Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 13-ik számához. tanácsban Nagy Lajos elnöklete alatt, Bige Sándor és Fehér Barna vettek részt. A vádhatóságot Hrabovszky Aurél kir. alügyész képviselte, a védelmet pedig dr. Meskó László vitte. A gyilkossággal vádolt Rizsák a végtárgya­láson is teljes beismerésben volt, még az előre megfontolt szándékra nézve is. Hrabovszky Aurél kir. alügyész ennek folytán, minthogy Rizsák tettét maga is beismerte s miután maga bevallotta, hogy előre megfontolt szándék­kal és elhatározással ölte mog Richtert azért, hogy pénzét elrabolja, s abból magát kielégitse, sőt még azt is beös­merte, hogy mikor Richtert az úton jönni meglátta, a fejszét azért dobta el magától, nehogy a sáfár azt nála észrevéve s szándékát ez által megismerve, talyigáján elhajtasson : mind ez inditó okoknál fogva Rizsák Mihályt gyilkosságban és rablásban kérte bűnösnek kimondatni, s ezért kötél által való halálra elitélni. Dr. Meskó László védő, erős fölindulásban elkövetett emberölésiek kérte a büntettet minősíttetni, mert a vádlott beösmerés«vel szemben is, az előre megfontolt szándékot igazoltnak nem látja, hiányozván Rizsáknál az elhatározás folytonossága. A törvényszék visszavonulván, két órai tanácskozás után az elnök kihirdette az Ítéletet, mely szerint Rizsák Mihály szándékos emberölésben mondatott ki bűnösnek s ezért életfogytiglan való fegyházra ítéltetett. Hornyák János egy évet, Hornyák Jáuosné pedig kilencz hónapot kapott orgazdaság és bünpalástoláscrt. — Nyilvános nyugtázás. Tek. Jóna László úr készí­tendő uj harangunkra 15 forint 30 krajczárt, mint gyűj­tött összeget adott át a következő adakozoktól: Dórits Ambrus 2 frt, Tahy Miksa 2 frt, Kristóffy Dezső 1 frt, Jóna Elek 1 frt, Szopkó Alfréd 1 frt, Csapkay Jenő 1 frt, Andié Gyula 1 frt, Mayer Ede 1 frt, Kovács P. Pál 1 frt, Pápay András 20 kr, Benedekty Tivadar 50 kr, Gyur­csány Ferencz 1 frt, Marsalkó Károlyné 1 frt, Kubassy Gusztáv 60 kr, Magyar László 1 frt. Fogadják szives adományukért hálás köszönetünket. Nyíregyháza 1888. márczius 18. Deák József, az ev. ref. egyház gondnoka. — Tűzoltóink az árvíznél. Sztárek Ferencz, a nyír­egyházai önk. tűzoltó-testület főparancsnoka, a vármegye területén beállott árvlz-veszélylyel szemben, a nyíregy­házai önk. tűzoltók szolgálatát Zoltán János alispánnak fölajánlotta, ki azt, az esetleges szükséghez képest köszö­nettel elfogadta. — A dalárda ápril 7-diki hangversenyének egyik ér­dekessége lesz minden esetre az is, hogy a dalárda ez alkalommal tisztán magyar zenedarabok előadásával fog szerepelni, demonstrálni lávánva ez által azt is, hogy fő czélja a magyar zene kultiválása. A mulatságra szóló belépő jegyek, a meghívón kitett helyeken e hó 25-diké­töl kezdve válthatók. — Tánczpróba T.-Polgáron. Polgári levelezőnk írja : Klein Henrik táncztanitó 6 héttel ezelőtt T.-Polgáron t&nczfolyamot nyitván, e hó 17-én rendezett tánczpróbáján mutatta be tanítványai hbladását és tanításának eredmé­nyét. A négyest több mint 30 pár tánczolta, mi tekintve Polgár társadalmi viszonyait, figyelemre méltó. A tanitó maga a román tánczot mutatta be eredeti öltözetben, s általános tetszést aratott. A körmagyart, udvari négyest gyönyörűen tánczolták. A mulatságban résztvett hölgyek névsora a következő: Keppich S-né, Bródyné, Virányi Jánosné, Erdős Endréné, dr. Grossmau Samuné, Rudáné, Harthné, Klein Jakabné, Auszterlitz Dávidné, Lékáné, Mannó Mártonué, Boronkovichné, Hevérné, Ebnet János­né, Horák Hugóné, Guttmanné. Leányok: Ebnet Gab­riella, Grossmann Gizella, Klein nővérek, Hevér Erzsike, Guttmann nővérek, Auszterlitz Ida, Suhajda Etelka, Kupferstein nővérek, Harth Bsrtha, Mannó Erzsike, Ebnet Erzsike, Ruda Magda s Ilonka, Bródy Cecil s többen. — Holttest a kútban. Királytelken, egy fölhagyott kútban, mely az egész télen át be volt fagyva és hóval befújva, egy újszülött gyermek már feloszlásnak indult holttestét találták. A gyermek minden esetre még a fagy előtt került a kútba. A vizsgálatot megindították. — Gyásziovat. Idősb Vay István, a nyirbáthori járás nyugalmazott főszolgabirája, e hó 17-dikén meg­halt. Elhunytáról a következő gyászjelentés adta ki családja: Vay István és Vay Anna a maguk és számos rokonaik nevében, mély fájdalommal jelentik, forrón sze­retett s felejthetetlen édes apjuk, vajai idősb Vay Ist­vánnak, Szabolcsvármegye nyírbátori járás nyugalmazott föszolgabirájának, élte 65-ik évében, f. évi márcziushó 17-én délelőtt 11 órakor, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei 1888 ik év már­czius 18 án fognak Nyírbátorból Vajára szállíttatni, s márczius 19-én d. e. 11 órakor a vajai sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nyírbátor, 1888. márczius 17, Béke és áldás hamvaira ! A boldogultnak temetése 19-dikén nagy részvét mellett ment végbe Vaján. — Igaz Györgyné, szül. Gűldan Izabella, Igaz György nagykállói ügyvéd neje, e hó 19 dikén, élete 37-dik évében, e hó 21-dikén elhunyt. — A következő gyászjelentést vettük: Bikki Janthó János mint apa, Kálmáuczhey Márton mint férj, Borbála, Juliánná, Gyula, Lila, Vilma, Ignácz, Emma gyermekeikkel, fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a szeretett leánynak, nőnek és anyának: Bikki Janthó Ve­ronikának, a folyó évi márcziushó 19-én éjjeli 11 órakor, életének 43-ik évében történt gyászos elhunytát. A meg­boldogult hült tetemei folyó márcziushó 21 én délután 3 órakor fogDak, a ref. hitvallás szertartása szerint, az ujfehértói sírkertben örök nyugalomra tétetni. Ujfehértó, 1888. évi márczius 20. Béke lengjen porai felett) — Lóvásárlás. A m. kir. 5-ik honvéd huszár ezred pót-lovazó bizottsága által f. évi április hó 28 án Nyír­egyházán a honvéd, huszár laktanyában pótlovak fognak vásároltatni. A lovaknak tökéletesen egészségesnek kell lenni, magasságuk 155-160 czeutiméter, 4 és 8 évi közül legyen ; lovak, melyek ezen követelményeknek meg nem felelnek, nem fogadtatnak el. Az ár a ló minőségéhez képest alku szerint 200 egész 300 forintban állapittatik meg, s a kialkudott összeg — a ló levél előmutatása után a helyszínén fog kifizettetni. Felhivatnak a lóte­nyésztők és lótulajdonosok, miután ezen pótlovazásnál lo­vaikat sokkal jobban értékesíthetik mint bármely más alkalommal, ennél fogva eladó lovaiknak minél tömege­sebb előálllitására saját érdekükben iparkodjanak. Kas­sán, 1888. évi márczius havában. Forster Béla s. k. őr­nagy, ezred parancsnok és a m. k. 5. honvéd huszár ezred pótlovazó bizottság elnöke. — Alföldy Károly, ismert táncztanitó, ki ez idő szerint Fejértón működ,k, az ünnepek után Nyíregyházára jön s megkezdi itt tánczóráit. Ajánljuk őt előre is az érdekelt szülők figyelmébe. — Nyilatkozat. Hoffman Adolf helybili füszer-ke­reskedő lapunk utján kijelenti, hogy sétatéri üzletében pálinka elárusitás nincs, hanem csupán házi és ipari használatra szolgáló magas fokú szesz árusittatik el. * Kranzthor és Weinmann helybeli divat s vászon kereskedés czég egyik főnöke Kranzthor Soma bevásár­lási útjáról megérkezvén, raktárukat a legdivatosabb női és férfi ruhakelmék, vászon neműek, női tavaszi felöltők, s számos más e szakba vágó czikkekel, oly dúsan s ízlé­sesen szerelte fel, h)gy a helybeli s vidéki n. é. vevő közönségnek, mint legelőnyösebb bevásárlási forrást, őszin tén ajánlhatjuk. Fölhívjuk egyszersmind olvasóink figyel­mét e divatárú czég lapunk mai számában levő hirdetésére. — Borvásár, bor, szőlő, borászati eszközök kiállí­tása lesz Miskolcion, fol)ó évi szeptember hó első felé ben. A kiállítás rendezésére vonatkozólag közöljük a következőket: Kiállítható: a tiszáninneni (III) borkerü­letbeu (ide tartoznak az egri, visontai, miskolczi, torna, abauj, gömör, tokaj-hegyalja, felső-zemplén, ung-ugocsai és beregi borvidékek) termett, bármely éfi, fehér, vörös, asztali és csemegeborok és szőlő; cognac, bortörkölyből készült szeszes italok; az osztrák-magyar monarcbiaban előállított borászati és szőlőszeti eszközök és szerszámok. A bejelentések határideje: 1888. évi május 1-én. A bí­ráló bizottság tagjait szakértők sorából a miskolczi ke­reskedelmi s iparkamara közös ülése nevezi ki. A kiállító tartozik minden borfajból, melyet bírálat alá bocsátani kiván, 2—2 üveget »a jury számára* felirattal, a kiál­lítási tárgyakkal egyidejűleg beküldeni. A biráló bizott­ság disz-, arany-, ezüst- és bronz-érmekről szóló oklevo­lekkel fogja a kiállítókat kitüntetni. A kiállított borok minta szerinti eladása a kiállítás területén meg lesz en­gedve. A kiállító tartozik a képviselőt, kire utánvásárait bízni kivánja, a kiállítási bizottságnak" bejelenteni. Min­den, a kiállításra vonatkozó egyéb fölvilágosítást, részle­tezést igénylő kérdés a rendező bizottsághoz intézendő — A „Pesti Hírlap" szerkesztősége közli velünk, hogy az ápril 1-ével kezdődő uj évnegyedben eredeti tár­sadalmi regényt közöl ünnepelt írónk Csiky Gergely tol­lából s ezt megelőzőleg hosszabb elbeszélést Reviczky Gyulától. Ezzel azonban még nem lesz kimeritvo regény­közleményeinek sora, mert a szerkesztőség súlyt fetet arra, hogy egy negyedév alatt 3—4 regényt nyújtson a lap olvasóközönségének. Ezt a körülményt s a mai válságos időket ezámbavéve, — midőn művelt ember alig nélkü­lözheti egy ily bőtartalmú lap járatását, mely teljes tá jékozást nyújt a világ eseményeiről — jó szívvel ajánl­hatjuk t. olvasóinknak a »Pesti Hírlapot*, mely ma kü­lönben is úgy pártatlan irányánál, mint a többi lapokénál jelentékenyen gazdagabb s élénkebb tartalmáuál fogva mondhatni legkedveltebb lapja a magyar újságolvasó kö­zönségnek. Előfizetési ára negyedévre csak 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr., mely a kiadóhivatalhoz (Budapest. Nádor-utcza 7. sz.) küldendő. Onnan egy levelezőlapon kifejezett óhajra egy hétig ingyen mutatványszámokat is küldenek. Gyilkos asszony. Férj-gyilkossággal vádolt nő áll a törvényszék előtt. A legrettenetesebb büu, melyet nő elkövethet! Aki el­mondta, hogy holtodiglan I S a maga kezével készíti elő a szörnyű végzetet! Rajth Istvánné; igy hívják az asszonyt. A nyir­báthori járásbíróság fogház-felügyelőjének volt a felesége. 39 éves most, s 36 éves volt akkor, mikor az a rette­netes tragédia lejátszódott a nyirbáthori fogház udvarán. Amikor a Rijth István holttestét kihúzták a fogházi kútból. Két sebbel a testén, egyik a szivét, másik a máját szúrta át, s halálos volt mind a kettő. Ki a gyilkos ? Az elnök megnyitja a tárgyalást s szuronyos bör­tönőr kiséri be az asszonyt. Alacsony, vézna alak; — talán a hosszú vizsgálati fogság viselte meg. De a szemeinek szúró fényök van, s mély gödreikből sok erős elhatáro­zottság sugárzik. És még több ravaszság a magas ívű szemöldökök alól. Az egyik tulajdonságát megőrzi a következetes tagadással: hogy ő uem gyilkosa a férjének, a máf-ik által meg ügyesen hárítja el feje felől a vesze­delmet, mikor a terhelő tanuk súlyos vallomása által már már sarokba sz iritva, ügyesin kitér. A vád ez: 1886. deczember 2-án hajnali 3 órakor Rajth Ist­vánné, a nyirbáthori járásbirósági fogház felügyelőjének felesége kinyitotta az egyik czella kukucskálóját s beszólt !.z ott elzárt rabokhoz: Alu-.znak-e még, emberek? — Fölébredtünk már, volt a válasz. Rajthné visszatolja a fatáblát s bemegy a házba. Felóra múlva megint megjelenik a kis ablak előtt, s jaj­veszékelve panaszolja: Elveszett az én férjem, s talán elemésztette magát! Két rab előjön, s kezdik keresni Rajth Istvánt. Lámpást gyújtanak s összekutatják az udvar minden zugát. Előhívják a k.sbirót is a keresesbez. Bevilágítanak a kútba, de a lámpa pislogó világa nem dérit fényt rejtelmeibe. *— De hát hogy tűnt el a maga ura Rajthné asz­szoiiy, — kérdi az egyik ember. — Ejfélután 2 órakor orvosságot adtam be neki, azutáu csak ú^y félkönyökre dűlve, elaludtam az ágy tornyos végiben. Mire fölébredtem, nem volt a férjem a szobában. A kutatásnak nincs eredménye. Az asszony, a két rab és a kisbíró bemennek a szobába. A küszöbön vér, vér az ágy előtt, a szoba közepén, s erős lábnyomok a vértócsákban. Beuéznek még az ágy alá is, hátha oda rejtőzött el Rajth István. »Mert nem volt annak rendén az elméje, mondja az asszony , a doktor tegnap is mondta nekem, hogy minden ártalmas szerszámot, fegyvert, ké­seket tegyek el a szeme elől, mert másban vagy magán kárt tehetne. A kisbíró elmegy, a két rab ott maradt a szobában, melegedni, a frissen gerjesztett tűz mellett. Megszólal az asszony : hallják csak kegyelmetek, ha törvény elébe kerül a dolog, ne úgy moudják, hogy én aludtam s akkor tünt el a férjem, hanem ha kérdezik kendteket, hát ugy adják elő, hogy én azt mondtam, hogy dulakodott velem az uram, s félrelökve engem, kifutott a szobából. Rabságban vannak kegyelmetek, nem kell rá megesküdni. — De hát ez a vértócja, Rajthné asszouy, mit jelent ez ? — Viszkető seb volt az uram lábán, oda dörgölte az ágy lába élihez, abból folyt a vére. Ez alatt megvirradt. A rabok visszamentek cellá­jukba, s megélénkült a fogház udvara. Rijthoé sem tu­dott nyugodni. Idegesen járt föl s alá az udvaron s vissza­visszatért a kúthoz. — Elveszett az uram az éjjel, — mondogatta a kérdezősködőknek. Egyszer csak észreveszi valaki, hogy véres nyomok vannak a kút káváján. Ott kell keresni Rajth Istvánt I Hosszú rudat nyom­nak le a kútba, megzavarják vele a vizét, s felbukkan a sápadt fejű holttest. Szigonyt kötnek a rud végire, 8 kihúzzák Rajth Istvánt — halva. Az asszony ezt már nem tudta nézni, bemenekült a szobájába, s ott várta így sarokba húzódva, hogy mi fog történui. A holttestet behozzák a szobába, kiterítik az ágyra s megjelenik a vizsgálóbíró. Egy holttest a kútban, két mély seb a testén, fel­mosott vérnyomok a szobában és az ágy lepedőjén: ez gyilkosság! Ki a gyilkos? Az asszony ! Ezen a nyomon indul el a vizsgálat. S előkerülnek a bizonyítékok, felderülnek a mellékes körülmények. Mind terhelők az asszony ellen. Rajth Istvánt leszúrták, kérik tehát a késeket, hátha rajtuk van még az áruló vérnyom. Az asszony előadja a késeket, amik a háznál vannak, de egy vékony, hegyes pengéjű kés csak később kerül elő. S ez a kés épen beleillik az áldozat sebeibe. Ezzel ölték meg Rajth Istvánt! Felbontják a holttestet. Az orvosok azt mondják, hogy mire Rajth István a kútba került, halva volt már. Ezt egész bizonyossággal tudja megállapítani az orvosi tudomány. Da nem is mehetett a maga lábán a kutig, két mély sebével, hisz halálos volt mind a kettő. S nincs is az udvaron semmi vérnyom. Rajth Istvánt vitték a kúthoz, s beledobták. Nem lehetett öngyilkos. De hát miért ölte volna meg a felesége ? Mert rosszul éltek együtt ? Részegesek voltak mind a ketten, a az ura mindég verte, szidalmazta ? Ezért ? De hiszen máskép is szabadulhaiott volna tőle. Gyermekök, mely a szeretet kapesát pótolta volna köztük, nem volt. Nincs az elvá­lásnak semmi akadálya. Azután meg a férj az asszony kenyér keresője volt, egyedüli támasza a világon. S tiltott szerelemről nem szól a vizsgálat. És mégis ugy kell lenni, hogy ez az asszony meg­ölte a férjét. A dolog sok torturán megy keresztül. Be kell várni az orvosi vizsgálat felűlbirálatát a legnagyobb szak­tekintélyek által. Mert ez a döntő ebben a dologban. S mikor az meg jön, a legsúlyosabb vád az az asszony ellen. Ha nem is egyeneson elleue, de a gyilkos ellen, mert egész határozottsággal kimondja, hogy Rajth István nem a maga keze által halt meg; gyilkos kéz ölte meg. Hogy ki a gyilkos, az asszony-e vagy más ? azt a bíróságnak kell kideríteni! Igy jelenik meg özv. Rajth Istvánné bírái előtt. Vagy busz tanú vall ellene és esküszik rá a törvényszék előtt. De Rajth Istvánnét ez nem indítja meg. Tagad kérlelhetlenül. Hiába mutat rá az elnök ellenmondásaírs, ügyes feleletekkel siklik ki a kelepczéből. A tanuk között van a vádlott nő kis leánya is, a megölt Rajth István mostoha hánya. Mikor bevezetik, az elnök a szomszéd szobába kisérteti az anyát, kímé­letből az ártatlan gyermek iránt. A kis lány nem kö­teles vallani édes anyja ellen, ez alól felmenti a törvény. Da annyit mégis elmond, hogy látta, mikor az anyja felmosta a vérfoltokat a szobában. Pedig tudna talán egyebet is. Vagy talán a gyer­meki fautázia rémlátásai azok, amiket a gyermek kis ba­rátnőinek apja szörnyű halála után el-elmesélgetett. Hogy látta, mikor az anyja bedöfte a kést a mostohája szivébe, hogy hallotta könyörgéseit, hogy ne bántsa. Ezek a kis lányok is megjelenuek a törényszék előtt, s értelmesen felelnek az elnök kérdéseire, nem is sejtve talán, hogy milyen rettenetes dolgok azok, amikről olyan öntudatlan ártatlansággal a olyan nyugodtan beszélnek. A tanuk egy része egy tolvaj bandából került. A vásári tolvajság mesterségét űzték, s egy csinos magyar menyecske közülök kisasszonynak öltözve járt czimboráival a vásárokra, s ő volt az elkövetett lopásoknak a fő majsz­tere. Ezért kerültek a nyírbátori járásbíróság fogházába abban az időben, mikor a gyilkosság történt, s ezen a réven hallgattattak ki mint tanuk. Es érdekes, hogy mig a vizs­gálóbíró előtt, meg az ez ügyben tartott első végtárgya, láskor sok mindent tudtak elbeszélni arról, hogy Rajth és a felesége milyen rossz családi életet éltek, most már nem akarnak tudni semmit, s ezt olyan betanult egyfor­masággal adják elő, mint a karikacsapás. A rabélet titka ez, s a mi börtön viszonyaink mizériája. A rettenetenetes tűn sötétébe világot vet az a vallomás is, melyet egy vén zsidó asszony tesz a törvény­szék előtt. Rajthné az ő legjobb kuutsaftja volt — pálin­kára. Ivott is sokat, az urával együtt; másfél liter volt a napi adagjuk, s Rijihné nap nap mellett ittas volt. A véres tett elkövetésének inditó okára szolgál ez a vallomás magyarázattal. Délután 4 órakor be van fejezve a bizonyító eljá­rás. Elmoudatik a vád és a védelem. Az egyik kötél, a másik fölmentés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom