Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

NYÍRTIDÉ K." Folytatása a mellékletnek. — Czigány-halál. A temető mellett levő ugyneve­zett hatházi czígány kolónián történt meg ez az elmon­dandó véres eset, melynek egy czigáuy halála s több moréknak és morénéknek becsukatása lön szörnyű kö­vetkezménye. Az eset így esett meg. Lakatos József nevű Cíigány már évek óta élt közös háztartásban Trézsivel, a szép czigánymenyecskével. Nemrég azonban a szép Trézsi ugy találta, hogy elég volt Lakatos Józseffal hét éven át közös kenyéren élni s meg is szökött a balkézre való urától Balog Mihály czigányle^énynyel. Az újon­nan összeverődött pár, két hétig volt távol Nyíregyházától s azután újra visszajöttek, folytatva a házastársi viszonyt. Lakatos József nagyon a szivére vette, hogy Trézsi mást boldogít szerelmével. E hó 19 ikén, miután előbb jól bepálinkázott, be is állított a szép czigánymenyecske lakására s fenyegető szavakkal követelte, hogy térjen vissza ő hozzá. Mig Lakatos József a szobában járt, test­vére Lakatos Feri künn várakozott az udvaron. Lakatos József egyszerre csak az udvaron találta magát. A Trézsi és látogatóban nála levő barátnője Balog Feriné kitet­ték a szűrét, sőt Balogné piszkafával még az udvaron is kergette. Ezt nem nézhette tétlenül az udvaron ácsor­gó Lakatos Feri, hanem a nála levő doronggal ugy ütötte fejbe a harczias Balog Ferinét, hogy ez leesett a lábáról. Nosza, ment a hir Balog Feri muzsikus czigáuyhoz: >Sies8, mert a feleségedet gyilkolják Lakatosékc. Balog Feri nyomban ott termett a vész színhelyén, de vesztére. Mert mikor dorgálni kezdte Lakatos Ferit, hogy minek bántotta az asszonyt, a két Likatos testvér s a közben szintén odaérkezett Kóka Ferencz rátámadtak 8 doron­gokkal leverték lábáról. Majd utóbb Lakatos József kést rántott elő és annyira összeszurkálta Balog Ferit, hogy ez másnap sebeibe belehalt. A három gyilkos czigányt a csendőrök elfogták, s dolguk most törvényszéki vizsgá­lat tárgyát képezi. EÖ­Csarnok. y róuiai zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. VII. Az első napunk tehát nagyszerű élvezetek közt telt el Rómában, látva és megnézve mindazokat a nevezetes­ségeket, miket a zarándoklat programmja felölelt. Más­nap, november 25-én, a Vatikán megtekintése lévén fő czélunk, kora reggel azon szándokkal igyekeztünk a Szt.­Péter templomába, hogy ott mielőbb megmisézve, 9 órára a Vatikánban lehessünk. Igen ám, de majd minden magyar pap úgy gondolkozott, mint én és nemes czimborám, mindenik égett a vágytól mielőbb azon ritka szerencsé­ben részesülhetni, hogy a világ első templomában áldoz­hasson az Úr oltárán; igy történt aztán, hogy már reggel '/j8 órakor annyi papot találtunk az óriási nagy templom megfelelő sekrestyéjében, akik szintén misézni vágytak, hogy egy pár órára le kellett mondanunk a közmondás igazságáról: »aki korán kel, aranyat lelc, amennyiben akadtak sokan, kik még korábban keltek, mint mi. No, de megtaláltuk mi is az aranyat más kiadásban. Amiut nézegetjük a Bazilika ritkaságait, az itt kivétel nélkül mozaik oltárképeket, észrevesszük, amit különben is tud­hattunk, hogy a gyóntató székek czimiratokkal vannak ellátva és megtaláltuk, a többi közt azt is, melyen ez a felirat van: „Pro Hungaris." Én nem tudom, más hogy van vele, de engem nagyon kellemesen érint minden csekélység, a mi nemzetem h'rét, nevét emeli, bárhol találjam azt; mennyivel inkább jól eset most annak bizonyossága, hogy a magyar katholikusok a keresztény világ központján Rómában annyira megbecsülteinek, hogy ime saját anyanyelvükön végezhetik bűnbánati ájtatosságukat. Sort is fogtunk azonnal, és itt elég szerencsések valánk, egy rövid órai várakozás után, meg. nyerni a teljes búcsúval egybekötött penitenciát, me­lyet minden magyarnak szives készséggel osztogat Gmit­ter Allons magyar gyóntató. Elvégezvén a Confessió előtt bűnbánati imáinkat, most már megkönyebbült szivvel nézhettünk utánna: vájjon mikor emelhetjük legmagasabb fokra lelkünk boldogságát az angyalok eledelének élde­lésével? Kevés vártatva ezt is kiérdemeltük. Szt.-Péter tem­plomának harmincz oltára közül ez alkalommal a szt.­Tamás apostol oltárához jutottam, melynek nagy mozaik képe azon bibliai jelenetet ábrázolja, midőn Tamás, a kétkedő apostol, ujját a feltámadt Krisztus oldalsebéhez érinté, és arczárói leolvasható a keblébe visszatért erős bit e kitörése : En Uram és én Istenem ! A sok lelki öröm után szinte jól esett a sekrestye egyik fülkéjében az egy lirás hitvány csokoládé, hogy testileg is megerősödve, képesek legyünk elbírni a Vatikán pazar gyönyörűségeit. A templomból kijövet balra az oszlop­csarnokból nyilik a Vatik'án u. n. Svájczikapuja. Katonák, a pápa hü svájcziai állanak itt postot, egy közülök fegy­verben közvetlen a bejárásnál őrködik, a többi néhány egy hosszú padou üldögél. Minket szó nélkül engedtek belépni a hosszú, széles, menedékes folyosóra, melyről mindjárt jobbra nyilik egy lépcsőzet a pápa lakosztályá­hoz; de mi most a folyosó hosszában mendegéltünk föl­lebb föllebb, majd lépcsőkhöz jutva, s fordulatoknál álló örök által útba igazítva, végre — mások nyomán — elértük a híres Sixtina kápolnát. A Vatikának összesen tizenegyezer helyisége (kápol­nák, loggiák, muzeumok, könyvtárak, képtárak, termek és lakószobák) _ között a Sixtiua-kápolnát tartják a leg­becsesebbnek. Én szívesen hódolok a hiedelemnek, mert Rafael freskói töltik be az egészet; de reám, igy futólag megtekintve, csak azt a benyomást tette, mint bármelyik régiség, melyet nagy becsben tart a művészet iránti kegyelet. . . Innen a képtárak és loggiák labyrintjába jutottunk, melyek kellő méltatására hónapok kellenének, mi pedig kél órahosszig befutottuk az egészet , . Elká­bulva a sok gyönyörűség élvezetétől, elhagytuk a Vati­kánt, de csak azért, hogy megkerülve a Péter templomát, melynek nagysága csak most tüut föl igazán előttünk, egy más kapun, hol egy szál olasz katona is fegyverben áll őrt, a pápa nagyobbb biztonsága érdekében (?) vissza­térjünk oda, megtekinteni a muzeumokat. Egy keskony hosszú udvarfelé, melyet a vatikáni melléképületek — istállók, kocáisziuek, különféle mosterségek műhelyei, és a pápa kertjeinek magas kőfala szőrit össze, vezet egy nagy nyilt oszlopcsarnokba, hol a jubileumi ajándékok kipakolásával foglalkoznak; s innen jobbra találjuk a szobrászat remekeit, régiség- és könyvtárakat. Itt már aztán van mit bámulni! Az ó-, közép- és újkor történelme van itt megtestesítve, hogy tanuljon belőle és okuljon rajta a jelenkor nemzedéke! Ámde itt is csak annyit mondhatok a magam részéről, hogy nem egy-két óra hauem hónapok, évek kellenének ahhoz, hogy csak némi­kép is beletalálja magát a laikus ember a művészet és tudomány ezen tömkelegébe. Végre is rogyásig kifáradva kocsikon mentünk szállásunkra, hol jóizün költöttem el a második villásreggeiits egyszersmint felváltottam a második husz frankos aranyat, mert hát daczára uri ellátásunknak, melyért napi nyolcz forintot előre kifizetőnk, a lirák csakúgy szökdöstek ki zsebeinkből. Délután esős idő lévén, kocsikon mentünk a város ellenkező szélén levő Lateránba. Okulva az eddigi tapasztalatokból a fiakkerek zsarolását illetőleg, mielőtt a lateráni Bazilikába vonult a zarándoknép, tisz­tázni akarták némelyek a taksák mivoltját. Ebből egy kis hecc támadt, mely ugy végződött, hogy megjelent a hely sziuén egy titkos rendőr, aki nehíny fiakkeres le­tartóztatásával a azon kijelentésével, hogy mostantól a magyarok érdekében fog működni, helyre állította a békét magyarok és taliánok között. .. Nyugodtan szentelhettek tehát most már maguakat a pápa ősi székhelyének és első székesegyházánák megtekintésére. A Lateránt még Nagykonstantin császár ajándékozta a római pápáknak. Ez a kereszténység legrégibb s első nyilvános temploma, hová a katakombákból vonult föl a diadalmas keresztény­ség, legyőzvén a pogányok Rómáját. Itt tartatott több általános zsinat, innen kormányzá századokon át Péter utódja a Krisztus igaz anyaszentegyházát, melyen isteni alapitója Ígérete szerint a pokol kapui sem diadalmas­kodhatának. ... A pápák ezen régi palotája most is a kereszténység közkincse lévén, a ker. művészetek tárháza. A templom többszöri leégés után, most is egyike Róma legnagyobb és legszebb tampiomainak. Nagy kereszt­alakja öt hajóval hir, Confessiója hasonlít a Péter temp­lomához, Péter és Pál apostolok fejei őriztetnek bonne, s a pápa oltára emelkedik föléje. ... A templom nagy terén találjuk Konstantin Baptisteriumát, a nagy márványme­denczével, melybe mártva osztották hajdan a keresztség szentségét. Gyönyörű nagy freskó képek emelik kitűnő értékét, melyek mindenike Nagy Konstantin életére és dicső tetteire vonatkoznak, igy: 1. csatája Maxentiussal, 2. Diadalútja Rómába, és 3. Megkereszteltetése. Ezen képek hü másolatai a Vatikánban is láthatók. Ugyanezen téren találjuk a S. Scalát, vagyis a sz. lépcső csarnokát. Ez azon lépcső, melyen Jézus állott, midőn Pilátus a zsidók fenyegetése által — »ha ez embert szabadon bocsátod, nem vagy barátja a császár­nak*, — megrémítve, kimondá a legigazságtalanabb ha­lálos Ítéletet . . Belépve a csarnokba szent borzalom fogja el a hivő lelket, látván a lassan emelkedő lépcső­zetet, melyen térdeiken kÚBznak föl az ajtatoskodók, s ott fent megcsókolják a kereszttel megjelölt pontot, ahol az ártatlan bárány állott vala pogány birái előtt . . . Ott fent a Kálvária-hegyet látjuk megdöbbentő hűséggel jelképezve a három kereszttel. . . Jobbra-balra más lép­csők vezetnek le a csarnok bejáratához, ahol még egy­szer körülnézve, két remek szobrot látunk, melyek egyike Júdás csókját, másika az >Ecce Homo*-1 ábrázolja. Már esteledett, mikor folytatva zarándoklatunkat, a Vincula Petri templomhoz értünk. E szép templomban őriz­tetik azon láncz, melyet Sz.-Péter apostol fogságában viselt Innen egyenesen haza kocsiztunk ebédelni. Az estét a. római lapokkal enyelegve töltöttük a dohányzó teremben. Érdekes dolgokat olvashattunk itt önmagunkról. A többi közt megtudtuk, hogy az olaszok elég jó szivvel fogadták a magyar zarándoklatot, bár jobb szerették volna- t. i. a pápa ellenesek, ha más valami és nem a pápa jubile­uma vezet vala közéjök. . . Megdicsérték a magyarok jókinézését, összetartását, vidám hangulatát . . Csak azt resteltük, hogy köznépünk jellegét a szürkaukós tót atya­fiak után ítélték még; de hát ők arról nem tehetnek, hogy az egynehány jász, soproni éa pestmegyei kékbelis mellett közel ötven felföldi atyafit láttak nagy motyóikkal hátukon. Némi megütközéssel fogadták a taliánok a magyar papok nekik szokatlan cibil-öltözékét, szivarozgatását az utczákon; sőt egész botránkozással emlegették, hogy a színházakban és cirkuszokban is láttak zarándok papokat! Hja: a hány ház annyi szokás ! És az ténydolog, hogy a magyar papok sokban különböznek az olasz papoktól, a kik mindig reverendában, hónuk alatt breviáriummal járnak, és színházba sohasem mennek. . . No de azért megfértek együtt, és megbecsülték egymást. Igy telt el a második nap. D. J. GABONA CSARNOK. Nyíregyháza, 1888. február 25 én. Burgonya 100 kl. 2.— Nyilt-tér*) A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. BuzalOO kl. 6 30 6.40 Rozs » » 4.70 4.85 Árpa » » 4.40 4.50 Zab » » 4.40 4 90 Kukorica* 4.85 4.9 5 Köles » —.— —.— Paszuly » 7,00 7.10 Szesz litk. 25 '/a 24'/, Piaczi árak. Borsó 1 kiló -.20 Lencse* 1 kiló —.20 Mundl. 1 kilo—.15'/a Zsemlye* . .17 '/a Buza » -. .12 Barna k. .—.10 hús l hús 1 Marha Borjú Sertés » » Juh > » Háj Disznózsii » Szalonna » Fagyú (nyers) » Zöldség » Paprika » kl kl 40 40 40 28 68 70 23 8 80 írós vaj » liter — Eczet 1 <10 Széna 100 kl 3 60 Szlm. (tak)» » 1.10 Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Tölgyfa » > 2.75 Hála nyilvánítás. Alulírott nem mulaszthatom el, hogy legmélyebb hálámat és köszönetemet ne nyilvánítsam azon részvé­tért, melyet barátaim, ismerőseim s általában a közön­ség, korán elhunyt Ilona leányom halála s végtisztesség tétele alkalmából nyilvánított. Hasoulókép fogadja hálás köszönetemet a nyíregy­házai dalárda is azon résztvevő szívességéért, hogy leá­nyom temetésén a gyász szertartásban résztvenni kegyes volt Nyíregyháza, 1888. február 22. Jánőszky András, VERPECZ KÁROLY úr Kemecséról eljegyezte magának FUHRMANN MARISKA kisasszonyt Nyíregyházán 1888. februárhó 22-én. V Árverési hirdetmény. 2462. tk. 1887. A nagy-kállói kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, miszerint a n.-kállói 931. sz. tjkvben A+l sor 415. hr. szám alatt felvett ingatlanból Zipszer Salamon hányadára, Horovicz Jakab mint Zipszer Salamon ügygondnoka ellen, a kir. állam­kincstár képviseletében Böhm Hugó kir. adófelügyelő végrehajtató 1032 frt tőke a járulékai iránti követelésé­nek kielégítése végett az árverés elrendeltetvén, annak 809 frtban megállapított kikiáltási ár mellett ezen kir. jbiró­ság telekkönyvi hivatalában leendő foganatosítása végett határidőül 1888 évi márcziushó 20 ik napjának délelőtti 10 órája azon hozzáadással tűzetik ki, hogy ezen ingat­lan ezen határidőben a kikiáltási áron alul is el fog adatni, s a venni szándékozók által a birói kiküldött kezéhez bánatpénz gyanánt az árverés megkezdése előtt 80 frt lesz leteendő. A vevő köteles lesz a vételárat bárom egyenlő részletben, és padig az első részletett a le ütés után l hó, a második részletet a leütés után 2 hó, a harma­dik részletet a leütés után 3 hó alatt a nagy-kállói kir. adóhivatalba mint birOi letéti pénztárba befizetni. Ezen árverési hirdetmény kibojcsájtásával egyideü­leg a megállapított árverési feltételek ezen kir. járás­bíróságnál a hivatalos órák alatt bárki által megtekint­hetők. Ezen árverés elrendelése az illető telekjegyző­könyvben feljegyeztetik. Végül jeien árverési kérvény költségei 10 frt 50 krban bíróilag megállapittatnak. A kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság Nagy­Kálióban 1S87. évi deczember 29. (69—1—1) Ujjady, kir. aljárásbirő. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos : JÓBA ELEK. Hirdetmény. A nyírbátori takarékpénztár tulajdonát tevő, ezelőtt Schreiber Adolfné Róth Linka nevén állott, 5 lakó szoba, raktár és bolthelyiség, pincze s padlás helyiségekből álló a nyirbátori város piaczán levő lakóház több melléképülettel, lldvar s kerttel együtt az 1888. évi áprilhó 24 tői számítandó három esetleg több évre a nyirbátori takarékpénztár igazgatóságához beadandó írásbeli zárt ajánlat utján bérbe adatik. Az ajánlatok 1888. évi ápril l-ig elfogad­tatnak, s a különös feltételek a szerződés megkötése­kor lesznek megállapítva. Nyírbátorban, 1888. évi február 21-én. (63-3-D AZ IGAZGATÓSÁG. 271. tk. sz. 1888. Árverési hirdetmény. A nagy-kállói kir. jbiróság mint telekkönyvi ható­ság részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint ifjú Krúdy Gyula ügyvéd, mint Szabolcsraegye árvapénztára engedményesének ifjú Szántó Mihály ős Szántó István elleni végrehajtási ügyében e bíróság területén a mihálydii 105. sz. tjkvben A. I. 1. sor, 144. hrsz. a. 400 forintra becsült, továbbá a mihálydii 105. sz. tjkvben 2—6 sor, 820, 856, 892., 928, 1006. hrsz. alatt foglalt 726 frtra becsült és a mihálydii 279. sz. tjkvben A -+- 1 sor, 520 hrsz. a. felvett s 80 frtra becsült ingatlanokra végre­hajtató 132 frt 50 kr. tőke és járulékai iránti követe­lésének kielégítése végett az árverés elrendeltetvén, annak a jelzett becsértékben megállapított kikiáltási ár mellett Mihálydi község házánál leendő foganatosítása végett határidőül 1888. évi májushó 17. napjának dél­előtti 10 órája azon hozzáadással tűzetik ki, hogy ezen ingatlanok ezen határnapon a kikiáltási áron alól is el fognak adatni s a venni szándékozók által a birói kiküldött kezéhez bánatpénz gyanánt az árverés meg­kezdése előtt a fentebbi becsértékek 10%-a külön-külön lesz leteendő. Kelt N.-Kálióban, a kir, jbiróság, mint tkvi ható­ságnál, 1888. évi februárhó 11-ik napján. (70_i_i) Szentiványi, kir. jbiró. •) Ai e rovat alatt közlőitekért a felelősség sz bekUldát illeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom