Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-30 / 53. szám
„N Y í B V I D É K.« A törvényhatóság az adóhivataltól ekként hitelbe kapott űrlapok mindkét értékosztályzatából a területén levő valamennyi községnek a helyi forgalomhoz mért legfeljebb 2 havi szükségletnek megfelelő számú példányokat a vonatkozó folyószámok rájegyzése után szintén hitelbe kiszolgáltatja, s ez iránt akként tartozik intézkedni hogy az emiitett községek a hitelbe adott első készlettel már f. évi deczember 31-én feltétlenül legyenek ellátva. A további megrendelések foganatosítása körül az 1887. évi 30,104. sz. a. kiadott körrendeletem 4., 5. és 6. pontjaiban foglalt határozatok értelmében kell eljárni. Netáni szabályellenességek vagy visszaélések megakadályozása, illetve felfedezése tekintetéből kötelességévé teszem a törvényhatóságnak, hogy a marhalevél-űrlapok kezelésével megbízott tisztviselői eljárását, egy számvevőségi közeg közbenjárása mellett, minden évben legalább kétszer behatóan vizsgáltassa meg, s a vizsgálat eredményéhez képest netán szükséges intézkedésekről gondoskodjék. 3. A marhalevelek érvényességük ideje, valamint a külföldi marhaleveleknek minő alakban való elfogadására nézve utalom a törvényhatóságot a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ur f. évi 40,000. sz. rendeletének 4. és 5. §§-aiban, illetve a 26. §-ban foglalt határozatokra. 4. A törvényhatóságnak és községnek az 1875. évi 54,669., illetve 1887. évi 30,104. számú p. ü. miniszteri körrendeletek alapján hitelbe adott bélyeges kincstári marha- és lólevél-ürlapokra nézve, ezen hiteleket a most emiitett űrlapok forgalmon kivül helyezésének napjával, vagyis f. évi deczember 31-éveI beszüntetem és egyszersmind rendelem, hogy úgy a törvényhatóságoknak, mint a községeknek auuak idején hitelbe adott eme marhaés lólevél-ürlapokból f évi deczember végével fennmaradt példányok bevonása, valamint az ezeu időpontig a községek által elárusított példányokért befolyt pénzösszegeknek az adóhivatali pénztárba leendő beszállítása czéljából pontos leszámolás eszközöltessék. 5. Mindeu vármegyei törvényhatóság a 4. pontban emiitett leszámolást a) a területéhez tartozó minden egyes községgel, az I. alatti minta szerint, mely a marhalevél- és lólevélürlapokra nézve külön-külöu egy-egy példányban szerkesztendő — legkésőbb 1889. évi január 31-éig, — továbbá ezeu leszámolások befejezte után, melynek eredménye a II. alatti minta szerint szerkesztendő összesítésben kitüntetendő, b) a kir. pénzügyigazgatósággal a III. alatti minta szerint, mely ugy a marha-, miut a lólevél-ürlapokra nézve szintéu külön-külön egy-egy példányban szerkesztendő, legkésőbb 1889. évi február végéig eszközölni tartozik. Az a) pont értelmében minden egyes községgel megejtendő leszámolás alkalmával, a vármegyei törvényhatóság a f. évi deczember 31-ével forgalomból kivont űrlapokból a községnél fennmaradt készletet, hivatalos elismervény mellett, továbbá az ezen időpontig elárusított űrlapokért befolyt és az 1 '/»%• tőzsdij levonásával fennmaradó pénzösszegeket szintén szabályszerű nyugta mellett a községtől átveszi, megjegyezvén, hogy az ekként átvett pénzösszegek azonnal a vármegyei pénztárban elhelyezendők s ott azok elküldéseig letétként kezelendők. A fentebbi b) pont értelmében a III. alatti miuta szerint szerkesztendő leszámolást pedig, melyhez a községi leszámolásokkal felszerelt összesítés (II. minta) is csatolandó, a vármegyei törvényhatóság az 1888. évi deczember végével fenmaradt saját ürlapkészlettel, valamint a községektől átvett ürlappéldáoyokkal és pénzösszegekkel együtt, legkésőbb 1889. évi márczius 5-éig köteles a pénzügyigazgatósághoz beszállítani, mely a beküldött űrlapok átvételéről kiállítandó bélyegraktári elismervényt, valamint a beszállított pénzösszegről szóló pénztári nyugtát 3 uap alatt a törvényhatóságnak visszaküldeni tartozik s az iránt is intézkedik, hogy a beküldött leszámolás számvevő osztálya által azonnal behatóan megvizsgáltassák. E vizsgálat eredményéről a pénzügyigazgatóság a törvényhatóságot értesitendi s az abból kifolyólag netáa szükségessé vált további tárgyalások befejezése után fogja visszaküldeni azokat az elismervényeket, melyeket a törvényhatóság a hitelre kiadott űrlap menuyiségról annak idején kiállított. A „NYIRVIDÉK" TÁliCZÁU. Annának. TJjévi ajándékul. Dallos pacsirtája egy kedves kis háznak, A hol a barátság s szeretet tanyáznak, Hogy érzed most magad, te kedves jó lélek?! Nemde! hogy meglepnek e nyilt sorok téged. De lásd! nem én adtam — te adtál rá okot. . . . Hogy magamra vettem egy ilyen alakot, Azt kívántam tudni — ne haragudj kérlek! Dalolsz-e még olykor, hogy ha arra kérnek. Vagy most is oly ritka ajkaidon a dal . . . A mely a szemekbe mosolyt és könnyet csal, És csak nagy kérésre engedsz a szép szónak . . . S ajándékba adsz egy dalt, úgy mutatónak. Nem tudom! hogy vagyok, de ha dallod hallom, Azt hiszem, hogy jár, kél alattam, völgy, halom, S mint a vén muzsikus a régi nótára, Én is felmelegszem egy néhány órára. Ugy vagyok én vele, mint a Lore Lei-jal A hajós, kit vonzott a hang, bűvös bájjal, Megyek, elandalgom, pedig ilyen korban, Nem szabad már járni fennt a csillagokban. Tudod-e leányka! mi a dal, a zene . . . És hogy mindkettőnek mi nagy az ereje, Tudod-e hol terein, s hogy jön a világra . . . S mért, ha dalolni tud az árva, nem árva. Elmondom én neked, hallgasd! ha nem untat, S add tovább másoknak, hogy ha megtanultad, Hisz tudni sokszor jó, azt is ... a mi mese, Hátha mondókámban igaz szó lehetne. 6. A törvényhatósági joggal felruházott városok kötelesek a 4. pontban rendelt leszámolást ugy a hitelezett marhalevél-, mint lólevél-ürlapokra nézve különkülön az I. alatti minta szeriut legkésőbb 1889 'évi január 15-éig eszközölni és ezen időpontig a f. év végével fennmaradt ürlappéldányokat, valamint a f. évi deczember végéig elárusított űrlapokért befolyt pénzösszegeket, — melyekből önérthetőleg az 1 '/ 2 0/o tőzsdij leütendő, — a fentebbiek értelmében szerkesztett leszámolás kíséretében a pénzügy igazgatósághoz beküldeni, mely a hozzá beérkezett űrlapokról és pénzösszegekről szóló nyugták átküldése és a leszámolás megvizsgálása, valamint a hitelezett ürlappéldányokíól annak idején kiállított elismervények visszaküldése iránt az előző pont határozatai értelmében járaud el. 7. A leszámolás alapjáu megállapított hiányok eseteiben a kártérítési kötelezettség az államkincstár irányában kizárólag az illető törvényhatóságot terhelvén, a törvényhatóság a megállapított kárösszeget az egyes községek vagy hivatalos közegek elleni visszkereseti jogának épségben tartása mellett, haladék nélkül megtéríteni tartozik. 8. Az 1887. évi XLV. t. cz. végrehajtása tárgyában 1887. évi deczember 26-áu 72,927. sz. a. kiadott körrendeletemnek a törvény 16. §-ára vonatkozó azou határozatait, melyek a körrendelet 2. pontjában a jelenleg használatban levő bélyeges kincstári ló- és marhalevélűrlapoknak további ideiglenes használata iránt foglaltatnak, ezennel hatályon kivül helyezeni; e körrendeletnek egyéb rendelkezéseit pedig épségben feuutartom. Utasitom a törvényhatóságot, hogy a területéhez tartozó községek értesítése, illetve jelen reudelet pontos végrehajtása iránt azounal kellően intézkedjék. Budapest, 1888. deczember 14. Tisza. -^-IS 1889. Egy év ismét a hátunk megett, s előttünk az uj, amaz — amit hozott — örömeivel és bánatával, emez — amit méhében rejt — a jövendő minden titkaival. Visszanézi! ik szemeinkkel a múltba, s ennek tapasztalataiból, tanulságainak árnyékvetéséből olvasni szeretnénk a jövendőben. A letűnt esztendő története, azok az apróbb vagy jelentősebb események, melyek magán- és közéletünk kaleidoskopján kavarogva, előbb rendszertelen zűrzavarban, majd lassankint egymás mellé sorakozva, most a tűnő év utolsó sugár-vetésénél elvonulnak szemeink előtt: sok édes, talán még több keserű óra emlékét idézik föl szívünkben. De az örömnek és űrömnek váltogatva nyújtott poharából sok hasznos tapasztalást menthetünk, s az élet viharaiban szárnyaikat vesztett reményekért, a mindennapi kenyér li.irczában megkopott ábrándokért, lelohadt lelkesedésért s megpuhult ambícióért kárpótlást szerezhetünk azokban a tanulságokban, melyeket egy letűnő rövid esztendő tapasztalásaiból megvonunk, s melyekből újra szárnyat növeszthetünk reményeinknek, szőhetünk ujabb ábrándokat, tüzelhetjük szívünkben a lelkesedés lángját, megaczélozhatjuk ambícióinkat, szóval ujabb fölfegyverkezéssel indulhatunk neki az uj esztendőnek. Az ó év, mint a letűnő nap utolsó sugarát, úgy veti át fényét az uj esztendőre. A föld nem áll meg pályája futásában a nap körül, folytatja útját változatlanul a sápadt képű hold s a csillagok milliárdjai tovább mozognak rendszerűkben: egy pillanatnyi nyugvás sem áll be, jelzőnek Szilveszter éjszakáján, midőn az ó év helyét az uj foglalja el. Az életnek mind azok a jelenségei, me... A dal és a zene, e két iker testvér, A miről most neked e néhány sor mesél, Ugy jön a világra, mint a szép gondolat . . . Egyik fennt az agyban, másik szívben fakad. Az édes magányban, hol csend van és béke. Mindkettő megszólal, és úgy jönnek létre. . . . Hogy papírra tesszük azt, ez ajkra kerül, Komolylyá tesz amaz, ettől napunk derül, Mint az anyaföldnek hogy örök forgása, S keblének éltető mindenik forrása, Múlik egyik, támad a másik helyébe . . . Ép ugy fakad a dal ... a szivek mélyébe. Örök az az erő, mely mozgatja őket, Átélnek, átfutnak éveket, időket . . . Egyik ugy mint másik, ur itt a világon, Fennt a palotákban, kint a pusztaságon. Mi készteti dalra a kicsi madarat, Mi az mi illatot s szint a virágnak ad . . . Mért hajt ki a bimbó az ágon, pohárban, Örök titok marad ... a tudós világban. A mi a lombsátor a dalos madárnak, A mi az üde rét a fűnek, virágnak ; Mi a fényes csillag a magas kék égnek . . . Az a sziVnek a dal, a zene, az ének. Tenger lehet a kin, a mely olykor gyötör, S kebelünk lehet egy eleven sírgödör . . . A dal, ének-szóra enyhül a fájdalom. Hisz kizöldül, látjuk ... a sötét sirhalom. Nincsen olyan virág, melynek színe nincsen, Szivet mindenkinek adott a jó Isten! Minden fűszál, virág, fürdik a harmatban, Mért ne élhetne hat a sziv is . • - a dalban. xYz árva nem árva, ha a dalt is nézi, Örömben, bánatban kísérője néki, lyekből ez a megmérhetlen fogalom: világ összerakva van, s e jelenségek közül az a csöpp-parányi lét: az ember, a maga összes törekvéseivel, alkotásaival, folyton zakatolva, egy pillanatra meg nem áll 3 a letűnő napok, egymásra tóduló évek változásaiban mint lánczszemet fűzi össze az elmúló s következendő perczeket. De azért Szilveszter éjszakáján, melyet a végesnek alkotott emberi ész multat jövendőtől választó vonalul állított föl, hogy időközökre ossza az idő végtelenjét: ez órának titok-teljessége megragadja az emberi szívet, hogy mint a vándor, hegytetőre jutva, visszalásson az elhagyott útra: a múltra, s belemereszsze szemét, a mi előtte van: a jövendőbe. Nagy szellemek, kiknek szívok verésében, agyok lüktetésében koruk minden érzése, mindeu törekvése együtt lobog; kik ez érzéseknek hangot adva. e törekvéseket megnyilatkoztatva és érvényre juttatva magok szabnak irányt s vájnak medert nemzetök történelmének: az ily nagy szellemek, egy Széchenyi vagy egy Kossuth gyakran pillantottak bele látnoki szemekkel a jövendőbe. Mert ismerték és mérlegelték a mult eseményeit, s mint letéteményesei nemzetök törekvéseinek, vágyainak, melyek talán a nagy tömegek lelkében öntudatlanul élve, az ő szavokra keltek életre: a multak eseményeiből tovább tudták fűzni a jövendő történetének lánczszemeit. ny nagy szellemek azonban csak nagy időknek lehetnek szülöttei, mikor a népek miliői várnak rá, hogy vágyaiknak, melyek leikökben szunnyadozva élnek, valaki hangot adjon. Ei 'ős közszellem, határozott nemzeti törekvések: az ilyen idő szüli azokat a nagy embereket, kik vérükben, agyukban, szívökben egy egész nemzet minden sajátosságaiból lévén összeafkotva, megérzik a nemzet szivének minden lüktetését, s megértik azokat a lappangó gondolatokat, melyek egy nemzet millióinak agyábau foronganak. Meghozza-e az uj esztendő ezt a kort, s megszületnek-e benne azok a nagy emberek, kik belátva a jövendőbe, megvetik alapját egy boldogabb időnek ? Tanuljunk a múltból: élni a jövőben! Mik az akadályai a népiskolai neveléstanitásnak! I. A szabolc>megj«i általános tanitó-egyesület központi választmánya mult évi decz. 31-én a fönti két pályakérdést tűzte ki. A pályadíj a kérdések bármelyikére 2 db arauj. Meglepetéssel értesültem annak idejéu a pályázat meddőség miatti meghoszabbitásáról. Váljon mi tarthatott vissza egy olyan tekintélyes testületet, mint a milyen a szabolcimegyei néptanítóké, hogy a nemes versenyben résztvegyenek ? Az ambíció hiánya aligha, ezt feltételezői sértés volna. A pályázati határidő lejárta szintén uem állott oly feltűnő visszonyban a tárgy mennyiséggel, hogy azt annyi id3 alatt (decjember—juliuO egy szakértelemmel biró t&nférfiu fel nem bírta volna dolgozni. Tán a pályadíj csekélysége? Koczkáztatom, hogy kinevetnek kedvei kollegáim, azért állitásom illusztrálására elárulok egy csomó kollegát, kik babéraikat az akadémia 100—500 aranyos pályadíjaival szándékoztak elnyerni. Vagy tán a rendkívüli elfoglaltság, mit a haladó korszellem igénye naponként ujabb B ujabb követelményekkel tetéz ? Azonban a pályázat meghosszabbíttatott, s azt hiszem, — nem magam leszek a vásáron, különben én nem tarthatok igényt a pályadíjra. Folytatása n mellékleten. Vigaszt nyújt, enyhet ád, átkarolja szépen . . . Oh! mi nagy hatalma, itt e toldi létben. A dal és a zene, ez ikertestvérek Bejárják a földet, betöltik a léget, Kunyhó, palotába egyaránt betérnek . . . S mindenütt kedvesen fogadott vendégek, • Fájdalmat csillapít ma ép ugy, mint hajdan, A szívnek, léleknek mindkettő ir, balzsam, Lelkesít, felemel, vigasztal, meghódít, Áhítatra késztet, elbűvöl, elbódít. Áhítatra késztet a magasztos ének, Midőn hálát adunk Isten , szent nevének, És lelkesít a dal, a zene egyaránt, Ha menni kell! mikor hazánkon vihar szánt. Öröm es bánatban Hű kísérőnk, társunk, Velők van betelve a szivünk, lakásunk. Együtt nevelnek fel a szép dajka korba, Egyik, vagy mindkettő kisér . . . nyugalomra. Szélben vagy viharban, mindenütt dal, zene És az örök erő velők mozog benne, Az „Ur" munkáját is e kettő kisérte, Az .angyalok kara ... és az ég dörgése. ... Ez a dal, a zene; igy születnek együtt, Bánatot oszlatnak, s adnak öröm könyüt, . ' A szivárvány mellett, vagy ha az ég dörög, Azokhoz, kik érzik, barátságuk örök. * * * Elmondám, eddig van! tudom megértettél, Hallom is a választ, a mely ajkadra kél, Az a nóta az én jutalmazásom: „Télen nyáron pusztán az én lakásom!" Oalánfty Lajos.
