Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

kedések megtétettek. Az elhullott sertések száma 30. Miről a szomszédos vármegyék tekintetes alispánjai hivatalos tisztelettel értesíttetnek; továbbá az itteni vármegyei főszolgbiró urak, és Miskolcz város rendőr főkapitánya köröztetés és további törvényszabta eljárás végett tudósíttatnak. Miskolcz. 1888. aug. 2-án. Melczer, alispán. 11,082. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A járási fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének. Tudomás vétel végett tudatom a tek. urakkal, hogy Kótaj község egy uj ovál alakú „Szabolcsvármegye Kótaj község jegyzői hivatala" köriratu, középen czimerrel ellátott pecsétoyomót készíttetett. Nyíregyházán, 1888. évi szept, 17-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 10,897. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. , , A járási fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár mesterének. Tudomás vétel végett értesítem a tek. urakat, hogy Nyir-Acsád községe egy ovál alakú „Nyir-Acsád község jegyzői hivatalos pecsétje" köriratu kék festékes pecsétnyomót készíttetett, mely f. évi augusztus 1-én vétetett használatba. Nyíregyházán, 1888. évi szept. 17-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. A nők szerepe a közegészségügyben. Hazánk közegészégügyének kiváló úttörője, dr. Fodor József budapesti egyetemi tanár, ily czim alatt felolvasást tartott a mult napokban, az orvosok és természet vizsgálók nagygyűlésén, Tátrafüreden. Leány-nevelésűnk mai viszouyai között valóban megszívlelésre méltó az a sok praktikus tanács, melyeket a tudós tanár a nők egészséges neveléséről elmond. Családanyák és akik leány-neveléssel foglalkoznak, sokat tanulhatnak belőle. A rendkívül érdekes felolvasásból közöljük a következőket. Nem arról a korról szólok, — mondja a kitűnő tudós — melyben a vánkosba, pólyába szorítják a nőgyermeket ugy, mint a fiut. Ekkor egy a higienéje mind a kettőnek. De ezután csakhamar fölmerül a férfi és a nő különfélesége a nevelésben: a fiu vesszőparipát kap, labdát, szalad a szabadba, napba, szélbe, erőlködik, mászik, kapaszkodik, — izma, tüdeje, egészsége erősödik. S a leány? Bíbot, szobajátékot, főző játékot kap, — hímes szoknyát, pántlikát a hajába s benguggol és kényeskedik a divánon, a tükör előtt hűvösben. Arczbőre ugyan tejfehér marad, tagjai puhák, gömbölyűk, haja arany pehely; de szűk marad tüdeje, porczogó a csontja s mint a csirkéjé a husa. Milyen feleség és nevezetesen milyen anya válik az ilyen melegházi csemetéből! Milyen férfiak lesznek gyermekei! A nő létezésének czélja, rendeltetése, hogy megkívánt szép nő, boldogító feleség és arra termett anya váljék belőle. S ugy lehet a nő önmagával s lehet az emberiség a nővel megelégedve, a mily mértékben ezeknek megfelel. Einélfogva a nő nevelésének már gyermekkorától kezdve, mindenekfölött szem előtt kell tartani a leeudő feleséget és anyát. Nem kárhoztatom én azt, hogyha a gyer„N Y 1 R V I D fc K." mek-leány babával, főzéssel, bútoros szobával játszik. Szeresse, gondozza babáját, kedvelje meg a a főzést, a lakást. Szokjék ahhoz, hogy ez a foglalkozás szórakoztassa. A család, a háztartás képezze gondoskodása és érdeklődése tárgyait. Az okos anya az egész kisded ápolás higiénéjét beolthatja egyúttal a játszó leánykába, játéka közben. Legyen a leány gondos, rendes főző- és szobajátékával, legyen gyöngéd és figyelmes babájával, és sirjon keservesen, ha eltörik keze, vagy lába; ez jól fejleszti a feleség, az anya kedélyét, de e mellett nem szabad elfeledni a nő testét! A leánygyermek testét ápolni, fejleszteni kell ugy — sőt még gondosabban — miut a férfiét, hogy szép nő s szerencsés anya lehessen belőle. Frigyes porosz király — mint mo:idják — összeszedette a legerősebb s termedtebb nőket s azokat adta nőül gárdistáinak, csak hogy nagy, erős, egészséges nemzedékre tegyen szert. A jó gazda is tudja, hogy az anyaállat fejlődése, egészsége döntő az uj nemzedék fejlődésére, nemes tulajdonságaira nézve. Igy van ez az embernél is. A szép testű, erős és egészséges nő, mint feleség és auya örömére lesz a férjnek, éltetője nemzedékének. A vékonyka, ideges kisasszonyból ájuldozó feleség és összetörött anya leszen. — Első gyermeke után ideges, betegeskedő és fürdőző, magával és másokkal elégedetlen; gyorsan öregszik s családi életre képtelen rommá válik. A nő testi nevelése nehéz feladat. Voltaképen a jövőtől, egy értelmesebb kortól kell megvárni, hogy igazán alapos és jó tanácsot adjon. Annyi bizonyos, hogy a nő a gyengédséget, kecset megtartsa, de a nő nevelésnek is erőssé, jól ki fejlődötté kell tenni az izmokat, csontokat, szerveket. A nő testi nevelésénél gondosan és jól meg kell válogatni az eszközöket. A leány is szaladgálhat, labdázhat, ugrálhat mint a fiu Nevezetesen pidig uszhatik, korcsolyázhat, énekelhet, tánczolhat s szabad tornizást (kevésbbé műszerrel tornizást) végezhet. Ne guggoljon sokat a szobában egy helyen; ne üldögéljen maga alá szedett lábakkal. Ezektől összelapul melle, elfonnyad az izma, elgörbül a háta, medenczéje, s majdan a nő, a feleség, az anya bánja meg a leányka hibáit. A leánygyermek iskolába is jár. Ennek a leányiskolázásuak is hasznos volna a jó és rossz históriáját megirui, de most nincs arra idő. Azt megkívánjuk, hogy az iskola művelje ki a leány lelkét és elméjét a család javára és örömére, de azt is követeljük, hogy ne roatsa meg benne a nőt, a a feleséget, az anyát. S ez nehéz feladat. A gyönge, önállóság nélkül való, s magát könnyen a hallottakba bele képzelő, azoknak alávető lelkületű s gyöngébb testalkatú nőben az iskola sokkal kö.inyebben okoz szellemi és testi kárt, miut az erősebb lelkű s idővel önállóan fejlődő, mérlegelő és itélő, egyszersmind ellentálló testű férfiúban. — A leányiskolák higienéje még nincsen kellőképen tanulmányozva és megirva, és én félek, hogy a leányok iskoláztatásában ma napság még inkább megtauiadtatik a nő, mint a fiuk iskoláztatásában a férfi. A leány, aki úgyis egyre a szobában ül, — az iskolában megint csak arra kárhozik. BeszőA „NYIRVIDÉK

4

4 T A RCZ ÁJ A. A Kecskyek. Három esztendeje lesz, hogy az öreg R^cikey Aodrás meghalt. 0, mint egyik fit Mikló;, öngyilkos módon végezte életét. Másik fiiról, Andrásról, most ér kezik az a szomorú h

;r, hogy — mintha csak végzetképen lett volna sorsául megirva, felakasztotta magát. Az öreg Recsky András ősszabásu, az egész ország által ismert alakja volt a régi Magyarországnak Megtestesítője az ősi magyar erényeknek és gyarlóságoknak. Most, hogy családi tragédiájáuak egy uj fejezetét rekesztette be fia András, a hires szaboleiváruiegyei ciendbiztos, érdekes dolog elmondani és megolvasni róla egyetinást. Magyarország sík alföldének közepén emalkedett a »Tóbik*-tanya, az öreg Recsky Bindi kedíencz tartózkodási helye, mely különösen az elnyomatás napjaiban •ok sírva-vigadásnak, dinom-dánomnak, de egyszersmind •ok komoly politikai összejövetelnek is volt színhelye. Mert Recdty Bandi egyként kegyoltje vo't a legnagyobb magyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak, mint később Dják Ferencznek is. Itt hánytak vetettek meg, barátságos poharazás és zengő czigány-zene mellett, sok országos dolgot, előkészítették a kiegyezést s az alkotmány visszaállítását. Igy különösen az 1862-ben Rsciky által rendszett halászaton tíz vármegye kitűnősége vett részt, s az öreg B ika, Rácz Pál és Patikárus is sokat megfordultak a tóbiki házban, melynek levegőjéről a roffi Borbély Miklós azt mondotta, hogy »a ki azt beszívja, soha buaczfut nem lehet*. Mikor ilyenkor az öreg Boka ráhúzta, hogy: »Rec«ky Bandi ne keserej babádon*, akkor volt duhaj, kicsapó kedv, mely sok kövér hasas bankóval töltötte meg a prímás markát. Szerepet játszott Recsky Bandi az akkoriban országos csínyjeiről s hóbortos tréfáiról hires Jósa Gyuri féle kompániában is, melynek örök derült éltető lelke Keglevich M'klós gróf volt. A mai kor fi íomabb iz'ése előtt ma már ízetleneknek és darabosoknak teltzenek méltán e tréfák, melyek közt voltak olyanok is, hogy miként tánczoltatták meg p5ráre v9tke«ve a p ipot, és miként vonszolták ba hat ökörrel Jósa Gyurihoz a kamarási kulcsot: de jellemezték azon idők minden komolyabb foglalkozástól idegenkedő könnyű vérű gondolkozás módját 8 a magyar nemesség egy részének tespjdí óletmGdjit, milyet lángleíkü költőink is sokszor maró gunynyal ostoroztak. Egyébiránt részt vett R^ciky Bandi komolyabb közügyekben is. Főleg fittalabb kcrábao a heves- és szoluokmegyei gyüléssken többször szólalt fel és felszólalását szívesen hallgatták. D) az ujabb alkotmányos életbe sehogy se tudott beletörődni. I ;a?a volt sokban, a mennyiben ez a közsrkö'ciök mjgroailásával járt, a mitől az ő egyszerű magyaros lelke joggal fordult el, de nem volt igaza abban az ósdiiágban, melylyel a kor által túlhaladott álláspontjához m rev előítéletekkel is szívósan ragasíkodott. Lovagias érzületére elég világot vet a következő történetke. A forradalom előtt egy aradi német újság hosszú Cíikket közölt, leírván miként fogták el Fegyvernekeu a pandúrok Recsky Andrást, a hires zsiványt, szeretőjével együtt. Ricsky András akkor élte a mézes heteit; szép, deli gavallér volt. Amint a uémst újságot elolvasta, haragra lobbant, bofogatott négy lovat, a kocsi derekát megrakatta vivókardokkal és pisítolyo'ikal, két szekundást maga mellé ültetett, s addig meg sem állt, mig Aradra nem ért. Rigtön beállított a német lap szerkesztőjéhez, a ki majd hanyatt esett, mikor Recsky bemutatta magát és párbajra hívta. Litt aztáu visszavonás, bocsánatkérés, végül nagy ivás, a melyen a németet az aiztal alá itták. Legnagyobb népszerűségét az öreg Recsky Bandi a^arászi hirnevének kösíöihette. A Nyesta, Nagy-Nyomás, Ciahos, Ciéhdimb, Kör nönd, Told, Földes, Aranyszeg rul sok szoknyával szűk padba, ott hanyagul ül, maga alá veszi a lábát; s csakhamar — egyéb egészségi bajokat nem is említve — kezd csípője elgörbülni. Nézzék csak a váczi utczán a hölgyeket: a legtöbbnek ferdén áll a csípője, hacsak az ügyes szabó nem segit a toaletten. Bezzeg a palotai leányok, menyecskék csipjje nem ferde! Es ez a csekély ferdülés is komoly dolog; nem annyira azért, mert rontja a női szépséget, hanem inkább azért, mert nagy veszedelmet okoz később az anyának. A leányok roppant érdeklődéssel hallgatják az iskolában a történetet, a hősökről meséket, a geográfiát, a természet tarkaságainak kíváncsi leírását, szeretik még a nyelveket is, mert — rágalmazók szerint egyik jól fejlett szervöknek ad okot és módot foglalkozásra. De vajon nem okoz-e nagyoa is könnyen mindez a tanulmány és tudomány kárt a nő lelkületében anélkül, hogy a feleségnek, anyának valami nagy hasznára válnék? Nem teszi-e a nőt regényes hajlamúvá? Utazásra, szórakozásra, feltűnésre vágyakozóvá ? Tanítják a leányt szépművészetekre, zenére, rajzolásra is, amikre voltaképen — az éneket kivéve — nincs a természettől képessége. Tanítják úgynevezett női munkára is s mindezek kedvéért benn tartják a szobában; távol tartják a házi gazdaságtól, melyet nem ismer, nem szeret meg. Az értéktelen finom munkákkal megrontják a tüdőt, a gyomrot stb. Szóval, sok szépre és jóra szoktatják a leányt otthon és az iskolában, de alig veszik eléggé figyelembe a leányban a leendő anyát és a háziasszonyt, s nevezetesen nem fejlesztik és ápolják sem otthoun, sem az iskolában a leány testét. Nőink életmódjában a legszembeszökőbb fonákság mindenesetre az, hogy a nők serdülő és felnőtt leányok, asszonyok egyaránt sokat ülnek és keveset mozognak. Németországban az értelmiség nagy osztályában a nő nem ül naphosszant az utc/.ai ablak mellett, haszontalan hímzéssel a kezében s ásitással ajakán, mint nálunk vidéki városkákban, hanem a háztartással foglalkozik, tesz, vesz, mozog. Nemcsak tapasztalásból tudjuk ezt, hanem a statisztika alapján is. (Mi mindent el nem árul az a statisztika!) Németország leggazdagabb városai és családai nem tartanak annyi házi kiszolgáló cselédet, amenynyit a magyar nő tart. Hol van nálunk a criquet-játék, a labdajáték, a lawn-tennys a nők számára, mint van Angliában ? Az angol szülők utazni viszik felserdült leányukat, fel a svájczi havasok tetejéig, hogy erősödjenek. Nálunk is fürdőre viszik a leányokat, de csak bálba, hogy mielőbb főkötő alá dughassák. Másik nagy fonákság a leányok és fiatal nők életmódjában, hogy nem esznek és nem isznak kellő módon. Szégyenlik a jóllakást, csupa finomságból elégtelenül táplálkoznak, amitől érdekes, olvadó, gyengéd lesz arczuk, termetük azonban vértelen, erőtlen, ideges, fejlődetlen a testük. Pedig a férfiak okosodnak s kezdik megbecsülni a nőben nem csupán a hófehér kacsókat, a patyolat taint, a hozományt, de az egészséget is. Az értelmes férfi szemében valóban a gyönge alkotású, ideges, beteges nő visszarettentő, mert mélbires jó nyultanyák a sárréti pusztán, sokat látták őt vágtató piripáján, hajszolva a nyulat. Ide szokta volt vezetni a hetvenkedő agarászokat, a hol aztán rendesen leverte őket. Nem affde pitczi pscsenyehajhász volt 6, mint a más nyulászok nagyobb része, hanem igazi férfial, nemes ízléssel hódolt szenvedélyének. Sok tréfa, adoma és verses megemlékezés vonatkozik az e korbeli hireí szabolcsi agarászversenyekre. Az öreg Pálinkás, jó Bjlynyik paripájával s Szöcike ée Huszár kedvencz agaraival, melyekkel ma is minden valamire való agár közelebbi vagy távolabbi atyafiságot tart, állandó kíséretében volt. DÍ ott voltak még Saunyogh, Elek Miska, s a szabolcsi komposszesszorátus színe-java s köztök a már akkor 75 éves agg Nadányi Imre, körmönfont mondatairól hires, melyeket rendesen egy nem létező klasszikusból, Langfiusból idézett, a miért aztán barátai közt Langvius nevet is nyert. Több mint 60 évig lovagolt, de mindig ctak a jó és biztos ülésü magyar nyeregbeD. Különcz szokásai közt említésre méltó, hogy lovait mindig azokról nevezte, a kiktől vette. S ha valamely vidéken sokáig nem akadt nyúlra, vagy észrevette, h)gy a társaság fárad, hirtelen elkiáltotta magát: »hogy jártak őseink?* s lovát sarkantyúba kapva vágtatott gyakran mérföldekre is, Ugyanő volt az, a ki mikor hazánkban az első vasutat kiépítették, telve minden idegen iránti gyűlölettel, felfogada, h>gy soha arra a pokolgépre rá nem ül. Fogadását cs tk késő vénségére, 1875 ben szegte meg először. Egyik veterán költőnk Mindszenti, annak idején humoros versbe is szedte ezt az órdskes társaságot, mely mindennél hívebben jellemzi életmódjukat, gondtalan, derűit pajzánságukat, a mint sorban felsorolja tagjait. Djlcz^g lovascaapit vonul fel a térre. . . Ó az — rá ismerek ! a csapat vezére : Egy ép példánya még az ós nugyar fajnak, Melynek ivadéki lasiankint kihalnak. H-cskv Bandi, kiről, mint Toldi Miklósról, A nép száján mir is több mond t és dal szól, Örökifj u lélek viharedzett testben, Tán a halál is rá h'ában áll lasben.