Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-03 / 5. szám

X. évfolyam. 5. szám. Nyíregyháza, 1889. február 3. JNFYIRYIDESC f VEGYES TARTALMÚ HÉTI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. W IVLegJelenilt hetenkint egy.szei- vasárnapon. KlöHzetési feltételek : postán Taey helyben házhoz hordva: Egé»z é»r« 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 , A könégi j»gyzö é« tanító uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba. Elelf kiadótulajdonos könyvnyom. dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) íntézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek ''sak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s :iz illető költségére küldetnek vissza. llirdt*:lírti dijak : Minden négyszer haiábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint, 15 krajezór. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rászére a kiadó hivatalban (uagy-debrec/.eni-utcza 1551. szám): továbbá: ttoldberger A. V. által Budapesten. ILaaseagceiu és fojfler irodájában Mécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Doru & Comp által Haniburgii.ui, Rudolf trónörökös. Az ország minden részébe eljutott már a gyászos hír, hogy Rudolf főlierczeg, Magyarország királyi trónjának leendő örököse meghalt. Gyászba borítja ez a megdöbbentő valóság Magyarország népjt! Nemzetek büszkesége, egy szép, boldog jövendő reménysége lett semmivé! Ki az, ki nem fájlalná ezt a nagy veszteséget, ha szereti hazáját?! Ezt a szegény, sokat üldözött hazát, melynek vérrel ázott földje sokat tudna beszélni a szenvedésekről, melyeket velünk nem érző idegen szívvel, megősmerésre hajlithatlan agygyal borítottak ránk sok századok egymásra torló napjai. Aki férfi kora virágjában kidűlve ott feks/.ik kiterítve hideg ravatalán: Rudolf trónörökös, Magyarország leendő királya, érző, velünk is együtt érző szívvel megáldva, lelke műveltségével megérté a fordult időnek változását, s beleszívta lelkébe édes apja, dicsőségesen uralkodó királyuuk tanulságos példaadásából alkotmányunk iránt az érzékét. Vele született jeles tulajdonságai, nevelésének iránya, s amióta felnőtt, a velünk való gyakori és szívélyes érintkezés mind biztos zálogául szolgáltak annak, hogy nemcsak jeles uralkodó válandik majd belőle, de nekünk magyaroknak olyan király is, ki megérti a mi nemzeti individualitásunkat, nem lesz ellensége nemzeti aspirációinknak, megbecsüli azokat és e népet, mely vérével és életével mindég híven szolgálja hazáját éi királyát. Mindezt a szép reménységet váratlanul s csak annál megdöbbentőbben elsöpörte a halál. Magyarország népe sírva virraszt a ravatalnál, s aggódva kutatja a jövendőt, melynek előre rajzolt képén ilyen retten tes fordítást tett az enyészet. Áldjuk emlékezetét. országos Rudolf trónörökös elhunytáról az hivatalos lap következő jelentést tett közzé : „Az ő cs. és kir. fensége Rudolf főherczeg tróuörökös elhunytának lesújtó eseményéről általunk tegnap közölt adatok, a magas elhunyt legközelebbi környezetének a végzetterhes esemény kábitóbeuyomása alatt szerzett első észleleteire voltak alapítva. A környezet, miután a hálószoba ajtaja feltöretett, ő cs. és kir. fenségét ágyában élettelenül találta, s ezen első benyomásra támaszkodtak aztán a Bécsbe érkezett jelentések, valamint az a föltevés is, hogy a halált szívszélhűdés okozta. A jelenvoltak sürgős táviratban kérették Meyerlingbe dr. Widerhofer udvari tanácsost, ki ennek következtében a legközelebbi vonattal azonnal oda sietett. A haladéktalanúl megejtett vizsgálat alkalmával dr. Widerhofer megállapította, hogy a boldo gúltnak fején egy meglehetősen nagy seb van, a koponyafalak és koponyacsontok nagyobb kiterjedésű leválásával, melynek rögtöni halált kellett előidéznie, s a mely lő-sebnek ismertetett fel. Az ágy mellett, a jobb kéznek közvetlen közelében megtalált, k a kilőtt revolvert, s a fegyver helyzete semmi kétséget sem hagyott fenn arra nézve, hogy a halál önkezűleg okoztatott. Az a körülmény, hogy ő cs. kir. fenségének szolgaszemélyzete a melléképületekben volt elhe lyezve, és hogy a boldogült mellé beosztott szolga a vadászat megrendelése végett ő fensége parancsára a házat rövid időre elhagyta volt: érthetővé teszi, hogy a lövés durranását senki sem hallotta meg. A haladéktalanúl Meyerlingbe kiküldött, s a fennálló szabályok szerint megalakított bizottságnak feladatát képezte, a tényállást és a mellékkörülményeket jegyzőkönyvbe venni. El nem hallgathatjuk, hogy ő cs. és kir. fensége közvetlen környezetebői többen az utolsó hetekben a beteges idegizgatottságnak gyakori tüneteit észlelték rajta, ugy, hogy azon nézethez kell ragaszkodni, hogy e borzasztó esemény pillanatnyi elmezavarnak volt kifolyása. Ezenkívül megemlíthető az is, hogy ő cs. és kir. fensége egy idő óta gyakran panaszkodott főfájásról, melyet ő maga annak tulajdonított, hogy mult őszszel lovával elbukott; ez a baleset azonban, ő cs. és kir. fenségének határozott parancsára, annak idején titokban tartatott." Rudolf trónörökös halála nálunk s a vidéken is a legmélyebb megdöbbenést keltette. Csütörtökön reggel érkezett az első hír és pedig egy hivatalos távirattal, mely az alispánhoz érkezett a belügyminisztertől. A távirat így szólt: Szabolcsvármegye közönségének. 375 eln. sz. Mélyen megrendítő s az ei>ész hazát gyászba borító eseményről értesítem. Rudolf trónörökös ő felsége tegnap reggel 7—8 óra közt Meverlingben szívszélhűdés következtében meghalt. További értesítés következik. Belügyminiszter. E távirat vétele után a vármegyeházán s kevés idő múlva a városházán is kitűzték a gyászlobogót. A szomorú hír pár óra alatt az egész városban elterjedt, s mindeufelé a gyászos eseményről beszéltek az embererek. * A helybeli ág. ev. egyház Rudolf trónörökös temetése napja után való nap d. e. 10 órakor gyászistenitiszteletet tart. * A nyíregyházai dalegylet, februárhó 2-dikára tervezett dal-estélvét, az országos gyász következtében egyelőre elhalasztotta. * * A nagy-kállói jótékony nőegyesület javára, február 2 dikára tervezett tánezestély, a bekövetkezett országos gyász miatt, február hó 16-án fog megtartatni. Jótékonyság. Azt hirdetik, hogy az élet tisztán praktikus elveire éljük; azt a rideg számításon hirdeti a szabadság, egyende a mellett a legélesebb enyém és tied fogalmai közt, fogalmak voltak, és amely kort & tudósok mégis a megtestesített életrend eszméjéhez közeledőnek mondják. E kort nevezik az ideálizmus romjain feltámadt felvilágosodás korának, mely c*ak arra látszik hivatva lenni, hogy szitsa az egoizmust, fejleszsze a közérdek palástja alatt az egyéniség érvényesülését, de amely kor mégis csak sorvasztója az emberi sziv legszebb, legmagasztosabb érzelmeinek: a méltányosság, könyörület, kegyelet és szeretet érzetének. Hát való volna csakugyan mind ez a vád ? és ezek volnának csakugyan az igazi földi jólét, mint elvitázhatatlan életeiéi, utmutatói? Balgaság; empa kíméletlen rágalom, semmi egyéb! Mind azo'f, kik ilyesmit állit in ik, a kor erényeit a VÍÍ tükörére írják fel, vétkeit ellenbea érez táblákon örökítik meg. Padi- vaunak e kornak erényei, miket csak az elfogult nem lát; vannak erényei, aminőkkel a mult nem igen dicsekedhetett, legalább neai oly mértékben, mint a jelen kor. És mégis, milyen könnyű dolog manapság a külöuféle erényt gyakorolni; mennyire túlteszik magukat az emberek a nehézségeken. Hja! mert a maikor müveit, tudományos és kétség kívül praktikus kor. Ilyen ós hasonló gondolatok leptek meg magányos szobámban, mialatt a befutott ablaktáblának támasztva homlokomat, bámultam ki az utczára, ahol össze vissza kavargó nagy ós eűrü pelyhekben hullott alá a hó, máris ujnyi vastag réteggel vonva be utczákat, háztetőket. Fariang van — gondolám, miategy újra felvéve elmélkedésem fonalát — a vidimság, de eg.uttal a jótékonysíg évadja. Igen, a jóté'íoayság kü ónfóle cíégére alatt gyakorolt mulatságok saisoaja. Vagy talán nem jótékonyság az, ha az árva és ltílencz gyermekek felruházására, a viz- tűi- és egyéb elemi csapások által károsultak fólseg lésére, avagy a nyomoiultak ínségének enyhítésére rendeznek jótékonyczélu estélyeket, tánczmulatságokit és egyéb, de minden • esetre mulatsággal járó összejöveteleket ? Nem jótékonyság az, ha a társadalom legeliteebb és legbájosabb hölgyei, összetákolt sátorba állva, szép, de nemes czélu adományösszeg fejében árulgatják igéző mosoly és fölbátorító kacérkodás kíséretében a szivart, a csecsebeciét, champignert és a — csókot ? Nem csak a jótékonyság, hanem az emberszeretet gyakorolhatása érdekében tett önfel íldoz ís nem is erényét is látjuk itt. Látjuk p)dig teljes önzetlenségébe, tisztán ciak a jótékony ciél által meg hatott sziv adományaként Mai számunkhoz fél iv hivatalos melléklet van csatolva. -'