Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

/ „N Y í H V I D É «." vétkes mulasztásból minősítette az elSljáróságra, a bár­dolatlan szabadosság nagyobb dicsőségére. Nem kisebb és következményeiben napról napra károsabbnak mutatkozó mulasztása törvényhozásunknak, hogy a községi elöljáróságot a közviszonyok igényeihez mért közrendészeti büntető és intézkedési jogkörrel föl ­ruházni elmulasztotta. Az uj községi törvény 21-dik § a ugyan kötelességévé teszi »kezelni a mezei, a tűz- és közrendőrséget és a szegényügyet.* Da mint feleljen meg hatályosan e föladatnak, midőn a kisebb kihágás esetei ben sem illetékes a fenyítésre és bíráskodásra. Törvényes hatalom nélkül tehetetlenül áll szemben a korcimai ga­rázdálkodóval, a duhajkodók utczai botrányaival, az éjjoli tivornyázóval, a tilosban lövöldözőkkel, a zárórákat be nem tartó korcsmárosokkal, a hamis mértéket használó szatócsokkal és mészárosokkal, az éretlen gyümölcsöt áruló kofákkal, a hatésági engedély nélkül csavargók, koldulók és házalók, napról napra mindjobban elszaporodó hadá­val szemközt. A községi elöljáróság tehetetlenségével szemben mindjobban fölszabadul a garázdálkodás, rendetlenség és féktelenség, kivált mióta a helyi hatóság ellen az uj »Büntető törvénykönyv* 193. § a alatt kereshet oltalmat. Nem egy eset volt reá ujabb időben, hogy türhet­len garázdaságot megfenyítő közs'-gi bíróság »a szemé­lyes szabadság vétségéve!« vádolva karült a büufenyitő törvényszék elé és nem a tételes törvény ölő betűjének, hanem a helyzet képtelenségét belátó bíróság józan ítéle­tének köszönhette, hogy épp oly költséges, mint kellemet­len meghurcoltatás árán elkerülte a Csempgi-kodpx 6Úlyos következményeit. Annyi bizonyos, hogy a gyakorlati életből megis­mert közviszonyainkon gyakran csak Oxenstierna ismert mondása igazít el: »Parva sapientia regitur mundus !< K_y. ÚJDONSÁGOK. — Szabolcsvármegye a képviselőházhoz. Szabolcs­vármegye közönsége, a május 8 dikán tartott közgyűlé­sén elhatározta, hogy az első aljegyzői állás betöltésének ismeretes ügyében feliratot intéz a képviselőházhoz. A vármegye közönségének e felirata elkészülvén, fölkülde­tett, s a csütörtökön tartott ülésen mutatta azt be az elnök a képviselőháznak. — Öngyilkos kataszteri mérnök. Megrendítő ön­gyilkosság történt a héten, csütörtökön délelőtt városunk­ban : Dómján György m. kir, kataszteri mérnök, édes anyjának Szarvas utczai lakásán agyonlőtte magát. A szerencsétlen ember, mint kataszteri mérnök Nagyváradon volt állomáson, s ott lakott nejével s öt kiskeru gyerme­kével. Csütörtökön reggel 9 '/a órakor Djbreczju felől egész váratlanul hazaérkezett, s egyenesen édes anyához ment. Ezt azomban nem találta otthon. Nővérével, a házban lakó özv. Kubassy Arthúrnéval néhány szót vál­tott, s aztán az udvarnak egy félreeső helyére vonult, s ott egy 9 mméteres revolverrel szájába lőtt. A golyó a szájpadláson keresztül törve s áthatolva az agyon, a ko ponya csonton akadt föl, s rögtön halált okozott. Mire nővére s a házban levő cselédség a lövésre hozzá siettek, a szerencsétlen 38 é?es erőteljes férfi kiszeuvedett. Vég­zetes tettének okául anyagi zavarait emlegetik. Család­jához czimezve levelet hagyott hátra, melyben édes anyját s nővéreit esdekelve kéri, hogy nejét s öt árváját fogad­ják gondjaikba. Arról, hogy miért kellett meghalnia, nem tett levelében említést. Dómján György temetése, igen nagy részvét mellett, e hő 25 dikén délután meut végbe. A koporsó fölött nt. Lukács Ödön ev. ref. esperes tartott megható gyászbeszédet, s a dalárda gyászdalokat énekelt. A temetési szertartás után a vasút melletti temetőbe vitték a halottat, s ott öröknyugalomra helyezték. — Gyászrovat. A következő gyászjelentést vettük : Czirbesz Mihály és gyermekei Erzsébet, Eudre és Ilona; — özv. Szalánczy Jánosné szül. Somlvódy Juliánná; — Szalánozy Ferencz, neje Hegymeghy Erzsébet és gyerme­kei; — Szalánczy Mariska, férje Soltész Emil és gyer­meke; — Szalánczy Zsuzsanna, férje Pirkler József és gyermekei; — Szalánczy Bertalan és neje Jármy Miriska ; — Hajnal Mihály és gyermekei ; — továbbá Szalánczy András, mint nagybátya, ugy saját, mint számos rokon­ság nevében fájdalomtelt szívvel jelentik, a felejthetik nő, gondos anya, szerető gyermek, testvér, sógorné Czir­besz Mihilyné. szül : cúcseri Szalánczy Erzsébetnek f. hó 23 án reggeli 7'/ 2 órakor, életinek 42 ik házasságának 22-ik évében hosszas szenvedés utáni gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 24 éa d. u. 4 órakor fognak Kisvárdán a ref. egyház szertartásai szerint örök­nyugalomra tétetui. Kisvárdi, 18 3 3. május 23-án. Köny nyű legyen neki a föld ! — Értesítés. A nyíregyházai alsófoku ipariskolák tanooczainak ez évi zárvizsgái, az ipariskola-bizottság határozata szerint, f. évi juniushó 16. és 17-dik napján tartatnak meg, még pedig junius 16-án este 6—8 óráig az előkészítő osztálynak, junius 17 én délelőtt 9--12 ig az első osztálynak, délután 3—5-ig a második osztály tanonczainak. Ezen ipariskolai zárvizsgákról a t. felügye­lőség, az ipartestületi hatóságok, a tanügy igaz párt­fogói tisztelettel értesíttetnek. Ez alkalo nmal felkéretnek a t. iparo3 mester urak, engedjenek tanonczaiknak kellő időt arra, hogy a zárvizsgákou saját iparágukból tehet­ségük és ügyességük szerint jó munkát készítsenek, ösz­tönözzék a szorgalmasabb és ügyesebb fiatal iparos nem­zedéket díszes munkáik kiállítására, hogy a vizsga alkalmával szakértő bírálók előtt, szellemi képességük mellett, szorgalmukat és mesterségükben gyakorlati elő­menetelüket ís bebizonyíthassák. Nyíregyháza, 1888. évi május hó 22 én. Pazár István, ipariskolai igazgató. — Kallói dolgok. Levelezőnk írja N.-Kállóból: Végre valahára, ugy látszik, hogy Káliéban az egészségügyi s ipardolgok reudbe jöuuek. Dr. Grüu járás orvos ugyanis ma, nem tudom lianyadszor, amúgy váratlanul a csend­őrörsvezetővel először a mészárszékeket, azután a ven­déglőket és korcsmákat és végre a boltokat végig vizi­tálta. A nagy publikum csak akkor értesült a dologról, mikor a kellnerek, inasok és cselédek szaladtak rokon­ról-rokonra, társról-társra. Hauem az eredményről is értesültek saját szemeik érzékével, amennyiben üvege­ket, poharakat, bort, pálinkát oly mennyiségben szállí­tottak a szolgabírósághoz, hogy az ember bámult, hogy ennyi Kállóban létezhetik. Czifrább ennél még az, hogy akadtak egyesek, akik felingerültek e miatt és sokkal természetesebb, hogy ma Kállónak minden tisztességes embere arra kéri dr. Grüu orvos urat, hogy mint eddig ugy ezután is ily erélyesen járjon el az elhanyagolt Kálló érdekében. —y —e. — Színházi műsor. Vasárnap „Falu rossza", hét­főn „Ujf király", kedden V. Margó Célia jutalom-játé­kául „Nebánts virág", szerdán „Tricot és Cacolette", csütörtökön „Ne vigy a kísértetbe", új népszínmű, pén­teken az árvízkárosultak javára „Szép Galathea" és a „Jószívű ember", Jókai vígjátéka, szombaton „Don Caesar" üj operette. — Jegyzői vizsga volt a héten c ütürtökön és pén­teken a vármegyeházán. N-g/ kandidatui jelentkezett a vizsgára, nevezetesen Vácsy István Kísvárdáról, Sinka János Nyíregyházáról, Mikolay József Gyulaj^ól s Füze­séry István K.-Sem jénből, A vizsgát mind a négy pályázó sikeresen megállta. — Nyíregyházi színkör. A hét szinhízi történeté­nek a „Suhancz" volt a kiemelkedő pontja. Szombaton adták először, vasárnap megismételték, s a hetet szintén ezzel a víg kedélyű franczia opsrette-el fejezték be. A Suhancz, személyesítve V. Margó Célia asszony által, igazán harapni való kedveuez suhancz volt, akire ezt a szerepet míutha csak rászibták volna. Mellette különö­sen Kopácsy Juliska k. a. és Locsarekné, s a férfi­szereplők közül líónaszéky, Iiaday és Valentin tűntek ki. Vasárnap délután még népelőadás is volt s nagy karzati közönség előtt „Asztalos Sándor vagy az aradi honvéd" került színre. Hétfóu Sdgligeti Ede szép népszínműve, a „Szökött katona" került színre, azzal a félsikerrel, meiylyel a társulat a magyar népszínműveket, népszínmű­énekesnő hiányában előadni szokta. Kedden elég szép számú közönség jött össze a Locsarekné jutalomjátékára. „Egy könnyelmű leány" a czime anuak a német bohó­zatos életképnek, melyet ez alkalomra Locsarekné vá­De ha azt hitte Benedek, hogy első gondom lesz a várost nyakamba venni s kilincsről kilincsre kínálni őt az irodákban, alaposan csalódott. Bizouy eszembe sem jutott, hogy eljárjak az érdekében. Nem érek én arra. Midőu az illető urak irodájukba járnak, akkor én alszom s mikor ők lefeküsznek, akkor kezdődik c.ak az én dol­gom. Ne m találkozhatunk egymással. Meggondolám minek vegyek én magamra haragot? Akár dolgozik az a nagy úr irodájában, akár pedig henyélve engedi át magát mélázásának: minden képen háborgatnám, inkább nem is megyek el hozzája. Duhaj Benedek azonban minden héten pontosan eljött, akár raportra és számot adatott velem, vájjon jár­tam-e államtitkárnál polgármesternél, kataszteri igazga­tónál, postafőnöknél, a képviselőknél . . . — Mindenütt jártam, feleltem. Hogy mikor, azt neai mondtam meg. Járni jártam valamikor az bizonyos. És mivel néha megpillantott Benedek, hogy bemegyek a képviselőházba (a folyosóra diskurálni), a város házára (adóhalasztást kérni), meg volt győződve, hogy most az ő ügyében járok. — Beadhatom a Llyamodváuyomot, kérdé. — Beadhatja barátom. Ha nem is használ előszörre hát. csak adja be. Ei ő hálás kalapemeléssel, a kineveztetés boldogító, reményével ment odább. Folyamodott derűre borura min­denféle köz és magán hivatalhoz, színházba, mágnásokhoz. Egénz nap sem tett egyebet, mint folyamodványokat fir­kált s az örökség-bérletéből kapott pénznek negyedrésze már elment bélyegre. Egyszer találkozom egy vállalkozó gyárossal, a ki több rendbeli bizottsági tag, a közmunka tanács tagja, pénztárnok valamelyik nagy pénzintézetnél és a jó ég tudja, hány helyen van még hivatalos funkciója. Elmegy előttünk történetesen Benedek ur éa nagyot köszön. — Ki ez a furcsa ember? kérdi tőlem a sokhiva­talú ur. — Bizony furcsa egy omber, mondám A hivatal­hajhászó nagyzás áldozatja. Nincs foruin, abol ne ajánl­kozott volna, 8 mindig azt hiszi rólam, h)g/ nekem sincs egyéb dolgo n, mint az ő ügyében járui kelni. — Hogy hívják? Megmondtam a nevét. Ezzel elváltunk. Pár nap múlva már a gyáros asztalán is volt egy folyamodvány, aláírva kacskaringós, széles betűkkel a Duhaj Benedek neve. A gyárosnak délután valami bizott­sági ülése van, ott megint tárgyalják Datnj Bsnedek kérvényét, megy a takarékpénztárhoz, ott a titkár épen ak­kor vörös krétázza Dahaj Bened ;k visszautasított kérvényét. Mindig és mindenütt Dahaj Benedek. Mikor ismét egy más bankba ment, ott megint Du­haj Benedek kérvényét találta. Ugyan nevezzétek ki már valaminek! mondá az igazgatónak elkeseredetteu. Vörösbe játszott a szeme az örökös Dahaj névtől. És Duhíj Bmedeket kinevezték hatssáz forintra. A titkár nem mulasztotta el azt is közölui vele, hogy ez kiuek az ajánlatára történt. Pedig dihogy ajánlotta őt a gyáros, boszankodásábau szalasztotta ki a száján azt a mondást, hogy nevezzék már ki, ue alkilm itlankodjék neki ez a név minden hivatalban. Duhaj B medek most szentül m?g van győződve, hogy a gyárosnak senki más nem ajánlhatta, mint én, mert látott vele. Boldogokak az igaz hitűek ! És boldogok azok, a kik ilyen könnyen jutnak a hálához, melyet más'ior sok utánjárással sem biztosithatnak magukuak. Sziklay Jáuos. lasztott, s'e darab gyarlóságait csakis az a közkedveltség volt képes parallizálni, melyaek Locsarekné nálunk részese. Szerdán Gabányi Árpád vígjátékának ,,A kókai AaV-nak volt a bemutatója elég üres ház előtt, csütör­tökön pedig Valentin Lijos igazgató jutalmára az „Angot asszony leánya" operette került szinre, V. Margó Célia, Kopácsy, Valentin, Rónaszéky s Püspökivel a főbb szerepekben, s az előadás teljes sikerét csak az zavarta meg, hogy épen a „jutalmazandó" Valentin igazgató annyira indisponálva volt, hogy teljesen berekedett álla­potában szerepének ének-részeit végképen hallhatatlanul énekelte el. Pénteken egy német vígjáték került szinre első előadásban, szombaton pedig a „Suhancz"-ot ismé­telték meg. — Eljegyzés. Kemény Bertalan kir. mérnök Ung­vártt, e hó 20-án eljegyezte Flegmann Róza kisasszonyt, özv. Flegmann Miksáné úrhölgy leányát. — A ránk következő színházi hét nagy érdekes­ségünek ígérkezik. Mindjárt a vasárnapi előadás az örök költői becsű Falu rosszát eleveníti föl, ezt az igazi ma­gyar népszínművet, mely a mai gyárilag készülő, mester­séges zenéjü s erőltetett népiességü népszínművek fölött mint a hamisítatlan magyar népélet eszményi reprodu­kálása, elérhetetlen magasságban áll. Különös érdeket kölcsönöz ez előadásnak az a körülmény is, hogy Finom Rózsi szerepét V. Margó Célia asszony fogja játszani. Egy másik érdekes előadás ígérkezik a hét végén, szombaton „Don Caesar" Delliuger fülbemászó zenéjü operettejevel, melyben V. Margó Céliának, Kopácsi Juliskának, Locsareknénak, Rónaszékinek és Valentinnak jut kitűnő szerep. A keddi nap megint jutalom-játékra van szánva, még pedig ez úttal a társulat kitűnő primadonnájának V. Margó Célia asszonynak, ki ez alkalomra a „Nebánts Virág" operet­tet választá. A jeles művésznő jutalomjátéka alkalmából — mint értesülünk — nagy ovációkban fog részesülni. = Elhalasztott majáles. A helybeli minden feleke­zetbeli összes népiskolák tanulóinak majálesét hétfőn fog­ják megtartani, ha ugyan megiut el nem kell halasztani a majálesek leguagyobb ellensége, az eső miatt. — A helybeli iparos ifjúsági egylet által pünkösd másod napján a Sóstón rendezett nyári mulatság igen s/.ép eredménynyel folyt le. Összes bevétel 217 frt 50 kr, kiadás 97 frt 79 kr volt, maradt tiszta jövedelem 119 frt 71 kr. Felülfizettek ifj. Hudák Károly, Májerszky Bírna 3—3 frt, Tolnai Sándor 2 frt, Nagy Géza, Fürster György Tokajból 1—1 frt, Zölder Károly, Hoffman Mihály, Hoffman Béla, Szilvási János, Lipcsey György 50—50 kr, Pintér István, Bacher Gyula 40 — 40 krajczár, Hok E nánuel, Patenheuser Mátyás 30—30 kr, Fodor Gáspár 20 kr. Fogadják a nemes adakozók hálás köszö­netünket. A rendezőség. — Tánczpróbák. Alföldy Károly tánezmester a jövő hó 2-dikáu, szombaton este tartja meg növendékei­vel a tánezpróbát a nagyvendéglő nagytermében. A próba tánczestélylyel lesz egybekötve. Belépti dij személyenkint 1 frt. — Kálló Gyula táncztanitó próba-bálja pedig, iparos ifjúsági növendékeivel másnap, azaz junius 3-dikán vasárnap este lesz, ugyancsak a nagyvendéglőben, s a meghívó szerint a mulatság tiszta jövedelmének egy harmadrésze a vármegye árvízkárosultjai javára fog for­díttatni. Belépti jegyek személyenkint 1 forintjával, s a családra szólók 2 írtjával válthatók. — Egy fiatal leány öngyilkossága. Englander lg­nácz helybeli termény kereskedő 17 éves leánya Gizella, a héten kedden este, szülei lakásán a kútba ugrott, s miro tettét észrevették, oda fullt. Életét már a gyorsan érkezett orvosi Begély sem menthette meg. Végzetes el­határozására — mint beszélik — reménytelen szerelme vezette. Temetése csütörtökön délben ment végbe, nagy részvét mellett. — Hymen. Steiner Adolf szolnoki kereskedő elje gyezte Baruch Gizella kisasszonyt, Baruch Arnold hely­beli tekintélyes kereskedő leányát. Goldberger Sámuel nagy-kállói nép és ipariskolai igazgató, e hó 20-án elje­gyezte Nagykállóbau Mandel Malvin kisasszonyt, Man­del Sámuel leányát. — A napkori majálesról legutóbbi számunkban közölt tudósítás kiegészítéséül szolgálnak a következő sorok: T. szerkesztő ur f A napkori majálesról becses lapja 21-dik számában foglaltakhoz szabad legyen még következőkkel járulnom. A sikerült tavaszi mulatság úgy­szólván előkészület nélkül annyira röktönzött volt, hogy még meghívókat sem volt időnk készíttetni, még kevésbé szétküldŐEni; hanem csak ugy oda kiáltottuuk a mi sze­rény törekvésünket mindég melegen pártoló nagykállói, nyíregyházi, orosi és apagyi jóembereinknek: mulatság lesz Napkoron, jöjjetek. Es eljöttek szép Piámmal s ál­doztak jókedvvel a szabolcsmegyei árvízkárosultak javára! Bevételünk volt; 98 frt 74 kr, kiadás 13 frt 52 kr, tiszta jövedelem, melv az alispáni hivatalhoz szolgáltatott be: 85 frt 22 kr. Felülfizettek: Kállay Jenő 5 forint, Petrovics Gyula 1 forint,, Polatzek János 1 frt, Meskó György 1 frt, Tahy István 1 frt, Verner Gyula 1 frt, Hudák Károly 1 forint, Szaplonczay Györgyné 2 forint, Körtvélyfái Péter 1 frt, Béres Gyula 1 frt, Jaszencsák Sándor 1 frt, Fülöp Gyula 1 frt, Urszini Károly 1 frt, Jakabos István 1 frt, Meskó Elek 1 frt, Körmendy Jó­zsef 1 frt, Nová'c József 2 frt, ZiltánÖiön 1 frt, Pus­kás Simon 1 frt, Simaskó Venczelné 2 frt, Czukor Vilmos 3 frt, Harsteiu Ignác. 3 frt, Gonda Albert 50 kr, B euer Ignác? 1 frt, Simák István 5 frt, Kállay Leopold 5 frt. Oiszes felülfizetés: 44 forint 50 kr. Azt tán említenem is fölösleges, hogy a napkori asszonyok ezúttal is kitettek magokért, úgyannyira, hogy egyik vendégünk még meg is aprehendálta a sokféle jóságokat, azt mondván, hogy ily fényes asztalt még fővárosi majálison se látott. . . . Hátigaz is, ami igaz; hölgyeink nagyon meglehetlek ma­gokkal elégedve, mert még a felkelő nap is gyönyörködhetett produktumaik morzsalékaibau; pedig az a vinkó, melyet dalkörünk elnöke most is ingyen bocsátott rendelkezésüak alá, ugyancsak kívántatta velünk a zamatos édességeket és a többi jóságokat. . . Ki kell még emelnem azok fárado­zásait, akik a plébánia dohány h ódáját alkalmas zöld gá­lyák hiányában is oly széppé és kellemessé tevék, hogy a kukások alig ismertek rá reggel felé! Jávorrek Irénke és Schurina Tónika idézték elő ezt a büvészetet. Végül fogadják köszönetünket mindazok, kik a napkori muri

Next

/
Oldalképek
Tartalom