerkesztő iszonyatos dühbe jött. Most már ki méletlenül le kell rázni az alkalraatlankodót, egy előfizető, elvégre, se id", se oda. Igy felelt: »Felleginek. Versei kritikán alóliak; keressen öu fel vrdami kalendárium gyártót, ha ugyan akad olyan, a ki azokat elfogadja. Minket kíméljen meg velők.* Most jött csak aztán valami. Egy teljes kontez papír, valóságos teher szálli'.máuy ; telesden tele irva, mellé irgalmatlan hos'zu levél, teld keserű szemrehányással, epedő szomorral, mérges gunynyal, Bzánakozó s végtelen szelid nagy lelküséggel, bocsánat adással, uj ajánlatokkal, melyek szerint müvei köz lését most már halaszthatlanül kéri, Fellegi. A szerkesztő haját tépte dühében; egészen megrémült attól a poétától. Most mar nem felelt neki semmit. Ez talán használni fog, ő unja meg hamarabb a mulatságot. A közeli napok egyikén kopogtatnak a szerkesztői iroda ajtaján »L uhet!« Egy hosszú, sovány alak lépett be, sertés, fekete h-jjfil, beesett arczvonásokkal, összeösszegnek a fizetését azok által is, akiknél az egyenes adó százaléka ezt a minimális összeget nem üti meg. Aján ja p dig a minimumot akkép, hogy törvényhatósági útadó fejében vettessék ki mindenkire annyi, amennyi ott három kézi napszám árának megfelel, de ami sehol 1 frt 50 kruál több nem lehet, A törvényhatóság azonban azoknál, akiknek kis igavonójuk van, e minimumot egy igás napszám ára — de legfeljebb 3 frt — erejéig emelheti. A helyhatósági önkormányzat elveinek szempmtjából tehető a legtöbb kifogás a törvényjavaslat ellen, azok részéről tudniillik, kik áz önkormányzatunk hívei, s akik ezenkívül nem látják szívesen, hogy törvénybe igtattatnak oly intézkedések, melyek egyik részét, — bár nem főfontosságu részét képezik — a sokat eml getett állami adminisztrációnak, anélkül és az előtt, hogy e nagyfontosságú kérdés el vagy el uem fogadása felől az ország képviselete nyilatkozott volna. Olyan előleg-fele ez. mely — ha az önkormányzati adminisztráció mellett nyilatkoznék nék — esetleg annak ídejéu a törvényhozás, bajosan találna igazolásra. De ez ügy gyakorlati értékén ez mit sem változtat S ha nem is felel meg egészen a valóságnak és egy kissé tulzásos is az a mondás, hogy minden változás, mely a közmunka mostani fölhasználása tnódjitól eltérést jelent: egyúttal a javulást is jelenti, annyi bizonyos, hogy az uj törvényjavaslattól sok üdvös reformot várhatunk. Szabolcsvármegye a képviselőházhoz. A vármegye közöusége október hó 8-dikán tartott közgyűlése alkalmával Mezösy László indítványára elhatározta, hogy a vármegyei autonomia fentartása érdek beu feliratot intéz a képviselőházhoz, s erről a többi vármegyéket s önálló törvén) hatósági joggal fölruházott városokat értesítve, őket a felirat pártolására hivja föl. E felirat immáron elkészült. Közöljük a következőkben: görnyedt testalkattal. Egyenesen a szerkesztő elé állott. »Én Fellegi vagyok.* A szerkesztő majd hanyatt esett i i-dtében. Na! csak ez hiányzott m^gl Mindeu hang a torkára szorult, de nem is volt ideje válaszolni, mert a jövevény most már még közelebb lépve, fenntartott fejjel, önérzetes hangon utánna tette: »Fellegi, a költő!* A szerkesztő hátrább húzódott székével, köszörült (gyet a torkán. »Mivel szolgálbatok?* Kezdett válamit respektálni a nagy férfiúban. »Uram ! — fejel az — Öu egy álnok ember, ön egy irigy ember! Öu irodalmi férfinak adja ki magát, kinek kötelessége mindent megtennie, hogy az irodalomnak a szebb, jobb s nemesebb felé való emeléséhez, bár mint apró porszem, gyenge erejétől kitelhetőleg, hozzá járuljon ! . . .* A szerkesztő hevesen ugrott fel, reszketett a felindulástól. De nem volt ideje felelni, mert a költő harsogó plthosszal folytatta. »Ön legszentebb kötelességét tiporta lábbal, midőn a magas s nemes eszmék érvényesítését meggátolta, hogy csirájában fojtsa el azokat . . .« A szerkesztő újra leült; njugodt próbált lenni »Sz.olgálhatok még más valamivei?* »Én önt ezért ki fogom gúnyolni, megénekelem, meghurczolom a lapokban . . .!* »En pedig önt kilöketem, mint egy hitvány rágalmazót, mint egy . . * »Én ide fogok jönni lakni az ön szomszédjába, hogy mindennap hallja szemrehányásaimat, mindennap küldök egy tucz.tot költeményeimből, idegen álnevek alatt, hogy önnek azt betűről betűre át kell olvasnia.* A szerkesztő nyöszörögve roskadt le székébe, le volt fegyverezve. Mai számunkhoz a községek részére fél ív hivatalos melléklet van csatolva.
