Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

N Y 1 R V I D É K«« Ezek utáu pár napra a folyó évi április 7-én a Kótaj és Ibrány között levő Lónyay csatornából kifoga­tott egy hulla, mely a felismerési eljárás szerint az el­tűnt Szabó Sándor hullájának ismertetett fel, s mely hulla orvos törvényszékileg felbonczoltatván, constatál­tatott, hogy a halált idegen kéz által a fejre és súlyos eszközzel alkalmazott külerő-mUvi behatások idéz­ték elő. A vizsgálat folyamatba tétetvén, kideritettetett az, hogy Szabó Sándor előre megfontolt szándékkal elköve­tett rablás és gyilkosság áldozata, s ezen bűncselek­ménynek elkövetői Figeczki Pál, Boros Szita Károly és Kövér Miklós, annak bűnpártolói pedig Kupcsa István (alias Győri Nagy József) és Szőke Györgyéé. Az első uapi tárgyalás a vád előterjesztésével és a vádlottak kihallgatásával vette kezdetét. A vádlottak mindannyian tagadták a terhükre rótt cselekményt. E kihallgatások az egész napot igénybe vették. A tárgyalás második napján vette kezdetét a ta­nuk kihallgatása. Az első tanú a meggyilkolt Szabó Sándor sertés­kereskedő özvegye volt. Fekete ruhában, sirva jelent meg a biróság előtt. Megyery Géza elnök kibontatja a zsákot, melyben a meggyilkolt Szabó Sándor ruháit őrzé a biróság. A szegény asszony zokogva szorítja magához az egyes ruhadarabokat. Vallomásának legfontosabb része különben az, hogy szemébe mondta Figeczkinek, hogy mikor ő Debreczenben férjét kutatta s Figeczkivel talál­kozva, kérdezte tőle, hogy nem tud-e valamit az uráról, ez beismerte előtte, hogy férje Nyíregyházán az utolsó éjszakán nála aludt. Hogy pedig az asszonyt kutatásá­ban félre vezesse, azt mondta neki, hogy bizony a fér­jével szerencsétlenség is történhetett, mert meglehet, hogy gyalog indult el Nyíregyházáról s az uton talán jég alá eshetett. Az elnök megmutatta ezután az asz­szonynak azt a péuzt, háromszáz egynehány forintot, me­lyet a bűnrészességgel vádolt Boros Szita Károlynál elfogatásakor találtak. A bankjegyeken festék pecsétek vannak, de az asszony nem emlékezett rá, hogy férjének ilyen bankói lettek volna, pedig együtt olvasták össze a pénzt, mikor férje a nyíregyházi vásárra elindult. Férje tulajdonául ismeri fel azonban azt a kis aprópénzes tárczát és zsebkést, melyet Boros Szita Károlynál elfo­gatásakor megtaláltak. A következő tanuk, böszörményi kupeczek, lénye­gesebb felvilágosítást adni nem tudtak, a tárczát és kést azonban Szabó Sándor tulajdonául valamenynyien fölismerték. Érdekes volt Győri Nagy József mostoha fiának a kihallgatása. Mikor Győri Nagy József Nyíregyházá­ról megugrott, egyenesen Margitára ment, fogadott fiához. Késő este ért oda s egyenesen lefeküdt. Másnap reggel mostoha fia kérdésére, hogy mi járatban van, elmondta, hogy a nyíregyházai vásár idején Figeczki Pál, kinél ő mint napszámos kocsis szolgált, egy este felszólította őt, hogy jöjjön vele a szobába s vigyeu ki onnan egy részeg embert. Ő be is ment, s díványon feküdve, bundába takarva talált is egy embert, de mindjárt észrevette, hogy az nem részeg, hanem meg van gyilkolva. Ezért aztán megtagadta Figeczkinek a kivánt szolgálatot. Figeczki erre kivette tárczáját, egy csomó bankót kihúzott belőle s széjjel szórva azt a szobában, neki 18 forintot adott belőle, azzal az Ígéret­tel, hogy ha ennek az ügynek vége lesz, kiegészíti ezt a pénzt 350 forintra. Igy beszélte ezt Győri Nagy József Margitán. De most már hiába mondták ezt szemébe mos­toha fiai, nem akart tudni az egész dologról semmit, s mindig csak azt hajtogatta, hogy ő Figeczkitől azért kapta a pénzt, hogy terjeszsze a hírt, hogy Szabó Sin­dort Szűcs ölte meg. Nagy várakozással és érdeklődéssel kísérte a kö­zönség Molnár Marinak, Figeczki volt főzőnőjének ki­hallgatását. Igen csinos nő, kit valószínűleg közelebbi viszony fűzött Figeczkihez. Vallomása azonban semmi pozitív eredményre nem vezetett. Leglényegesebb része az volt, hogy bizonyította, hogy a gyilkosság idején a Bundi korcsmában együtt volt Figeczkivel Kövér Miklós és Boros Szita Károly, a mit ezek idáig konokul ta­gadtak. A tárgyalás harmadik napja Maurer Károly városi al­kapitány kihallgatásával vette kezdetét. Ebben a titokzatos bűnperbeu a nyíregyházai rendőrségnek nem valami dicső­séges szerep jutott. Az eltűnt, illetőleg meggyilkolt Szabó Sándor holttestének feltalálásáig a városi rendőrség , jóformán semmit sem tett, pedig a gyilkosság elköve­tésétől és Szabó Sándor eltűnésétől a holttest előkerü­léséig több mint egy hónap telt el. A vádhatóság kép­viselője: Hrabovszky Aurél kir. alügyész nem is habo­zott kijelenteni, hogy a rendőrség emez eljárása „hely­telen" volt. Maurer Károly alkapitány kihallgatása után, a meg­gyilkolt Szabó Sándor zsebkése és aprópénztárczája ke­rült szóba. E bűnjeleket Boros Szita Károlynál találták, aki azt állítja, hogy a kést meg a tárczát egy „szem­fájós embertől vette" s további felvilágosító magyará­zatot adni egyáltalában nem akar. Az e napi tárgyalásnak egyik érdekes tanuja volt Kol­csál rendőrbiztos. Énnek az emberuek Figeczki, egy 13 éves unokaöcscse által levelet íratott, melyben másra hárítja a gyanút. A rendőrbiztos megkapta a levelet s a kis fiu szemébe mondta Figeczkinek, hogy az ő uta­sítására és tollba mondása után irta e levelet s mikor már mindenki azt hitte, hogy e bizonyíték terhe alatt Figeczki megtörik, akkor ez az ember egész merészség­gel avval a váddal állott elő, hogy azt a levelet ő épen Kolcsál rendőrhiztos tauácsára íratta, mert a rendőrbiz­tos mondta neki, hogy a kellemetlen gyanút ilyen uton háríthatja el magáról. A szembesítés s a rendőrbiztos határozott ellenmondása eredményre nem vezetett. Kü­lönben Kolcsál ós Stevanyik rendőrbiztosok határozottan állítják, hogy a rendőrségnek Szabó Sándor eltűnéséről márczius hó 14-én már tudomása volt. A negyedik napi tárgyaláson Kerekréthy Miklós főkapitányt hallgatták ki. Ez a kihallgatás a főkapitány és Hrabovszky Aurél kir, alügyész közt kinos jelenetre szolgáltatott alkalmat. Kerekréthy főkapitány az elnök által megkérdeztetvén, azt vallotta, hogy ő csak már­czius 27-dikén értesült Szabó Sándor eltűnéséről. Ezzel szemben Hrabovszky alügyész, hivatkozva a hit alatt vallott két rendőrbiztos vallomására, szemébe mondta a főkapitánynak, hogy állítása nem felel meg a valóság­nak, mert már márczius 14-dikén tudomással kellett biruia Szabó eltűnéséről, s mulasztást követett el azáltal, hogy ez ügyben csak márczius 27-dikén tette első intéz­kedését s hogy az ügyészséget nem értesítette. Kerek­réthy főkapitány meghiteltetésére kerülvén a sor, Hra­bovszky alügyész mellőztetni indítványozta a meghitel­tetést, azzal a megokolással, mert vallomása, hit alatt tett vallomásokkal konstatált tényekkel nyilvánvalóan ellenkezik. A törvényszék a főkapitány megesketését azon az alapon mellőzte, mert vallomása a bűnügyre vonatkozólag teljesen lényegtelen. A tanuk kihallgatása során különösen egy tanú volt olyan, kinek vallomása nemcsak a legsúlyosabb bizonyítékokat szolgáltatta, de magának a bűntény el­követésének módját is megvilágositá. Ez a tanú Hauser Mária volt, ki hit alatt vallotta, hogy Boros Szita Ká­roly Berczelen őt meglátogatván, elmondta neki, hogy ő, Figeczki és Kövér Miklós összebeszélve, Szabó Sándort a márcziusi nyíregyházi vásár szombatján agyonütötték. A gyilkosságot ő hajtotta végre. Szabó Sándort ugy csalták Figeczkihez a Bundi korcsmába, hogy azt mond­ták neki, miszerint ott egy gazda ember van, ki serté­seket akar eladni. Szabó ott megjelenvén, kiment az állás alá, s ott Boros Szita, Kövér Miklós jelenlétében leütötte. Hauserné szemébe mondta e vallomást Boros Szita Károlynak, de még ez sem birta ezt beösmerósre. A bizouyitási eljárást pénteken délután fejezte be a törvényszék. Szombaton reggel a vád ós védbeszédek előter­jesztése következett. Hrabovszky Aurél kir. alügyész a következő len­dületes és szónoki hévvel előadott bevezetéssel kezdte meg vádbeszédét: Nagyságos Elnök ur ! ttk. kir. törvényszék ! Egy rejtélyesnek látszó főbenjáró bilntetó ügyben fog a mai napou Ítélkezni a tek. kir. törvényszék, mely alkalommal hivatva van, hogy megoldja a rejtélyt s eloszlattassa azon ködszerű leplet, mely azt födi s megnyugtassa a közvéleményt az iránt, hogy a bűnös büntetlen nem marad és a törvény szigorát s annak alkal­mazását a merev tagadás nem zárja ki, s mindenki, ki a törvény ellen vét, elveszi méltó büntetését. Voltak, vannak s lesznek is esetek a büntető igazságszolgál­tatás terén, midőn vádlott vagy vádlottak tagadnak, de páratlan az a konok vakmerőség, midőn a szem elé tartott terhelő bizonyí­tékok súlya daczára, tagadásban maradnak oly vádlottak, kiknek bűnössége kétségtelen, kik a terhelő adatokkal szemben semmi elfogadható védekezést nem birnak felhozni s kiknek a töredelmes vallomás az elkövetett cselekményért a büntető biró előtt enyhítő körülményt, önmaga s saját lelkiismeret* előtt pedig öumegbanást s ez általi enyhülést Bzerezne. A bűnét töredelmesen bevalló irányában, legyen magában a bűncselekmény bármily nagy, bármennyire is sértse az a társa­dalmi jogrendet, nem zárkózhatik el a szív, hogy legalább is némi részvétet ne tanúsítson a töredelmes s bűnét megbánó tettes iránt, — de elfordul a közvélemény s a részvét az emberi természetből kivetkezett azon tettestől, ki a bűncselekményt elkövetni merte ugyan, de a belőle kihalt emberi érzés s az elkövetett bűncselek­ményért ót érő büntetéstől való gyávaság és félelem miatt már nem mer, nem akar elkövetett cselekményéért felelni, azért helyt állani s cselekményei okszerű következéséért a felelősséget el­vállalni. Ily egyének, — nem egyének, de hyénák a tekintetes kir. törvényszék előtt álló vádlottak, kik alávaló és orv módon gyilkolni és rabolni tudtak s kik ily alávaló módon tőrbe csalták az áldo­zatot, hogy azt megfosszák életétől, pénzétől, s megfosszák a hitvest a szerető férj, a családfeutarié, a kenyérkereső hites társtól, meg­fosszák a gyermeket a szerető atyától s a társadalmat jóra valé hasznos tagjától. Az isteni gondviselés nem engedte a nem is engedhette, hogy a tek kir. törvényszék előtt álló vádlottak cselekménye ki­derítetlen maradjon, B nekem, mint a vádhatóság jelenbeni kép­viselőjének jutott a szerencsés kötelesség, hogy a bűnt megtorló államhatalmat, a bosszút álló s kérlelhetlen nemezist képviselve, leálczázzam a tek. kir. törvényszék előtt a vádlottakat s ugy mu­tassam be őket a jelen végtárgyalás folyamán a kiderítettek alapján, mint a milyenek ók tényleg, s nem mint ahogy magukat itt fel­tüntetni akarják. A megsértett társadalom nevében tett eme felháborodásom­nak kifejezést adva, áttérek a bűncselekményre, annak tetteseire, — ezek ténykedésére s a felmerült bizonyítékok összeállítása és mér­legelésére. Beszéde végén indítványozza, hogy Figeczki Pál, Boros Szita Károly és Kövér Miklós a btk. 70. §-a alapján mint tettesek, a 278. §. alapján gyilkosságban s a 344. §. alapján rablás bűntettében bűnösöknek mon­dassanak ki, s azért valamennyien kötél általi halálra ítéltessenek. Kupcsa István alias Győri Nagy József ós Szőke Györgyné a btk. 374., 375. és 376. §-ai alapjáu e bűntett pártolásában mondassanak ki bűnösöknek. A védők közül legelsőnek Figeczki képviselője Imre János ügyvéd beszélt, általános figyelem között bizonyítva védencze ártatlanságát, nem látva megálla­pítva sem a tárgyi, sem az alanyi tényálladékot. Beszéde végén a közvélemény áldozatának mondja Figeczkit s kéri ennek felmentését. Utána dr. Hartstein Sándor, majd Járossy Sándor és Schvarcz Itidor s végül ismét Imre János beszólt, mint Szőke Györgynének is védője. A védelem általá­ban minden lehetőt elkövetett, hogy a vádlottak felmen­tése érdekében a bizonyítékok gyengeségét mutassa ki. A védbeszédek után az elnök a végtárgyalást be­fejezettnek jelenté ki, s az ítélet kihirdetését délután 4 órára tűzte ki. Az ítélet. Délután öt órakor lépett be a törvényszék a zsú­folásig telt terembe. A természetszerű zsibongást mély csend váltotta föl, mikor Megyery Géza elnök az emel­vényre lépve, erőteljes haugon hirdette ki a következő ítéletet: Figeczki Pál, Boros Szita Károly ós Kövér Miklós az ellenök a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság, Kupcsa István alias Győri Nagy József és Szőke Györgyné e bűntett pártolása vádja alól fölmen­tetnek. Figeczki Pál, Boros Szita Károly és Kövér Miklós a btk. 279-dik § ába ütköző szándékos emberölés és a 344. §-ba ütköző rablás bűntet­tében a btk. 70-dik § a szerint mint tettes társak mondatnak ki bűnösökuek és ezért a 349. §. alkalma­zásával életfogytiglani fegyházra s 10 évi hivatalvesztésre ítéltetnek. Kupcsa István a btk. 374. § ába ütköző bűnpártolásért 9 havi fogházra ítéltetik, melyből 3 hónap a vizsgálati fogság által eltöl­töttnek vétetik. Szőke Györgyné az ellene emelt vád alól felmentetik. A három fövádíott köteles az ítélet jogerőre emel. kedése után 15 nap múlva özv. Szabó Sándornénak a férjétől elrabolt pénz hiányzó részét, 2715 frt 7 krt, 200 frt utáujárási költséget és 1000 forint kártérítést, valamint az eljárási költségeket megfizetni. Az ítélet ellen ugy a közvádló, miut az elitéltek felebbezést jelentettek be. GABONA Nyíregyháza, CSARNOK. 1888. november 17-én. A gabonacsarnoknál be­Barna k. 1 kl. —.­11 jegyzett árak. Burgonya 100 kl. uj 1.20 Buza 100 kl. 6.60 7.— Marha 1 úa 1 kl. 40 Rozs » » 4.80 5.­Borjú hús 1 kl. 40 Árpa » » 4.50 4.80 Sertés » » » 44 Zab . > 4.60 4.80 Disznózsír » » > 68 Kukoricza > 3.80 3.90 Szalonna > > » 68 K. repeze » —.— —.— Faggyú (nyers) > > 20 Paszuly » 7 00 7.20 Zöldség > * 5 Szesz litk. » .54 l/» .53­Paprika » 85 Piaczi árak. írós vaj 1 liter —.60 Borsó 1 kiló 20 kr Eczet > » 10 Lencse 1 kiló 20 kr. Széna 100 kl. 3.— Mund liszt 1 kiló 16 kr. Szlm. (tak)» » 1.19 Zsemlye > » 15 kr. Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Buza > » 13 kr. Tölgyfa » » •i.io Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Meghívás. A nyíregyházai casino-egyesület folyó deczemberhó 2-án, vasárnap, d. u. 3 órakor bérelt helyiségében közgyűlést tart, melyre a t. tagok megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: Más casinoi helyiség bérlése s ezzel őssze­filggőleg a tagsági díj emelése, s a kuglizó helyiség elárusitása felett leendő intézkedés. A választmány megbízásából: Okolicsányi Géza, e. titkár. Birtok bérbeadás. A puszta-dobosi határban fekvő hat­Száz hold jő minőségű szántóföldből álló tagos birtok 1889. január 1-től hat évre haszon­bérbe adatik. Feltételek megtudhatók Zoltán JánOS tulajdonosnál Nyíregyházán. (347—S-l) Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy friss főzelékeim már megérkeztek. Különös figyelembe aján­lom a legjobb minöségii szepesi és külföldi borsót és lenesét, úgyszintén valódi boszniai szilvát ós lekvárt Tisztelettel (229 * 5) Hoffmann Adolf. I I I I I \ I » \ 1888. - Árverési hirdetmény. Alólirott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. cs. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a nyíregyházai kir. járásbíróság 6772./1888. számú végzése által, a nyíregyházai takarékpénztár végrehajtató javára, ifj. Biró József paszabi lakos ellen, 1300 forint tőke, ennek 1887. éri novemberhó 27-ik napjá­tól sz&mitandó 8"/, kamatai és eddig összesen 42 frt 99 kr. per­költség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmi­val bíróilag lefoglalt és 1210 frtra becsült lovak, tehenek és széna­nemüekből illó ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a 7291./88. P. se. kiküldést rendelő végsés folytán a helyszínén, vagyis alperesek paszabi tanyáján leendó eszközlésére 1888. év deczemberhó 3-lk napjának d. e. 11 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen ár­verésen, az 1881. évi LX. t. cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek beciáron alul is eladatni foguak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. c*. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Nyíregyházán, 1888-ik évi novemberhó 14-ik napján. (353 — 1 — 1)_ 7S95. Vay Andor, kir. bír. végrehajtó. K. 1888. Hirdetmény. Nyíregyháza városában a gyalogjárdák és udvari mellékcsatoruákra vonatkozólag kép7Íseletileg megállapí­tott szabályrendelet, folyó novembar hó 14 Ik napjától számított 30 napi határidőre, a polgármesteri hivatalban közszemlére kitétnik, mely idő alatt a hivatalos órákban azokat bármely adífkető polgár megtekintheti s ellene felebbezését vagy észrevételeit a városi iktató hivatalnál a kitett időig beadhatja. Kelt Nyíregyházin, 1838. évi november hő 13-án tartott képviseleti közgyűlésből. Krasznay Gábor, Májerszky Béla, polgármester. (355—2—1) főjegyző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom