Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

„IN Y I It V I 1> K K." Közraktárunk. A vármegye gazdaközönsége nagyon jól tudja, hogy a nyíregyházai vasúti állomás mellett levő hatalmas épületek azért emeltettek, hogy nyilvános raktárakul szolgáljanak különböző áruk s gazdasági termények részére. Hazánk több városában vannak ily közraktárak, mindenütt sikerrel működnek, s nagyon jó szolgálatokat tesznek a gazdáknak. A konzervatív hajlamú magyar gazda nem barátja a reformoknak s bizalmatlan minden modern ujjitás iránt. Tehát ne csodálkozzunk s ne ütközzünk meg rajta, ha közraktárunk nem vívja ki magának hirtelen azt a népszerűséget, melyet méltán megérdemel s melylyel rövid idő alatt bizonyára birni fog. A közraktár intézősége nem csak részvényeseinek, de a gazdaközönségnek is nagyon jó szolgálatot tenne, ha népszerű modorban írott ösmertetést adna ki a közraktár czéljairól s amaz előnyökről, melyeket az a gazdaközönségnek nyújtani képes. Tudniok kell az értelmiség alacsonyabb fokán álló gazdáknak is, hogy voltaképen mi az a közraktár, hiszen vannak olyonok is. kik ilyenről még sohasem hallottak. Igen sokan azt gondolják, hogy az csak a részvényesek érdekeinek szolgál s mig kellő felvilágosításban nem részesülnek, addig nem hiszik el, hogy annak a gazda is igen jó hasznát veheti. A paraszt gazdával is meg kell értetni, hogy miképen lehet neki hasznára a közraktár, hiszen épen ő az, kinek zsirján a szenzálok élősködnek. Nagyobb birtokosok rendesen birnak annyi képzettséggel, hogy tudják magukat tájékozni a terményforgalom szituációja iránt s nem esnek oly könnyen martalékául a spekuláció kalózainak, mint a kis darab földje határán tul nem látó paraszt gazda. Tehát épen a kisbirtokosok vannak hivatva, hogy terményeikkel a közraktár hombárjait megtöltsék s nekik áll jól felfogott érdekükben, hogy verejtékes munkájuk gyümölcse becsületes kezekbe deponáltassék, ahol a kellő kereskedelmi intelligencia s a gyakran változó terményforgalom felőli tájékozottság sem hiányzik. A közraktárak e tu'ajdonságaik s impozáns árukészletük birtokában, direkt összeköttetésben állhatnak oly kereskedelmi intézetekkel, melyek a világforgalomban szerepelnek s a külföldi kereslet számára dolgoznak, ennélfogva a közvetítés csatornáján a haszonnak egy százaléka sem folyik el, hanem megmarad a gazda zsebében. Amelyik gazda terményeit további értékesítés végett a közraktárban helyezi el, becsületes közvetítőre akad. Mert a közraktári üzlet intézői felelősséggel tartoznak s számon kérhetők. A felügyelő bizottság s a részvényesek éber szemekkel őrködnek a felett, hogy a közraktár renoméja csorbát ne szenvedjen. De ki vonhatja felelősségre a gazdának házába tolakodó s a becsületes jóakaró szerepét ügyesen játszó alkuszt, ha a gazda felülvén a sok szép beszédnek, üzletet köt vele — s a legA „NYffiVIDÉr TÁRCZ ÁJ A. Szerető szívek. — Elbeszélés. Irta: Erdélyi Imre. — (Folytatás. Kálmán röpülni szeretett volna. Olyan messze volt most az ut Gyömörötől Ágodig, hogy mijd megölte a türelmetlenség. Minduntalan sebesebb hajtásra nógatta a kocsist. Ah, Eszter nem is képzeli, minő örvendetes hírrel lepi meg 1 Szilasi bácn tárt karokkal fogadta s fényesen akarta megülni ezt a napot. Szilasiné asszonynéném friss újdonsággal is kedveskedett. — Ép en jókor érkezett Kálmán öcsém, — mondja az öreg asszony. Holnap nagy mulatság lesz Récsőiéknél: Eszter eljegyzési ünnepélye — Magam is azt hiszem, — gondola Kálmán. Szilasi váltig integetett a feleségének, hogy ha'lgassonl de bizony asszonynéném nem igen figyelt reá. — Valami némethez, Steinerhez megy feleségül, vallja az öreg. Kálmánnal egyet fordult a világ; arczán halotti sápadtság terült el. Nem, az nem lehet, hogy Eszter ugy nl tudta volna felejteni őt s annyira színlelés, hazugság lett volna szerelme. Épen ekkor tünt föl Irén alakja a szobában. Kálmán megragadta Szilasi karját. — Igaz-e. hogy Eszter hűtlen lett hozzám ? mondja meg őszintén. Ugy-e, hogy csak ámítás s ő most is szeret engem ? — Bizony öcsém, nem tudom, hogy nem csalódol-é, — szól egész nyíltsággal az öreg — Oh én boldogságom! (üstbe ment reményeim!... Kálmán leroskadt; feldúlt arcza végtelen szenvedésre mutatott. Irén sirva futott ki a szobából s azon a napon alig lehetett szavát venni. Ha valaki figyelt volna reá akkor, midőn értesült Kálmánnak Eszter iránti szerelméről, rögtön észrevehető, hogy mily fájdalmat okozott az a szegény gyermeknek. Az ifjú lassanként fölébredt zsibbadtságából s a remény sugara kezdett derengeni szemeiben. Gondolkodott több esetben megkárosodik, olcsóbban adván el terményét, mint amennyit az megér. A közvetítő alkusz igyekszik a gabonát a lehető legalacsonyabb áron megvenni, hogy az ő haszna annál nagyobb legyen. A szenzál által megvett gabona kereskedő kezébe kerül, ettől nagyobb kereskedőhöz, aztán még nagyobb kereskedőhöz s igy tovább vándorol mindaddig, mig végső rendeltetéséhez jut. S igy több gabona űzér kezén menvén az keresztül, abból mindenik a lehető legnagyobb hasznot kivenni igyekszik s mindannyian a gazda rovására dolgoznak, mert az ő üzleti hasznuk mindig a gazda kárát jelenti. A közraktár igénybe vétele által a gazda megszabadul az űzéreknek fizetendő adótól, mert a közraktári fekbér s közvetítési költség az alkuszok által zsebre tett összegnek csak csekély hányadát képezi. S hogy ez igy lesz, arra nézve hamar megnyugvást szerezhetünk, ha végig pillantunk ama tekintélyes férfiak során, kik a közraktár részvény-társaság megalakításán fáradoztak, kik szem elől téveszteni sohasem fogják, hogy az ő érdekük s a gazda érdeke egy és ugyanaz, mert minél kedvezőbb áron értékesitik a gazdák által reájok bízott terményeket, annál inkább fog a közraktár a gazdák által igénybe vétetni s előttük közkedveltségüvé válni. A részvényesek tőke-összege is csak akkor fog kielégítően gyümölcsözni, ha a termény elhelyező gazdák irányában minden börzeszerű nyerészkedéstől ment, reális eljárás tanusittatik, mert csak a legszolidabb maiiipuláció az, ami a közraktári intézménynek híveket szerezhet. Nagy mértékben emelné a közraktári forgalmat, ha a vármegye egyes vasúti állomásain fiókraktárak emeltetnének s ez által a központi raktártól távolabb eső vidékek is könnyebben oda szállíthatnák terményeiket, mert a messzebb fekvő helységek gazdáit épen a nagy távolság s az utak rosszasága fogják a közraktár igénybe vételétől visszariasztani. S hiszem is, hogy mihelyt a részvény-társaság anyagilag kissé megizmosodik, ily intézkedést csakhamar foganatositand, hiszen az elhelyezések fokozása érdekében áll. Most pedig ismétlem, hogy a részvény-társaság saját érdekében cselekszik, ha a gazdaközönséget, különösen a kisebb gazdákat, a közraktár czéljaival, hasznával s előnyeivel megismerteti. Legalkalmasabb mód erre egy népies irályu füzet kiadása, melynek érthető stílusban irt tartalmából a kisebb képzettségű gazda is megtauulhatja, amit eddig nem tud, hogy a közraktárnak mi a rendeltetése s minő jótékony szolgálatokat várhat attól, ha hozzá bizalommal fordul. E lapok hasábjain fejtegetni a közraktárak gazdasági jelentőségét hiába való dolog lenne, mert e lap t. olvasói nem szorultak arra, hogy ez iránt felvílágosittassanak, hanem szükséges egy füzetke kiadása, hogy a közraktár gazdasági hasznossága azok előtt is

1, kik e lapot nem olvassák, — a paraszt gazdák előtt — szintén ismeretes legyen. Indifferens. s mindinkább inkább erősbödött benne a gondolat, hogy Eszter csak a kényszernek engedett. Egy elhatározott lépés még visszaadhatja neki őt. Kálmán tépelődött magában, hogy miként tegye meg azt a lépést. A gondviselés maga jött segítségére, midőn az ablakon át megpillantá Récsőinét, ki egyenesen Szilasiék házához taitott. Sohi jobbkor! Mihelyt a kedvező alkalmat kileshette, hogy magánosan szólhatott az özvegygyei, — egész őszinteséggel föltárta előtte lelkét. — Asszonyom ! én szeretem az ön leányát s egykor elég boldog valék, hogy birjam viszont szerelmét. Adja nekem kezét s legyen meggyőződve, hogy Eszter sorsa soha jobb kezekbe nem lesz letéve. Egy óra alatt kérem válaszát. Kálmán nem szólhatott tovább, mert Irén a szobába lépett. A fiatal leány taláu sejthette, hogy miről van szó ! hiszen annyira rokon volt lelke az ifjúéval. Kálmán távozott. Fölakarta keresni Esztert. Azt remélte, bogy öröm repesve fut elé a leány midőn meglátja. Csalatkozott. Eszterből azóta nagyon okos leány lett; nem az az ábrándos, szerelmes leányka többé, amilyennek az ifjú ismerte. Csak ő maradt a régi. Nehéz sóhajtást fojtott vissza lelkébe. — Egykor nem igy fogadott engem Eszter, — mondja fájó szemrehányással. Vagy talán annyira megváltoztatott az a rövid esztendő, hogy nem ismer többé reám ? — Istenem ! hát miként fogadjam szívesebben? Nem vagyok már gyermek, ki vak bizalommal hajlik meg mindenki akarata előtt s aztán az illem, a társasági szabályok bizonyos köteleségeket szabnak elénk. — Ugy, ugy, — a társasági szabályok, az illem! Öu nem a régi már Eszter. — Igaza van Uram ! megváltoztam. — És abból a régi szerelemből, melyet egykor irántam mutatott, — nem maradt meg lelkében semmi, semmi ? — Minő kérdés! nekem jegyesem van s ebben megtalálhatja a feletat. Nem élek többé az ábrándok világában. ÁbrándI mi is az? Balgaság. Szokott-e ön még ábrándozni ? Iskolai értesítők. A nyíregyházai ág. ev. főgimnázium XXIV. értesítője. Közli Martinyi József igazgató. Az első beszámoló ez értesítő azóta, hogy gimnáziumunk teljes nyolc? osztályú középiskolává emeltetett. Hatáskörében és tekintélyében megnövekedve, szép jövőt igérő kilátásokkal nyitotta meg ez az esztendő az uj főgimnázium működését. A számában és ezzel együtt intelligenciális erejében megnövekedatt tanári kar, a tanulók megszaporodott kontingense, s az az örvondetes változás is, melyet cz uj aera, e tanintézet hatáskörének kiterjedése által a tanítás egész irányában, a bzigor és fegyelem erősebb mértékének alkalmazásával létesített: mind biztos garanciái e főgimnázium biztosított jövendőjének. A kiadott értesitőbeu dokumentálva vannak ez eredmények. A 37 oldalra terjedő füzet bevezetését Martinyi József igazgatónak »Történeti visszapillantás<-a képezi, melyet az igazgató úr a főgimnázium felavató ünnepélyén olvasott fel. A lefolyt tanév történetéről a következő fejezet szól. A tanári karban történt változások, s az államsegély igénybevételének a kérdése e fejezet legfontosabb adatai. Az uj gimnáziumi épület felavató ünnepének lefolyásáról szintén e fejezetben találunk részletes tudósítást. A növendékekre vonatkozólag a következő adatok közlését közérdekűnek tartjuk. Beíratott a tanév elején 240 nyilvános-, 40 magán-, összesen 280 tanuló. Vallásra nézve volt ezek között ágost. ev. 67, helv. hitv. 54, r. k. 62, gör. kath. 4, mózes vallású 93. Anyanyelvre nézve magyar volt 270, német 8, tót 2. Csak a magyar nyelvet beszélte 229, magyarul, németül beszélt 32, magyarul tótul 14, magyarul, németül, tótul 5, de a magyar nyelvet kivétel nélkül minden tanuló beszélte. A tanulók származási helyét tekintve, Nyíregyháza városabeli volt 125, szabolcsmegyei 90, 87 tanuló 19 megyéből való volt. Volt tanítványaink között egy amerikai, egy stájerés egy lengyelországi. Búratkozott tanítványainknak szülei, polgári állásuk és foglalkozásuk szerint következőleg csoportosíthatók: önálló őstermelők, bérlők 79, kis- és nagyiparosok, kereskedők és vállalkozók 115, községi vagy állami tisztviselők 39, magán tisztviselők 7, érteimiségiek 37, személyes szolgálatot tevők 3. É közben kimaradt 13 tanuló, egy tanácslólag elutasittatott, .egy kizáratott, egy meghalt. Maradt a tanév végén 264. Öszszehasonlitva az ez idei létszámot a tavalyival, a növekedés 42. Az oktatás menetéről és eredményéről szólva az értesítő, érdekesnek tarjuk e részéből a következő sorok közléset: Ha egyik-másik alkalommal megrovólag nyilatkoztam a gimnázium első osztályában jelentkező tanulók nagy részének értelmi fejlettsége felől; ha gyakran tapasztalnunk kellett e tanulóknál, hogy olvasni nem tudnak, hogy a négy számtani alapmüveletek kezelésében végtelenül gyarlóak stb., most ez alkalommal annál inkább ki kell emelnem, hogy éppen az első osztályban annyi a jobb tanuló, hogy a mint egyfelől biztosítva látom a felsőbb osztályok tanulóinak arányos létszámát, ugy más részről táplál a remény, hogy feljutván ezek a magasabb osztályokba, velők a kitűzött tananyag, a legkielégítőbb eredménynyel elvégezhető. Az erkölcsi és fegyelmi állapotokra vonatkozólag a következő megszívlelésre, méltó sorokat olvassuk: a tanintézetek fordítsanak főfigyelraet a fegyelem kellő mértékben való gyakorlására. És sajátszerű, hogy nekünk tanároknak, éppen e téren kell a szülők részéről, egy nemét az ellenállásnak tapasztalunk. Bosszút, üldözést stb. emeleget például némely szülő akkor, mikor s tanár testület megrója a hanyagságot, az erkölcsi kihágást, a nyegleséget, a kihívó magaviseletet; mikor büntetést szab, mert kénytelen a tanulóra azért, mert ez úrfi előtt nem létezett — Néha. — Lássa, nem illettünk volna egymáshoz. Vallja meg, talált-e nyugodalmat, boldogságot ábrándjaiban? Hítte-é, hogy azok meg fognak valósulni? — Hittem, mig ön kegyetlen kézzel szát nem tépte azokat; mig föl nem zavarta lelkemet. Most már kigyógyultam e betegségemből is. Keserű volt az orvosság, de használt. Egy reménvnyel szegényebb, egy tapasztalattal gazdagabb vagyok, öunek az semmi, de előttem egy összeomlott, romba dőlt világot jelent. Isten önnel, Eszter 1 legyen boldog ! . . . . Kálmán egy óra alatt tíz esztendőt vénült. Roskadozó léptekkel hagyta oda a leányt. Az álomkép szétfoszlott s szívét olyan üresnek, kihaltnak érezte! Oh, Szilasi bácsinak nagyon igaza volt Esztert illetőleg. — Hát az édes anyja ? Kálmán nem óhhjtja válaszát s a mint meglátja az utczán, mesziről elkerüli, hogy ne találkozhaBsék vele soha többé. Soha, soha! Ha látta volna azt a jelenetet, mely Szilasiéknál távolléte alatt lefolyt, talán fájdalmasabb lett volna reá nézve a szenvedés. A szerelem, a szív találkozott a gőggel s nagyravágyással. Harcz folyt érette! Récsőiné az ifjú szavaira gőgösen veté föl fejét s megvetéssel nézett a a távozó után. Szinte megfelejtkezett róla, hogy Irén a szobában van. A koldus, még az én leányomat meri megkérni; Hátam mögött áskálódott ellenem. Pap, ki alamizsnából él s mindenki szolgája; sehonnai, ki egy R'-csói leányra merészeli fölemelni szemét. Pfuj! de vigyázz, ha olyan nagyon ezereted, gondom lesz reá, hogy megtörjem nagyravágyó lelkedet. Megtöröm! Oh, pedig meg volt az már törve akkor! — És én megmentem! — szólt mögötte ogy szilárd csengő hang. Irén volt. Karcsú alakja büszkén állott, mint czédrus Libánon bérczein. Szemei szikrákat szórtak. Talán sohasem volt ilyen szép. Ha láthatta volna ekkor Kálmán! Vajjm melyik lesz hát erősebb, a szerelem-e vagy a gyűlölet!?