Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Y N í B V I D É K„ most közöljük azt az előterjesztést, melyet ez ügyben T.-Polgár község képviselete nevében Boros főbíró is Virányi főjegyző intéztek Nyíregyháza város polgármerteréhez. Az átirat igy szól : Tekintetes Polgármester úr! Csávolszky Lajos országgyűlési képviselő úr egy Debreczentől Füzes-Abonyig, s Ohattól-Polgárig vezetendő vasút létesítésén fáradozváa, megkeresett az iránt, hogy a még hiányzó mintegy 100,000 frt értékű törzsrészvény elhelyezése, s ebből 50,000 írtnak a vármegyei törvényhatóság általi átvétele érdekében közremunkálni igyekeznénk. Városunk képviselő testülete a vasút létesítése czéljából késznek nyilatkozott a lehető áldozat meghozására: — de •/. alatt mellékelt jegyzőkönyvi határozata szerint négyszeres, sőt még sokkal nagyobb áldozatok hozására is kész lenne azért, hogy a tervezett vasútnak B. Sz.-Mihályon, — Dob, Dada és T.-Lökön át Nyíregyháza városa mint a vármegye központjával nyerjen össze köttetést. Ezen gyakorlati eszmének felvetése által városuuk képviselő testülete nemcsak a vármegyéhezi kegyeletes ragaszkodás, szeretet és hűség platonikus érzelmének adott kifejezést, hanemjkifejezni óhajtotta azon erős hitét, hogy Szabolcsvármegye közönsége sietni fog ezen — az érdekeltekre kétségtelenül anyagi haszonnal is járó — kedvező alkalmat megragadui arra, hogy talaj viszonyai és helyi fekvésénél fogva a központtól elszigetelt városunkat és a környéken fekvő több népes és nagykiterjedésű halárral biró községet e vasút létesítése által mindenkorra elválaszthatlanul magához kötve, í*y nemoak ezen teljesen elhanyagolt és mostoha körülmények közt levő vidékének, hanem egyszersmind a vármegyei központ hanyatlóban lévő kereskedelmi forgalmának emelése és felvirágoztatása által jóvá tegye a múltban követett tétlensége és indolentiából származott mulasztásának azon következményeit, melyek előbb a vármegye egyik legnépesebb és termékenyebb részének a nádudvari járás és több községeknek közlekedési akadályok miatt Hajduvármegyéhez csatolását, majd aj városunkban 3 év előtt hason indokból felmerült elszakadási törekvéseket eredményezték. Hogy ezen mizériák, s az ebből eredő káros következményeknek e vármegye közönsége már tudatára ébredt, azt bizonyítja a Polgár —Tisza-Lök közötti porondozott, — s egy Szt.-Mihály—Nyíregyháza közötti kőút kiépítésének tervbe vétele. — Úgy de, mig a Polgár—Lök közötti porondozott útnak kiépítését az anyag rosszasága és a majdani fenntartás nehézségei csaknem képtelenséggé, a Szt.-Mihály—Nyíregyháza közötti kőútnak kiépítését pedig az óriási építési és fenntartási költségek lehetetlenné teszik, addig egy Polgár, Szt.-Mihály, Nyiregjházu, vagy Polgár, Dob, Dada, Lök, Nyíregyházát összekötő vasút nemcsak minden egyes érdeket kielégítve, szerves kapcsolatba hozná e nagy termékeuy népes vidéket a vármegyei központtal, és annak zsibbadt ereibe éltető friss elemeket vive, pangásnak indult kereskedelmi forgalmát élénkítené, nemcsak örökre véget vetne minden idegen irányba gravitálás és elszakadási gondolatoknak; hanem Nyíregyházát az ország fővárosával, a létezőnél 50 — 60 kilométerrel rövidebb vonalon, s Szabolcsvármegye termő vidékeit a magyar északkeleti vasúton át OJerberg és a Nyíregyháza-Mátészalkai vasúttal összekötve, az egészvármegye kereskedelmi forgalmának lendületet adna, s biztos alapját képezné e megye jévő felvirágzásának. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy e tervek mily közelről érintik Nyíregyháza városa mint a vármegye központjának érdekeit; mennyire fogják emelni annak forgalmát, kereskedelmét; elősegítenék örvendetes előbaladási muukájában ; 8 mily nagy fontosságú feladat vár a város nemes közöuségére, e vasút által egy a vármegye és a Tisza-vidéke közötti elválaszthatlan összekötő kapocs létesítése, az általános jólét emelése és igy a vármegye jövő felvirágzásának eszközlésébeu ; elég legyen csak arra hivatkoznunk, hogy 3 év előtt elszakadni vágyó községünk minden lehető áldozatra kész ez összeköttetés létesítése érdekében azért, mert azt a közjóra irányzottnak, s az előhaladás és úgy e vidék, mint Nyíregyháza városa jövő fejlődéle eszközének tartja. Ez érdekből engedje meg tekintetes Polgármester ür, ha általa Nyíregyháza városa nemes tanácsa, s minden szép és jóért lelkesülni tudó képviselő testületéhez azon kérelemmel járulni bátorkodunk, miszerint a tervezett vasút eszméjét felkarolni, azt hathatósan támogatni, a b. szt.-mihályi czélszerütlen kőúti terv elejtésével, ennek létesítése érdekében a szük séges átdozatokat meghozni, s ezt nagyhitályu közbenjárásával a vármegyei törvényhatóságnál is eszközölni méltóztassék. Hazafiu üdvözlettel lévén, Polgáron, 1888. évi deczember 17 én, kész szolgái: Yiráuyi János, Boros, főjegyző. főbiró. ÚJDONSÁGOK. Hangverseny. Löffler Rezső és Bodó Lnjos urak hangversenye, mely a mult szombaton lett megtartva a főgimnázium dísztermében, minden tekintetben sikerült. A megjelent nagyszámú közönség a két fiatal és — mondjuk ki mindjárt — nagy tehetségű zenészt nem csak szívesen fogadta, de elismerésének legeklatánsabb jelével, szűnni nem akaró tapsviharral tüntette ki. És ha mi, kik az estélyen jelen lehetve oly két izmos tehetség nagy sikerét lehetünk hivatva konstatálni, kik közzül egyik a mienk : ugy ezen elismerés mindenekelőtt tiszteletadás kiván lenni a nemzeti zeneiskolának ós annak nagynevű tanárainak, kik fáradságot nem kímélve, lelkesülten oda munkálkodnak, hogy a magyar zene terén működő fiatal erők a külfölddel minden tekintetben kiállják a versenyt. Az elmúlt hangverseny nagy szorga'om gyümölcie. Csak fáradhntlan energia, kiapadhatlan szenvedély és hivatottság képes arra, hogy oly rövid idő alatt, minőt Löffler urnái tapasztaltunk, a hegedűnek mesésen nehéz technikáját annyira megtanulja valaki, miként ő. S bár még nem kész hegedűs, — de ki kívánná ily rövid idő alatt azt tőle? — Ily lankadatlan szorgalommal és lelkesedéssel pár év alatt egyike lehet a számba vehető művészeknek, s csekély véleményünk szerint, diadalt aratva a magyar zenének, végig járhatja a külföld leghíresebb hangverseny termeit is. A mit általánosságban elmondtunk róla, ismételhetjük a részletekben. Spór úgynevezett »8cene kantatéját* (a moll) játszotta elsőnek. S ha a különös megjelenést — legalább eddig nálunk nem volt szokásban az, hogy a szereplők élőszóval kijelentést tegyenek — és mindenesetre az ifjú kornak betudható idegességét leszámítjuk játékából, oly hatáit keltett előadásával, mely egyáltalán csak m6gerősité a fővárosi kritikusoknak róla táplált biztató és könnyen elismerő véleményét. Piánói, különösen mezovoczéji, oly szépek és teljesek, minőket egyhamar talán nem is igen fogunk itt hallani. Felfogása és a darab kivitele annak szelleméhez való volt, s a technikai nehézségeket, (oktávák, deczim futamok, kettős fogások) oly bravúrral oldotta meg, hogy őszintén kell gratulálnunk a nagy sikerhez. Hubay Jenő darabjában — mely mellesleg említve káprázatos és tökéletes előadást követel — a nehézségek halmazát finom felfogással és nagy erélylyel oldotta meg. Kár, hogy a darab végén előforduló fortissimo részletek részint az előadó elfáradása, részint a tullármás kiséretnél fogva kellőleg érvényre emelve nem lettek. S az előadó idsgessége ennél a számnál volt legjobban észrevehető, s ennek kell tulajdonitanunk, hogy a darab egy pár részlete elveszett. Da a technikai bravúrok ügyes megoldása, s különösen egy pár részlet kifejező előadása következtében a hálás közönség megismételtette a nehéz ábrándot, s Löffler ur másodszor is eljátszotta azt, most már teljesen szabatosan és gondosan interpretálva. Mendelsson D'moll konczertje volt a legutolsó szám, s ez csak megerősité róla alkotott kitűnő véleményünket. De illik azólanuak Bodó AUjos úrról is. Az ő technikája még tökéletesebb, mint társáé. Megjelenése komoly, s rokonszenves, kár, hogy nála is az idegesség és önmérséklet hiánya az uralkodó hiba. Ennek tulajdonithatjuk, hogy hangszerét az erős fortissimóknál kíméletlenül üti — egy kalapács el is tört — és ennek a jele az, hogy társát fedetlen zongora mellett, néhol tullármásan kísérte. De másrészt elismerjük, hogy oly szép felfogással, kifejezéssel játszott, mely megtermette számára az elismerést és kitüntetést. ajánlani, mely a gazdasági ismeretek terjesztése szempontjából már kipróbáltatott s a czélnak megfelelt. A kormány jelenleg is sikerrel alkalmazza a szakszerű szőlő és méhészet javára s szándéka azt nemcsak feutartani, hanem fejleszteni is. Az u. n. vándortanári intézményt értem, melynek az okszerű gazdálkodás inaugurálása érdekébeni életbeléptetése megyénkben megkisérlendő lenne. Én részemről meg vagyok győződve, hogy ha ezen állás nem sinecurául tekintetik s betöltésénél semmi egyéb mint a jellem, képzettség és rátermettség fog zsinórmértékül vétetni, akkor ez intézmény a próbát nálunk is megállandja, de ha a kijelölésnél párt s pajtáskodási szempontok lennének mérvadók, előre is lemondok a czél elérhetésének reményéről. Ki ezen állást betölti, kell hogy elméletileg s gyakorlatilag képzett gazda legyen s birjon a földmívelő nép által kedvelt velős s a thémát minden oldalról egyszerű szavakkal is megvilágitó előadói modorral, otthon érezze magát a mezei gazdálkodás valamennyi sphárajában s érezze hivatásának fontosságát s legyen ambíciója a lehető legmagasabb eredmény. Csak ezen kellékek birtokában lehet nyugodt lelkiismerettel a vándortanári működést elkezdeni s viszont ezek nélkül megválasztani vagy kinevezni senkit sem szabad; inkább ne történjék semmi, mint olyas, mely a sikertelenséget már méhében hordozza s az intézményt örökre diskreditálja. A gazdasági vándor tanár feladata a földmívelő népnek gazdasági oktatást adni, és pedig télen át, midőn a földmíves dolga nagyon kevés, mindennap, természetesen más-más községben, a többi évszakokban pedig vasár- és ünnepnapokon s olyan időben, midőn a gazdaságbeli szorgos teendők szünetet tartanak. Népünk még alig ösmeri azon faktorokat s ujabb termelési módokat, melyek által a gazdálkodás rentabilitása biztosíttatik, alig bir fogalommal azon vívmányokról, melyek nemcsak léteznek, hanem a haladó gazdák által sikerrel is alkalmaztatnak, szellemi látköre oly szűk, hogy abban az ujabb ismeretek helyet nem nyerhetnek. Ezen szűk szellemi látkör kitágítása leend a gazdasági vándor tanár feladata. Oktatnia kell a népet az állattenyésztés, a növénytermelés s a termények értékesítésének azon módjaira, melyeket az ujabb viszonyok reánk parancsolnak, mert csak a művelt nyugati gazdák által elfogadott rendszer lehet nálunk is hasznot hozó s csak ennek segélyével birjuk a minden oldalról ránk rótt terheket fedezni. Szabolcsvármegye érdemdús vezetői kellemesebb újévi ajándékkal nem lephetik meg a földmívelő polgárokat, mintha rendszeresitik a vándor-tanári állást s azt hivatott egyéniséggel töltendik be. Az ezzel járó kiadási többlet kamatostól térül majd vissza a megye azon polgárainak zsebébe, kik a különböző közterheket legnehezebben viselik. Ifj. Meskó Pál. Uj vasút a vármegyében. Annak az uj vasútnak létesülése, melyet Csávolszky Lajos orsz. képviselő Debreczentől Füzes-Abonyig, s köibeesőleg szárnyvonallal Polgárig s innen Büd-SzentMihály, Dob, Dada s Lökön át Nyíregyházáig tervez, nagy érdeke T.-Polgárnak. E vasútépítési ügy egyéb tekintetekben való fontosságáról irtunk már lapunkban ; Mikor megérkezett a kedves vőlegény, S a falu pennája, egy meghajlott legény, Hát maga teritó fel a kártya asztalt, Melyet, — hogy csúszik rajta a kártya, magasztalt. Aztán folyt a „darokk", majd a „Whist" felváltva, Csakhogy a jegyző volt, a ki ma megjárta. A bácsi kiállta a szörnyű ostromot . . ., Nem bírták bevenni, az öreg várromot. Hasztalan volt a tűz a két csillag párban, A kártya bezárult a bácsi markában, Ugy leste, ugy nézte . . melyik „blatt" jön sorba, S nyelvét — bár kínálták — nem mártotta borba. A .pagát", .huszonegy" kezébe volt mindég, De a vágóhidra egyszer sem került móg. Incselkedő kedve a játékkal játszott — Boszus volt a tündér, szép arczán meglátszott, A nagy bácsi pedig sötét okuláján Leste a kacsintást, s a tündér ajakán Azt a boszus mosolyt, melyet ő fundála, Mely miatt a „par force" ma este . . . hiába. Már csillogott a köny a gyémántok körül, Már beborult az ég, s a fellegek közzül Hogy kitör a vihar, vélte a nagy bácsi, „Elég hát! mára ez, — most már öreg! — ácsi! S menten el lett fogva „Whist*-ben a „couer" dáma, S a bácsi oly szelid volt, akár egy láma, Kitárta kártyáit, és az öreg róka, A régi lett ismét, s mintha bajba volna Ugy drukkolt, ugy szurkolt . . . kereste a „blatt"-ot, Azt hitte, ki látta, nem él meg egy napot. Pedig hát a bácsi incselkedett véle Ügyetlen húzását szépen mesterkélte, Elhagyta csipetni a , blatt"-jait párszor S tette magát, mintha bántaná a mámor. Pedig hát szimatolt, mint vizsla a lesben, Jól látták szemei, hogy kijár a kertbeu ; „Balek" lett az este, s a kis menyecskének Olyan kedve perdült, aem írja le ének. * * * Karácsony este van,"csillog minden parquette, Együtt van, együtt ül, a megszokott „quartett", Utik a pagát ot, drukkban vau a .húszas", Fesztelen a jókedv, van .haddel hadd" „mulass". Egyszer csak a hol ni ! jön a levél hordó, Kezében egy doboz, s egy posta reskontó, A melynek czimzetén ő nagysága neve, Ugyan én teremtőm! mi is lehet benne. A férj! mert már ekkor ez is volt a háznál, Ámultán kérdezte, hát ez milyen kanál?! Hisz a marchandes modes-nál éu mit sem rendeltem, No ez szép valami! ez kellett csak nekem. Ugy reszket a nőcske, s férj a zsöllye székben, Ki tudná leírni azt a néhány perczet, Melyben a házaspár átélte a heccet. Mig végül a pennás a megadott szóra Rátette kezét a papír koporsóra, S a kinek még baja nem volt efélével . . • Felnyitá fedelét ócska tollkésével. És aztán belenyúlt az ékes dobozba, Ki vette tartalmát, hí Jézuska hozta. Éu uram ! teremtőm ! borzasztó, rettentő ! „Nekacsints" czimmel egy gyönyörű főkötő. Lett erre hahota, mosoly, tréfa, lárma, Rengett bele a ház, majd kitört fél lába; Egymásról kérdezték, ki lehet a „kujon" Hogy a fábrikája az ördögnek jussou. .Hát biz ez rossz tréfa" — mond a szép menyecske, Csúnya egy boszantás, de akárki tette, Meglakol, fogadom, viszont kap prezentet S e közben a bácsi, hogy hogy ... nem, tüszszentett. A durczás galambot a vétlen nyil érte 'S oda ment . . . tipegett, a bácsi elébe, És aztán és aztán . . . megnézte keményen . . . S hófehér kis keze fenyegette szépeu. * * Hogy elmúlt a vihar az asztalhoz ültek, Megnézték a mitől előbb majd meghűltek, Forgatták, kapkodták, hol jobbra, hol balra, Gyönyörű példány volt, nem rikitós s tarka, Szép hosszú szalagján aranynyal hímezve Nekacsints főkötő kivarrva, czimezve, A két szemellenzőn, bárki fáradt érte, A munka, a hímzés, mesterét dicsérte. Jobbról a eskizze, pagát, huszonegy állt szépen, Balról a couer dáma ült egy zsöllye székben. Alattok pompáztak szép fehér mezőben, A quartett tagjai fölismerhetóen. Középen a bácsi öblös pipájával. Jobbról a szép asszony hamis mosolyával. Balról a házi úr boldogságban úszva Majd hátul a pennás az asztalra nyúlva, A bodros főkötő a képen is látszott S a két szép ellenző gyönyörűn pompázott Holló fürtű fején a szép menyecskének, A kiről mint mondám, ekként szól az ónek. Galánffy Lajos.