Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-15 / 3. szám
IX. évfolyam. 3. szám. Nyíregyháza, 1888. január 15. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLOSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. W Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész. évre 4 frt. Félévre '2 » Negyedévre 1 » A községi jegyzó és tnnitró uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak vilAgos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijuk : Minden négyszor hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bályegdij fejében, minden egyes hirdetés utáu 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint. 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatuak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasansteíu ég Vogler irodájában Bécsben, Prágábau és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Doru & Coiup által Hamburgban. 1759. K. B Hivatalos közloményok, 1887. Szabolcsvármegye alispánjától, mint a közig. biz. h. tlnökétöl. Hirdetmény. A m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszter 52,196/87. szám alatt értesiti a közigazgatási bizottságot, hogy Meczner Gyulának, miut a beregi ármentesitő és belviz szabályozó társulat miniszteri biztosának folyamodványa folytán a társulat belvizeiuek szabályozására, az 1881. XLI. t. cz. 1-ső és 5 ik §J-ai alapján a kisajátítási jogot engedélyezi és az idézett törvény 32-ik §-a alapjáu, mindazon ingatlanokra nézve, a melyek a beregi társulat által czélbavett belvízszabályozásnak a közm. és közi. miuiszter által 1884-ik évi augusztus 23-án ad. 1827. szám alatt jóváhagyott tervezet szerint leendő végrehajtásához tényleg szükségesuek, a kisajátítási eljárás megindítását elrendeli. Ezen elhatározásáról a közm. és közlek. ügyi miniszter a Szabolcs vármegyében fekvő Eszeny község határára vonatkozó, kisajátítási tervek és összeírások 2—2 példányának közlésével oly felhívással értesiti a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a kisajátítási eljárásnak az 1881 évi XLI. t. cz. 33-ik és következő §§-ai szeriut, ós az ott előirt legrövidebb határidők alatt, ieendő foganatosítása iránt intézkedjék. Pilissy Lajos bizottsági tag elnöklete alatt Harsány i Menyhért, Hrabovszky Guidó bizottsági tagok és Makay Miklós bizottsági tag, mint ezen küldöttség jegyzője, az 1881 ik évi XLI. t. cz. 33-ik §-a értelinébeu felhívattak, hogy 1888-ik évi februárhó első napján délelőtt 9 órakor Eszeny községében megjeleuvén, határozzanak mindazon észrevételek felett, amelyeket a felek az idézett törvény első fejezete alapján netalán emelnek. Ezen bizottság a kisajátítási terv felett érdemileg akkor is határoz, ha az érdeklettek közül senki sem jelent meg. A bizottság kiküldéséről, valamint a tárgyalás idejéről Eszeny község elöljárósága, a terv és összeírás egyik példányának közlésével oly utasítással értesíttetett, hogy a tervrajzot és összeírást a községházánál, a tárgyalást megelőzőleg legalább 15 napig közszemlére tegye A „NYIRVIDÉK 4 4 TÁRCZÁJA. Csiripelések. i. Találkozunk a népes utczán — Én meglegyintém kalapom — Oly szép valál, igéző, bájló, Azon az uri fogaton. Te mint királynő, büszke fővel, Felém vetsz egy hideg mosolyt, — Szemed s gyémántjaid sugára Egy pillanatra egybefolyt. ... Elgondolám, — amint szememből Eltűnt gyémántod, fogatod... Ivliért is birok én te benned Gyémánt helyett csak kavicsot?... II. Egy ptrczre csak 1.. .Maradj még oldalamnál, Csupán egy szóra édesem ! Ne menj a táncaolók nyüzsgő zajába Szép bölgy, — maradj még én velem ! Csupán egy szót, egy röpke szót kívánok, Mit ajkad halkan elrebeg... Aztán eredj s a ringó dallamokra Tánczolj, kaczagj, töltsd kedvedet I Egy szót csupáu — sem többbet, sem kevesbet 1 Egy szót, mely döntsön sorsomon...— Óh 1 légy kegyes, maradj egy pillanatra Te halvány arczu hajadou. Legyen e szó bár életemnek átka, Villám, kegyetlen fergeteg... Csak mondd...s aztán a ringó dallamokra Tánczolj, kaczagj, töltsd kedvedet I III. A park virágos ösvényén Bejártam minden zeg-zugot, Minden bokor, minden virág Szerelmi búról suttogott. Kerestem ót és nem találtam. — Oh veszve, veszve minden álmám 1 ki, s erről és a tárgyalás idejéről az érdeklett feleket a helyi szokáshoz képest, haladéktalanul értesítse. Ezen határozatról, a bizottság elnöke, a terv és összeírás példányának közlésével, a bizottság tagjai, a Beregmegyei ármentesitő és belvizszabályozó társulat ministeri biztosa Meczner Gyula, az eszenvi elöljárók a terv és összeírás másik példányának közlésével értesíttettek. Nyíregyháza, 1887. deczember 24. Zoltán János, alispán. 319. K. ' — Szabolcs vármegye alispánjától. 1888. Nyíregyháza város polgármasterének, Nyirbítor, Rakainaz, B. Szt.-Mihály, T.-Lök, Kisvárda, N.-Kálló, Polgár, Eszeny, Iíemecse, JLiudok, Balkány községek elöljáróinak. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter 67,902. számú intézvényének másolatát tudomás vétel végett oly felhívással közlöm, hogy a mének részére kijelölt istállók fertőtlenítése tekintetéből h Uadéktalanul intézkedvén, eljárásukról hi tatalomhoz 8 nap alatt jelentést tegyenek. Nyíregyházán, 1888. január 11-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ra. kir. miniszter 67,902/87. szám. Szabolcs vármegye közönsfg'nek Nyíregyházán. E minisztérium lótenyésztési osztályában 1887. évi deczember 8-án és folytatólag tariott értekezlet alkalmával S«abülcs vármegye területén a jövő 1888. évi fedeztetési idény tartamára az alábbi fedeztetési állomások (a takarmánynemüeknek a kitüntetett árakon való szállítási kötelezettsége mellett) alakítása határoztatott el, u. m.: Nyíregyháza 12 ménnel, Nyírbátor 3 ménnel, Rikamaz 4 ménnel, B.-Szt.-Mihily 4 ménnel, Tisza-Lök 2 ménnel, Kisvárda 6 ménnel, Nugy-Kálló 3 ménuel, Polgár 2 ménnel, Eszeny 2 ménnel, Kemecse 2 ménnel, Mándok 2 ménnel, Balkány 2 ménnel és pedig a zabot -ként 5 frt 50 krért, a szénát ként 2 frtért azállitandót. Ezzel kapcsolatban Oh! nem lelem fel sohasem ! • Szivemnek hangos dobbanása, Mint félrevert harang zúgása, Csak ezt regélte szüntelen... S mi rémitett: a féltés álma, A sejtelem valóra válva, Megölte szivem, lelkemet... De meghagyá emlékedet! IV. 0 yan csendes vagyok, M:nt az erdők méíye, Mtilyet nem háborgat Viharok szeszélye, Mint a fáradt madár, Mely elül az ágon, Egykedvűen nézem Túnő ifjúságom... Olyan csendes vagyok... Lelkem olyan bágyadt, Tovább is tengődui Alig érzek vágyat. Nem kívánok messze Tengerekre szállni... Csak nyugalmas otthont Tudnék már találni! T. Sz. Az öngyilkos. Minden ember követ el boloudságot életében. Én azt a bolondságot követtem el, hogy fölakasztottam magamat. De az akasztás előtt ezt az öngyilkosságot nagyon okos dolognak tartottam. Máskr'p nem is követtem* volna el. Mert sokkal nagyobb filozóf vagyok, sem hogy készakarva bolondot tegyek. Mint filozóf sokat tűnődtem a halálról, s arról, hogy a halál után miféle lét vár az emberre. E közben az élet, mely dolgot kiván az embertől s a tűnődőt elgázolj*, torkomra tette kését. Kegyetlen egy hóhér az élet. Torquemada leleményessége, mely kifogyathatlau volt a kiuzó eszközök kitalálásában, szegényes együgyüséggé törpül mellette. Engem is meglökött, tépett, zúzott s végre nagy ellenfelének: a halálnak karjaiba kergetett. értesítem, hogy a mének széto-ztasa Turia-Rímetén jan. 23 án fog megtartatui, miért is felhívom, hogy a szétosztás napjáról az érdi-kelt községeket azonnal értesítse. Budapest, 1887. deczember 31. A miuiszter megbízásából : Kozma, 8. k. 399. K. „ • , , . jgg^ Szabolcsvirmegye alispánjától. A járási fószolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A mellékelt árlejtési hirdetményt oly felhívással közlöm, hogy azt a város, illetve járás területén a legkiterjedtebb módon közhírré tegyék. Nyíregyháza, 1888. január 13. Zoltán János, alispán. Árlejtési hirdetmény. Szabilcsvármegye központi hivatalos helyiségeinek 1888-ik évi faszükséglete, 260 köbméter tűzifa beszerzésének tárgyában a folyó éri január hó 18-ik napján d. e. 10 órakor Nyiregyházáu a megvehíza kis termében szó és írásbeli ajánlatok utján árlejtés fog tartatni. A vállalkozók felhívatnak hogy a kijelölt időben és helyen megjelenvén, a szóbeli árlejtésen részt vegyenek, vagy zárt ajánlataikat 200 frt bánom pénzzel ellátva s 50 krajezáros bélyeg jegygyei felszerelve, a kitűzött időig az alispáni hivatalhoz beadják s az ajánlatban határozottan kifejezzék hogy az árlejtési feltételeket ösmerik. Az árlejtési feltételek a következők: 1. Az áriejteni kiránók 200 foriutot kész pénzben vagy börzei árfolyamban számított áll.-ím papirban, óvadék gyanánt külöu külön letenni tartoznak, mely összeg azon árlejtőknek, kik a vállalatot el nem nyerik, árlejtés után azonnal vissza adatik ; a vállalkozó által letett 200 frt a megyei pénztárba helyeztetik el, s ciak teljesített vállalat után fog a vállalkozó részére visszaadatni. 2. A fáuak száraz, legalább egy év előtt levágott, hasit)tt akácz, gyertyán, bükk test fának kell lenni, ugy nevezett galy vagy vén redves fa, továbbá vízen izállitott vagy úsztatott fa el nem fogadtatik. 3. A vállalkozó köteles a fa szükségletet 40 méterével, midőn ennek behozatalára felhivatott, a felhívás Oh bolond élet, minek dolgozol te a más hasznára és a magad szegénységére? Ugy is kaczag rajtad a halál, mely birodalmába ülteti legszebb virágaidat s drágábbá teszi az ő birodalmát az élet zajos országainál, hát ba még te is segítségére vagy ugy kéz alatt? No meglehet, hogy engom azért korbácsolt az élet, mert se díszére se hasznára nem voltam soha, s rólam szívesen lemondott a halál javára. Csavargó voltam, bele születtem ebbe a mesterségbe, magasabbra nem tudtam vinui. Rongyos, elzüllött alak voltam ; már a templomhoz sem ereszteltek a rendes engedéllyel biró koldusok, mert attól féltek, hogy konkurrencziít akarok nekik csinálni. Pedig én csak a templomba akartam menni, hogy szép beszédet halljak a túlvilágról, a hová már nagyon vágyakoztam. Bejártam a nagy világ-várost elejétől végig, éjjel és nappal: de smkit sem találtam, aki engem meg ne vetett volna. Még csavargó kartársaim is lenéztek, egyik azért, mert öregebb volt mint én, — a másik mert talán egy Íjukkal több volt a rongyos kabátján, mint nekem. Le kellett mondanom a reméuyről, hogy magamnál alábbvaló emberre akadok. Mit keressek itt ? El ezt az országot, bol pedig ón is auynyit érek, mint bárki más, még ha selyempárnák közt halt is meg. De ebbe az ismeretlen országba vezető ut, meg kell vallanom, kissé borzalmas volt. Sokáig haboztam, hogy me'yik utat válasszam? Egyszer egy lóvonatu kocsi elé vetettem magamat, de véletleaül ügyes kocsisra bukkantam, az hirtelen megállította a lovait, s engem nyakon csíptek. Persze a lóvasúti társulat rettentő dühös volt rám, hogy mertem veszélyeztetni az — ő jó hírnevét. Ha elgázolnak, akkor megiut a társulat lesz a lapokban megburczolva. Az én életem persze szóba se jött. Két n pra bec-uktak, aztán megint szabadon eresztettek. — Ekkor elhatároztam, hogy óvatosan fogju az öngyilkosságot elkövetni, s igyekezem meghalni anélkül, hogy másnak az érdekeibe ütközném. Volt egy jó erős kötelem. Kimentem az erdőbe, hol a város népe sétálni szokott. De este mentem ki s felmásztam egy jó sürü fára.
