Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

X. évfolyam. 23. szám. Nyíregyháza, 1889. junius 9. r JNÍYÍRYIDEK. f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. ' Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A köüségi jegyző es tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildetni. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábbzott petit sor egy»zer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes liirA kéziratok csak világos kívánatra s az detás után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 15 kr Bérmeutetlen leveles csak ismert kezektől fogadtatnak el. illető költségére küldetnek vissza. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó-hivatalbau (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. T. által Budapestem Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is Doru & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, Szabolcsvármegye közönsége által Nyíregyházán, 1889. május 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 199. Bgy. 3257. K Tárgyalás alá vétetett Hajduvármegye alispánjának 1810/1889. K. szám alatt a járási erdőtiszti állomás szeivezése iránt kelt átirata. Határozat. A jáiási erdőtiszti állomás szervezése tágyábau 1888. évi 175 bgy. szám alatt alkotott szabályrendelet az 1800/1889. számú földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteri leirat és Hajduvármegye alispánjának átiratához képest következőleg igazittatik ki: 1-ör az 1-ső §. utolsó előtti bekezdése helyett felvétetik : „a járási erdőtiszt Szabolcsvárinegye alispánjának elnöklete alatt tartott ülésben akként választatik, hogy az érdekelt birtokosok közül a legkissebb erdőbirtokosnak egy, a többinek pedig, erdőbirtokának kiterjedéséhez képest annyi szavazat biztosíttatik, a hányszor erdőbirtokának holdszám szerinti területe 10 (tízzel) felosztható. Ezen szavazási jog, a választási ülés megkezdése előtt az alispánnál bejelentendő, s csak személyesen vagy két tanúval előttemezett meghatalmazás utján, meghatalmazottak által gyakorolható. 2-or a 3-ik §-ban a 300 frt uti átalány helyett 400 frt tétetik. Az ezen pont utolsó része töröltetik. 3-or 2-ik § ban az 1886. évi XXIII t. cz. helyett 1886. évi XXII. t. cz. iratik. Az ekként kiigazitott szabályrendelet sokszorosíttatván, egy példányban a in. kir. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz, a debreczeni kir erdőfelügyelőséghez, Szabolcsvármegye erdészeti albizottságához, Zoltán János alispán, Szikszay Pál főügyész, Kállay Ferencz főszámvevő, Megyery Gábor főpénztárnok, a járási lőszolgabirák és Nyiregyháza város polgármestere, Hajduvármegye közönsége, erdészeti albizottsága és alispánjához megküldeni, s a „Nyírvidék* vármegyei hivatalos lap utján három egymásután következő számban a köi ségek elöljáróinak szabályszerű közhírré tétel végett közöltetni rendeltetik. Miről a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter jelentésen, a debreczeni kir. erdő-felügyelőség, Szabolcsvármegye erdészeti albizottsága, Zoltán János alispán, Szikszay Pál főügyész, Kállay Ferencz főszámvevő, Megyery Gábor főpénztárnok, a járási főszolgabirák ós Nyiregyháza város polgármestere, Hajduvármegye A „NYlRVlDEr TÁRCZÁJ A. Házasságom. — Tanulságos történet házasulandók számára. — Én is szentül hittem és követtem ama példabeszéd igazságát és mély jelentőségót: »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát ;< de velem az irigy fátum összetéveszteté mégis a predikátumokat s lettem a Párka kisasszonyok grammatikai járatlanságának áldozata. Mindég az a kegyetlen gramatika! Nem elég, hogy diák koromban okozott annyi keserű „magános" órákat, még „pároson" sem hagy nyugtot. Azaz, hogy legelején kezdjem a dolgot, igen tetszett nekem mindég minden szép mama leánya és nem felejtve sohasem a példabeszédet — nézd meg az anyját, vedd el a lányát — valamennyinek udvaroltam több, kevesebb szerelmi dispositiókkal, különös tekintettel mindég az ozBonák kvalitására is. Hanem önök tudni fogják •agy esetleg már tudják, miszerint egyszercsak annyira disponálódik a szív, hogy végre megmarad egyféle ozsonánál, akarom mondani leányszívnél s szerelmünk izolált fellobbanásai végre csak egy igazi ideál felé fognak kon vergálni. Igy történt, hogy egyszer én is megakadtam Luczi kisasszonyban, illetve az ő szép szemeiben. Szerelmes lettem belé, azzal az utolsónak hagyott legnagyobb szerelemmel, mely házasságban szokta megtalálni végső tredményét. Szóval öt kívántam az én kis aranyos feleségemül. De kérem, meg is érdemelte ezt Luczi kisasszony ! Olyan tüzes bogár szeme, ében fekete haja, piczi-piros csókra ^rrmett ajaka, olyan hajlós karcsú dereka senkinek a ydágon nem volt — legfeljebb a mamájának lebet. közönsége, erdészeti albizottsága ós alispánja a szabályrendelet egy példányával, továbbá a „Nyírvidék" utján a községi elöljárók szabályszerű közhírré tétel végett jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Vidovich László, aljegyző. Vakáczió. Végén vagyunk az iskolai évnek. Még egy pár nap, s az a nyüzsgő kis világ, mely tiz hónapon át bezsongta az iskolák termeit, örömrepesve oszlik szét a szélrózsa minden irányában, s utána nem maradt egyéb, mint a mélységes csend, melyben unalmas egyhangúsággal szőlieti tovább a pók hálója szálait. Vakáczió! Ez a szó hangzik föl nemsokára ezer meg ezer gyerme ajkról s idéz pirt arczára még annak a beteges arczu növendéknek is, kinek az iskola második otthonává vált, s ki szorgalma által tanulótársai és tanárai büszkesége volt. Vakáczió! Miért hat e szó oly varázsos hatalmú, bűvölő erővel a fejletlen vagy csak részben fejlett gyermeki lélekre, miért villanyozza fel annyira a serdülő gyermek érzelmi világát, kedélyét? Probléma, megfejtetlen kérdés, talány volt ez egészen a legújabb időkig — és az még ma is azok előtt, kik paedagogia alatt csak tanítást és nem egyszersmind nevelést is értenek. Egy Rousseau, egy Pestalozzi, egy Oberwegg, kik saját koruknak szellemi magaslatán állva, sőt azt jóval túlszárnyalva, úttörői, irányadói lettek a mai humán-nevelésnek, különböző utakat, módokat követve bár, egyaránt megértették s igyekeztek másokkal is megértetni a uevelés-tauitás fontosságát, és mindannyiau megegyeztek abban, hogy a szellemet és az anyagot, a lelket és a testet egyiránt képezni szükséges, összhangzatos nevelés lett a jelszó, mely századunk elején a művelt világot bejárva, romba döntötte a jezsuiták ferde nevelési rendszerét: a sholasticismust. Hogy ő még nem volt 17 éves, én meg már megvoltam 40 éves ! Da hiszen kérem, hl az övéhez adjuk, amennyivel nekem több van, az enyémből meg levonjuk, mennyivel neki kevesebb van: azt h szem, tekintélyes időre van biztosítva a szerelem ki nem aluvó tüze. Igy lettem én mindennapos Luczi kísasszonyéknál, kihez a dolog természete szerint a mamáját is ho<zá kell számítani, hiszen hz rendezte az ozsonákat, mi bokszor nam kevésbbé boszantott, nem az ozsona, hanem a mama jelenléte. Nem tudtam Luczi kisasszonynak bevallani végtelen szerelmem. Mert én mindig a regényes nyilatkozatodat szerettem. Pedig, ha már feleiégül akarom venni Luczi kisasszonyt, talán csak azt is meg kellene tőle kérdezni: vájjon szeret e engem, oly igazán legalább is, miut én őtet. Da a. mostoha fátum, vagyis inkább a czukros mama ezen elég szerény s jogosult reményem teljesítését nem engedte meg. Nem kérdhettem meg a mamájától, vájjon szeret-e engem a Luczi kiaBszo íy ? Nem csoda, ha aztán igazán kifogytam a türelemből. Melyik szerelmes ember nem volna türelmetlen? Ekképen egyszer azzal az eltökélt szándékkal mentem Luczikáékhoz, bogy már tovább nem várok assziuy után. Da kérem, tehettem ón arról, hogy a Luczika épan akkor valami nagynénijénél volt, i^y c<ak egyedül a mamát találtam odahaza — ós ki ne maradna egy szép asszony marasztaló szavának. Már azért is maradtam, nehogy azt gondolja, hogy egyedül csak a Luczika ked véért találom itt magam annyi sokszor. Es ha már a leányát akarom elvenni, az anyját is meg kell nézni. Az ismét nem az én hibám, hogy nagyon beletaláltam nézni sötét szemeinek gyújtó parázsába, melyek még most is tüzesebben tudnak égetni, mint a Luczi kisasz8Zonyé. Kövérkés állainak rózsás, élv sóvár gödröcskéi, arczának majd kikattanó tüze, egészen megzavarták a Ma már tudjuk, hogy ép testben lakozik ép lélek; tudjuk, hogy a meghatványozott testi erő fokozottabb munkásságra ösztönzi, készteti s teszi képessé a lelket is; felfogjuk és megértjük a testi nevelés hasznát, szükségességét, átlátjuk a reáltudományok s azok között a tornázás nélkűlözhetlenségét is; de itt aztán megállapodunk s elégnek tartjuk azt, hogy tudjuk. Az e tudásból önkénytelenül származó kötelmünknek azonban érvényt gyakorlatilag nem szerzünk, aminthogy a túlterhelt tanterv keretén belől nem is lehet, s igy összhangzatosan nem is nevelünk. Elpanaszoljuk s elpanaszolják még azok is, kik tudományuk és befolyásos állásukkal a mai viszonyokon változást idézhetnének elő, hogy közoktatásügyünk jelenlegi rendszere mellett az értelmi tehetségek fejlesztése egyenesen a testi nevelés rovására történik; de a panasznál tovább nem megyünk és nem mehetünk, mert báró Eötvös József halála óta a népoktatás ügye is álomba szenderült. Évtizedek óta semmi sem történt olyan e téren, mi az örvendetes szóval lenne kifejezhető. Nézzük csak, mily viszony áll fenn a testi és szellemi nevelés között? Rendes életrendi viszonyok között még egy meglett korú férfi is — veszély nélkül — komoly munkát kilencz órán tul nem folytathat. És mi azt kivánjuk a fejletlen, gyenge alkotású gyermektől, hogy iskolai teendőinek pontos elvégzésére ugyanannyit vagy még többet szenteljen. Szellemét túlterheljük, melynek veszélyét fokozza még az a körülmény is, hogy a különféle tárgyak tarka változatosságban hajtják, űzik egymást a gyermek fejében, nem nyújtva kellő időt a reflexióra sem. Raktárnak tekintjük a tanuló agyát, melyet minél gyorsabban, rövid idő alatt tele kell tömui ismeretekkel. A „rendszer" helyett a „részlet" -et, a „logika" helyett a „betűt" állítják előtérbe. A tehetségek túlfeszitésének és a szellemi erők erőszakos fejlesztésének káros következményeivel, hátrányaival uem törődik a modern iskoláztatás, a fő fejemet. Mikor olyan igézőn tudott kínálni abból az édes kis rizlingből. Kezdett lassanként kimenni a fejemből, hogy tulajdonképen miért jöttem én ide! Da miért kellett Luczi kisasszonynak olyan sokáig elmaradni?! . . . Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy ón inkább a Luczika mamájába vagyok fülig szerelmes. B >rsony puha kacsóinak érintése villanyfolyamként járta át mindeu csép véremet, önkénytelenül ragadtam meg rózsás fehérségű kezét, hogy forró csókjaimmal halmozzam el azokat. . . . Aztán ott térdeltem a szép asszony lábai előtt, hogy a már aunyiszor próbált gyakorlattal elmondjam, mennyire szeretem. Üdvösségem birhatása. Hogy eddig csak bátortalanságom tartá vissza szívemben fojtott forró szerelmem a vallomástól; hogy szerelmének viszonzása nélkül egy perczig sem kívánok élni! . . . Éreztem, hogy forró ölelésemet két gyöngéd kar visszaöleli; hogy piros ajkára lopott csókjaimat nem ellenzi, de visszaadja azzal az emésztő h'ívvel, melytől tűizé válik az erek piros vére, megáll az ész rjndes működése. Ajkai önkívülettel susogták : — Tied vagyok . . . örökre! . . . És szemeinek elviselhatlen tiises p irázsa elfelejtetett mindent: Lucd kisasszonyt, szerelmét;- csak azt tudtam, hogy a mamája, ez a legszebb asszony, engam szeret. . . . Tehettem e másként, ha egyszer jobban tetszett a mama. Nem a leányát vette n feleségül. Ei is nem anynyira az én, mint inkább a Luczi kisasszony hibája: miért volt szebb a mamája. Igy történt meg az eset, hogy a házasulandók előtt ama isunretes példabeszéd predikátumait elcseréltették velem a gramatikában járatlan Párkák. . . . Megnéztem a lányát, elvettem az anyját. — tz-8. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.