Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-18 / 33. szám
„ÍM Y t R "V I D Ú K< — Megégett gyermek. Sztruhár János Sulyánbokorbeli tanyai gazda négy éves János n<-vü fia, mig édes auyja pár perezre távozott a házból, fölmászott a nyitott tűzhelyre, hol inge tüzet fogván, oly súlyos ég si sebeket szenvedett, hogy ennek következtében meghalt. A vizsgálatot megindították. — Térj ki! De melyik térjen ki! Ezen vesztek össze Puskás Mihály és Tar Antal a halász—ibrányi úton Márkus Mihályijai. S nagy lévén a magyar emberben a virtus, egyik sem engedett. Végre leugráltak a szemben álló szekerekről s szegény Márkus Mihályt elverték, úgy, hogy a karja is eltörött. A törvényszék 6—6 hónapra ítélte el Puskás Mihályt és Tar Antslt. Nyilvános számadás és köszönet. — A Varga féle ev. ref. iskolában aug. 15 én i-.rtott műkedvelői előadás összes bevétele tett 28 frt 30 krt. Ezzel szemben a kiadás 18 frt 21 kr. Felülfizettek: Hubay József ur 20 kr, Zoltán ödöa ur 60 kr. Gredig Jeremiás ur 60 kr, Lázár Kálmán ur 40 kr, D . Ferlicska Kálmán ur 80 kr, Tórök Péter ur 20 kr, Dr. Meskó László ur 20 kr. Fejér Imre ur 20 kr, Piringer János 1 frt, Tarczali Dezső 1 frt, — É'es Lajos ur pedig a kivilágítás és lámpák költségét 2 forinttal fedezte. Fogtdják ugy a tisztelt műpártolók, m nt fölüladakozók hálás köszönetünket ! A rendező bizottság nevében : ifj. Lukács Ödön. — A szegény-ügy rendezése. Nemcsak Nyíregyházán de taláu az ország minden hasonló nagyobb városában általános panaszkodás tárgyát képezi már évek óta az, hogy a koldusok, kéregetők és csavargók raja elönti az utc/.ákat, betolakodik a házakba, boltokba, műhelyekbe ; arczátlan kunyorolása mellett a legtöbb uem hagyja magát — ha meguntuk már a nagyou igénybe vett jószívűség gyakorlását — csak ugy egyszerűen elutasítani, hanem próbára teszi igeu sokszor türelmünket, s ellenszenvet költ fel a szánakozás helyett és bosszankodnunk kell a miatt, hogy az alamizsnára szoruló neháuy szerencsétlen mellett hány naplopó, rongyos csavargó, idegen bevándorló kér segedelmet a legnagyobb nyári munka idején, midőn drágán megfizetnék a keze munkáját, ha dolgozui akarna: ha a helyett jobbnak uem látná a koldulást, melyből könnyű szerrel megél, sőt a kedvelt szeszes italokra is jut néha néha néhány fillér. Itt az idsje, hogy maga a társadalom, mindeu egyes megrohant és zaklatott polgár igyekezzék e nagy betegségre orvosszert keresni. Ideje van, hogy azon igeu helyes rendőri intézkedésnek, hogy engedély nélkül koldulni nem szabad, mindenki segédkezzék; azaz az ilyeu mindeu igazolvány és koldulási engedély uélkül tolakodó, többnyire tolvaj csavargókat, kik már-már eltürhetetleu tömegekben rohanják meg jótékonysági érzésűnket, maga a közönség igyekezzék a rendőrség elé juttatni. A szegény-ügy rendezése — kétségkívül —- a helyes közigazgatás egyik legfoutosabb megoldaudó kérdését fogja képezni. De mig ez megtörténnék is, meg vau azon országos törvény, hogy minden község tartozik saját szegényeit eltartani, és ha e törvenyuek engedelmeskedve, csak azon szegényeket fogjuk részesíteni segélyben, a kik a városi hatóság engedélvlevelével fordulnak hozzánk, ugy rövid idő alatt magunk, minden rendőri beavatkozás nélkül végét fogjuk szakítani azon nagy megrohanásokuak, melyeknek a városunkba betóduló, átváudorló és a rendőrség által ki uem irtható csavargók részéről jelenleg ki vagyuuk téve. Minden jószívű embernek fáj ugyan látnia az éhezők és szerencsétleneket, s legtöbben meg uem tudunk szabadulni azou gon dolattól, hátha valóban egy igazán alamizsnára szorultat utasítunk el szívteleuül: az orvosság igeu keserűnek látszik, mert rosszul esik az embernek, ha uem adhat a kéregetőnek, de ha akarjuk a czélt, akarjuk az eiz közöket is! Általános a pauasz a koldus invázió ellen, s a rendőrség alig bírja eltolonczolui a csavargók tömegét s ha mi maguuk nem segítünk maguukou a hatósági engedély előkérése által, az ügyön segítve mindaddig uem lesz, mig valamely jótékony alapítványon az a régen óhajtott s városunk viszonyai által nagyon igazolt dologház valaha a jövő nemzedék által fel nein fog építtetni. — Máthé István, a hírneves magyar hegedű művész, ki főkép magyar zeue-szerzemények és népdalok utólérhetlen előadása áttal tűnik ki, még e hó folyamán vagy a jövő hó legelején hangversenyt szándékozik adni városunkban és pedig — mint a művész ur egy hozzánk intézett levelében jelenti — részben a helybeli jótékony nőegyesület javára. Ajánljuk előre is a jeles művészt közönségünk figyelmébe. — Rabló-gyilkosság Nagy-Kállóban. Pál Istvánnét a héten szerdán reggel ágyában lekve, eszméletlen állapotban találták N.-Kállóban. Feje balta vágásokkal össze volt vagdalva »a szobában látható rendetlenség mindjárt bűnös kezek munkájí.t gyauittatá. A szegény asszonyt, kinek férje távol volt, azonnal a megyei közkórházba szállították, s amiut ott később magához tért, a vizsgáló-bíró kihallgatta. Az asszony Tenke Zsuzsanuát nevezte meg a tett elkövetőjéül. Ezt az asszonyt természetesen azonnal elfogták, kihallgatták, s minthogy teljesen ártatlannak mondotta magát, fedezet alatt a kórházba vitték, s ott szembesítették Pál Istvánnéval, ki az alatt teljsaeu elgyöngülve, pillanatokra nyerte csak vissza eszméletét. A szembesítéskor Pál Istvánné szemébe mondta Tenke Zsuzsáimának, hogy ö rontott rá baltával, ő vagdalta össze * ő rabolta el 23 forintnyi pénzét. A szembesítésnek ily eredménye utáu a vizsgáló-bíró természetesen letartóztatta Tenke Zsuzsannát, aki a félholtra vagdalt Pal Istvánné ágya elé térdepelve könyörgött, hogy mondja meg az igazat, ne állitsou róla ilyen szörnyű büut, melyet ő soha e; uem követett. A vizsgáló-bíró ezután újra vallatás alá fogta Tenke Zsuzsannát, de ez megmaradt a mellett, hogy ő teljesen ártatlan, egy izót sem tud a dologról, nem hogy ő köpette volua el. Másnap aztán újra kihallgatták Pal Zsuzsannát a kórházban, s ez akkor beösnuerve tévedését, mintha mély öntudatlan állapotból tért volna magához, azt vallotta, hogy Kádár József volt a tettes. A vizsgálóbíró ezt is rögtöu letartóztatta s Kádár József azonnal be is vallotta, h >gy ő tört rá éjuek idején Pál Istvánnéra, ő maga verte le baltájával, s rabolta el tőle 23 frtját. Ez érdekes bűnügyben tovább folyik a vizsgálat. Ha Pil Istváuné — ki élethalál között fekszik a kórhízbau — véletlenül a Teukénével való szembesítés után raegluit volna, büuügyi eljárásunk minden óvatos és körültekintő volta mellett is uem lehetetlen, hogy Tenkénó ártatlan áldozata lett volna Pál Istvánné megmagyará?hatlan tévedésének. — Süketek figyelmébe! Egy személy, ki egy egyszerű szer által 23 évi süketségtől és fülzugástól meg, gyógyíttatott, igen szívesen megküldi ingyen bár ki kéri német nyelven a szer leírását Czim: J. H. NicholsonBécs, IX. Kolingasse 4. Csarnok. Nyilt levelek Vas Mihály barátomhoz. II. Kedves Miskám ! R lusseauval én is azt tartó n, hogy ha uz ember gyalog mehet, ne meujen szekeren. Hát még ha a déli vasutat ismerte volna ! Da hát az ember nem mehet mindenkor és mindenüvé gyalog s kénytelen arra és ugy menni, a merre és hogy viszik. Bosszantott, ho^y az éjjeli utazás miatt nem láthatom a Dráva és Száva völgyeket legalább vonatfuttában. Ki-kitekinték, s a Lnlvány holdfénynél, meg-megc8illant alattunk a sötét völgy fenéken susogó folyó, az átellenes meredek parton sziklatömbök meredeztek alá, vagy szelíd hajlatű füves-fás oldalt sejtetett a. kétes világítás. De ez miad csak sejtés és nem tudat, a félálom bizonytalan torzképa. Ezer örömmel üdvözítm a szürkülő hajnalt, mely e gyötrődő éj után megnyitja a s/.emlődós ezerféle tárgyait. Laibachnál már kissé szét lőhetett látni. Itt rnir kiszélesül a Száva völgye a több aprópitak szetdeli át. A város jobbra maradt tőlüuk s balra látszott fent nr> ígaslatou a katouai erősség. Szép és termékeny völ^y, de az egész vidék inkább csak legeltetésre alkalm ts. Nem is sok müveit föld látszott s a mi volt is, bizony kevés haszounal jutalmazá a fáradágot, amennyiben nem messze már a Karszt hegység terméketlen sziklás birodalma terül el. Vonatunk L*ibachlól mindig felebb-felebb hág. Eleiute szép és üdítő fenyvesek, lent alattuok kitágul, meg összeszorul a völgy, még életet mutat. Majd egyre zordon ibbra válik. Az emberi erőfeszitő azorgalon, igazán lépésről-lépésre kénytelen egy-egy talpalatuyi földet kiküzdeni a vad szildáktól, hogy kevéa krumplit, paszujt, árpát, valam; hitvány gabonafélét termesszen. Itt egy kis gyümölcsös, cseresznye, megy, epar, ráfutó szőlőtők, kerítésül H kihányt kősziklák s törmelékek, — amott csupin gyér kaszáló vagy lagelő, beuae éhes hassal kószál a szomorú kecske vagy sovány törpe marha. Istou ments az itt lakástól! Mily viharok bírhatják e birodalmat! A \asut mellett éjszaki oldalon, mérföldeken át húzódik az erős magas kőfal, itt-ott palánk ... és in gis, ha a bora uekizudul, bizony elbuvik a kalauz s Istent emleget! Nem csoda, ha a vad természet borzalmai ellen, babonás felelemmel mindenfele templomokat emelt e nép. Igaz, hogy kőben nem szorul meg. Akárhány templomot láttam egész magánosan, vagy két-hlirom kunyhótól körülvéve, hegyormokon, oldalokou, puszta völgyeken. Az állomások is erőre épUvé«', legiukább eg's/.eu faragot kövekből. Alagutak, völgyátbidalások egymást váltják fel s az itt utazás kellemesnek egyátaláu uem mondható. Azou csodálkoztam, hogy egy mély bevágás sziklás oldala, sőt egy egész ily talajú hegyoldal ákáczczal volt beültetve s kedvére élt « vad vidéken. N ibresina nagyobb állomástól lekany arodik az ut, s bevágisonou, alagutakoj átmenve, egyszer csak szembe tűiit a tejger. A ki kiváncsiau várta, csalódot'. Nem a védtelen, határtalan teuger ez! p-ir jii miudenfele láthitók s még hozzá az északuyugo'i part, mocsárszerű nádas, gyékéuyes. Hauem annál szebb s minden átmenet nélkül, a miut leerünk a Karszt hegységről a lombárdiai síkságra, Sagráus, Montefalkóne, Görz, Kjrmons vidéke. Igazi déii vidék. Északon »z alpesek bóiedte csúcsai már látszanak, délre a tenger, nyugolra mindenütt síkság. Gyönyörű kertek, nyaralók, virág/.ó folyondároktól elta karva, az ilyekbez nem szokott szem mohóu szívja a fényt, a eziut s egyszere kárpotólva vau az elátkozott világ lesújtó romhalmaza után ! Kormons utolsó állomása az osztrák birodalomnak. Bevártuk itt a másik vonatot 8 mivel valami kisebb baj miatt késett, volt elég időnk, hogy szét is tekintsünk a kis városkában. Itt már mindeu olasz, csak a finá icz osztrák, illetve csak a ruha rajta. Régi városka, mint általában a többiek is mind régiek, pár ujabb épüle tet is láttunk szép kert közepéu, de gazdája valahol hűsölt, meleg volt nagyon, különben eléggé élettelen, miutha valami külöuös vágy bántaná, mintha mindig tul nézne azou a kis folyón, mely mellette az olasz határt jelzi ! Nem szükség neked mondwiom kedves Miskám, hogy iskolázott emberre nézve a földaek két oly pontja létezik, mely a történelem folyamán, mint egy-egy Eiffel-torony emelkedik ki; egyik a szellemi, másik az auyagi nagyság szédületes magaslatán tartva egykori lakóit: a görög félsziget és Olaszország. A kiuek van érzéke a történelmi nagy emlékek iránt, mindenkor szent kegyelettel lép az említett klaszikus földekre. S ion most ott álltuuk Olaszország határán! 0 aszország külömben is, nemcsak a régmúlt idők ködéből tündöklik dicsőségének lángsugaraival a jelen és a messze jövóbe: a közelmúltnak is bámulatot költő tényei folytak itt le ; mintha a nagy események magva volna itt elvetve, vagy mintha az éggel közlekedő alpesek titokteljes méhe a csodák embrióit küldözgetné ezer forrásaival a gyönyör.i síkság füveibe, fáibi gyümölcseibe, állataiba, hogy ezek utján az emberek szivébe jutva, az érzelmeket lázba zúdítsák! Minő dolgok folytak itt le az O asz egység dicső csatáinál! ... Az 1859-iki gyilkos háború mily közelről érdekel bennünket is! S ime most e helyek mintha újra szülnék a regék alakjait!. .. Mintha a római légiók ph ilauxai hömpölyögnének, — vagy taláu Hannibál elefáutjaiu ik lábai alatc remeg a föld? . . . Vagy az Istenos'.orának láugja é3 fűsíje szállt amott a légbe? s megvadulva fut Velencze ős lakója, hogy egy csoda-város alapját vesse meg? ! Da h liga .. . vad germáu C3ordtk nyomán ájtatos ének zendül, a kevély sasok helyett keresztes zászlók uyonán térdel a buzgó tömeg s szent őrületbe csapva át, Isten dicséretére embert áldozik. . . Uj kép tárul, uj zaj riad . . . Mantua, Verona ágyúi szórják az életölő h-ilált ... de a gyilkolás na^y mestere, az úgynevezett nagy Ntpoleon kevélyen lépeget vér és hamun keresztül a császári trón fele ... de legyen elég ! . . . Garibaldi, Mazzini ós Cavour szobra beszéli a többit. . . Én gondolkodom, a mint a vonat megállt a határnál. Tekint tem a távolba vész s inneu szárnyat ölt f-1 lelkem gondolat ja s egy óriási gyűrűbe fogva a multat és jelent, életre hozza a szétszórt porokat! . . . Isten veled kedves Mukám ! . . - Híved: Andrásy Kálmán. Az uj-épületben. 1849. jul. 19. nov. 10-ig. — Mezősy Lászlótól. — (Vége.) Almási Palt is csak a külföldre való menekvés mentette meg a biztos haláltól. — Szacsvai — Nedelkovics auditor faggató kérdésére, mint nékem Szacsv.ii maga moudá, eképpen felelt: — »É'i egy testületnek, a magyar országgyűlésnek, egyhangúlag hozott határozatit, hivatalos kötelesa 'giimuél fogva irta u alá. Öa jó! tudja, én jegyző voltam, a függetlenség kimondásában épeu annyi részem van, miut többi képviselőtársaimnak. — Mit gondol az auditor úr! ha változva a viszonyok, — aláírva ön, — mint ezen törvényeink eileuére feiettünk ítélő katona-bíróság jegyzője, — a Batthyányi gróf, a hiszem az én halálos ítéletemet is, — a magyar kézre kerülve, megérdjmelné-e ön, hogy az ítéletet hozó testület helyett öu lakol.on legsúlyosabban.* — Igaz, hogy Nadelkovics nem tudott rá felelni ; — de azért Sztcsvai ártalanúl kivégeztetett. Csernus Manó elég vagyonos, Gömörmegyei földbirtokos volt, — uője gróf D) L »motte születésű comtesse — a forradalom »*iőtt a magyar h-lytariótanác nál szolgált, sokan azt u kósza hirt terjesztették haláláról, hogy őt Haynau tévedésből Cseruátoui hdyett akasztatta fel, — és ezen pletykának Horváth Mihály is helyt adott, — pedig elég hibásan, — történeti nagy muukáj'.ban. — Hibásan I m ( jrt egy olyau munkában, mely ily mesékuek is helyt ád lapjain, abban több más hűtlen történeti adat is csúszhatott be. Csernussal az uj épületben ismerkedtem meg, közép termetű, sov/.uy, barna, fekete szakállú, sápadt férfi volt, szerintem Rottenbillerhez, még korára uó/.ve is hasonlított, 45 óv körül lehetett. Nincs itt czélom sem a Haynau hóbortosságaít, szeszélyességeit mentegetni, — sem az uj épületben zsarnokoskodott törvényszéki bírák szolg ii, s a Bicsből jött parancsokuak vakon hódoló jeli'mét tisztázni; hanem azt mégis kimoudo n, h > ,,'y Cseruust, — kinek nője azon gróf De Liiiiotte Auial testvére volt, ki Haynau idejében gróf Almásy Móric cz il s S ent Iv iuyi Vinczévél, a politikai ngyekben akkor logtöbb befolyást gyakoroltuk, s kivel C-ernus a fogságból utolsó napi* folytonosau levelezett, — Cseruátouyi helyett nem akasztották fel. A többször említett Karger profószszali jó viszonyomnál fo^va, — de ítélet m is csak profószi árestomról szólván, az egész új i-pületbeli foglyoí szobáiban, mindenütt szabadon jártam, — a B »lassa útján vélem megismerkedett *;rand profósz P d ik, megízlelve pesti kisborraktaromból behozatott jó tokajimat, .szintén elnézte ezen kis szabadságot, m i egyik, holnap a másik szobában zárattam be, reggeltől délig, néha ostig is magamat, — néhol kártyáztunk, unalom és időtöltésből, másutt beszélgettünk nagunk, s szegény hazánk kétségben ejtő jövőjéről. — Voltak k-p'.elődéaek franczia, angol, török inváziókról, segedelemről. — D- bizony csak ábrándok voltak azok. Csernus az alsó emelet, vagyis a földszinti osztály 4 ik számú szobájában v->lt Lévay egri kononokkal, Szalatsy pesti háztulajdonos éa élet kereskedővel, háza a Sas vendéglőhöz negyedik—ötödik szomszéd az ujvilág-utezában. — Hozzájok többször zárattam be magamat, szerettek mind hárman vhistezni, — h-t én ott nem voltam is, hármasban vhisteztek. — Épen azon nap reggel is, midőn Osernust délbeu ítéletét hallani felhívták, szobájukban voltam bezárva, a profósz benyitott,— »Herr von CsernuB! Ich bitté in das VerhörU — »Vedd által a játszmát* — »szólt hozzám, még én bejövök,* — én átrettem, — de Cseruus többé uem látta laktársait, — kevés idő múlva a dob pergés és ítélet hirdetés után láttuk, hogy Osernust — ki mindennap várta szabadulását, — Szacsvaival együtt siralom-házba kisónk, hová ebéd után az öreg báró Peréuyit is behurczolták. — Rémület fogott el mindnyájunkat, senki sem hitte töboé életét biztosnak. — Másnap reggel, miut fentebb leirám, bitófáu kiszenvedett. Csernus helyzetéről nékem ennyit beszélt: »a múlt januárban, midőn a magyar kormány D-breczenbe tette által székhelyét, — ő X-en maradt, ő Windischgrácznél szolgálatot vállalt, pár hét múlva Budáról elszökött; 8 Debreczenben a minisztériumnál e foglalta régi hivatalát. — Azonban halála utáu a hir, ezen saját vallomását még ezzel pótolta ki: — »hogy ő Budáról Vindischgiácz beleegyezésével ment le Debrpczenbe, a a herczeg akaratával lépett ismét a ma.-yar kormányuál hivatalba, feladata volt a Budáról jövő osztrák kémeket fogadni, utasáUni, a útlevelekkel ellátni, — a a Debreczenben történtekről pontos és hiteles jelentéseket tenni a herczegnek. — A kémek jöttek-mentek, Csernus utasításaival, jelentéseivel Budára ; hane n ezen jeleutéseket ő először mindég Kossuthtal közölte, s csak azt, a csak auuyit jelentett Windischgrácznek, mit a kormáuyzó ügyeiukre nézve jóuak s czélszerűnek vélt. — Ez idézte elő halálát, a ez hihetőbb is, mint a Csernátonyival való tévedés pletykája. Még három kivégzéa történt ottlétemig — az az november 10-ik napjáig, ha emlékezetem nem csal. — E/.en egyszerre meggyilkoltak nevei: — Gyron Péter, a német légió őrnagya, — herczeg Voronyiczky lengyel, és Abancur olasz születésű üouvód huszár kap.táuyok. — Oc egy csepp5t se voltak, — még osztrák 8zempontból véve is fel a dolgot, — vétkesebbek, mint más a magyar hadsereg annyi ezer és ezer tisztjei. — De hiában, nékik meg kellett halni, — hogy uz ő kivégeztetésükkel a vélünk rokouszenvező németeknek, olaszoknak és lengyeleknek egy kis bókot tehessen Ausztria. Gyron Péter alacsony, zömök termetű, pofók, gesztenyeszín h iju, mintegy 40 éves férfi volt. — Voronyiczky magas, su^ár, szinte gesztenye szinü, ütköző bajuszszal, fiatal, 22 éves, festői szép gyermek volt. — Abaucúr száraz, középtermetű, összetört testű, 35 óv körüli férfi, régebben osztrák tiszt volt, az olasz forradalmárokkal való titkos összeköttetése kiderülvén, tizenöt évi várfogságra volt elítélve, — Folytatás a. főlapon.
