Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

Folytatása a mellékletnek egymástól éleseti határolt külombséggel biruak. Felveszik a szint s igy nevezik aztáu az emberi: fehér embernek, fekete embernek, malay vagy olajbarna embernek. Felveszik ^a fej alkatom hej alkatot, fül állást, száj állást s több ilynemű külömbségeket. S miud eme külömbségeket átviszik a jellemre, a természetre, szellemi képességekre. Bolondság az egész 1! . . . A szint adja a nap és a szabad levegő. Lengő sátorokban, égető napsugaraknak kitéve, bizony barna lesz a liliom-;,rcz is. A fej, száj, fül állását, tudjuk, hogy a vad népek divatból eltorzították s mikor századokon át az egész izomszerkezet mintegy átalakult, hiába hagytak fel az ídomitással, megtartotta sokáig torzított alakját. Hasonló hasonlókat szül s az átalakulás nem történik egy pár év alatt. Ez áll a testre és szellemre egyaránt. De az ember ívindenütt ember, testi és szellemi tehetségeit illetőleg. Mikor igy együtt látja az ember a föld külöuféle részeinek népét, a szin és ruházat különbségeinek daczára, nagyon összepászolnak. Fehér turbánban, bő, térdig érő bugyogóban, hátára, vállára lenge fátyolszerü szövet pa nyókára vetve, aranynyal szőtt övében drága kövü kirakott pisztolyok és tőrök . . . nemes büszke tartással lépeget az afrikai főnök, karján egy európai, talán pírisi szépség. Jön egy chinai mandarin, befont hajjal; le.ógó bajusza, mandula szeme s keskeny szemölde, napernyő forma sisakja, egészen bő rokolyája s csónak forma topánja . . . ugy összepászol a frauczia tábornoki egyenruhával, hogy igy együtt látva őket, semmi feltűnő siucs rajtok. Aztán nézzük s összehasonlítjuk ipari termékeiket, házi eszközeiket . . . szakasztott a mienk, lényegtelen eltérésekkel. A pusztai vad ember s a városi finom gavallér . . . sohse menjünk ae Szudánba, se Párisba, hogy a köztük levő ellentétet szemlélhetővé tegyük ; Parisban is van pusztai betyár akármennyi s ilyenek a szalonokban is megfordulnak okkal móddal. Egyszóval kedves Miskám, egy ilyen kiállításnak igen nagy erkölcsi sikere van azon számtalan balvélemények eloszlatásában, mely balvéleményeket a ferde nevelés belénk olt. Itt nyerünk igazi szemléleti oktatást, milyet köuy vek, tanitók nem adhatnak, legjobb akarat mellett sem. Emiitettem volt már, hogy a párisi kiállítás, való jában franczia kiállítás. A többi csupán garnirung módjára jő hozzá. A mely országok részt vettek is a kiállításban, nagyon kevés az, a mit felmutattak. A mi szük helyet igénybe vettek, abból is több-kevesebb rész üresen maradt. Hanem a francziák aztán igazán kitettek magukért. Legnagyobbszerü, legbámulatosabb a gépcsarnok. Az emberi értelem ma — egészen helyesen — a gépekre van összpontosítva. Oda kell müvelédni az embernek, hogy számára csupán az értelmi munkatér maradjon fel; az anyagi muukát végezze az anyag maga. Igy iehet és lesz az ember Isten képmása, munkatársa: értelmi erejével, belátásával, midőn mintegy a természet nagy műhelyében észreveszi azon hatalmas erőket, melyek egymásra hatnak s ugy alkalmazza, hogy hatásuk hasznot eredményezzen az emberre nézve. Például milyen po ripás dolog volt az, hogy ott készítette a gép maga a finom puha bélest, az ember nem csinált egyebet, miut oda adta neki a lisztet « a gép a kisült fánkkal telt tepsit tar totta elibe, hogy a piros-pozsgás angol leány ízléses halomba rakja a párolgó, kellemes zamatu csemegétMindenféle fajú czukksdliket gyúrt, kavart, formált a külöuféle gép; maga rakta üvegekbe, kötözte s rakta csomóba. FA és érez, durva anyag, alakot nyert, ízléses alakot, anélkül, hogy az ember csak kis ujját kinyuj totta volna. És a többi .... ki győzné elszámlálni az egyszerű és kombinált gépek ezerét, melyek észbontó zajgással végeztek kimért munkájokat . Hanem az alkotás mellett, a rombolás is megrendítő módon volt képviselve. Azok az ágyuk! ! . . Iszonyú pokoli müvek!! . . . Szárazföldi és tengeri csatáknak öldöklő szerszámai száz, ezerféle változatban !! . . * * * * * 4< * Kávéház és vendéglő megnyitás. Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására juttatni, hogy a beltéren a POLGÁRI KÁVÉHÁZAT átvettem és ott a k >r igényeinek megfelelőleg meglepő Ízlésesen épített ÉTTERMEMET és fényesen berendezett kávéházamat czim alatt e hó 20-án Ünnepélyesen megnyitom. É termemben jó magyar konyha, mindennap friss kőbányai sör és villás reggeli, vala mint tiszta kezelésű hegyi és kerti borok, továbbá valódi egri és visontai vörös borok. Kávéházamban pediglegfinomabbszeszes italok u. m. valódi franczia cognac, muszka allasch, schweizi chatreus stb. stb. kapható Honi és külföldi hírlapok, legjobb magyar ólczlapok és pontos kiszolgáltatásról kezeskedik sok évi e pályán szerzett tapasztalatom. Az eddig iráuyomban tanúsított szives pártfogást megköszönve, s azt továbbra is kérve, maradok megkülönböztetett tisztelettel alázatos szolgája HEESKOVITS MQE (332—3—2) vendéglő-tulajdonos. „IN Y I R V I E> É Ií Ez a kettő volt leginkább kiemelkedő az egész kiállításon, a gépek, melyekkel teremt, — s a gépek, melyekkel rombol az ember. Egvik az értelem, uaásik az ostobaság. Mint maga az ember! . . . Mit szólsz hozzá kedves komám! Hited: Andrásy Kálmán. Az aradi vár nyárfái. — 1849. — Hajnalodott. De mintha a természet késett volna föléin dui az októberi éjszaka hosszú, mély álmából s mintha vágyott volna az éj fekete takarója alatt megbújva tölteni azt a uapot, mely elkövetkező volt, hogy ne lásson semmit, ne legyen tanuja annak, ami történni fog. Mert megálmodta, hogy minden napok leggonoszabb napja lesz az, mely felvirradni készül. Ez a nap lesz az, — tudta jól, — melyen az Isten meg fogja bánni, hogy világot gyújtóit a sötét chaoszba. Ha ott hagyja a mindenséget a süket, vak homály által örökre eltakarva : nem kellene borzadály között fedni el szemét, hogy ne lássa, ami annál a napvilágnál történik, amit ő a kegyelem és áldás forrásaként fakasztott az égen s ami ma a bűnök bűnét teszi láthatóvá. . . . A természet nem tudott ébredui. Keleten hideg, sárgásszürke derengés szűrődött át szemhatárt takaró nehéz ködön. A nap nem akarta fölvenni ma királyi bíborát: a hajnali arauypUástot. Fekete felhők űzik egymást az égen, hogy eltakarják a nap elől a földtekének egy darabját, mely fölött a rémület es sötétség démonai teregetik denevérszárnyukat. . . . ŐJZÍ szél hajt el az aradi vár fölött, mintegy végtelen nagy sóhajtás, mint a természet gyászos előérzetéuek szomorú kijelentése. . . . Két fiatal nyárfa emelkedik a vársáuez közeiében; sugár koronájuk hajladozik a széltől, reszkető leveleik panaszos zúgásával beszélnek egymáshoz. — Rut, hideg, sötét éjszakánk volt. — Rútabb, hidegebb, sötétebb lesz a nap, mely rá következik. — Tudom, én is fennvirraszték ; láttam, halottam, mi van készülőben. — Fiatal társainkat tőből kivágták. — Hallottam a bárd csattogását, amint oszlopoknak faragták őket. — Nézd, ott vanuak már földbe ásva, hogy olyan rendeltetést teljesitseuek, amire nem voltak teremtve. — Az élet fái voltak; ágaik közt madár fészkelt; minden galyukon száz élőt fakadt; koronájuk napfényben fürdött. — A halál oszlopai lettek ; bagoly huhog fölöttük ; gyilkos kötélhorog imbolyog rajtuk ; gyalázat fekete foltja fedi be őket. Keleten a sárgaszürke kárpiton bágyadt, Leteges világosság szűrődött át. Varjak röppentek föl a vártemplom tornyáról s károgva keringtek a légben. Trombita-harsogástól viszhangzottsk a bástyafalak. . . . Megvirradt. . . . A két nyárfán minden levél megreszketett, mikor megnyílt a várkapu s két menet vonult ki azon egymásután. — Nézz oda, szól társához az egyik nyárfa, néz oda: ez a látváuy most Í3 ismétlődik másodszor a teremtés óta. A gazok most viszik máaodazor Golgotára az igazságot, hogy elveszítsék. Régen egy áldozattal érték be a latrok; most tizenhárom áldozat van kezeik között: tizenháromszorosán gyilkolják le az örök, szent eszmét. -- Reszketek. Nézd, mint remegnek maguk a hóhérok ia; fekete lelkük elsápad a kolosszális büutéuy előtt s vad elhatározásuktól önmaguk döbbenek vissza. — A gazok mindig gyávák ; gyilkolnak, de reszketve; a bűntudat már akkor fojtogatja őket, mikor a tett még nincs végrehajtva. De nézd az áldozatokat, e bü-zke, hajthatatlan, fenséges alakokat; homlokukon ott fénylik már a megdicsőülés glóriája; tekintetük tul lát e ködbevésző, búskomor szemhatáron s a sötét bitók fölött megpillautják a halhatatlanság fényes csarnokát. Fegyver ropogástól reszket a iég. A lőporfüst fehér foszlányai szállanak föl a vársánczból, a szél beviszi őket a bástyák törésein át a kaszamatákba s ounan u bolto zatos tömlöczökbe s a megvasalt hősök, kik Bzívdobogva hallották a sorlövést, mely vezéreiket terítette le, ugy fogadták a hozzájok jött füstöt, miut valami túlvilágról jövő hősies üzenetet. A két nyárfa összebagott. — Megtörtént. A fű vérben ázik odalenn s nehéz holttestek súlya alatt törik meg. — És a kiontott szent vér megtermékenyíti a főidet s táplálni fogja a szabadság fáját, melyek e vad pribékek kivágtak, de a melynek gyökerei élnek és fölfelé törnek a poroszlóhad lábai alatt. — Nézd, amott készül lefolyni e szörnyű tragédia utolsó rémj3lenete. Iszonyú látváuy ! Akasztófák alatt állanak a legnemesebb hősök s kötél hurok függ olyan fejek felott, mik koszorút érdemelnek. — A nap a legsötétebb felhőbe takarja képét. Az angyalok sírnak a felhők felett s az Isten az ő vértri.uságot szenvedett fiának mellére rejti arczát. — Átkozott legyen a kéz, a mely bennünket ide ültetett, hogy tauüi legyüűk az iszonyatosságuak, mely borzadályba ejti magát az Istent. — Elvégeztetett. A sötét felhők megszakadnak 8 a réten át tizenhárom feuyes lélek feher szárnyakon száll az örökké valóság felé s az Isten egyszülött fia kitárja eléjök karjait s ugy fogadja őket, mint bajtársait a megváltás munkájában. . . . — Idelenn minden elsötétül. A nagy gyilkosság rémületbe ejti a világot, az igazik lázadó arczczal nézik az eget s tagadják, hogy van biró a felhők felett. A gazok pedig nem tudnak örülni a rettentő diadalnak; az a hang, mely Káint világgá űzte, megszólal az ő vad lelkükben is és emlékezteti őket a számadásra. . . . — 1889. — A megvénült nyárfák koronái őszi szélben hajlongva, sárguló leveleik halkan beszélnek. — Nézd, a helyről, a honnan halálos sötétség áradt szét akkor, most fényes láng csap fel, mely beragyogja a mindenséget. — A hazafiság lángja az, mely mint oltár előtt az örök tűz, kiolthatlanul ég e helyen. Megnépesül a Golgota. Zászlók lobognak. Zsolozsma száll föl az ég felé. Az igazak nem nézik többé lázadó arczc.al az eget, mert tudják, hogy van biró a felhők felett. — A gazok, a Hiyna.uk pedig, a kik e helyen elkövették az emberiség legnagyobb bűnét, homlokukon a történelem bélyegző vasának égett nyomával élik azt a rettenetes sötét halhatatlanságot, melyet reájuk rótt az Istenitélet . . . A két . öreg nyárfa zúgása beolvadt a hymnusz mélabús dallamába, Iványi Ödön. Felelős szerkesztő : INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Értesítem a tisztelt- közönséget, hogy friss főzelékeim már megérkeztek. Kitiiuő boszniai szilvát és lekvárt, szepesi és stockeraui borsót és leilCSét, úgyszintén mindenféle főzeléket igen jó minőségben és jutáuyos árban szolgálhatok. Tisztelettel HOFFMAN ADOLF fűszerkereskedő. r SILBERSTEIN SAMU, és ZICHERMANN ZIZA Nyíregyháza, JEGYESEK. J X fc & & * * * * * * * * * * * * * * * * Halottak emlékére. — ^iS^IMeii szentek ipra^üérez és művirágból készült HEI^W* választásban kaphatók FflAttV MTtrOA MIKSA divat-üzletében. Hirdetmény. 6446. K. 1889. Nyiregyháza városa mint iparhatóság közhírré teszi, miszerint Király Sándor, Palatic/. Béla és Marsalkó Lajos kö/kereseti és társasági tagok a Bujdoson a 2-ik szakaszban egy tégla és cserep égető körkemenczét 8 anyag helyet szándékoznak felállítani és tartani a az ehez 8züks§gelt telep-engedély eluyeréseért folyamodványukat benyújtották. Minek folytán folyó évi október hó 22 ik napjáuak délelőtti 10 órájára a helyszínére kitűzött tárgyalásra mindazok, kik e vállalat ellen bármi okból kifogást akarnak tenni, ezennel azou kijelentés mellett hivatnak meg, hogy a törvényes idíbeui megnem jeleaésök esetére netalán feDnforgó kifogásaik teki itetbe vétele nélkül fog az érdemleges határozat meghozatni. Kelt Nyíregyházán, 1889. évi szeptember 30-án tartott iparhatóság tanács ülésből. Kraiznay Gíbor, _ Máiwrszky PJI* XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX XX Fontos minden anyának! Az anyatejet teljesen pótolja Giacomelli Ferencz cs. kir. és olasz királyi szabadalom s a nagy ezüstérem tulaidonosa által készített s Bécsben általános használatban lévő és kedvelt I. bécsi gyermek táp-liszt, mely strelísált tejszínből s a legtáplálóbb csont és vérképző anyagból áll, köjnyiti a fogzást, pótolja az anyatejet s ep oly könnyen emészthető, mint amaz; tehát mtjdaem minden klinikán már huzamosabb idő óta hasziáUtba vétetett s a legtapasztaltabb orvosok által, a legmelegebben ajanltatott. Az ára ezen egyedüli tápértéknek, mely minden gyermek s lábbadozónak szánt tápszert messze felülmúl, oly olcsó, hogy bárkinek lehetségessé vau téve annak használhatása . Ara egy nagy doboznak 80 kr., kis doboznak 40 kr. használati utasítással. Valódi hamisitatlair zab, liszt és árpa ve^yezö ízletes és erős leves készithetésére, minden háztartásnak ; könnyen emészthető, olvadékony és nagyon g.pláló. Gyors elkészithetése daczára oly olcsó, hogy nem volna szabad egy háztartásnál sem hiányoznia. Használati utasítással 1 próbadoboz zabliszt 12 kr, nagy d iboz 40 kr. és a közkedveltségü árpa vegyezo próbadoboza 10 kr, nagy dolioz 30 kr Igen tisztelt Uram ! Dr. Schipek cs. kir. ezredorvos fiilolaj kivonatának né^y izbeni használás i után unalmas fülzugásom teljesen elmúlt, líöizönetem kifejezése mellett vagyok, kiváló tsztdője Steiner Dávid Babozsa (Somogymegye,) 1839. május 12. Hl. Ezen _ W fül-olaj kivonat, mely Dr. Schipek cs. k. ezredorvos által használati utasítással van ellátva, ára 1 frt 50 kr. ^ Kaphatók Nyíregyházán Léderer Ignácz gyógyszerésznek a „magyar koronához'

1 czjmzett gyógytárában. Jt XX XX XX XX XX XX