Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

,TN Y I B V I D É K." bunda, egy kávé szinü téli kabát, szürke kisebb kabát, ugyan'ilyen szinü mellény és nadrág, egy kékes szinü zubbony, melyen arany babér koszorút visel, „Honvéd" felirattal. Belügyminiszter ur őnagyméltóságának f. évi febr. 14-ről 114. sz. a. hozzám intézett rendelete folytán, felhívom tekintetes alispán urat, hogy nevezett egyént kipuhatoltatni, feltalálása esetén felügyelet alá helyezni 8 kilétéről s egyébb viszonyairól hozzám azonnal jelentést tenni szíveskedjék. Kellő utasítással a m. kir. csendőrséget is kérem ellátni. Nyíregyháza, 1888. márczius hó 15-én. Oraefl Józstf, főispán. 5142. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. 1 járási fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének ói a községi elöljáróknak. A nagyméltóságú földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák f. évi 21,219/IX. b. sz. rendeletét alantjegyezve közhírré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1888 április 25. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Földművelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 21,219/IX. b. sz. Szabolcsvármegye közönségének Nyiregyházáu. Rakamaz község kérelmére megengedem, hogy ott a f. hó 9-re esett, de elmaradt országos vásár helyett f. hó 30-án pótvásár tartassák. Erről a közönséget f. április hó 17-én 4789 sz. a. kelt alispáni felterjesztésére, azonnali intézkedés végett oly hozzáadással értesítem, hogy az engedélynek a hivatalos lapban való közzétételére nézve egyúttal intézkedtem. Budapest, 1888. április 21. A miniszter megbízásából Sehnierer, S. k. 5100. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjtól. A fószolgabiráknak, Nyíregyháza váró* polgármesterének és a községi elöljáróknak Id. Vay István nyugdíjaztatása és Angyalossy Pál volt szolgabírónak előléptetése folytán a nyírbátori járásban a főszolgabírói s a kisvárdai járásban a szolgabírói állás a folyó évi május hó 8-án Nyíregyházán tartandó rendes vármegyei közgyűlés által választás utján fog betöltetni; azon esetre pedig, ha a főszolgabírói állás fokozatos előléptetés utján töltetik be, akkor ugyancsak a jelzett közgyűlésben a tiszai járás szolgabírói állására is meg fog tartatni a választás. A pályázni óhajtók felhivatnak, hogy az 1883. évi I. t. cz. értelmében felszerelt kérvényeiket főispán ő méltóságához folyó évi május hó 7-én délután 4 óráig beadják, mert a később érkezett kérvények figyelembe vétetni nem fognak. A közgyűlés tárgysorozata f. évi május hó 1. napjától az alispáni hivatalban bárki által megtekinthető 8 a közgyűlést megelőzőleg a „Nyírvidékiben közzátétetik s az egyes bizottsági tagoknak meg fog küldetni. Nyíregyházi város polgármestere és a községi elöljárók felhivatnak, hogy ezen hirdetményt a legkiterjedtebb módon közhírré tegyék. Nyíregyháza, 1888. április 27. Zoltán János, alispán. Az elöljáróságok teendői. A jó közigazgatásnak végső czélja a polgárok anyagi jóléte, anyagi érdekeinek biztonsága. És mivel az államczél megvalósítására hivatott legfőbb végrehajtó hatalom — az államkormány — a legvégső ponton a helyhatósági elöljárókban birja ama végrehajtó közegeket, melyek az állami és helyi érdekek megvalósítására hivatva vannak, önként következik, hogy a polgárok anyagi jólétéről és anyagi érdekeinek biztonságáról, első sorban a helyhatósági elöljáróságok vannak hivatva gondoskodni. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Kikeletkor. . . . Ke Biálj ablakomba Ébredő kikelet, Kikelet hajnalán, Ne zengd örömdalod Kedves kis csalogány I Epedve vártalak, Ha jött a kikelet. .. Elzengni dalomat Együtt, vigan, veled D# már néma a lak, Nem kél benne ének, Mért is kellett lenni Fájó szenvedésnek 1 Szelid meleg sugár, Ti se keressetek... Nem találtok itt már! Sokáig jöttetek, Szivem nem birt várni. Pedig fájt tőletek Búcsú nélkül válni. Kedves kis ibolya, Te Be haragudjál, Nem mondhatod el, hogy Ott lent mit álmodtál. De ha újra eljösz... Majd akkor álmidat Elregéled nekem Lent... a sirhant alatti Bodnár László. A legnagyobb magyar életrajza vázlatban. Irta « a nyíregyházi kereskedő ifjak 8zéchenyi estélyén ipril h« 8-án felolvasta: Leffter Sámuel. (Víge.) Ilyen varázsigékkel lelkesité munkára honfi-társait, « kíssebb röpirataival, hírlapi c.ikkeivel, alapításaival az újkori reform mozgalom vezetője lett. Eleinte főkép az ifjúság lelkesedése kísérte, majd később az egész nemEnnek a hivatásnak azonbau nemcsak a szorosabban vett közigazgatás vitelére, az irodai teendők elvégzésére, hanem különösen a közgazdasági állapotok javítására is ki kell terjedni, miért is az elöljáróknak a községházán kívüli viszonyokra és teendőkre is éber figyelmet kell forditaniok. Sok félék a teendők, melyek e tekintetben egy egész év folyama alatt a helyhatósági elöljárók vállaira nehezednek. Nem is lehet czélunk e tekintetben kimerítő képet nyújtani, hanem czélunk egyedül az, hogy midőn a természet a tavasz beálltával, egy hosszú tél tespedéséből uj életre ébredt, s a falusi nép is a téli nyugalom után újra a mezei munka után lát: egy-két, a községekre s lakosaik anyagi jólétére befolyással biró teendőre hívjuk föl az elöljáróságok figyelmét. Népünk legnagyobb része a télen át teljesen elfogyasztja azt, amit a nyáron át keresett. Különösen az idei hosszú és kemény tél nem engedte munkásainkat téli keresményhez jutni. Ez idő szerint a tavaszi munka javában foly s a munkásnak több táplálékra van szüksége. Most veszi népűnk leginkább igénybe a bolti és korcsmai hitelt, s ezt az időt szokták igen ügyesen fölhasználni a falusi boltosok és korcsmárosok és az apró uzsorások, hogy élvezhetlen, nem ritkán ártalmas élelmi czikkeiken, italaikon, még hamis mértékek használatával is, drága pénzen hitelbe tul adjanak, s igy származott követeléseiket egy kis írással, váltóval biztosítsák. A rossz élelmi czikkek elárusitásának meggátlása, a hamis mértékek elkobzása egyenesen a helyhatóságok teendői közé tartozik, de sokat tehetnek arra nézve is, hogy a korcsmai hitelről szóló törvény rendelkezései végrehajtassanak, s hogy az uzsoráskodás népünk bőrére megakadályoztassék. A községbeli utczák, terek és utak befásitásának is tavaszszal van az ideje. A befásitásnak nem csak közegészségügyi tekintetben van nagy fontossága, hanem közgazdasági szempontból is. Akár ákáczfával, akár — a selyemtenyésztés meghonosítása és terjesztése szempotjából — eperfával történik a befásitás, mindég tekintélyes vagyonát fogja az képezni a községeknek. A tavasz megnyíltával a mezei kártételek is megkezdődnek. A legnagyobb károk a magánlegeltetésből szoktak származni, ezek megszüntetésére kellene tehát törekedni. Megkísérelte ezt már több község, majd közigazgatási, majd bírósági úton, de siker nélkül. Az alkotandó uj mezei rendőri törvény van hivatva e kérdést gyökeresen megoldani. De addig is az elöljáróságok sokat tehetnek a szabad legeltetés korlátozására A mezei őröket kell szigorúan utasítani a legéberebb őrködésre s szigorúan büntettessék meg a kárban talált jószágok gazdáit, ha szükséges, még bűnfenyitő úton is. Igy lehet csak, másként nem, ezt a napi renden levő visszaélést megszüntetni. A tavasz kezdetétől egész őszig, a helységen kívül dolgozik a falusi munkabíró nép, sőt még a nagyobb gyermekek is. Az utolsó évek eseményei is bizonyítják, hogy akkor támadnak faluhelyeinken a legnagyobb tűzvészek, midőn a helység nép3 a mezőn van, s az otthon felügyelet nélkül hagyott gyermekek vigyázatlansága folytán kigyuladt egy szalmarakás vagy egy félszer, s a tűz azért szokott oly nagy mérvet ölteni, mert nincsen aki eloltsa, s ha vau is, nincsenek az oltáshoz szükséges szerek. Az elöljáróságoknak azért azon kell leuniök, hogy zetet magával ragadta; s a megindult mozgalo n árja oly széles körben vetett hullámokat és olyan irányt vett, mely aggodalmat keltett Széchenyiben. S mig egy részről, a czélja felé haladtában összeütközésbe kellett jönnie a tespedés embereivel, addig ellenkezésbe jött a haladás vezéreivel is, kiknek rohamos eljárásit tulcsapnngásnak nevezte, sőt magának Kossuth Lajos lapjának a Pesti Hírlapnak irányát forradalomra vezetőnek tartotta, mely megrendítő rázkódtatástól, még a válság perczeihen is meg akarta óvni nemzetét. Széchenyi a békés haladás és fejlődés embere volt. Láttuk a legnagyobb magyar tetteit vázlatban, öunerjiik magasan sziruyaló szellemének alkotásait, mielőtt életének végső napjaihoz érkeznénk, meg kell emlékeznem az ő szívéről is, arról a szívről, melyet egészen betöltött ugyan az önzetlen és páratlan honszeretet, de ezzel szépen megfért egy társaságban, egy ritka kitűnő tulajdonokkal gazdagon megáldott nő iránti forró szerelem. És ez az érzés volt talán az egyetlen boldogító érzés a nagy hazafi szívében, melyben ugy is a számtalan csalódások bánata és legszentebb honfiúi lájdalom székelt. Hitvese Aspangi Seilern Crescentia giófuő volt, kit még ifjú korában láügoló hévvel szeretett, de a sors könyvében máskép vala végzete megírva, mert az oltárhoz csak 1836. febr. 4-én vezethette szívéuek bálványát, ki mint Zichy Károly gróf özvegye, 7 gyermek anyja, vállalkozott arra a nehéz sterepre, hogy a búskomorság és honfiú bánattal gyötört Széchenyit a családi élet örömeiben ii részesítse. Soha jobban egy nőnek nem sikerült ezen feladat megoldása mint ép9n Crescentia grófnőnek. — A boldog férj elragadtatással irta be naplójába e szavakat: » Nőmnél a kedves drága lénynél ugy érzem magamat, miut ki nagy vihar után a partra vetődik, fáradtan bár, de a községi vízfecskendők mindég jó állapotbjn legyenek, hisz nagyon sokszor megesett már, hogy tűzvész alkalmával a fecskendőnek semmi hasznát sem lehetett venni, mert jókarban tartásáról senki sem gondoskodott. Még egy csapás van, mely az arczár.-k verejtékével minden napi kenyerét kereső munkás népet fenyegeti; ez a csavargó koldusok, kivált pedig a vándorczigányok. Belopóznak vagy betörnek az őrizet nélkül hagyott házakba, s magokkal viszik, ami elmozdítható. Ennek meggátlása szintén az elöljáróságok kötelessége, oly módon, hogy figyelemmel kisértessék a gyanús egyéneket, a csavargóknak pedig gyors eltolonczoltatásáról, és a vándorczigányoknak a határból való gyors eltávolításáról gondoskodjanak. De a községi elöljáróságnak a lakosság anyagi jólétéről s azok anyagi érdekeinek biztonságáról való gondoskodása csak ugy érheti el czélját, ha az elöljáróság két legkiválóbb tényezője; a jegyző és a biró közt teljes egyetértés van, ha a közjó előmozdításának őszinte és becsületes szándéka mellett, kölcsönös bizalom vezérli tetteiket. A biró mint a községi képviselőtestület elnöke, az elöljáróság feje ugyan, de annak lelke és éltető szelleme, az adminisztráció élőszerve a jegyző, ki mint a községi helyhatóságnak úgyszólván egyedüli képesített, intelligens közege, hivatva van elöljáró-társait oktatni, felvilágositani, útbaigazítani, viszont a biró és esküdttársai utalva vannak a jegyző tanácsaira, melyeket azonban esak akkor fognak követni, ha a jegyző becsületessége, őszinte szándékai és képzettsége iránt teljes bizalommal viseltetnek, Oot, hol a jegyző és a biró között folytonos súrlódások merülnek föl: a községi adminisztráció nem igen fogja előbbre vinni a nép jobblétét. Épen azért szükséges, hogy a jegyző igyekezzék maga iránt bizalmat kelteni, s viszont a biró s az elöljáróság ne tekintsenek a jegyzőben — mert kaputos ember — ellenséget, hanem ugy tekintsék őt, mint a ki hivatva van képzettségénél fogva a községi közigazgatásnak irányt szabni. Szabolcsvármegye főispánjai. E lapok f. évi 15-ik számában Szabolcsvármegye főispánjainak névsora érdekes történeti megjegyzésekkel közöltetett, 1550-től máig. Nem tudom, közlő tárgyát ezzel kimeritette-é vagy *em, illetőleg megyénkuek régibb időkből való főispánjairól volnának-e még töredékes jegyzetei, eléggé sajnos lenne, ha e részben a történeti emlékek, a messzebb időkbe, megszakadnának. Ugyhiszem, kiválóbb hazai történet ismerőink és íróink, ha hozzájok fordulnának, tudnának még adatokkal — vagy a forráshoz vezető útbaigazításokkal szolgálni, vagyis a megyei irattáron kivül másutt is kellene kutatásokattenni ; erősen meg vagyok győződve, hogy az ebbeli fáradság, ha csak valamennyire is, eredményre fogna vezetni, mely Szabolcs vármegye régibb múltjáról a fátyolt jobban íöllebbentené. Mennyiben én egy ily régibb adatnak tudomásával birok, kötelességemnek tartom azt e lapok hasábjain közzé tenni, fenntebbí állításomat ezzel is bebizonyítandó, miszerint történelmi forrásaink e tárgyra vonatkozólag még nem teljesen dugultak be. Lehet, hogy a megyében másnak is van azon adatról tudomása, lehet, hogy nincs, d

a kötelességemnek vélem azt már csak azért is köztudomásra hozni, mert főispánjaink egy névsora már ezelőtt több évvel a Szabolcsmegyei Közlönyben is megjelent, s boldogan.< — Egy másik sajátkezű irata igy hangzik (1841. decz. 15): »Hitvesemnek köszönehetem lelkem tisztulását, neki lelkem nemesbülését. ó szerettette meg velem az erényt. Neki fogom köszönni üdvözületemet. Hála neki! Ha érdemesnek találna egykor a nemzet, ám legyeu a Vallhallában földi nyughelyem, de csak azon feltétel alatt, ha hitvesemet szintén beveszi és mellém fekteti. Hiszem Istenben, hogy ismét meglátjuk egymást a soha nem hervadó szeretetnek virágai között és az idők véghetetlenségében örökké élni fogunk.* Egy más feljegyzésében (1843. máj. 16.) ismét igy nyilatkozik: »Hü élettársam volt az, kinek szép lelkéből mindig erőt és szilárdságot merítettem. Ő soha sem tudott kétkedni őszinteségemben, mikor anathémát kiáltott ellenem, a vakhév. 0 volt az, kiben a legmagasztosabb germán költőnek asszonyi ideálját fölleltem. Ó lesz végre az, ki habár az egész világ is elhágy, hűn és bennem bizva, rólam nem kételkedve fog állani mellettem.* Es ha e töredékes adatok nem bizonyítanák eléggé mily léleknemesitő és életmentő nemtője volt a dicső hölgy halhatatlan férjének, teljesen bizonyítja azt Széchenyinek két fiók végrendelete, melyben annyi magasztalással árasztja el hitvesét, a mennyiben feleség férje részéről tán még soha nem részesült. Valamint nejét, ugy két fiát is az imádásig gyöngéden szerette s mint családapa is a legnagyobbik közt foglalhat méltó helyet. * * * Fájdalom, hogy ezin szív, mely hazát, nőt, gyermekeket oly forrón szeretett, melyben annyi vallásos érzelem, emberbecsülés, erénytisztelet lakott, nagyon is érzékeny volt, s ez okozta ama lelkibánatot mely a napként világító elmét elhomályositá. És ezzel eljutottunk életének végső időszakához. Rövid leszek.