Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-02 / 49. szám
IM Y I BV I D É K." száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Ezen rendelet a legkiterjedtebb módon közhirré teendő, és az adott esetek, ha az tűnik ki, hogy a vevő ravasz fondorlattal megtévesztve károsittatott meg s e miatt panaszt emelt és igy az 1878. évi V. t. cz. 379. és 390. 8-ai értelmében a csalás tény álladókának fenforgása látszik - a kir. bírósághoz haladék nélkül átadandók, egyébbként a közig, hatóságok által kellő szigorral megtorlandók. Budapesten, 1888. évi november 3-án. Biró Orczy Béla. 13,7 95. K^ 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. 1 járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének. Udvarhely vármegye alispánjának 10552. sz. megkeresését másolatban megfelelő eljárás 30 nap alatti jelentós tétel végett közlöm. Nyíregyházán 1888 november 26. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Udvarhelymegye alispánjától 10552/88. alisp. Valamenyi törvényhatóságnak. A mult év május havában a Beszterczei kórházban ápolt 19 éves László Mari kéjhölgy magát Székely-Udvarhely városi illetőségűnek mondotta, de ott teljesen ösmeretlen. Felkérem uevezettet hatósága területén köröztetni és feltalálás esetén illetőségére vonatkozólag kihallgatni, engem az eredményről értesíteni szíveskedjék. Sz.-Udvarhelyt, 1888. október 26-án Török Albert s. k. alispán. 18,791. K. . 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. 1 járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár mesterének. Zemplénvármegye 16180. szátnu átiratát másolatban tudomás vétel és megfelelő intézkedés végett közlöm. Nyíregyházán 1888. november 26. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Zemplénvármegye alispánjától 16180 sz. Tekintetes alispán űr! Tudomás végett értesítem a tekintetes alispán urat, miszerint megyénk s.-a.-ujhelyi járásának Sáros-patak községben egy db ló fenében elhullván, a tulajdonos Grosz Bórek lóállományra 21 napi zár rendeltetett. S.-A.-Ujhely, 1888. október 30. Matolai Etel alispán. 13,792. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási fószolgabiráknak ós Nyiregyháza város polgármesterének. Zemplénvármegye alispánjának 16734. sz. megkeresését másolatban tudomás vétel miheztartás végett közlöm. Nyíregyházán 1888. november 26. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Zemplénvármegye alispánjától 16734. sz. Tekintetes alispán úr! Tudomás vétel végett értesítem a tek. alispán urat, miszerint megyénk Tokaji járásának Erdó-Bénye községében Goliczai István, Mátyási István és Molnár Dániel birtokosok juhállományában több elhullási eset fordulván elő, az alvidéki megyei állatorvost a helyszínére rendeltem ki ős a községben lévő juhállományt megvizsgálván, egészségesnek találta s megállapította, hogy az elhullásokat a különben is silányúl táplált juhoknál métely okozta. Ugyan egy alkalommal Szűcs Gyula ottani birtokosnak juh-állományában egy drb rühesnek találtatván, nevezett tulajdonos juh-állománya 14 napi zár alá vétett. S.-A.-Ujhely 1888. november 1. Matolai Etel alispán. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA, A „Zajgató" csárda. — Hajdú mese a rácz-időből. — Ma már el van hagyva az a híres csárda, A melyben régebben a víg dana, lárma Es a hegedü-szó, három napig tartott, A mikor még ott a szép menyecske lakott. Beh! sok legénynek is megzavarta fejét, A ki ott felejté szép arczán a szemét. . . Beh! sok galiba is származott belőle, Hogy oly szépen állott bodros fejkötője. Piros arcz, égő szem, szép gömbölyű termet, Karcsú váll, sötét haj, megásta a vermet Nem egy-két legénynek, hanem soknak, száznak, S feldúlva békéjét néhány csendes háznak. . . . Ilyen a szerelem! szivünk e lakója Boldogság, gyötrelem vevője, adója, Ki tudná határát, ereje meddig ér . . . Mint a nagy természet, egy örökös rejtély. . . . Szép volt a menyecske este, reggel, nappal, Gömbölyű szép arczán futkosott a hajnal, Ajka olyan piros . . . mint a földi eper, Beh! sok bajba esett már ezért az . . . ember. Szép volt a csaplárné, szeme égő parázs, Meg is égett tőlle sok pillangó, darázs, Édes volt a szava, mosolygása csalfa Kökény az egyiknek, másiknak vad alma. Es a házi gazda?! a csaplárné ura Bizony ő kelme már, — mondani is fura — Régen elhányhatta minden csikó-fogát, Dér csipte a fejét, alig ért egy kovát. A sutban üldögélt szegény legtöbbnyire, S este — alig látott, egy régi ölnyire; Ott volt agyara közt mindig a nagy pipa, Nagy bodor füstöket fújdogált ha . . . szítta. Hát bizony nem is volt épen csudálandó Hogy e szép menyecskét egy ilyen pillangó Nem tudta oly igen magához lánczolni, „Mikor úgy szeretett dalolni, tánczolni". 13 920 K ' I—1 Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A járási föszolgabiráknak ós Nyiregyháza város polgármesterének. Barsvármegye alispánjának 14,162. számú megkeresését másolatban tudomásvétel esetleg jelentéstétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1888. november 27. Zoltán János, alispán.. (Másolat.) Barsvármegye alispánjától. 14162/88. sz. Tekintetes alispáni hivatalnak Nyíregyházán. Valov Márton Barsvármegye valkóczi lakos nej$ született Kotora Mária elmebeteg f. év október hó 4-én hazulról eltávozott, s azóta a legszorgosabb nyomozás daczára feltálálható nem volt. Megkeresem ennélfogva a tek. alispán urat, hogy nevezettet hatósága területén nyomoztatni s feltalálása esetén engem értesíteni szíveskedjék. Személyleírás : 55 éves, termete közép, arcza hosszas sovány, szome szürke, szemöldöke barna, orra szája rendes, különös ismertető jelei: felső ajka jobb felén seb forradás és kopasz, elmenetelekor fekete posztó szoknyát, kék festő kötényt, fehér bőr ködmönt és fején kék fehér pettyes festőkötényt viselt, lábbelije nem volt. AranyosMaróth, 1888. november 2. Máriássy, alispán. A regále-inegváltás és birtokosaink. A képviselőház most tárgyalja a regále megváltásáról szóló törvényjavaslatot, s az az általános érdeklődés, mely a törvényhozás e tanácskozásait kiséri, bizonyára élénk tanúsága e törvénj'javaslat mélyreható jelentőségének. A birtokos osztály hazánkban a jobbágyság megszüntetésével válságos helyzetbe került. A magyar agrikultura akkor még oly kezdetleges volt, hogy a birtokosnak csak amaz előjogokkal együtt tudott megfelelő hasznot hozni, mely jogok szolgálni, ingyen dolgozni kényszeritették a parasztságot annak, ki földesura volt. Óriási területek, melyek a későbbi idők kincsbányáivá váltak, még az ingyenes munkaerő mellett is parlagon hevertek, mert nagyobb termelésnek nem is igen volt értéke a közlekedés nehézsége, csaknem lehetetlensége miatt. Az anyagi eszközök hiánya miatt az általános kultúra is nehezen haladt előre. Az országban gyökerestől megváltoztak a viszonyok, a mezőgazdaságban az ingyenes erőt pótolni kellett fizetésessel, de a veszteséget a földváltság kamatai sem fedezték. Mert egyéb viszonyok nem változtak, sőt azzal, hogy a szabadságharcz leverése után az önkényuralom a magyar közélet minden nyilvánulását lehetetlenné tette, sok akadályokba ütközött az a törekvés is, mely a magyar agrikulturát s ennek elengedhetlen feltételét képező általános forgalmi, közlekedési és fiuancziális érdekeket kívánta előmozdítani. Ily körülmények között az a tőke, melyet a magyar földbirtokos a földváltságtól nyert, nem talált kellő befektetésre helyet a magyar földbirtokban és mezőgazdaságban. Igen természetes volt ennélfogva, hogy az alkotmányos élet ujabb beálltával sok közép, sőt nagyobb birtok is elpusztult, egyes családok elvesztették ősi vagyonukat s ezzel jelentőségűket, Hej! az a bokázás, az a csendes, lassú, Beh! sok hamissággal jár, hogy ha nem bárgyú A ficsúr, a leány, no de csitt! ne szóljunk, Igy tettek apáink, mondogatják rólunk. ... És nem volt a csárda soha csendes, üres, Megfordult keblében vándorló, üveges, De legtöbb vendége gazda legényből volt, Pergett a sarkantyú, a hegedű sírt, szólt. Hogy ne szólott volna, hisz volt a szúr újban A barna fiuk nem értek kárt a húrban, Zsongott* a hegedű, szólott a klárinét, Ölelték, forgatták a hamis csaplárnét. Táncz közben hajlangott a legény mint a nád, Hajlott ide oda ... hol tőlled, hol hozzád, Susogott párjához ... 's a susogó szóra . . . Ki pirult a két arcz, mint a piros rózsa. Mondják, hogy a csárda vendégei között Egy szép karcsú legény volt a többi fölött Kit a szép menyecske a legjobban szívelt, S a kit a legénység bizony! megirigyelt Azt is rebesgették, mondogatták róla, Hogy a csaplárnétól csókott kapott volna. Hej! a ki ilyet nyer menyecske ajkáról, Elveszti a fejét, leesik lábáról; Mert oly édes a csók a szép menyecskétől, Mint Tokaj nektára, ha isszuk tövéből. Tüzes mint a 'pokol, pattog a szikrától . . Ki megyen érte az ember ... a világból. Menyecske csókjára vágyott egy szép uracs, Menyecske kedvéért forgott ugy a kulacs Szép fehér kezében, mintha ott nőtt volna, Hej! pedig nem ott van Nánás, a hol Tolna. Tudták a legények mire vásik foga, S tudta a menyecske, hogy e kérdés boga Olyan megoldást nyer, hogy félni kell érte, Csak hogy az uracs nem magadt el, bár kérte. Ott járt, ott sompolygott egyre a csárdában, Mindig akadt utja a tagban, határban . . . Itt is, ott is eltelt a napból egy óra, S a csárdában rekedt meg nap nyugvóra. *) „ZsöBgötfc" egyhangú játéka a vályogvető czigányoknak. minélfogva az uj lendületet vett magyar közélet is igen sokat vesztett. A régi magyar uri jogoknak régi maradványát: a kisebb királyi haszonvételeket most váltjh meg az állam. A kormány e törvény életbeléptetésével egy régi nemzeti közóhajtásnak tesz eleget, nem csak azzal, hogy a feudális idők ez utolsó maradványát is megszünteti, hanem azért is, mert a regále-váltság tőke a mai visionyok között bizonyára nagy nemzetgazdászati haszonnal fog járni. Ha a földváltságnak az emiitett viszonyok között nem volt kellő haszna, annál nagyobb lesz an iák a tőkének, melyet a birtokos osztály a megváltandó regále után nyer. A mai fejlett gazdasági élet éltető eleme a tőke, mely a birtokost ai hasznos befektetésekre képessé teszi A váltság-tőke pénzforgalma a mai viszonyok között valódi áldás lesz a mai agrikulturában, mert mig egyrészről egy alig megmozdítható tőke lesz a megváltás által szabaddá és beruházásokra alkalmassá téve, másrészt a birtokos a megváltással sem fogja elveszíteni azt a hasznot, melyet neki a birtokához tartozott kisebb királyi haszonvételek hoztak. Tudvalevőleg a korcsmáltatási joghoz a tulajdonosok az épületeket és földek haszonvételét is adták; egyes községekben maga a tulajdonképeni regále-jogot képező italmérés nem is járt valami kiváló haszonnal, s a birtokos azt bérbeadás utján alig is tudta értékesíteni. Földek és épületek hozzáadásával azonban a regále-jogért mégis jelentékeny bérösszeget kapott, mely bérösszeg több évi átlaga után számítják majd ki a birtokosnak fizetendő váltság összeget. A regále-jog, az italmérés ennélfogva meg lesz ugyan váltva, de mivel az állam a regále bérletekhez tartozó épületeket, földeket kisajátítani nem fogja, a birtokosnak azok megmaradnak; és mivel az italmérés ujabb rendezéséről szóló törvényjavaslatban benne van az is, hogy a licencia kiadásánál az illető pénzügyi hatóság a birtokos előnyét tartozik szem előtt a már váltságot nyert birtokos az italmerési licenciát miudenkor megszerezheti és értékesitheti. Tehát a bérösszeg egy jelentékeny részét ezentúl is megkapja a birtokos, minélfogva háztartásában, gazdaságában ezentúl sem fogja teljesen nélkülözni a korcsma után húzott bérösszeget, ezen felül pedig az italmérésért is jelentékeny tőkét nyer, melynek kamatai meghozzák neki az eddig élvezett bérösszeg azon részét, melyet az épületek és tartozékokra esett bérösszeg levonásárai, magáért az italmérésért eddig kapott. Ez előnyök bizonyára képesekké teszik birtokosainkat, hogy az ujabb visszonyok folytán több lefektetést kivánó mezőgazdaságuk az agrikultura mai igényeihez képest oly rendbe hozassák, hogy a birtok minden időben meghozhassa azt a jövedelmet, mely a benne fekvő értékkel, a ráfordított munkával és tőkével arányban áll. A közel mult tapasztalatai elég tanulságot nyújtottak. A sok érdemes család elpusztulása fölöFolytatása az I. mellékleten. . . . Egy ily alkalommal — vélte egyedül lesz Hát csak kopogtatnak, 's nyikorog a retesz. Lett rá ijjedelem, sürgés, forgás, sebten; Érezni kezdték, hogy a széna nincs renden. Nem találta helyét a hamis menyecske, Még kevésbbé amaz, az uri bakk-kecske . . . Ugy sürgött, úgy forgott az ivó kamrában. Mint a félénk gyermek a sötét szobában. A csaplár ... a gazda, a kemencze sorba Hortyogott, s úgy aludt mint a juhász bunda; Felöle szólhatott a mocsár, az ágyú, Oly öregnek mint ő, nem csoda ha bárgyú. Az ajtón, ablakon egyre kopogtattak Hová rejtőzzék el az úr, tanakodtak . . . De nem volt sok idő, földön a nagy bunda Ebbe bujt, mászott be a csárda „Rajmund"-ja. Aztán a menyecske ki tárta az ajtót . . . S olyan képet vágott, mint a ki szunnyadt, jót Csak hogy a legények észre vették rögtön, „Kutya van a kertben", ott fekszik a földön. S a mig a menyecske a pinczébe látott, , , Felkapták a bandát mint egy könnyű zsákot, Aztán bekötötték a két végét izbe, S az udvarra vitték, korántsem a vizbe. Elkezdték porolni, hogy a moly ne rágja, Hiszen nyár van ugy is, 's a bunda ezt várja, A porolás alatt hogy szólott a jaj! jaj! Igy kiáltott ki a szép legény kaczajjal, „Zajgasd* pajtás! zajgasd, minek neki csárda, „Minek a csaplárné, és nem uri dáma. „Zajgasd pajtás! zajgasd, ne járjon a Sóra, „Vigyázz! hogy ne legyen szüksége minkóra*). Mikor kiporolták, mikor m igzajgatták, A bunda két végét szépen megoldattak, S azután jó'jczakát kívántak a . . . molynak. Bementek a házba, ittak ... és daloltak. *) Zajgisd, vagy jajgattasd. *) „Mankóra" a fejét üsd szokták mondani, hogy meg ne aántuljon a lurkó.
