Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-19 / 8. szám

N Y í B T I D É K." alázattal előre is bocsánatot kér, hogy elég vakmerő valami verseket felolvasni óhvjtani, Hát csak halljuk ! Majd kiesett a villa kezemből, mikor hallottam, hogy egészen modern hangú lyrai dolgokat hoz napvilágra. — De kollega uram, ha kegyed klasszika-filologus, hát üljön penészes auktorok közé, ruháját ujjn)i por lepje he s beszóljon a hős Akhileszről, meg a felleggyüjtő Z uszről vagy tudom is én arról, hogy a Horáczius kódekszek hányadik sorában hiányzik a pont az i betű f lől, de ne álljon itt elő érzékeny románczokkal s ne firkálgasson emlékkönyvekbe verseket. Ki látott már ilyet?: . . . Felforr az embernek nemes indulatja, ha van ki zaklatja! . . Hanem azért bizony nem megyek én innen egy tapodtat se. Hiszen ez páratlan élettiölcseség : mulatva dolgozni vagy dolgozva mulatni, azaz a hasznosat a kellemessel egyesíteni. . . . Pinczér, még egy bifsztetet? _ Nincs, kérem. — Hát már most én éhen maradjak? . . . Nyájas olvasóm! Éa nem mondok többet ez estélyről, minthogy a jelen volt vendégek közül hárman rendes, öten pártoló tagokul iratkoztak be s bátran konstatálhatom, hogy ezeknek tagdiját a zenekar hegedülte össze a kör számára. (Sajnos, hogy az enyémet elhegedülte Szent Dávid!) AnDji szép nótát solo- és együttes játékban nem mindennap hallgathat az ember, pláne úgy, hogy fizetni se kellessék érte. Tisztelt uraim! a jövő estélyen belépek a körbe tagnak, addig talán kikoplalok egy forintot. Macsolai Barna. A kereskedő ifjak bálja. A mult szombaton tánczoltunk a létesítendő keresk. kórház javára, előtte való szombaton a nőegylet árváiért, azelőtt egy héttel a szegény sorsú tanítókért, a tűzoltókért s hamarjában eszembe sem jut, hogy kiért is lejtettünk még át egy rövid éjszakát. Mert hogy rövid az éj, azt bárki is láthatja a kalendáriumból és a kalendárium csináló e régi rosz szokása, hogy épen farsang előtt kezdi meg a jeunesse d'oreé nagy szomorúságára az élvezetekre legalkalmasabb időt kurtára szabni, késztet minket arra, hogy a reggelből lopunk egy egy pár órát és 6—7 órakor végezzük az éjszakát. Az a szerencse, hogy van elég árva és szegény sorsú tanuló és nincsen elegendő kóroda és tűzoltói szerelvény, különben még kényszerülve lennénk a magunk jó kedvéből tánczolni. Mint egy láthatatlan szellem, meghúzódtam a ruhatárnak egy szegletében s onnan vizsgáltam nagy figyelemmel, mint készülnek Merkúrnak hü követői a nagy harczra. Üti a nyolczat. Rohanva jön be három ifjú kereskedő, nem akarván elkésni a kijelölt perczet, mert hát a kereskedő a pontosság embere. Annál kevésbé pontosak a hölgyek, kik közül fél kilenczig egy sem mutatta magát, nagy rémületére a rendezőségnek. No de én örültem a késedelemnek, mert jutott idő ezalatt vizsgálatomat mindenre kiterjeszteni. Amint emlitém, három ifjú jött be, miudannyian talpig feketében. A kézelő és gallér fényesen ragyogtak, mintha mondanák: félre tehetség, ész a más eféle felesleges dolgok, ma a galléré a dicsőség! i Az egyik egy vörösbe játszó orrú, mosolygós arczu kedélyes gyerek, ki avval köszönt be: »Teli van e már a terem?* Fél szemmel kacsint be az ajtón a díszes t'rembe s miután meggyőződött, hogy biz az még üres, •ajuálkozva mondá, hogy pedig mennyire sietett a bőrös boltot bezárni, nehogy elkéssék. A másik egy alacsony fűszeres, ki irigykedve nézte a vastag bajuszu két fejjel magasabb kollegáját. Im itt jön a fürge rendjel osztogató főrendező, különben divatkereskedő, ki hosszabb ideig Budapesten árulta a valódi rumburgit (tehát jól tudja, mi a chick) és nagy óvatossággal szedi elő a rendezői jelvényeket, melyek a rendezőt a czibiltől megkülönböztetni hivatvák. A rendezőség jegyzőjének komoly arcza is előtűnik, kinek láttára az arczokról eltűnik az aggodalmas kifejezés. 0 biztat mindenkit, hogy nem kell félni, lesz közönség elég. Jönnek a rendezők tömegesen. Sürögnek, forognak, rendezgetnek. Majd jön egy másik buzgó rendező, utána egy kíváncsi vékony rőfös kereskedő, majd egy gúnyosan mosolygó fekete bajuszu ifjú, a Díttmár-féle lámpák jó kedvű árusítója, mialatt egy szőke ifjú, ki különben nagy szeretettel viseltetik a fűszerek eladása iránt, nagy mű értelemmel kóstolja a limonádéval telt medencze tartalmát, melyet a rendezők állítottak fel a szomjazó tánczoló közönség számára. Jön a közönség. Egymás után vonulnak be a szebbnél szebb hölgyek. Ráhúzza Benczy a ropogóst és megkezdődik a fiatal kereskedők bálja, amelytől még ma is katzenjammeres vagyok. A terem igen csinosan volt feldíszítve. Az ajtóval szemben volt felállítva a tombola tárgyak nagy tömege. A tzebbnél szebb tárgyak igen Ízlésesen felrakva egy e czélra készített állványra, a legjobb benyomást gyakorolták a belépőre. Szemben függött a kereskedők jelvénye, egy óriási arany horgony, hirdetve a produktív munka embereinek diadalát. Az első négyes után a tombola bizottság megkezdte a tombolajegyek elárusitását. De mdyen praktikus módon! A hölgyek segélyét vették igénybe s csak ez uton volt lehetséges 700 jegyet eladni, Milyen kedves kereskedők! Mily szívesen vállalkoztak a nehéz munkára. Mert nem gyerekség 1—2 óra alatt olyan vásárt csapni, melyen bizonyára nagyobb volt a forgalom, mint a januári országos vásáron. Itt egy alacsony fürge leány kínálja kedvesen jegyeit. »Milyen szépek, mennyi sok szám van rajta és csak 20 krajezárért adom.* Mint egy divatkereskedő, az áru szépségével és finomságával, szerezte meg nagy számú vevőit. Mert hát természetes, hogy mindenki vett tőle. Hogyne, mikor olyan szép és oly olcsó. Feljebb egy barna kis leány sürög, forog, hol a terem egyik szegletén, hol az ellenkező oldalon látjuk, mint igyekszik sok jegyét eladni. »Ugyan kérem, vegyen az én jegyeimből is, kiválasztom önnek a legjobbat, melylyel biztosan elnyeri a főnyereményt.® Valóságos fűszeres szellem. A jó minőséget tartja a főkelléknek. Egy serdülő kis barna teremtés — kezében jegyeivel — körülnéz, keresve a jótékony czélra szívesen (?) áldozó ifjakat, kik még nem részesüllek azon szerencsében, hogy tőle vásároljanak. »Már 18 jegyet vettemc, mondja az ifjú és szomorúan nyul zsebébe, hogy a neki s ánt három jegy árát onnan kivegye. »No akkor csak egyet vegyen«, feleié a jó szivü leány szánakozva. Mindenkit sajuál, lebeszéli a vásárlásról, mégis eladott vagy nyolezvanjegyet. Látszik, hogy még igen fiatal, nem tudja kizsákmányolni a kedvező jó alkalmat. Amott egy gyönyörű alak jár-kél. Akire ő rámosolyog, az 3—4 jegyre biztos vevő. A szegletből sohajtozva nézi egy kereskedő az érde kes mozgást. »Hej, ha az én üzletem úgy menne . . .« Higyjék meg kérem, ha ily kedves kereskedőink volnának, a világért sem gondolua Szesztay Károly a fogyasztási szövetkezet megalakítására. A bál különben nem sikerült ugy, amint a kereskedők remélték. A második négyest 42 pár tánczolta s tekintetbe véve, hogy 89 tánczolni vágyó fiatal ember volt jelen, a hölgyek jól kitánczolhatták magukat. A szünet beálltával megszűnt a tombolajegy árulás. A közönség étkezni ment, mialatt a rendezőség asztalokkal látta el a termet és vacsora utáu megkezdődött a tombola játék, melynél az érdekes jelenetekben nem volt hiány. Egy hölgy nyert egy sétapálezát, egy másik egy szivarozó készletet; sőt egy hálósipkát (tapló munka) is. A fiatal emberek rubabetétet, varró készletet, stb. nyertek. Nem volt hiány a pezsgő, cagnac s más ilyen jó italokban sem. A 165 darab kijátszott tárgy között volt sok igen csinos és értékes tárgy. A főnyeremény egy pár ezüst gyertyatartó és egy ezüst, tentatartó volt. A tombola után ismét kezdődött a táncz, amely 'AS-ig turtott, mely ideig a vendégek, néhányat kivéve, mind együtt maradtak s csak a reggeli harangszóra oszlott széjjel a díszes társaság. A bál tiszta jövedelme: 167 frt 6 kr, a kereskedői kóroda alapra fordittatik. Egy pudlspringer. ÚJDONSÁGOK. A vármegye székháza. Szabolcsvármegye közönsége által az építendő uj vármegyeháza helyének kijelölése s az építéshez szükséges teleknek, a vármegye közönsége rendelkezésére való bocsátása végett a város kiküldötjeivel egyezség kötéséve), illetve egyezségi javaslat szerkesztésével megbízott kiküldöttek a mult napokban tanácskozásra jöttek össze s ez alkalommal az egyezségre nézve, a következő javaslatokból állapodtak meg: 1. a város, vármegyeház építés czéljából a vármegyének átadja a vármegye tulajdonát képező azon telket és épület kot, a melyek jelenleg a város által városháza gyanánt használtatnak. 2. E telekhez, ugyancsak a város megveszi s kártérítés nélkül a vármegyének átadja az úgynevezett Keszler-féle telket, mely a vármegye tulajdonába megy át és szintén vármegyeház építési czélra lesz felhasználandó. 3. A város kötelezze magát, hogy azon helyiséget, mely jelenleg nagyvendéglöíil szolgál, azon időre, midőn az uj vármegyeháza felépül, elbontja, elhordja, s a tért befásittatja. 4. A város a vármegyeháza felépítéséhez, beszámítás nélkül egy millió első minőségű téglát szolgáltat. 5. A vármegyeház építéséhez beszállítandó minden anyag vámmentes. Az elősorolt 5 pontban körvonalozott szolgálmányokért: 1. A vármegye közönsége lemond azon követeléséről, mely öt a négy vármegyei teleknek s azonlevő épületeknek 1867-től a mai napig történt haszonélvezeteért Nyiregyháza város részéről kárpótlás gyanánt illetné. 2. A négy telek közzül a 15 -ik huszár ezred tartalékszázad parancsnoksága részéről kaszárnya gyanánt használt telek, továbbá a Szarvas korcsmával szemben lévő telek és épületek tulajdonjogát Nyiregyháza városának átengedi. t 3. Az uj vármegyeháza felépítése után a jelenleg törvényhatósági központi hivatalos helyiségekill használt épületeket a városnak átengedi. Zoltán János alispáu a küldöttség által megkeres telik, hogy yzon esetre, ha az egyezség a vármegye és a város kiküldöttei között létre nem jönne, a törvényhatósági ügyészt a kérdéses telkek és tartozékai tulajdonjogának tárgyában, a vármegye és a vá'-os között folytatott per sürgős befejezésének fzorgalír .zására, és Koezok László kir főmérnököt a megye tr'ajdonát képező telkek felmérésére utasítsa. A küldöttség, e javaslatai felől Krasznay Gábor polgármestert azzal a kéréssel értesítette, hogy a vármegyei székház építése ügyében Njiregyháza városa részéről menesztett küldöttséggel azt tauácskozás és határozathozatal czéljából közölje. — Rendkívüli közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága a jövő hó 12-dikén rendkívüli közgyűlést tart, némely sürgősebb természetű ügyek elintézése czéljából. A vármegyei állandó választmány pedig a jövő hó 1-sején tart ülést, hogy a 12-diki rendkívüli közgyűlés tárgyait előkészítse. — A nőegylet thea-estélye, melyet a farsang utolsó napján, Carneval herczeg Lúcsuzójáuak tiszteletére rendezett, pompásan sikerült. Olyan nagy közönség jött össze a gimnáziumi torna-csarnokban, hol ez a valóban kedélyes mulatság végbe ment, hogy csak az 50 krajezá ros belépti dijakból és felülfizetésekből közel 300 forint jött be a jótékony czélra, a nőegylet pénztárába. S hogy milyen jó és kedélyes mulatság volt ez a thea-estély, semmi se lehet annak ékesebb szószólója, miut az, hogy a vendégek egy nagy része reggel 6—7 óra felé csak azért volt kénytelen hazamenni, mert minden enni és inni való elfogyott, s a legvastagabb g-húr is elpattant a Benczy Gyula hegedűjén. Azt mondják, hogy ez volt az utolsó thea-estély! Hát az bizony nem lenne jó, mert ha a tisztelt úrhölgyek a nőegyletben adnak valamit a közvéleményre, akkor rendeznek még legalább egy ilyen thea estélyt — közkívánatra. — Árvaszékek megvizsgálása. Annak idején megírtuk mi is, hogy a vármegye közigazgatási bizottságának egy küldöttsége a vármegyei és városi árvaszékeket megvizsgálván, azoknál a kezelésben némi hiányokat, Nyiregyháza városa árvaszékénél pedig régi hátralékokat talált, A közigazgatási bizottság a kezelési hiányok megszüntetését, s a városi árvaszéknél a régi hátralékoknak jauuár 1-sejéig való földolgozását elrendelte, s ilyen értelemben tett a belügyminisztériumhoz fölterjesztést. Időközben a belügyminiszter jelentést kívánván arról, hogy a nyert utasítások az emiitett árvaszékeknél végrehajtattak-e, Zoltán Jánas alispán ugy a vármegyei, mint a városi árvaezéket jelentés tételre hivta föl. Bégányi Ferencz vármegyei árvaszéki elnök beadott jelentésében a kezelési hiányok megszüntetését s a kivánt változtatások megtörténtét tudatta, egy do! ognak a kivételével. A gyámoltak és gondnokoltak, gyámok és gondnokok nyilvántartása ugyan is, — melye' a közigazgatási bizottság elrendelt, oly nagy mérvű előmunkálatokat tesz szükségessé, hogy annak keresztülvitelére, bi csak külön munka erő nem alkaímaztatik, hosszabb idő kell. A közigazgatási bizottság az alispánt és tiszti főügyészt bízta meg, hogy e tekintetben a szükséges intézkedéseket megtegyék. A városi árvaszéket illetőleg Krasznay Gábor polgármester szintén adott be jslentést, melyben utalva a városnál a legutóbbi időben összejött nagy mérvű teendőkre, melyek Májerszky Béla főjegyzőt rendkívül igénybe vették, a régi hátralékok földolgozására haladékot kér. E tekintetben a közigazgatási bizottság azt határozta, hogy a polgármester a régi hátralékoknak febr. hó végéig leendő feldolgjztatására fölhivassék. — Hangverseny és táczmulatság. A helybeli dalárda kebelében élénk mozgalom indult meg egy nagyobb szabású hangverseny és tánczmulatság rendezése iránt. Az eddigi megállapodás szerint az élvezetesnek ígérkező mulatságot húsvét másod napján fogják megtartani. A részletes programmot legközelebb már közölni fogjuk. — A nóegyleti bál számadása. A f. évi febr. hó 4-én megtartott nőegyleti bál anyagi eredménye, a megejtett végleszámolás szerint következő: összes bevétel, belépti jegyek ára s felülfizetésekből 346 frt, összes kiadás 197 frt 17 kr, tiszta jövedelem 148 frt 83 kr. Felülfizettek : Bleuer Sámuel, Kun Mátyás és Stern Jenő 6—6 frtot, Bodnár Istváu, Kovács László, Glück Dávid, Fried Dániel, Leveleki Ármin, dr. Konthy Gyula, Somogyi Gyuláné, dr. Meskó László 5—5 frtot, Ziska Júlia és Korányi Imre 4—4 frtot. Hajós Izidor, Fried Leó, May Adolfué, Keresztessy Istvánné 3 frt 50 krt. Chotvács Ágostonné, Mann József, Bleuer Béla 3 — 3 frtot. Nikelazky Mariska, ifj. Orbán Károly, dr. Ferlicska Kálmán, Hibján Lajos, Po'atzek János, Nagy Sándor, Grexa Ignácz 2—2 frtot, Kelner Ede, Kun Ármin, Kálmán Frigyes, dr. Baruch Mór, Hudák Károly, Tester Lajos 1 frt 50 kii', — 1 frt 50 krt. B. B., dr. Polatsek Sándor, Halasi János, Leffier Sámuel, Kovách Gerő, Korsteín Ignácz, Böhm Hugó, Groák Zsigmondné, Szeszich Lajos, Szamuely Aurél, Sztarek Ferencz, Szamuely Lajos, Kozelka Alajosné, Baruch Arnold, dr. Rozenberg Emil, Májerszky Béla 1 — 1 frtot. N. S , Scheiber Mihály, Marsalko Lajos, Mikecz Dezső, ifj. Nyiri János, Beniczky Kálmán, N. N„ Edelstein Aladár, Rottman Lajosné, N. N., Gredig Károly, Klár Lajos, Klein Jenő, Gái Jenő, N. N., N. N., Haás Emil, dr. Kis László 50—50 krt. Fogadják H nőegylet s a rendezőség hálás köszönetét. — A kéményseprés munkaköri beosztását a városi tanács legutóbbi ülésén foganatosította. E szerint a város területe, a tűzoltó-egylet beosztása szerint, négy kerületre osztatott föl. Elhatározta egyszersmind a tanács, hogy a kéményseprésre vonatkozó szabályrendelet egy példánya miudeu háztulajdonosnak megküldessék. — A szabolcsi hitelbank évi rendes közgyűlését e hó 29-én tartja meg az intézet helyiségében, mely körülményre ez uton is felhívjuk a t. részvényesek figyelmét. — A nyíregyházai terménycsarnok e hó 29-ikén fogja megtartani közgyűlését, a csarnok külön egyleti helyiségében. — Gyászrovat. A következő gyászjelentést vettük: Nagymáté Albert és nejo Szűk Borbála, Etelka, Mariska és Józsika gyermekeikkel, Nagymáté Mária és Nagymátá Juliánná megtört szívvel jelentik a felejthetetlen jó apának Nagymáté József ramocsaházai ev. ref. lelkészuek lolyó hó 15-é«, életének 74-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó hó 18 án délután 3 órakor fognak a ramocsaházai sírkertben az auyaföldnek visszaadatni. Ramoesaháza, 1888. február hó 15. Béke és áldás elhamvadó porairat — Agyonlőtt tolvaj. E hó ló-dikén történt, hogy Babej András a kírálytelki út mellett levő tanyáján, ugy este 10—11 óra tájban, kiment széjjel nézni az udvaron, hogy nincs-e valami baj. Kinézett az istállóba is, ahol gyauús nesz ütötte meg a fülét. A gazda megijedt, s kiugorván az istállóból, az ajtót erősen bekulcsolta. Ezzel bement a házba, s miután 12 éves fiát a szomszéd tanyára küldte segítségért, magához vette puskáját s az istállóhoz ment. Ott bent pedig csakugyan két zsivány volt. Varga György é3 Bodnár Mihály. Az első nyíregyházai, a másik kenézlői lakos. M kor a gazda rájuk csukta az istálló ajtaját mindjárt észrevették hogy baj van. S nem tehetvén egyebet, neki álltak az ajtónak s azt feszegetni kezdték. Ekkor érkezett oda épen Babej András, s ason a résen át, melyet a zsiványok ütöttek az ajtón, nyul srétre töltött fegyverével belőtt az istállóba. Ekkorra megérkeztek a szomszéd tanyáról az emberek. Kinyitották az istálló ajtaját, s ott találták holtan Varga Györgyöt, kit a gazda lövése teritett le. A másikat az egyik sarokból húzták ki. Volt a zsiványoknak egy harmadik társuk is, egy szintén kenézlői ember, aki szánkán jött lopni a tanyára, de nem ment be az istáUóba, s egyelőre szerencsésen elmenekült. A meglőtt Varga György különben rovott előéletű ember, akivel sok baja volt már a törvényszéknek, s több izben volt már elcsukva is. Folytatás a iolapou.