Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-25 / 34. szám

X. évfolyam. 34. szám. Nyíregyháza, 1889. augusztus 25. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEG7ZÖK EGYLETENfíK KÖZLÖNY Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon. Uj. Előfizetési feltótelek : postán ragy helyben hashoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész érre csak két forint. Az előfizetési pénzek, meqrendelések s a A }

al» szellemi részét képező küldemények, i ' ., , ,„ j, , , a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. lap szétküldésé tarquaban leendő Telszo- ... , „ , , . , , », lamldsok Jóba Elelc kiadó-tulajdonos f

o

gadtetaak el™ k6Zekt0

1 könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza °

A kóziratok csak vilíigos kivália(ra s a

z 1551. szám) llltézeudok. illető költségére küldetnek viasza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábbzott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Doru & Comp. által Hamburgban. Lajos napján, -H: Magyar embernek nem kell kfllön magyarázat hozzá, hogy» megértse a „Lajos napján" feliratú czikkek cziméből, hogy e csikkek amaz ünneplésnek a szószótói, melyekkel augusztus 25-dikét, Kossuth Lajos nerenapját. a hálás és kegyeletes megemlékezés napjává teszik mindenütt e hazában. A magyar történelem, melyet fénynyel és borúval színezett események egymásba fonódó lánczolatából szőtt az Idő, nemzeti ünneplésre méltó visszaemlékezésekben gazdag nagyon. S hogy mégis olyan szegények vagyunk ilyen nemzeti ünnepekben, az az oka talán, hogy nemzeti törekvéseink, melyeknek irányát sajátos faji jellegünk s geográfiái helyzetünk elég élesen megjelölnek, a kézzel fogható valósággal oly élesen állanak ellentétben Az a férfiú, ki a Bocskaiak és Rákócziali sorában idáig idő szerint való rendben utolsó zászlóvivője volt ez elfojtható, de ki nem irtható nemzeti törekvéseknek, ez e férfiú: Kossuth Lajos a mi méltó ünneplésünk tárgya e napon, s az elnyomott sóhajokban s vérünknek hevesebb lüktetésében, mely e napon sziveinkben a visszaemlékezések ezernyi derűs és borzalmas érzéseivel együtt megnyilatkozik: egész nemzeti tragédiánk zenéjenek akkordjai csendülnek meg. E nemzeti tragédia sok fejezetének áldozatai és hősei nyugosznak már, kik itt bent. kik kivül a hazán, porló csontjaikkal. Hiröket, nevöA „NYÍRVIDÉK" TÁRÓZÁJA. Csak álmodozzál. . . . Csak álmodozzál szép jövőről, Reménykedő, bohó szívem ; Tiéd az élet : álmaidban Meg nem zavar még senkisem. Csak álmodozzál : ifjú vagy még, Miut a nyiló tavasz virág, Legszebb korod szép álma nélkül Mit érne néked a világ ? Csak álmodozzál: fényes álmod Legyen derült és gondtalan, — Ne hidd, ne tudd, hogy életednek Tán aggodalmas sorsa v.m. Csak álmodozzál, éld világod, Élvezd a tünó perczeket; Szeresd az eszményt, a ki nélkül Örülnöd, élned sem lehet! Csak álmodozzál : sződd imádba A földre szállt angyal neveti Mit érue minden dobbanásod, Hogyha nem érte érzenéd?... C»ak álmodozzál : majd fölébrtdiz Az élet tüskés utain — Bár rózsa lesz reája hintve, II*. teljesülnek álmaim. .. Macsolai Barna. Yiff történet. Gyermekek voltak ... a kicsiuyek pedig nem ismerik még a rideg válaszfalakat, melyek az embert hz embertől oly igen elkülönzik. Az ő szivecskéiket még nem nyügözé le az illem bakója. A nagyságos kis kisasszony — Elvira volt neve — épugy meg megheutergett a tarka-t arka virágokkal teltilt flW Mni számunkhoz ket, miut nemzeti regék alakjaiét, magával hordja a szellő, mely végig hullámzik e hazán, az az édes hazai szellő, mely e nemzeti érzésnek húrját öntudatlanul rezegteti meg a pásztor ember szivében, de elhat a palotákba is, s megérzik fuvallatát azok is, kiknek agyát a gyümölcsöző jelen kézzel fogható valóságai ha elc-iavarták is, de magános óráikban, mikor a szív, a lélek, ezek az egyedül való mérlegelői az igazságnak, vérüknek összealkotása, agyrendszerük fonnílása szerint éreznek és gondolkoznak. Ki is az a Kossuth Lajos ? Egy 86 évet élt öreg ember-e csupán, kit a mai k,or divatja szerént a legmagasabb állást elérnie engedte meg szerencséje ? Ki, ha a inai kor embere lenne, mint aranygyapjas vitéz és más számtalan érdemrendek és kitüntetések tulajdonosa, első lenne az excellenciás urak sorában, várván és megérvén taián, hogy tnég grófi méltóságra is emeltessék? Nagy dominiumolcnak szerzője lenne talán s megalapítója a családja dinasztiájának, kinek a mai hamisítatlan demokratikus világban is biztosítva vau, hogy maradékai tized íziglen eo ipso miniszter-jelöltek lesznek születésűk perczében már, ebben a boldog kenyéren élő hazában ? Nem ez a kép az, melyet nemzeti pantheonjának oltárán Kossuth Lajosról festett a nemzeti közgondolkozás ! A legnagyobb ő, kit e nemzet történetének fonalán a magyar föld, a magyar levegő, a magyar vér, hús. csont és agyvelő tökéletes összehangzásával, magyar anya szült! Az a ferfiu ő, akit századok melengettek méhökben, hogy a kellő pillanatban megszülessék! Kossuth Lajos az. ki mint magyar ember, öszszes nemzeti érzéseinknek, s minek szégyeljük kimondani, Ázsiából magunkkal hozott minden nemzeti törekvéseinknek, hivatásunknak, faji jellegünkben meghatározott sajátosságainknak képviselője ! Kossuth Lajos az, ki mint ember is — nem csak mint magyar ember — a legtökéletesebb példánykép ; kinek nyolczvanhat évet élt fejében ma is teljes melegével lobo^ a lángész ereje, s tagjainak rugalmasságában csodával határos módon nyilatkozik meg e férfiú rendeltetése, mely őt lelki és testierők kiválóságában, mint igazi nagy embert helyezi a többi milliók fölé! E<t a nagy embert magyarnak teremtette az Isten, s csodálatos sorsa száműzöttnek rendelé. Csodálatunknak, hálánknak és — büszkeségünknek gyujtunk tömjént Lajos napján. Nagy nemzeti ünnep ez, s az eszmék, melyek ez ünnep'iez fűződnek — amig magyar él — élni fognak mindörökké! Inczédy Lajos. Aratás után. Be van fejezve az aratás! Kasza pendült, hullt a hú'.a szép rendbe; izzadta munkás; nehéz munka volt ez!—de kenyér lesz minden búzaszemből. »Az ember munkára, miut a madár repülésre van alkotva* — mondja a szentírás. Életünk a bölcsőtől a sirig nem egyéb, mint a testi éss/.ellemi munkásságnak folyto os láuczolats. Egyik munkásságunk anyagi, a másik szellemi haszonnal jár. Ennélfogva az aratás fogalma sem szorítkozhat kizárólag csak a mezei munkára. Én az aratás fogalma alatt az emberiség összes ténykedését, eredményét, bizonyos időszakokban, rét selymes bársonyáu, épugy kergette kipirosult arczczal, bodorodó hajjal, vágyakozó hévvel a gyorsan tovaröppehő lepét; épugy felríasztá vig kaczajivul a lombok sfirü|eben turbékoló gelicze-pirt, sávos vadgalambot, mint az a feh^r vászonba öltözött, nyirott h íju, fekete szemű, buisi fiúcska : a tanitóék Gyurija. Boldog idők: játszó társak voltak. Ha a kéuyeztett baba kék csilagos nehéz szőnyeg gel borított fészkecskéjéből reggelre — mely délnek is usjyanám beillett — végre-valahára kikerült, megmeue külhatett a stkitó dajkák és oonne-ok becíézgető karjai közül: odasietett az öreg hárstás pirk porondjára és — mintha találkájuk lett volui — pajtásával, a kis Gj uszival, futostak együtt messze messzire. Olszámra téptek a sárga mezei pimpót, szélylyel szórták a íeh'r zsálya libegő leveleit, s o.y édesdedeu kaczagtak, ha arczukba visszavágta a fújdogáló szellő. Jó kedvvel c-.iczáztik a puha pázsiton, s mint megbokrosodott caikócskák — lovasdit játszva — taposták üde zöldjét: csurron víz lett könuyü ruhácskájok, de az uekiu oly igen tetszett; hisz' — a mint Virike mondta — »esző szincz, mégisz vizesz.« Neki szaladtak a ny ulgátakuak, futó árkodnak, oda oda tévedtek a méltóságteljesen hullámzó halastó vizéhez s zsebecskéiket kikutatva, megéteték madárlátta kenyérmorzsával a v:czk iudozó aranyhalakat, lapos kővel » kávázták* hullámzó tükörét, s aztáu kifáradva, elizzadva ledőltek a puha gyepágyra s elszeuderültei< édesen, boldogan. Kedves gyermekálmok, legédesebb pillanatai e rövid életnek, de himar tova tűntök ! Bizony, az idő eljár. A kis kisasszouyból nagyvilági elegáns hölgy, tauitó-gyernkből meglett férfi lett. Az egykori együttlét, magános órák boldogsága, mint rózsás báránylelhő a tiszta ég tükörén, terüli el lelkükön és édes reménynj el tölté el aggódó keblöket. Ismerték már a korlatokat, de nem feledhették a multat. Hiszen a romlatlan ifjú sziv olyan, mint a 'ágy viasz, a melyeu a legaisebb érintés is nyomot hagy : de mig egyiknél az első felirt név után kemény kővé válik s aczéllal sem lehet másikit bevikarni: addig a másiknál még jobban elpuhul s betűrendben következnek a többi megszámláihatlan nevek. A két gyermek szivére egymás neve volt kölcsönösen felirva. Első szerelmök szűzies emlékét boldogan fél iv és a községek részére hivatalos melléklet van csatolva. őrizék, az emlékezés hevével éleszgeték a lankadó tüzet. Ugy volt, hogy egyszer, midőn már ráborult a parkra az esti félhomály, szive sú^allatát követve futott a 14 éves lányka a hallgató bükk szárnya alá és itt e megszentelt helyen fogadta remegő Kedvesének, hogy hü lesz hozzá és sohasem felejti el . . . Éies álom, tova tűnő ábránd : első szerelem ! Aztán . . . hit az id3 rendj • és módja szerint a »backfisch«-ból nagy leány lett; már pedig tudnivaló, hogy nincs kevésbbé tartós dolog a föld kerekén, mint a mit ők megfogadnak. M-)g hit különben is a sziv az csak egy bolondos húsdarab, melynek parancsolni tud az erős, szavának csak a gyáva engedelmeskedik. Józanul gondolkozva, igy van ez. Nevetséges idealizmus! nem is kívánhatjuk, hogy egy fiatal leány — kit elkap a nagyvilági zaj s mámorba ringat az annyi, még előtte ismeretlenül hevert élv, gyönyör — megtartsa egy öufeledte pillanatban, lázas szenvedélytől gyötörtetve adott szavát. A szerelem manapság más alakot öltött magára: Ámor istenke nagyot változott. Rózsás nyilait ritkán lövi ki bimzett tarsolyából; az ész, hideg számítás éles fegyvere uralja a legtöbb szivet. Törhetlen ragaszkodás az imádott eszményhez; önzetlen, a sziv mélyében önként felfakadó, hevülő érzelam annak lénye iránt, hódoló tisztelet, párosulva végnélküli szerelemmel: nevetséges mese, költők frázisa; a házasság hideg kereskedői üzlet, melyben döntő tényezők a nemesi korona ágai, a családfa misszeágazó gyökei, hatalmas összaköttatós, pénz, vagyon, de legkevesebbet határoz a szerelem. Ily e!v-;k mellett, hogyne f iledte volua a multat a szép Eivira. Rövid idő alatt kezét uyujtá a dúsgazdag, általánosan ismert ruéuak, Méreiuek. Tetszett neki az őt körülövező hideg pompa, hiu csillogás, örült a 9-es korona ragyogásának; de azért nöl hűségi nem rettent vissza azt iné* kettővel megtoldani férje árva fajének rovására. Mert hit tetszik tudni, a fiatal asszonynak mégsem elegendő a kopasz tarkó, fénytelen szemek, vattaderék és zsiuorós monokli. — Vigasztaló elég akad: " jó barátok nem hiányzanak!