Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

„N Y í B V I D É K.« A törvényhatóság az adóhivataltól ekként hitelbe kapott űrlapok mindkét értékosztályzatából a területén levő valamennyi községnek a helyi forgalomhoz mért legfeljebb 2 havi szükségletnek megfelelő számú példá­nyokat a vonatkozó folyószámok rájegyzése után szintén hitelbe kiszolgáltatja, s ez iránt akként tartozik intéz­kedni hogy az emiitett községek a hitelbe adott első készlettel már f. évi deczember 31-én feltétlenül legye­nek ellátva. A további megrendelések foganatosítása körül az 1887. évi 30,104. sz. a. kiadott körrendeletem 4., 5. és 6. pontjaiban foglalt határozatok értelmében kell eljárni. Netáni szabályellenességek vagy visszaélések megakadá­lyozása, illetve felfedezése tekintetéből kötelességévé teszem a törvényhatóságnak, hogy a marhalevél-űrlapok kezelésével megbízott tisztviselői eljárását, egy szám­vevőségi közeg közbenjárása mellett, minden évben leg­alább kétszer behatóan vizsgáltassa meg, s a vizsgálat eredményéhez képest netán szükséges intézkedésekről gondoskodjék. 3. A marhalevelek érvényességük ideje, valamint a külföldi marhaleveleknek minő alakban való elfogadá­sára nézve utalom a törvényhatóságot a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ur f. évi 40,000. sz. rendeletének 4. és 5. §§-aiban, illetve a 26. §-ban foglalt határozatokra. 4. A törvényhatóságnak és községnek az 1875. évi 54,669., illetve 1887. évi 30,104. számú p. ü. miniszteri körrendeletek alapján hitelbe adott bélyeges kincstári marha- és lólevél-ürlapokra nézve, ezen hiteleket a most emiitett űrlapok forgalmon kivül helyezésének napjával, vagyis f. évi deczember 31-éveI beszüntetem és egyszer­smind rendelem, hogy úgy a törvényhatóságoknak, mint a községeknek auuak idején hitelbe adott eme marha­és lólevél-ürlapokból f évi deczember végével fenn­maradt példányok bevonása, valamint az ezeu időpontig a községek által elárusított példányokért befolyt pénz­összegeknek az adóhivatali pénztárba leendő beszállítása czéljából pontos leszámolás eszközöltessék. 5. Mindeu vármegyei törvényhatóság a 4. pontban emiitett leszámolást a) a területéhez tartozó minden egyes községgel, az I. alatti minta szerint, mely a marhalevél- és lólevél­ürlapokra nézve külön-külöu egy-egy példányban szer­kesztendő — legkésőbb 1889. évi január 31-éig, — to­vábbá ezeu leszámolások befejezte után, melynek ered­ménye a II. alatti minta szerint szerkesztendő összesí­tésben kitüntetendő, b) a kir. pénzügyigazgatósággal a III. alatti minta szerint, mely ugy a marha-, miut a lólevél-ürlapokra nézve szintéu külön-külön egy-egy példányban szerkesz­tendő, legkésőbb 1889. évi február végéig eszközölni tartozik. Az a) pont értelmében minden egyes községgel meg­ejtendő leszámolás alkalmával, a vármegyei törvényha­tóság a f. évi deczember 31-ével forgalomból kivont űrla­pokból a községnél fennmaradt készletet, hivatalos elis­mervény mellett, továbbá az ezen időpontig elárusított űrlapokért befolyt és az 1 '/»%• tőzsdij levonásával fenn­maradó pénzösszegeket szintén szabályszerű nyugta mel­lett a községtől átveszi, megjegyezvén, hogy az ekként átvett pénzösszegek azonnal a vármegyei pénztárban el­helyezendők s ott azok elküldéseig letétként kezelendők. A fentebbi b) pont értelmében a III. alatti miuta szerint szerkesztendő leszámolást pedig, melyhez a köz­ségi leszámolásokkal felszerelt összesítés (II. minta) is csatolandó, a vármegyei törvényhatóság az 1888. évi deczember végével fenmaradt saját ürlapkészlettel, vala­mint a községektől átvett ürlappéldáoyokkal és pénz­összegekkel együtt, legkésőbb 1889. évi márczius 5-éig köteles a pénzügyigazgatósághoz beszállítani, mely a beküldött űrlapok átvételéről kiállítandó bélyegraktári elismervényt, valamint a beszállított pénzösszegről szóló pénztári nyugtát 3 uap alatt a törvényhatóságnak vissza­küldeni tartozik s az iránt is intézkedik, hogy a be­küldött leszámolás számvevő osztálya által azonnal be­hatóan megvizsgáltassák. E vizsgálat eredményéről a pénzügyigazgatóság a törvényhatóságot értesitendi s az abból kifolyólag netáa szükségessé vált további tárgyalások befejezése után fogja visszaküldeni azokat az elismervényeket, melyeket a törvényhatóság a hitelre kiadott űrlap menuyiségról an­nak idején kiállított. A „NYIRVIDÉK" TÁliCZÁU. Annának. TJjévi ajándékul. Dallos pacsirtája egy kedves kis háznak, A hol a barátság s szeretet tanyáznak, Hogy érzed most magad, te kedves jó lélek?! Nemde! hogy meglepnek e nyilt sorok téged. De lásd! nem én adtam — te adtál rá okot. . . . Hogy magamra vettem egy ilyen alakot, Azt kívántam tudni — ne haragudj kérlek! Dalolsz-e még olykor, hogy ha arra kérnek. Vagy most is oly ritka ajkaidon a dal . . . A mely a szemekbe mosolyt és könnyet csal, És csak nagy kérésre engedsz a szép szónak . . . S ajándékba adsz egy dalt, úgy mutatónak. Nem tudom! hogy vagyok, de ha dallod hallom, Azt hiszem, hogy jár, kél alattam, völgy, halom, S mint a vén muzsikus a régi nótára, Én is felmelegszem egy néhány órára. Ugy vagyok én vele, mint a Lore Lei-jal A hajós, kit vonzott a hang, bűvös bájjal, Megyek, elandalgom, pedig ilyen korban, Nem szabad már járni fennt a csillagokban. Tudod-e leányka! mi a dal, a zene . . . És hogy mindkettőnek mi nagy az ereje, Tudod-e hol terein, s hogy jön a világra . . . S mért, ha dalolni tud az árva, nem árva. Elmondom én neked, hallgasd! ha nem untat, S add tovább másoknak, hogy ha megtanultad, Hisz tudni sokszor jó, azt is ... a mi mese, Hátha mondókámban igaz szó lehetne. 6. A törvényhatósági joggal felruházott városok kötelesek a 4. pontban rendelt leszámolást ugy a hite­lezett marhalevél-, mint lólevél-ürlapokra nézve külön­külön az I. alatti minta szeriut legkésőbb 1889 'évi január 15-éig eszközölni és ezen időpontig a f. év végével fennmaradt ürlappéldányokat, valamint a f. évi deczem­ber végéig elárusított űrlapokért befolyt pénzösszegeket, — melyekből önérthetőleg az 1 '/ 2 0/o tőzsdij leütendő, — a fentebbiek értelmében szerkesztett leszámolás kísére­tében a pénzügy igazgatósághoz beküldeni, mely a hozzá beérkezett űrlapokról és pénzösszegekről szóló nyugták átküldése és a leszámolás megvizsgálása, valamint a hitelezett ürlappéldányokíól annak idején kiállított el­ismervények visszaküldése iránt az előző pont hatá­rozatai értelmében járaud el. 7. A leszámolás alapjáu megállapított hiányok esetei­ben a kártérítési kötelezettség az államkincstár irányá­ban kizárólag az illető törvényhatóságot terhelvén, a törvényhatóság a megállapított kárösszeget az egyes községek vagy hivatalos közegek elleni visszkereseti jogának épségben tartása mellett, haladék nélkül meg­téríteni tartozik. 8. Az 1887. évi XLV. t. cz. végrehajtása tárgyában 1887. évi deczember 26-áu 72,927. sz. a. kiadott kör­rendeletemnek a törvény 16. §-ára vonatkozó azou ha­tározatait, melyek a körrendelet 2. pontjában a jelenleg használatban levő bélyeges kincstári ló- és marhalevél­űrlapoknak további ideiglenes használata iránt foglal­tatnak, ezennel hatályon kivül helyezeni; e körrendelet­nek egyéb rendelkezéseit pedig épségben feuutartom. Utasitom a törvényhatóságot, hogy a területéhez tartozó községek értesítése, illetve jelen reudelet pontos végrehajtása iránt azounal kellően intézkedjék. Buda­pest, 1888. deczember 14. Tisza. -^-IS 1889. Egy év ismét a hátunk megett, s előttünk az uj, amaz — amit hozott — örömeivel és bána­tával, emez — amit méhében rejt — a jövendő minden titkaival. Visszanézi! ik szemeinkkel a múltba, s ennek tapasztalataiból, tanulságainak árnyékvetéséből ol­vasni szeretnénk a jövendőben. A letűnt esztendő története, azok az apróbb vagy jelentősebb események, melyek magán- és közéletünk kaleidoskopján kavarogva, előbb rend­szertelen zűrzavarban, majd lassankint egymás mellé sorakozva, most a tűnő év utolsó sugár-vetésénél elvonulnak szemeink előtt: sok édes, talán még több keserű óra emlékét idézik föl szívünkben. De az örömnek és űrömnek váltogatva nyújtott poharából sok hasznos tapasztalást menthetünk, s az élet viharaiban szárnyaikat vesztett reményekért, a mindennapi kenyér li.irczában megkopott ábrán­dokért, lelohadt lelkesedésért s megpuhult ambíció­ért kárpótlást szerezhetünk azokban a tanulságok­ban, melyeket egy letűnő rövid esztendő tapaszta­lásaiból megvonunk, s melyekből újra szárnyat növeszthetünk reményeinknek, szőhetünk ujabb ábrándokat, tüzelhetjük szívünkben a lelkesedés lángját, megaczélozhatjuk ambícióinkat, szóval ujabb fölfegyverkezéssel indulhatunk neki az uj eszten­dőnek. Az ó év, mint a letűnő nap utolsó sugarát, úgy veti át fényét az uj esztendőre. A föld nem áll meg pályája futásában a nap körül, folytatja útját változatlanul a sápadt képű hold s a csilla­gok milliárdjai tovább mozognak rendszerűkben: egy pillanatnyi nyugvás sem áll be, jelzőnek Szil­veszter éjszakáján, midőn az ó év helyét az uj fog­lalja el. Az életnek mind azok a jelenségei, me­... A dal és a zene, e két iker testvér, A miről most neked e néhány sor mesél, Ugy jön a világra, mint a szép gondolat . . . Egyik fennt az agyban, másik szívben fakad. Az édes magányban, hol csend van és béke. Mindkettő megszólal, és úgy jönnek létre. . . . Hogy papírra tesszük azt, ez ajkra kerül, Komolylyá tesz amaz, ettől napunk derül, Mint az anyaföldnek hogy örök forgása, S keblének éltető mindenik forrása, Múlik egyik, támad a másik helyébe . . . Ép ugy fakad a dal ... a szivek mélyébe. Örök az az erő, mely mozgatja őket, Átélnek, átfutnak éveket, időket . . . Egyik ugy mint másik, ur itt a világon, Fennt a palotákban, kint a pusztaságon. Mi készteti dalra a kicsi madarat, Mi az mi illatot s szint a virágnak ad . . . Mért hajt ki a bimbó az ágon, pohárban, Örök titok marad ... a tudós világban. A mi a lombsátor a dalos madárnak, A mi az üde rét a fűnek, virágnak ; Mi a fényes csillag a magas kék égnek . . . Az a sziVnek a dal, a zene, az ének. Tenger lehet a kin, a mely olykor gyötör, S kebelünk lehet egy eleven sírgödör . . . A dal, ének-szóra enyhül a fájdalom. Hisz kizöldül, látjuk ... a sötét sirhalom. Nincsen olyan virág, melynek színe nincsen, Szivet mindenkinek adott a jó Isten! Minden fűszál, virág, fürdik a harmatban, Mért ne élhetne hat a sziv is . • - a dalban. xYz árva nem árva, ha a dalt is nézi, Örömben, bánatban kísérője néki, lyekből ez a megmérhetlen fogalom: világ összerakva van, s e jelenségek közül az a csöpp-parányi lét: az ember, a maga összes törekvéseivel, alkotásaival, folyton zakatolva, egy pillanatra meg nem áll 3 a letűnő napok, egymásra tóduló évek változásaiban mint lánczszemet fűzi össze az elmúló s követke­zendő perczeket. De azért Szilveszter éjszakáján, melyet a vé­gesnek alkotott emberi ész multat jövendőtől vá­lasztó vonalul állított föl, hogy időközökre ossza az idő végtelenjét: ez órának titok-teljessége meg­ragadja az emberi szívet, hogy mint a vándor, hegytetőre jutva, visszalásson az elhagyott útra: a múltra, s belemereszsze szemét, a mi előtte van: a jövendőbe. Nagy szellemek, kiknek szívok verésében, agyok lüktetésében koruk minden érzése, mindeu törekvése együtt lobog; kik ez érzéseknek hangot adva. e törekvéseket megnyilatkoztatva és érvényre juttatva magok szabnak irányt s vájnak medert nemzetök történelmének: az ily nagy szellemek, egy Széche­nyi vagy egy Kossuth gyakran pillantottak bele látnoki szemekkel a jövendőbe. Mert ismerték és mérlegelték a mult eseményeit, s mint letétemé­nyesei nemzetök törekvéseinek, vágyainak, melyek talán a nagy tömegek lelkében öntudatlanul élve, az ő szavokra keltek életre: a multak eseményei­ből tovább tudták fűzni a jövendő történetének lánczszemeit. ny nagy szellemek azonban csak nagy idők­nek lehetnek szülöttei, mikor a népek miliői várnak rá, hogy vágyaiknak, melyek leikökben szunnyadozva élnek, valaki hangot adjon. Ei 'ős közszellem, határozott nemzeti törekvések: az ilyen idő szüli azokat a nagy embereket, kik vérükben, agyukban, szívökben egy egész nemzet minden sajátosságaiból lévén összeafkotva, megérzik a nemzet szivének minden lüktetését, s megértik azokat a lappangó gondolatokat, melyek egy nemzet millióinak agyábau foronganak. Meghozza-e az uj esztendő ezt a kort, s meg­születnek-e benne azok a nagy emberek, kik belátva a jövendőbe, megvetik alapját egy boldogabb időnek ? Tanuljunk a múltból: élni a jövőben! Mik az akadályai a népiskolai nevelés­tanitásnak! I. A szabolc>megj«i általános tanitó-egyesület központi választmánya mult évi decz. 31-én a fönti két pályakér­dést tűzte ki. A pályadíj a kérdések bármelyikére 2 db arauj. Meglepetéssel értesültem annak idejéu a pályázat meddőség miatti meghoszabbitásáról. Váljon mi tartha­tott vissza egy olyan tekintélyes testületet, mint a milyen a szabolcimegyei néptanítóké, hogy a nemes versenyben résztvegyenek ? Az ambíció hiánya aligha, ezt feltételezői sértés volna. A pályázati határidő lejárta szintén uem állott oly feltűnő visszonyban a tárgy mennyiséggel, hogy azt annyi id3 alatt (decjember—juliuO egy szakértelem­mel biró t&nférfiu fel nem bírta volna dolgozni. Tán a pályadíj csekélysége? Koczkáztatom, hogy kinevetnek kedvei kollegáim, azért állitásom illusztrálására elárulok egy csomó kollegát, kik babéraikat az akadémia 100—500 aranyos pályadíjaival szándékoztak elnyerni. Vagy tán a rendkívüli elfoglaltság, mit a haladó korszellem igénye naponként ujabb B ujabb követelmé­nyekkel tetéz ? Azonban a pályázat meghosszabbíttatott, s azt hiszem, — nem magam leszek a vásáron, különben én nem tarthatok igényt a pályadíjra. Folytatása n mellékleten. Vigaszt nyújt, enyhet ád, átkarolja szépen . . . Oh! mi nagy hatalma, itt e toldi létben. A dal és a zene, ez ikertestvérek Bejárják a földet, betöltik a léget, Kunyhó, palotába egyaránt betérnek . . . S mindenütt kedvesen fogadott vendégek, • Fájdalmat csillapít ma ép ugy, mint hajdan, A szívnek, léleknek mindkettő ir, balzsam, Lelkesít, felemel, vigasztal, meghódít, Áhítatra késztet, elbűvöl, elbódít. Áhítatra késztet a magasztos ének, Midőn hálát adunk Isten , szent nevének, És lelkesít a dal, a zene egyaránt, Ha menni kell! mikor hazánkon vihar szánt. Öröm es bánatban Hű kísérőnk, társunk, Velők van betelve a szivünk, lakásunk. Együtt nevelnek fel a szép dajka korba, Egyik, vagy mindkettő kisér . . . nyugalomra. Szélben vagy viharban, mindenütt dal, zene És az örök erő velők mozog benne, Az „Ur" munkáját is e kettő kisérte, Az .angyalok kara ... és az ég dörgése. ... Ez a dal, a zene; igy születnek együtt, Bánatot oszlatnak, s adnak öröm könyüt, . ' A szivárvány mellett, vagy ha az ég dörög, Azokhoz, kik érzik, barátságuk örök. * * * Elmondám, eddig van! tudom megértettél, Hallom is a választ, a mely ajkadra kél, Az a nóta az én jutalmazásom: „Télen nyáron pusztán az én lakásom!" Oalánfty Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom