Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-26 / 21. szám
A 4-ik pontban elősorolt szolgálmányokért: 1-ször. A vármegye közönsége lemond ezen követeléséről, mely őt a vármegyei teleknek s azon lévő épületeknek 1867. évíől a mai napig történt haszonélvezeteiért Nyíregyháza városa részéről kárpótlás gyanánt illeti. 2-szor. A 4 telek közül a 15 ik huszárezred tartalék századparancsnoksága részéről kaszárnya gyanánt használt telek és épület, továbbá a volt „Szarvas" korcsmával szemben és a Szent-Mihályi utczában lévő telek és épületek tulajdonjogát Nyíregyháza városának átengedi. 3-or az uj vármegyeháza felépítése utáu a jelenleg törvényhatósági központi helyiségekül használt épületeket a városnak átengedi. Főispán ő méltósága ismételve felkéretik, és Zoltán János alispán utasittatik, hogy a m. kir. központi kormánynak a nagy-kállói vármegyei székházat 40,000 írtért bármely czélra ajánlják fel. Zoltán János alispáu utasittatik, hogy ezen határozatnak közhírré tétele tekintetéből intézkedvén, a közhírré tétel után az esetleg beadandó felebbezésekkel ezen határozatunkat jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjessze, s ha e határozat jóváhagyatott, a szerződés elkészítése iránt intézkedjék, a költség beszerzése tekintetéből a 229/1888. Bgy. számú határozat értelmében eljárván, eljárása eredményét feltüntető jelentését hozzánk beterjessze. Miről Szabolcsvármegye főispánja és alispánja és Nyíregyháza város képviselő testülete jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Miklós László, főjegyző. Állami közigazgatás.*) (—sy) Alig három éve annak, hogy megalkottatott a törvényhatóságokról szóló 1886. XXI. t. cz., és ezzel kapcsolatban módosíttattak a községek életét szabályozó törvények; mindezeket pedig megelőzte a tisztviselők minősítéséről szóló törvény. A törvényhozás mindezen alkotásainak czélja volt történeti alapon, a létező törvények keretében megjavítani a közigazgatást és ősszhangzásba hozni az állami igazgatásnak valamennyi ágazatát. Azállami közigazgatás kérdése mindezek daczára ismét főlszinre került, és ugy a parlamentben, mint a sajtóban beható eszmecsere tárgyává vált. Kétségtelen jele ez annak, hogy a közigazgatásra vonatkozó tőrvényekkel az óhajtott czélt elérni nem sikerült, — s habár vakság volna tagadni a közállapotokban beállott jelentékeny javulást, de a meg-megujuló kísérletek, ugy látszik, letörték azoknak a reményét is, akik némi változással és szigorúbb kormányzással a régi vármegyét fentarthatónak hitték. Más idők más emberek ! Aki elfogulatlanul itél, be kell látnia, hogy ezeknek más intézmények kellenek. A közigazgatás terén összetorlódó faladatok a dilettantizmus jóakaratával többé el nem intézhetők; minden tisztviselőnek nemcsak egy egész élet alapos tanulmányára, de egész munka-erejére szüksége van, mely más foglalkozással meg nem osztható. Aki hivatalra vállalkozik, annak a szükséges előképzettség megszerzése után tanulni és dolgozni kell, s ha ennek megfelel, más foglalkozásra ideje nem marad. Állami fejlődésünk természetes következése mindez, mi a munkafelosztás azon alakját vonja *) E figyelemre méltó czikket a vármegyei közigazgatás államosításának kérdése napirenden lévén, mint e kérdésnek egy bizonyos szempontból való megvilágositását — közöljük. A „NYIRYI ÜBK" T ÁRCZÁJA. Azt hittem ... Azt hittem, hogy nagyon boldog leszek, Ezért küzdöttem annyi éven át, Hittem, hogy örökre zenghotem majd Első szerelmem édes-bús dalát. Nem tudtam, hogy a leány szerelme Fellobbanó, miként a szalmaláng, S fölkaczagva tördel össze szívet, Midőn gyönyört már tö>bé nem talált. Egyet szeret, s holnap? már szerelme Másért hevül, másért dobog szíve. S elfeledi könnyelmű szivével Azt, ki tegnap volt még : mindene. Könnyeid csak mosolyogni tudja S kaczagva mondja »oh a szerelem Csak egy pillanatra adjon üdvöt Es eldobom, megunt lesz az nekem.* Ne, ne tégy igy kedves szép leányka . . . Csak azt szeresd, ki téged is szeret, Mert enélkül hidd meg, hogy d;rültté, Boldoggá életed sohsem lehit. Ha nem szeretsz ... oh mond ki bátran, S szívembe zárom néma bánatom, Nem tudja meg sohi soha senki, Miért emészti lelkem fájdalom. Egy óhajom : ha olykor alkonyatkor El-elmerengsz multad emlékein, Jusson majd eszedbe köanyeid kö'.t Hogy mennyi szívet sujt a földi kin. Hányan vannak, kik azért születnek : Hogy több legyen a földi szenvedés, Gondolj rám és hiszem felettem, Bús könnyet ejtned nem lesz oly nehéz „IS V 1 11 V I D É K" maga után, hogy az elfoglalt munkakört kiki teljesen betöltse. Azok az egyszerűbb életviszonyok, mikor lehetett gazdálkodni és egyéb haszonhajtó foglalkozás mellett hivataloskodni is, többé vissza nem varázsolhatok. A verseny nagy küzdelmében ma már az is elmaradt, aki egy téren egész erejével nem igyekszik érvényesíteni élete feladatát; aki azután még a lanyha tevékenységet is meg akarná osztani, az épen távol maradt a sikertől. Rend, figyelem, szakképzettség és teljesen odaadó tevékenység ma már nélkülözhetleu feltételei a jó közigazgatásnak Csakhogy mindezt a mai intézmény keretében mindenütt megvalósítani nem sikerül. A főispánok kiszélesített hatásköre sem hozta meg mindenütt a kivánt eredményt. Vannak főispánok, kik az adott jogot nem gyakorolják; aki pedig él vele, legfőbbképen két akadály állja útját törekvéseinek: az a körülmény, hogy a közigazgatás közvetetlen hatáskörén kivül esik, és az, hogy számolnia kell azokkal a tényezőkkel, amelyekkel az illető vármegye rendelkezik. Amelyik főispin nagyon él fegyelmi hatalmával vagy a közö:iség inye ellen gyakorolja kijelölési jogát (ez nem akar czélzás lenni a nálunk előfordult esetre) az szemben találja magát a vármegyei közvéleménynyel — és lejáratják.*) Figyik a kényelem kedvéért, másik a jó egyetértés miatt, némelyik azért is, mert a közigazgatáshoz nem ért, kénytelen a szolgálat oly megsértésére is szemet hunyni, amely szigorú megtorlást követelne, — vagy el kell tűrni oly tisztviselő hivatalban maradását, aki feladatát betölteni képtelen. A ritkább esetek közé tartozik, midőn valamelyik főispánnak sikerül a közigazgatás szervezetéből a hívatlan elemeket kiküszöbölni és a kötelességérzet oly fokát meghonosítani, mely a jó közigazgatást lehetővé teszi, anélkül, hogy le ne járassa magát. A mai intézmény eme gyöngeségei érlelték meg a kérdést odáig, hogy a vármegye közigazgatást kinevezett és szolgálati pragmatikával, biztosított tisztviselők kezébe tegyék le és magán érdeket érintő vitás kérdések felett közigazgatási bíróságok döntenek. Azt hisszük, hogy eme gyökeres reform sokáig nem késhetik, s azt még a főispáni karban beállott változások sem fogják késleltetni. A reform alapvonásaival, azt hisszük, ma már mindenki tisztában van, s a feladat nehezebb részét az a kérdés fogja kép)zni, hogy a törvényhatóságok önkormányzati hatásköre miképm alkottassék meg ugy, hogy a közönség befolyása, ellenőrzése és bizonyos fokig rendelkezése biztosittassék és az érdeklődés ebben tartassék? Mert nem liiszszük, hogy akadjon Magyarországo.i egy oly merev centralista, aki a vármegyék önkormányzati hatáskörét feladni akarná; ez ellen tiltakozik fajú ik jelleme, múltja és közéletünk tradíciója! A feladat nehézsége abban áll, hogy ugy vonjuk meg az önkormányzati testületek hatáskörét, miszerint az egyrészről a gyors és akadálytalan igazgatásra bénitó hatással ne legyen, másrészről az autonom elemek közvetlen tárgyismerete és a *) A czikkiró által emiitett »óhaitott eredmény* elérését az is akadályozza tilán, s ezt kár lenne kifelejteni, — hogy a kormányok, a jó közigazgatás megteremtésén kivül, egyéb szolgálatokat is várnak a főispinoktól. (A szerk.) Azt álmodtam .. Azt álmodtam egykor Egy viharos éjen, Hogy akit szeretek Elfelejtett régen. Gyötrő álom volt ez, Hát még ébredésem ? Szívem nagy fájdalmát Még most in is érzem. Elment . . . elfelejtett . . Szívét másnak adta, S nem virított neki Boldogság virága. Lehullott a rózsa Tejfehér arczárói, Fájdalom sugárzott Ki szeme párjából. Nem mondta fájdalmát, Mi bántja a szívét, Eltemette mélyen Sorvasztó szerelmét. T ilálkoztuik ismét. S midőn rám tekintett Könyáradt sz -mével Bocsánatért esdett. Meg-meg látogattim, Nem beszélt a múltról : Minek a mély sebet Felszakitni ujbM. Hervadt mint a virág, Beteg volt a lelke ; Egy reggelen aztán Nem volt ébredése. Szaniszlay. közönség akarata is érvényesüljön, amelynek elnyomásával ellankadna az érdeklődés is Hogy ezt elérhessük, nézetünk szerint a mai hatáskörök lényegesen megváltoztatandók. A közgyűléseknél meghagyandó volna mindaz, amit a köz- és helyi általános érdekű kérdésekben gyakorol, sőt kiszélesítendő volna akép, hogy a törvényhatósága területét általánosságban érdeklő kérdésekben végérvényesen határozzon ; ellenben a gyors ellátást igénylő igazgatási ügyek az egyes tisztviselők hatáskörébe volnának utalandók. Minthogy a helyes reform máskép nem képzelhető, mint ugy, hogy a főispín maga vezesse, mint munkálkodó és intéző tisztviselő a közigazgatást, a közgyűlésnek meg kellene adni a jogot is, hogy elnökét és az előadókat maga válaszsza, hogy határozataiból a tisztviselői befolyás ne feszélyezze. Ha feladatává tesszük a törvényhatóságnak a tisztviselők ellenőrzését, akkor biztosítani kell a szabad mozgást minden irányban és megtiszteltetést involváló állásokat kell kreálni, hogy az autonom ellemek díjtalan közreműködését biztosítsuk. A kormány pilitikai befolyásának szabályozása szempontjából is szükségesnek vélnők, hogy az autonom testületek a tisztviselők befolyása alól teljesen kivétessenek. A közigazgatási bíróság mellett, melynek hatáskörébe kellene a fegyelmi ügyeket is terelni, fenntartaudónak vélnők a közigazgatási bizottságokat is, szakelőadókkal, azonban a szavazati jog nélkül, kik közé az erdőfelügyelő is fölveendő volna, ú^y azonban, hogy eme bizottság mai sok albizottsága mind megszüntettessék. Az elsőfokú elintézésre nézve azonban az igazgatás sikere és gyorsasága miatt kívánatosnak vélnők az egyes tisztviselők hatáskörének tágítását, a felebbvitel minden garanciájával, miután a tapasztalás azt igazolja, hogy a testületi rendelkezés lassú is, nehézkes is. Nem kevesebb nehézséget képez az állami igazgatás egyéb ágainak ősszhangzásba hozatala, mire nézve az eddigi törvények az utat megjelölik ugyan, de a tapasztalás által igazolt szabatosság szempontjából a kérdés megoldása gondot, körültekintést igényel. Eme vázlatos gondolatokat az eszmecsere szempontjából vetjük föl, most, midőn ismét szóba jött az állami közigazgatás, hogy foglalkozzunk minél többet a még fogamzásban levő kérdéssel. Csak akkor, ha a nézetek, eszmék tisztulnak, ha a főbb kérdésekben bizonyos közvélemény képződik, juthatu ik abba a helyzetbe, hogy a gyakorlati igényeknek megfelelő és czélszerű alkotásokkal gyarapitli ltjuk törvénytárunkat. Elkésett mondani yalók. Novembertől májusig feküd tem lábfájásom miatt tolcsvai szüretelő htzamban. Nagy csapás 75 éves korában az embernek még a rabságnál is rosszabb hdyzetben tölteni el abból a kis időből néhány hónapot, ami az ilyen agg korú emberuek még hátra lehet. Bokámat nem ütöttem meg s nem ü'ötte meg Benki, árkokat nem ugráltam s igy tehát nem ficzamodtak meg a csuklók; mégis jobb lábam csípőmtől lefelé lábamfejéig fájt; pesti, zempléni orvosok, sőt még Jósa András Folytatás a mellékleten. A kérő. — »Ez utolsó szava kegyeduek?< — Kérdé szomorúan Ödön, sovárogva tekintvén a szép C^millára. — Igen, utolsó, — felelt büszkén a hölgy. — Miért adnék életemnek más irányt, miért menjik férjh"z, midőn magamat oly boldognak érzem? OJa adjam arany szabadságomat, csak azért, hogy terhelő lánczokkal költessem le magamat? Nem, soha! Ezt nem teszem meg. — Mily szép e nemes büszkeségben, — szóla Ödön, csodálkozva tekintvén a leányra. — Szeretetleuségében is mily szeretetreméltó! Tehát semmi reményt nem ad? Legkisebb sugárt sem? Nem hiszi e, hogy állandó s ragaszkodó szerelmemnek és csodáló hűségemnek valaha sikerülend szí ét számomri megnyerni? — Ha százszor jönne, és ugy kérne mint most, mind a százszor azt a választ ad iám, — felelt büszkén Camilla. — Ám legyen, majd meglátjuk, — monda Ödön, a sértett büszkeség nemes pírja futván be arczát. — Száz napig fogok tehát egymásután kegyednél kérdezősködni, higy megtudjam, vajon megadja-e a büszke szív magát egy szerető kebel kérelmének, s majd meglátjuk, siker néikü' fogok-e tudakozódni. — Jól van, majd meglátjuk, — mondi gunjos nevetéssel a büszke leány — s ÖJöa hevesen beszélve igaz és megvetett szerelméről, elrohant. Már 14 nap óta jslentkez itt az ifju 8 kérő bzavakkai könyörge 0 imilla kezéért, dj az mindig a kéréshez hasoaló nyugalommal utasitá vissza. — Azonban a napnap után megujuló és ismétlődő jelenet nyugtalanítani és terhelni kezdé őt. — Hetek hetek után multak, B Ödön következetesen ujjitá meg kérését. A büszke nő leW e ezt az állapotot elviselhetlennek találta; napról-napra nehezebb lett helyzete, s reggel rettegéssel ébredt Í®1, ha azon j lenetre gondolt, mely ma ép9n ugy fog ismétlődni, miot tegnap. Almaiban e tűrhetetlen állapottal foglalkozott, s nyugtalan éjj ileire, még nyugtalanabb nappal következett. A büszke nő érzé, ho 3'y tovább ki nem birja.
