Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

II. évfolyam, 48. szám. Nyíregyháza, 1888. november 18. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. jVlegjelenikc hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évrt 4 frt. Féiávr » Negyedévre 1 , A községi jegyző és tanitxS uraknak egész erre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Joba Elolt kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debrcczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bektlldetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasibzott petit-sor efjsierl közlése 5 kr ; többszöri köziéi esetében 4 kr. Klnostárl bélyegdij fejéhen, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint IS krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusieiu és YogUr irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. l)oru & Cornp által Hainburgoan. Hivatalos közlemények. 12,594

. K. Iggg Szabolcs vármegye alispánjától. Valamennyi főszolgabírónak, Nyíregyháza város polgármesterének. Zemplénvármegye alispánjának 14,955./88. számú átiratát másolatban alantjegyezve tudomás vétel végett megküldöm. Nyíregyháza, 1888. november 8. Zoltán Jáuos, alispáu. (Másolat) 14,955. szám. Zeinplénvár.negye alispánjától. Tekintetes alispán ur. Tudomás vétel végett értesítem tekintetes alispáu urat, miszerint megyénk szerencsi járásának Tállya községében Szabó József nyugállományú ezredes altal Szikszón folyó évi julius 23-áu tartott ors/.ágos vásáron Mazurka Károly szendrői lakostól vett egy drb 5 éves sötét pej hámosló takonykórosuak találtatváu, kiirtatott s a szükséges óviutézködések megtétele mellett a tulajdonos ióáliományára 60 napi zár rendeltetett. S.-A.-Ujhely, 1888. évi szeptember hó 26, Matolai Etele, alispán. 12630. K. 1888. Szabolcsvár megye alispánjától. A járási fószolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Borsod vármegye alispánjának 5652/88. száinu átiratát másolatbau alantjegyezve tudomásvétel végett közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1888. november 9-én. Zoltán János, alispáu. (Másolat.) Borsodvárraegye alispánjától. 5652/88. oi. szára. Megfelelő eljárás végett közlöm, hogy Klein Zsigmond szentpéteri lakos tanyáján egy ökör lépfeuében elhullott, miért összes szavas marha állományára 14 napi zár alkalmaztatott. üvintézkédések megtétettek. Miskolcz, 1888. október 9. ííelczer, alispán. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Az anya. (Elbeszélés.) Irta : Vártati Arnold Szegényesen öltözött asszony ácsorog az utcza sarkon reggel ótu. Föl-alá jár, néha befordul valami mellélt utciába, aztán megint előkerül, zavaros, félénk pillantással vizsgálja a mellelte elmenőket, bekandikál a boltokba, megáll a kirakatok előtt 8 bámulja a kiaggatott tarka leendőket, libegő szallogokat, gyerek fejkötőket, piros csíkos harisnyákat és egész nagy perkál ruhákat. Mind ez a drága holmi, a mire sok arra elhaladó fitymálva tekint le, ugy látszik, nagy mértékben fölkelti a szegény asszony bámulatát, mert alig bir eltelni nézé»ével. Különösen sóvár pillantásokat vet a reczés gyermek fejköiőkre s a piroi csikós kis harisnyákra, mintha azt gondolná magában: mily boldogok lehetnek, a kik ilyen szép holmikat vehetnek gyermekeiknek! Aztán szomorúan tekint a rongyos, kopott, ócska kendőbe pólyált kis csecsemőre, kit karjain tart. Egy köny-isep is leesik a szegény kicsikére. Az aszszony remeg, a mint lehajol gyermekéhez és susog neki valamit, majd megint lassan fölemeli fejét s szemeiből folyvást azt a zavarodott, félénk, ijedező, fürkésző és mindenek fölött végtelen szomorú kifejezést láthatni. Már íöltünt a boltban is az a sajátságos gyanús nillam'3, melylyel az őgyelgő asszony be-bepillantgat. Nem gondolhatnak egyebet, mint hogy lopni akar. _ Mit keres itt? — riad rá belülről egy krákogó női hang s a félhomályból kissé előre hajlik egy nagy kövér fej melybe ugy látszik, minha nem férne bele a háj s mintha kicsepegne a fényes, zsíros fekete lininn. A mi rendőrségünk. Nyíregyháza nov. 15. Nyíregyháza város rendőrségét egy nagy nyilvánosság előtt végbemenő törvényszéki bűnügyi végtárgyaláson a mulasztás vádjával illették. Hivatalos helyről az állami vádhatóság hivatalos képviselőjének szájából hangzott el ez a vád, mely épen ezért nagyobb sulylyal bir, s nekünk, mint a nyilvánosság egyik képviselőjének kötelességünkké teszi, hogy ez igen fontos közhatósági intézméuyünk ilyen pellengére állításának ügyében egyet mást elmondjunk. Mire e sorok megjelennek e lap hasábjain, városunk mindenféle köreiben éléukeu megbeszélték már ezt az esetet, mely — még lefolyásának egyes részleteiben igazán kínos benyomást tett e törvényszéki jelenet minden egyes tanújára, másrészt meg kell, hogy a komolyabb megfontolás szükségességét ébressze föl mindazokban, kik akár hivatásuknál fogva kötelességszerűen, akár városi közügyeink iránt való érdeklődésből, közdolgainkkal foglalkozni szoktak. Mert nem közönséges és uem mindennapi dolog az, ami itt nálunk a mult napok alatt nyilvános törvényszéki végtárgyaláson megtörtént, hogy t. i. egy hivatalos egyéniség, egy kir. alügyész hivatalos funkeziója közben nyilvánosan mulasztással vádoljon egy közhatóságot, s megleczkéztesse kímélet nélkül e közhatóságnak megidézett vezetőit. Pedig ez a dolog megtörtént. Hogy a maga helyén és idején történt-e: e kérdés jogászi körökben természetszerűen képezheti vitatás tárgyát; de maga az a vád_ a mulasztás vádja, mely nyilvánosan kijelentetett, s melyet elnyomni többé nem Nyomban aztán egy férfi is megjelenik a bolt ajtajában, egy kiaszott, zörgős csontú, májfoltu, fakós képű, mérges kis ember, — a kövér asszonyság férje. — Takarodjék! — kiált a bolt előtt ácsorgó koldusasszonyra. Mert hiszen nem lehet egyéb, mint koldus, vagy tolvaj, olyan kopott egész öltözete. A járókelők is bizonyosan azt gondolják, mert sokan gyanakodva tekintenek rá, a mint ott fel-alá őgyelegni látják. A sovány, májfoltos mérges ember a boltajtóból még utána dörmög, hogy mire valók a rendőrök, ha az ilyen személyeltet szabadon hagyják csavarogni. A szegény asszony tán maga is attól fél, hogy az olyan személyeknek, mint ő, igazán nem szabad csak ugy járni kelni az utczán, mint más embereknek, mert a rendőrség emlitésérá hirtelen ijedten húzza be arczát a színehagyott fekete kendő alá, melylyel fejét bekötötte s rongyokba pólyált csfc-'cmőjét kebléhez szorítva, odább kullog. Tömérdek ember megy ott át az utczasarkán, a piaezra menők s a pittczról jövök mind arra haladnak el. A szegény asszony arczára húzott fekete kendője mögül fo'yvást figyelemmel kiséri őket. Ugy látszik, mintha valakit keresne köztük; sőt néha ugy látszik, mintha már meg is tatálta volna, a kit keres, mintha meg akarná szólítani, de akkor ijedten visszarezzen, s még jobban arczára húzza az ócska fekete kendőt. így tipeg ide od» az emberek sokasága közt. Ha észreveszi, hogy valaki hosszasabban reá néz, hirtelen eliramodik s eltUuik valami kapu alatt vagy mellékutczában. Ugylátszik, mintha mindenkitől remegne s mintha mégis minden szemközt jö>öben feltalálni remélné azt, a kit keres. Ha ugyan keres valakit. Mert ez az izgatott, vad, fürkésző és csüggedt pillantás ol> czéltalannak látszik, uey ide oda bolyong, ugy reá. mered sz emberekre, a Mai száiuuknhoz féliv melléklet van csatolva. lehet, joggal provokálja a kritikát városi r endőrségünk mai viszonyai és szervezete iránt. Bennünket e kérdés megítélésénél első sorban uem az érdekel, hogy a kőzvádló által fölhozott esetben a rendőrség mulasztást csakugyan követett e el, vagy sem. Az ilyen egyes esetek megítélésének meg van a maga fóruma s azokat onuan elterelni nem lenne helyes dolog. De egészen más kérdés az — s ily értelemben aztán már csakugyan nem csak jog, de kötelesség is nem nyomni el a bírálatot jaj nyilvánosságtól — hogy váljon nem egy olyan bajjal állunk-e szemben, mely nem egyes emberek mulasztásaiban, hanem egy egész rendszernek, rendőrségünk egész szervezetének hibáiban és hiányaiban gyökerezik. A kérdés mindenek fölött az, hogy vau-e Nyíregyháza városának olyan rendőrségre szüksége, mely az apró kihágások, csendnavarások, cseléd perpatvarok, meg a katona nyilvántartási ügyek 8 különféle rédiák kiosztásának az elintézésén kivül bűnügyi előnyomozatok teljesítésére is alkalmas ? Ezen a kérdésen sarkallik az a másik kérdés, hogy alkalmas-e a mi rendőrségünk mai szervezetében és mai eszközeivel városunk közbiztossági szolgálatát ellátni? Ha nekünk csak olyan rendőrség kell, mely ama fentebb emiitett irodai ügyeket intézze, akkor — némi apróbb reformok megvalósításával megmaradhatunk a mai rendőrségi szervezet mellett. De ha fejlettebb városi viszonyaink tekintetbe vételével, olyan szolgálatokat is megkövetelünk a rendőrségtől, hogy épen eme fejlettebb viszonyokból következő nagyobb szabású bűnesetek fölmerülésénél a bűnösök földerítésében közremunkáljon, akkor mindenek fölött eszközökről kell gondoskodnunk, azaz olyan rendőri szervezetről, mely számbeli és boltajtókra, a házak ablakaira, miutha semmikép sem tudná, hol keresse sít a valakit. A rongyokba takargatott kicsike azalatt elkezd sírni. Az anya egy kapu alá húzódik vele s megszoptatja. — Mit keres itt? riadnak rá ott is és egy seprőnyél egy mocskos, bütykös női kézben nagyon erthétőleg mindjárt meg is mutatja az utat, hogy merre kotródjék. H mein a szatócsné, ki a kapu mellett egy kis boltocskában almát, túrót, aszalt szilvát, zsemlyét, szalonét s más efféle nyalánkságot árul, most kidugta fejét s odaszólt a kapu alól kimenőnek : -- Jöjjön be ide jó asszony. A kis boltban nem volt valami sok hely, hanem annyi mégis volt, a hová leülni lebetett. A izatócsné félrelóditott egy pár lecsüngő vöröshagyma koMorut, előretolt egy zöldhátu szalmaszéket s félig erőszakkal lenyomta rá a szegény asszonyt. — Csak üljön le, üljön le. Látom bogy fáradt. Annyi jóakarat sugárzik a szatócsné szemeiből. — Talán ihes is? — teszi hoizá. S be sem várva a feleletet, lekanyarit jókor* darab szalonnát s egy zsemlyével kezébe nyomja a szegény aszszonynak. Az nem tud Bzólni, csak némán peregnek •lá'könynyei sápadt arczán, melyet még most is félig eltakar a kopott fekete kendő. Végre mégis megszólal halk, elfojtott, akadozó hangon. Köszöni a szívességet, nem éhes. Valóban nem bir egy falatot sem lenyelni, mintha torkit fojtogatnák, olyan nehezen, fuldokolva lélegzik. A kicsike megint sírni kezd. — Szoptassa meg kérem, szoptassa meg, — bittatja a szatócsné az anyát. Az odanyújtja a gyermeknek emlőjét, mialatt szemei csodálstos pillantással merednek a kicsire, mintha féltené, mintha remegne érte.