Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

„N Y f R V I D É K." héten megtartott végtárgyaláson a kir törvényszéle H>gedüs Józsefet 20 foriut fő és 10 fonnt mellékbüntetésre esetleg 3 napi fogházra Ítélte. — Apa és fia: id. és ifi. Kocsis István kisvárd i lakosok a Répási fiakkal valami lóhere hordás miatt összevesztek. E)ből folyt azután, h)gy ifj. Kocsis Istváu, állítólag apja biztatására s az apja által kezébe adott vasvillával Répási Mihályt leütötte, s az az ütés folytán meg is halt. A kir. törvényszék az öregebb Kocsis Istvánt fölmentette a fölbujtás vádja alól, fi'vt azonban halált okozott testi sértésért két évi és két havi fegyházra Ítélte. — Két gyermek-gyilkossági esettel foglalkozott a héten a helybeli kir. törvényszék egyik büntető tanácsa. Fábián Magdolna nőcseléd volt az egyik vádlott. Ez évi ft bruár 12-én e nő Kisvárdán egy egészséges fiúgyermeket szült s azt eleinte megtartani akarván, az első segélyben részesítette. Később azonban magára hagyta a gyermeket, ki ennek következtében, az orvos szakértői vélemény szerint kihűlés folytán, maghalt. A törvényszék a bűnös anyát, gondatlanság által okozott emberölésért hirom havi togházra Ítélte. A más'k hasonló büutéuy elkövetője Fekete Eszter eszenyi cselédleány. Ez a mult évi szeptember hóban, kint a szabadban gyermeket szülvén, hogy szégyenét eltitkolja, a gyermek száját ós orrát földdel betömte, s mikor a csecsemő ennek következtében más napra meghtlt, a holttestet belökte a Tiszába. Innen azonban kifogták, s a vizsgálatnak sikerült kideríteni a bűnös anya kilétét. A törvényszék másfél évi börtönre Ítélte el. — Szándékos emberölés büntetőnek kísérlete miatt egy évi börtönre ítélte el a törvén) szék Feldheim Pált, H ias Mór ispánját, ki még a mult év február havában puskájával rálőtt Kosztika Györgyre s a;t megsebesítette. — A b.-szentmihályi gazdakör altal április hó 21 én saját pénztára javára megtartott tánc: mulatság eredményéről számot adnu ik kötelességünknek ösmervéa, azt következőkben tesszük meg: B:vétel volt 53 forint 32 kr, kiadás 32 frt 93 kr, tisztajövedelem maradt 20 frt 39 kr. Felü fizettek: Ó.ody Géza 1 frt 20 kr, Közeik a L íjos 20 kr, Kálmán János 60 kr, Horvát Peter 20 kr, Vajdafi Sándor 10 kr, összesen 2 frt 60 kr. Fogadják a felülfuetők hálás köszönetünket. Mulatságuik sikerét nagyon emelte Onody Géza orsz. gyűlési kép7Íselő urnák körüuken történt megjelenése, ki a bált megelőzőleg tett ígéretének híren itt megjelenvén, a nagyszámú hallgatóság előtt, nagy hazánkfia Kosiuth Lajos nagybecsű mű véből tartolt két órán át tartó fölolvasást, melyet a jelenlevők élénk érdeklődése kisért, nem mulasztatván el azonban a hallgatóság által a nag) nevü szerző Kossuth Lajosnak többszörös megéljenzése. A felolvasás után a gazdakör részéről hálás köszönet nyilvánítása mellett, a fölolvasást tartó képviselő urnák csinos babér koszorú adatott át, melyet az szép szavakkal köszöDt meg. Ezek után a táncmulatság vette kezdetét, mely a szép sz'tmmal egybegyűlt gazda-ifjak vidám hangulata mellett virradatig tartott. Büdszentmihály, 1889. május 1. A bálbizottság. — A nádveró mesterség tudvalevőleg igen ártatlan foglalkozás s egyáltalán nem tartozik a hirczias állapo tok közé. Szegény Zemencsik Jánost azért mégis a nád verő szerszámja keverte veszedelembe. Azaz, hogy inkább az a szenvedélye, hogy vadházasságban élt együtt a Kucsera Kis András mostoh a anyjával. M rczius 13 dikán történt, hogy ez a K. Kis Aidrás ott ólálkodott a Zemencsik János háza előtt, mert mostoha anyjával valami beszélni valója lett volna az öröksége miatt. Összeszólalkoztak e miatt s bemenvén a szobába, s ott dulakodás közben Z:mencsik János nádverő szerszámjával ugy találta főbe ütni K. Kis Andrást, hogy az holtan miradt a szoba földjén. A törvényszék Zemencsik Jánost felindulásban elkövetett emberölésért négy évi fegyházra ítélte. — Gyász magyarkák névvel illethetjük méltán azt a négy nyíregyházi fiatal embert, kik a városi kötelező tű'.oltói szabályszervezet ellen felebbezéssel éltek. Tekintetbe véve azt, hogy ezek egyike még most is tűzoltónak vétetik, amennyiben lemondísát szabályszerű m még máig sem adta be, eltekintve attól, hogy testi fejlettsége első reudü tű'.oltóvá kvalifikálja, s igy a másik felebbez'ível szemben — a ki különben maga is h'tzi ur — határozott fölényt gyakorol, de talán aggódik azon, hogy vékony vastaghusa miatt nem lenne bevehető tűzoltónak. A harmadik — ki első aláírója a felebbez

Asnek — ugy is hivatalos elfoglaltságánál fogva kevéssé van kitéve a tényleges működésnek tűzvész esetén, legtöbbnyire távol lévén a városból, de gondolj i lenézéssel, mi az a tűz; hisz' ahova én megyek, csaknem hasonló csapás megjelenésem egy-egy tűzesettel. Végre a negyedik, ki valóban több szőrös házbirtokos, csak talán nem azért szeretné a szervezet, elvettetését? vagy hogy talán ne kellessék magát esetleg 2 mond két forinttal évenként megváltani. A legelszcmoritóbb a dologban az, hogy miud a négy felebbező e város szülöttje, házbirtokosok maguk is, hozzátartozóik is, 8 ezek felebbeznek meg egy valóban üdvös és humánus intézkedést, s talán elnéznék, hogy váro.unk Nagy Károly, Eperjes stb. sor-ára jusson. Nem tudom h^l mérik, azt a Untát, amivel felebbezésüket irták, de azt hiszem tettöket nem gondolták meg elégg'\ HONT. — Táborszky Nándor nemzeti zenemű kereskedésében Budapesten, váczi-u eza 30. szám, megj lent: >L

,gujabb budapesti dalok és népdalok* melyek a népszínházban a legkedveltebb népszínművekben énekeltetnek. Énekhangra zongorakísérettel alkalmazta Á ráuyi Kornél. Számonként ára 50 kr. 1 sö szám: Húzzad czigány . .. E dalok aként vannak zongorára alkalmazva, hogy azokat ének nélkül is el lehet játszani, miután a dallamhangok a zongorarészben is benfoglaltatnak. — A Pesti Hirlap a fürdő- és turista idény beálltával figyelmébe ajáulja a magyar olvasóközönségnek, hogy kiadóhivatala kész elfogadni úgynevezett turista előfizetéseket is, vagyis a lapot utáua kü'di utazásközben is az előfizetőnek, ha ez egyik állomásról előre megírja a következő állomás czimét, a hova indul s a hol a lapot poste restante fogj v megkapni. Ezért az előfizetési dij esik annyi, mintha folyton egy helyre menne a lap, vagyis negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Utazó és fürdőző közönségnek ped g alig lehet jobb lapot ajánlani, mert a Pesti Hírlapot a leggazdagabb és változatosabb tartalom emeli más lapok fölé. Jó és rövid regényeket s elbeszéléseket, miudig kitűnő, mulattató tárczákat s igen jól szerkesztett, érdekesen összeállított rovatokat hez. Amellett hogy távirati és hír-rovata miudjnről a leggyorsabban ós alaposabban értesít, a szerkesztőség nagy figyelmet fordít a mulattató, szórakoztató közleményekre. Epen ennek kö ;zöni a Pesti Hirlap nagy népszerűségét s épen ezért melegen ajánljuk mi is t. olvasóink párt fogásába. Az i:lőfi'.etési pénzek Budapest, nádor-u cza 7. sz. alá küldendők, a Pesti H.riap kiadóhivatalába. A közönség köréből/"*) Nyilatkozat. Tekintetes Szerkesztő ur ! Becses lapja folyó évi 15 ik számának Újdonságok rovatában helyt adott egy igaztalan hírnek, erre válaszolólag tisztelettel kérem a tekintetes szerkesztő urat, miszerint jelen soraimat becses lapja legközelebbi számában kö szétenni szíveskedjék. A közölt hír a tényállást elferdítve u^y adja elő, miut ht nekem tudomásom lett volna arról, hogy az É*a Pal birtokának tulajdonjoga tévedésből a Milotay Lajosné nevén áll, és ezt tudva, vettem volna rá utóbbit a tkvi átiratási engedély kiadiuára. Ezzel szemben az igazsághoz hiven jelentem ki azt, hogy a közlemény ezen adatai valótlanok, mert én a kérdés alatti 590 • öl területű ingatlant Bjgáton 10 év óta lakásom alatt mindig eladó Heller József tulajdonának ismertem, a kataszterileg is az ő bírtok ivében volt felvéve, tehát amidőn azt tőle az 188S. év őszén 35 frtórt és a benne levő krumpli veteményért megvettem, semmi tudomásom nem volt arról, hogy ezen birtokrészlet tulajdoni jogához Éva Pal igényt tart. Mivel a birtokot a Hjller Júzsef tulajdonának hittem és ismerjem, a vétel magtörténte után az átírási engedélyt M lotay Lajosné tkvi tulajdonostól minden aggály nélkül kikérhettem, melyet az kellő megmagyarázás és felvilágosítás után ki is adott férje jelenlétében, ki egyszersmind névaláirója is volt, ugyanez alkalommal H ller József az eladási azerződést részemre kiadta. Ezen eset megtörténte után rövid idő alatt tudomására jöttem annak, hogy a kérdés alatti birtok uem volt eladó Heller József jo

a'os tulajdona, hanem azt a 70 es évek elejétől 40 frt kamatai fejéban használta E a Páltól, ekkor ez utóbbit rögtön a községhízihoz hivatva kijelentettem előtte, hogy nekem nem kell senki birtoka, miért is azt neki birtokába azonnal visszabocsátom, csak fizesse le birói kézhez az általa arra Hellertöl ftlkölcsönzött összeget és az álta lam, mint jóhiszemű vevő által teljesített javitás értékét. Azonban ezt É»a Pál nem fogadta el, hanem szertelen követeléssel állott elő és bűnügyi feljelentéssel fenyegetett, ez által remélve kényszerithetni engem követelése teljesítésére. A ügy tényleges állását a lehető röviden a feutiekben előadva, a t. közönségre bizom megítélését aunak, hogy ezen esetnél követtem-e el megbecstelenítő eljárást? Nyugodt vagyok az iránt és teljes hitem, hogy az igazság őrét képviselő bíróság ítéletében teljes elégtételt fogok nyerni méltatlan megtámadtatásomért. Az ügy érdemére vonatkozólag az alábbi nyilatkozat szí es közlését is a tekintetes szerkesztő ur becses figyelmébe ajánlva, maradtam Bogáton, 1889. május 3 kiváló tisztelettel Kéky László, jegyző. Alulírott községi képviselő testület megbotránkozással olvasta a »Nyirvidék* f. évi 15-ik számában Kéky László községünk jegyzője ellen felhozott vádnak oly képani előadását, mintha az a valódi tényállásnak felelne meg. Kötelességünknek tartjuk ez indo'iból kinyilatkoztatni azt, hogy jegyzőnk jellemessége és becsületes működése ellen 10 évi hivataloakodása alatt legkiaebb kifogásunk sem lehetett ós meg vagyunk győződve, hogy a nyíregyházi kir. törvényszék előtt folyamatban levő perben hozandó ítélet ezen rosz akaratból emelt vádnak visszautasításával fog végződui és jegyzőnk bee ületót és jellemét fényesen fogja igazolni. Kelt Bogáton, az 1889. április 28-án tartott községi képviselő testületi közgyűlésből. Báthory Iguácz főbíró, Pscherer József, Stépán Elek, Mózes András, Eiek Péter, Katz I^nácz, E ek István, Sohajda Lajos, Szabó Jinoi, Vadoa Pal, Duzs Mihály, Balogh Pal, Bakonyi Miklós, Erdélyi Miklós, Rácz Bertalan, R'ich m n Lipót. Csarnok. A s z e m t e 1 e 11. (Boudoir-történet.) Sietve, zihálva mint üldözött őzike rohan fel a lépcsőn, izgatottan tárja ki lakása ajtaját, a s^ép kis Szedresayné, Szedreefalvi Szedressy Demeter miniszter, titkár ur, női bájak és erényekben egyaránt gazdigi fi ital felesége. >Kgyedül akarok maradd !< kiált a szolgálatra elősiető komoruára. Ne legyen izgatottságának árulója keblének lázas, gyors hullámzása, szívének hangos dobogása. Bóditó illat, enyhe melegség terjed szót a fényesen bútorozott k

;s boudoirban, mely nála valódi szentély, hova csak a férfi ik vágyának epedő sóhaja szállhat és nem egy daemon tanyája, hol a vágy epesztő lángj út elfojthatja a bűnös szenvedély. I legén férfi még nem tette be oda lábát a rózsaszín kárpitos fal, a kék selyem bútorok, a női csecsebecsék, a szőke lenhaju bábu és a többi gyermekkori emlékeknek bátran megnyílhatnék azájok, nem csavegh tnéuek el titkokat, melyek árnyát csak a vér moshatja le, szennyét semmi. A szép kis Szedrassyné izgatottan jár-kél a kis boudoirban, a vastag bolyhos szőnyeg elnyeli lép'e zaját, köröskörül a méla csend, a magányosság, csak fokozza keble izgatottságát. *) Az e rovat alatt közlőitekért nem felelős a szerkesxtó. A bánat enyhül, ha vau egy szava, a szenvedély kitör saját erejéből és ő nem bírja magába zárni izgatottságát. Bjrzasztó! hogyan marészel!? Homlokomra van írva, hogy gyűlölöm azt az embert, ki akaratom ellenére magához lánczolt, tekintetem árulja-e el, hogy epedő vágy dul keblemben, mely rideg, vad férjem mellett gyöngéd szerető szívért esdekel? Vagy ti büszke férfi ik, ugy vélitek, minden nő szépsége csak virág, mely mindnyájatoknak szórj t illatát? . . . Ti önhitt úrfiak azt hiszitek, a női sjí / nyílt terem, és elég egy esdeklő tekintet, egy sóhaj, egy mosoly, hogy bocsájtást nyerjenek?" Lehányja magáról téli felöltőjét, kalapját, (»lássük lovagom vájjon meddig ér türelmed szála?*) és odasiet az ablakhoz, kitekint. Még mindig ott áll, bámul felfelé, mint a kőszent, melyet a meuyországból lent felejtettek, talán azt várja a balga, hogy karomra fűzzem s bevezessem í Vájjon mit akarhat, három napja már, ha kilépek a kapun, kisér mint az árnyék, aztán órák hosszáig őgyeleg ablakom alatt. Balga fiu, nem tudja hogy örvény előtt áll, férjem ha megtudj t, halál a sorsa! Hi, ha, h i, ti büszke bátor ifjak, kik egy szavunkért elmennétek száz halálba, lám, nem vagyok-e szép? szebb, mint a »'.öbbi« és oda áll a tükör elé, keserűen mosolyog, tekintetét büszkén veti bűbájos virűló arcza, kicsiny gyönyörű termete mására. Mért nem tömjéneztek, mért nem rajongtok körül mint a többit, mint a porszem a napsugarát, a nyüzsgő méhraj a rózsabokrot? Elhalványítja bájam férjem karjának ereje, elfojtja sóhajotok szerencsés párbajainak hirt? Te balga ifjú bizonyára nem láttad még, nem hallottál felőle. . . . Gyáva ez is mint a többi, miért sóhajtozik, miért nem mer, miért eped, miért nem tesz ? Lássuk lenne-e bátorsága feljönni, ha lesz, legyen ereje elviselni vakmerősége következményeit, ha gyáva, lakoljon meg, hogy szemeit rám merte vetni. Ola siet az ablakhoz és feltárja. Hideg lég tódul a szobába, zord szélvész c3Ókolgatja kipirult arczát, borzolja simára fésült, sötét éj fürtjeit. Egy bátorító mosolyt küld a merengve feltekintő ifjú felé és ez mint a pillanat gyorsan siet be a kapun. Ártatlan tréfa, egy kis kaland, minőt Catull Mendés oly gyönyörűen ir le, két évi egyhangú élet után. Bazárja az ablakot, elhelyezkedik pamlagán, félig ülve, félig a karfára dőlten, fejét karjára támasztva, picziny lábai, mely előtt a férfiak legerősebbje, legbátrabbja hever, büszkén kandikálnak ki ruhája alól. E helyzetben a nő legszebb, legveszedelmesebb. Mosolyt varázsol ajkaira, át fogja éreztetni a vakmerővel a leglángolóbb vágy gyötrelmeit, aztán . . . aztán még nem tekintett arczába jól, szeszélye fogja előírni sorsát. A komorna belép, egy nevet suttog. — I.t fogadom, kiált rá, — a név őtet nem érdekli, egy rég várt pillanat izgalmait óhajtja átérezni, egy szerelmi vallomást akar végig hallgatói, egy izí kínos vergődését szeretné látni szemei előtt. Az ifjú halkan, félve tárja fel az ajtót, mély hajlongással köszön és dermedten áll meg a küszöbön. Osinos termet, viruló arcz, ártatlan kifejezés, melyben még egy anyós is alig találhatna hibát. — Nos ezért kisér három napja, hogy ülve ii lásson — szól gúnyosan mosolyogva a szép asszony, él lábait egymásra rakva, megpillantani engedi a leggömbölyübb, legformásabb bokát. — Bocsánat asszonyom, beszél halkan, de határozottan az ifjú, életem boldogsága, keblem nyugalma Tan kezében letéve . . . — Ön merészel?! — Kegyed szavától függ üdvösségem, mert szeretem, imádom . . . — Hah, vakmerő I — Kedves húgát! — S'.emtelen! Marjai. Közgazdaság. Méhészeti teve lek. Jelige: Mézes hetek a lejédeiebbek. VIII. Bekövetkezett a várva-várt kedves idő, megérkezett a gyönyörű május. Virágfüzérek övezik fenséges homlokát, melyek alatt a méhészeknek minden évben megujuló reménysége, a legbűvösebb szinvegyületü szivárvány alakjában nyer kifejezést. A reménység e neméhez nincs másnak joga: de nem is ismeri ezt más olyan értelemben mint a méhész, ki Hérósként áll a méhek milliói közt, velők ós értök munkálkodva s a végeredményben saját dicsőségét, hasznát érve el. Avagy nézze meg ilyenkor a szenvedélyes ós avatott méhészt akárki, amint egy ingre vetkezve, feltűrt ingujjakkal, puszta kézzel felhőszerűen környező munkásai között áll, vagy dolgozik, nem derültebb, nem magasztosabb-é egész tekintete mint egyébkor? Arczán a megelégedésnek és boldogságnak kinyomata látható. Elfeledkezik ilyenkor más anyagi gondjairól, keserveiről, nem látja sem alattomos, sem nyilt ellenségeit, nem hallja a szívet sebző rágalmakat s a lelket megbénító gúny hozzá nem férhet. Örömre deríti őt miud az, amit most lát ós hall — a méhek nagy serege és vidám danája. Ilyen munka a méhésznek valóságos ünnepekké teszi napjait. Ott a természet nagy templomában imádja ilyenkor azt a teremtő jó Istent, kiről máskor talán oly könnyen elfeledkezik és rózsa színben látja a sokszor oly gyászos életet. Mig az emberek egymásnak többnyire keserveit szaporítják, öregbítik, addig az áldott kis méhek kivétel nélkül édességet gyűjtenek egymásnak — sőt az embernek is, hogy megfizessenek rájok fordított gondjainkért. Oh mily háládatos teremtmények ők! Bizony fel is tér egy kis édesség az élet keserűségei mellett! azt hiszem hogy mindenkinek: legkivált az önérzetes, szegény sorsú hivatalnokoknak. . . Én hát leginkább az ilyenekhez óhajtok szólani, de örvendek, ha ezt mások sem veszik rosz nevén tőlem.