Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

Mezőgazdasági társas-körök. Szabolcsmegye polgársága — épp ugy mint valamennyié — nagyobbrészt földmivelő gazdákból áll, de mig hazánk számos vármegyéjében a népes­ség egyrésze, sok muukást igénylő nagyszabású gyárakban talál keresetet, vagy jól jövedelmező házi ipart is üz, addig Szabolcsmegye lakói — azon keveseket leszámítva, kik a megye területén kis­szerű, szeszfőzdékben s gőzmalmokban lelnek alkal­mazást — úgyszólván egészen a földmivelésből élnek. De nem csak Szabolcsban konstatálható ezen állapot, hogy a népesség nagyobb része a mező­gazdasági téren találja meg kenyerét, hanem más vármegyében is, a különbség azonban köztünk és amazok közt igen nagy, mert mig a többi — ki­zárólag a földmivelésből való megélhetésre utalt — vármegyék minden utat s eszközt felhasználnak, hogy az ujabb eszmék s vívmányokról nem érte­sült, alsóbb műveltségi fokon álló földmivest, a mezőgazdasági kultura fejlődésével lépést tartani serkentsék, addig megyénkben ez irányban semmi sem, vagy alig valami történik. Itt a kisebb gazda, elmaradottságában teljesen magára van hagyatva, s a felsőbb, anyagi és szellemi javakkal megáldott társadalom, mit sem tesz azon homály eloszlatására, melyben földmiveseink a tisztességesebb megélhetés, s a jövedelmesebb gazdálkodás módjai után tapo­gatóznak, de szellemi elmaradottságukban azokat önmagoktól megtalálni nem képesek. A népnek nem csak a politikában van veze­tőre szüksége, hanem miuden téren s különösen most, midőn a megélhetés utjai s eszközei oly gya­kori, s a régi viszonyokat teljesen fölforgató válto­zásoknak vannak alávetve. Az a társadalom nem hiven végzi kötelességét, mely a nép bajait csak a választások alkalmával szokta észre venni, s csak akkor szereti azokat — de akkor kelletén tul is — feszegetni. A művelt társadalomnak ezen érdeklő­dését a nép már ugy is gyanús szemmel tekinti s abban a legtöbb esetben csak önzést keres, és sok­szor talál is, arról már csekély műveltsége által is meggyőződött hogy a menyországba jutást igérő nagyhangú választási programmbeszédből neki sem­mi haszna nincs, s hogy vele a felsőbb társadalom csak azért foglalkozott s ölelkezett, mert mint eszköz saját önző czéljai érdekében nagyon jól föl­használható volt. Ha a jobb módban élő művelt társadalom a nép sorsát igazán a szívén hordozza — a mint erről a népet választói gyűléseken öblös szónok­latok által meggyőzni igyekszik — foglalkozzék vele ne csak poharazás közben s víg czigány zene mellett, hanem olyankor midőn szenvedélyét, a nem ritkán önző czélu izgatás még föl nem ébreszté, s midőn az nyomorúságos állapotát igaz mivoltában tudja előadni. Ha ilyenkor keressük föl a népet, feltárul előttünk ügyes-bajos helyzete, ráakadunk előre haladását gátló bajok forrásaira, s eltaláljuk azon biztos orvosszert, mely tengődésszerű életének kedvező fordulatot adhatna. Szabolcsmegye népe olyan foglalkozási körben küzd a mindennapi falatért, melyet a megváltozott viszonyok nehézségekkel leginkább halmoztak el, s melynek — hajdan sima s könnyen czélhoz vezető — A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Útravaló. Hízelegve, ámító beszéddel Y«BZ körül a bókoló sereg, 8 várja, hogy majd szive mámorával Tiszta lelked részegítse meg. Zsongnak körötted, mint a méhek Drága mézzel telt virág körül... Hallgatod te, irég tán meg se érted S rajta szived mégis úgy örül. Lépni vágysz be a zajos világba, Csábit a dicsőség, győzelem... — Lesz-e lelked majd uralkodásra ? Lesz-e szived oly könyörtelen ? Lesz-e majd elég eród viselni A dicsőség árát: könyeid, Amiket cserébe vár a zsarnok, Hogyha végre győzelemre vitt?... Lesz-e bátorságod egy szavaddal Romba döntni annyi szép reményt? S gyászt boritni fényes álmaimra, Mit rajongva lelkem ugy remélt?... Égi fénynyel biztat a világ, de Nem fog elvakitni tégedet: Megtanulod, mint mosolyg, ha áld, és Mint kaciag, mikor le, a porba vet. Megtanulsz remélni és csalódni; Jól fog esni az, mi untatott, -­S vágyni fogsz majd csöndes otthonodba, Hogy feledj csalódást, bánatot. Menj, csak őrizd ártatlan kedélyed, Kedv s öröm kisérjen útadón, És bocsásd meg búuömet, ha érted, Tiszta lelkedért imádkozom... Vietórisz József. „TS Y I R V I D E «" . utjai már annyira telvék akadályokkal, hogy azok félretolásával az ősi szittya erő gyöngének bizonyul, azokat csak a mindennél hatalmasabb szellemi erő képes elhárítani; s ezeu szellemi erő fejlesztése megyénk müveit társadalmának legszebb hivatása. Megyénk kisebb birtokosainál honos gazdálko­dás, oly óriási elmaradottságban van az előre ha­ladt agrikulturától, hogy ezt utolérni már nem könnyű, és nagyon is érdekünkben álló feladat. Földnűvelésüuk nem szorgalmuk hiánya miatt ma­radtak el, mezőgazdasági tér különböző művelési ágainak gyors előrehaladásától, hanem mert el nem sajátíthatták a mai napság már nélkülözhetetlen, fejlettebb gazdasági ismereteket. Az még nem elég, hogy az állam létesiti a szakiskolákat, az alsóbb műveltségű népet föl kell világosítani ilyen iskolák hézagpótló voltáról, mert különben üresen maradnak, s fogyatékos szakbeli jár­tassággal gazdálkodó földmiveseink érdekében, sem­miféle szolgálatot sem tehetnek A művelt társada­lomnak kötelessége szakiskolákba nem járt főldini­veseinket, a mezőgazdasági téren már régóta váltako­zó, s a gazdálkodást hasznosabbá tevő roformok iránti közönyükből felébreszteni, s általuk kézzelfoghatóvá tenni, hogy azon újítások, melyek az előrehaladot­tabb gazdák birtokain már hasznosaknak bizonyul­tak, az ő kis telkeiken alkalmazva, ugyanazon ered­méuyt idézendenék elő. A művelt külföldi államokban mindenütt s hazánk igen sok megyéjében is nagyon czélszerü­nek, s a kisebb földmives primitív gazdálkodására fejlesztő hatással lévő tényezőknek bizonyultak a mezőgazdasági társas-körök, vagy amint őket nálunk nevezik gazda körök ; ezek, ha tagjaik között szé­les látkörü s a kisebb földmives tengődésszerü állapotának okait ösnierő tevékeny féfiak vannak, igen sokat tehetetnek a gazdasági műveltség szín­vonalának emelése ügyében Ily körök a — társulat iránt különben idegenkedő — földmives gazdák által rokonszenves fölkaroltatásban részesültek, s ez által létesítésük is indokolttá lett. A gazda körök czélja népies előadások s fel­olvasások által közvetlenül hatni azon földmivesekre, kik a közgazdasági viszonyok megváltozása által indokolt újításokat ösmertető, szakkönyveket s szaklapokat, előképzettségük csekély mérve miatt nem olvashatják s meg nem érthetik. A felolva­sások vagy tapasztalaton s kísérleteken alapuló előadások, nagyon jó eszközök a földmives gazdák felvilágosodottabbá tételére s annak beösmerésére, hogy az okszerű gazdálkodás mégis csak hasznot hajt annál, melyet eddig mint az apáktól tanultat legtökéletesebbnek ösmertek. Ha a gazdálkodással foglalkozó felvilágosodott lelkész és tanitó vagy más valaki, kik a néppel naponta érintkeznek, s kiket az tisztelni megtanult, összehívják a község földmivelőit népszerű előadások meghallga­tása végett, mindenkor szívesen fognak megjelenni, ha már egyszer tapasztalták, hogy ott olyan egyének adnak gazdasági oktatást, kik nekik jóakaróik s kik maguk is, mint jeles gazdák ősnieretesek. HA a legtöbb megyében üdvös szolgálatot vé­geznek a gazda körök, Szabolcsban, hol a népesség egészen földmivelésből él, szintén hasznos intézmé­nyeknek bizonyulnának; ha lépést tartva más vár­Az utolsó kaland. — Spanyol elbeszelés. — (Vége.) A sürü köd tehát nem hogy baj nem volt, de söt nagy előnyömre szolgált. Útközben senki sem láthatott meg, senki sem ismerhetett rám abban a pillanatban, midőn "a? idegen házba beléptem — volna. Van Isten, aki a szerelmeseket oltalmazza, mondám magamban nagy-. gyönyörűséggel. — S bogy tágult a szivem 1 Első szerelmeskedéséta .Antóniával a félénk beszél­getések, melyeket imúdottammaW<}]ytattam, a gyors csó­kok, melyeket a leány kezére nyomtaífrr-sazok a későb­biek, melyekkel az asszony orczáit s már tapasztalt aj­kát elhalmoztam, epedő pillantásai, kivált legutóbbi ta­lálkozásunk alkalmával . . . mindez szerelmetes remény­nyél, aranyhímes ábránddal, kecsegtető ígérettel, kéjes boldogsággal töltött el. . . . Igy merengtem öntudatlanul, midőn egyszerre csak lovam elbotlott s én a földre zuhantam. Y. — A Saulus bukása, melyei az imént emlegetett! — Ugy van, a Saulusé, a kiből Paulus lett, felelt a marques, vastag füstbodrokat eregetve, s utána nézve a kék karikáknak, melyek a szalon menyezete felé szálltak. — S kitört a . . . — Nem törtem ki semmimet, tábornok ur. — De hisz akkor . . . — Engedje befejeznem. — Ép kézzel, lábbal álltam föl, a mi valóságos csoda, ha meggondolom, hogy a ló fején buktam keresztül. Kerestem a kalapomat, melyet a sürü ködben nagynehe­zen végre megtaláltam, s azután ismét fölvetettem ma­gamat a nyeregbe. megyékkel, már a mezőgazdasági válság kezdeten létesítettünk volna — gazdasági műveltséget ter­jeszteni hivatott — gazda köröket, s igyekeztünk volna földmiveseinket ezek által a haladó kultúrá­hoz közelebb hozni, ma már bizonynyal magasabb színvonalon állana megyénk mezőgazdasága s föld­mives gazdáink jóléte is nagyobb volna. De inkább későn mint soha. Ha eddig nem tettünk ezen ügyben semmit, tegyünk ezután sokat s pótoljuk ki azt, amit elmulasztottunk. Létesítsünk gazdakört minden nagyobb község­ben s ezek által oda törekedjünk, hogy földmive­seinket felvilágosodottakká s a gazdasági haladás iránt fogékonynyá tegyük. Fenekestől felfordultak a viszonyok s a nép nem tudja az igaz utat meg­találni; a művelt gazdák feladata hogy a keveset tanult és látott földmivest rá vezessék azon ös­vényre, melyen erőfeszítései hiába valók nem leen­denek. A gazdasági egyesület pedig élére állhatna, a mezőgazdasági társasköröket létesítő mozgalomnak. Ifj. M. P. Nök a létküzdelemben. A legutolsó statisztikai kin.utatás alapján minden 1000 férfiura 1017 nő esik s lássék ez a csekélység bár­mily figyelembe nem veendőnek, mégis sokkal fontosabb tényező az a társadalomban, semhogy első pillanatra mér­legelni tudnók horderejét. Ez azt jelenti, hogy ezertizen­hét leány közül tizenhétnek nem jut férj. S ez óriási arány a mai világban. A mai világban mondom azért, mert a nem házasuló ifjak száma is ijesztő mértékben emelkedik. Ennek egyik leglényegesebb oka abban rejlik, hogy a létért való küzdelem oly suiycs lett, hogy az ilju azt sokkal nehezebbnek tartja, semhogy családot merne alapítani, ámbár köztudomásu dolog, hogy egyenlő társadalmi körülmények között a gargon­élet épen annyiba kerül, mint a kisebb cialádi élet. De annak oka jó részben a félszeg modern leány­nevelésben fekszik, amely megtanítja a leányokat zongo­rázni, de nem főzni, amely nagyvilági hölgyekké, de nem házi asszonyokká neveli őket. S mi lehetne ennek természetesebb következménye, mint az, hogy a férjhez nem menő leányok számának növekvésével nő egyszersmind azok száma is, akik maguk kénytelenek kenyerüket keresni, azaz belépni a létérti küzde'em aktivitásába. Ne habozzunk kimondani, hogy a hozzá méltó munka a nőre nézve ép oly kevéssé szégyen, mint a férfiúra, sőt mi több, hogy a modern eszmék áramlatának egyik legnagyobbszerü vivmáDya az, hogy a nő nemcsak jogai­ban, hanem a munkakörben is egyenlővé tétetik a férfiúval. Eizel Anglia és Amerika járt elől. Nem is em­lítve azt, hogy Amerikában mérnökök él orvosok nem tartoznak a ritkaságok közé, ma már női konduktorok, tűzoltók és utazó ügynökök is léteznek. Nálunk a nők munkaköréből csak a legutóbbi évek­ben kezdett leolvadni az az ósdias válaszfal, amely nem a modern munkafelosztásra, hanem az ósdias kasztrend­szerre emlékeztetett. S annál melegebben kell üdvözölnünk minden oly mozgalmat, amaly a nők munkakörének határait kibő­víti. Ilyennek tekintjük azt a megindult mozgalmat, amely a nőket be akarja VOUDÍ a kereskedelmi szakba is, azáltal, hogy a kereskedelmi tudományt felölelő tanfolyamot nyit­nak nők részére. S mégis, mind eme feltétlen méltánylás mellett lehetetlen némi méltán ébredő aggodalmakra nem utalni A kenyerét megkereső nő kétszeresen tiszteletre méltó. Ismerek tanitóuőt, aki cs. kir. kamarás leánya, akit e hivatásban mindenki még csak jobban bejsül bár nem nagyságoltatja magát. Megbánást azonban még ekkor nem éreztem, sőt annál türelmetlenebb vágy töltött el ama bűnös asszony után, a kiért angyali nőmét miattam remegve hagytam otthon a magányos nyaralóban, ilyen borús éjjelen. Újból megsarkantyúztam lovamat s negyedóra múlva nyerítése azt adta tudtomra, hogy közel vagyunk álmaim paradicsomához. A nemes állat nyilván örömét fejezte ki a maga módja szerint, közellétét érézvon annak a vendégszerető helynek, a hol már néhányszor jóltartották. — Köszönöm hü pajtásom, — szólék hozzá híze­legve, te is szereted azt a boldogító hajlékot. A ló azzal felelt szavaimra, hogy megállott, mintha azt mondaná: — Itt vagyunk. S a köd sűrűjében valóban láthattam is egy fényes pontot, nyilván a pavíllon kivilágított ablakát, mely mö­gött Antónia vár reám. . . . — Leugrottam a lóról, letértem az utszélére, a kerítéshez. Szívem örömtől, majd meg félelemtől do­bogott. »Vájjon be van e zárva? Vájjon uem bánta-e meg igéretét Antónia?* kérdém magamtól, mint mindenki a ki első találkozóra megy egy asszonyhoz. Lovamat odakötöttem a kerítéshez, s megráztam a vasrácsot ... Az engedett — a kapu nyitva volt. A marques szünetet tartott, melyet senki sem mert félbeszakítani. -- Ugyanabban a pillanatban, — folytatá aztán szi­varját eldobva, hogy szabadabban beszélhessen, — a sötétségben egy fehér alak tűnt elő, a halk, örömtől re­zegő hang suttogó felém a ködön át: »Juan, te vagy ?« »Én vagyok életem,* felelém, karjaimat kitárva Kéjes sóhaj roppant el s egy forró könybe fürösz­tött aroz simult arczomhoz s ugyanazon a gyöngéd h«ng, még szerelmesebben, mint előbb, de már nem oly resz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom