Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

N Y í B V I D É K.» lános tüzvizsgálatot tart, a tűzveszélyes bajok elhárítá­sát szükség esetében az illetőnek költségére elrendelii s eszközli a háztulajdonosok által tartatni kötelezett oltó­szerek, vízkészlet meglétét s jókarban tartását, a kémé­nyek tiszta voltát ellenőrzi. Eljárásáról külön jegyzö­könyvet vezet, melyet esetről esetre a felügyeletet gyakorló tűzoltóparancsnoknak betekintés végett bemu­tatni köteles. III. FEJEZET. Tűzjelzés. 11. §. Ki a községben kitört tüzet, vagy tűzveszélyt észreveszi, köteles azt azonnal köztudomásra hozni. 12 § A más községben észrevett tüzet tartozik az észrevevó tartózkodási helye birájáuak (polgármester­nek) vagy a rendőrségnek és a tűzoltóságnak haladék­talanul jelenteni. 13. §. A községi bíró (polgármester) köteles a szabályszerű rendelkezéseket megtenni s intézkedni, hogy a tűzvész kitörésének híre ugy helyben, mint — ha az szükséges — a szomszéd községben lehető gyorsan elterjedjen, utóbbi esetben lehetőség szerint lovas tuz­jelentők által. A főszolgabíró is azonnal értesítendő, ki — ha lehetséges — a tűzvész helyén megjelenni köteles. 14. §. A tiizriadó a helybeli viszonyok szerint ren­dezendő. (Vége következik.) Nyíregyháza város költségvetése. A jövő hét keddjén, e hó 6-dikán kezdi meg Nyíregyháza város képviselő-testülete a jövő évi költségvetés tárgyalását. Ama esztendőnkint egy­szer megújuló alkalmak közé tartozik ez, midőn a város képviselete minden egyes tagjának nem csak joga van, de kötelessége is, minden képssségeit és tapasztalatát — melyek a képviselet tagjául lenni őt kvalifikálták — városunk érdekében latba vetni. Egyik legfontosabb hivatása ez a képviselet­nek: egyeseknek és az összességnek. Mert a költ­ségvetések mindig rideg szám-tételeiben van lerakva az az alap, melyen az anyagi és közművelődési tényezők oly sok összegyűjtött kincseivel rendel­kező város egy esztendőn át fejlődésének feltételeit megveti; s a költségvetésben van megszabva az az irány is, melyet a város anyagi eszközei főihasz­nálásával fejlődésében, előbbre haladásában követni akar. Az 1889. városi költségvetés, nem nagy vál­toztatásokkal, az előző évek keretében mozog. Na­gyobb szabású alkotások, közművelődési intézmé­nyek fokozottabb istápolása, anyagi boldogolásunk ujabb és ujabb eszközeinek hasznos beruházások által való megszerzése nagyobb arányban: mind­ezek hiányoznak a költségvetésből. Hogy mind e czélokat hathatósabb támogatásban részesíthessük, hiányzanak hozzá a főeszközök, az, hogy bevéte­leinket fokozni, kiadásainkat csökkenteni tudnánk. Költségvetésünk igy is deficzittel vau lezárva. A hiány 31,865 frt 59 krajczár, melynek fedezése a községi pótadónak az idei 26% helyett 32°/o-ra, illetőleg a pusztai birtokosokra nézve 16-ra való fölemelése által lesz csak keresztülvihető. Tájékozás szempontjából közöljük itt a költ­ségvetés főrovataiuak összesített számadásait. Fedezet. 1887. évi pénztári maradvány 1. Erdő 2. Határbeli birtok . . . 4114 frt 34 kr. 379 frt — kr. 24768 frt 80 kr. A „iNYlKVIDÉr TÁRCZÁJA. Az utolsó kaland. — Spanyol elbeszélés. — I. — Egész határozottsággal állítom, mondá a m»r­ques, második szivarra gyújtva, — hogy ha megvizsgál­nék mindazoknak az életét, a kik kalandjaikkal hírnévre tettek szert s azután megtértek, kitűnnék, higy elvesz­tették utolsó csatájokat, vagyis, hogy utolsó kalandjok kudarcz, vereség, Waterloo volt. — Marques, kiáltott fel X. tábornok, ki edd g hallgatott, — ilyen határozottsággal cssk a saját tapasz­talata alapján beszélhet. Fiatal korában sok kalandja volt. ... — Nem több, mint a mennyi okvetlenül szükséges... — S aztán egyszerre komoly emberé lett, holott még uj babérokra tarthatott volna számot. — Persze, persze. Még nem voltam harmincj éves, mikor a világtól visszavonultam s Eloisával egybekeltem. — Bizonyítsa be hát tételét annak a kudarcznak az elbeszélésével, mely visszavonulását megelőzte. — Nagyon szívesen . . . igen tisztán emlékszem még arra körülményre, mely vissza lépésre bírt. — S valóban kudarcz volt ez? — Szörnyű kudarcz, vagyis inkább gondviselésszerű. Mert megjegyzem, hogy vereségemet nem egy nagyobb kegyben részesült vetélytárstól szenvedtem; azt sem mond­hatnám, hogy imádottam rám unt s ép oly kevéssé vol ­tam önmagam vereségemnek oka. — Elég a bevezetésből. Figyelmünket semmi sem teheti már feszültebbé. — Köszönöm, herczeg. Nos tehát, esetem a követ­kező volt: 3. Pusztai birtok 34034 frt 50 kr. 4. Épületek 12584 frt — kr. 5. Cserép és téglagyártás . . 1799 frt 27 kr. 6. Regále, malmok vásár és kö­vezetvám . , 71650 frt 60 kr. 7. Tőkék rendes 3152 frt 76 kr. rendkívüli 12550 frt — kr. 8. Közigazgatás — frt — kr. 9. Rendőri intézmények . . 7380 frt — kr. 10. Katona szállásolás .... 4302 frt 79 kr. 11. Jótékony intézmények . . ' 1096 frt 47 kr. 12. Iskolák és kisdedovók . . 1016 frt — kr. 13. Átmeneti és vegyes ügyek . 39188 frt 52 kr. Összes fedezet 218016 frt 05 kr. Szükséglet. 1. Erdő 1556 frt 01 kr. 2. Határbeli földbirtok rendes 7444 frt 69 kr. rendkívüli 2000 frt — kr. 3. Pusztai földbirtok .... 9599 frt 04 kr. 4. Épületek 8326 frt 42 kr. 5. Cserép és téglagyártás . . 617 frt 41 kr. 6. Regále, malmok, vásár- és kö­vezetvám .... rendes 22294 frt 55 kr. rendkívüli 2300 frt — kr. 7. Tőkék 50760 frt 32 kr. 8. Közigazgatás 55871 frt 30 kr. 9. Rendőri intézmények rendes 19902 frt 08 kr. rendkívüli 16050 frt — kr. 10. Katona szállásolás .... 3770 frt — kr. 11. Jótékony intézmények . 4970 frt — kr. 12. Iskolák és kisdedóvók . . 6897 frt — kr. 13. Átmeneti és vegyes ügyek . 37522 frt 79 kr. Összes szükséglet 249881 frt 61 kr. A költségvetési javaslat realitásában bizonyára nincs semmi okunk kételkedni, valamint nem vet­hető szemére a tanácsnak, mely azt elkészítette, hogy a takarékosságban a legszélsőbb határokig, amelyen tul saját érdekeink koczkáztatása követ­keznék, el ne ment volna. S hogy a községi pótadó mégis növekedik, az városi fejlődésünk rohamos fejlődésének a következménye; de ez a fejlődés egyszersmind s közvagyonosodás növekedését is je­lenti, mely a szaporodó közterhek elviselésére és fizetésére városunk polgárainak ujabb és ujabb esz­közöket ad kezébe, s tért nyit értékeinknek kedve­zőbb feltételek mellett való jövedelmezőségre. Az azonban, hogy e költségvetést reálisnak tartjuk, s a tényleges viszonyoknak megfelelőnek, nem jelenti azt, hogy a képviselet azon üdvös és hasznos változtatásokat ne tehessen. HÍÍZ a képvi­selet összességében városunk minden szükségei ösmerőkre találnak, s a költségvetés megbirálása e tényező latba vetése nélkül helyesen nem is vihető keresztül. Óhajtandó is, hogy a tanácsko­zásban, mely a jövő héten a költségvetés felett megindul, a képviselet tagjai minél nagyobb szám­ban vegyenek részt, különösen pedig, hogy az in­telligenczia e tárgyalásokon érvényesítse jótékony és föltétlenül szükséges befolyását. Trefort Ágoston sírjánál. 1888. november 1-én elmondta Vietorisz József. Még nem zöldéit ki a fü, az újjászületésnek, a hal­hatatlanságnak ez igénytelen jelképe; nem száradt fel a köny, fájdalmunknak, egy nemzet fájdalmának magasztos kifejezője a néma hantokon ; hiszen alig két hónapja, hogy II. — Mindenekelő t meg kell önöknek jegyeznem, hogy megtérésem, vagy a vereség, melynek a történetét elbeszélem nem abban az időben esik, mikor Eloisával egybekeltem. — Óh, gondoljuk ! Előbb történt. — Korántsem : utóbb. R isszul gyógyítottam ki ma­gamat, mikor meglnzosodtam ; vagyis nem tettem még le a kaland kedvelésről, mikor Eloizát oltárbos vezettem. S ha egybekeltem vele, ezt azért tettem, mert attól fél­tem, hogy később nem találok még egy ilyen erényes nőt, akire becsületem rábízhatom s a kit gyermekeim anyjává tehetek. De arra még nem határoztam volt el magamat, hogy megjavulok ; akkor még nem vallottam a kérdéses kudarczot. A marques nagyot szívott szivarján, sóhajtott egyet s folytatá: — Már három éve voltam férje annak az imádásra­méltó marquesánik, a kit önök roindayájan ismernek s a kinek szellemességét és jóságát teljesen méltányolják. — Ob, a marquesa angyal ! — Nos, gondo'jík hozzá, hogy akkor még fiatal és szép volt. — Szép! mindég az lesz. — Fiatalnak meg most is az még, tóditá egy ele­gáns fiatal világfi. — Azt ön csak ugy kép'.eli. De magunk közt meg kell mondanom, hogy biz ő negyvenöt éves. Legalább én tíz évvel voltam idősebb, mikor vele megismerkedtem s most elmultam ötvennégy éves. Ha meghallaná, hogy mit beszélek! DJ visszatérek elbeszélésemhez! Akkor mint még ma is, szerelmes voltam a felesé­gembe; elismertem valamennyi szép tulajdonát; boldog­ságomat találtam abban a gondolatban, hogy életemet az övével fűztem egybe. . . . Csakhogy • . . — Csakhogy kalandjait nem feledhette el. ez anyaföld magába fogadta ama férfiú megh ;degült tete­meit, kiuek szive legmelegebbeu, leglángolóbban dobogott érette, alig két hónapja, hogy emberi természete kiszó­lította az élők sorából imádott hazánknak azon oszlopát, kinek szelleme történetünket gazdagító alkotásaival örökre élni fog a nemzet kegyeletes emlékezetében. Megállunk egy igénytelen sírnál, melynek minden rögét szentté aratta örök nyugalomra tért fáradt lakója; megállunk e simái, melylyel hazánk nagysága feletti büszkeségünk s még jobb jövőnkbe vetett reményünk, bizalmunk zárult be szemeink előtt; megállunk e simái s mig aggodalommal, félelemmel érezzük mulandóságunk lehangoló, nyomasztó bilincseit: lelkünket felemeli az a tudat, hogy ő a mienk volt s hogy áldásokban annyira gazdag élete után bekövetkezett csendes halála nem enyészet, hanem megdicsőülés ! Egy ember hamvaival gazdagabb lett a temető, s Trefort Ágostonnal szegéoy lett Magyarország! Ki ne ismerte volna Trefortot, kinek élete nyitott könyv volt az egész ország előtt? Lelki szemeink előtt feltűnik páratlan szorgalmával, komoly kedvteléseivel a gyermek, kinek származása nem is sejteti velüuk a jövendő nagy­ságot; előttünk áll az ifju merész ábrándjaival, kitartó küzdelmeivel, melyekkel egész életét a tevékenységnek, munkának ajánlja fel; előttünk a férfiú, ki vasakaratá­val egymás után valósítja meg az ifju álmait, fokról­fokra tölti be hivatását, melyre minden képességét, egész életét szentelte, — és előttünk a tiszteletben megőszült agg, kinek biztató szava gyújtó tű: a lappangó ambiczió fellángolására, kinek minden tette áldás, melylyel a nél­külözői kénytelen igaz érdemet jutalmazza, minden gon­dolata szilárd elhatározás és »legyen* szó a magyar nemzeti művelődés érdekében. . . . Ifjak, kik a nemzet halottainak emlékét ünnepeli* tek, — barátim, kik rajongó imádattal hajoltok meg a fényes szellemek nagysága előtt: ime itt a példa a maga teljességében. Tanuljuk meg tőle, hogyan kell szeretni, szolgálni és boldogítani a hazát, — tanuljuk meg tőle, hogyan kell élnünk, hogy embertársaink feltétlen bizal­mát, bámuló tiszteletét és odaadó szeretetét magunknak kiérdemeljük 1 Jertek, figyeljétek meg velem együtt ama rugókat, melyek o nagy szellemet lankadni nem tudó buzgalomra és munkára serkentették s mutassatok azon eredményekre, melyek a fáradhatatlan tevékenységet örökbecsű anyagi és szellemi vívmányokkal jutalmazák. Nézzétek első sorban azt a mély érdeklődést minden iránt, mely e mellett >nemcsak felületét szerette nézni a dolgoknak, hanem vizsgálni bennök azt is, ami a fel­szín alatt van.c Nézzétek azt az örökké mozgékony, kutató, vizsgáló szellemet, mely maradandó s üdvös benyomásokat szerez, hogy azokat a közügy javára érté­kesítse ! Valóban e két tényező jelölte ki munkásságának irányát és kövét. Nagy és gyakori utazásai Európának majd minden országában, ottan szerzett tapasztalatai s azokból levont tanúsága, hogy az elmaradt nemzetet Inladisra kell serkenteni: mind az emiitett alapfeltételek* bői magyarázható meg. Hazafiúi érzésének oly migasíokú fejlettségére épen e külföldi utazások szolgáltatták a legjobb iskolát; itt jutott azon meggyőződésre, mely élte végéig vezető-elve maradt: bogy az országuak erőre, anyagi és szellemi erőre van szüksége s hogy >ha Magyarország fennállását biztosítani akarjuk, — ha elakarjuk érni, hogy a magyar elem mérvadó és uralkodó maradjon : a nemzetnek a cul­tura magasabb fokára kell emelkednie, vagyis a tudo­mánynak nálunk is azon helyet kell elloglalnia, a mely megilleti, azaz hatalommá kell válnia<. Vagyonossá és műveltté tenni a nemzetet! ez volt jelszava, melyet már Széchenyi hirdetett, de amely mégis csak az ö idejében valósulhatott meg. Tanulmányaiban, melyek közé főleg a nemzet­gazdaságtan és gyakorlati politika tartoznak, — ugyanily tárgyú röpirataiban, nemkülönben külföldi irodalmi ismer­tetéseiben, mindenütt e czél lebeg szemei előtt, ennek megvalósítása sarkalja áldozatkész tevékenyeégre. — Ugy van. Maradt még szívemben valami abból az idegen jiszág után való ördögi íóvárgásból, mely minden nép- és asszony-hódító jellemének alapvonása. — Pompás! Épületes ! . . . Marques, ön ugy beszél mint egy angyal. — S az azért volt, folytatá a marques, mélabuian nézegetve szivarja hamuját, — hogy nem a kiábrándulás, megalázkodás és bünbánás kapuján léptem be az erény­csarnokába; azért volt, mevt házasságom csak ujabb dis­dal, ujabb szerencse, ujabb hódítás volt . . . axért volt, mert az Isten rendeletéből nem estem még le a lóról, mint S:ent Pál. — Nagyszerű, marques, nagyszerű. — Ugy látom, könnyen megértenek 1 kiáltott föl nevetve az elbeszélő, mialatt kisujjával lecsapta szivarjáról a hamut. — Ma nem epikureusnak nevezni, herczeg. — Nem szólunk semmit. Folytassa. — Jó. Három évi házasság után ... jól emlékszem még: kánikula volt . . . érezni kezdtem hogy szívemben ismét felébred a kalandkedv. Más ember feleségének, a tiltott gyümölcsnek a kép9 tűnt föl házi békém derült;egén. — Szeretném — igy szólok magamban mindunta­lan — visszahódítani önmagamat, szeretnék feltámadni, be szeretném magamnak bizonyítani, hogy még most ii vagyok olyan férfi, mint más, s megmutatnám az ördög­nek, hogyha eddig mintaképe voltam a hü férjnek: saját akaratomból voltam az, nem pedig kényszerűségből vagy gyöngédségből; hogy akkor hágom át a börtönöm falait, a mikor nekem tetszik, s ha bejne maradok, ezt nem ugy teszem, mint gályarabja az erényuek, hanem mint önkéntese a feleségemnek, Kevéssel azután, hogy ezek a osuf gondolatok ben­nem megfogamzottak, ugy tetszett, mintha a sorB, a vég­tet, a fátum, a melyben a játékosok és mindazok hisz nek, a kik nem merik az Istent terveik bűntársává tenni, pártomat fogta volna, alkalmat adván arra a független­ségi cselekedetre, mely után egész valóm sóvárgott . . Kettőztessék most meg figyelmöket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom