Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Y F K V I D É K.' — Árviz-értekezlet Dobos Imre, az akó dadai járás főszolgabirája töbli érdekeltek fölszólitására, Raka­maz, Nagyfalu, T.-Eszlár, T.-Lök és T.-Dada községek képviselőtestületeinek küldöttségeiből alakult értekezletet hívott össze e hó 11-dikére T. Lökre, a nevezett^ közsé­geknek és határaiknak jövőben a Tisza romboló árvizve­szedelmeitöl való megvédelmezése feletti iotézkedések el­határozása tárgyában. Az értekezleten Rakamaz és Nagy­falu képviselőtestületének küldöttei uem jelentek meg, mert e községekből a közlekedés Lökre csak a Tiszán lehetséges. Dobos Imre főszolgabíró üdvözölvén a meg­jelenteket, báró Pongráa Jenő ajánlatára az értekezlet elnökévé Ónody Géza, jegyzőjévé pedig Bagdy Imre vá­lasztatott míg. Ónody Géza elnök előterjeszté, hogy az értekezletre meghívott öt községnek gátvonalaik a leg­utóbbi árviz által teljesen szétromboltatván, e községek czélszerü védbiztonságáuak heiyreállitása s jövőre hasoaló szerencsétlenségek ismétlődésétől való megoltalmazása elodázhatlan teendőt képez. Iuditványozza, hogy a meg­felelő intézkedések meglétessenek. Ez indítvány alapján, hosszabb eszmecsere után az értekezlet kimondotta, hogy folyamodással kerestessék meg a kormány, hogy a kérvény­ben kifejtendő indokok alapján a nevezett községeket el­pusztított vész színhelyére sürgősen kormánybiztost ne vezzen ki, s azt arra nézve utasítással lássa el, hogy e szerencsétlenül járt községek szomorú helyzetének meg­állapítása mellett, a kiküldendő kormánybiztos által a uevezett községek érdekeltsége összehivassák, s az alsó­szabolcsi tiszaszabályozási társulatnak meghallgatása mel­lett, Rakamaz, Nagyfalu, T.-Eszlár, T. Lök és T. Dada községek védbiztonsági kérdése gyorsan és sikeresen mcgol­dassék, nem különben az adózási alapul szolgáló kataszter, a tényleges viszonyok megváltozása folytán,átvizsgáltassék. Elhatározta továbbá az értekezlet, hogy e kérelem támo­gatására a vármegye főisp'inja és alispánja is felkéressék. — Színházi műsor. A debrp«zeni színtársulat első heti előadásainak sorrendje a következő lesz. B ccacció, Vas ember, Eltévedt bárány, Nebánts virág, Czifra Jan­csi lakadalma. A tásulat egyik tagja Vedres Gyula, a bérletek gyűjtése végett városunkba időzik. — Kimutatása azon kegyes adományoknak, melyek a nyíregyházai polgári olvasó egylet közgyűlésének f. é. januárhó 8-án hozott határozata értelmében az olvasó egyleti könyvtár javára gyűjtettek: Kov cs János elnök 5 frt, Barzó János alelnök 3 frt, Stern Jenő 2 frt, Majerszky Béla, Moesz Béla, L pták Dániel, Majerszky Barna, Hrabéczy Vilmos, Déry Dániel, Tamásy Endre, Moesz Adolf, Kmotrik Lijos, Krajnyák György, Nikelszky Soma, Kle n Ernő, Király Sándor, Pazár István, Heuffel Lajos, Török Péter, Kovács József, Rottaridesz János, Léderer Ignácz, Topscher János, Hoífmau Adolf, Gyur­csány Ferencz, Glück Ignácz. Jordán Ignácz, Gredig Jeremiás, Friedman Sándor, Lichtblau Jakab, Szakács Pál, Maurer Károly, Horváth Gyula, Tester Lajos, Jánószky András, Schvarcz Izidor, Barzó Mihály, Bogár Lajos, Farbaky József, Leffler Sámuel, Virágh Aladár, Sztarek Ferencz, Somogyi Gyula, Szabó Márton, dr. Meskó László és dr. Trajtler Somi 1 —l frt; ifj. Klaj­nik György, Várallyny József 60—6U kr ; Kozma György, Schák Lajos, Major István, Palicz István, Pivnyik István, Dániel Mihály, Führer Mihály, Chotvács Ágoston, P. S, Ozváld József, Eger Márk, Dietz Sándor, Mehlhouse Ottó, Huray Samu, Soltész Gyula, Fark&s Péter, Szabó Endre, Kovács P. Pál, Mácsánszky Sámu»l, ifj. Lejtrik Soma, Sonkolya János, Klainik Károly, Ferlicska Kál­mán, Soltész Ferencz, Csengery József, Hibján Lajos, Fábry Béla és Habzsuda Dániel 50—50 kr; Hibján Ferencz, Schatz Károly, Landau Jakab, Bencs László, Guttman Zsigmond, Cseugery Soma és Tolnay Sáador 40—40 kr.; Barkóczy Barna, Lakner Ödön, id. Gyur­csány József, Sexty Gyula, Hankovszky István, Werner Gyula, Figeczky Lajos, Biczák István, Vietorisz Dániel, Fedor Ágoston, Bodnár Ferencz, Szlaboczky Soma, Thaisz Károly, Fried Salamon és Ruhmann Andor 30 — 30 kr; Bogár Károly 25 kr; Fedor János, Kazár Márton, Huray János, id. Klainik György és Patay György 20 — 20 kr. összes gyűjtés 76 forint 75 kr. A polgári olvasó egylet szellemi és anyagi előhaladása és felvirágozása érdekében tanúsított áldozatkészségükért fogadják a kegyes adako­zók az olvasó egyleti választmány őszinte köszöuetét. Közli: Pazár István, olv. egyl. jegyző. — A »Szabolcsmegyei kör Budapesten**) e hó 7-én tartotta ötödik reudes közgyűlését és társas estélyét, melyen tagjain kivül szépszámú érdeklődő vendég is megjelent. A közgyűlés tárgysorozatának, nevezetesebb pontjait a nyári tánczmulatság ügye és a tagajánlások képezték. Amazt illetőleg bejelentetett, hogy eddig 16 tag irta alá azon ivet, mely az előleges költségek fede­zésére kötelez s miután az aláírások még mindig folja­matban vannak, a mulatság anyagi sikere úgyszólván minden kétséget kizár, meg lévén gjőződve a szervező bizottság arról, hogy a czélra való tekintettel ugy a helybeli, mint a vidéki közönség lehető legnagyobb érdek­lődése és áldozatkészsége fogja jutalmazni jó szándékát és odaadó fáradozását. A mi az emiitett második pjntot illeti, a közgyűlés elismerésének és hálájának adott ki fejezést akkor, a mikor Németh Zsigmond IV. éves mü egyetemi hallgató és Pazár Zoltán joggyakornok urakat tiszteletbeli tagjaiul választotta, méltányolni akarván azou páratlan buzgalmat, melylyel nevezett urak, bár a reudes tagok körén kivül ősnek, részint a zenekarban való rész vétük, részint kitűnő szavalatuk által a kör czéljait lehető legnagyobb mértékben előmozdítani szívesek voltak. Ugyanez alkalommal a szabályszerű ajánlat alapján két taggal gyarapodott a kör iránt érdeklődő pártolók pzáma. A közgyűlést társas estély követte, melyen a mindig tevékeny és fáradhatlan zenekarcn kivül a következők működtek közre : Vietórisz József, már időszerű tárgyánál fogva is szomorú hangulatot keltő „Árviz" cz. költemé­nyét olvasta fel, Tóth István pedig a boldogtalan sze­relmet rajzolta »Egyezer tünt fel . . .c és »Románcz« cz. verseiben. Azután Majos Zoltán szavalta E. Kovács Gyula »Holt hitves* cz. költeményét, végül Harsányi Gyula »8zarvacskák* czimen összegyűjtött három ujabb kis történetével szerzett élvezetet és derült haugulatot a jelen voltaknak. Legközelebbi s egyszersmind ez évbeu utolsó közgyűlését és társas estélyét május hó közepe táján rendezi a kör. *) Lapunk legutóbbi számából tér szúke miatt kimaradt. — Hazafias tarklizás. Egy budapesti újságban olvassuk a kövel'cező kis történetet: Két öreg ember a régi jó időkből, leveleki Molnár Ágoston, szabolcsi bír tokos és vasvári Kovács József, a népszínház tagja, ezelőtt tiz-tizonkét évvel összeültek tarklizni, hogy a hosszú téli délutánok u ialmit elűzzék. Minden játszma egy kraj­czárba ment s a vesztes a krajczárt miudig egy perselybe tette. Mikor az össze; fölrúgott 10—12 írtra, kivették és takarékpénztárba tették. Igy ment ez körülbelül 12 éven át s a hü partnerek egyszerre csak azt vették észre, hogy száz forint.ju'i vm együtt. Ezt az összeget aztán ma elhozták mihozzánk, azzal a kívánsággal, h)gy az ő alapítványukként küldjük el az Erdélyi kultur egyesület számára. A kívánságnak eleget tettünk s nekiK csak azt kívánjuk, hogy sok tiz esztendőig együtt tarklizzauak még jó egészséggel és kedvvel. Egy római zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. XIII. Azon tudat, hogy raggel jókor elhagyjuk Rómát, az örökvárost, s az itt nyo'cz napon át összegyűjtött sz. emlékek zsibongása lelkemben, annyira megzavarták utolsó éjszakámat, hogy nem valék képes elaludni, hanem egésa éjen át ébren álmodám. . . Sorban elvonultak lelki­szemeim előtt nz őskor dicső emlékei: az obeliszkek, melyek jobbára Egyptom éa Görögorsiág régi dicsőségét hirdetik; a forumok, Colosseum, Titus és Karakallafür­döi, az Arcus-ok, melyek a pogány Róma nagyságára emlékeztetnek; uiajd leszáltaw lélekben a Katakombák sötét folyosóiba, honnan minta pogányság sírjaiból támad­tak föl a kereszténység diadalaként: a Laterán, szent Pál és szent Péter Bazilikái s a rzent város egyét) több mint háromszáz tempbmai, melyekben az egy igaz Isten tiszteletére örök lámpák égnek s naponkint tiszta-szep­lőtlen áldozatok mutattatnak be a világ végéig ; mert itt van a kőszikla, melyre Krisztus az ő anyaszentegyházát épité, itt szókel Péter utódja, az egyház látható teje, a római pápa, kinek birtokában van, örök zálogként, az Ur Jézus Ígérete : ,,a pokol kapui erőt nem vesznek raj­ta" és „én veletek vagyok a világ végezetéig" . . Végül lattam alomként az új Romi politikai forrougásat, mely oda törekszik, hogy erőltetett nagyzásával beárnyékolja, ha lehet, a történelem és szent hagyomány örök dicső­ségét s a régi Rómát, a világvárost, az egész emberiség drága kincsét, hagyományos joliegétől megfosztva, egy a nemzetiségi hullámzásból ösBZsverődött állam fővá­rosává alacsonyítsa. . . . Bár hogyan is erőlködik Unita Italia krachos építkezéseivel, melyek immár az ős romok felé emelkednek és egész a vatikáu kertjéig nyúlnak : Rómát u. n. modern várossá átalakítani neai lehet, vagy ha ez valamennyire sikerül is, Olaszország nemhogy uyerne valamit ezáltal, de sőt elveszti vele azt a varázserőt, melylyel eddig az egész világJt magához vonzani szerencsés v»lt. . . . Mert mi az, ami az idegent Rómához köti és azt meglátui nagy áldozatok árán is készteti? Az ezredévet, romok s az ezeket hiven fentartó s vallásos kegyelettel megszentelő pápaság ! Ha körül­járjuk a Cjlosstum óriási fallömegét, márvány táblákon olvashatjuk a pápák neveit, akik euuek fentartására nagy összegeket áldoztak s bizonyára nem rajtok, hauam osak anyagi erejököu mult. hogy az egészet eredeti uagysá­gában meg nem őrizhsték vala. Most, ugylátszik, nius-> gazdája e fenséges romoknak, vagy ha van, az uem ér rá a bomladozástól megővui, ugy, hogy maholnip veszély nélkül nem lehet azokat meg se közelíteni. ... A mi már a pápaságnak Rómához való viszonyát illeti, nem lehet czélom itt ezzel hoszasabban foglalkozni, de ameny­uyiben éppen idevágó kérdéseket minduntalan intéznek hozzám, mégis kifejezem ama most már tapasztaláson nyugvó nézetemet, ho^y — bár katholikus szempontból: ubi pipa, íbt Róma (a hol a pápa, ott van Róma), — Rómát pápa nélkül lehet ugyan képzelni, amint hogy ezt már ismételve meg is kísérelték, a történelem tanú­sága szerint; de hogy Róma nagysága és dicsősége a pipasághoz nem kevésbé fűződik, mint az ősi romokhoz, ezt nem csak a történelem igazolja, hanem — hogy egye­bet ne említsek — a most folyó jubileumi év tanúsága is kétségtelenné teszi. Avagy van-e hatalom a földön, mely minden anyagi keciegtetés nélkül, oly népvándorlást idéz­zen elő a világ minden tájáról, miut ezt a pápiságnál ismételve tapasztaljuk korunkban isi ? És e íeuséges vonz­erő, mely minden népek szivére hat, Rómában honol, Rómát boldogítja első sorban, Róma kincse és nagysága. Váljon lemondhat Róma e közel két ezredóve.s dicsősé­géről? Alig hihető. De már most, h°. a pápaság Rómá hoz örök kötelékkel van fűzve, ha Róma dicsősége a sz. Püter öröksége, hu Róma anyagi érdekből is a pápaság megtartatására van utalva, végre ha az egész világ ér­deklődése kiséri a római pipa jelen nehéz helyzetét, midőn lelki hatalmának kifejtése minduntalan politikai akadályokba ütközik, váljon nem kell feltennünk, nem kell e óhajtanunk csupán Róma érdekéből is, bogy a pápa füg­geilen és teljesen szabad legyen Rómábau és mint leg­főbb erkölcsi hatalom, ne csak a kath. egyház feje ma­radjon az idók végéig, hanem a népek legfőbb birája is lehessen, aki dötitőleg hasson a nemzetek vitás ügyeire, mint nem oly rég láttuk is, aki igy Isten utáu legna­gyobb jóltevöjf> lenne az emberiségnek, elhárítván a népek legnagyobb veszedelmét, a gyilkoló háborúkat és az en­nél is sujtóbb fegyveres békét. Igy álmodoztam éu az utolsó éjen át ti igy beszéltük ezt meg mindjárt római zarándoklatom utáu egy elfogulatlan káWinista urambá tyámmal a dohánybeváltásnál s mondhatom és d csekedve mondom is, hogy nem én hoztam fel a döntőbb argumentu­mokat a világ probléma fejtegetése közben; miből szabad legyen azt következtetnem, hogy nem csak én magam, de nem is katteu vagjuuk egy s ugyanazon nézetben a pápa­ság magasabb isteni rendeltetése telől! . . . Bocsáss meg, kedves barátom, hogy ily nagy kerü­lővel, bolyougá=8al válok meg Rómától, s indulok meg közelebb kijelölt találkozásunk színhelyére; de hát ha nem könnyű feladat R imába menni, talán még nehezebb azt elhagyni . . . Most azoaban már előálltak a fiakerek, s miután elbucsuztunk a Hotel d' Allemagne udvarias személyzetétói, kiosztván köztök érdem szerint az előre összegyűjtött közel 400 lirát borravalóként, és átvéve a neliünk felajánlott s villásr^ggelit tartalmizó pakkereit, mely hideg sültből és egy üveg vörösborból állott, miután megtudtuk azt is, hogy a IV. emeleti bella donna ma­gyarországi származású perszóua, az indóházba sieitünk, hogy külön vonaton délig Pompejibe s onuuan még ma estig Napolyba jutthassnnk. Kéjvonatunk, melyre száz ö'.veu magyar zarándok szállott, az olasz vonatokat jel­lemző sebességgel, s csak a nagyobb állomásoknál pihenve valameddig, Cipui síkságán keresztül, majd kopár hegyek s szépeu mivelt és tavaszi zöldben ékeskedő termékeny völgyeken át, látva buja őszi és már kelő tavaszi veté­seket, másod üitetésü s már érett kukoricza-táblákat, szép piros almarakásokat az udvarokon, nyárfa erdőket pzőllőlugasokkal átszőve, végre 10 óratájt a méltóságosan pipáló Vezúvot is megpillantva, mindig nagyobb hegyekre kap iszkodván, miután a Vezúvot felig megkerültük, dél­ben a tenger partját érintve, Pompejibe f-zállitott. Röv-d sétával az állomástól, izzasztó melegben jutottunk Pom­péji kapujához, hol két lírás jegyekkel ellátva magunkat s egyenruháb vezetők köré csoportosulván, kényelmes kapaszkodással egy magas fensikra értünk. Itt fekszik a hajdan virágzó város romhalmaza, kifejtve ezred­éves sírból, érdekes tanulmányul a régiség búvároknak, 8 rettentő tanuságul az istenitéletben kétkedőknek 1 Vastag kőfallal lévén kerítve a város, széles-holto­zatu kapun át lépünk az egyik főutezába, mely nagy négyszögű kövekkel van kirakva, 8 mindkét szélén maga­sabb, '/a öl széles gyalog járdák vannak hasonló kövekből készítve; itt-ott mázsás kövek hevernek, melyek átjáróul szolgállak a gyalogosoknak egyik oldalról a másikra, s u.;y vannak elhelyezve, hogy a magas kerekű jármüvek — hihetőleg taligák — mozgását ne gátolhassák, s csak­ugyan jól kivehetők a keréknyomok, melyek a kivétel nélkül szük utczák kövezetén folyton ugyanazoD vonalban koptatták a kövezetet. A gyalog járdák szél kövei min­den ház előtt át vannak fúrva, a lovak és barmok kötő­fékeinek megakasztási czéljából. Nagy kőmedenczéket találunk az utszélc-kbe illesztve, ezek nyilvános kutak valáuak, a rajtok levő faragvány szerint emberek vagy állatok számára. A házak kivétel nélkül kőből épitvéa s mindmegannyi boltokul tűnnek elénk, szorosan egymás­hoz épitve, ajtaikon, kőbe vagy márványba vésve, az utczákról leolvashatók a tulajdonosok nevei, méltóságuk, mesterségük jslvényeivel. A szegényebbek lakása egy két egymásba nyíló szobából és kouyhából állott, talajuk kő vagy tégla, a falak kivül csupaszak, belül vakolattal és freskókkal ékeskedők A gazdagok házai kívülről nem sokkal mutatuak nagyobbat, ds bent tágas szobák, kis kertekkel elválasztva, lürdőkkel 8 más kényelmi lokalitásokkal bírnak. Egyes nagy urak lakásai nagy fényűzés jeleit mutatják, házi isteneik és halottjaik hamuvedreinek külön kápolnaszerü helyisége melleit, drága mozaikkal kirakott termek, hideg­meleg fürdők vízvezetékkel, kertek stb. váltakoznak azok­ban. Freskók mindenütt bőven vannak a falakon moBt is, bár a szebb részleteket lefejtették s a nápolyi Museo Nationale-ban gyűjtötték össze. Láttuk a közhelyeket, melyek közül kiemelem a fórum május és forvm minus nyilvános tanácskozási helyeket, az első •, a másik alakú, a két szinházat, Venus és Apolló templomait, mely utóbbiban Apolló gyöuyőrü márvány szobra egészen ép s most is ott ál), ahová tisztelői helyezték. Ezen közhe­lyekhez lépcsőkön lehet nem fel, hanem lejutui s beren­dezésük 8 mozaik műveik ma is bámulatra ragadók ! Az egész városnak két főutezája van, melyek keresztezik egymást, ezekbe folynak a többiek s mig amazok leg­feljebb 4 méter, addig ezek alig két méter szélesek ; egyes utczák jól kivehető jelvényekkel ellátva, teljesen Bachus é3 Vénus tiszteletére szolgáltak, de az egész város er­kölcsi sülyedése észrevehető a minden házban található freskók frivolitásából, ugy annyira, hogy itt a bibliai Sodorna történetét látjuk ismétlődve, melynek borzasztó katasztrófája egész nagyságában áll előttüuk, ha egy magasabb pontra hágva látjuk, bogy az egész város domb­tetőn épülve, a Vezuvtól e»y órányira s völgy által elvá­lasztva, nem is a kiömlő lávatömeg, hanem inkább a tüzes hamueső által lett 2—5 ölnyi magas sirdombbal befedve 8 oly hirtelen elárasztva, bogy menekülésről szó sem lehetett, hanem ember, állat s minden azon helyzet­ben találtatott fel, melyben az istenitélet találta, amint ezt igazolják a teljes épségben kiásott alakok s egyéb tárgyak, melyekből itt is van egy kis muzeum összeál­lítva. Az ásatás különben még nincs befejezve, most is dolgoznak rajta s mi láttunk egy csinos házat, mely csak a napokban lett kifejtve hamurétegéből. Borzasztó azép látvány volt ez I I). J. GABONA Nyíregyháza, A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. BuzalOO kl. 6 10 6.35 Rozs » » Árpa » » Zab » » Kukoricás Köles » Paszuly » Szesz litk. Piaczi Borsó 1 Lencse* 1 4.55 4.30 4.25 5.— 4,85 4.40 4.35 5.10 —.25 —.26 árak. kiló —.20 kiló —.20 Mundl. 1 kilo —.16 Zsemlyel. —. .15 Búzaliszt —. .12 Barna k. .—.11 CSAKJÍOIL 1888 április 21-én. Burgonya 100 kl. 2.40 Marha Borjú Sertés » » Juh » » Háj Disznózsii i Szalonna » Fagyú (nyers) » Zöldség » Paprika » írós vaj 1 liter 60 Eczet 1 * 10 Széna 100 kl 3.30 Szlrn. (tak)» » 1.10 Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Tölgyfa 1 » 2.90 hús 1 kl 36 hús 1 kl 40 » » » 44 68 60 23 8 80 Felelős szerkesztő: Kiadótulajdonos INCZEDY LAJOS. JÖBA ELEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom