Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

„IN Y í R V I t> É K." gek, egy kis feltöltéssel, melynek költségének viselését a város már fölajánlotta, s az építés terveinek némi megváltoztatásával leküzdhetők. Az építész ur körvonalozta is nagyjából e szükséges változtatásokat. E szerint az emelendő épület körülbelül 21 méterrel ugrana ki a nagy-orosi utcza mostani vonalából, ugy hogy tekintélyes hosszúságú frontot képezne a r. kath. templom felé is, ami szépréti szempontból városunknak mindenesetre díszére válnék. D: uem veszítene ezzel a sétatér sem, habár területéből elesnék is valami; a törvénykezési palota kiugrása által szép négyszögletű alakot venne föl, mostani idomtalan formája helyett. Barom piacznak nem lehetne használni, de hisz az külömben sem lehetséges, hogy az maradjon akkorra is, h i ott az uj diszes palota felépül. Az épitéshiz nrnden valószínűség szerint a jövő tavaszszal hizzá fognak. — Vidliczkay József országgyűlési képviselőnk a képviselőház e hó 26-diki ülésén hirtelen rosszul lett. A képviselő urat abban a pillanatban érte a baj, midőn a teremben lépve, helyére menni igyekezett. Hirtelen elsápadt, s eszméletét vesztve rogyott két képviselő társa karjai közé, kik baját észrevéve, feléje siettek. Rögtön orvosi kezelés alá vették s rövid idő alatt magához tért. Rosszullétét a képviselőház tanácskozó termének nyomasztó levegője idézte elő. Örömmel jelenthetjük különben, hogy a képviselő ur egészségi állap jtiban ez a pillanatnyi baj semmi nyomot nem hagyott maga után. — Szabolcsvármegye egészségügyi bizottságának e hó 28-dikán tartott ülésén éléak megbeszélés tárgyát képezte ama rendszabályok megállapítása, melyek által a kötelező himlőojtást keresztülvinni lehetne. Dr. Jósa András megyei főorvos ur, mint közegészségügyi viszonyaink egyik legfontosabb tényezőjére hívta fól ez ügyre a bizottság figyelmét. Szabolcsvármegyében a mult év folyamán több mint 800-an haltak el himlőben, s általában a halálozások száma rendkívül nevekedett, mert mig 1886-ban minden 1000 ember közül 35 halt meg, addig 1887-ben ez a szám 44-re szaporodott. Népünknek a himlőojtás ellen nagy ellenszenve van, különösen pedig a karról-karra való ojtás ellen, melynek több község lakossága lett nyomorékává. Ez ellenszenvet megtörni, s a himlőojtásban a tehénhimlőojtást alkalmazni sürgős szükség. A megyei főorvos ur önként felajánlotta, hogy a járási és körorvosokat a szükséges anyaggal el fogia látni, kérve azt, hogy az elöljáróságok a kötelező himlőojtás keresztülvitelében a leghathatósabb intézkedések megtételére szigorúin utasitassanak. — A felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulatnak legutóbb Kisvárdán, Hrabovszky Rudolf elnöklete alatt tartott választmányi ülése, Almássy István társulati főmérnök részletes jelentése kapcsán behatóan foglalkozott a közelmúltban szenvedett nagy árví'.veszélylyel. Az árvizveszély alkalmával szerzett tapasztalatok alapján utasította a választmány a társulati főmérnököt, hogy a Tisza töltéseinek másfél méterrel, s a Lónyay csatorna töltésének egy méterrel való emelésére a terveket és költségvetést készítse el. Elhatározta továbbá a választmány, hogy a közlekedéeügyi minisztériumhoz emlékiratott fog intézni, melyben a társulat mai helyzete, már meghozott és meghozandó áldozatai feltüntetve lesznek. Ez emlékirat szerkesztésével Bltuer Mór, Fráter Sándor és Okolicsányi Lajos bízattak meg. Az árvédelmi költség összesen 21,421 frt 95 krba került, mely összegűek még fizetetlen része, valamint más sürgősebb kiadások fedezése czéljából felhatalmaztatott a választm. elnök, hogy 19,400 frtot váltóra felvegyen. Lxptay Károly a recrimiuationalis bizottság elnökségéről, Bltuer Mór pedig ugyan e bizottsági tagságról lemondván, Liptay helyére Fráter Sándor, B'euer helyére pedig Hrabovszky Gnidó választatott meg Köszönetet és elismerést szavazott végül a választmány mindazoknak, kik a legutóbbi árví', veszély alkalmával a mentésben oly nagy buzgalommal és kitartással vettek részt. — Szögyóny Emil, a nyir-bogdányi választó kerületnek az 1881 — 1884 és 1884—1887-diki két országgyűlésen át országgyűlési képviselője, a felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulatnak több éveken át igazgatója, Szabolc-vármegye bizottsági tagja s szabolcsvármegyei földbirtokos e hó 27-dikén Budán, a vöröskereszt egylet kórházában meghalt. Temetése május hó l-sején lesz. — Őszinte SZÓ a debreczeni színtársulat igazgatóságához. Lapunk egy barátja küldte be hozzánk a következő sorokat: »A debreczeni színtársulat a közelebbi napokban körünkbe jö, megküzdeni egyrészt a vidéken — fájdalom — már-már mindinkább elharapódzó közönynyel, és azzal a tudattal, hogy vármegyénk árvíz sújtotta lakosainak felsegélésébeu e város közönsége is nagy áldozatokkal vett részt. Ez azonban nem jelent annyit, hogy megvonnánk a t. társulattól, tagjai helyes megválasztása által is már kiérdemelt támogatásunkat, sőt inkább kívánjuk, hogy a vagyonosabbak tüntető példával menjenek elől a pártolásban. Másrészt azonban jóakaratulag figyelmeztetjük a társulat t. igazgatóságát, hogy a közönség érdeklődésének folytonos ébrentartására az előzetes hirdetményben előadatni ígért darabokat valóban adassa is, 8 ne helyettesítse azokat — a múltkori eljáráshoz hasonlóan, németből és angolból travesztált haszontalan bohózatokkal, Stern Izsák s ehhez hisonló elcsépelt vígjátékokkal, mert e netalán ismétlődhető eljárás deprimáló hatással lenne a közönségre s elriasztaná a színháztól még a legbu'.góbb látogatókat is. Méltányos dolog lenne az is, hogy a bérlő közönséggel szemben, melyre a társulat mindég a legbiztossabban számolhat, legyen az igazgatóság annyi udvariissággal és méltányossággal, hogy az előadásra kerülő uj darabokat ne vonja ki a bérlet alól, 8 ne töltse be azok számait csupa régi s már sokszor hallott darabokkal. Kiváujuk külömben a derék társulatnak tiszta szívből, hogy siker koronázz ^törekvésüket. — A helybeli nőegylet a vármegyei árvízkárosultak részére 20 forintot szavazott meg s ez összeget Kerekrőthy Miklós főkapitány ur utján az alispáni hivatalhoz juttatta. — Adakozások a vármegyében Legutóbbi kimutatásunk óta a vármegyei árvízkárosultak részére a következő adományok küldettek be az alispáni hivatalhoz: Dombrád község 52 zsák gabona, 1 zsák paszuly, 3 zsák tengeri, Ujfehértó, a már nyugtázott 621 frt 21 kron felül, 27 köböl gabona, 23 zsák kolompár, 3/

t zsák liszt, 56 jkl. szalonua, 103 kenyér, tengeri liszt, kása s ócska ruha. Ibrány 3 zsák buza, 10'/a zsák gabona, 3 zsák tengeri, 2053 kl. liszt, 2 zsák krumpli. Eucsencs 16 frt 30 kr, Bököay 23 frt 98 kr, a h.-böszörményi IV. temetkezési egylet 60 frt. Kemecse 6-3 frt, gróf Dessewííy Miriana, Dienes, Alajos, Béla 400 frt. — Ungerleider Jónás hasonszervi orvos és vízgyógyász a veldesi (felső-K raj na) víz-gyógyintézetben ismét elfoglalja a fürdő-orvosi állomását juuius elsején, amikor is az idény kezdődik és tart október l-ig. — Gyászrovat. A következő gyászjelentést vettük : Bittó Paula férjével Takács Gézával és gyermekeik: Miklós és Gé.iával; B.ttó S irolta férjével Fuhrmanu Istváunal; B ttó Hermin férjével Lévay Sándorral meg tört szívvel tudatják a legjobb anya nagyanya és anyósnak sárosfalvai özv. Bittó Miklósné született Majorossy Teréziának é,ete 74 ik, özvegysége 2 dik évében folyó hó 27-én délután 3 órakor, sziv,«zélhüdésben történt gyászo3 elhunytát. Az elhunyt hűlt tetemei folyó hó 29-én d. u. 4 órakor fognak a ró n. kath. egyház szertartásai szeriut, a b.-szt.-mihályi sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pidig folyó évi ápril hó 30-án Nyíregyházán a róm. kath. templomban délelőtt 10 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Gorögszállási tanya, 1388. ápril hó 28. Béke hamvaira! — Szinházi bórlelek gyűjtése cíéljiból Vedrtss Gyula ur. a debreczeni színtársulat egyik tagja városunkban időzik. B'rletek hétfőn délig eszközölhetők. A bérlet, nem mint az előleges jelentésben mondva volt 3 án, de mindjárt az első előadással — Bicciccio — kezdődik. — Mulatság a Sóstón. A nyiregyházaip iro3 ifjú sági önképző egylet, í. évi május 21 én, pánkösd másod nap ján, a sóstói nyári tánczhelyiségben, saját pénztára, javára zártkörű táncz uu'atságot rendez, melyre ezúton is felhívja a nagyérdemű közönség becses figyelmét. A rendezőség élén Hudák Károly és Kertérz Birtalan állanak. Beléptidij személyenkint 1 frt, családjegy 2 frt. — Nyilvános köszönet. Ri'.sakerti József ur, az izr. hitközség választmányi tagja folyó hó 8 án iskolánkat meglátogatván, szives érdeklődéssel hallgatta az előadá»t, valamint a tanulók szabatos és világos feleleteiket. Es alkalommal nem kerülte ki figyelmét taneszközeink hiányos volta, és most örömmel jelenthetem, hogy becses látogatásának eredménye két gyönyörű térkép, melyek a kegyes adományozónak becsületére, iskolánknak pedig nem kevésbbé díszére mint hasznára válnak. Bátorkodom ezúttal Róz9akerti urnák még azou a szűkölködők iránt meleg részvétről tanúskodó szép tettéről is említést tenni, miszerint a közelmúlt húsvét alkalmával 160 forintot adott át a hitk. Elnök urnák oly czélból, hogy ezen összeg a helybeli szegény sorsü izr. családok közt kiosz tassék. Fogadja a kegyes adakozó ezekért tiszteletteljes köszönetemet. Nyíregyházán, 1888. április hó 27-éa. Fried Ármin, tanító. — Kovács J. fogorvos pár nap óta városunkban időzik, s rend'1 és műtéteket végez az Európa szálloda egyik szobájában. Ajánljuk őt, valamint lapunk mai számában levő hirdetését olvasóink figyelmébe. — K'ein Henrik táncztanitó, ki minden évben meg szokta látogatni Nyíregyházát, 8 ez idő szerint Huszton időzik, legközelebb megint eljön ide s megkezdi itt a táncztanitást. Egy római zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. XIV. Három órai bolyongással bejártuk Po.npejiuek eddig felderített három-negyedét, megnézegetve a külön lakatokkal elzárt s a vezetőknek juttatott ezüst-lirákból összekovácsolt kulcsok által megnyílt érdekesebb s jobbára obscenus freskókkal telt részeket ii. Igy láttuk többi közt a közös fürdőket, melyek berendezése a mai igényeket is kielégítené. A márvány medenczék egészen ép;k, a vízmelegítő katlan ik s különösen az agyagból készült víivezetó csövek az e nemű ipar nagy haladását igazolják. Rividen szólva: Pompeji egy nagybecsű mu zeum, mely elénk tárja a 18 század előtti római császárság mü-eltségét, szokásait és erkölcsi állapotát. Van is látogatója elég, mert a belépti dijakból egész hivatal tartatik ott fenn, és még jut belőle a további ásatásokra is; csak mi magyarok juttattunk e czélra 300 lirit egyszerre, lévén 150-en, kik különvonattal oda rándultunk De mégis érdemli a költséget és fáradságot az itt található gyönyörűség, kivált az a nagyszerű panoráma, mely e pontról szemeink elé tárul: három oldalt hegyek által környékezve, melyek közői magasan kiemelkedik a folyton füstölgő Vezúv, negyedik oldiloa pedig a tenger, egyik része a Nápolyi öbölnek, melytől mélyen benyúló higytok választja el, miudez együtt oly szép látványt nyújt, hogy nem bírunk vele eltelni . . . Számított is erre a kéjvonat vezetője, mert csak esü öt órára került elő valahonnan külön vonatunk, mely körülmény sokakat zavarba hozott, ott hagyván a kupékban nem csak a Rómából hozott villásreggeli készleteket, hanem felső kabátjaikat is, mely utóbbiakra p:dig már estefelé sokan vágyakoztak, mert deczemoer 1 én a nappal mellegét hirtelen válta föl az est hivessége. Még mielőtt vonatunk megérkezett, kiosztatván közben a Nápolyi szállás jegyek is, észrevettük a Vezúv kráterének ineg-meg ujuló világítását, sőt a keletfele irányuló láva folyást is, mely különösen egy helyt, valószínűleg kiMló szikla tömbbe ütközvén, úgy tű iik fel, mint nagy pásztor tüz izzó parazsa. E ritka szép látványon kívül, élelmes taliáuok láva és korallból készült emlékek kiuáigatásával mulattatták a zarandok népit; volt is keletök, főkép utolja felé. a midőn már annyira letörtük az árát az előbb méregdrágán tartott portékáknak, hogy utoljára majdnem ingyen kaptuk az előbb 2-3 lírás láva figukákat és korái-füzéreket , , . Megrakva igy lelkünk és zsebünk becses emlékekkel, öt órakor elhagytuk Pompejit és félórai erős futammal, jobbára a tengerp irt szélén, folyvást gyönyörködve a Vezúv kráterének mindinkább nagyobbodó világításában éa a tenger hullám linak locsogásában, látva itt már a stabadban is czitrom és narancs ligeteket, telve érett gyümölcsökkel, megkerülve a Vezúv máBik feiet is, szerencsésen eljutottunk Nápilyba. Itt ismét volt alkalmunk tapasztalui az olasz fiákeresek lármás kapzsiságát a a rendőrség tehetetlenségét tarka egyvelegben. Hiába volt minden igyekezetünk, hogy egy kocsira juthassunk ezimborák és szobatársak, táskáinkat elragadták kezeiukből s vitték jobbra balra más kocsikra, magunk pedig tétovázva szaladgáltunk majd táskáink, majd egymás után s utoljára is szétszakadozva jutottunk a városba, szerencsére mégis ugyanazon szállodába, a tengerparton fekvő Vezuvba. Ez egy első rangú Hotel, páratlan szép kilátással az egész öbölre és a Vezuvra. Szobánk a negyedik emeletnek a legszebb kilátást szolgáltató részén volt, melynek karfával ellátott ablakából órákig szívesen nézegettem volna a tenger fodros habjait s a Vezúv kedélyes csibukolá8át. Moat azonban megérkezésünk után csak néhány pillantást vethettem a csoda szép esti képre, mert hat óra levén, a földszinti ebédlőbe kellett sietnünk, hogy élvezzük az előre kifizetett nápolyi konyhászat produktumait. A pompejii freskókkal ékített nagyszerű étteremben közel hatvanan jöttünk össze magyarok, leginkább régi ismerősök a Hotel Allemagne-ból. Asztalunk a terem közepén volt elegánsan felszerelve, egy másik asztalnál angol társaság élvezte már a kitűnő, a rómainál határozottan finomabb étkeket. Mt is hozzáláttunk ugy magyarosan a már megszokott vajolajos enni valókhoz és ittunk rá vinum Ischia-pacshale scala-i, magyarul : vinkóhoz hasonló savanykás vörös bort, külön s jó drágán fizetve. No de jól esett éa ez a fő dolog, ha már nápolyiakká lettünk. Kedélyesen elköltött jó ebédünk után kimentünk sétálni a tengerpartra, mely e tájon majdnem kizárólag e czélra szolgál 2—3 kilométer hosszaaágban, lévén itt minden ház idegen számára fényesen berendezett szálloda, most leginkább magyarok által megszállva. Szép tiszta idő lévén holdtöltével, beláttuk az egész öbölt, amint a csillagok milliárdjai a tenger sima tükrében nézegették fényes ábrázataikat, kaczérkodva a Coroó lámpáival, melyek szégyenkezve ismerték el amazok előnyeit. . . M->g az öreg Vezúv is leszívta csibukjáuak fénylő parazsát s csupán bodor füstjét fújta a tenger felé, hogy némileg elhomályosítsa ennek ragyogó toilette-jét. . . . A mi szemeink ia kifáradtak ennyi gyönyör élvezetében, s miután az itt honos kintornások sehogyse akartak tágítani, követelvén az olasz zene méltatását is, betértünk a Vezuvba, és lift auf, a IV. emeletből bámultuk tovább a világ legszebb panorámáját. Innen a magasból még tündéribb a látvány s talán reggelig is ott állok vala ablakomnál, ha a kintornás család észre nem veszi a szép iránti nagy hajlandóságomat, s oda nem áll szembe velem húzni-fujni szép (?) nótáit a végtelenig. ... No mar erre megindultam én is, mint már előbb szobatársam (ismét N. J.), 8 megnézve még, mint keresik a ledobott pénzdarabot az eközben ia muzsikáló müvéazek, leeresztém ablakom redőit, s lefeküdtem a duplaágy egyikébe, hogy magyar nótát ia hallgassak, melyre már rég rá gyújtott, horkolva az én kedves czimborám. . . . Deczember hó 2 án ébredtünk fel először Nápolyban. Én mint feltettem magamban, még nap felkelte előtt elhagytam ritka kényelmes ágyamat, g felnyitva ajtószerü ablakunkat, megbámultam természetben a festők kedvenczét, a touristák ideálját: „Napfelkelte Nápolyban" . . A tenger csendes mozgása, az árbóczoa hajók egész raja, a Vezúv álmos füstölgése, mely szürke lepelként vonta be az egész nápolyi öbölt, a felkelő nap sugarainak vívódása a füstfellegekkel: ezek együtt képezik azt a csodálatos , látományt, melyhez fogható nincs az egész világon ! És én ezt szinröl-sainre láttam a »Vezuv« negyedik emeletének ablakából! Nem is cseréltem volna ez órában sem a minden oroszok czárjával, sem a hatalmas német nemzet uj császárjával ! Most már vau fogalmam azok extázisáról, kik e nagy mondást kitalálták: ,,Nápolyban lenni és aztán míghalni"! Én mindazáltal nem kívánkoztam még meghalni, mert hátra volt még a város megtekintése, aztán meg a tervezett kiráudulások Bájára, a híres kutyabarlanghoz, Capri szigetére, hol a kék barlang van, és a Vezúv kráteréhez. A reggelinél találkozván zarándok társaimmal, miután erős vetélkedés folyt az emiitett nevezetességek elsőbbsége fölött, én ötödmagammal a város megtekintésére indultam egy fitkeren. A tengerpartot elhagyvs, a királyi pilóta előtt nyiló Toledo utczába értünk, mely egyetlen azéle3 u czája a 600,000 lakossal bíró városnak Útba ejtvén a jezsuiták fényes, sz. Klára nagyszerű és sz. Januárius ciodálatos templomait, hosszú keresés után egy olasz pap segélyével megtaláltuk Aqiinói sz. Tamás lakó szobáját, a gyönyörű kereszttel, mely előtt térdelve szívta magába a nagy bölcsész az isteni tudomány szín mézét, melynek édességét oly fennen dicséri é3 szüntelen ajánlja XIII. Lio pipa jelen tudományszomjas korunknak, Innen egyenesen a Museo Nationale ba kocsiztunk. Itt aztán volt módunkban látni és látni ! Előbb is a földszinten elhelyezett pompejii leleteket néztük végig: freskók, vázák, edények, szövetek, szobrok stb. vannak itt felhalmozva 8 utoljára egy nagy teremben láttuk az egész város fac-similéjét fából kifar&gva oly hűséggel, hogy akár ne is mentünk volna a katasztrófa színhelyére. Majd felmentüuk az emeletre, hol egymáat váltják fel az óriási termek, telve a azobrászat, festészet és régiségek remekeivel. Bijártuk az egészet és láttunk annyi szépet és nagyszerűi, hogy utoljára azt se láttuk már, amit néztünk. Együtt van itt minden, amivel Í>Z olaszok dicsekedhetnek, ez valóban nemzeti muzem! Kifáradva testileg lelkileg, mentünk a Vezuvba ebédelni. Alig tizen voltunk együtt, a többiek a kutyabarlang körül kutyagoltak egész nap és pedig, mint később m'gtudtuk, nagy "

J"'

i

J ' méreg drága fiakkerekkel vesződvs s csalódással eltelve, megbánva vállalatukat, többit máskor I mint a kutya, mikor D. J. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK.