Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-05 / 6. szám

Msllóklet a „Itfyírvidék" 6-ik számához. ról, hogy az apja haldoklik vagy hogy vőlegénye akadt, stb.,'szóval a „rossz helyről," ahol a ház úrnője maga is utána néz a dolognak, menekül. Megy „jobb helyre." Ezek a „jobb helyek" azok, ahol a háziasszony azt sem tudja mi történik az udvaron és a konyhában, hanem a salonban ülve dirigálja a háztartást. Ahol meg van engedve, hogy mosogatás után a konyha vagy a cseléd szoba tele legyen udvarlókkal; ahol a béke kedvéért semmit sem mer az asszony parancsolni: ezek azok a „jobb helyek," fő elrontói nem csak a cseléd leányok erkölcseinek, hanem elrontói a c elődtartás általános állapotának is. A „rossz helyek", a hol kellő dologgal elfoglalják a cselédeket, oktatják, igyekeznek ügyesebbekké, erkölcsösebbekké tenni, város szerte ugy el vannak híresztelve, hogy oda alig lehet aztán cselédet kapui. S ha kárt tesz a cseléd, azt megszólitaui sem lehet; megfizettetni az okozott kárt? No csak az kellene még! Hogy lehetne ezeken az állapotokon segiteni? Biz ez nem könnyű dolog. Némely helyeken maga a hatóság próbálkozik, másutt megint a nőegyletek veszik föl munka-programjukba, hogy dijakat tűznek ki jó viseletű cselédek részére. Ez talán használna is valami keveset, de szükséges lenne talán egyidejűleg valami háziasszony javitó módszert is föltalálni. A cselédköuyvek helyes használatával is sokat el lehetne érni; de ebben a dologban is nagyon hátra vagyunk még, mert nemcsak a vidéken, de bent Nyíregyházán is bizonyára nagyon sok cselédleány szolgál cselédkönyv nélkül. A rendőrségnek e tekintetben igen nagy szigorral kellene eljárni. És javulnának az állapotok legfőképen akkor, ha a gazdák, gazdaaszonyok az igazat irnák be elmenő cselédjeikről a könyvekbe. Nagyon sokszor megtörténik, hogy a szegődő cseléd könyve csupa dicsérő dolgokkkal van teleírva, s aztán kisül, hogy az agyon dicsért cseléd mindenfélét lopott ugyan attól a gazdától, aki a cselédkönyvben megdicsérte, ezért be is volt zárva, különben igen jó, csakhogy nagyon goromba, feleselő és kikapó. Nagy vétke van a társadalomnak a cseléd-kérdés körül, s ha a viszonyokat javítani akarjuk, lássuk meg a hibát magunkban is. A többi majd magától megy. M. A vásárvám-szedés Nyíregyházán. Egyelőre minden megjegyzés nélkül közöljük az alábbi levelet, melynek közlésére a levél irója: Okolicsdnyi Lajos laskodi földbirtokos ur által kérettünk fel. A levél igy BZÓI : Tisztelt Szerkesztő Ur! Ne vegye rosz néven, hogy becses lapját igénybe véve, azon szívességre kérem, miszerint már csak a közérdekből is jelen soroknak helyt adni méltóztassék, hogy ismerje meg a vidéki közönség azon példás rendet, mely Nyíregyháza város beligazgatásában, különösen a vásár vámszedés körül uralkodik. Mult év szeptember 3-án berezeli gazdaságomból Diószeghy Pál barátom malaczokat hajtatott be eladás végett a szombati heti vásárra és mondja, hogy minden darabtól a számadó kondással 4 krt fizettettek vásárvámot a bérlők. Én bár már láttpm, amikor Szatmár megyei uri emberektől heti vásárba darabonként 8 krt kértek és csakis az én erélyes felszólalásom folytán érték be a városi hatóság által megállapított darabonkénti 2 krral, mégis, hogy meggyőződést szerezzek, nem kondásom tette o zsebre a pénzt, magam mellé vévén számadó kondásomat, elindultunk a czédulaházhoz. A czédula házhoz közel megállítottam és betanítottam, hogy kérjen nyájas malac?,ra czédulát és kérdje, mit kell darabjáért fizetni, én pedig az ablakhoz közel, hol a czédulát kiadják, a fal mellé meghúzódtam, ugy, hogy jól hallhattam a választ. Kondásom csakugyan az ablakhoz megy és kér nyájas maUczra czédulát, kérdvén, mit kell darabjától fizetni. A czédulaházban egy fiatal és egy éltesebb nő ült, ezek egyike kikiáltja : »darabjától 4 krt kell fizetnie, erre én az ablakhoz megyek és a benn ülőket lehordom és követelem, hogy az illetéktelenül bevett összeget fizessék vissza, elleneseiben feljelentem a kapitányi hivatalDuk. Erre volt ijedelem, de azért a pénzt jóuak látták vissza nem adni. Csak azt sajnálom, hogy a sok vásáros az én lármámra, hogy a gazuép őket ii igy csalja, felizgatva, nem engedtem, hogy tettleges elégtételt vegyen, igy legalább rövid uton megkaptam volna az elégtételt és nem kellene várnom, hogy Maurer városi alkapitány keleti kényelméből mikor tog kibontakozni. Elmentem tehát az én kedves barátom, a derék főkapitány, Kerekréthy úrhoz, elpanaszolván neki a bajt. Bevezetett aa alkapitány Maurer úrhoz, hogy hallgason ki és vegye fel a panaszjegyzőkönyvet. A panaszos a kondásom volt, én pedig a tanú, kihallgat mindkettőnket és aláírjuk a jegyzőkönyvet, ajánlván magát nekünk, ügyünket pedig a feledésnek. Igaz, hogy nagy volt a meglepetésem, mert én paraszt eszemmel ugy gondoltam, hogy ez ügyet jobb lett volna azonnal elintézni akként, hogy a bérlőt azon nal felrendelni, kihallgatui és a találandókhoz képest as ügyet elbirálni, de ebbe is bele kellett nyugodni, mert hát Isten tudja, vajon nem igy rendeli e a törvény ? De hát ugy látszik, hogy a Maurer ur hivatalos iratai feneketlen hordóba esnek. Az én, illetőleg kondásom ügye nyugodott, a vámbérlő pedig rajtam jóízűen nevetett, mig végre most a legutóbbi vásár alkalmával ellátogattam ismét Kerekréthy főkapitány barátomhoz, kérdezvén, miben áll már az én, illetőleg kondásom ügye. Főkapitány barátom a legkészségesebben behivatta Maurer alkapitány urat és kérem moit jól figyelni azon jogi fogalmakra, melyekkel az alkapitány ur szaturálva van. — Mibe van már az Okolicsányi-féle panaszos ügy? k?rdi a főkapitány. — Kérem alássan az illetők tagadják a panasz tárgyát, hanem tessék (már mint nekem) a koudást berendelni, hogy szembesítsem. Ebből azután kegyery Géza törvényszéki elnök barátom is tanulhat, sőt a jogátzkörben egy auyaggil gazdagodni fog a megvitatandó tárgyak mennyisége. Kértm az alkapitány urat, — mondtam én, a kondásom panaszt tett, én mint tanú a panasz tárgyát bizo nyitom, panaszlottak pedig csak tagadván, de nem bizonyítván, tessék az ügyet elbirálni, egyik vagy másik, ki az Ítéletet sérelmesnek találandja, majd keres magának jogorvoslást. Intézkedni fogok kérem alássan, mondja az alkapitány ur és eltávozott, hihetőleg, hogy más lusonló panaszokat jegyzőkönyvbe vegyen, de soha el ne intézzen. Az én, illetőleg kondásom panaszos ügye pedig nyugszik a feneketlen hordóban, és nyugodnék még talán a muszka háborúig, ha történetesen a vámbérlők ide mellékelt levele nem sejtetné velem, hogy ha birói elbánás nem is, de megbesrélgetés mégis történt. Ez a levél igy szól: Nyíregyháza 1887. decz. 29. Nagyságos Okolicsdnyi Lajos urnák. Nagyságod által Szabolcsmegye tekintetes alispánjához ellenünk, mint Nyiregjháza város ?ásár vám bérlői ellen, nagyságod által f. évi. szeptember 3-dikán nyíregyházi országos vásár előtti szombaton behajtatott, 58 drb sertés után, kétszeres vásár vám dij szedés iránti feljelentése folytán, azon alázatos kérelemmel vagyunk bátrak nagyságodhoz fordulni, miszerint tekintetbe véve azon körülményt, hogy az előttünk levő bérlő zsidó lévén s ő, a mi most esett tudomásunkra, az országos vásári szombaton épen annyi sőt több vásár vám dijat szedett mint magán a vásár napján, s azon kívül miután mink mint keresztények, az üzletet nem ismerve, kénytelenek voltuuk ugyanazon felügyelőket — egynek kivételével — megtartani, a kik a zsidó alatt szolgáltak, s igy a nagyságod által panaszolt doiog épen valamely m gbizottunk által történhetett meg, miért is azon aláza'os köriemmel járulunk nagyságodhoz, mi szerint, tekintve azt, hogy mink szombati napokon, ugy is kint vagyunk a szekerek közt elfoglalva, s hogy az elkövetett visszaélés nem általunk, hanem meg íiottunk által követtetett el, ez egyszer beadott feljelentését kegyesen vissza vonni, s egy pir sorral a kapitányi hivatalt, vagy minket bérlőket értesíteni ne terheltessék. A vett kétszeres vám dij egyszeresének vissza fizetésére magunkat kötelezve, maradunk Nyíregyházán 1887. deczember 29. Kiváló tiszteletel, alázatos szolgái Kai ina Sámuel és Polánszky József, vásárvám bérlők. Ebből a levélből az tűnik ki, hogy talán a kipi tányi hivatal az uj bérlőknek az árszabályzatot nem adta ki és igy, mint abban állíttatik, felügyelőit zsidó elődeiktől örököltttvéu, az azok idejében megszokott módon rabolták a közönséget, ők pedig ezt igen kellemes dolognak tart»án, tudva zsebre rakták a kétszeres, sőt háromszoros vásárpénzt. Nem elég ar, hogy az árszabályzat meg legyen, és ki legyen adva a bérlőnek, kell arról meggyőződést ii szerezni, vajon nem történnek-e visszaélések, főleg az idegenekkel, már p°dig én mind a mellett, hogy gyakran árulok, soha a városi hatóságnak egy közegét sem láttam efféle funkcióban künn a heti, vagy orszá ,os vásáron. De szükséges, hogy a megye hatósága utján az árszabályzat minden község elöljáróságának is megküldessék. És most egy síivességre kérem a tisztelt Szerkesztő urat. Méltóztassék ugy barátságos uton Maurer úrtól megtudni, vajon e levél után, melynek közlését szintén kérem, szükségesnek találja-e még a szembesítést és lesz-e kegyes e pauaszos ügyben magát illetékesnek ismerve, valamiféle határozatot hozni. Fogadja tiszteletemet. Laskod, 1888. január 3. Okolicsányi Lajos A Szabolcsmei?yei kör társas-estélye Budapesten. Budapest, február 2. Karnevál herczeg diadalkocsin jár s tárt karok fogadják mindenütt. Leányok öröme, ifjak mulatása, anyák büszkesége, apák gyűlölt réme: te vagy bájos farsang! Vége hossza nincs a bálnak! Elkezdve a jogászok és magánhivataluokok magasabb körétől, le a fagygyúcsináló ifjak önsegélyző egyletéig, mulat minden néven nevezhető „jótékonyezélú" egyesület. Utczasarkok alig bírják már a tömérdek plakátot; újságokban egyebet sem olvashat az ember, mint hogy X. bankár -bájos" leányának piros vagy zöld volt-e „piczi" czipellője ? vagy hogy Y. menyecske hattyúuyakáu két sor igaz gyöngy C3ábitotta-é az egész báli népet, vagy pedig három ? Nézzünk meg hát mi is egyet-kettőt. Tolong a kocsisor a Vigadó felé, ifjú, öreg töri magát be a nagy terembe. Lépjünk be mi is: frakkunk kifogástalau, gallérunk tenyérnyi, arezunk elég halvány. Ez itt a fó kellék, egyéb fölösleges. Bent húzza a czigány, tánczolnak a párok, legyezők mögött a suttogás nem hallik. Oldal csarnokokban piczi bűvös fészkek, ép elég egy párnak bizalmas beszédre forró vallomásra, „örök" esküvésre . . . Vastag aranyláuczu termetes öregek tanácsot vernek az ifjúság fejébe. Meggondolatlanul, hangosan kiejtett szavak oda is eljutnak, a hova nem voltak számítva, 50 ezer forint az esküvő napjáu . . . beszél francziául, í zongorázik szépen. Vájjon miről beszélgetnek'?? Jaj, be hideg vau itt, menjünk tovább innen! Sima az a parkett, eleshetünk rajta. „Tegyük magunkat úgy, hogy azok a szép kipirult arezok minket már uem érdekelnek, hogy a dekolltirozott vállak, a márvány karok nem szédítenek el, hogy a táncz nagyon unalmas és nem nyújt nekünk semmi gyönyörűséget." Uram, uram, nem tánezoló ifjakat dorgáló és fenyegető uram, szállok az úrhoz ! Próbálja meg otthon hagyni jó kedélyét, lelkét, jöjjön fel egy pár napra, adja ide karját s tegyünk körútat a báli termekben. Ha tud emlékezni rég elmúlt időkre s ezt szívesen teszi és itt lát arezokat, a kiket nem ismer, vagy lát más arezokat. a kiket jól ismer: csak táuezoljon, mulasson, a mihez kedve nincs, merüljöu el a szép vállak és gömbölyű karok tanulmányozásába s ne vegye észre az arezok kipirult voltának tulajdonképeni okát, ne a különféle szerszámokat, a mikkel segit magán a tapasztalt leleményesség, tudjon gyönyörködni az eperajkak mesterkélt beszédében, tettetett uyájasságában . Ha képes lesz erre, akkor én leveszem a klakkomat és sorba járom a petrezselymet áruló kisasszonyokat, kikeresem az aggszűzeket s őrült szökésekkel akár halálra tánczolom velők magamat, még kurjantok is hozzá, a miut illik. Hogy pedig mindezen dolgoknak mi közük vau a Szabolcsmegyei kör január 28-iki társas estélyéhez, azt csak azok fogják éiezui és tudui, a kik átélték íniudakettőt. Azok tapasztalták, mennyire jótékonyabb hatással vau ránk a mi szeréuy kis társaságunk, mint az itteni fényes körök bóditó parfümökkel elárasztott elegáns termei, mily nagy különbség van a közt, ha mintegy haza megy az ember, oda, a hol otthou érzi magát vagy vagy felemelkedik a csilláros, tükrös, ragyogó menyországba, a hol megfagy az etiquette rideg paragrafusai között, Megtartottuk rendes havi ülésünket most is. Valamint azonban nem il ik gyász közepette lakodalmat ülni, ép úgy uem illik vigság közepette töprengni, bú3úlűi. De meg aztáu könuyebb az árral úszni, mint az ár ellen. Víg volt tehát a mi programmunk is, leszámítva a hivatalos közgyűlést, mely megelőzte az estélyt, a melyen a folyó ügyek tárgyaltattak le. Maga az estély Dietz E. Lajos tag szavalatával vette kezdetét, ki Lőrincz barát beszédét adta elő Jókai „Dózsa György" cz. drámájából. E harezra izgató prédikáczió, mely ékesen fejti ki a bot leghasznosabb voltát a hadakozásban, megkapó részleteivel, a szavaló ügyesen tolmácsolván, folytonos derültségben tartotta a hallgatókat. Azután Tóth István szavalta „A munkácsi rab-"ot Jókaitól, megindult haugon, mély érzéssel, komoly átgondolással. Elképzelhető, mily hatással adta elő Vietórisz József az alig hogy elszavalt niuukára irott paródiáját. „Az élvek rabja" czimen (megjelent e lap, 1887. okt. 16 iki számában) oly hősre adva az eredeti ruhát, a ki már személyiségénél fogva is közelről érdekelt mindenkit s kinek, miut típusnak némely vonásában, uem egy kettő ismert altér egojára. Méltó befejezése volt e sornak Németh Zsigmond vendég s a zenskar tagjának szavalata, ki is egy „Nyári kép" cz. költeményt adott elő azzal a páratlan mimikával és gesztálással, amit csak egyszer kell látnunk, hogy ne tudjuk abbahagyni a kaczagást. Szóval meg volt a hangulat arra, hogy programmon kivül is föllépjenek egyesek komikus előadásaikkal, de különösen meg arra, hogy a társaság együtt tudjon sírni a zenekarunk által húzott szomorú darabokkal s pajzán kedvre kelni, mikor vigra került a sor. Annyi bizonyos, hogy e nélkül a zenekar nélkül, a mit már ugy megszoktunk, a mit aunyiszor élveztünk, mulatni se tudnánk igazán. Vendégeink azzal a nyilatkozottal távoztak el körünkből: „a viszontlátásra!" Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy a mit uyujrottuuk, mindeu a miénk volt. — f. ÚJDONSÁGOK. — A törvénykezési palota építése ügyében, mint azt lapunk legutóbbi számában már jelentettük, küldöttség ment föl Budapestre az igazságügvminiszterhez. A küldöttség : tagjai Májerszky Béla főjegyző, dr. Meskii László városi tiszli ügyész és Somogyi Gyula urak szerdán utaztak föl Budapestre, s Fabinyi Teofil igazságügyminiszter úr által csütörtökön délelőtt fogadtattak a képviselőház miniszteri szobájában. A miniszter igen sziveden fogadta a küldöttséget, s kijelentette, hogy amit ö megígért, t. i. a törvénykezési palota épitisét Nyíregyházán,, azt teljesíteni is fogja. Az építkezés megkezdésének idejére nézve azonban határozott Ígéretet a miniszter nem tehetett, mert — miut hangsúlyozta — állami háztartásunkban a legszigorúbb takarékosságot kell szemelőtt tartani. A küldöttség szóbeli előterjesztését, felirat alakjábau írásban is átnyújtotta a miniszternek, s attól azt a biztosítást nyerte, hogy arra is legrövidebb idő alatt meg fogja küldeni válaszát, Megígérte ínég továbbá a miniszter, hogy az igazságügyininiszterium műszaki építészét, aki a törvénykezési palota dolgában járt máiNyíregyházán, rövid időn belól ismét le fogja küldeni, az építkezés megkezdéséhez szükséges tauulmáuyozások keresztülvitele czéljából. A miuiszter úrnak e kijelentéséből minden esetre arra lehet következtetni, hogy az építkezést hosszabb időre elhalasztani nincs szándékában, s ha ez a következtetés helyes, akkor konstatálhatjuk azt is, hogy azok a hirek, melyek legutóbb az építés elejtéséről szárnyra keltek a városban, nem felelnek meg a valóságnak. Annál inkább alaptalan és minden lehetőség nélkül való az a keringő hir is, hogy a kormáuy a nyíregyházai törvényszéket teljesen megszüntetni szándékozik. — Adó. Felhivatnak mind azok, kik kamatra kiadott tőkekkel bírnak, hogy 8 nap alatt a városi adóhivatalban jelentkezzenek tőkekamat adó vallomási ivök kitöltése Cíéljából; meaj^gyeztetvén, hogy a kik a jelentkezést elmulasztják, azok tőkekamat és járadék adója a hivatalból beszerzett adatok al&pjáu fog minden további megkérdemtetés nélkül kivettetni.