Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

N Y í R V I D É K" savanyu szőllőt termő tőkéink gyökerén a filokszéra megélni képtelen. Fordítsuk tehát javunkra gondviselés alkotta helyzetünket s merítsük ki előnyeit talajunk filokszéra- mentességének. Hogy homok talajon nem csak a becsmérelt vinkó terem, azt eklatánsul megczáfolja Kecskemétnek „Miklós" szőlőtelepe, mely.ick gerezdjeiből éveken át tartható, aromatikus s zamatos bor sajtoltatik. Ez nem puszta képzelődés, vagy feltevés, hanem szakértő férfiak által több éven keresztül tapasztalt, tehát kétségbevonhatatlan tény s ebből consequenter folyik azon kombináció, hogy megyénk hasonló összetételű földjein ép oly kedvező eredmény volna elérhető. A mult évben volt róla s/ó, hogy külföldi kapitalisták nagy földterületeket akarnak megyénkben összevásárolni s azokon szőlőültetvényeket létesíteni. Könnyű kitalálni ez élelmes pénzemberek szándékának okát, ha a filokszerának hivatalosan konstatált pusztításairól tudomással birunk. Világszerte híres szőlőhegyeinket e rettenetes élősdi teljesen hatalmába kerítette, ott a szőllős gazda már nem magának, hanem csak e falánk parazitának s legfeljebb a tributumok beszolgáltatása felett Árgus szemekkel őrködő kincstárnak dolgozik. Nem sok leleményességre van szükségünk, hogy arra rá jöjjünk, miszerint a filokszéra iránt immunus homok talajokon rövid idő alatt nagy mérvű szőllősitések fognak eszközöltetni. Bármennyire örvendünk is annak, ha megyénk közgazdasági helyzete külföldi tőke segélyével nagyobb fejlettségre lendül, mégis nem szívesen látjuk, ha állami életünk fundamentuma — a föld, idegen kezekbe kerül. Ipari vállalatokba investált külföldi pénz sokkal inkább birja rokonszenvünket, mint az, melynek árán a magyar faj földbirtokot veszít. Minden magyar kézen lévő talpalatnyi föld oly becsben tartandó s oly féltékenyen őrzendő, mintha mindeniken nemzeti létünknek egy-egy bástyája állana. Ennélfogva ragadjunk meg minden eszközt, mely által földjeinknek birtokunkban maradhatását biztosítani lehetséges. A megyénkben is nagy dimensziókban folytatott gabona termelés jövedelme illuzóriussá válván, gondolkozóba kell esnünk a további teendők iránt, ha csak az e téreui deficzitet érről évre 8%-os kölcsönökkel pótolni s ez által magunkat s utódainkat fulladásig adósságba sülyeszteni nem akarjuk. A gabona termelés meddőségének hinárából egyik kivezető ut a szőllősités felkarolása, a filokszéra szaporodását lehetetlenné tevő homok talajou. Természetesen uem olyan bolyhos fürtöket termő tőkékkel való beültetést értünk, melynek mustja 4 krért árultatik, hanem válogatott s finom zamattal biró oly fajok müvelését ajánljuk, melyek a homok talajon is czukordus bogyókat érlelni képesek s belőlök oly must taposható, mely a jó bor iránt támasztott igényeknek megfelelni s palaczk-éretté fejlődni képes s mint ilyen vihető a kereskedelmi forgalom piaczaira. Az ilyen bornak termelése minden bizonnyal nagyobb rentabilitással kecsegtet, mint a 4 frton értékesíthető gabona. Hogy a szőlő koalitásának magasabb foka is elérhető homok talajunkon, azt a megyei birtokosok kétségbe nem vonhatják, miután hasonló vegyi s fizikai összetételű földeken már eddig is termeltek igen jó izü s a fogyasztók által megkedvelt csemege szőlőt, melynek ezen módon való értékesítése oly szép haszonnal jár, hogy arra a gazdaközönség figyelmét föl nem liivni mulasztás volna. Az Isten által kiváltképen szőlőtermelésre szánt hegyeinken, sajnos, kilátásaink oly kevéssé biztatók s a pusztulás oly mérvű, hogy már csak idő kérdése a tőkék teljes kiirtatása s müvelésük beszüntetése a szőlővész rohamos terjedése miatt; ragadjuk tehát kezüukbe mi azon szőlőmives eszközöket, melyeket a filokszéra szerencsétlen honfitársaink kezéből kicsavart s akadályozzuk meg a szőlőtermelésnek, mint jelentékeny nemzetgazdasági faktornak végképeni elhanyatlását. Nekünk a filokszérától, az eddigi lelkiismeretesen végrehajtott kísérletek után, nincs mit tartanunk s minden kárfélelem nélkül foghatunk homok területeink beszőlősitéséhez s folytathatjuk azt az eredmény mérvéhez képest, a tengerentúli verseny miatt hálátlanná lett gabona termelés rovására. A törvényhozás pedig, daczára az állam háztartás fokozódó igényeinek, nem maradhat a közterhek nagy részét viselő gazda szorongatott helyzete iránt érzéketlen s megszavazza az újonnan létesített szőlőterületek javára az adómentességet azon időre, mig azok, termőképessé leendő fejlettségűkig, jövedelmező faktorokúi nem tekinthetők. (m. p) Neveljünk helyesen. Minden kornak meg voltak a maga jó és rosst szokásai, melyek közül a rosszak elsajátítása és köretése sokkal könnyebb és kényelmesebb volt, mint az ember önző természetét kevésbé kielégítő, erkölcsi törvényeken alapuló jó szokásoké. A szokások nagy befolyással voltak az erkölcsiségre. A történelem egész sorát mutatja fel azon népeknek, melyeknél a rossz szokások az erkölcsök romlását, ez pedig az állam bukását idézte elő. Ma. is igy vau ez. Az emberi hiúság különböző czimeken honosít meg és tesz divatossá sok oly szokást, mely ugy az egyéni, mint a közboldojság hátrányára van. A boldogulás ezen akadályait megszüntetni a nevelés feladata; de hogy a nevelés e nehéz feladatát teljesíthesse, őrizkednie kell, hogy ő maga is meg ne hódoljon a divatos rossz szokások előtt. Különösön a családi nevelést óvjuk meg ettől, mart leginkább itt szoktak a divatos rossz szokások uralkodni; itt van a legkárosabb hatásuk azoknak, mert a család az ember legelső nevelőintézete lévén, itt nyeri a lélek a legelső benyomásokat, melyek a fejlődés irányát jó hosszú időre, de legtöbbször az egész életre meghatározzák. A család végzi a nevelésben azon alapvető munkát, melyre viszont az iskolai nevelést alapítani kell. Müveit nemzeteknél az egyén jövendő boldogulása főképen attól függ, hogy minő alapot nyújt a családi nevelés és azután hogyan tudja az iskolai nevelés a rossz alapot kiigazítani s munkáját sikerrel végezni. Da hasonló feltételektől függ egy nemzet boldagulhatása is. Az emberiség nagy társaságában minden nemzet mint egyén szerepel, mindenkinek czélja a boldogulás ; tehát ezen czélnak, a specsiáls állami és az 9162

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1888 A föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Borsodvármegye alispánjának 4056. és 4057. számú átiratát tudomásvétel végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1888 augusztus 1-én. Zoltáu János, alispáu. (Másolat.) Borsodvármegye alispáujától. 4056 — 4057./88. ai. sz. Tudomásvétel végett értesítem, hogy M-Kövesd és Bogács községek sertés-állományában a ragályos orbáncz betegség kiütvén, a vesztegzár julius 16-tól további intézkedésig elrendeltetett. Az óvintézkedések megtétettek. Miskolcz, 1888. évi juliushó 25-én. Melczer, alispán. 918

3- K

l Szabolcsvármegye alispánjától 1888. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének ós a községi elöljáróknak. A m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter 37681./1888. sz. leiratát tudomásvétel és alkalmazkodás végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1888. augusztus 2. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 37681x/a sz. Valamennyi törvényhatósághoz és kereskedelmi iparkamarához. Meynier Károly György fiumei spanyol kir. alkonzul, a fiumei portugál kir. alkonzulátus ideiglenes vezetésével megbízatván, felhívom a czimet, hogy nevezett alkonzul urat utóbb jelzett hivatalos működésében kellő támogatásban része sitse és netaláui megkereséseinek készséggel feleljen meg. Budapesten, 1888 julius 21-éu. A miniszter helyett: Matltkovich. A filokszéra s megyénk homok-talaja. A gabona következetes elértéktelenedése mellett mindinkább felmerül a kérdés, hogy mivel pótoljuk gazdálkodásunknak eddig alapját képező, most már azonban, ugy szólván, minden haszon nélkül művelt kenyér-növények termesztését. Minden gazda, aki rendes számadásokat vezet, számadatok csalhatatlan bizonyító ereje utján fog rájönni arra, hogy az első osztályú búzának 6 forinton való értékesítése mellett, rentábilis gazdálkodást folytatni lehetetlen, s mind közelebb jön az idő, hogy a gabona termelést akarva nem akarva, korlátoznunk kell, ha csak a földművelést egészen a vakandok gondjára bízni nem akarjuk. A vidéki sajtó létének alapját épen az képezi, hogy szűkebb hatáskörén belől az uralkodó viszonyokat alaposan ösmerve, specziális és partikuláris érdekek szóvivője legyen s hogy az általa kellő időben felvetett eszmék hangoztatása által a vármegye minden vonalon való fejlődésének előmozdítójaként szerepeljen. Megyénk talajviszonyai olyanok, melyek által egy, már horribilis károkat okozó országos csapástól lettünk megoltalmazva s szigetként lettünk bekerítve oly területek által, melyeken a szőllővésznek is nevezett filokszéra hajmeresztő pusztításokat végez. Ez országos szomorúságban reánk szabolcsiakra, maradt annyi vigasztalás, hogy talajunk a filokszéra tartózkodási helyéül uem alkalmas, s hogy A „NYIRVIDÉK

4

4 TÁRCZÁJA. Jogász-szerelem. (Vakácziós história). Vége. Szerettek s szerelmük, mint a gomblyukba pirosló rózsa, egész teljében virított. S az érzelem, melyet az első találkozás magasztos jelenete költött fel a szeretni vágyó szeladoni szívekben, örökre elfoglalá a még el uem zálogosított 82Ívöket, s magas röptű leiköket kimoudhatlan élvezettel tölté el a Ludmilla kisasszony által kifejtett művészi kecs és ellenállhatlan kellem. Nagy-Toronya elite s az eszményi szépet pártoló közönsége, s elsősorbau kétségkívül György ur, forró lázban volt. A lapos sóhajokuak valóságos hadcsapata blazirtan rebbent el ajakáról s a vulkáni hév, mely kebelét olthatlanul emészti, egy-egy fancsali pillantásban avagy alápotyogó könycseppbeu tört ki olykor olykor. Egyébiránt a nemes trupp, s igy a bájos príma donna is, a falu első- és egyszersmind utolsórendü szállodáját tiszteié meg leereszkedő megjelenésével s az annak udvarán »vályog styl*-ben épített »állandó lovarkörben,* mely esetleg más alkalmakkor egyéb czélra is használtatott, gyönyörködteté a műpártoló közönséget. És való ban — sajátságos! - hogy mig ezelőtt — bár Mózsi kettős adag fukszint és spirituszt elegyített a pirosnak keresztelt isteni nedű közé — egy hétbe is alig tudott kifogni egy eltévedt bárányként jelentkező vendéget: addig most — bár duplán alkalmazza a vízzel való kezelési módszert, lépten nyomán tisztelik meg becses látogatásokkal. Mint a mágnes a vasat, ugy vonzá Ludmilla kisasszony szempárja a toronyi jeunesse dorée-t. L;gállhatatosabb látogatók Zoltán és György, kik nap nap mellett csodálatraméltó lelki erővel gyötrik garatukat az istentelen szalmalevél. Most is itt ülnek. B igyadtan, ábrándozva tekintenek a korhadt ajtó felé, mely elfedi a sóvárgótól a legeszményibb imádottat; a tört kebel mélyéről egy kiló bánatot kifejező sóhaj rebben el, mig végre elérzékenyedéstől remegő hangon igy szólitja meg az elkeseredett D ituon hü Pythiasát. »Zoltán ! egyetlen barátom! hozzád fordulok! Hozzád, ki baráti szereteled melegével és gyöngéd figyelmed számtalan jelével mindig elhalmozál; hozzád, ki nehéz keserveimnek és édes örömeimnek mindig részese valál! Nem volt titkom előtted soha s nem is akarom, hogy legyen: én szeretek; szeretek égőn, lángolón, mint nap a rózsát, mint csillag az eget, mint — — —* • György !« — vág hirtelen közbe a hű barát, megakadályozva, hogy »a szerelmi társalgó* 83-ik lapja egy szó hiba nélkül elrecitáltassék — ne fedd le előttem fenkölt lelkületednek magasztos érzelmeit; ne kisérld meg szavakban kifejezni azt, mit egyedül érezni lehet: hisz' én ugy is belátok szived mélyére. Méltányolom törekvésedet! Nemes lelked az ő nemes lelkével kell, hogy rokonszenvezzen ; ti méltók vagytok egymásra ! És bár az imádott angyal egy forró pillantása egykorou rezgésbe hozta szivemnek legtitkosabb húrjait, most lemondok az édes fájdalomról, mert a baráti szeretet előttem a legfőbb, legszeutebb érzelem!* S ezzel, mint a keresztfára kifeszített gouosztivő, lehető legszélesebbre terjeszti ki kiriait, a magavtos jelenet elérzékenyitő hitása alatt egy pár köiyet potyogtat és aztán mél i rézig íác óval öleli keblére h(í barátját. Mijd az érzelinek hevének megfelelő ümepilyes csead utá l igy tori meg a hallgatást G/örgy ur : 'Köszönöm, igen köszönöm az érettem tett nagy áldozatot, nem <s lelkedhez illő nyilatkozatodért fogadd legforróbb köszönetemül Oo, de még is, hituliád édes Z iltánom, mily szörnyű kiu és fájlalom emészti szive met; ha éreznéd, mily sulyo^ terhel kénytelen hordozni ez elgyötört kebal, óh . . . !* »Mit, talán nem szeret? hisz' az . .* »Eo! mit képzdsz? Eigem ... és nem szeret? 1'yet még gondolni is képtelenség! Vilahíiy lányt ismertem, az mind bolondult u'ánamc cvittan fel a diadalokra és hódításokra kényes önérzet. »Nos hát! akkor mi a baj? E <y forró szerelmes levél — tudod, a melyik virágikról és madarakról szól, a 26-ik lapon van a »szerelmi társalgóban* — megteszi a kellő hatást, vagy legföljebb «gy csokor s aztán . . .* »Ej! édesem!* vág közbe, monokliját szemére csíptetve; György ur — »gondoltam én is erre. De mit képzelsz? Egy müveit sokat látott és tapasztalt hölgygyei — miut Ludmilla kisasszony — ily köznapias módon c.élt érni nem lehet! Valami rendkivülibbet, meglepőbbet kell kitalálnunk, hogy feltétlen kegyét magam számára biztosítsam! * »Igazad vau! Igy hát legjobb lesz, ha a nagybácsi délszaki virágaiból egy csukrot köttetsz s bele mellékletül egy karpereczet, függőt, szóval valami ilyesmit teszesz — mint mi szoktunk Pesten — biztositalak, a siker kétségtelen !> »Mily esztelen gondolat!* — kiált fal György ur nemes felháborodással — »>ud)d, hogy nem azt a hitvány pár forintot (negjegyzendő, hogy a földi kincseket lenéző és megvető vitéz szónoknak tevőleges vagyoni állapota — nem számítva a nemleg;s summákat — ösaszes 1 frt 93 krt tesz ki), »amennyibe a dolog kerülue, sem pedig a virágokat, H miért a nagybácsi ugy se neheztelne* (a mult héten adatott ki az >ordré,* hogy a déli növények ezentúl »nebánts virágokul* tekintessenek minden földi halandó által), sajnálnám, hanem mert bizton tudom azt, hogy ő e tettet a legdurvább sértésnek venné s gyöngéd lelkülete megrettenve riidaa vissza az anyagiasságnak ezen pró«ai nyilvánulásától. És hozzá még ez nem is valami meglepíen uj eszuae, annyival is inkább, mert — mint a kertész gyerektől tudó n — a nagybácsi már napok óta praktizálja. Szegény ! azt hiszi, hogy képes meghódítani kopasz fejével és ildomtalan modorával egy oly eszményi hölgyet, mint az én imádott Ludmillám !* »Ah! ah!* — csodálkozik a legfi nmabb arisztokratikus színezéssel kiejtett h ingón Z >ltán ur — »hát az ő szíve sincs kőből? pedig mily gúnyosan csipkedett bennünket, midőn esztelen kábaságuukban azért a prózai Elláért rajongani tudtunk. Egyébiránt égott gyertya, vén tető hamar tüzet fog. No de most jó versenytársra talált. Le kell főműnk, okvetlenül meg kell mutatnod, hogy mily nagy előnyei vaunak egy fess jogásznak egy kiérdemült nagybácsi felett-*